Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
I A fonyódi ásatás jelentősége Néhány fontosabb összehasonlító adat a mesterséges holdakról Fonyódon az elmúlt hetekben a törökkori végvár területén ásatások folytak, melyek tudományos — történelmi, és antropológiád — szempontból igen figyelemre méltó eredményeket hoztak. Az ásatások történelmi értékét elsősorban az adja, hogy a fonyódi Magyar Bálint-féle vár, az ország egyetlen síkvidéki palánkvára, annak települési és erdősítési rendszere szabadon tanulmányozható. Középkori kőváraink vannak szép számban az ország egész területén. Buda, Visegrád, Esztergom, Nagyvázsony, Eger, Kőszeg, Diósgyőr, Sárospatak, Si- monitomya, Tata, Palota, Gyula, Siklós, Veszprém nagyszabású vármaradványad közismertek, és ismertek a tatárjárást követő időikben épült Balaton melléki lovagváraik: Szigl liget, Csobánc, Rozi, Tátika, Sümeg, Somló, Csesznek festői romjai is. De ezek mind -kővárak- voltak, nem pedig a török ellen földből, sárból, fából hirtelen felépített, tipikusan a végvári harcok célját szolgáló »palánkerődök-. Az egykorú levelek Fonyódot “■végháznak-, várát -Kastélynak nevezik. Az ásatások igazolták az erre vonatkozó korábbi levéltári kutatásokat, s a középkori Fonyód falu településének ismeretlen történetéhez is nagyszerű bizonyságot szolgáltattak. A felszínre került alapfalakból megállapítható, hogy Magyar Bálint — a terület akkori földesura — a XVI. századi kis falu egyetlen kőépületét, a templomot erődítette meg és alakította át a török veszély közeledtekor, az 1540-es évek végén kis erőddé, -CasteUum— má. Az is megállapítható, hogy a templom az Árpád-kar elején rámán stílusban épült,-ke. letelt-, tehát szentélyi részével keletre néző, kb. egyméteres falvastagságú téglaépület volt, amelyet Magyar Bálint a helyszínen talált bazialtkövekből épített helyiségekkel és toronnyal egészített ki. Ezek alaprajzi elrendezése, valamint a két építési időszak az elapfalakból jól kivehető. Egyedülálló Magyarországion a vár' épségben megmaradt nagyarányú árokrendszere is, amellyel az egykori falu területét vették körül. Ennék eredeti mélységét (5—6 m) kutató árokkal szintén meg lehetett állapítani. A templomerő- döt körülvevő belső és e külső árok közti kb. 100x100 méteres területen voltak a falu nádfedeles vályogházai, valamint a várhoz tartozó melléképületek, istállók, stb. Az e területén végzett próbaásatás hatalmas koraközépkori edényégető kemencét hozott napvilágra, amely az ásatást végző dr. Fitz Jenő régész szerint ily méretben eddig szintén egyetlen leletünk az országban. A templom körül volt a középkori temető is, ahonnan eddig több miint másfél száz csontváz került elő. E tömeges sírlelet igen tanulságos antropológiai vizsgálódásokra nyújtott lehetőséget. A budapesti Nemzeti Múzeum antropológusai az ásatások ideje alatt mindvégig a helyszínen tartózkodtak, és máris értékes tudományos eredményekről számolhatnak be. Az itt eltemetett 12—14 év körüli ikerpár, valamint a valószínűleg gyermekszülésben elhalt és újszülött ikreivel egy koporsóba temetett 27 éves anya például európai viszonylatban is egyedülálló antropológiai lelet. A változó talajszintben egymás fölé helyezett, különböző I korokból származó koporsók i valamint a bennük talált pénzek bizonyítják', hogy itt a falu több évszázadon át használt temetőjét tártuk fel, amely népességére, halálozási viszonyaira igen értékes tudományos következtetéseket enged meg. A sírokból előkerült érmék legrégibbjei Anjou-koriak (XIV. szd.), a legfiatalabbak az 1560-as évekből valók. Bár írásbeli emlékeink csak 1332-ben említik először »Fonóid« plébániáját, a falu létezéséről már 1082-ből is van írott emlékünk, s az előkerült román stílű faragott kövek karcoiatos levéldíszítései is a korai Árpád-korra utalnak. Legalább négy-öt évszázad távlata nyílik tehát meg az antropológusok előtt e temető fél- tárásávaL Az antropológiai • leleteket feldolgozás céljából a Nemzeti Múzeumba vitték, az egyéb régészeti emlékeket pedig a keszthelyi Balaton Múzeumiba. A végső cél azonban az kell legyen, hogy e Fonyód és Nagy berek múltjára vonatkozó emlékek ide visszakerüljenek, mert a talált anyag oly bőséges, hogy az egy helyi múzeum felállítását és megtöltését lehetővé, idegenforgalmi és kulturális szempontból pedig egyenesen kívánatossá tenné. Az erre a célra alkalmas épület, a várterület mellett levő, műemlékjellegű présház máris rendelkezésre áll. Az ásatások során kb. ezer köbméter földet mozgattak meg eddig, ami tekintélyes költséget jelent. Pedig még messze állunk attól, hogy a terület tudományos és idegenforgalmi szempontból kívánatos régészeti feltárása teljes legyen. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a befektetett ősz- szeg nem volt hiábavaló kiadás. Oly történelmi és idegenforgalmi érték került így a nyilvánosság elé, amely csakhamar a Balaton vidék legkülönlegesebb műemléki látványosságát fogja képezni. Egy újjáépülő, idegenforgalomra is berendezkedő ország számára elsőrendű szempont az, hogy az ily tudományos kutatásokat gyakorlatias, az idegenforgalom és a népnevelés szolgálatába állítható kulturális célokkal kapcsoljuk össze. Nálunk nem mindegy az, hogy hol ásatunk. Mert hiába a legszebb történeti emlék, ha azt földrajzi, közlekedési helyzeténél fogva nem tudjuk idegenforgalmunk számára köny- nyen megközelíthetővé és így nevelő hatásúvá tenni. A fonyódi ásatás, a balatoni forgalom lüktető központjában lévő fürdőhely belterületén van, és máris százszámra vonzott oda látogatókat. Ezeknek a száma azonban meg fog százszorozódni, ha az ásatások eredményeinek látványos konzerválására is sor kerül, aminek még az esős időszak beállta előtt be kell következnie, nehogy a víz és fagy tönkretegye, szétpor- lassza a falakat, és beomlassza a sok költséggel kimélyített árakrészeket. A műemléki helyreállítási javaslat az, hogy a várkastély kiásott alapfalai, kis -Aquinr- cum«-szerú látványosságot nyújtva, feltárva maradjanak; a várárkot belülről övezett pa- lánksort rekonstruálják (ez lesz az egyedüli ilyen Magyarországon!); az árkokon át stílusban tartott hidakat építsenek eredeti helyeiken (megvan az 1570-ből származó alaprajz); a ritka becsű antropológiai leleteket és muzeális tárgyakat (kemence) védőtető alatt, a helyszínen mutassák be; az árkok részleteit — hogy egykori véderejük jobban kidomborodjék — eredeti mélységre ássák ki; a sáncok országút felé eső köríves két sarokrondelláját pedig a kihány.t. föld felhasználásával helyreállítsák. Az így főbb jellemzőiben helyreállított erődelemek ezzel egyedülálló történelmi emlőikké fogják emelni a fonyódi végvárat, és értékes darabbal szaporítani a Balaton vidék amúgy is igen kevés műemléki látványosságainak számát. A rekonstrukció azonban stílusérzéket és kiváló szakértelmet igényel, Az építészet — művészet, amely ma már annyira differenciálódott, hogy a XVI. századi építkezések, erődítések részleteit csak több éves műemléki gyakorlattal rendelkező építész ismerheti. A korszerű vasbetanszerikezetekkej foglalkozó mérnökök ily rekonstrukciót nem is vállalnak. Ne feledjük el e munka terveztetésénél, hogy bemutatható palánkerődítésünk, törökkori ily végházunk az országban sehol sincs. A fonyódi lesz az egyedüli! Mivel pedig a végvári török harcok színtere tipikusan Magyarország volt, ily XVI—XVII. századi 'végházak, paláwkerődök Európában sem találhatók sehol. A tudományos világ történelem és magyar múlt iránt érdeklődő tagjai számára tehát ínyenc csemege lesz szakmai szempontból a fonyódi végvár! A rekonstrukciónak, bemutatásnak ennélfogva olyannak kell lennie, hogy abban a szakember szeme se találjon kivetnivalót, és Somogy megye is bizonyíthassa, hogy országos jelentőségű dolgokat országos nívón tud megoldani. Móricz Béla, a TIT tagja Az alábbiakban az eddig pályájára bocsátott 6 iftesterséges holdra, műszereikre, illetve szállító rakétájukra vonatkozó adatokat közlünk Olvasóinkkal táblázatos összefoglalásban. Némely adat a tárgy természeténél fogva csak hozzávetőlegesen adható meg, mások egyáltalában nem is ismeretesék. Az adatok tanulmányozása ennek ellenére igen tanulságos, mert betekintést nyújt azokba a hatalmas műszaki feladatokba, melyeket meg kellett a kutatóknak oldani a mesterséges holdakkal kapcsolatban, másrészt e számok önmaguk helyett beszélnek a tudományos versengésben álló országok elért eredményeiről. NÉV Szputnyik 1 Szputnyik II. Explorer I. Vanguard I. Explorer III. Szputnyik III. Felbocséjtó illám Sz. U. Sz. U. U. S. A. U. S. A. U. S. A. Sz. U. Inditii ideje , 1957. X.4. 1957.X1.3. 1958.1.31. 1958. Ili. 17. 1958. III. 28. 1958. V. 15. Keringés vége 1958.1. 4. <958. IV. 14 kb. 1959.. kb. I960... 1958. Vll. kb. 1959. IV. Maximális sebesség km/óra 28500 29 200 29 600 __ Közepes sebesség km/óra 27400 26 600 25 930 __ — — F öldközel km 233 225 352 640 ? 213 rUévol km 925 1640 2550 4000 ? 1800 Rakétafokozatok szíma 3 3 4 3 4 3 Rakéta induló súlya tonna kb. 100 kb. 140 29.5 10.2 29.5 kb. 230 Gizsugir tolóereje tonna kb. 215 kb. 220 38 12.5 38 kb. 430 Üzemanyag égésideje mp. kb. 82 kb. 82 150 140 150 kb. 100 Hasznos teher kg 83.6 508.3 13.5 1.46 13.5 1327 Adók teljesít™. W. 2x1 2x1 0.01és0.06 0.001 0.ölés0.06 1 W felett Magyarázat a fenti adatokhoz. A maximális sebesség, földközel, földtávol kérdései A mesterséges holdak nem körpályán, hanem ellipszispályán keringenek Földünk körül, mégpedig olyan ellipszispályán, melynek együk gyújtópontjában van a Föld. Ebből következik, hogy sebességük nem állandó, hanem földközelben a leggyorsabb (maximális sebesség), majd távolodva egyre lassulnak. A közepes sebességet az egyszeri körülfordulás alatt megtett útnak és a hozzátartozó időnek osztásával számolták ki. Mindenesetre látható, hogy a mesterséges holdak olyan hatalmas sebességgel száguldanak, melyek alig egy évvel ezelőtt is még fantasztikum számba mentek volna. Tolóerő, slartsúly, égésidő Mint ismeretes, a mesterséges holdakat szállító rakéták indították útjukra. Ezek valamilyen folyékony vagy szilárd tüzelőanyagnak rendszerint cseppfolyósított oxigénnel történt elégetésével állítják elő azt a gázsugarat, mely a rakétát a magasba viszi. A rakéták több száz tonnás indulási súlya fényt vet arra, milyen hatalmas mennyiségű üzemanyagot és oxigént kell felhalmozni, és különösen érdekesek ezzel kapcsolatban az égésidőre vonatkozó adatok, melyek mutatják, hogy ezt a nagy mennyiségű üzemanyagot rövid idő alatt égetik el. így válik érthetővé azután az, hogy a létrejövő gázsugár miért rendelkezik gyakran csak a tonnák százaiban kifejezhető tolóerővel. Ez a tolóenő emeli magasba az egész rakétát. (Az adatok a TIT Központi Csillagászati Szakosztályának adatszolgáltatásából származnak. Magyarázatokkal ellátta Jakó András TIT szak titkár.) réqi SZOKÁSOK uszfráliában Tj'Z A KONTINENS AZ, ^ melyet az európaiak a lakott területek közül a legkésőbben ismertek meg. M. Godinhó de Eredia pillantotta meg először Ausztrália partjait, s a látottakról már írásos feljegyzést is készített. Később is jártak erre hajósok, mégis Ausztrália ismerete feledésbe ment. Újabb felfedezője James Cook, aki 1770. április 19-én látta meg Kelet-Ausztráliát. 1779-ben első gyarmatosítókként deportált bűnözők és tisztjeik érkeztek Ausztrália földjére. Az ott talált lakosság: az ausztráliai négerek nagy részét kiirtották. A megmaradtak egy része rezervá- ciókban él. E törzsek bizonyos mértékig megtartották régi szokásaikat. Lapozzuk fel a földrajzi leírások sárga lapjait, és nézzük meg, milyen jellegzetességet mutatott az ausztráliai társadalom kétszáz évvel ezelőtt. Általában alacsonyabbak, mint mi. Merev hajuk koromfekete és kissé göndör. Egyszerű fegyvereiket igen ügyesen használják a vadak ellen, ezek üldözésében és fethaj- hászásában párjukat ritkítják. JÓ PÁSZTOROK, nagy utánzó tehetséggel rendelkeznek. könnyen tanulnak idegen nyelveket, de nagy hajlandóságot mutatnak a zenéhez és a festészethez is. A legtöbb vidék lakossága igen hiányosan öltözködik, sőt helyenként tökéletesen meztelen állapotban él. »Különösen nagy gondot fordítanak a fej díszítésére, hajukat rendesen fogakkal, halcsontokkal, ma- (lártollakkal vagy valamely állat farkával ékítikEléggé általánosan elterjedt jelenség az is, hogy bőrüket kagyló segítségével felkarcolják, és megvárják, míg az magától meggyógyul. Igen általános a bőr befestése is. “A bőrfelkarcoláson és a festésen kivül igen sokan le szokták még metszeni ujjuk egy darabját is, vagy kitörik néhány fogukat. Ennek a kezdetleges műveltségi foknak megfelelő kezdetleges lakásaik voltak: barlangok, bokrok, faüregek. Étkezésük is igen sokféle volt: patkányok, kígyók, békák, dögevő madarak, hernyók, bogarak. Ezeket mind pirítva és nem nyersen ették.« Eszközeik még kőből és csontból készültek. Sajátságos hajító fegyverük a bumeráng, »kissé ívalakúan meghajlított, simára fényezett 60—100 cm hosszú fadarabból áll; ha ezt ügyes kéz használja, elhajítva körvonalat ir le a levegőben, azután ismét visszarepül kiindulási pontjára...« a z ausztráliai emz± BÉR ELETE általában családja közvetlen közelében folyik le, amely megfelel az egyszerű népek életének. Ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: »Minden férfi annyi feleséget visz haza, amennyit akar, ritkán esik meg azonban, hogy egy embernek több felesége legyen 2—3-nál. A leánynézésnél, mely legtöbb esetben egyszerű rablásból áll, a személyes tekintély és a gazdagság volt a döntő, mely tulajdonok ismét a testi erőtől s a felmutatható eredményektől függ. Gyakran megesik ennél, hogy éltesebb férfiak a legfia- talabb lányokat viszik haza, s hogy a fiatalembernek egy öreg asszonnyal kell megelégednie. A házasság után a leány az asszonyok sorába vétetik fel; ez bizonyos szertartással történik, mely abból áll, VILLANYTELEP GENERATOR NÉLKÜL A Moszkvai Mezőgazdasági Kiállításon, a mezőgazdasági újításokat és találmányokat kiállító pavilonban egy kazán látható, amely éppen úgy fejleszt gőzt vagy forró levegőt, mint minden más normális kazán. A pavilon látogatói csak akkor csodálkoznak, amikor megmagyarázzák, hogy a kazán villanyáram termelésére is használható, bár nincs benne generátor. Áramforrásul a kazánba beépített félvezető hőelemoszlop szolgál. A cigarettadoboz nagyságú elem olyan speciális öntvényből készült, amely hevítéskor a hőt közvetlenül elektromos árammá változtatja. Az elem hevítése a következőképpen történik: egyik vége állandó érintkezésben van a forró vízzel, ellentétes vége pedig a tüzelő elégésekor keletkező gázokkal. A gázok hőfoka magas: 700 fok, míg a vízé 100 fok. Ez a különbség elegendő a félvezető elemnek ahhoz, hogy háztartási, vagy ipari áramot fejlesszen. hogy a leendő menyecske bal kezének egyik ujját egy öreg asszony leharapja.« Természetesen a hitvesi hűség is nagyon a felszínen mozog. A természet törvényeit még nem ismerték. A betegséget és a halált, főleg fiatalemberre voiiatkoztatva, az ellenség varázserejének tulajdonították. Abban is hittek, hogy az ellenség vitéz, bátor harcosa húsának vagy zsírjának élvezete által az ember annak vitézségét és bátorságát is örökli. Még a kuruzslókról is azt állították, akiket ugyan nagyon tiszteltek, hogy bűvere- jük az emberhússal való táplálkozástól van. »■Azon szokásuk ellenben, hogy elhunyt rokonaik húsát megeszik, és lenyúzott bőrűket mindig maguknál hordják a nálok sajátságos módon nyilvánuló kegyelet következménye.« SZÓRAKOZÁSUKBAN a ^ haditánc emelkedik ki, amit holdvilágos estéken meggyújtott máglyák mellett jártak el. Legjobban tisztelték a rossz szellemek uralmának megdöntéséhez értőket, a ku- ruzslókat, akik egyben betegeket is gyógyítottak. Az ausztráliai őslakók igen sok apró törzsre oszlottak, és ennek megfelelően rengeteg nyelven beszéltek. A ’törzsek általában szabadok voltak. így éltek Ausztráliában az őslakos néger törzsek még 200 évvel ezelőtt is. De jött a civilizációt hozó »nyugati kultúra«, és igen sokat kiirtottak a »szinqsbőrüek« közül. Ma a rezervációkban élők száma (a nomádokat is beleszámítva) kb. 50 000 főt tesz ki. Lóczy István, a TIT földrajzi szakosztályának elnökei.
