Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

Szerda, 1958, augusztus 13. a SOMOGYI NÉPLAP ( PANASZKÖNYVI BEJEGYZÉS HELYETT ) a balatonhoglári Halászkertiől... Halászlé, rántott hal, ropo­gós tepertővel megszórt, tejfel­lel nyakon öntött túrós csusza, itt mindez kapható — gondol­nád. Pedig bizony mondom, a mérgét nyeld jobb híján az az éhes emiber, aki betér a bogiá­ri Halászkert vendéglőbe! Kü­lönösen, ha délután négy, öt, hat órakor tér be és telepszik nagy reményekkel a fentebb nevezett vendéglátóipari egy­ség udvarából kinevezett kert­helyiségbe. Éveik óta tudott és százezer­szer elítélt dolog, hogy ven­dégi átóiparumík a fürdőidény tartamára a Balaton-partra küldi a legudvariatlanabb, a vendégeket szükséges rossznak tekintő pinbérelk egész ármá­diáját. Végső fokon ide vezet­hető vissza, hogy évek óta nem szűnik a panaszézön, évek óta egyre több panasz­könyvet „fogyasztanak" a Balaton-parton a vendéglők, éttermek, cukrászdák és esz­presszók. Míg másutt egy da­rab ebből a közérdeket szol­gáló füzetecskéből egy évig is elég, itt — talán nem túlzás: ■—kettő, három is szükségelte­tik. A Balaton-iparti vendéglá­tás itt-ott minősíthetetlen mi­nősége ikicsalja a legrejtettebb írói képességeket is a vendé­gekből, s jogos felháborodás­sal töltik meg a panaszkömyve- ket gyötrelmeik, bosszúságaik, rászedettségük elbeszéléseivel. Eredmény? Semmi. Mi sem megszokott 5 százalékos ülő- fogyasztási adóval. Ha lenne minőségi különbség az ital áll­va való elfogyasztása és az ülve fogyasztás között, senki nem szólna egy szót sem. De minőségi különbség nincs. Az előbbinél állni kell fél­óráikat blokkal a kézben, az utóbbinál ülve hallgatni, szá­raz torokkal a tizenharmadik »azonnal jövök, kérem!«, vagy »ez nem az én asztalom, ké­rem!« után is* Tehát hat óra után néhány perccel jelentjük: ke­vés a vendég, és sok a tóblá- boló pincér. Mi történik itt, ha valóban lesznek vendégek is? Megvárjuk! íme, ez lett: az enni kívánók fanyalogva elégedtek meg az elébük helyezett innivalóval. És a rideg magyarázattal: — Vacsora csak hét óra után lesz! — Igen, mert hét óra után már a húsz százalékos zenedíj is esedékes! — jegyezte meg egy vendég keserűen. Fél hét, háromnegyed hét után megérkeznék a zenészek. Egyikük odaszól jő hangosan a nyitott konyhaablakban ál­ló konyhavezetőnek: — Előbb a zenészvacsorát! — Adjuk! — hangzik a vá­lasz. És a következeikben az éhes vendég nagyokat nyelve böjtöli végig a zenészek egyál­talán nem sietős étkezését. természetesebb annál, hogy ' Hogy ennének, a vendégek is legtöbb esetben a pincérnek, az üzletvezetőnek van igaza. De térjünk vissza a Halász- kert konyhájának ablaka előtt álló 'asztalunkhoz. Idő: szom­bat, késő délután, pontosab­ban: tizennyolc óra. Több a fehér kabátban szaladgáló pincér, mint amennyi vendég összesen ül aj. asztaloknál. A kiszolgálás a nyüzsgés miatt természetesen szünetel. Enni nem lehet, csaik majd hét óra­kor, amikor is munkába lép a zenekar. Aki halászlére, halra éhezett, ihat bort, fröccsöt, sört. Dacolva a gutaütés ve­szélyével, röviditalokat, a már eltelt a bosszúsággal. Jóllakott Ugyan, kérem, elvégre is ez a Halászkert azért halászikert és vendéglő, hogy a vendégek éhezzenek benne! A korszerűtlen, szűk konyha ablakán belátni a fazekak, lá­bosok között Siüngölődőfcre. Az egész helyiség akkora, hogy ha két ember be akar menni, a bent lévők, jobb ha kimennek. Idegtépő percek ezelk; akad, aki már fél hat, öt óra óta várakozik, hogy va­lamit egyék. Tulajdonképpen, miár csak dacból vár, hiszen :Egy szórakoztató, vidám- lés mégis megható filmről... Római vakáció E'­gy bájos, fiatal trónÖTÖkősnő önfeledt, boldog sze­relmes 24 órájáról szól a Rgmai vakáció ( című ♦ amerikai film. Meséje romantikus, kedves és gyönyörű ♦ környezetben játszódik. i ... Európa öreg fővárosai fényes ünnepségekkel vár- I jäk Anne hercegnőt, a bájos, fiatal trónörökösnőt, aki or­♦ szaga megbízásából körutazásra indult. Egymást követik t a fogadások, díszvacsorák, bemutatkozások, nem csoda, I ha Rómába érve Anne már nagyon fáradd, és halálosan | unja a sok ceremóniát. ‘Amikor első este Rómában ágyba ♦ kerül, és felolvassák neki a másnapi programot, sírógör- i csőt kap. Szeretné azt csinálni, amit ő akar: nem nyakig $ zárt hálóingben, hanem pizsamában aludni; kíséret nél­♦ kül kószálni az évezredes városban..., egyszóval úgy élni, t mint más hozzá hasonló korú leány. Az udvari orvos in- { jekciót ad a zokogó hercegnőnek, hogy ettől mélyen el- X alszik, és másnap frissen ébred. A hercegnő magára, t marad, és az ablakhoz lopózik. Csábítóan csillognak felé- I je Róma éjszakai fényei, valahonnan zene hangjait hozza | a szél. Anne felkapja a ruháit, és kiszökik a palotából, t Az utcára érve megrészegedik a szabadságtól. Boldogan 1 kószál a kis bisztrók, robogó jármüvek között. Egyre t többet ásítozik, pillái mindjobban elnehezülnek, hatni X kezd az altató. Mintha puha ágyban feküdne, elszenderül } egy utcai kőpad keskeny párkányán, itt talál rá Joe Brad- $ ley újságíró. S mivel nem tud mit kezdeni az álmában be­♦ szelő lánnyal, hazaviszi legénylakására, azt gondolván, I hogy vendége részeg kis utcai pillangó. I így kezdődik a minden ízében, kedves és emberi ♦ történet, teleszőve friss vígjátéki fordulatokkal, a fiatal- t ság minden korláton áttörő boldogság- és szabadságvá- X gyávái. Meglepő film a Római vakáció az amerikai film- | gyártástól. Már csak azért is, mert ebben az alkotásban | nem a filmtechnika bravúrjaié a főszerep, a történet sze- I replői valóságos emberek, melegen érzők, küszködök, ön­♦ feledtek, ha önfeledtséggel kínálja meg őket a gyakran í vígjátékokat is rendező élet. | Ám nemcsak a bűbájos, gondtalan mulattatást Ígérő $ mese a fő erőssége ennek a filmnek, hanem a mérték- i tartó, erényeiben nem is »amerikaias« ízű rendezés. S Í természetesen a két főszerepet játszó kitűnő filmművész; Audrey Hepbrun, a tehetséges és világszerte népszerű fiatal színésznő és a legkedveltebb amerikai művészek egyike, Gregory Peck, akit ismer már a magyar közönség | az Egymillió fontos bankjegy című filmből is. Szórakoztató, vidám, és mégis megható film a Római I vakáció, örülünk neki, mert szereplői között emberekkel | találkoztunk végre, s nemcsak szemkápráztató filmtech- | nikai szemfényvesztésekkel, amelyek legtöbbször elrejtet- t ték előlünk az embert. a vendéglátással. Végre túl a vacsorán, munkához lát a ze­nekar. Az eddig nehezen sülő, fővő ételek erre a jelre hirte­len elkészülnek. Asztalunkhoz is hozzák a másfél órás böjttel jól kiérdemelt halászlét. Hozzálátunk. Nem ízlik. De elszántan esszük, csak azért is esszük! De mi ez a zaj ott három asztallal odább? — Kérem, ez egy közönséges lötty, ez nem halászlé, azt hi­szik, még soha nem ettünk halászlét?! — méltatlankodik egy vendég, apró termetű, hir­telen haragú ember. Utána a második, harmadik, negyedik és hetedik. A zenekar tust húz, Ijogy elnyomja a lázadó han­gokat. Zajong a vendégsereg. A pincérek hallgatnak. Mintha megszokták volna a hasonló eseteket. Engedelmesen viszik vissza a fehér tálakat, melyek­ben most már néhány kanál­lal kevesebb, íztelen, szagta­lan piros lé látható. És bent a konyhában, rövid haditanács , után a szakácsnő sorban öntögetd vissza a tűz­helyen álló öblös lábasba a visszaküldött ételt. Egészsé­gükre a tisztelt vendégeknek! Elvégre is soha nem tudja az ember, mitől hízik, no, nem igaz? Kicsit forr még a halászlének nevezett lé, meg­várják, míg megpuhul benne a hal, addigra talán elmennek ezek a kellemetlenkedő »rnu- kik« és izgága nők. Az ez­után jövők pedig eszik, nem •eszik, nem kapnak mást! Elvégre ez egy szolid halász- kert, másodosztályú vendéglő. A vendég pedig hallgasson és fogyasszon, ez a dolga. Mit »hákliskodik« a pénzéért. Vi­szontszolgáltatásul elteheti emlékbe azokat a halpénzeket, amelyeket a halászlében ta­lálható haldarabokról' lefejtett. A vendégnek még ez sem elég? Miért is van a vendég? A vendégek, a szakácsnők, a konyhaszemélyzet, a felszolgá­ló személyzet népes csa- ♦♦ládja miatt van. A vendég egy t fejre ejtett alak, ha azt hiszi, J hogy a bogiári Halászkertben ? azt kap, amit kíván és akkor | kapja, amikor kívánja! I Mindössze másfél órát töl-. {töttünk a bogiári Halászkert­♦ ben. Nem kértük a panasz­♦ könyvet, csendesen és észre- X vétlenül távoztunk, éppen úgy, ♦ ahogy ültünk félórát, míg ész- í revett bennünket a pincér, s I elébünk tett egy-egy pohár ; sört. { Rövid vendégeskedésünk ♦ szomorú és bosszantó tapasz­♦ talataiból leszűrve hadd nyújt- | sunk át itt f néhány jó tanácsot: { Numero 1. A Halászkert pin- | cáréit haladéktalanul küldjék ♦ el egy udvariassági tanfolyam- t ra, hátha öreg vendáglátóipa- { ri dolgozó voltuk ellenére is | rájuk ragad egy kis udvarias­♦ ság, szolgálatkészség, és egy ♦ kis becsületes számolási tudó­it mány. ♦ Numero 2. Ha már Halász­♦ kert a halászkert, a szakácsnő t értsen is a halételeik elkészíté- { séhez. Tartsa szem előtt, hogy ♦ öreg szabály szerint az az iga­♦ zi halászlé, amire el lehet | mondani: Habeat saporem et ♦ odorem! Legyen íze és illata! ♦ Továbbá, de nem utolsósorban ♦ tanítsa meg segédszemélyzetét { arra, hogyan kell halat tisztí- | tani, mert nem örül a vendég, | ha a halászlében úszkáló hal- | ról pénzt kell lefejtenie ... X Panaszkönyvi bejegyzés he- | lyett ennyit a bogiári Halász- j kertről és az ő, magyaros ven- í déglátásna'k még elvakult túl- | zással sem nevezhető vendég­♦ látásáról! : l. i. {KALAP NYLON HAJBÓL ♦ | Alexandre, a híres francia fod- | rász eredeti kalap-kreációval lepte ♦ meg az újdonságra mindig éhes {nőket. Az új kalap a legkülönbö­♦ zőbb színekben gyártott nylon ♦ hajból készül, súlya mintegy 300 | gramm, és sapkaként a fejre húz­óba tó. Három ké£ {anulás szemesi Míg mások egyedül a nyár adta örömöket élvezik a forró augusztusi napokon, s a Bala­ton hullámaiban keresik a fel­frissülést és az üdülőben a pi­henést, a balatonszemesi isko­lában élénk munka folyik. Nem, nem a kis általános is­kolások tanulnak most e fa­lak között, hanem az egész megyéből összésereglett felnőt­tek, népművelési tisztségvise­lők (jórészt pedagógusok), hogy a háromhetes tanfolyam ideje alatt fejlesszék, gyarapít­sák tudásukat, felkészüljenek a falu kulturális életének leg­mozgalmasabb időszakára: az őszi és téli hónapokra. A tan­folyamon járási népművelési vezetők, kultúrotthon-igazga- tók, művelődési előadók há­rom csoportban tanulnak reg­gel 8 órától délután 4-ig tartó gyakorlati és elméleti előadáso­kon. Még az ebédszünetben sem kapcsolódnak ki teljesen: fel-felhangzik a nóta, folytató­dik a beszélgetés, a vita. A kórusvezetők csoportjában tizennyolcán van­nak Merényi György vezetésé­vel. Látogatásunkkor éppen a hármas hangzat fűzését tanul­ták, ami nem könnyű feladat, annál is inkább, mivel az el­rejtett hibát igen nehéz meg­találni bennük. Sok tantár­gyuk van a kórusvezetőknek: szolfézs, összhangzattan, zene- történet, de természetesen a hangsúly a karvezetésre össz­pontosul. Különböző kórusmű­veket tanulnak meg a hall­gatók, melyeket azután társa­iknak vezényelnek. Marschal Lajos tavaly végezte ezt a tanfolyamot, s az idén már az újakat tanítja szolfézsre. Nem ártott volna, ha nemcsak hat tavaly végzett kórusvezetőt vonnak be a munkába, hanem népművelési tanfolyan többet is, így biztosítva to­vábbképzésüket. A tanteremben elméletet, az udvaron ropogós bodroghalmi párost tanul a táncosok csoportjának 23 tagj^. Vezető­jük Együd Árpád megyei tánc­szakreferens, helyettese Csik- vári József. Muharai Elemér, Pesovár Ernő, Bodnár Sándor, dr. Kapossi Edit és Vavrinecz Imre tartanak előadásokat, melyekben néprajztudományt, tánc jelírást, dramaturgiát, nép­dalstílusokat és formákat, va­lamint némi koreográfiát sajá­títanak el. Lelkesedésben nincs hiány: 40—50 éves meglett fér-« fiák táncolnak együtt 16 éves lányokkal, próbálgatják és ta­nulják a somogyi rapszódia, a vízvári páros, a leánytánc, a verbunk és még számtalan tánc motívumát. A látott ele­mekből pedig etűdöket is kom­ponálnak. Két hiba akad mun­kájukban. Az egyik, hasonló­an a kórusvezetőkhöz, hogy nincs továbbképzés, a másik a filmvetítő hiánya. Nagyon hasznos lenne pedig, ha a meglévő táncfilmeket le is ve­títhetnék számukra. A színjátszók és rendezők óráján Wegenast Róbert dísz­lettervező adott elő a színpad- technikáról és a díszletterve­zésről. Huszonheten hajolnak jegyzeteik fölé, hogy ne csu­pán emlékezetükben marad­jon nyoma a hallottaknak. A színjátszók és rendezők 27 fős csoportjának vezetője Me­zei Éva rendező. A hallgatók a színjátszás pedagógiáját, jel­meztörténetet, színház- és drá­matörténetet, színjáték-elméle­í munkája tét tanulnak. A gyakorlati órá­kon pedig sor kerül a maszkí- rozásra, a mozgás-, beszéd- és tánctechnika elsajátítására. Mindenki kapott még a tan­folyam kezdetekor egy szín­darabot, melyet a három hét alatt alaposan tanulmányoz és a vizsgán majd elemez. Ki- nek-kinek hajlama szerint há­rom csoportban készülnek: az egyik a Szentivánéji álom egyik képét, a másik a Tava­szi keringőt, a harmadik Stein: Személyes ügyben cí­mű darabját tanulja. Ezeket maguk játsszák és rendezik is, augusztus 23-án pedig Bala- tonbogláron be is mutatják a közönségnek. Még a tanfolyam ideje alatt két klubestet ter­veznek. Az első klasszikus-ro­mantikus est lenne, a második modern irodalmi-zenei össze­állítás. Valószínűleg bemutat­ják ezen Brechtet is. Munka és üdülés a programja a résztvevőknek, s így meg sem irigylik azo­kat, akik csak pihenéssel löL- tik el napjaikat a Balaton partján. Az esti órákban vége az iskolának, már amennyire vége lehet, hiszen a kollektí­vák remekül összeforrtak, s a hallgatók együtt töltik el sza­bad idejüket is, együtt készül­nek a három hét végét jelző vizsgára. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya által rendezett ingyenes népművelési tanfo­lyam (vezetője Lövey István) hallgatói igen jól érzik magu­kat. Az ellátás kitűnő, a han­gulat, lelkesedés elsőrangú. Ha a munka, a fáradságos tanulás magas igényű is: megéri, hi­szen az itt elvetett mag bő ter­mést ígér megyénk kulturális életében. ÉRDEKESSÉGEK — KORAN KEZDI »Pechem van, elcsíptek!« — kiáltott fel New London­ban (USA, Connecticut ál­lam) egy hatéves cowboy, és magasba emelte mindkét ke­zét, amikor a rendőrség raj­taütött és letartóztatta. A biztatóan induló csemete ha­gyományos cowboy kalapban és kezében riasztópisztoly- lyal ki akart fosztani egy bankot. A banktisztviselő látszólag eleget tett a felszó­lításnak, de megnyomta a riasztócsengő gombját, és az izgalmas kaland balul ütött ki. A KÖRSZAKÁLL EGÉSZSÉ­GES Egy olasz tudós arra a kü­lönös megállapításra jutott, hogy a szakállviselés egész­ségi szempontból hasznos do­log. Azt állítja, hogy a sza­káll szőrzetén keresztül a le­vegőből hormonok jutnak a szervezetbe. Történelmi pél­dákkal is igazolja megálla­pítását, mondván, hogy szá­mos nagy ember »férfias dí- , szenek« köszönhette nagy­szerű vitalitását és különle­ges képességeit. REGÉNY EGY MONDAT­BAN Párizsban egy fiatal újság­író, Pierre Comat megnyer­te a legrövidebb regényre ki­tűzött első díjat. »Művét« hirdetés formájá­ban szövegezte meg a követ­kezőképpen: »Cserélek azon­nal: modern, mélyen kivá­gott, egyszer hordott estélyi­ruhát gyermekkocsira!« SZTARGAZSI Cary Grant következő filmjében Ingrid Bergmannál játszik együtt. Az »Indisz­krét« című film főszerepé­nek alakításáért Cary Grant többek között 6000 font ér­tékű Rolls-Royce gyártmá­nyú autót kötött ki magá­nak. Bergman az egész ösz- szeget készpénzben kéri. VENUS ÜR Londonban rövidesen be­mutatásra kerül Alan Mel­ville »Venus úr« című »űr- korszakbeli« zenés darabja. A mulatságosnak ígérkező darab arról szól, hogy a Ve­nus bolygó lakosai küldöttet menesztenek a Földre, bon­gónk társadalmi viszonyai­nak tanulmányozására. Ügy vélik ugyanis, hogy történe­tesen az angolok társadalmi­lag nem eléggé érettek ah­hoz, hogy a venusbeliekkel kapcsolatot tartsanak fenn. MIT KELL TUDNI AZ IGAZI INDIÁNNAK? Hollywoodban ismét di­vatban vannak a vadnyuga­ti filmek. Hogy elegendő sta­tisztéria álljon rendelkezés­re, iskolát nyitottak Holly­woodban, ahol a -hős Win­netou modern utódait meg­tanítják. hogyan kell hatá­sosan forgatni a tomahaw- -kot, hogyan kell elszívni a békepipát és általában »tős­gyökeres« indián -módra vi­selkedni. E régi hagyomá­nyok ugyanis az utóbbi idő­ben teljesen feledésbe men­tek. • OSBORNE DARAB FILMEN John Osborne »Dühös visz- szapillantás« című darabját Angliában filmre viszik. A női főszerepeket Claire Blo­om és Edith Evans fogja ala­kítani. INGYEN TAXI A HÄZIASZ­SZONYOKNAK Azokat az angol háziasszo­nyokat, akik az élelmiszer­áruházakban másfél fontnál nagyobb értékű bevásárláso­kat eszközölnek, az áruval együtt díjmentesen taxin szállítják haza. Az élelmi­szeráruház, amelyet önki­szolgáló-boltnak rendeztek be, a háziasszonyoknak min­denféle egyéb kényelmet is nyújt: gyermekjátszó szobát, fodrászt, büfét és pihenő ter­meket. LILA HAJÚ MARILYN MONROE Marilyn Monroé az ősszel ismét visszatér a színpadra; Az új vígjátékban, a hírek szerint, lilás fényű szőke haj­jal fog megjelenni. ŐSZI HAR1SNYADIVAT Még csak a nyár derekán vagyunk, de a francia haris- ny agy árak ban már megin­dult az őszi divattal kapcso­latos tervezés. A -gyárosok abból indulnak ki, hogy a nők ősszel sem mondanak le a rövid szoknyáról, ezért a következő javaslatokat ter­jesztik elő: hordjanak mu­latt-bőrszínű, elől varrott, térdig érő, vagy félhosszú parfőmözött harisnyákat. MADE IN ENGLAND Az angol konzervgyárak ötletes reklámmal óhajtot­ták bebizonyítani gyártmá­nyaik kiválóságát. Barakettra hívták meg az angol élelmi­szeripar vezetőit, és a vacso­rán 50 évvel ezelőtt készült konzervételeket tálaltak ne­kik. A hús, hering és füstölt­nyelv konzerveket fél évszá­zaddal ezelőtt, Shacklelon és Scott Déli-sark kutatók vit­ték magukkal .az Aritarktisz- ra, és a legutóbbi Déli-sark expedíció csak nemrégiben hozta vissza őket Angliába. A konzervek állítólag mind kitűnő állapotban van­nak, csak egyről jegyzi meg az AFP tudósítója, hogy megromlott, ez azonban ame­rikai gyártmány volt! EGYHAVI BÖRTÖN TÚLÓRÁZÁSÉRT A franciaországi Pont Ar- lier bírósága egyhavi bör­tönre és 20 000 frank pénz- büntetésre ítélte a városka egyik postai alkalmazottját, aki állandó éjjeli szolgálatot teljesített a postán. Az ügye­letes azzal töltötté idejét, hogy lehallgatta egy szer­kesztőség és annak tudósí­tói között folytatott telefon- beszélgetéseket, majd a hí­reket m^gtelefonálta a kon» kurrens lapnak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents