Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-16 / 193. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szombat, 1958. augusztus Ifc

A Barcsi járási Könyvtárban

Tf óra délután érkeztünk, olvasó ilyenkor alig-alig jön-**• könyvet kölcsönözni. Nézegetjük a polcokat, rajtuk példás rendben nyújtózkodnak a sorok. A terem tiszta és barátságos, a kölcsönző pult előtt csipketerítővei letakart kis asztal körül négy szék, az asztalon napilapok, folyóiratok. Beszélgetni kezdünk.

— Hány kötet könyv között válogathatnak a község olvasni szerető lakói?

— A helyi anyagunk körülbelül hatszáz kötet. Ezeket a könyveket itt a községben kölcsönözzü’ sőt olyanok is vannak, értékesebbek, régi kiadású, újabban be nem szerezhetők, melyeket csak itt a könyvtárban, az olvasóteremben szabad olvasni.

•— Van olvasótermük is?

— Igen, csak egyelőre berendezésének gondjaival küzdünk. Reméljük, hogy a járási tanács és a községi tanács is segíteni fog.

— Reméljük mi is. S eddig támogatták-e a tanácsok a könyvtárt?

Kis csend után kapjuk a feleletet:

— Van olyan községi tanácsunk a járásban, amely ezerötszáz, kétezer forintot is tervezett és adott a helyi népkönyvtárnak. Mi ezer forintot kaptunk most a községi tanácstól. .. Kevés, hiszen könyv vásárlásra és a berendezés fejlesztésére kell megosztanunk.

— S a megyei könyvtár mit tesz a járási érdekében?

— Néhány állványt készíttet, ugyanis az ősszel meginduló olvasóidény előtt át akarunk térni a szabad polcos kölcsönzési módszerre

— Hány olvasója van a könyvtárnak?

— Pontosan négyszázhatvan. Ezek közül száznegyvenhat tizennégy éven aluli.

— Hányán keresik fel ez idő tájt egy-egy napon a könyvtárt?

— Húszán, huszonötén. Ilyenkor, nyáron kevésbé olvasnak falun az emberek, a különféle mezőgazdasági munkák igénybe veszik idejük legnagyobb részét

Búcsúzóul sok és jó olvasót kívánunk, és azt, minél hamarabb rendezzék be az olvasótermet, V. P.

MÁKGUBÓ ÁTVÉTEL:

reggel 6-tól 8-ig

A nemesdédi példa válasz a kétkedőknek

Augusztus 5-én, kedden este dobpergés közepette adta hírül a nagyberki tanács »kis- bírája«, hogy a földművesszövetkezetben a következő napokon reggel 6—8 óráig veszik át a mákgubót.

6-án, szerdán reggel Kurják Ferenc 12 éves úttörő vezetésével König György 9, Bánáti Ferenc 6, és Bánáti János 5 éves fiúk felpúpozott talicskával szállították a mákgubóval megrakott zsákokat a szövetkezet raktárába. Ott már több úttörő hasonlóan felpakolva várta a szövetkezet felvásárlóját. Akadt, aki már 5 órakor felkelt, és elindult, hogy első lehessen.

Az úttörők vártak, vártak, eljött a 8 óra és a fél 9 is, de Deák Ferenc szövetkezeti felvásárló még mindig nem érkezett meg. Deák Ferenc — aki egyébként kádár kisiparos — ezalatt otthon volt a lakásán. Csak mellékesen végzi a felvásárlást. Amikor hozzáfordultak, azt mondta, valami tévedés van a dologban, mert ő vasárnapra kérte kidobolni az átvételt. A szövetkezet irodájában tisztázódtak csak a körülmények, s elrendelték, hogy Deák bácsi — vegye át a mákgubót, ő azonban ezt nem tartotta fontosnak, s az úttörők ezért vártak, míg végre intézkedés történt.

Úgy látszik, Deák bácsi nem gazdája a felvásárlásnak, csak mellékesnek tekinti. A szövetkezet vezetőségének többet kell foglalkozni ezzel a munkával, mert a hivatalnokoskö- dás kora a felvásárlásban lejárt. A megbízottnak utána kell néznie és mennie, hogy minden kiló áru megvételre kerüljön a falvakban. Ha teljes munkaidejét nem tölti ki a szabadfelvásárlás, akkor bízzák meg a tojás felvásárlásával is; e két munka biztosítani fogja egy dolgozó teljes munkaidejét, megélhetését.

D. Z.

A JÖVENDŐ KAPUI KITÁRULTÁK Nemesdé- den, ám a jövő történelmének könyvét a dédá parasztoknak kell még ezután befejezniük. Az élet fölvetette kérdésekre szerencsére mind többen válaszolnák józanul, felelősen. S akik tárgyilagosan meggondolták, hova vezet ez a ma, még többségében uralkodó magángazdálkodás, azok megértik a kivezető út szükségszerűségét is. Mindenesetre sok okos paraszti agyban érik/ a legközelebbi jövőben tetté váló gondolat, a bizakodás : hamarosan termelőszövetkezeti község lesz Nernes- déd. A hangulat a faluiban nagyon jó, a szocializmus gyümölcse érlelődőben van. Persze, ez nem jelenti, hogy már az utolsó akadályt is eltávolították az útból, hogy a ■ kommunisták már ölhetett kézzel várhatják, miként fognak besétálni a szövetkezetbe a dé- di parasztok. Hiú ábránd volna ezt gondolni. Hiszen nemcsak az értetlenség, az »enyém«-hez való makacs ragaszkodás, a "közös lónak túrós a háta« szemlélet áll az útban, de nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ott’ élnek a faluban, a dolgozó parasztok között a népi rendszer ellenségei is, akik eddig sem mondtak le, és ezután sem mondanak le terveikről, arról, hogy szembe állítsák a dolgozó parasztokat a szövetkezettel, mert jól tudják, hogy a parasztok csak ennek révén juthatnak el a szocializmus megértéséhez, aktív támogatásához.

Most, hogy a falu közvéleménye a termelőszövetkezet felé fordult, s a nagyüzemi gazdálkodás kezdett tért hódítani, elhintették a közhangulatban, hogy aki belép a szövetkezetbe, annak lakóháza földjeivel együtt, "államosítás alá kerül«, sőt a kósza hír szerint bizonyos kitelepítés is lesz, s mint némelyek tudni vélték: a dédiek éppen Szigetvár környékére mennek, az odavalósiak pedig Dédre jönnek. És sajnos, akadnak, akik fel is ülnek az esztelen rémhíreiknek. Az osztályellenség és a szövetkezeti mozgalom dédi ellenzőinek kedvenc módszerévé vált újabban — mivel a Petőfi, Tsz-t nem tudták kikezdeni —, hogy ilyenekkel próbálják eltéríteni

szándékuktól a belépni akarókat: »Közéjüfc mégy? Hiszen azoknak még kenyerük sem lesz, most is csak hetven deka gabonát osztottak az egységeikre ...« S a rosszindulatú mendemonda jár szájról szájra, aJkad, aki elhiszi, és nem tudja, minek higgyen, annak-e> amit látott, vagy annak, amit mondanak neki »jóindulatú- lag«. Persze nem kellene mást tennie ilyenkor, csak megkérdezni akármelyik tsz-tagot, s akkor lelepleződne előtte a kilencszeres hazugság, mert a tsz-beliek senki előtt nem titkolják: az év végén egy-egy munkaegységre hat kiló kenyérgabonát osztanak, a rozsot pedig egy tételben eladják, mert úgy többet kapnak érte.

A FALU KOMMUNISTÁI PERSZE TUDJAK DOLGUKAT, és nagyon nem hökkenti mee őket az ellenség demagógiája, hisz**« mit is várhatnának tőle. Azt mondják: "■Ha az ellenség azt látná, hogy mi türelmetlenek vagyunk, annak csak ő örülne. De a mi türelmünk kétségbe- ejti, és az ellenség kezd kapkodni. Márpedig jobb, ha az ellenség kapkod, a dolgozó parasztok így könnyebben megítélhetik: kinek van igaza«.

Még nem minden községről mondható el, am!t ® dédi kommunisták már elértek: a párt- szervezet ura, gazdája, tekintélyes vezetője a falunak. És ez nagy szó, mert itt sem volt minden rendben, a falu korábbi vezetői több hibát ejtettek. Ám a bizalom teljes az új vezetőikben. Ez pedig a kölcsönös tiszteleten, a feltétlen igazmondáson alapszik. Az ellenforradalom után a szegényparasztok itt is kérdezték a kommunistáktól: mondjátok

meg végtére, vannak-e kulá- Kok a mi falunkban, és kik azok. A kommunisták összeültek, és egyénileg bírálták el: ki volt azelőtt kizsákmányoló, ki csapta be a szegényembereket. Szükség is volt erre az elbírálásra, mert 1956-ban a tanács egy elvtelen határozatával még a 200 holdas Körmendi kulákot is mentesítette a kulákság alól.

A kommunisták — akár szövetkezeti tagok, akár egyéni gazdák — egyformán értelmezik és alkalmazzák a pánt és a kormány politikáját. Kevés az olyan község, ahol a

termelőszövetkezet aranyira közüggyé vált volna, mint Ne- mesdéden. A kommunisták, a pártonkívüli vezetőkkel együtt tudatos szövetkezeltfejlesztési agitációt folytaitnak. Az igazság reflektorfényével világítják meg az egyéni gazdák mai helyzetéit. S nemcsak általánosságban érvelnek. Elmondja, ha tsz-ben lenne az egész falu, évente legalább 800—1000 mázsa gabonával többet takarítanának be. Itt nem maradt csupán óhaj, hogy a nagyüzem mélleitti legjobb agitációt a tsz szolgáltassa. Idén miár 25 család lépett a szövetkezetbe, köztülk két párttag is: Vajda Ferenc, Tislér József. Belépett a tsz-ibe a helybeli gazdasági felügyelő is, aki ezután a tsz- ben kívánja tudását gyütnöl- csöztatni.

N

oha a petöfi tagjai, a község vezetői őszintén kívánják, hogy a faluban minél előbb célt érjen a szocializmus, nem engedik, hogy ez a harci kedv türelmetlenséggé fajuljon. Bizony azok, akik csak »akkor akarnak tsz-tagok lenni, amikor kényszerítik erre őket«, elvárhatnak örök időkig, mert a tsz-tagok elég alaposan megválogatják, kit fogadnak maguk közé. Megtörtént, hogy valaki aláírta a belépési nyilatkozatot, majd egy óvatlan pillanatban visszacsente a tsz- irodábóL A tsz-tagok azt mondták: szólhatott volna, ha meggondolta a dolgot, harag nélkül visszaadtuk volna neki az ívet. De emiatt úgy döntöttek, egy ideig hiába is jelentkezik, úgysem veszik fel. _ Eltanácsoltak — mégpedig örök időkre ,— olyan embert is, aki — envhén szólva — nem a legbecsületesebb módon viselkedik.

— Megjegyeztük szók nevét, akik a korábbi tsz-efcben regényt olvastak a hűs fa alatt, míg a többiek dolgoztak, s azolkiét is, akik napokig felé- juiK sem néztek az áriatoknak, ámbár maguk kínálkoztak fel erre a beosztásra; vagy akiknek ragadós volt a kezük, ha a közösségről volt szó. Az ilyen emberekkel egyhamar nem fogunk kezet — mondják a tsz- tagok.

Persze, a becsületes embereknek nem mondanak ellent. Egyszer-kétszer elmennek

azokhoz az egyéniekhez, akikről úgy vélik, a szövetkezet-r* #11^

17.

11

A kikötő előtti téren hemzsegtek a katonák. Gyemen- tyev alig tudta keresztülpréselni magát az izgatott sűrű tömegen. Azt hitte, hogy ebben a nagy tolongásban nem ellenőrzik olyan szigorúan a hitleristák, van-e mindenkinek belépési engedélye, s valahogy sikerül becsúsznia a külső kikötőbe. Minél közelebb jutott azonban, annál jobban meggyőződött arról, hogy lépésről lépésre rendezettebb lesz az eddig összevissza tolongó tömeg, valami ismeretlen elv szerint. Ebben is a németek hírhedt alapossága mutatkozott meg.

Tizenkét fős csoportokra oszlottak a katonák a külső kikötő közvetlen közelében, egy tiszt vezette őket. Minden csoportba olyanokat osztottak be, akik egy ezredben szolgáltak, tehát jól ismerték egymást. Gyorsan, menet közben alakultak a csoportok, s mire az ellenőrző állomáshoz ért a tömeg, teljesen rendezett volt. Felötlött az is Gyemen- tyevben, hogy csatlakozik az egyik csoporthoz. Ez azonban rendkívüli veszélyeket rejtett magában. S előre azt sem tudhatta, sikerül-e visszajönnie, lehet, hogy őt is hajóra rakják, vagy sokáig kell a parton álldogálnia. Elindult visz- szafelé, mivel több látnivaló nem akadt. A\ig tudott átvergődni a megállás nélkül hömpölygő tömegen.

Nagy nehezen kijutott a kikötőből, s elindulhatott az osztályra.

Az őr ijedten pislogott Gye- mentyevre sisakja alól.

A termek csendesek voltak. Égett papír szaga csapta meg Gyementyev orrát. Melch irodájában fekete hamuval volt teleszórva a padló. Ag íróasztal fiókjai a kályha mellett hevertek. Gyementyev átment a másik szobába. Ott is ugyanaz a kép fogadta. Csak a műszaki tiszt szobájában ült ott Schirrer őrmester szokott helyén, az írógép mellett. Amikor meglátta Gyementyevet, örvendezve fogadta:

— Szervusz, Ruckert kapitány!

— Szervusz... — válaszolt Gyementyev tartózkodóan.

Elhatározta, hogy az őrmester előtt megjátssza, mintha ittmaradása nem véletlen, hanem szükségszerű lenne, s őt bízták volna meg az ügyek felszámolásával. — Mi a helyzet?

— Minden iratot megsemmisítettem az éjjel, ahogy Melch úr parancsolta.

— Maradtak üres megbízó- levelek?

— Száztizenhat csomag — válaszolta német alapossággal az őrmester.

— Hozza be Melch irodájába, s maga is jöjjön be az írógéppel, de gyorsan!

— Egy pillanat.

Gyementyev beült Melch

karosszékébe, és a következő parancsot mondta gépbe Schirrernek:

— »Első pont: Mivel a hátország polgári ügyeivel foglalkozó osztály munkáját befejezte, feloszlik; második pont: Schirrer őrmester átadja nekem az összes üres megbízó- levelet és az írógépet; harmadik pont: Schirrer őrmestert a városparancsnokságra helyezzük át... — Gyementyev a harmadik pontot külön is írásba foglaltatta Schirrerrel, hogy legyen mit bemutatnia a parancsnokságon.

Schirrer befejezte a gépelést, felállt.

— Parancsol még valamit?

Gyementyev nemet intett.

— Éjjel azt mondta nekem Melch úr, hogy ma éjjel indulok az osztály második csoportjával.

— Kívülem maradt még valaki? — Gyementyev gúnyosan bámulta Schirrert, s remegve leste a válaszát.

— Senki. Egész biztosan tudom, hogy a többi tiszt mind elment már.

Gyementyev megkönnyebbülten sóhajtott:

— A második csoportból semmi se lesz. Jobb, ha nem marad velem, ugyanis én megyek el utoljára. Az is lehet, hogy el se megyek. Ne izguljon, menjen el a parancsnokságra. Ott majd beosztják valamelyik induló csoportba. A birodalom egyetlen lcatonája sem marad itt a Führer parancsára — Schirrer összecsapta a bokáját. Hátraarcot csinált és távozott. Gyementyev zsebre vágott néhány üres megbízólevelet, az írógépet betette tokjába, és kezébe vette. "Az első akadályt könnyen vettem« — gondolta, amikor az utcára ért, de visszatartotta jókedvét, túl korai lett volna még az öröm.

Gyementyev a lakására ment. A ráleselkedő veszély nem csökkent, mégis el kellett oda mennie. Ahogy tegnap feltétlenül szüksége volt a rádióadóra, s érte ment, ma, ha csak két órára is, valami biztos menedék kellett ahhoz, hogy tervét megvalósíthassa.

A háziasszony nagyon különösen fogadta. Nem köszönt, megvetően lebiggyesztette ajkát, amikor meglátta. Lánya kinyitotta szobája ajtaját, de

amikor észrevette, hogy Gyementyev van ott, úgy bevágta, hogy zengett a ház. A kapitány csak akkor értette meg, mi történt, amikor a szobájába ért. A falak csupaszak voltak, üres rámák hevertek a padlón.

— Hol vannak a festmények? — kérdezte szigorúan az ajtóban álló háziasszonytól.

— Hol? — mesterkélten elmosolyodott. — Ezt én kérdezhetném öntől.

— Semmit sem értek! — tört ki őszintén Gyementyev.

— Éjjel megjelent a társa és kifosztotta a lakást.

— Mikor történt?

— Úgy tizenkét órakor...

— S milyen volt? Asszonyom, megnyugtathaiorü, hogy holmi félreértésről van sző.

— Egy magas, dülledt szemű tiszt, bőrkabátot viselt.

»Brandt« — villant át Gyementyev agyán, de nem zökkent ki szerepéből, úgy tett, mintha semmit sem értene az egészből.

— Bőrkabátos?

— Igen.

— Milyen rangban volt?

— Nem viselt rangjelzést.

— Nálunk nincs ilyen.

— Érdekes, pedig magáról mindent tudott, s igen csodálkozott azon, hogy nem tartózkodik itthon. El sem akarta nekem hinni, a szekrényben, sőt még az ágy alatt is kereste.

»Igen. Minden világos. Brandt nemcsak a festmények miatt jött. Milyen jó, hogy nem voltam itthon« — gondolta Gyementyev.

— Asszonyom, kalandor áldozata lett — jelentette ki határozottan.

(Folytatjuk.)

ben lenne a helyük, de ha azt látják, hogy akárki is könyörög, tetnd akar magának, vagy a belépése fejében holmi engedményeket követel a közösség rovására, annak azt mondják: »gondolkozzék még, s ha jónak látja, jöjjön hozzánk, mi többet nem alkalmatlankodunk magánál«. Volt egy ember, aki csak azzal a kikötéssel írta volna alá a belépési nyilatkozatot, ha kanász lehet, és a disznókat oda viszik, ahol ő lakik. Persze, hogy ebbe nem mentek bele a szövetkezetiek.

E

Z A HATÁROZOTT, EGYENES, ELVI POLITIKA végigvonul a község egész életén. A falu vezetői nyíltan beszélnek, és a falu ugyanígy fogadja szavaikat. »Nem úgy akarunk népszerűséget szerezni, hogy elhallgatjuk a párt politikáját, mely lehet, hogy némelyeknek igen- igen husiba vágó, s fáj, de azt tartjuk, az olcsón szerzett népszerűség csak ideig-óráig tarthat« — vélekedik Nagy Vendel, a község pártonkívüli tanácselnöke. S hogy a tanács vezetői pártonkívüli, illetve tagjelölt létükre őszinte szószólói a szövetkezet fejlesztésének, arról meggyőződhet bárki.

A tanácsházára bejövő parasztok maguk hozzák szóba a szövetkezetei, ha netán a tanács vezetői megfeledkeznének róla. S ne higgye senki, hogy ez a töimegikapcsoiat vagy a vezetők tekintélyének rovására menne. Ettől nem félnek a dédi kommunisták, a falu vezetői. Ellenben ország- világ előtt eldicsekedhetnek a lakosság egyheforrottság ávad.

Most például állatorvosi lakást építenek, s a kétszázezer forintos költséghez csak _ 30 ezret kértek a megyei tanácstól, a többit maguk adják össze. 40—50 ezer forintnyi társadalmi munkával is segítenek. Az egyéni és tsz-foga- tok ingyen szállítják a helyszínre az összes anyagot, a gyalogmunkásoknak szintén nem fizetnek. A pedagógusok, a tanácsvezetők, az iparosok ugyanannyi gyalogmunfcával segítenek majd az építkezésnél, mint a falu tötofoi lakója. Ebből fakad az. összefogás, és a megértés sikere. A dolgozó parasztok azt mondják: ha tsz-község lesz Nemesdéd, akkor még inkább kell, aki vigyázzon a jószágok egészségére. Micsoda rohammunka lesz itt! A cél: augusztus 31-re állnia kéH a lakásnak. Állatorvosuk, aki most katonai szolgálatot teljesít, és idén akar nősülni, bizonyára könnyes szemmel fogadja majd a lakosság, a tanács áldozatvállalásaként az új lakást.

De nemcsak ez az egyetlen létesítmény. A szülői munka- közösség társadalmi munkával és 10 ezer forinttal hozatott rendbe egy tanárlakást. (Egyébként valamennyi családos pedagógusnak biztosítottak szolgálati lakást.) A legutóbbi vb-ülésen a legközelebbi feladatként a községrendezést, kerítésépítést, faluszépítést jelölték meg.

A FALU TÁRSADALMI ÉLETE PEZSEG, az emberek politizálnak, és ez ösztönösen is rádöbbenti őket: a közösségben összeforrva minden bajit, nehézséget legyűrhetnek. A nemesdédi pél- >-a jó válasz egyébként a kétkedőknek, azoknak az embereknek, akik nem akarják elhinni, hogy erőszak nélkül, és csakis így lehet a parasztsággal szót érteni. Bizonyíték arra. hogy csak az engedmények nélküli politika hozhat eredményt.

A dédi emberek, már egyszer — ha időlegesen is — megmutatták: nem akarnak elmaradni. Igaz, azóta visszaléptek, meghátiráltak, amikor pedig bátraknak kellett volna lenniük. De még mindent helyrehozhatnak. A dédi parasztok többsége értelmes, olvasott, tájékozott ember. Értik, hogy nem zárkózhatnak be önmagukba. A szellemi igény igen, nagy: 373 újság, folyóirat képeslap, és 178 rádió segít a kommunistáknak abiban, hogy újra megnyerjék a dédi parasztokat a szocializmus ügyének, s visszatérítsék őket oda, ahonnan az ötvenhatos októberi vihar visszariasztotta äset. Varga József