Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

Kedd, 1958, augusztus 5. 2 SOMOGYI NÉPLAP Hammarskjöld memorandumot dolgozott ki a csúcstalálkozó előkészítéséről New York (MTI). Mint az AP New York-i tudósítója je­lenti, H-ammairiksjöld főtitkár hírek szerint négyoldalas me­morandumot dolgozott ki a Biztonsági Tanács csúcsülésé­nek előkészítéséről, s azt «nem hivatalosan» megküldte a ta­nácsiban helye tfoglaló 11 ál­landó képviselőnek. Ham­marskjöld ezenkívül külön- külön nem hivatalos tanács­kozásokat készül folytatni az állandó képviselőkkel a terve­zett csúcstalálkozó idejéről, és el­helyéről,. napirendjéről járási szabályairól. Diplomaták és ENSZ-tisztvi- selők valószínűnek tartják, hogy a kormányfői találkozó néhány napos késéssel létre fog jönni, körülbelül augusz­tus 15 és 18 között New York­ban vagy Genf ben. Diplomá­ciai források szerint Ham­marskjöld memorandumában nem tett határozott javaslato­kat, hanem csupán a lehetsé­ges eljárási módokat sorolta fel. Dzsumblatt állítólag megkezdte csapatainak lefegyverzését — Űjabb amerikai erősítések érkeztek Libanonba Beirut (AP). Kemal Dzsum­blatt felkelő vezérhez közelál­ló körökben azt mondják, hogy Dzsumblatt megkezdi kétezer főből álló csapatainak lefegyverzését. -A felkelő vezér állítólag kijelentette, hogy a felkelés elérte célját, amikor Sehab tábornokot megválasz­tották elnöknek. Bejrutban és Tripoliiban az elmúlt 36 óra alatt teljes volt a csend és nyugalom, még szórványos lövöldözést sem lehetett hallani. Tripolifoan Kasid Karami felkelő vezér el­rendelte, hogy harcosai se tü­zeljenek, de továbbra is tart­sák meg fegyvereiket és állá­saikat, »míg a helyzet tisztá­zódik«. Beirutban Szaeb Szá­lam felkelő vezér azt a paran­csot adta ki csapatának, hogy ne lőjenek, csak »szükség ese­tén». Ennek következtében Beirutban általában derűlátás uralkodik és az a vélemény, hogy a felkelés véget ért. En­nek ellenére több jel arra mu­tat, hogy még újabb amerikai csapatok vannak útban Liba­non felé. A munkaügyi miniszter rendelete a fiatalok foglalkoztatásáról Az iskolákat befejező 14—18 éves fiatalok elhelyezkedése eddig meglehetősen nehéz volt, mert a vállalatok nem szíve­sen alkalmazták a fizikailag még gyenge, képzetlen ifjakat. Munkájuk nem megfelelő ered­ménye sok esetben rontotta az üzemek termelékenységét, bér­alapját, átlagbérét. A kormány most lehetővé tette, hogy a "fiatalokat a rendes munkafel­tételektől eltérő módon alkal­mazzák. A munkaügyi minisz­ter legújabb rendelete értel­mében a 14. életévüket betöl­tött, általános iskolai tanköte­lezettség alá nem eső. fiatal­korúakat a vállalat 4—6 órás munkaidővel alkalmazhatja. Napi hatórás munkaidő. esetén a havi bér 500 forint, a mun­kaidő csökkentésével a bér is arányosan kevesebb, de min­denképpen el kell érnie a havi 350 forintot. A kisegítő mun­kára alkalmazott fiatalok lét­számát és a részükre kifizetett1 bért ezentúl nem számítják be1 a vállalat rendes gazdálkodá-1 sába, ezeket külön kell kezel­ni. Gyenge munkájuk sem Nagy lelkesedéssel fogadták Kínában és Indiában a Hruscsov Mao Ce lung találkozóról kiadott közleményt Peking (Uj Kína). Peking lakossága nagy lelkesedéssel fogadta a Hruscsov—Mao Ce- tung találkozóról kiadott köz­leményt. A főváros lakosságának leg­különbözőbb rétegei — mun­kások, parasztok, katonák, diákok stb. — csoportosan vi­tatták meg a közleményt. Gyűléseken foglalkoztak a kínai—szovjet közleménnyel a népi felszabadító hadsereg Pekingben állomásozó alakula­tainak tisztjei és harcosai is. A szónokok a többi között rámutattak arra, hogy a nyi­latkozat súlyos csapás az im­perialisták új háború kirob­bantását célzó cselszövéseire, és bátorítást ad a népek gyar­matosítás ellem harcához a Közel-Keleten és a világ min­den részében. Uj Delhi. India lakosságá­nak körében nagy érdeklődés­sel fogadták a kínai—szovjet közlemény hírét. Indiai sajtókörökben kije­lentették, hogy a kínai—szov­jet közlemény »meglepő és nagyszerű hír«. F körökben hangoztatják, hogy ez a köz­lemény fontos záloga a világ békéjének, és »halálos csapás az angolok és az amerikaiak nyugat-ázsiai agressziójára«. A kínai nép tiltakozik az ElMSZ-nél az USA bűntényei ellen Peking (TASZSZ). A Zsen- minzsipao augusztus 2-án első oldalon kommentárt közöl »Nem engedjük, hogy az Egyesült Államok atomfegy­ver-kísérleteket folytasson« címmel. Az Egyesült Államok a Kö­zel-Keleten angol szövetsége­sével együtt agressziót követ el — írja többek között a lap. — És ugyanakkor a Csendes­óceánon fokozza az atomfegy­ver-kísérleteket, amelyeknek célja nyilvánvalóan nemcsak az ázsiai népek, hanem az egész nemzetközi légkör meg- mérgezése. A kínai nép éle­sen tiltakozik az Egyesült Ál­lamok kegyetlen, bűntényei miatt, amelyeket a Csendes­óceán térségében való atom - fegyver-robbantásokkal kö­vetett el. Magyar disszidensek és osztrák csendőrök közelharca egy bécskörnyéki táborban Bécs (MTI). A Eécs közeié- | egyéb tárgyakat zúdítottak ben lévő Klosterneuburgban ' csendőrcsapat tagjaira. adásokat, úgy személyenként három hónapig havi 200 forint támogatást nyújt a vállalatok­nak a pénzügyminisztérium. A rendelet kimondja, hogy a fiatalkorúak foglalkoztatását elsősorban azoknál a vállala­toknál kell megszervezni, ahol nagyobb létszámú betanított munkás dolgozik könnyebb, rövid idő alatt elsajátítható, munkákon. Elsősorban helyben lakókat és mindenekelőtt az üzem dolgozóinak gyermekeit kell felvenni kisegítőnek, ügyelni kell arra is, hogy mi­nél több fiatal lány elhelyez- kedhessék. Lehetőleg csoportos foglalkozásokat kell bevezetni és biztosítani kell, hogy mind a szakmai ismeretek elsajátí­tása, mind általában a helyes nevelés érdekében megfelelő felügyelet alatt álljanak a fia­talok. szombaton este súlyos össze­tűzésre került sor a disszidens tábor magyar lakói és osztrák csendőrök között. Juhász Emil húsz éves disszidált magyar állampolgár, aki a hivatalos jelentés szerint is ittas álla­potban volt, összeszólalkozott a tábor osztrák vezetőjével. A heves vita verekedéssé fajult. Juhász többször arcul ütötte a táborparancsnokot. Amikor Hübl csendőrőrsve­zető a helyszínre sietett, hogy szétválassza a verekedő­ket, Juhász őt is megtámadta, néhányszor fejbe ütötte és el­szakította egyenruháját. A fel­dühödött Juhász Emilt csak a táborparancsnok segítségére siető ötven főnyi csendőralaku­lat tudta megfékezni és bi­lincsekbe verni. A tábor magyar lakói idő­közben csoportokba verődtek az udvaron és hevesén tüntet­tek a csendőrök, va’amint az osztrák vezetők ellen. Az lakból tégladarabokat ao­és disszidensek rohamot intéztek a csendőrök ellen és az oszt­rák hatóságokat szidalmazva közelharcban ki akarták sza­badítani társukat a bilincsek­ből, A lázadás hírére több száz klosterneuburgi lakos és bécsi kiránduló verődött össze a tá­bor előtt. Ezek a tábor fel­oszlatását és a magyar disszi­densek kitoloncolását követel­ték, majd rohamra indultak a »hálátlan«« d'ss'zideíisek ellen. A csendőrség csak az újabb erősítés megérkezése után volt képes a rendet helyreáUítani és a tömeget szétoszlatni. Juhász Emilt és hét disszi­dens társát letartóztatták és a bécsi államügyészség fog­házába szárították. Lázadás és hatóság elleni erőszak címén bíróság elé állítják őket. A klosterneuburgi táborban szol­gálatot teljesítő csendőrőrsöt megerősítették. Az osztrák bel­ügyminisztérium vizsgálatot rendelt el az ügyben. Ä TASZSZ szemlelrója az amerikai nukleáris kísérletekről Moszkva (TASZSZ). Augusz­tus elsején az EgyesiiU Álla­mok újabb atomrobbantást végzett a Csendes-óceánon. Ezt a robbantást hivatalosan közölte az amerikai atomerőbi- zottság és a hadügyminiszté­rium. Ismeretes azonban, hogy a hivatalos amerikai hatóságok távolról sem minden robban­tásról tájékoztatják a közvéle­ményt. Július 26-án például az atomerőbizottság bejelentette, hoav a Csendes-óceánon a je­lenlegi példátlan kísérletsoro­zat negyedik nukleáris rob­bantását végezték. Ezzel szem­ben a kísérletek időszakában — áprilistól július 26-ig — a Szovjetunió megfigyelő állo­másai 32 csendes-óceáni atomrobbantást észleltek. Mivel magyarázható, hogy ilyen nagy különbség van a két közölt számadat között? Talán az amerikai atomerőbi zottság rosszabbul van tájé kozhatva a Csendes-óceánot végzett amerikai robbantások ról, mint az 5—6000 kilométer re fekvő szovjet tudományo. állomások? Ez a lehetőség természete sen kizárt. Sokkal inkább fel itételezhető, hogy az illetéke, amerikai hatóságok igyekezne) eltitkolni a közvélemény, egye bek között az amerikai polgá rok elől a jelenlegi kísérlet sorozat páratlan intenzitását. Ha a közvéleményt ponto san tájékoztatnák a kísérlet atom/robbantások megdöbben tőén magas számáról, ez meg mutatná, melyik ország köve el súlyos bűntettet az embe riség ellen, amikor folytatja a: atomfegyverkezési hajszát é. a halál rádióaktív leheletévé fertőzi a légkört. Néhány szó a közel-keleti olajról A közel-keleti helyzet ala­kulását elemezve megállapít­hatjuk, hogy az események mozgató rugói között nem je­lentéktelen szerepet tölt be az ott található olaj kincs. Ezzel a megállapítással egyidejűleg azoijban hangsúlyoznunk kell azt a nem kevéssé jelenté­keny tényezőt, amit a Közel- Kelet a Szovjetunió elleni ka­tonai felvonulási terepként az afrikai és keleti imperialista érdekeltségek védelmének stratégiai bázisként jelent, úgyszintén azt a szerepet, amely az imperialisták ellen folyó nemzeti felszabadító harcban a közel-keleti népnek jut osztályrészül. Tehát a stra­tégiai jelentőség, az olajkincs és a nemzeti felszabadító mozgalom együttesen képezik a közel-keleti események hát­terét, és nem lehet az egész kérdést vulgárisán, csak az olajra egyszerűsíteni. Az olaj jelentősége 1870-ben a világ olajterme­lése 800 000 tonna. volt. 1910- ben 45 millió tonna, 1956-ban pedig 835 millió tonnára emelkedett. A szén helyébe az olaj lé­pett. A közlekedés, az ipar ma olaj nélkül elképzelhetetlen. A fejlődésre igen jellemző szám­adat: a világ olajtermelése az elmúlt tíz évben megkétszere­ződött, s hasonló fejlődésre van szüksége az elkövetkező évtizedben is, azzal együtt, hogy figyelembe vesszük a: atomenergia felhasználását Anglia 1975-re energiaszük­ségletének csupán hat százalé­kát fogja atomenergiával fe­dezni,. Az olaj szintétikus elő­állításúnak problémája is fog­lalkoztatja a tudósokat, azon­ban mindezideig gazdaságilai számottevő eredményt nerr tudtak elérni. Az olaj nemcsak min' üzemanyag jelentős, hanen nélkülözhetetlen mint kenő­anyag, továbbá a vegyipai (műanyagipar) nélkülözhetet­len alapeleme. Ez is azt mu­tatja, hogy az olaj gazdaság jelentősége az elkövetkező években tovább fog emelked­ni. Az olaj a politikában ronthatja tehát a vállalat gaz-1 das ági eredményeit. Ha az if-* jak munkájának kezdetben' nem volna eredménye, amely* fedezné a rájuk fordított ki-* Irakot agresszió veszélye fenyegeti A kapitalista világ olajter melésének több mint 90 száza léka két nagy olajkartell. Royal, Dutch, Shell és a Stan dard Oil Company (Rockefel ler csoport) a'lenőrzése alat áll. Az angol és az amerika olajtársaságok évi profitja kö rülbelül 5 milliárd dollárra be­csülhető. Az olajmonopóliumok befo­lyása a tőkés kormányok po­litikájára mind erősebb lett Az olaj lelőhelyek biztosítási nemcsak gazdasági, hanem po­litikai és katonai feladat is Eisenhower elnököt például a Rockefeller csoport segítsé­gével választották meg, s amikor ß közel-keleti ameri­kai olajérdekeltséget veszély ^fenyegette, az elnök nem kés­lekedhetett az ún. Eisenhower- ) doktrína meghirdetésével. A Közel-Kelet olaja írta: V. BOROVSZKO Lahedzs szultánja Kairóba érkezett Kairó (Reuter). Alj Bin Ab-, dúl Karim, Lahedzs szultánja, aki Kairóba érkezett, újság­írók előtt kijelentette: »Azért' jöttem Kairóba, hogy az arab, országok és különösen test-, vérünk, Nasszer elnök támo-, gatását kérjem.« B Igár - jugoszláv * határ tatáik oaó 50 000 részvevővel A z utóbbi napokban az Egyesült Államok és Anglia reakciós sajtója az ag­gódó közvélemény megnyug­tatására és félrevezetésére so­kat ír arról, hogy az említett országok vezető körei elálltak az iraki beavatkozás tervétől, s úgy határoztak, hogy beérik Libanon és Jordánia megszál­lásával. Vajon valóban igaz-e ez? Ismeretes, hogy a Fehér Ház az Egyesült Államok libanoni intervencióját közvetlenül ösz- szekapcsolta az iraki esemé­nyekkel. Jordánia angol meg­szállását ugyancsak hivatalo­san kapcsolatba hozták a fen­tiekkel. Belgrad (MTI). Az ilindeni felkelés 55. és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kebe­lében ■ létrejött Macedón Nép- ( köztársaság megalapításának 14. évfordulója alkalmából Ar- 1 nautszki Grobnál bolgár—ju­goszláv határtalálkozót ren- 1 deztek. A két ország polgárai ez alkalommal útlevél és ví­zum nélkül léphették át a ha- 1 tárt, és találkoztak rokonaik-1 kai, ismerőseikkel. A találko-1 zónák, amelyet közös kultúr-1 műsorral kötöttek egyibe,' 50 000 résztvevője volt. Az idén ' ez volt a második bolgár—ju- i goszláv határtalálkozó. A New York Post a napok­ban hangsúlyozta, hogy Liba­non megszállása »csupán elő­játék volt ama kérdés sokkal fontosabb megoldásához, hogy fenntartsák-e Irak katonai úton való visszahódításának tervét«. A befolyásos New York Herald Tribune még ka- tegórikusabban hangoztatta: »Irak — minden, Libanon — semmi. A libanoni külügymi­niszter őszintén megmondta mindenkinek, hogy az ameri­kai partraszállás Beirutban hiábavaló akció lesz, ha ugyan- akikor nem oldódik meg Irak sokkal nagyobb problémája«. A legutóbbi angol—amerikai külügyminiszteri találkozókon megállapodás jött létre a to­vábbi közel-keleti katonai ak­cióról. Sajtójelentések szerint a i megállapodás »nemcsak Liba- j nonra és Jordániára, hanem a ' Perzsa-öbölre (új nevén: Arab-' öböl) is kiterjed«. Az amerikai—angol agresz- sziót elítélő békeszerető orszá- gok határozott álláspontja, a j népek felháborodása arra kényszerítette az Egyesült Ál­lamok és Anglia expanzionis- ta köreit, hogy egyidőre fel­függesszék messzemenő hóditó terveik további megvalósítását. Kalandor elképzeléseikről azonban nem mondtak le. Jellemző, hogy az amerikai és angol imperialisták igye­keznek meghiúsítani vagy leg­alábbis halogatni a csúcstalál­kozó összehívását, mert ez megakadályozná közel- és kö­zép-keleti elgondolásaik meg­valósítását. A z Egyesült Államok és Anglia vezető körei a halogatás és huzavona taktiká­ját alkalmazva nagy igyeke­zettel folytatják fegyveres erő­ik átcsoportosítását a Közel­és Közép-Keletre. Fegyveres erőik létszáma már semmikép­pen sem magyarázható csupán Libanon és Jordánia megszál­lásának céljával. Ugyanekkor az iraki és Szíriái határnál összpontosított török csapato­kat harci készenlétbe helyez­ték. Az Irak elleni agresszív amerikai és angol terveket az a tény is leleplezi, hogy Irak­ból sietve eltávolították az amerikai és angol állampolgá­rokat, holott az országban, mint ahogy köztudomású, tel­jes a rend és a nyugalom, a külföldi állampolgárok bizton­ságát semmi sem fenyegeti. Felmerül hát a kérdés, miért szállítja el állampolgárait az Egyesült Államok és Anglia kormánya, ha nincs szándéká­ban megtámadni Irakot? Jordánia külön helyet fog­lal el az intervenciósok hódí­tó terveiben: Jordániát ugró­deszkaként akarják felhasznál­ni Irak megtámadására. Husz- szein, Jordánia királya július 24-én nyíltan kijelentette a BBC televíziós tudósítójának, hogy szándékában áll beavat­kozni az Iraki Köztársaság belügyeibe. »Szabadvilágbeli (?!) barátaink segítségével elő­készületi intézkedéseket te­szünk« — jelentette ki Husz- szein. Az angol szuronyokon ülő Husszein természetesen még álmában sem mert volna egy Bagdad elleni hadjáratra gon­dolni, ha nem állnának a háta mögött az amerikai—angol imperialisták, akik bábjuk, Husszein megsegítésének lát­szatával ürügyet akarnak te­remteni iraki beavatkozásuk­ra. A nyílt fegyveres interven­cióra készülődök Londonban és Washingtonban az iraki belső felforgató tevékenységben bíznak. Az United States News and World Report megírjá, hogy Dulles és Selwyn Lloyd szerint a jordániai vagy az an­gol—amerikai csapatok had­műveletei nehezen lesznek keresztülvihetők, »ha Irakban nem indul meg egy nagy el­lenforradalmi mozgalom«. A z amerikai és angol olaj­monopóliumok máris megkezdték sötét, kulisszák mögötti játékukat. A Wall­street Journal-ban olvassuk: »Az iraki történelem utolsó fe­jezete még nincs megírva« — jelentette ki az egyik ameri­kai olajtársaság képviselője, Egy iraki angol olajszakértő sokatmondóan úgy véli, hogy »Irakban még valaminek tör­ténnie kell... A következő fordulat lesz a legfontosabb«. Ilyenek az angol—amerikai imperialisták hódító tervei. Tűzzel-vassal próbálják elfoj­tani a közel- és közép-keleti nemzeti felszabadító mozgal­mat. Úgy látszik, a veszélyes kalandba kezdett gyarmatosí­tók elfeledték, hogy a XX. század második felében, a gyarmati rendszer széthullásá­nak korszakában élünk. A bé­keszerető népek, amelyek ébe­ren figyelik az imperialisták közel- és közép-keleti mester­kedéseit, majd emlékeztetik őket erre. A Közel-Keleten van a Föld eddig ismert olajkészle­tének 62,1 százaléka. Az o>la; kitermelése tekintetében Kö­zel-Kelet 20,6 száza1 ékos ter­meléssel az USA olajtermelése mögött van. (Az USA jelenleg 44,8 százalékát termeli a vi­liág olajtermelésének.) A fej- J löd és ütemét tekintve azon- j ban 1945 óta a Közel-Kelel - olajtermelése hatszorosára emelkedett, az Egyesült Álla­moké pedig alig másfélszere­sére. Megvan tehát minden le­hetőség ahhoz, hogy a Közel- Kelet néhány éven belül az óla; kitermelésében is vezető hely­re kerülhessen. A közel-keleti olaj termelési költsége sokkal alacsonyabb mint az amerikai olajé. Ez ré­szint az alacsonyabb munka­bérből, részint az olaj bőségből fakadó csekélyebb kutatási költségből adódik. Mindezek az adatok világo­san bizonyítják, hogy miéri olyan hallatlanul erős az im­perialisták érdeklődése a Kö­zel-Kelet iránt, s milyen ha­talmas mértékben veszélyezte­ti a monopolista profitot az arab államok nemzeti önálló­ságáért és nemzeti kincseik sa­ját hasznukra történő kiakná- \ zásáért folytatott küzdelme. \ Nem lehet természetesen \ említés nélkül hagyni az \ olajmonopóliumoknak a Kö- i zel-Kelet birtoklásáért egy­más ellen folytatott kiélezett harcát sem, amelynek hatása esetenként szintén megmutat­kozik a világpolitikában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents