Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. augusztus 2T Elszakadt a fajtájától? MEGHÖKKENTETTEK azoik A parasztemberekkel meg csak a szavak, melyeket egyik vi- a legszükségesebbet beszéli, le- déki utamon hallottam N. nézi őket, vagy a fene tudja, község napközi otthonának ve- miért kerüli az apjához ha- zetőjéről. Arról volt szó tudni- sonló emberek társaságát, illik, hogy a helyi értelmiségi Bizony, súlyos szavak ezek emberek hogyan segítenek a L. Ilonára nézve. Igen, kísért pártszervezetnek és a tanács- a múlt szelleme és öröksége, nak az okos szó elhintésében. Ki ne gondolna a múlt kegyet- Az általános iskola igazgatójá- len vastörvényeire. Ki ne em- ról elmondták, hogy minő lékezne a kapitalizmus farkas- pompás ember, vállalta a köz- erkölcseire. Amikor az apa ke- ségi népfront-bizottság elnöké- serves filléreiből kitaníttatott nek tisztét, és elég nagy sze- fia megtagadja apját, hogy ér- retetnek, megbecsülésnek öir- vényesülhessen. A szegény sor­vend személye. Nem haliga- ból bármilyen kis irodába be- tással, bólogatással vívta ki ezt került fiú már szégyellte a a népszerűséget. Pártonkívüli kérges kezű, és talán nálánál létére szókimondó ő, nem hall- műveletlenebb 'apját, szégyell- gatja el a véleményét. Hírnö- te fajtáját. Rangjához (méltat- ke, védnöke és harcosa az igaz lannak, leereszkedésnek tartót- szónak. ta volna hazalátogatni falujá­A patikusnak már nem ad- ba, ahol felnevelkedett, s szü- ják bizalmukat a helyi veze- leivel együtt megvetette azo- tők, s erről csak egyedül ő te- kát is, akikkel valaha együtt hét. A faluban mindenki tudja játszott a porban. Örök szé- róla, hogy az ellenforradalom gyene ez a múlt társadalmá- ídején igen csak kimutatta fo- nak. ga fehérét. Nem is kérik köz- Ez a farkaserkölcs a kapita- reműködését a politikához, azt lizmus talajából táplálkozott, mondják, lássa el becsülete- Az ilyen viselkedés az akkori sen a hivatásával járó felada- viszonyokhoz mérve — amikor tokát, de azon kívül nem va- az úri osztályé volt a hatalom gyünk rászorulva — úgymond — valamelyest érthető. De ma, — a segítségére, hiszen úgy- amikor a munkás és paraszt sem lenne abban köszönet. A származás nem szégyen, ha- helyi elvtársak okoskodása ed- nem előnyt jelent egy-egy ál- dig érthető is. Hanem amit a lás betöltésénél, ma, midőn a harmadik értelmiségi ember- munkások, parasztok vállán ről, a napközi otthon vezető- nyugszik államunk alappillére, jéről mondanak, azt már nem ugyan mivel magyarázható a lehet fejbólintással nyugtázni, felfuvaikodottság, a néptől, az Azt mondja róla az egyik ép- osztálytól való különélés. A pen jelenlévő járási kiküldött: patikusról még úgy ahogy meg — Én nem tudom megérteni, lehet érteni, hogy nem szíve­lni ütött ebbe az Ilonkába (így sen barátkozik a néppel, de hívják a napközi vezetőjét), osztályunk a saját gyenmeké- Egy pusztán laktunk velük, nek ezt nem engedheti meg. ugyanolyan földhözragadt sze- Óvnunk kell őt az eltévélye- gények voltak, akárcsak mi, az déstől, amíg nem késő. apja régi 19-es és ma is sze- . L. ILONÁNAK legbensőbb rény, áldozatkész harcosa a és legelsőbb rendű ügye, köte- pártnak. Apja és testvérei ala- lessége megérteni: legyen pító tagjai az ottani termelő- büszke származására, szeresse, szövetkezetnek Ilona meg mi- tisztelje fajtáját, az apjához óta elvégezte az iskolát, s ide hasonló kérges kezű paraszt- kérült a faluba, a napközi élé- embereket, élje az ő életüket, re, úgy fennhordja az orrát, ne szégyelljen közéjük menni, mintha legalábbis grófi család- S a szerétéiért még több sze- ból származott volna. retetet, megbecsülést kap cse­— Még velünk sem igen áll rébe. szóba — így a tanácselnök — (Varga) Plasztik lakóház Az idei moszkvai technikai kiállításon sokan megcso­dálták a négyemeletes plasztik-lakóház tervrajzait és épület­elemeit. Az épület tartószerkezetét és födémzetét hengerelt vasbetonból, a faiakat pedig pórusos műanyagból készítik. Az építkezésnél összesen 484 műanyag épületelemet hasz­nálnak fel. Az egész épület súlya nem haladja majd meg a 41 tonnát Megteremtik, ami eddig hiányzott A nagyterem széksoraiban ülő hallgatóság néma csend­ben figyel. Még annyian sin­csenek, hogy a helyiség felét megtöltenék, mégis az előadó szavai nem konganak, nem vesznek el az űrben, hanem mintha valamennyi elektro­mos feszültséggel lenne tele, s irányítanák, utat találnak az értelemhez. Azért ez a nagy csend. A Közép-Somo­gyi Állami Erdőgazdaság párttitkára, Geleta Ferenc ugyanis most olyan dologról beszél, ami mindenkit érde­kel. Egy ideje már suttogtak róla — találgattak is sokat—, hogy új igazgató kerül a gaz­daság élére. S most augusz­tus 20-a óta itt van, néhány napja dolgozik is a gazdaság új vezetője, Németh Vilmos elvtárs. Nem ismeretlen ő az erdészeti szakemberek előtt. Jól tudják! 1932 óta dolgozik megszakítás nélkül az erdők­ben, s nincs olyan munka- terület, amit ne ismerne. Mégis a vezetőváltozást min­denütt, mindig fenntartással fogadják. Vajon milyen lesz az új igazgató, részrehajló-e vagy igazságos, kemény vagy kenyérre kenhető? — röpköd­nek a kérdések, és a válaszok bizony nem mindig kielégí­tsek. De csak egy ideig. A feleletet maga Némeíh Vilmos adja meg a gazdaság párt­tagjainak ezen a gyűlésén. — őszinteséget kérek — mondja —, a legnagyobb őszinteséget. Enélkül egy lé­pést nem tehetünk. Nem tud­juk teljesíteni évi terveinket sem, amivel pedig elég csehül állunk, bár rohamosan köze­ledik szeptember 30-a, a gaz­dasági év vége. Az arcizmok feszültsége fel­enged. A szavak olyan mély­ről, olyan szívből törnek fel, hogy hinni kell nekik: ez az ember, ha valaki becsülete­sen, rendesen dolgozik, való­ban hajlandó lesz a késhegyig harcolni érte. De arra ‘is ké­pes, hogy a gyenge jelleműek- től, a becstelenektől szívfáj­dalom nélkül megváljon. A szavak vágnak, mint a kés: — Nem célom a volt igaz­gató gyengeségeinek hangsú­lyozása. Nemcsak ő tehet ró­la, hogy én most azt kérde­zem : mit tettünk ebben a gazdaságban eddig? Volt ösz- szefogás, volt kollektív veze­tés? Nem hiszem. Mert ha lett volna, nem ilyen gyenge termelési eredmények jelle­meznék a munkát. A gazdaság főmérnöke, Marton Tibor elvtárs kér szót. — A miénk a legkedvezőbb adottságú erdőgazdaságok kö­zé tartozik, s hogy lehetősé­geinket nem tudtuk kihasz­nálni, a kollektív vezetés hiá­nya okozta. Sokan azt hitték: a főmérnök, a főkönyvelő, a párttitkár azok, akik úrhat- námkodva vezetni akarnak, s nem vették észre, mennyivel szívesebben dolgoznánk mi nem egymagánkban, hanem széleskörű segítséggel. Gon­dolkozzunk csak. Ha tovább is ezen az úton haladunk, ho­gyan teljesíthetnénk 51 mil­lió forintos termelési érték­tervünket? A gazdaság központjának egyik adminásztrátornője, Nagy Imréné, az egyetlen női párttag áll fel. Nem kér so­kat, mindössze annyit, hogy a pártvezetők foglalkozzanak jobban és többet az egyszerű tagokkal, igyekezzenek köze­lebb kerülni hozzájuk, hogy bátrabban, nyíltabban mond­hassanak meg sok olyan dol­got, ami segítené a munkát. Néhány vezetőben sok még az önteltség, a gőg — mondja ki —, s ez mind csak hibákat szül. — Szavai nyomán so­kan lehajtják fejüket. Ha szó­val nem is, de gondolatban annál inkább igazat adnak a törékeny nőnek. Határozott fellépésű férfi, Horváth Antal kapja meg ez­után a szóit — Az új igazgató nyugodt lehet — mondja vontatottan, minden szótagot hangsúlyoz­va —, a támogatást részünk­ről megkapja. Az ilyen elgon­dolásokat, mint Németh elv­társéi, csak segíteni lehet, és kell is. A nagyberki erdészet veze-, tője, Egyed Zsigmond ugrik fel helyéről ezután: — Kezdeményezés kell? — kérdi. — Lesz az is. Az em­berek, ha azt látják, hogy egy kicsit is számít a szavuk, szárnyakat kapnak. S így összefogva, egymást segítve jobban, s végre a helyes irányban haladhatunk előre. (Weiámger) Az agronámua tanácsa a nyári mélyszántásról 22 milliós megtakarítás A Nehézipari Minisztérium­ban háromféle módját dolgoz­ták ki az importcsökkentésnek és a deviza-megtakarításnak. Először felülvizsgálták a kül­földről származó anyagkészle­teket és megállapították, ho­gyan lehetne azokat gazdasá­gosabban felhasználni. Jó ered­ménnyel járt a takarékosság második módja, a fajlagos anyagfelhasználási normák csökkentése és az importanya­goknak belföldiekkel! való he­lyettesítése is. Igen hatásosnak bizonyult a harmadik takaré­kossági mód, a belfö’di terme­lés növelésével végrehajtott importcsökkentés is. A felso­rolt három mód szerint im- portosökkantés együttesen nyolc millió devizaforint meg­takarítását eredményezte az év első félében. »Sima« fo­rintban ezek a megtakarítások megközelítik a 22 milliót Szép eredmények a tejtermefési versenyben A Földművelésügyi Minisz­térium Állattenyésztési Fő­igazgatóságán most értékelték a IIL országos tejtermelés! verseny háromnegyedévi ered­ményeit. A rendelkezésre álló adatok szerint máris igen sok a kiváló teljesítmény. Az egy­ségnyi területen legtöbb tejet termelő gazdaságok versenyé­ben a Bólyi Állami Gazdasági továbbá a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Martonvásári Kísérteti Gazdasága, valamint a mágocsí Béke és a habard Béka Termelőszövetkezet ért el legjobb helyezést; Az őszi vetések alá történő talajelőké&zités- mék, a legkényesebb, de egyúttal a legfonto­sabb munkája a nyári mélyszántás. A szán­tásit vetés előtt legalább öt héttel végezzük eü, hogy a megbolygatott talaj beérhessen. Az időt úgy kell megválasztanunk, hogy minél kevesebb rög és Hárít keletkezzék. Sok­szor előfordul, hogy már esedékes volna a szántás, de a száraz nyár nem teszi ezt lehe­tővé. Ilyenkor a nyári szántás mélységének helyes szabályozásával kell a célnak megfele­lő munkát végezni. Ha azt látjuk, hogy na­gyon kötött, igen rossz munkálatai talajon a kívánt mélységre nem tudjuk az ekét leeresz­teni, mert nagy hantokat tépne fel, akkor ki­vételesen sekélyebben szántunk. A nyári mélyszántás után a talajt azonnal apró­éi kell munkálni, különben nem lesz morzsás talajszerkezet. A nyári mélyszántás célja az, hogy az megmunkált földréteget alaposan megforgat­juk, megkeverjük, szellőztetjük és jól meg- porhamyítjuk. Az elporosodoitt felső réteg a barázda aljából felhozott morzsalékos friss talajjal kicserélődik. Szántással gyérítjük a gyomokat és irtjuk a növényi kártevőket is. A nyári mélyszántás jó munkájára igen nagy befolyással van az, hogy milyen mé­lyen végezzük. Rendes mélység: 20—25 cm, de belterjes kultúrájú, mély rétegű talajon 30 cm is lehet. A nyári mélyszántás alkalmával nagy nedvességveszteséget idézhetünk elő, ha azonnal nem hengerezünik, vagy nem sdmító- zumk. D. I. A legnagyobb tejtermelést elért tehenészetek versenyében a Magya-Távári Kísérleti Gaz­daság, a Kiskunfélegyházi Tangazdaság, továbbá az abád- szalóki Lenin és a mosonszol- noki Béke Tsz került az élre. A fejők versengésében az állami gazdaságok csoportjá­ból Király István, a Görösgali Állami Gazdaság fejőgulyása, a termelőszövetkezeteknél pe­dig ifj. Makó János, az abád- szalóki Lenin Tsz tehenésze lett a legjobbak listavezetője. 25. — Kitűnő! Ügy sincs szán­dékomban társalogni önökkel ■— jelentette ki Kunheil gőgö­sen és fermhéjázón. — Ismételje meg, Ruckert kapitány, amit Kunheil mon­dott csapataink elszállításáról. — Azt bizonygatta, hogy a Führer katonáinak mindegy, milyen körülmények között utaznak el, csak minél előbb elhordhassák az irhájukat. ■— Mondta ezt Kunheil? — Nem. A Gestapo egészség- ügyi megbízottja nem mond igazat... — Jó, akkor megpróbálom kicsit visszaemlékeztetni a be­szélgetésünkre. Gyementyev összeráncolta a homlokát. — Talán azt sem mondta, hogy a katonák akkor is megbocsátanak nekünk, ha nem első osztályon visszük el őket? — Ezt mondtam. De ez más. Én azt gondoltam... dőlt! — vágott közbe Krüm- merhof gorombán. — Azt is közöltem — foly­tatta Gyementyev —, hogy a tengerészek rossznak tartják a kiürítés megszervezését, a ta­nácsaikat is továbbítottam. Emlékezzék vissza, arra kér­tem, hozza a felsőbb parancs­nokság tudomására. Hát meg­tette ezt? — Nem — válaszolta Kun­heil határozottam. — Miért nem hallgatott a szakemberek tanácsára, amikor a kiürítés meggyorsításáról volt szó? — vágott bele újra Krümmerhof. — Amit rám bíztak, annak eleget tettem. Akkor, amikor háború van, nemigen lehet kez­deményezni. — Csak nem olyan ostoba, hogy ne volna tisztában azzal, a kiürítés meggyorsításáért di­cséret járt volna a felsőbb pa­rancsnokságtól ? — Én valóban olyan ostoba vagyak, hogy a parancsot el­lentmondás nélkül teljesítem. — Értem. Most már minden világos. Elvezetni! — paran­csolta Krümmerhof. Kunheilt elvezették. Kr'im- merhof néhány percig hallga­tott, tekintetét a semmibe fúr­ta, aztán Gyementyevhez for­dult: — Az engedélyt azonnal megkapja, folytassa tovább megkezdett munkáját. Hainan reggel kilencre megi-i b"}"n. délyt adunk ki. Gyementyev elmosolyodott. — Annyi baj legyen, ha nem beszélgetünk mindig ilyen so­kat. _ — Az elkövetkező időben lényegesen rövidebbek lesznek — mondta Krümmerhof szára­zán. Gyementyev zsebre tette az engedélyt, s elindult az ajtó felé, de félúton visszafordult. — Nem tudná megmondani véletlenül, hogy nappal is lesz ma rakodás? — Nem. Csak éjfélkor fut be két hajó a kikötőbe. Az is lehet, hogy több. — Kérdezhetnék még vala­mit? — Tessék. — Mi hír Németországban? — Minden rendben van, ka­pitány. A háború folytatódik. A Führer azt mondta: »Amíg egy német katona él...« — »... Németország fennáll« — fejezte be Gyementyev gyorsan, s jobb kezét magasba lendítette: — Heil Hitler! — Heil! — visszhangzott tompán Krümmerhof. Gyementyev kiment a szo­bából. Amikor becsukódott az ajtó mögötte, Krümmerhof megjegyezte: — Azért valami még sincs rendben. Valami bűzlik Ruc­kert kapitány körül. — Jobb lenne azonnal letar­tóztatni — ajánlotta az egyik-Zt. figyeltessük meg. Azonnal... Tíz lépésre járhatott Gye­mentyev a kilences szobától, amikor fülsiketítő robbanás hangzott fel. A szomszéd házra egy ne­hézbomba zuhant. A légnyo­más kitörte az ablakokat, sőt még a falat is kidöntötte. C-ye- mentyevet földhöz vágta. Egy apró üvegszilánk arcába fúró­dott. Neki támaszkodott a fal­nak, s kiszedte a vérző sebből az üveget. A robbanás teljesen megsüketítette. Kicsapódtak az ajtók, tisztek rohantak ki a folyosóra a szo­bákból. Rá se hederítettek a sebesült Gyementyevre, csak futottak az óvóhelyre. Krüm- merhof is kijött a szobából. Amikor meglátta a földön fek­vő Gyementyevet, felsegítette, s levezette az óvóhelyre. A tisztek a falhoz lapultak a sötét pincében, s remegve les­ték, megismétlődik-e a robba­nás. Azonban csend volt. Krümmerhof leültette a ka­pitányt a padlóra, a mentőlá­dából egy tekercs pólyát kere­sett elő, s odaadta neki. — Kösse be a sebét. — Semmi az egész — mo­solygott Gyementyev. — Csak egy darab üveg. Egy kis jód­ra volna inkább szükségem. Krünvmerhof adott egy üveggel. Gyementyev bekente a seb környékét, aztán ragtapaszt tett rá. •m Tudjuk, hogy mit gon- ugyanis minden nap új enge- — Nem kell elsietni. Először A tisztek egyre jobban bele­hevültek a beszélgetésbe. Azon vitatkoztak, őket mikor rakják már hajóra. Egyre lármásab- ban tárgyalták ezt a kérdést, úgyhogy Krümmerhof kényte­len volt felállni, s rendre uta­sítani őket. — Hallgassanak már! In­kább menjenek vissza, foly­tassák munkájukat! — Hova megy most? — kér­dezte meg Krümmerhof Gye- mentyevet. — Haza. Megpróbálok alud­ni egy kicsit. — Mondja meg a lakásci mét... Hátha hívatnunk kell még ma. — Basztyionnaja utca 4., 9. lakás. 16. Még mindig lángban állt a szomszéd ház, ahova a bomba esett, amikor Gyementyev az utcára ért. Katonák és tűzol­tók sürögtek körülötte. Gye­mentyev sietve átvágott a té­ren, s befordult egy szűk ut­cába. Ha egy pillanatra hátra­nézett volna, biztosan észreve­szi, hogy egy civil férfi kitar­tóan követi. Azonban a kapi­tánynak eszébe se jutott, hogy hátraforduljon. Máskülönben a Gestapo spiclije csak azt ál­lapíthatta meg, hogy Gyemen­tyev valóban a Basztyionnaja utca 4-be ment be, tehát nem hazudott. Erről azonnal jelen­tést tett Krümmerhofnak, aki azt a parancsot adta a spicli­nek, tartsa továbbra is szem előtt a kapitányt. ' A háziasszony ■ csodálkozva fogadta Gyementyevet. — Mi az? Maga még nem utazott el? — Miért mennék el hama- ~ább, mint a többiek? — kér- teztt gúnyosan az asszonytól. — Épp most hallottuk a lá­nyommal a rádióban, hogy már Berlinben folynak a har­cok — a háziasszony kárör- vendően mosolygott. — A moszkvai propaganda meghallgatását és terjesztéséi főbelövéssel büntetjük! — Gyementyev berohant a szo­bába, s jól becsapta az ajtót. Tehát már Berlinben foly­nak a harcok! Gyementyevnek eszébe jutott valami. Negyven­egyben a frontra indult vissza Moszkvából. Kemény decem­beri éjszaka volt. ügy igyeke­zett, hogy a szilveszter éjt már az egységnél töltse. Moszkvá­ban még nappal elintézte dol­gait, s kiállt a Mozsajszki útra, hogy elcsípjen egy gépkocsit. Sikerült egy rozoga teherautó­ra felkapaszkodnia. Egy dok­tornő ült a sofőr mellett, neki csak hátul jutott hely. Ször­nyű hideg volt. Hóvihar dúlt. Akárhogy ült, sehogy sem tudta az arcát eltakarni, a szél nektesapta a nedves, csípős hópelyheket. Ez még nem volt olyan borzalmas, inkább az, hogy az idő erősen estébe haj­lott, s Gyementyev még min­dig nem mondott le arról a tervéről, hogy az éjszakát har­costársai között tölti. Azonban minden másképpen alakult. Valahol Gattcin után a motor zörögni-hörögni kez­dett, majd leállt. A sofőr meg­gondolatlanul hirtelen behúz­ta a féket. A kocsi nagyot csú­szott, s beledőlt a havas árokz ba. Gyementyev egy hóbucká­ra esett. A sofőr felnyitotta a motorház fedelét, s mesterkélt lerendezést csapott: — Gyönyörű! Elveszett a dugattyú! Én megmondtam! — odafordult a doktornőhöz: — Hát van igazság a földön? Hol szerzek én most egy másik ko* csit? (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents