Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-03 / 207. szám
Szerda, 1958. szeptember 3. 5 SOMOGYI NÉPLAP Gazdagodik Somogymeggyes Keresetlen téma Fiatal község Somogymegy- gyes, még csak harminchat eves, ugyanis 1922-ben épültek itt az első házak. Azóta sokat gyarapodott, fejlődött a falu. A hároméves községfejlesztésd terv megvalósításával szintén nagyot lép előbbre. Idén befejeződik a kultúrotthon általános renoválása, amit még 1956-ban elkezdtek, azonban az ellenforradalom félbeszakította a munkát. 1957- ben mégis megépítették az új tetőt, idén pedig befejezték a belső tatarozást. A kőművesek munkája nyomán megszépült a húszméteres nagyterem, a K ISZ-helyiség és a gondnoki lakás. Jó érzés tölti el a község lakóit, amikor vasárnaponként beülnek a 'kifestett, megszépült nagyterembe mozit nézni. A külső tatarozás még folyik, az állványok azonban nemsokára eltűnnek, s ezzel befejeződik a régóta folyó munka. A községi tanács eddig 45 000 forintot költött a kultúrotthon tatarozására ebből 14 000 forintot az állam adott. Volt még egy nagyobb befektetést igénylő építkezés. A tanács rendbetetetett egy eddig kihasználatlan romépületet, ahol — a község lakóinak örömére — az orvosi rendelő, betegváró és a pártszervezet kapott helyet. Jó befektetés volt az a 28 000 forint, amit az épületre fordított a tanács. Augusztus 20-án avatták fel a tűzoltószertár gyönyörű épületét; megépítése 20 000 forintba került Hogy az esős napokban ne kelljen az állomásról jövőknek sárban járniuk, idén még 400 négyzetméter betonjárdát is építtet a tanács 18 000 forintos költséggel. Arról sem feledkeztek meg a község vezetői, hogy a saját portájuk rendben legyen, még az idén renoválják a tanácsházáit. A Karádi Gépállomáshoz tartozó községek beszereztek közösen egy útgyalut. A soanogy- meggyesiek 3000 forinttal járultak hozzá a gép beszerzéséhez, s nem szalasztották el az alkalmat, már le is gyalulták a karád—tatod utat. Idén fásításra ds gondoltak a község vezetőd: 500 darab fekete kanadai nyárfát és 300 darab fürtös juhart ültettek el társadalmi munkában a fiatalok a tűzoltószertár és a fut- ballpálya környékén. Jövőre hídmérleget vesz a tanács 10 000 forintért, s főként a község lakóinak társadalmi munkájára támaszkodva a tűzoltószertámál állítja fel. Ekkor kezdik el egy korszerű hullaház építését is, s ennek munkálatai az 1960-as évre is áthúzódnak. A hároméves terv utolsó' évében, 1960-ban is kap még a község 400 négyzetméter betonjárdát. Harmincon túl van a férj is, a feleség is. Városi iparos emberek. Egy újsághirdetés vitt hozzájuk vasárnap délután. Asztalhoz telepszünk. Körülöttünk a család két szcmefc- nye: a tízéves Évike, a jóeszű, szorgalmas, Tervbe vette a tanács az iskola és a kultúrotthon köniyé- Kének parkosítását is. Somogyimeggyesen az emlbe- _ ____^ r ek megelégedetten tapasztal- £ eminens tanuíó. Érhatják, hogy amit a tanács telem sugárzik arcá- megígér, azt meg is valósítja. $rój — amint ezt tanítója is szokta mondani. Bogárfekete hajú kishúga is, az ötéves » Erika, aki névről is* alkalmazásával EGYMILLIÓ | gyereket. A kertes ház, a virágos udvar % és a lakás legszebbik kalmazzu/k ezt az eljárást. ’l: dísze: a két aranyos OLAJFŰTÉS alkalmazásává takarít meg a somogyi sütőipar A marcali, a fonyódi és most a kaposvári sütőipari vállalat egy-egy üzeméiben kísérletképpen bevezetett olajfűtéssel a somogyi sütőipar is korszerű tüzelési eljárásokat alkalmaz. Az olajfűtéssel feleannyi 'költséggel állíthatnak elő ugyananriyi hőt, mint a szénnel. Országos példa ií akad a gazdaságos olajtüzelésre. Perjési főmérnök nyilatkozata szerint a somogyi sütőiparban még az eddiginél is gazdaságosabb megoldásokat keresnek. — Miben tér el a kaposvári sütőipari vállalat egyik üzemében sorra kerülő olajfűtá- ses eljárás az eddig alkalmazottaktól? — kérdeztük. — Egyrészt Papp József, sütőipari lakatos ésszerűsítésével mellőzzük az igen költséges függő helyzetű olajtartályokat, és az olajat szivattyúval, közvetlenül a nagy tartályból nyomjuk a porlasztókba. A másik előny a Perjési főmérnök által kikisérletezett »edzőkemence- alkalmazása. Ezzel sokkal tökéletesebb üzem- anyagkihasználással, két úton szállítja a levegő az üzemanyagot a porlasztóba. — Mit mutalnak az eddigi tapasztalatok ? — A marcali és a fonyódi példából kitűnt, hogy a nagy- mennyiség ű szénmegtakarítá- son kívül megszabadul a sütőipar az üzemenként mintegy 25—30 szeneskosár kopásával járó kiadásoktól, az azok berakásából adódó kemencealj- kopástól és főként az állandóan szennyező hatású szénás salakportól. — És ha beválik a kaposvári kísérlet? — A Vaskombinát gyárt majd megfelelő mennyiségű fűtőkészüléket, és a jövő év elején már egész sor kemencénél al# dísze — Hogyan végzik el a kar- g kislány — kívánhat-e bantartást és a javításokat? S ennél szívvidítóbb — Nagyon egyszerűen. Valamennyi kemencénket csakis egyfajta, a legjobban bevált fűtőrendszerrel látjuk el. Ennek megfelelően állítunk fel egy központi speciális javító műhelyt, megakadályozva azt, hogy minden vállalat felesleges kiadásokkal maga kényszerüljön javítóműhelyek létesítésére. Várjuk az eredményt!- A sütőipari vállalatoknál évenként az így megtakarított egymillió forint minden bizonnyal ked ennél környezetet az ember vasárnap délutáni beszélgetéshez. A férfi a beszédesebb. Szavai bimbójából — akaratlanul, s nagyon természetesen — feslik virággá a honszeretet. Kezdi azzal: mily örömet hozott közéjük az első jövevény, akinek megérkeztével családdá nőit a házaspár közössége. ^ Másodszorra is kis- vezően hat majd a vállalati lánnyal ajándékozta gazdálkodásra, a jövő évi nye- ^“»ck reségrészesedésre — és nem • volna. Azért nagyon utolsósorban a kenyér minősé-', megkedvelték a má- gére is. • sodik bogárszemül is. Sőt az édesapa oly büszke lányaiSz. N. ra, hogy a világért sem hagyja annyiban a megjegyzést: »azért mégiscsak jobb volna, ha Erikát, mondjuk Vilmosnak hívhatnák-. S a kis teremtések is érzik, hogy apuka imádja őket — beszélgetés közben hol egyikük, hol másikuk ül az ölébe, hacsak egy pillanatra is. Meghitt szeretet sugározza be a négytagú kis család életét. Angliában nem így van. Ezt onnan tudja, hogy a napokban váltott szót egy, a szigetországból Kaposvárra visszatért disszidens házaspárral. Ök mondták el, hogy ott az emberek nagyobb becsben tartják kutyájukat — még leírni is mily szörnyű —, mint saját gyermeküket. Ez a szó szoros értelmében veendő. Fényes luxusautóból kikandikáló öleb — gya- koribb látvány, mint az, hogy az angol úr vagy neje kisfiát, lányát viszi magával gépkocsin, ott teher a gyermek. — Márpedig, amely csillagzat alatt ilyenfajta közfelfogás dívik, az a nemzet öngyilkosságot követ el, az a nép pusztulásra, kihalásra ítélte magamagát — vonja le a kategorikus-tragikus végkövetkeztetést. — Ismerősei miért tértek yissza? — A honvágy... az hozta haza őket... De mondok ennél különösebbet is. Én pm hinném el, ha nem a rokonságban történik... — Az unokabá- tyámnak Pesten van saját szabósága, ö is kisiparos. Még negyvenöt előtt ide jött úgy német lány: megismerkedtek, összeházasodtak. A sógornőm ötvenhat októberének elején szabályos útlevéllel indult el Grácba, hogy meglátogassa szüleit. Tizennégy éves fiát is magával vitte. Eérje itthon maradt, de az események kirobbanása után értük indult. Lágerben kötött ki. Ezek után azt hinné, ugye, hogy kész örömest kint is maradt. Nem így történt. Vágyódó szívvel készült vissza Magyarországra. Ehhez az elhatározáshoz hozzásegítette a honvágyon kívül mindaz, amit a lágerben tapasztalt. Egykori magyar csendőrezredes volt a tábor parancsnoka. Éppen bent volt ennél a kakastollasnál, amikor az telefonon beszélt valami fölöttesével. így kegyelmes uram, úgy méltóságos uram — mondogatta únos-un- talan, miközben csaknem a földig hajlongott, pedig feljebbvalója nem is látta. Hát az én uno- kabátyámnak több se kellett! Egy évtized alatt elszokott a füle a méltóságok és ke- gyelmességek hallásától. Sikerült megtalálnia családját. Es képzelje: nemcsak a gyerek, hanem a nem magyar származású felesége is azt mondta neki, hogy hazajön vele Pestre. Igaz, hogy tiltott határátlépést követett el, igaz, hogy lakását, műhelyét időközben más bérlő foglalta el hivatalosan, de négy hónapi távoliét után visszajött.., Ezt teszi a honvágy — mondta befejezésül a házigazda.,. így repültünk a szó szárnyán az otthon, a család szeretetétől a haza szeretetéig. A hazáéig, amely, mint édesanya karjába zárja jó gyermekeit, s a leghatalmasabb mágnesként visszahúzza magához meg- tevedt, de jóvátehe tetlen bűntől mentes fiait, lányait. (Kutas) „VÁMOS A TEJ-0TON" Furcsának találták a ba- bócsai tejszállító gazdák, hogy teheneik gyenge zsír- tartalmú tejet adnak a bőséges táplálás ellenére is. Némelyeik a centrifugál rendszerű zsírfokoló tárgyilagosságát kezdték kétségbevonni, akadtak, akik a hajtó- karra, sőt annak -folytatására« gyanakodtak, s panaszra mentek a tanácshoz. Kiszállt a népi ellenőrzés, és jegyzőkönyben rögzítetten megállapította a következőket: A Peti János vezette babó- csai tejbegyűjtő helyen rend és tisztaság uralkodik. A felszerelés kielégítő. A tejfelvásárlás az elmúlt időszakhoz viszonyítva emelkedett. Az adminisztráció naprakész. Azonban (ahogy a galamb egyből ráakad az ocsú között a búzaszemre), az első kiválasztott névnél nem egyezett a beszállított tej és a kifizetett ellenérték összege. A népi ellenőr erre elment Kalsec Pál Béke utca 4. szám alatti gazdához, s megkérdezte, hogy nincs-e valami panasza a csarnokba adott tejjel kapcsolatban. Kalsec Pál először csodálkozott, majd azt mondta, hogy neki semmi oka panaszra nem lehet, hiszen nem is szállít tejet. Más ilyen nevű gazda a községben nincs. S a szálak bogozásakor a tejbegyűjtő bevallotta, hogy ez csak olyan -falazó« tétel, ő így számolja el a többlet-tejet, s az érte járó -pénzt saját maga veszi fel. A többlet-tej eredete nagyon egyszerű: a gazda — mondjuk — 3,4 százalékos zsírtartalmú tejet hoz be, s 3,2-<ként számolja el. Mivel a szigetvári vajüzem nem a nyers tejet veszi át, hanem a feldolgozott tejszínt, a gazdáktól lecsípett zsírszázalék többlet-tejként jelentkezik, amit csak be kell írni a naplóba és felvenni az árát! Valóban egyszerű az egész! Január 1-től július 25-ig Kalsec Pál nevét felhasználva 856 liter tejet vámolt a tej Batoócsáról Szigetvárig vezető útján Peti János tejbe- gyüjtő, s az ellenértéket (tisztességes polgári haszonrészesedés címén) zsebre vágta. Védekezésül arra hivatkozott, hogy erre a nagykanizsai tejüzem ellenőre — Oktatta ki ... A népi ellenőrzés azonban a védekezést nem fogadta el, az ügyet átadta az ügyésznek, mert feltehető, hogy amiként a galamb a többi búzaszemre is ráakad, itt is előfordulhat még néhány költött név! V. Gy. Tj1 gy anya ül előttem. So- vány, alacsony, fejkendős asszony. Szeme alatt apró ráncokkal teletűzdelt sötét árok, ajka halvány. Beszél: panaszkodik és vádol. Hogy kit, döntse el az olvasó. — Nem is tudom, hol kezdjem. Kilencszázharminchá- romban kerültünk össze az urammal; semmink sem volt. Egy sublótot kaptam anyá- méktól, meg egy asztalt négy székkel. Árendás házban laktunk. Mind a ketten napszámba jártunk, hol az urasághoz, hol a gazdákhoz, és lassan gyarapodni kezdtünk. Az én emberem igen józan életű volt, be nem ment irolna a kocsmába még búcsúkor se. Ilyenkor úgy hozott haza egykét liter bort, és otthon fogyasztottuk el. Tessék elhinni, olyan boldogok voltunk, mert nagyon szerettük egymást így szegényen is. Minden vágyunk egy kis fiú volt, akit türelmetlenül vártunk. De az isten csak a harmadik évben látogatott meg vele. Bár ne tette volna! — Jaj, teremtőm, mit is beszélek — kapott a szájához hirtelen. — Látja, az én eszemet is teljesen elveszi — mentegetőzik. Szóval a harmadik évben született a fiunk, Miklósnak kereszteltük. Nem is tudom miért, valahogy ez volt akkor a divat. Mire a gyerek nagy lett, már szobabútort is vettünk, igaz, használtan, meg fél hold földet törlesztésre. De azt nem lehet elmondani, mennyit kellett ezért dolgozni. Legtöbbször egy-egy főtt tojást vittünk a mezőre, de az uram még azt is so!, állt a. őgjp arn^cL lá-fcLoJjJicL Sokszor veszekedett velem, azt mondta, inkább több vöröshagymát együnk meg kenyeret, mert ezt legalább nyáron megkeresi a masina mellett. Fogatunk nem volt a földhöz, gyalognapszámért szántottuk fel, a termést meg talicskával hoztuk haza. A gyerek nőtt, s ha lehet, még többet dolgoztunk, mint addig, csakhogy neki legyen. Taníttatni akartuk, hogy ne kelljen neki annyit gürcölnie, mint nekünk. Tanítónak szántuk. T ötte.k az oroszok, a föld- J osztás. Mi is kaptunk öt holdat, de az első évben bizony kettő a gazon kívül nem termett mást, mert csak hármat bírtunk felásni, fogatot meg nem kaptunk. De a másik évben már mindről ta- karoltunk, a harmadikban meg szőlőt telepítettünk, meg abban az évben megkezdtük a házhoz való anyag gyűjtését: használt ajtókat, ablakokat vevegettünk, meg téglát bontásból, és ötvenben már tető alatt volt a ház. Ekkor ment a gyerek a tanitóképezdébe. Jaj, micsoda boldogság volt! Szép szál, barna fiú lett tizennégy éves korára, és mikor elment, egész délután sírtam. Az uram se igen bírt dolgozni. Hát hogyne, mikor annyira szerettük! Mindent megadtunk neki, nem szorítottuk munkára sem, hagytuk. hogy csak tampon. meg se ismer''’ n *vr * « ■ ’ 4‘. Ha mi már erre születtünk, végigcsináljuk, de a gyerek éljen könnyebben — gondoltuk. Az uram, szegény, a föld mellett még napszámba is eljárt, csakhogy a fiunknak mindent előteremthessünk. XJj bövtáskát, nyolcszáz forintos karórát vettünk neki meg két rend ruhát: egy szürkét meg egy sötétkéket. Szóval, ügy engedtük el, hogy tizenöt év óta először kölcsönt kellett kérni, de ezt ő nem tudta, s még mi is szégyelltünk egymás előtt beszélni erről. A z első osztályban hár- mos lett a bizonyítványa. Hát, jól van, fiam, csak ennél rosszabb ne legyen — mondtuk neki. A tanároknak sem volt panaszuk rá, csak annyit mondtak, hogy szorgalmasabb is lehetne. A másodikban már négy kettest hozott haza, pedig nyolcszáznyolcvan forintos fényképezőgépet vettünk neki, meg olyan izés ütőt... — Szivacsosat? — Az, az, szivacsütőt kapott. Nem is tudom, honnan vettük ezt a rengeteg pénzt. Igaz. magunkra csak a legszükségesebbet költöttük, a tejet is eladtuk az utolsó cseppig. Aztán jött d harmadik év: kerékpár, új télikabát, divatos ruha. De már nem kért, csak bejelentette: kell venni egy kerékpárt, kell csináltatni egy öltönyt. Mikor r-—»—óbál■ 'rí~ir.cs pénz, k‘‘a’aűi: — Azt akarják, hogy képzős létemre rongyokban járjak? Hát vettünk neki negyedikben egy másfélezer forintos fényképezőgépet, hogy majd a másikat eladja; egy kiránduláson elveszett az órája, helyette kapott egy ugyanolyant, s megint egy ruhát. Es bejelentette, hogy az érettségi után megnősül, de a lánynak nincs semmije, csináltassunk nekik bútort. — De miből, édes fiam? — Adjanak el egy hold földet — vágta rá. — És akkor miből élünk? — Beállnak a téeszcsébe. Oda úgysem való földdel menni. /y em tudom elmondani, ^ ' mit éreztem. Csak sírtam fél éjszakákon át, az uram meg egyre szótlanabb lett. Csak néha tört ki: »Majd adc*k én annak a büdös kölök- nek nősülést, várjon csak/« De aztán nem lett semmi, mert mikor hazajött a gyerek, csak annyit mondott: >-Fiam, ráérnél még azzal a nősüléssel.« Persze, nem használt, és eladtuk az egy hold földet. Jött az érettségi. Jaj, még rágondolni is rossz: megbukott a fiunk. Istenem, micsoda szégyen! Nem mertük megmondani a faluban, eltagadtuk, de azért megtudták. Kapkodtunk, rohantunk fűhöz, fához. Az osztályfőnökével: egy rralarnt akartunk ' ~ f7'» VV'r) ál, inkább jól lepirít ott, hogy azt mondja: minek kényeztettük el a gyereket, mért nem fogtuk szigorúbban, nem kellett volna minden kívánságát teljesíteni. De tessék elhinni, mi csak jót akartunk, azt, hogy könnyebb legyen neki, mint szüleinek. Szóval megbukott. A nyáron nem akart tanulni, mindig csak a menyasszonyával kujtorgott. A pótvizsgán valahogy mégis átment, tanító lett belőle a szomszéd faluban, és még az ősszel vett egy motort. Igen, 6 vette, mi csak kétezer forintot tudtunk hozzáadni, az pedig nyolcezerbe került. Azt mondta, egy barátjától kapta törlesztésre kölcsön a többit. De ‘ nem spórolt, inkább sokat költekezett, szabad idejében meg sokat járt vidékre, még akkor is, amikor megnősült. A felesége, a fiatal tanítónő meg sírva panaszkodott, hogy 6 ezt nem bírja tovább, elválik tőle. Igen ám, de akkor már útban volt a gyerek, és így csak tűrt a szerencsétlen. A z első év végén már Pannóniával jött haza. — Honnan vetted rá a pénzt? — kérdeztük. — Volt, ne törődjenek vele, honnan. Erre elsírtam magam, mert rosszat sejtettem. Istenem, csak nem lett gazember a fiúnkból? — hasított belém, és mint aki eszét vesztette, ~árohantam. Téptem, ütöttem, hvztcm, az uram álig birt lefejteni róla. Egy hónapig nem láttam. Es akkor.,. Rettenetes még visszagondolni is rá. Vacsora után voltunk, csöndesen rámoltam le az asztalt. Az uram se szólt, újabban mindig kevesebbet beszélt, csak szívta azt a büdös cigarettát. Egyszer csak kopognak. Ugrok az ajtóhoz, hogy ki a kései vendég, hát a menyem. Megáll a küszöbön, halkan köszön, szeme száraz, vörös. Karján a kicsi, mögötte a nagy sötétség. — Mi baj? Szólj már! — kiáltok rá. Erre zokogva borul a nyakamba, de sokáig nem bír szólni a sírástól Mikor aztán egy kicsit megnyugodott, elmondta, hogy Miklóst elvitték a rendőrök, mert azzal gyanúsítják, hogy valami bűnöző bandának volt a tagja. Az én fiam! — törölgeti a szemét az anya. Nem lehet elmondani, mit éreztem. Az ajtó szárfái ösz- szecsúsztak előttem, és le kellett ülnöm, hogy el ne essem. J gy volt. Ennek most t három hete, és azóta az én emberemre nem lehet ráismerni. Napokig nem tudom otthon a szavát venni, kocsmatöltelék lett belőle, mindenkinek fizet, a bálokban egész éjjel fiatal lányokkal táncol, és amikor rimán- ködöm, hogy térjen eszére, csak legyint. Istenem, miért kell bűnhődnünk, amikor mi csak azt akartuk, hogy kevesebbet dolgozzék, és jobban éljen a fiúnk, mint mi — kérdezi vádlóan inkább önmagától, és kezében gyűrögetett zsebkendőjébe temeti arcát. SOMOGYI KAROLT
