Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. augusztus Épül a kadarkúti Szabadság Tsz istállója ^ P í ^ ' ^ \ f V; . ti tÄ V>, >'K-* MB' ' IPIHMíIM : V: ií .. WHISsIsEpsj Szeptember 31-re felépül a kadarkúti Szabadság Tsz új, modem, 52 férőhelyes, magtár - padlás os, önitatós szarvasmarha istállója. Az építkezés 800 000 forintba kerül. Az istálló padlásán 20 vagon terményt lehet tárolni majd. Szovjet katonák és magyar veteránok találkozása Fontos megbízatás A máit napokban a Tabi járási Pártbizottságot felkeresték szovjet katonák és néhány elvtársat meghívtak, akik 1917-ben részt vettek a szovjet hatalom megteremtésében és segítették a szovjet hadsereget a Nagy Honvédő Háború idején. Ezenkívül mintegy húsz KlSZ-fiatalf hívtak meg a találkozóra. A meghívott elvtársak örömmel tettek eleget a kérésnek, s szívesen elbeszélgettek egymás között azokról a napokról, amikor fegyverrel a kézben, a vörös hadseregben harcoltak. — Nehéz harcok és megpróbáltatások évei voltak azok — mondja Szita elvitára, a somogydöröcskei veterán vöröskatona. — Részt vettem annak idején a harcokban Uraiban, Kazánban, Vlagyivosztokban. Kolcsakot és vezérkarát Irkucknál fogtuk ed... A meghatottság örömköny- nyed látszottak az öregek szemében, amikor a szovjet hadsereg katonái virágcsokrot adtak át a veterán vörös- katonáknak. A somogydöröcskei Kovács Imre élvtárs arról beszélt, hogy 1942-ben átszöktek a szovjet partizánokhoz. Később mint ejtőernyős katona ugrott ki a repülőgépből Magyarország fölött. Több szovjet tiszttel együtt. — Boldog vagyok, hogy nem volt hiábavaló a sok harc — mondja Kovács elvtárs —, s a nagy ügy, amiért harcoltunk, győzelemmel végződött. A szovjet katonák és veterán harcosok találkozója szép emlék maradt mindnyájunk számára. Megállapodtunk abban a szovjet elvtársakkal, hogy a jövőben még jobban kiszélesítjük kapcsolatainkat, és elmélyítjük a barátságot a járás dolgozói és a szovjet katonák között. Mikus János Elfogadta a téli tervet a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott, melyen megvitatta a pártvégrehajtó bizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a tömegszervezetek idei együttes téli felkészülési tervét. Illés Dezsőnek, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének megnyitó szavai után Hevesi János, a megyei pártbizottság másodtitkára ismertette a téli terv elkészítésénél figyelembe vett elveket. Mint mondotta, a végrehajtó bizottság a tavalyi téli terv elkészítésében és megvalósításában szerzett tapasztalatait a legmesszebbmenőkig felhasználta. Bár tavaly túl sokat akartak megvalósítani, nem véve figyelembe, hogy az újonnan alakult tömegszervezetek nem képesek ezeknek a feladatoknak maradéktalan végrehajtására, mégis eredmény, hogy a téli terv hat hónapra tervszerűvé tette a párt- és tömegszervezetek munkáját, s jelentős előrehaladást értek el az általános műveltség és szakmai képzettség emelésében. Most könnyebb lesz a téli tervet száz százalékosan végrehajtani, hisz a párt- és a tömegszervezetek lényegesebben erősebbek, a tervet idejében kapják meg. A beszámoló utáni vitában a pártbizottság több tagja felszólalt, s hasznos javaslatot tett a téli terv kiegészítésére. Ezután az ülésen részt vevők egyhangúan elfogadták az 1958—1959. évi téli tervet. A megyei pártbizottság megbízásából holnap és az clkövetkezendő hetekben, hónapokban a megye számos községében megjelennek a különböző vezető posztokat betöltő kommunisták és jól dolgozó pártonkíviiliek, hogy mint pártmunkások segítsenek a falusi pártszervezeteknek, tanácsoknak. A vállalatoknál, üzemeknél, hivatalokban és intézményekben dolgozó kommunistáknak megvan a saját dol- guk-gondjuk, mégis szívesen vállalják a pártmunkát, mert megértik, a falunak szüksége van a pártmunkások okos, segítő szavára. A munkásosztály szeme a falura szegező- dik, az ország érdekei most sokban függnek a falusi parasztság egységes akaratától. Az országnak messzemenő érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fellendüljön, hogy növekedjenek a hozamok a növénytermelésben és az állattenyésztésben, mert ettől függ: tudunk-e élelmiszerbőséget teremteni és a népgazdaság fejlesztése érdekében mind több mezőgazdasági cikket exportálni. A párt, a kormány soha nem titkolta abbeli meggyőződését, hogy e nemes tói elérésének egyetlen útját, lehetőségét a mezőgazdaság szocialista átszervezésében látja. Fel akarjuk építeni falun Is a szocializmust. Azt akarjuk, hogy a parasztság ne legyen a föld rabja, hanem legyen a városi munkássággal egyforma szinten műveltség tekintetében is. E nemes célkitűzésekkel ámbár a falu népe közül mind többen egyetértenek, de még sokakat ezután kell meggyőzni, mellénk állítani. A szocialista építésnek falun még csak a kezdetén vagyunk, a megye földterületének csupán hat százalékán folyik termelőszövetkezeti gazdálkodás. Ebből az egyetlen számadatból is következik a kommunistákra váró hatalmas feladat. Nem új jelszava a pártnak, de most fokozottabban előtérbe kell kerülni: kommunisták, az emberek közé! A falu népéről általánosságban bizton el lehet mondani: bízik a pártban, bízik a jövőben. A pártnak a dolgozó parasztság irányában hirdetett következetes és nagyon józan, határozott elvi politikájától a gyakorlat sem tér eL Amit hirdettünk, azt betartottuk és megvalósítottuk, nem tértünk le a megválasztott, helyes útról. Ennek a politikának köszönhető, hogy a parasztság ma más szemmel néz a mind példamutatóbban működő termelőszövetkezetekre és egyre kevesebben féltik jövőjüket a tsz-mozgalom előrehaladásától. Noha ez így igaz, azért az előbbrejutásnak még sokféle kerékkötője van falun. Ezeket az akadályokat kell a haladás szekere elől eltávolítani Kinek jutna e szerep, ha nem a kommunistáknak. A falusi kommunistákra hárul a munka zöme: meggyőzni, a szocialista építés hevében magukkal ragadni szorgos paraszttársaikat. Hogy erre képesek legyenek, teljes baráti közelségbe kell kerülni a párton- kívüli parasztsággal, magatartásukból érezni kell a szerénységet, azt, hogy ők nem uralkodni akarnak másokon, hanem velük egyetértésben akarják építeni mindnyájunk reményteljes holnapját, a szocializmust. Miként a párt megyei és járási szerveinek vezetői, munkatársai a falu felé irányítják tekintetüket, a falusi kommunisták is lássák meg saját kötelességüket. Ebben lesznek segítségükre a falusi pártmunkásai megbízott elvtársak. Csak én éljek jól, mással nem törődöm? KÖRÜLBELÜL EZ A VELEJE mindannak, ami a két szomszédos község lakossága és tanácsa szemeláttára történik évek óta. A történet, amelynek tanulságát érdemes átgondolni mindenkinek, akit illet, azt példázza, hogy vannak emberek, akik mindig csak azt keresik, hogyan dagadhatna erszényük jobban, nem törődve többi embertársuk érdekével, s erkölcsi érzelmeivel. Az 1956-os év elején történt pedig, hogy a Somogyszili községi Tanács akkori gazdasági előadóját felkereste egy Katona Miklós nevű várongi lakos, előadván bérlési óhaját arra a tíz és fél kataszteri holdat kitevő állami tartalék- földre, amely Somogyszáltól ugyan messze, de Váronghoz nagyon is közel esik. Hogyne állt volna kötélnek a gazdasági előadó, hiszen ismerte jól Katonát még abból az időből, amikor Somogyszilfoan lakott, és hát mondani sem kell, szépen megkötötték a haszonbérleti szerződést öt esztendőre szólóan. Ez eddig rendben is volna. Mert kinek van kifogása az ellen, hogy valaki dolgozni, gazdálkodni akar. A helybeliek még kérdezték is egymástól: ugyan mit akar ez a Miklós, hiszen se családja, se egyetlen igavonója. Hogyan bír ennyi földdel. (Ráadásul Katona tavaly tavasszal még három hold szántót bérelt ugyanott egyéniektől.) DE AZ »ÉLELMES- EMBER nem esett kétségbe. Rájött, hogyha mással művelteti meg 21 — Kér enni? — kérdezte, amikor végzett. — Nem. Inkább aludni szeretnék, nagyon álmos trágyák. Ez jobban esik mindennél. Készítsen nekem valami civil ruhát, ha módjában áll. — Jó. — Nem jöhet ide be senki? — Nem. A múzeum zárva ... az ön parancsára — az óreg zavartan elmosolyodott. — Ne búsuljon! Nemsokára újra kinyit — vigasztalta Gyementyev az öreget, s ő is mosolygott. Gyementyev három napig feküdt a pincében. Az öreg órák hosszat elüldögélt mellette, s az égeségvilágon mindent meghánybak-vetettek. A seb lassan gyógyult. Éjjelenként mindig felszökött a láza Gyementyevnek. Negyed- napra teljesen leromlott az állapota. Időnként közeljárt ahhoz, hogy elveszti az eszméletét. Az öreg az első nap szóba hozta, hogy elhozza egy megbízható ismerősét, aki sebészprofesszor, de Gyementyev kereken visszautasította az ajánlatot, mivel azt tartotta, jobb, ha minél kevesebben tudnak róla. Most azonban megadta magát. Mogorva, sovány, kopasz ember állított be este. Leült Gyementyev mellé minden köszönés nélkül. Maga mellé rakta a táskáját, s megfogta a sebesült kezét. — I-í-így — mondta elnyújtva, s bontani kezdte a kötést. — I-í-így — ismételte a professzor újra elnyújtva, s levette a kötést. Valamit mondott latinul az őrnek. Az elsietett. A professzor műszereket húzott elő a táskából. Gyementyev hason feküdt, s hallotta az acél zörgését. Egy fazék forró vízzel tért viasza az öreg. A professzor fertőtlenítette a késeket, s barátságosan odaszólt Gyementyevnek: — Kicsit fájni fog ugyan, de nem kell sokat szenvednie. Azonban mégis hosszúra nyúlt a szenvedés. Több mint egy óráig piszmogott a professzor a sebbel. Gyementyev többször elájult, mivel a professzor nem altatta el. A fájdalom lassan azonban enyhült, a kapitányt szörnyű fáradság lepte meg, csakhamar álomba merült. 20 Dovgalev ezredes két napig nem jelentette a parancsnokságnak, hogy Gyementyev elhallgatott, Gondolni se akart arra, hogy baj érte. Megtanulta már hosszú szolgálati ideje alatt, hogy akkor is várni kell türelmesen, amikor már mindenki lemondott a felderítőről. Három napja nem jelentkezett Gyementyev. Dovgalev reggel egyenesen a híradós szobába ment. Az ügyeletes rádiós felállt. A fülhallgatót még most se vette le, az álmosságtól vörösre dagadt szemét rámeresztette az ezredesre. Dovgalev kérdezés nélkül megértett mindent a rádiós tekintetéből. Elhatározta, hogy vár tizenkét óráig, s ha akkor sincs hír Gyementyevről, jelenti a parancsnokságnak. A főparancsnok már érdeklődött Gyementyev iránt, Dovgalev azonban nem tudott róla, mivel a tábornok tudta, mit él most át az ezredes, s ezért nem szólt neki. Tizenkét órakor Dovgalev felemelte a kagylót, s a főparancsnokságot kérte: — Dovgalev ezredes jelentem, megszakadt az összeköttetésem N. várossal. Gyementyev három napja nem jelentkezik. — Na és? — válaszolta nyugodtan a főparancsnok. — Gondoljon arra, hogy nem a legeszményibb viszonyok között dolgozik az embere, akadályozzák a munkájában. S különben is, amit eddig tett, az is nagyon-nagyon jelentős. Csak nem akarja megmosni Gyementyev fejét, amiért nem jelentkezik?' — Nem... — m ondta Dovgalev fáradtan. — Csak az a baj, hogy a hajók most szabadon mehetnek-jöhetnek. — De miért mennének szabadon? A repülök már úgy ismerik a hajók útvonalát, mint a saját tenyerüket. S ezt a felderítőjének köszönhetjük. Aztán rövidebbek most már az éjjelek is. A kapitány jelzéseit pedig tovább is figyelni kell. Ha van valami, azonnal hívjon fel. Dovgalev ezredes hálás volt a főparancsnoknak, hogy lecsillapította ijedtségét. Jól ismerte Gyementyevet, tudta, hogy csak akkor hallgat el, amikor bajba kerül. Eltelt még egy nap. Gyementyev rádióadója még mindig hallgatott. Éjjel rádióüzenet jött egyik összekötőjüktől, aki már két hónapja nem adott magáról hírt. »A németek lelepleztek bizonyos Ruckert kapitányt, akit orosz kémnek tartanak. Sikerült megszöknie. Feltételezhetően megsebesült. Üldözik.-« Először az cikázott át Dovgalev agyán, hogy utasítja az összekötőt, segítsen Gyementyevnek. Azonban rájött, hogy ez lehetetlen. Ez az összekötő technikus a telefonközpontban. Biztos kihallgatta a Ges- tapó-tisztek beszélgetését. Azonnal jelentést tett a fő- parancsnoknak. — Reménykedjünk abban, hogy sikerült valahol elrejtőznie. Ne gondoljunk, csak a legjobbra. Gyementyev teljesen elvesz-] tette időérzékét ebben a sötét < pincében. Azt is csak az öreg-j tői tudta meg, hogy május el- 3 se je van, mivel egy üveg bor- j ral állított be, Gyementyev körülhordozta: tekintetét a pincében. Alá- j csony volt és boltíves. A gyér-j tya imbolygó fényét tompáni verte vissza néhány aranyo-i zott képkeret, ami összevisszái hevert a pincében. Gyemen- j a földeket, még aikkor is jól jár. És noha törvényeink kimondják, hogy a haszonbérbe vett földet a bérlő tovább nem adhatja, emberünket ez nem nagyon zavarta. A bérelt földeket szépen kiadogatta a megszorult embereknek felesbe. Vagyis neki egy kapavágást sem kell tenni, a termés felét mégis odaviszik helyébej Igaz, ebből kifizeti ugyan a bérleti díjat — ami igen csekély, a tíz és fél hold után mindössze 375 kg búza meg a jövedelemadó —, mégis megélhet főúri módon. VAN EGY ERDÉSZ, akitől 602 négyszögöl kertföldért az első esztendőben 400 forint bérleti dijat kért, idén pedig már határt sem ismer telhe- tetlensége. S amikor a bérlő a méregdrága uzsora ellen lázadozik, még a »jószívű« Katonának áll feljebb és reradre- utasítja az elégedetlenkedőt: ». j. maga nem érdemli meg, hogy az ember becsületesen bánjon vele-j Majd másutt: »Saját használatba veszem a területet vetéssel együtt és megtiltom, hogy a lábát is betegye a földemre.;. « Úgy ám, nagy a haragja a kényúrnak, mert a bérlője levelet merészelt írni a megyei tanácsnak, s abban az is szerepel, hogyan akar véle elbánni a szívtelen bérlőgazda. Az ember míg hallgatja a tőrbeesett várongiakat, azon tűnődik, miként nézhetik el hatóságaink az ilyen — tisztyev nem gondolta, hogy ezt tesség ne essék szólván — malesz életében a legszebb május elseje. nipulációkat. A szili tanácsel- I nők is ismeri Katona családi Most hallgattam Londont J és egyéb körülményeit, ha nem kezdte halkan és hevesen j ^ tudta, gondolhatta volna, * hogy Katona egy«iaga tizenöt | hold föld megművelésére kép- hogyne; télén. Miért szentesítette alá- hírnek.t írásával mégis az idén tavasz- I szál a szerződés meghosszab- se vette, hogy könnybe lábadt j bítását? Miért nem azoknak a o szeme. az öreg. — Azt mondták hogy Berlin éléséit. Gyementyev hitt, hitt volna ennek a Nézte, nézte az öreget, s észre j várongi embereknek adták a — Miért sírsz? — kérdezte t földet — ha már a szilieknek akadozva az öreg. — Nem ne- í nem kell —, akik szívesen kitettük kell sírni, hanem ne teltei J vették volna a teljes haszo- Hogyan érthette volna meg J nért. az öreg Gyementyev könnyeit? 1945. május 8-án megadták Nemcsak a földről van ; szó. Többről: egész falusi itt pomagukat az N. városban ma-1 ^tikárakról. Jogosan kérdezni német csapatok. hették y . paraszlembelev ezredes a gepkocstzó lové-i ............................ ,, s zék első csoportjával érkezett ♦ re^c: nuer* segít ik a szilier Ka- a városba. A főtéren sorakoz-1 tona spekulációját. Mert bár látták fel a foglyokat. Dovga-1 Katona a bérelt földben édesle® beosztottjai a Gestapó megmaradt iratait válogatták. A legtöbb tiszt azonban a foglyok adaiainak ellenőrzésén dolgozott. Rendkívül bonyolult és felelősségteljes munka volt ez, mivel nagyon sok Gestapó- tiszt átöltözött közkatonának, s elvegyült a tömegben, hogy kibújjon a felelősségrevonás alól. Azonban a németek se rajongtak ezekért a berezelt gestapósokért, s előfordult, hogy maguk a foglyok kérték a szovjet tiszteket, hogy állakeveset dolgozik, mégis néhány év alatt szőlőt vett présházzal, s ezenkívül egy telket is. Senki sem irigyelné tőle, ha nem másnak a rovására gazdagodna. AM ITT AZ IDEJE, hogy a Kaposvári járási Tanács érvényt szerezzen a törvényességnek, és megszabadítsa az ilyen gondoktól Katona Miklóst. A földeket pedig adják azonosságát. (Befejező rész következik.) t e t i k, hanem művelik. V, 4,
