Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. augusztus «. 400 hold és a 9 hold vetélkedése — egy családban Délben, amikor a ha- rangszó esedékessé teszi az ebédidő megkezdését, egynéhá/nyan elindulnak hazafelé a ráksi tsz-ből. Szemben velük asszonyok jönnek kosárral, melyből jóféle illatok szállnak fölfelé, ha leveszik a térítőt. A csuprok, kis lábasok kézbe kerülnek az »ebédl&*-ben, mely egyébként a tsz nemrég elkészült pajtája. De hát aki földben dolgozik, s arra kényszerül, hogy asztala csak az egyik keze legyen, annak nem számít az ilyesmi. Esznek, s leginkább csak az asszonyok beszélnek. Olyasmiről, ami nem is igen érdekli a férfinépet. Főként a fiatalokat nem, mert közöttük mókázás meg a futbáll- esélyek latolgatása, a csapatösszeállítás a fő téma még ebéd után is. Vannak hangadók és hallgatók. Az utóbbiak közé tartozik Pintér Ferenc is, egy mokány, barna fiatalember, aki csak néha vet közbe egy-két szót. Az elnök, Valter elvtárs azt mondja róla: — Ez a gyerek minden dicséretet megérdemel, szorgalmas, jó dolgos fiú, jól jártunk vele. Pintér Ferencről ugyanis tudni kell, hogy 39-beli. és hogy csak a tavasz óta dolgozik az XJj Életben. Egyedül, föld nélkül állt be (vitatkoztak is a tagok a fölvételén). Mert az ő esete igen furcsa: az apja egyéni, a fiú meg tsz- tag. Az anyja így mondja el ennek történetét: — Egyszer azt mondta a Feri: »Édesanyám, én beállók a tsz-be. Szóltak is, hogy minek járok én máshová napszámba, menjek hozzájuk, ha én is úgy gondolom...« — Ej, fiam, mit szól apád? Minek mennél te oda?! De aztán mégiscsak elment, most meg már megszerette őket. Az apja viszont hallani sem akart a dologról eleinte. Azt mondta: — Maradj, mert én nem akarok bemenni, én nem akarok még egyszer cseléd lenni! (Azelőtt ugyanis Ráksi-pusztán voltak cselédek.) Csakhogy a fiú is olyan makacs volt, mint az apja, és kitartott terve mellett. Aztán szétváltak az utak. Az egyik dolgozik a kilenc hold sajátjában meg a nyolc hold bérletben, a másik meg a több mint 400 holdas közösben. De a négyszáz holdas azt mondja, hogy eddig minden számítását megtalálta itt, és nem kívánkozik máshová. Egyrészt, mert dolgozni sem kell any- nyit, mint amikor napszámban volt egyénieknél, másrészt pedig semmiféle gondja nincsen. Az iroda falán látható kimutatáson júliusig 140 munkaegység van a neve után írva. Egy munkaegység pedig — úgy számítják — 70—80 forintot ér majd. Igen ám, de hát az mikor lesz? — mondhatná akárki célozva a zárszámadások későbbi idejére —, addig miből pénzelsz, Pintér Ferkó? Mint ahogy mondták is neki otthon is meg másutt is. Azt mondja: eddig ötezer forintot kaptam a tsz-től, mert a nővérem férjhez ment, és kellett a pénz. Kivettem, hazavittem, és azt mondtam: »Itt van ötezer forint, ezt én adom ajándékba!Azóta lassan változóban van a világ Pintéréknél. Az öreg is járt már a tsz-ben borjút vásárolni a fia gazdaságából, de lehet, hogy kémlelődni járt a fiú szavai után, aki ezt mondta neki még a tavasz- szál: — Majd a zárszámadás eldönti, apám, hogy melyikünknek van igaza... K. E. A falusi oszfályharcról Az utóbbi hónapok pártaktíváin a falusi helyzet értékelésekor több elvtárs olyan kijelentést tett, hogy a falun jelenleg nincs osztályharc. v Ugyanakkor, amikor arról ér- \ cieklödtünk, hogy vannak-e járásukban, községükben ku- lákok, egyhangú volt a válasz: igen, sót nemcsak kuIákok, hanem volt horthysta tisztviselők, spekulánsok, levitézlett csendőrök is vannak; felmerülnek revizionista, nacionalista, soviniszta nézetek $tb. stb. Mindezt egyöntetűen vallják, de az osztályharc létezését nem mindenütt ismerik fel. Senki sem tagadja, hogy — bár megverve, de nem megsemmisítve — a falun még ott vannak a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal szemben álló ellenséges osztályok maradványai. Jóllehet gazdasági erejük csekély, de politikai befolyásuk még érvényesül és az ellenséges, burzsoá nézeteknek ma is ők a fő hordozói. Elvtáreaink ismerik a marxista—leninista tanításnak azt a tételét, hogy amíg ellenséges osztályok léteznek, addig osztályharc is van. Mi az oka, hogy sokan mégis úgy vélekednek: a falnn ma nincs osztályharc? Az 1950-es évek után a falusi • osztályharc intenzitását asze> rint mértük, hogy a kulákság ) ellen milyen gazdasági és ad- 1 minisztrativ intézkedések tör• téntek. Az osztályharc akkor • »kézzelfogható-« volt. A falusi > osztályellenség elleni harc, I lunely fölét; csők gazdasági és • adminisztratív síkon folyt, nem I párosult az ellenséges nézetek > leleplezésével. Most, amikor a I kulákság nem képvisel számot- ) tevő gazdasági erőt, amikor az I osztúlyellenség elleni harc nem > folyhat ugyanazokkal a mód- I szerekkel, mint -az elmúlt évek- I ben, egyik-másik elvtársunk ) értetlenül áll ebben a helyzet- ) ben, nem ismeri fel, hogy az t osztályellenség nem mondott I le a népi demokrácia elleni »harcról. A legfőbb baj az, I hogy pártszervezeteink nem ismerik fel az osztályellenség taktikáját. Lehetetlen elképzelni, hogy alig több mint másfél évvel az ellenforradalom után a munkásosztály hatalmával szemben álló ellenséges erők ne támadnák a munkás-paraszt hatalmat, ne ártanának ott, ahol éppen tudnak, főleg olyan helyen, illetve területen, ahol a pártszervezetek nem figyelnek fel rájuk kellően. Ahhoz, hogy pártszervezeteink felismerjék az osztályharc jelenlétét falun, az szükséges, hogy megértsék: az osztályharc nemcsak gazdasági és adminisztratív síkon folyhat, hanem más területen is. A marxizmus klasszikusai már a munkásmozgalom kialakulását követő években rámutattak arra, hogy nem elégséges, ha a munkásosztály csak gazdasági síkon folytatja harcát a burzsoázia ellen, ennek párosulnia kell a politikai, ideológiai harccal. Engels mutatott rá, hogy a munkásosztály csak akkor képes a burzsoá állam- hatalommal szemben fellépni és azt megdönteni, hogyha a gazdasági harccal egyidejűleg politikai és ideológiai harcot is folytat, mert az szerves része az osztályharcnak. Világos, hogy a munkásosztály hatalomra kerülésével nem szűnt meg a burzsoázia politikai és ideológiai befolyása — ha gazdasági ereje már nincs is. Ezért feltétlenül érvényes a marxizmus klasszikusainak e tanítása a mostani időszakban is. Mi a különbség az 1950-es évek után kialakult osztály- harc és a jelenleg a falun folyó osztályharc között? Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a kulákság gazdasági ereje megtört, és így azon a módon harcolni a kulákok ellen, mint az elmúlt években, helytelen volna, mert az akkori módszerek akkor is helytelenek voltak. A falusi osztályharc most főleg politikai és ideológiai síkon folyik. Ez az osztályharc fő területe. Természetesen ez nem azt jelenti, mintha pártszervezeteinknek, állami szerveinknek nem lenne feladata továbbra is a spekulánsok megfékezése Ez adminisztratív intézkedéseket követel, és szoros összefüggésben van népgazdaságunk érdekeivel. Azt is jelenti: az osztályellenséget meggátoljuk abban a törekvésében, hogy gazdasági téren nehezítse szocialista fejlődésünket Pártszervezeteinknek elsősorban azokkal az ellenséges, burzsoá nézetekkel kell szembeszállniuk, melyek akadályozzák a szocializmus fejlődését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s amelyek elég széles körben még a dolgozó parasztság gondolkodását is meghatározzák. Nézzük ezek közül a leglényegesebbet. Több elvtárs elmondja: a középparasztság — különösen most — azon a véleményen van, hogy ők mindennel meg vannak elégedve, csak így maradjon, ahogy van. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről. Ennek a nézetnek az egyik oldala az, hogy a középparasztság elismeri és egyetért a munkás-paraszt hatalommal, egyetért azzal, hogy Magyarországon proletárdiktatúra van. S ez eddig jó. Ugyanakkor azonban azt tartja, hogy nem kell tovább építeni a szocializmust, ne menjünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, maradjunk meg a kisparaszti gazdaság talaján stb. A középparasztság e nézetének kialakításához hozzájárult a2 is, hogy a munkás-paraszt kormány megszüntette a beszolgáltatást, segítséget adott a kisparaszti gazdaságoknak ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest minél többet termeljenek a maguk és a népgazdaság számára, valamint az a konjunkturális lehetőség is. mely az ellenforradalom után lehetővé tette, hogy dolgozó parasztságunk a terményfeleslegeit szabad piacon vagy az eléggé magas állami felvásárlási áron értékesíthesse. Természetes, hogy falusi pártszervezeteinknek e nézet két tömegével dobálták a mentőautóba. Gyementyev el-' érkezettnek látta az időt, hogy\ megkezdje a munkát új beosztásában. 18. — Különös, ez az illető ugyanezt állította magáról... A háziasszony igazat mondott. Este Brandt véletlenül összetalálkozott egy Gestapo- tiszttel, aki a nyolcadik hadosztály mellé volt beosztva. Azzal dicsekedett, hogy ő a hadosztály egyetlen életben maradt tisztje. Erre Brandt rögtön szólt neki Ruckert kapitányról. A tiszt azonban kereken kijelentette, hogy ilyen nevű kdpitány nincs, és nem is volt, saját maga írta meg a jelentést a főhadiszállásnak a hadosztály teljes tisztikarának hősi haláláról... Brandt futott Melchez, s elmondta ezt. Melch azonnal megbízta Brandtot azzal, hogy hozza el a festményeket Rubiszéktól, s egyúttal tegye el láb álól a gyanús kapitányt is, mivel nincs arra idő, hogy sokat vesződjenek vele... — Nem nyugszom addig, amíg meg nem találom ezt a gazembert. Bocsásson meg, asszonyom, de nincs utálatosabb a hullarablónál. S ami azt illeti, hogy ez az alak azt állította, hogy ismer engem, megnyugtatom, a lehető legkönnyebb megtudni valakinek a nevét. És a névsoron az is szerepel, ki hol lakik. Gyementyev észrevette, hogy kezd hinni szavárak a háziasszony. — Elvetemültség — ismételgette a csupasz faira meredve. — Még ma elmegyek a parancsnokságra, s jelentem a történteket. Mindent elkövetek, hogy visszaszerezzem a festményeket. Tiszti becsületemre mondom! A háziasszony vállat vont, s bement a szobájába. »Ezek szerint Brandt mégsem utazott el az első hajóval- — gondolta Gyementyev. — Minden pillanatban veszélyes helyzetbe sodorhat, erről nem szabad megfeledkeznem. Biztosan nem is gondol arra, hogy visszajövök ide. Viszonylag tehát ez a legbiztonságosabb hely. Gyorsan cselekedni kell...« Gyementyev bezárkózott, bekapcsolta az adót, s már kopogta is a szöveget. »A 11—17 jelentkezik. A kikötő éjjel-nappal tele van katonai alakulatokkal. A hajók indulási idejét nem ismerem. Vegyék tűz alá a kikötőt.« Elővette az írógépet, s az egyik üres megbízólevélre a következő előre kigondolt szöveget írta: »A kikötőből kifutó hajók egészségügyi ellenőrzésével Ruckert kapitányt bízzuk meg. Tudomására hozzuk a hajók kapitányainak, a kikötő beosztottjainak és a katonai egységek parancsnokainak, hogy a legfelső parancsnokság a következő utasítást adta ki: Feltétlenül meg kell akadályozni a járványos betegségek behurcolásit Németországba, ezért egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni a hajók rakományát és összes helyiségét. Az utasítás végrehajtásával leien sorok felmutatóját, P. Ruckert kapitányt bízom meg. A hátországi erőket Berlin védelmére megszervező különleges központ főparancsnokának, von Reddig vezérezredesnek rádióparancsa. A másolat hiteléül: Olvashatatlan aláírás.Gyementyev rányomta a megbízólevélre az osztály bélyegzőjét, melyet Schirrer adott át neki. Sző ami szó, nagyon merész és veszélyes volt ilyen hamis papírt készíteni, de Gyementyev arra alapozott mindent, hogy a hitleristák szokás szerint hasra esnek minden olyan írás előtt, amit a főparancsnokság ad ki Háborúban elfogadható, hogy új beosztások és tábornokok jelennek meg. Különben von Reddig élő alak volt, a főhadiszálláson 5 foglalkozott a törzsvarancs- nokságok ügyeivel. Gyementyev, mielőtt újra elindult a kikötőbe, evett valamit, lepihent a díványra és azonnal elaludt. Ilyesmi gyakran előfordult vele. Egyszer három napig bolyongott az ellenséges vonalak mögött, hogy »nyelvet fogjon-. Nyomon követte a törzsparancsnokság egyik ezredesét, s hogy bevárja valahol a sötétedést, befeküdt az árokba, s azonnal elaludt. Idegei szinte megkívánták a pihenést minden komolyabb munka előtt. Arra ébredt, hogy a dívány nagyot ugrott vele. Felpattant, értetlenül fülelt, de csend volt. Mi az, földrengés? Hirtelen ugatni kezdtek valahol a közelben a légelhárító ágyuk. Bombák robbantak, a ház megremegett. — Nagyon jó! — nézte meg az óráját. — Remek gyerekek ezek a repülősök! Köszönöm, hogy felköltöttetek... Körülbelül egy óra hosszat tartott a légitámadás. (Hallani lehetett, hogy a kikötőt veretik. Amikor csend lett, Gyementyev kiment a házból, s elindult a kikötőbe. A repülősök valóban jó munkát végeztek. Messzire látszottak az égő raktárak. A város fölött óriási fekete füstgomba imbolygóit. A kikötő közelében minden utcában katonák hemzsegtek, nyilván a légitámadás elől futották ide. A sebesülteHárom katona egy sebesült- ( tel vesződött, aki nem hagyta í magát a mentőautóra tenni. Tagbaszakadt, vörös fiú volt, a repesz épp a lábát roncsoltál szét. Fájdalmában értelmetlen t szavak törtek elő torkából.1 Talán idegsokk jött rá, de az< is lehet, csak attól félt, hogy ( kórházba viszik, s akkor nemi utazhat haza. A katonák se- i hogy sem tudtak megbirkózni ( vele. A mentőautó lépcsőjén i egy tiszt állt, az orvos lehe-( tett. Gyementyev odament < hozzá. — Miért tartják fenn a kocsit egy könnyű sebesült' miatt? — kiabált Gyementyev1 mérgesen. — Ennyi idő alatt' már két fordulót megtehettek j volna. Az orvos megvetően nézte Gyementyevet. — Ez nem tartozik magára, i kapitány. — De igen. Rendkívüli ki-1 nevezésem van az egészség- j? ügyi helyzet vizsgálatára. Az orvos kihúzta magát, a A mentőautó azonnal elindult, j Az első próbálkozás tehát ki-f tűnőén sikerült. Gyementyev í továbbment. A raktár mellett $ azokat a ládákat pillantotta} meg, amelyekbe a múzeumi képeit csomagolták. A ládák i egymásra dobálva hevertek. $ Egy géppisztolyos katona állté mellette őrséget. Gyementyev i odament, s szigorúan megkérdezte: — Mit keresnek itt ezek a i ládák? — Nem tudom — felelt az | őr kelletlenül a kapitány kér- , désére. — Most hozta ide őket egy tiszt. .4 parancsnokság épületébe ment. Folytatjuk.) ellen fel kell lépniük, és meg kell magyarázniuk, hogy a munkásosztály egyáltalán nincs megelégedve a jelenlegi helyzettel, tovább akar haladni a szocializmus építésének útján, a az a nézet, hogy »nem kell tovább építeni a szocializmust«, a dolgozó parasztság érdekei ellen is irányul. Nem szükséges itt elemeznünk: az egyéni parasztgazdaság fejlődésének korlátái rövid időn belül olyan feszültséget idézhetnek elő, hogy az nagymértékben akadályozhatja az egész népgazdaság fejlődését Világosan és félreérthetetlenül meg kell magyarázni: ha meg akarjuk állni helyünket a világban, ezt csak a szocialista nagyüzem megteremtésével tehetjük. Pártszervezeteinknek látniuk kell azt is, hogy bár az osztályellenség, a kulákság egyetért e nézetnek azzal az oldalával, hogy »ne menjünk tovább a mezőgazdaság szocialista átszervezésében«, de nem ért egyet azzal, hogy »jő, ahogy van«. Ez világos, hisz a kulá- koknak nem érdekük, hogy munkás-paraszt hatalom legyen, ők a régi rendszert, a régi életmódot kívánják vissza, amikor lehetőségük volt gazdagodni Azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenséges nézeteket nemcsak a kulákok, az osztályidegenek hangoztathatják vagy táplálhatják, hanem dolgozó parasztok is. Ez érthető, hiszen a kisüzemi termelés, a kapitalista típusú gazdálkodás szinte törvényszerűen kitermeli az ellenséges, burzsoá nézeteket is. Éppen ilyen helyzetben igen nagy a jelentősége annak, hogya az osztályharcot főleg politikai, ideológiai síkon vívjuk meg A burzsoá nézetek elleni harc szívós, türelmes fel- világosító munkát követel annál is inkább, mert ezek a középparasztságból is kiindulhatnak, s alapjában becsületes emberek nézetei is lehetnek. Velük szemben pedig — hacsak nem lépnek fel állam- rendszerünk ellen — mindenfajta adminisztratív eszköz alkalmazása helytelen lenne. A burzsoá, ellenséges nézetek elleni harccal párhuzamosan jelentős feladat: megküzdeni a még erősen érvényesülő paraszti konzervativizmussal, maradisággal. Ez a mara- diság nemcsak abban jelentkezik, hogy sokan még nem ismerik el a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét, hanem abban is, hogy szembenállnak az új mezőgazdasági termelési módszerekkel, gyakran húzódoznak attól, hogy az agrotechnika új vívmányait meghonosítsák saját gazdaságukban. Az osztályharc ideológiai síkon való folytatása falun sem kisebb jelentőségű, mint a városban, hiszen a falun is találkozhatunk nacionalista, soviniszta nézetekkel. Ezekkel szemben falusi pártszervezeteinknek keményen föl kell venniük a harcot. Mindazok tehát, akik azt állítják, hogy a faluin jelenleg nincs osztályharc, nem ismerik az életet, nem veszik észre, íogy az osztályellenség igenis harcol. Ezek az elvtársak, mivel nem ismerik e harc jellegét, nem is tesznek megfelelő intézkedéseket az osztályellenség támadásainak visszaverésére. Kisdeák József
