Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

SOMOGYI NÉPLAP

5

S3

Vasárnap, 1958. augusztus 3.

Szép az állatállományuk — okosan gazdálkodnak

Azt tartja a közmondás: megnézem a portádat, és megmondom, milyen gazda vagy...

978 kát. hold területtel és 163 taggal érte és feloszlatta az ellenforradalom a hat esztendős kapolyi Szabadság Termelőszövetkezetet. Romjaiból azonban 1957. február 25-én hatalmas élni- és alkotni akarással kiemelkedett a jogutód. Megalakult újonnan, 269 holdon, 20 családdal (31 taggal) a mai termelőszövetkezet. Megindult az erőteljes vérkeringés. Ezt a vérkeringést érdemes megvizsgálni.

Az indulás idején a termelő- szövetkezetnek egyetlen állata sem volt, üresen, siváran állt a nagy istálló a pusztán. Ebben az épületben ma 89 szarvasmarha néz vissza a jászol mellől gondos ápolójára etetés előtt.

A múlt év nyarán 10 hasas üszőt vásárolt a termelőszövetkezet. Pillangós takarmány elegendő termett. A kondíció megtartásával és az ellesek után ebből az állományból jól tejelő egyedek váltak ki. Azonban újabb gond ütötte fel a

fejét. Nem akadt a termelő- szövetkezetnek olyan odaadó tehenésze, aki a már látható értéket tovább növelte volna.

Igen gyakran a tsz elnöke, Bite István és agronómusa, Kaj- di Ferenc ápolta az állatokat. Később ez a probléma is megoldódott, és a javulás, az eredmény újabb lökést adott a termelőszövetkezetnek. Ismét jószágokat vettek, azonban, hogy az állományt változatosabbá tegyék, s a pénzügy útvonalát is egyengessék, most hízónak való marhát vásároltak. Arányosan növelték a takarmánytermő területet is. A szépen növekedő állomány a született borjakkal már 28 darabot számolt.

Ez év tavaszán a termelő- szövetkezet elhatározta, hogy elsősorban szarvasmarhák tartásával és tenyésztésével foglalkozik. 8 hasas üszőt és tehenet, majd igen rövid idő múlva 54 üszőt vásároltak to- vábbtenyésztésre.

Időközben azonban eladtak 10 hízómarhát, közülük 6 extrém minőségű volt. 57 377 forintot kaptak értük. E marhák

mindegyikén 600 forint volt a tiszta jövedelem.

Jelenleg 10 tehenet fejnek a Szabadság Tsz-ben. A fejési átlag 10 literen felül van. Egyik-másik tehén a következő laktáoióban megadja majd a 20 litert is.

A termelőszövetkezet könyvelésének tani \ ja szerint csak a tej eladásaoól származó havi bevételük 3500—4000 forint. Takarmányozásra számolják el a borjútejet, ami napi 60 liter. Ennek a forint-értéke 30 napra 4500 forint. A Borjak leválasztása után 8—9000 forintnyi tej bevétellel számol a termelőszövetkezet a beállítástól eltelt rövid egy és negyed esztendő alatt. Ugyanakkor a borjúnevelésnél kitűzött cél, hogy az arra alkalmas egyede- ket megkülönböztetett takarmányozással tenyészállatokká nevelje. Tehát az állattartás mindinkább állattenyésztéssé válik.

A helyes célkitűzésről tanúskodik, hogy a tenyésztői törekvésen kívül, ami csak talán a későbbi időben adja vissza anyagiakban a ráfordítást, a

szarvasmarha hizlalással teremtik meg a jövedelem hamarabb buzgó anyagi forrósát.

A termelőszövetkezet felismerte a szarvasmarha tenyésztés nagy távlatait és jelentőségét. Bizonyítja ezt, hogy mindjárt az indulásnál a sajátos adottságokat látták meg: azt, hogy 25 hold rétterületük mellett 70 hold legelőjük is van. Ennek kiegészítésére 50 holdon pillangósokat termelnek. Ez a céltudatos gazdálkodás meghozza a maga gyümölcsét. A kapolyi Szabadság Termelőszövetkezet jelenleg a legjobb úton van ahhoz, hogy részt vállalhasson az ország tenyészállat utánpótlási gondjaiból. Ugyanakkor a jó tej- és húsellátás célját is szolgálja. Ezzel a termelőszövetkezet tagsága életszínvonalát a volt egyéni gazdai életszínvonal fölé emeli.

Nem rosszabb a helyzet a termelöszövel kezet növénytermelésében sem. Területük ma már 414 hold. Ennek a talajerőben tartása azonban most már nem okoz gondot a szövetkezetnek.

Ilyen termelési irányzat mellett nem sajnálja a termelő- szövetkezet a fáradságot és munkát a 15 hold igen szép kertészetétől sem, ahonnan — könyvelésük és számadásaik szerint — ez évben már 47 000 forint összeget árultak ki. A kertészet tervezett hozama 170 000 forint. A vezetőség szentül állítja, hogy 220—230 I ezer forintra is felmegy a hozam.

Megnéztem a kapolyi Szabadság Termelőszövetkezet portáját, s meggyőződésem, hogy a vezetőség és a tagság jó gazdája a közös tulajdonnak. Láttam azt is, hogy saját traktor szántja a földet, a pótkocsis Zetor szaporán jön- megy a határ és a major között. Hallottam, hogy előteremtik a pénzt az aratógép vásárlására is ...

Kérdő Sándor

járási agronómus

Ez a

korszerű

cséplőgép,

amely a képen látható, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság imre- maiori üzemegységében dolgozik. Néhány adat születési anyakönyvi kivonatából és jellemző tulajdonságairól: született 1957-ben Kelet-Né- metországban, s ugyancsak ekkor került Somogyba. Nagy munkában most vesz részt először, mivel tavaly már a cséplés vége felé érkezett. Az imremajoriak nagyon örülnek neki, mert lényegesen kevesebb ember kell kiszolgálásához, hiszen nem kel» hozzá etető, kévevágó, mindössze egy kéverakó, két zsákoló, két kazalrakó, egy gépész s egy munkás, aki a préselt, kötözött szalmát a kocsira rakja.

Több mint 1900 vagon gabona van már a TV somogyi raktáraiban

I fejlődés gondjai

SOMOGYSZI.BEN

A gabonacsépléssel egyidejűleg élénk a forgalom a Ter- ményförgalmi Vállalat átvevő telepein: gépkocsik, lovasfogatok egész sora szállítja állandóan az elcsépelt gabona egy részét, az adógabonát, és amit szabadfelvásárlásra szántak a termelőszövetkezetek vagy az egyénileg dolgozó parasztok.

A megyében eddig több mint 1900 vagon gabona került a TV raktáraiba. Csupán adógabonából 850 vagonnal adtak át a termelők, s az állami gazdaságoktól több mint félezer va- gcmnyit vásároltak fel. Szabadgabonából eddig 158 vagonnal szállítottak az átvevő helyre a termelőszövetkezetek és egyéni termelők. A közös gazdaságok közül legtöbbre a barcsi Vörös Csillag Tsz szerződött (2150 mázsa), amelynek szállítását már meg is kezdte. Az andocsi Uj Élet 100 mázsa búzát vitt a TV raktárába.

Az átvett gabonáért a vállalat a megyében eddig mintegy 3 millió 300 ezer forintot fizetett ki.

Rekordtermést ígér a Balatonboglári Állami Gazdaság csemegeszőlője

A Balatonboglári Állami Gazdaság nagy kiterjedésű szőlőterületein rég nem látott termést ígér a csemegeszőlő. Már érnek a szép, nagy, súlyos fürtök, s legkésőbb ti2 nap múlva megkezdik szüretelését és szállítását a hazai és külföldi piacokra.

A legutóbbi becslések alapján az idén rekordtermést takarítanak be csemegeszőlőből. Holdanként 35—40 mázsás termésre számítanak, a tervezett terméseredmények kétszeresét érik el. A csemegeszőlő túlnyomó részét exportra küldik a nyugati országokba, és előreláthatólag több mint 1500 mázsa balatonboglári földön termett, kitűnő zamatú csemegeszőlőt szállítanak külföldre.

V

alóban az. A fejlődésé és nem a mindennapi kenyér megszerzéséé, az uraságok óhajainak kielégítéséé ezek a gondok So- mogyszilben. Hunyady gróf és Eszterházy herceg »áldásaira« még jól emlékeznek itt. Különösen a volt cselédemberek. A többiek pedig az egykori malcmtulajdoncsra, aki mozit adott a falunak. No hiszen, nem arról van szó, hogy nem fogadta szívesen a 2100 lelket számláló község kultúrára áhítozó lakossága, de mégis. A gondolat, hogy az újdonsült mozitulajdonos addig a malommal, azútán a mozival spekulált, miként juthat több pénzhez — felháborító volt.

Itt van ez az 1957-ben elkészült »kultúrotthon. Az állam pénzéből egy fillér sincs a 113 ezer forintban, amibe az épület került. Minden garas a községben gyűlt össze, minden ember úgy is néz erre az épületre, mint a sajátjára, úgy is óvja, szeretettel. A látogatókról nem kell beszélni. Ilyenkor nyáron, amikor a munka nagyja a mezőkön tölteti el az ember legtöbb idejét, csendesebbek a termek, szobák. De télen minden estére megvolt a program. A színpad, a nagyterem hangos szóval, vidámsággal volt tele, de sokan fordultak meg az olvasóteremben, a könyvtárhelyiségben is. Egyik nap a tánccsopcrt, másikon a színjátszók próbáltak, hetenként összejöttek a foto- szak'kör tagjai is meg a tekintélyes, idősebb gazdaemberek különböző tanfolyamokra.

V

an, amire büszkék lehetnek a somogy- sziliek. Mindarra, amit maguk, saját erejükből hoztak létre, építettek. A kultúrott- honra, a sportpályára s jövő terveikre. Ezek egy része is összefügg a kultúra helyi templomával. Uj székeket akarnak vásárolni a nagyterembe, zenegéppel is bővítik felszerelésüket. Egy új öltöző építésére is szereznek pénzt. Meg akarják oldani az egészségház, az orvosi rendelő problémáját, a járdák betonozását, villamosítják a Mező utcát; egyetlen része a falunak, ahol még mindig petróleumlámpát kell gyújtani esténként; százezer forintot költenek az utak, hidak javítására. A legelőjavításhoz, fásításhoz, víztelenítéshez 110 ezer forintra lesz szükségük, s számíthatnak a falu érdekeiért mindenkor munkára kész gazdáit segítségére is.

Simán nem megy minden. Ez bizonyos. Hiszen már az első nagyobb fából, amibe fejszéjüket csapták, nem tudják, hogyan vegyék ki a szerszámot anélkül, hogy a nyele eltörjön. Az iskola-ügy ez. Változtatni akartak az eddigi állapotokon. Tettük indokolt. A tanítás még az elmúlt hónapokban is egy négy tantermes épületben, egy rozoga, minden pillanatban összedőléssel fenyegető, hulló falú házban, egy kocsmában és egy párthelyiségben folyt. A négy tantermes iskolát meg akarták nagyob- bítami. Saját erőből és állami hozzájárulással Segítséget kértek a járástól, megyétől. »23 000 forintra lenne szükségünk, hogy a 250 000 forintos munkát elvégezhessük« — mondták.

ígéretet kaptak. Az iskolaév végén neki is kezdtek a falak felhúzásának. Mindenki figyelte a négy tantermes épületet, amely nemsokára nyolc tantermes lesz, és egy szertárral is rendelkezik a felszerelések számára. A megígért pénz azonban nem jött. A község kérését elutasították.

C

sak legalább annyi fáradságot vettek volna maguknak ott a megyén — sóhajt egyszerre Molnár József vb-elnök, Danes Sándor tanácstitkár és az iskolaigazgató, amikor erről esik szó —, hogy mielőtt azt mondják: kérésük nem indokolt, kijönnek ide, s meggyőződnek róla. Mert a mi esetünkben látatlanban ítélkeztek.

Ez pedig baj. Baj a több mint 200 kis nebulónak, akiknek nagy része még mindig nem tanulhat megfelelő körülmények között, baj a falunak, mert valamit, amit elkezdett, nem bír befejezni.

De a fejlődés gondjai ezek Somogyszilben. A fejlődésé, ami nap mint nap mutatkozik, amit bizonyít az is, hogy a faluban van, s egyre jobban működik a termelőszövetkezet. Molnár József vb-elnök erről így beszél:

— A felszabadulás előtt még vasút sem volt itt — mondja. — Ha valaki vonatra akart ülni, hosszú utat kellett megtennie a legközelebbi vasútállomásig, Csorna—Szabadi-ig. Azt, hogy megváltozott körülöttük az élet, először akkor tapasztalták a falu gazdái, amikor a felszabadulás után nem sokkal Csorna—Szabadi fc Somogyszil között megépült a gazdasági vasút, melyen nemcsak a teherszállításokat bonyolítják le, de menetrendszerű személyforgalom is van. A kisvasút felavatása után aztán már egyre-másra érezték a falu lakói, hogy valami új kezdődött az országban. S most itt van a Petőfi Tsz. A szocializmus egy darabját jelenti Somogyszilben. Az ellen- forradalom előtt alakult mint Kossuth Termelőszövetkezet. Akik tagjai voltak, megszokták, megszerették, rájöttek, hogy könnyebben élnek, jobban keresnek.

— ötvenhat októbere után feloszlott a szövetkezet. Sokan azonban nem akartak kimenni a közösből. Rövid idő múltán megalakították hát az új gazdaságot Petőfi néven. Azóta újak jöttek hozzájuk, s egyre jobban, eredményesebben gazdálkodnak. Jól állnak anyagi javakban. Szereztek egy gépkocsit, egy betört, gatterük és darálójuk is van. Ha valami problémájuk akad, segítőre találnak a város dolgozóiban, a kaposvári Autóközlekedési Vállalat munkásaiban. Most is ők segítettek a ta- -'f'.Vr.qjj a gabona behordásában.

Á

llattenyésztésükben is egyre többet tud- . nak felmutatni. Marhákat hizlalnak, verteseket nevelnek, fejősteheneket állítanak be: megmutatják a falu egyéni gazdáinak, hogyan kell lépést tartani az élettel, nemcsak azzal, hogy kultúrotthont építünk, villamosítunk, szépítjük a falut, hanem a mindennapi inunkéban is. Weidinger László

Fontos ügyet szolgálnak

A szövetkezés alacsonyabb típusairól

A MEGYE 49 SZAKCSOPORTJA közül 47 készített

pénzügyi és termelési tervet. 12 784 593 forint bevételre, s ebből 7 281 240 forint tiszta bevételre számítanak. Közös beruházásra szánnak 550 839 forintot, amelyből 507 813 forintot saját erejükből teremtenek elő. Közösen termelnek 957 holdon, egyénileg pedig 416-on. A bennük lévő családok létszáma 1217.

A többek között e számadatokat tartalmazza az az előterjesztés, amelynek alapján a MÉSZÖV igazgatósága a legutóbbi ülésen megvitatta az egyszerű szövetkezeti formák megerősítésének, számszerű fejlesztésének eddigi tapasztalatait és további tennivalóit. Az említett választott testűiéi: tagjain kívül részt vettek a megbeszélésen a földművesszövetkezetek járási központjai igazgatóságának elnökei, a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői is.

Abban megyeszerte tökéletes az egyetértés — párt-, tanács- és földművesszövetkezeti vezető szerveknél egyaránt —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja: a termelőszövetkezet. Az a felismerés is mindinkább utat tör magának, hogy a végcélhoz a szövetkezés alacsonyabb típusain keresztül juthatunk el. A szakcsoportoknak, társulásoknak a gazdája a földművesszövetkezet. Ám amíg a párt- és tanácsszervek — járási és községi szinten — be nem látják, hogy közük van a kezdetlegesebb szövetkezésekhez, sőt kötelességük is velük törődni, addig vajmi kevés reményünk lehet az előbbre haladásra. Meg kell érteni és meg kell értetni mindenkivel — aki tevékeny részt vállalt a falusi pártmunka végzésében —, hogy az alacsonyabb típusú szövetkezetek ügye nem csupán fmsz-ügy, hanem közös ügy is. Ennek tudatosítása nélkül akár hozzá se kezdjünk a mozgalom dolgainak boncolgatásához, a bajok feltárásához és a feladatok megjelöléséhez, mert úgysem vezet sikerre törekvésünk.

Az egyik FJK-elnök így nyilatkozott erről: »A járási párttitkár rendszeresen megkérdi tőlem, hogy L. községben, ahol pártmunkát végzek, érlelődnek-e a feltételei a mezőgazda- sági termelőszövetkezet létrehozásának. De arról még egyszer sem számoltatott be, mit csinálnak a szakcsoportok, társulások, és van-e mód valahol újabb kezdetleges szövetkezések alakítására«. És hozzátette: nincs tudomása arról, hogy a földművesszövetkezetek igazgatósági elnökeit valamelyik faluban is megkérdezte volna a párttitkár vagy a tanácselnök ezt a dolgot illetően. Pedig múlhatatlanul szükséges volna az ilyen beszámoltatás járásnál és községnél egyaránt, hogy érezzék a földművesszövetkezeti vezetők: fontos — a párt és az állam szempontjából is fontos! — ügyet szolgálnak akkor, ha a szakcsoportok, társulások előre vivő útjait egyengetik.

Ezerkétszáznál alig több parasztcsalád dolgozik a szakcsoportokban. A társulások, szakszövetkezetek tagságát is mellé állítva azt látjuk: a mintegy hetvenezer somogyi pa» rasztcsaládnak csak egy töredékét öleli át a boldogabb paraszti életet ígérő karjaival a szövetkezés alsóbb foka.

A LENINI FOKOZATOSSÁG ELVÉNEK MEGVALÓSÍTÁSÁT azzal kellene bizonyítanunk, hogy paraszti tömegmozgalommá szélesítjük a termelés legkülönbözőbb, egyszerű szövetkezeti formáit. Ehhez először rendet kell teremteni a meglévő közösségekben.

Az attalai tejszövetkezet hónapok óta működik (várták is a gazdák a szeparátor kerekének első nekilendülését!). Az adminisztrációt azonban elhanyagolták. Még az ügyvitelhez szükséges nyomtatványok beszerzésére sem sarkallta őket a lelkiismeret. Kiss József, a MÉSZÖV főkönyvelője szerint nem is mutatnak erre hajlandóságot. Zsebből gazdálkodnak. Veszélyes játék ez. Magában hordja az egymás megkárosításának lehetőségét. Ne tűrjék a pontatlanságot az attalaialk! Legyen írásos nyoma a tejszövetkezet minden lépésének. Ha ezt nem akarják, akkor adják vissza a működési engedélyt. Nem menti Kovács Jánosnak, a MÉSZÖV szakelőadójának a mulasztását az ilyen magyarázkodás: »Jártam Attalában, de nem találtam otthon a tejszövetkezet illetékes emberét... «

Másutt is vannak bajok. Az összefogás iránti közömbösség két szakcsoportban megakadályozta az éves terv elkészítését. Egyik-másik társulás tagjainak a burgonyatermelő kedvét lelohasztotta a határozott utasítás: vége a spekulációs törekvések szabad burjánzásának. Velük kenyértörésre kerül a sor. Maguknak köszönhetik. A feloszlatás az utolsó lépés. Ezt hosszú, türelmes, javító- és segítő szándékú munka előzi meg.

Ma már a helyes gazdálkodás az általános. Bizonyíték rá a félmilliós közös beruházási terv. Hallottunk burgonyatermelő szakcsoportról, amely háti porozó helyett lóvontatásút szerez be. (Hasonló gépeknek nagyobb keletje lenne, ha a MEZÖSZÖV itt is, ott is megmutatná portékáját.) A rinya- újlaki egyéni gazdák tablásítani akarnak, hogy a traktor egyben szánthassa a krumpliföldet, és könnyebben védekezhessenek a kolorádóbogár ellen. A Balaton vidékén együttesen telepítenek szőlőt a szakcsoport tagjai. Szép terveket sző a nemrég alakult somogybükkösdi hegyközség is. A vízgazdálkodási társulások egész falvakat állítanak a gátra.

Az elgondolások közül is érdemes néhányat megemlíteni; A somogyudvarhelyi asszonyok közös baromfitenyésztéssel kívánnak foglalkozni. A pusztakovácsi gazdák — köztük Németh József és Börczi János — tejszövetkezet és vele együtt állathizlaló szakcsoport létrehozásán fáradoznak. Ugyanezt teszik a porrogiak is, de — Borbély István FJK-elnök szerint — mindeddig sikertelen a próbálkozásuk a tejipari vállalat csurgói képviselőinek merev elzárkózása miatt.

Három-három szakcsoport, társulás és szakszövetkezet alakult a közelmúltban. Somban például illóolaj-növények termelésére fogott össze néhány család tíz hold földön.

V

AN TEHÄT MÓD a meglévő egyszerű szövetkezetek megszilárdítása mellett újak létrehozására is. Csak időt kell rá szentelni, és nem szabad sajnálni a fáradságot — amint ezt Horváth János, a MÉSZÖV elnöke mondta. Miseta György a megyei pártbizottság, Deák János a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében adott bátorító buzdítást, és ígért hathatós támogatást a földművesszövetkezeteknek e munkához. A mezőgazdászokra vár a tennivalók oroszlánrésze. De kapjanak segítséget ne csak más szervektől, hanem elsősorban a földművesszövetkezetek igazgatósági elnökeitől is. A legtöbb járási központ vezetője nem a kívánt ügyszeretettel kezeli a szakcsoportok, társulások sorsát. A MÉSZÖV igazgatóságának ülésén-— kettőjük kivételével — ugyanis nagyokat hallgattak. Pedig illenék tudniuk, hogy az egyszerű szövetkezeti formák istápolása, továbbfejlődésük útjának keresése belevág a párt politikájába, amely a mezőgazdaság átszervezését is magában foglalja. Aki segít e cél megvalósításában, az jó ügyet szolgál,

Kutas József