Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-29 / 203. szám

Pántét, 1958. augusztus 29. SOMOGYI NÉPLAP DCultiirális i, , . vagy pénzügyi VállalKOZáS? Hosszú idő telt el az első »ugrándozó« némafilm bemu­tatója óta. Azaz, hogy nem is olyan túlságosan hosszú. In­kább a technika óriási mér­tékű fejlődése következmé­nyeként feledkeztünk el a kezdetleges kísérletezésről, mely akkor szinte forradal­mi jelentőségű volt. Ma már a szélesvásznú film áll az érdeklődés hom­lokterében, mely a képnagy­ság kiterjesztésével, új hang­hatásaival szinte oda ülteti a nézőt az események közép­pontjába. Mi — azaz kisváro­si emberek — valójában csak olvasunk, hallunk a széles­vásznú moziról, hozzánk még nem jutott el a technika eme nagyszerű vívmánya ... Pedig azt mondják: Ka­posvárott is van szélesvásznú mozi. Igen, annak nevezik, s a szó legszorosabb értelmé­ben igaz is. Elvégre szélesebb vásznon láthatjuk a képet mint eddig. Csakhogy ez a »tsalafinta újítás« némi csa­lódást okoz a nézőnek. Több embertől is hallhatunk ilye­neket, hogy: »önámítás ez, kérem, semmi más. Csak ar­ra jó, hogy büszkélkedhes­sünk valamivel...« Ha nem is egészen így igaz, fogadjuk el: valami van benne. Mert mi történik ma­napság a Vörös Csillagban? Beül a néző szélesvásznat nézni. Kezdődik a híradó, mindenki kedvence. Úgy érezzük, mintha a rendező, az operatőr valamiféle új művé­szi iránynak hódolna, misze­rint, hol a szereplő fejét, hol lábát, hol az esemény legfon­tosabb részét csorbítja meg. Pedig, ha valaki jól megfi­gyeli, tudnia kell, hogy sze­gény mozigépész manővere­zik odafent, s szinte vért iz­zad, hogy megközelítően jó képet adhasson a nézőnek. Mindez a széles vászon és az új optika következménye, amit — elnézést érte az al­kotótól — nem a normálfil­mek számára konstruált. Persze e sorokkal vitába fe lehet szállni, mert van úgynevezett kasírozott film is. Nos, ezekhez jó a vászon, jó az optika. Bár őszintén szól­va nem látjuk be, hogy miért jó ezeket a filmeket széleseb­ben látni. Úgynevezett négy-j csatornás filmről még álmod­ni sem merünk, pedig az, hanghatásaiban is újat jelen-/:■ tene. Különben is — tudomá-^ sunk szerint — jelenleg) mindössze két ilyen filmet} vetítenek az országban Valamire azért mégis jó' képtelenül szomorhodik ' a falusi iskola. Egy teremtett lelket sem látni az épület táján. De nicsak, amott az udvar árnyas fái alatt két kislány heverész. Hozzájuk lépek. Mellettük tanköny­vek békés háborítatlanság­ban. — Mit kerestek itt?... Tán már megkezdtétek az új tanévet? — kérdem tőlük. A Margitkák — mindkettőt így hívják, amit abból tudok, hogy közben bemutatkoznak. — szégyenlős-zavartan egy­másra tekintenek. Aztán kí­nár bácsit a »pontosság« és az »■adott szó beváltása« című tantárgyakból. P. József né mindig vidá­man tér haza a mező­ről. Hja, tíz asszony dolgozik együtt a Petőfi Szövetkezet­ben. Készül ott a munka, ha nem is nótaszóvalt de víg terefere kíséretében. Mert nem olyan unalmas, teszem J ulika felnőtthöz ülő ko­molysággal jár-kel a városban. Bár mégcsak a ki­lencedik nyarat érte meg, mégis elküldheti édesanyja a boltba bármit bevásárolni. A múltkor azonban elkísérte a fodrászhoz. Nem kellett sokat várniuk. A fodrász gyorsan rendbe hozta Jülika frizurá­ját. Talán azért is határozta el a csöppség, hogy ezután a »szélesvásznú« mozi. Neve-| derül; tawdy a hatodik osz­zetesen arra, hogy drágábbak a helyárak. Érdekes dolog ez.) Emlékezzünk csak a Spa­nyol kertészre. Normál film, széles vásznon. Helyenként szinte kísértett a némafilmek ugrándozása, miközben a jobb sorsra érdemes mozigépész hol a feliratot, hol a szerep­lők fejét igyekezett több ke-í vesebb sikerrel megmenteni a néző számára. Mert »tolo­gatás« nélkül nem lehetsé­ges. Ha egy normálfilmet megszélesítünk, alsó vagy fel­ső részéből menthetetlenül veszít valamit. Röviden: meghamisítunk egy filmet (alkotója feljelen­tést tehetne) azért, hogy szé­lesvásznúnak nevezhessük. Mert ha még magyar, vagy szinkronizált filmekkel for­dulna elő, talán elnézők len-; nénk. Ott a kép alsó feléből kellene »húzni«, s az kevés­tályba jártak. Ám az még nem bizonyos, hogy a hete­dikbe lépnek szeptember el­sején. Adósak valamivel. Egyikük a magyar nyelv és irodalom, másikuk pedig a történelem elnevezésű tan­tárgyak anyagának legalább elégséges mérvű elsajátításá­val. Tehát: pótvizsgára ké­szülnek. Azaz készülnének. A tanár bácsi ugyanis tegnap azt mondta nekik, hogy jöjjenek be ma délelőtt tízre és kikér­dezi őket, meg feladja a ^ec~ két. Ok itt is vannak — mon­dom, heverésznek — már legalább két órája, de taná­ruknak még se híre, se ham­va. Meg is gondolták magu­kat: legjobban teszik, ha ott­hon fognak hozzá a nagy tanu­láshoz (hiszen oly közel van már annak a nem kívánt val­latásnak a napja). Így — az , idő okos kamatoztatásával — ' | legalább lesz reményük, hogy * ** sikp.TP.sev. nátirizsaAzv/hk.. Ma­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOCOt Kislányok OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXMC bé észrevehető. (Bár igaz ( sikeresen pótvizsgáznak. Ma- hogy a híradóknál is zavar.) gukban viszont azt tartják De feliratos filmekkel elko- ' ezek a gyerekek: ha vetni ilyen merényletet, ez . ők osztályozhatnák, bizony már jóvátehetetlen hiba! „ javító vizsgára küldenék a ta­ni-* azt, például kapálni a csa­patban, mint egyedül hajla­dozni a kukorica földön, ahol naphosszat senki sincs vele, akivel szót válthatna.- Szóval felvidította ezt a n------i fiatalasszonyt a kö­z ös munka. Kislánya, a tíz­éves Zsuzsik a is kedvet ka­pott hozzá a múlt héten, hogy elmenjen a mezőre. Először csak botorkált a két holdas dohány-parcellán, az­tán 5 is elkezdte tördelni e növény nagy zöld leveleit, ahogy az idősebbektől látta. Sőt, délután a pajtában is ott szorgoskodott a dohányfűzés­nél. Meg kell hagyni, nem rossz ez a nevelési módszer sem a munkára szoktatás, sem a kö­zös munkára szoktatás szem­pontjából ... :önállósítja magát a fodrász bácsihoz menést illetően is. No, de amiatt nem méltatlan­kodott, hogy anyuka kérdez­ze meg a mestertől: mikor tudja fogadni a kislányt. — Holnap reggel nyolckor — hangzott a felelet. Eljött a másnap, s Julika negyedórával a megszabott időpont előtt már kezét csó- kolomot köszönt a fodrász nak... De az elbúcsúzás pil­lanata sokáig váratott magá­ra. Oly sokáig, hogy apuka megkérdezte munkahelyéről telefonon anyukát (aki szin­tén a munkahelyén Volt még ekkor), hogy »nincs nálad Julika, mert amikor hazulról eljöttem, még nem ért haza«. Délután fél négyet mutatott ekkor az óra. Az édesapa lélekszakadva rohant a fodrászhoz. Ott lát­ta drága gyermekét, aki nagy készségesen adogatta kézre a frizura-csmálónak a hajcsa­varokat, és miegymást. — Ju- likám, te eddig csavarogtál, hogy még azon mód van a hajad, mint reggel? — vonta kérdőre a gyereket. A kis­lány panaszos hangon rebeg- te: — Reggel egyenesen ide jöttem, s várakoztam hét né­nivel, de ők már rég elmen­tek. Az apa és a fodrász párbe- szédének közreadásától eite» kintiink... * ♦ * A mint megállunk gépko- csival Kutaskozmán, három apró leánygyerek bal­lag hozzánk. Bátortalanul kö­zelednek, majd körbe járják az autót. (Köszönni sem fe­lejtettek el.) — Bácsi — szán­ja rá magát a szólásra egyi­kük, egy kis szöszke —, vigye el ezeket — mutat társaira. — Miért? — Mert rosszak — mondja most már bátrabban. — Úgy látom, hogy te vagy a rossz — élcelődöm vele. — Én nem, mert én dolgo­zom. __ ? — Hullott almát. szedek a. gazdaságban, napszámban. — Te? Hiszen nem bírsz el egy szem gyümölcsöt sem — mérgesítem a szöszit. — Hogy egyet sem? Még akár ezret is — vágja rá olyan határozottan, mint aki biztos abban, hogy most iga­zán nagyot mondott... (Kutas) ^1*1*0 nein is akarunk túl­ságosan sok szót vesztegetni, <SK8t^3ÉWi<*Ka&aí<aiC!iKS<SC8<*<»Qgc*<afcaScí<»QScWBC§<^^ hogy a nemrégiben eredetileg szélesvásznúnak épült, és ki­tűnő technikai berendezéssel ellátott zalaegerszegi mozi­ban is olcsóbbak a helyárak, mint a mi »normál-széles­vásznú« filmeinknél, Egy szó, mint száz: kíván­csian várjuk a szélesvásznú filmeket, a szélesvásznú mo­zit. De amíg nincs, inkább normálvásznon nézegetnénk a normálfilmeket minden attrakció, gépészi beavatko­zás nélkül. Bár azt mondják: a szélesvásznú film élettani hatásában kedvezőbb, mert nem fárasztja ki a néző sze­mét. Ez a kísérletezés, a film­kockák ugrándozása és meg­hamisítása azonban aligha hat nyugtatóan idegeink­re... Képzőművészeti kiállítás nyílik Csurgón Több hónapja működik Csurgón a járási Művelődési Ház képzőművészeti szakköre. A szakkör vezetője Haksányi Lajos festőművész, aki már sok alkalommal szerzett dicső­séget a megyének az ország különböző területén tartott ki­állításokon. A fiatal szakkört tagok biz­tatására most a Művelődési Ház vezetősége Raksányi La­jos és egy fiatal csurgói szárma­zású grafikus művész, Máthé Lajos műveiből kiállítást ren­dez. A kiállítást vasárnap dél­előtt 11 órakor nyitják meg ! ünnepélyes keretek között, és j szeptember 7-én zárják, I Kiállításra kerülnek Raksá­nyi Lajos tájképei, amelyek közül a fonyódi mólóról fes­tett balatoni képek és a csur- gónagymartoni képek mellett a művész számos új műve is megtekinthető lesz. Raksányi Lajos hosszú évek óta munkál­kodik. Neve ott szerepel a ma élő nevesebb festőművészek között. Gazdag és rendkívül lágy színekben pompázó fest­ményei örökké felejthetetlen­né teszik nevét azok előtt, akik ismerik művészetét. A másik kiváló művész, Máthé Lajos, sokatígérő, fiatal tehet­ség/ aki szorgalmával és rend­kívüli tehetségével korán fel­hívta magára a közvélemény figyelmét. Grafikái ott látha­Sgg UöKség, ah&L niitcikeige. a COMMÄZVA ezt a cím­ben foglalt jellemzést fűzhetnénk Andocs község ne­véhez, méghozzá a falu lakói felháborodásának legkisebb veszélye nélkül. Sokszor el­mondott tény, hogy Andocs a fejlődésiben 50—60 évvel elma­radt. Pedig nem esik messze sem a járás székhelyétől, Tab- tól, sem a megyeszékhelytől. A falunak van állami gaz­dasági üzemegysége, földmű- vesszövetkezete, termelőszö­vetkezete, mindene, ami ahhoz kell, hogy a falu életének ké­pe új legyen. A gyerekek itt is iskolába járnak, ha kinőttek az iskola­padból, kenyérkereséshez lát­nak. De ennél többre látszó­lag nem képes az andocsi em­ber. Nincs a falunak kultúr- háza, sőt, hajdan volt nép­könyvtára is^ ebek harmin­cadj ára került. Az emberek nem olvasnak, mintha csak a tankötelesek kötelessége . vol­na a művelődés. A jelek arra vallanak, hogy a jiárás székhelyén sem gon­dolnak túl sokat az andocsiak- kal. Hiszen, ha gondolnának, élne és működne legalább a népkönyvtár, itt, ahol olyan nagy szükség volna a szellem napvilágára. Népkönyvtár pedig volt, nincs. Mert sajnos, sem a könyvtárosok sora, sem a ta­nács nem gazdálkodott kellő gonddal, a közösség vagyonát illető tisztelettel a könyvek iránt. Arról nem is beszélve, hogy a könyvtárnak egyetlen egyszer sem volt tisztességes hajléka. Vagy a helyiséget nem lehetett zárni, ahol ideig­lenesen helyet kaptak a köny­velt, vagy a könyvszekrények zárjával volt baj, vagy a ta­nács tiltakozott arra a kére­lemre, hogy télen tüttesse a könyvtárhelyiséget, mert far­kasverembe senki sem tér be szívesen. A könyvtár körüli huzavona meghozta rossz gyümölcsét. Az is leszokott Andocson az olva­sásról, aki néha üdülést ta­lált a könyvekben. Ezen a nyá­ron mindössze egy kölcsönző kereste fel a ki tudja hánya­dik ideiglenes könyvtárost, Kanizsai Vince pedagógust és tíz könyvet vitt magával. Az ő nevét már feljegyezték, vi­szont ezideig npndenki vihet­te a könyveket a visszahozás terhe nélkül. A gondatlan ke­zelés következményeként csak egy kis hányadával tud elszá­molni a falu a népkönyvtár könyvállományának. Kanizsai Vince tanár szerint »kétszázötven könyv poroso­dik itt, mert nem olvas senki«. A RÉGI ZÁRDAÉPÜLET . egyik raktárhe!yiségg)é | kinevezett cellácsfcájáiban mondja ezt, ahol a majdan fel- j állítandó napközi egymásra halmozót! bútorai között a sa­rokban húzódik meg szeré- j nyen egy szekrény, teli köny­vekkel. Mellesleg szólva az épület kívül-ibelül tatarozásra t vár. Tóth Ferenc, a tanács vb- titkára azt mondja: — Tudjuk, hogy nagy szük­ség volna a könyvtárra, de mit tegyünk, nem tudjuk, hol elhelyezni. Mi viszont az alapos körül­nézés után azt mondjuk, hogy vétkes a tanács tanácstalan­sága a népkönyvtár elhelyezé­sének esetében! Csodálkozá­sunkra és rosszallásunkra szinte nincs szó, hogy a falu illetékesei még a legelemibb művelődési lehetőséget is kép­telenek meghonosítani Ando­cson. A műemlékszámiba menő zárdaépületben »lakik« az is­kola néhány osztálya, az álla­mi gazdaság üzemegysége, a termelőszövetkezet, a posta, s ihég néhány magánlakás is fellelhető a folyosókon. A sok lakó közül senkinek nem gondja, hogy maholnap besza­kad a tető, tataroztatni kellene az épületet. Az öreg freskók­kal ékes ebédlőteremihen Kiét kupac vetőmag árválkodik. Ez — raktár (pedig megfelelőbb volna óvodának, napközinek, vagy tornateremnek!!!). Min­denki látja a romlást, de a ta­nácsnak nincs pénze rendbe­hozatal az; épületet. A MŰEMLÉKVÉDELEM pejdig kihagyta ^ néző- szögéből Andocsot. Jóllehet, a rendbe hozott fedél alatt elfér­ne egy helyen az iskola, óvo­da, napközi, s a könyvtár sem lenne hontalan! A posta, a gazdaság meglenne tán másutt is, mert nincs az előírva, hogy a vetőmagot csak értékes fres­kókkal díszített helyiségben Lehet tárolni és csak a folyo­sókon) a roasdaette mezőgaz­dasági kisgépeket! Az viszont írva vagyon, nem kisebb okmányban, mint al­kotmányunkban, hogy a nép- köztársaságunk minden polgá­rának joga van a művelődés­hez, tehát még az andocsi em­bernek is, aki a fejlődésiben valahol 50 év előtti tájakon bukdácsol, de igénye, hogy ki­kecmeregjen a tévhitek, legen­dáik, misztériumok, s egyebek ködéből 1958 emberibb arcú tájaira! Az andocsi népkönyvtár ügye immár nem tűr halasz­tást! Legyen vége az illetékesek tehetetlen hümmögetésének. Lehessen végre az iskola mel­lett a kultúrának égy kisebb temploma is ebben a faluban, és ez kultúrház hiányában a könyvtár legyen! Jk ZTÁN, DE CSAK MÁ- ** SODSORBAN azon is érdemes gondolkodni, hogy nem lenne-e jó másutt elhe­lyezni a gazdaságot irodáival, a postát és azt a néhány lakót, s átadni teljesen az évszázados épületet a kultúrának. László Ibolya tők minden országos kiállítá­son. A már korábbról ismert művei mellett most ott talál­juk a Szovjetunióban készült képeit is. A két művész remekeit kü­lönösen az teszi felejthetet­lenné, hogy kedvenc témájuk a mindannyiunknak kedves somogyi táj. Az a táj, amit számos somogyi költő énekelt meg szebbnél szebb versek­ben. Most ők zengenek erről a tájról a festészet nyelvén. Hogy milyen szépen, azt au­gusztus 31-től szeptember 7-ig a járási Művelődési Házban meg lehet tekinteni. ■ Vámos Zoltán túlságosán szeretik a külföldieket »Az olaszok minden nyá­ron valóságos ’ vadászatot rendeznek a külföldiekre, akik hazánkba látogatnak« írta a napokban egy olasz leány a »Sera« című lapnak; A továbbiakban a levél író­ja elpanaszoílja, hogy nem­csak az olasz férfiak futnak a csinos külföldi látogatók után, hanem elsősorban az olasz nők vadásznak külföl­di gavallérokra. A lap szer­kesztősége válaszában igen óvatosan azt javasolja a le­vél írójának, hogy szervez­zen valamilyen társaságot »az olasz nők védelmére«, ÉRDEKESSÉGEK MODELL-AUTŐK versenypályája Zürich közelében a Swiss Model Car Clubnak, a sváj­ci autómodellezők egyesüle­tének különleges versenypá­lyája van, amelynek nyolc­méter sugarú pályáján nem­rég tartották a modellautók első világbajnokságát. A pá­lyán a kocsik a középre he­lyezett oszlophoz kötött drót­kötélhez erősítve futnak. Az induló motorok kategóriája 1,5 köbcentitől 10 köbcen­tiig terjedt. Az 1,5 köbcenti­méteres motorú kocsik ma­ximális sebessége 120 ki­lométeróra volt, a 10 köb­centimétereseké a .220 kilo­méterórát is elérte. A ver­seny svéd győztesének 10 /« Kulturális hírek Nyugat-Németországban megfilmesítik Goethe halhatat­lan müvét, á Faustot, amelynek főszerepeit négy ország filmszínészei alakítják. « * * Szíriái régészak egy csoportja megkezdte az Abbesszidák palotájának feltárási munkálatait. A legenda szerint ennek a palotának a teraszán mesélte el Seherezáde az Ezeregyéj­szaka meséit. Hollywoodban filmet készítenek repet Lawrence Olivier alakítja. Spartacusról; a fősze­Momigólia történelmét dolgozza fel egyik szovjet és mon­gol történészefcből álló tudós társaság. A nemrég lefolytatott ásatások új adattal gazdagítják a Mongol Népköztársaság történetét Golovkov szovjet, zeneszerző megzenésítette Longfellow költeményét a »Hiawatha«-t. Az egyfelvonásos operát azon­ban már csak a szerző halála után tudták bemutatni. Golov­kov hősi halált halt a második világháborúban és zenei ha­gyatékának ezt a részét csak most találták meg. URCSKS&GOK köbcentiméteres modellje 227,5 kilométeres maximális sebességet ért eL' spirituális vetkőző SZÁM Franciaországban újítást vezettek be a strip-teaseben. A görlök vetkőzését, a fő attrakciót megfelelő díszlet­ben lejátszódó rövid, humo­ros cselekmény előzi meg; Az új vetkőző számot »spi- ristripnek« nevezték el, mi­vel »feltalálója« azt állítja, hogy ezáltal az eddig tartal­matlan vetkőzőszámok »lel­■ ki tartalmat« nyertek. Az el­ső ilyen »lelki tartalmú« vetkőzőszám címe »Az éjféli fürdő«. KÖVETKEZETESSÉG Egy londoni könyvkeres­kedésbe nem mindennapi levelet hozott a posta. A le­velet egy aberdeeni vegetá­riánus küldte a következő szöveggel: »Küldjék él cí­memre Bemard Shaw mű­veit. A kivitel és a kötés nem számít, csak az a kikö­tésem, hogy nem lehet disz­nóbőrből. Szigorú vegetáriá­nus vagyok, épp úgy mint Shaw«. NEM TUDTA MEGHÓDÍTANI FELESÉGÉT A torinói bíróság nem mindennapi .bontóperben ho­zott ítéletet. A szóbanforgó házasság megkötésére 1950- ben került sor és most a bí­róság ezt a házasságot az­zal az indokolással bontotta fel, hogy a férj »túlzott idealizmusa következtében sohasem volt képes a szoká­sos érzelmi kapcsolatról át­térni feleségének meghódí­tására«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents