Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-23 / 198. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. augusztus 23. Traktort Is, meg politikai és szakmai tanácsot is várnak tőlük A kaposvári járás 24 termelőszövetkezete erre az é'nre 20 334 normálhoidnyí gépi munkáról írt alá szerződést. A négy gépállomás már a ti zen- nyolcadik ezer normálhold teljesítéséhez fogott hozzá. Jól ment a talajmunkákon kívül a kultóvátorozás is: 1421 kát. holdat kapáltak meg a gépek a tervezett mintegy ezer holddal szemben. Ezek szerint gyümölcsözőnek mondanánk a gépállomások és szövetkezetek (kapcsolatát. Nézer Nándor, a járási mezőgazdasági osztály vezetője másként vélekedik. Oka van rá. Adjuk át a szót néki: — A Nagybajom! Gépállomás vezetői ritkán látott vendégek a termeüőszövetkezeitek- ben. Az igazgató még a helybeli Győzelemhez is csak nagy néha talál oda. Munkájuk megszervezése sem tökéletes. A kadarkán Szabadságban állandó jelleggel helyeztek ki traktorost, akit mégis csépléssel bíztak meg. A tahlóháintásna szánt időben három napig állt a gép, mert nem volt megfelelő kezelője. A Hedrehelyre küldött két arartógépet a helyszínen kellett javítgatni. (Vajon mit csináltak a szerelők télen?) — A fonótak körzőiében mindössze két szövetkezet működik. A vezetők mégis csak a szabadi Győzőt tisztelik meg személyes látogatásukkal. Úgy látszik, nem tudják, melyik út visz a kénesé ligeti Bú- zakalászba. — A Mennyei Gépállomáson meg az a baj, hogy legszívesebben a jól gazdálkodó tez- ekben fordulnak meg gyakran Czmerk István igazgató elv- társék. A gyengébb polányd IL Pártkongresszust — amelyre igazán ráférne a személyes segítségadás — hosszú ideig látatlanul hagyják. Még egyetlen közgyűlésen »sem tudtak« részt venni. így nem véletlen az, hogy a tarlóhántáshoz is legkésőbb kaptak traktort a polányiafc. — A Kaposvári GépáMomés- röl minden szövetkezet diesé- rőleg nyilatkozik csak a ka- posfüredi December 21 Tsz nem. Innen ugyanis csépelni küldte a traktorost a brigádvezető, s közben a szántatlan tarló kiszáradt — mondja Nézer elvtárs. Van tehát javíbanivaló a kaposvári járás mind a négy gépállomásának munkájában. Gondosan kijavított gépeket küldjenek minden szövetkezetbe, s a tsz-ekben dolgozó traktorosokkal ne sakkozzanak — ott is bőven van nékik ten- nvialójuk. Szántás, vetés, fogasolás, hengerezés, kaszálás, kapálás stb.-— ez a feladatoknak csak egyik része. A másik rész a politikai és a szakmai segítség a tsz-eknek — ez is nagyon fontos. Ne fukarkodjanak hát vele. K. 3. Olcsóbb lesz a vegytonyogak szállítása Mind kisebbnek bizonyulnak a Déldunántúli Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári lerakatának raktárhelyiségei. Növekszik a már évek óta ismert és nagy keresletnek örvendő árucikkek mennyisége,, (javul az ellátás). és. szaporodnak az újdonságok is. A Radian és Tisztaság mosóporokhoz legújabban az Ideál csatlakozott, s mosogatópor újdonságként megjelent a jó minőségű Tip. Mindezek mennyezetig tornyozott kartonokban várják, mikor kerülnek a boltokba, háztartásokba. Egy másik részen festékek foglalják el a polcokat. Van itt olaj, zománc, nitro, lakk festék, válogathat mindenki a néki legmegfelelőbbek közül. Éppúgy, mint a kozmetikai résznél, ahol talán a legbővebb a választék. Csinos, egymásra rakott dobozokban található itt a nemrégöl megjelent szilárd kölni, az ízléses német borotvaszappan, a különböző színű műanyag futball-labda tubusokba csomagolt Totó sport- és napozókrém, az egy tokba »szerelt« kétféle színű rúzs, s a legnagyobb »sláger«, a Royal méh- pempős krém. Rengeteg, mintegy 1150 féle áru, több mint millió forint értékű raktárkészlet található itt, s mindegyiket keresik, kérik a megye boltosai. Leadják rendeléseiket a vál- ( lalat dolgozói, összeállítják a »csomagot«, elkészítik a számlát. s máris mehet az áru Ka- polyra vagy Inkére. A szállítást eddig az AKÖV darabárus forgalmán keresztül bonyolították le. Ez azonban nagyon költségesnek bizonyult: egy- egy csomag fuvarozása 18 forintba került. A Belkereskedelmi Minisztérium javaslatára azonban augusztus elején I változtattak az eddigi rendszeren. Egyelőre csak egy TEFU- kocsdt fogadtak, amely a lerakat rendelkezései szerint bonyolítja le az áruszállítást. A többi, még szükséges fuvart továbbra is a daxaibárus kocsik viszik, nehogy a boltok ellátásában fennakadás legyen. Szeptember 1-től a próbálkozások tapasztalatainak felhasználásával már kötelezővé teszik a lerakat számára a saját rendelkezésű áruszállítást. Ez is egyik módja a fuvarköltségek csökkentésének, hiszen a lerakatban mindig úgy állítják össze a rakományt,' hogy a lehető legjobban használhassák ki a gépkocsikat. A boltoknak azonban 1959. január 1 után jelent igazán sokat az új szállítási rendszer: ettől kezdve ugyanis csak az árut kell megfizetniük, mert a fuvar költségeit teljes egészében a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat fedezi. A SZABÄSI qyözelem első győzelme Ez év tavaszán alakult a szahási Győzelem Termelőszövetkezet- Akik a faluban akkor arról suttogtak, hogy a vállalkozóknak hamarosan beletörik a bicskájuk, most szinte megdöbbenve állnak a valóság előtti Nem értik, maként lehet, hogy egy fiatal közös gazdaság ilyen hirtelen »elhúzott« mellettük. A szabási határban ugyanis a Győzelemé a leggondozottabb répa és burgonya. Hogyan történhetett meg mindez? Szorgalom és előrelátás Bérgovecz elvtárs, a tsz elnöke elmondja, mi a sikerek nyitja. — Nálunk nincs munkaerő- hiány. Szövetkezetünkben leginkább fiatal emberek varrnak. Ennek is köszönhető, hogy a burgonyát kétszer kapáltuk és többször töltögettük. Húsz hold van belőle, mind szerződéses. 120 mázsára számítunk holdanként. A burgonya kétszeri kapálása nincs »divatban« Szabáson, ért mi akarjuk meghonosítani. Megéri, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy így tíz-tizenöt mázsával több termést takaríthatunk be. A kukorica több- Sízörd kapálása körülbelül 40— 45 mázsa terméseredményt hoz. • — A megalakulás után mindjárt hozzákezdtünk az állatállomány megalapozásához — folytatja az elnök. — Szarvasmarhákat vásároltunk. Jelenleg 14 fejőstehenünk van és kilenc előhasi üszőnk. Igaz, az állatokra ebben az éviben még csak kiadás volt, de a bel- terjesebb gazdálkodásunk a jövőben bőven visszafizeti a költségeket meg a fáradozást. A „forintosított“ osztalékról A tervekről is szó esik. Szeretnék felhasználni a barcsi Vörös Csillag tapasztalatait: a jövő évben az állattenyésztésből, hizlalásból annyi forintot akarnak kivenni, hogy áttérhessenek az osztalék pénzbeli fizetésére. Céljuk az, hogy a tagok havonként készpénzben kapják meg a teljesített munkaegységükre eső járandóságot. Valószínűleg a következő évben még nem tudnak teljesen átváltani erre a jövedelem elosztási módszerre, de az alapot megteremtik. Ezért 14 bikát és körülbelül 15—20 sertést állítanak hízóba. A hizlalást úgy ütemezik majd, hogy minden hónapban jöjjön pénz a közös kasszába. Baromfitelepet is építenek, hogy a szárMintakönyvtár lett a hedrehelyi népkönyvtár A »községi Népkönyvtár« feliratot helyezik el az új helyiségen. 1952. augusztus 20-án alakult Kaposvárott a Megyei Könyvtár, s megkezdődött a falusi népkönyvtárak, megyénk könyvtárhálózatának kiépítése. így került sor 1953. augusztus 8-án a hedrehelyi népkönyvtár megnyitására is. Az öt évvel ezelőtt 250 kötettel induló könyvtárt hamarosan megszerették a falu lakói, s a jelenlegi 660 kötet is kevésnek bizonyul a mindjobban növekvő igények kielégítésére. Ez év első negyedében csaknem ezer kötet kölcsönzést mutat a munkanapló. Uj helyiségbe költöztek most, a községi tanács bérbe vette és tataroztatta egy régi kiskereskedő boltját a falu középpontjában, s még ebben az évben 2 ezer forintot juttatnak a könyvtár fejlesztésére (követendő példa megyénk községi tanácsainak). A Megyei Könyvtár dolgozói új könyveket hoztak, céljuk: a nemrégiben elkészített mintakatalógus alapján kialakítani a hedrehelyi népkönyvtár 500 kötetnyi törzsállományát, és 2—300 kötetet tartalmazó csereanyagát. A faluiban szeretik és megbecsülik a könyvet, a könyvtárat, az pedig, az elkövetkező hónapokban, években még több segítséget, örömet, szórakozást ad majd a könyv hedrehelyi szerelmesednek. nyes állatok szintén adjanak bevételt. A növénytermesztés már az idén is szép összeget ígér. Négy hold dohányunk van — ahogyan a szabásiak mondják, messze környéken nem láttak ilyen szépet —, amiből a tsz-nek körülbelül 120 000 forint bevétele lesz. Nagyon „válogatósak A faluban olyan hírek terjedtek el, hogy a Győzelem tagsága nagyon megválogatja, kit vesz sorai közé. Ezért azok a parasztok, akik közelednének a tsz-hez, a tanácselnököt kérik meg: puhatolja ki, ha ők történetesen tagnak ajánlkoznának, felvennék-e őket. Mert nekik nagyon rosszul esne a visszautasítás, a falu előtt szégyellnék magukat. Hiszen senki sem akarja kitenni tna- gát a kárörvendők gúnyolódásának. Az egyéniek óvatoskod ásá- nak van is valami alapja, mert legutóbb pl. a Hazafias Népfront titkára írta alá a belépési nyilatkozatot, s alig-alig sikerült bejutnia a Győzelembe. Pedig tekintélyes dolgozó paraszt. Amint az elmondottakból is ■kitűnik, többen gondolkodnak már azon, hogy helyesebb lenne a tsz-be belépni, mint tovább egyénileg gazdálkodni. A pártszervezet tagjai és a tanács vezetői eljárnak beszélgetni a parasztokhoz, hogy segítsenek nekik az elhatározásban. A Győzelem tagjai közül azonban többen úgy vélik, nekik semmi közük a tsz-fej!esz- téshez. »■Majd mi elbíráljuk azokat, akik be akarnak lépni. Az előnyösebb helyzetben mi vagyunk, mert a feltételeket mi szabhatjuk meg« — mondják. így történik az, hogy bár a Győzelem vezetősége szeretné, ha az ősszel legalább kétszeresére növekedne a tsz területe, de ők nem hívnak maguk közé dolgozó parasztokat. Helyes lenne, ha a termelő- szövetkezet vezetői és tagjai gondolkodnának ezen. Az ő jobb belátásuk és helyesebb magatartásuk sokat segíthetne a falu előbbrejutásában, a szocializmushoz vezető utón. 22. — Hoí találom Brandt embereit? — kérdezte mogorván. — Itt — válaszolt az egyik katona. — Brandtot a parancsnokságra hívatták. Azt az utasítást adta, hogy a rakodást nem kell folytatni, sőt az összes ládát vissza kell hozpi a kikötőbe. Kérem, azonnal hajtsák végre a parancsot, mivel ezzel a hajóval indulniuk kell haza. Gyementyev utolsó szavai azonnal lehűtötték az eleinte kicsit dühös katonákat. Otthagytak csapot, papot, s loholtak fel a hajóra. Kunheil, amikor visszajött, csodálkozva nézte, ugyan miért hordják a katonák a ládákat vissza a kikötőbe. — Ezekbe meg mi ütött? — kérdezte Gyementyevtől. — Tudja a fene — mondta egykedvűen a kapitány. A Gestapo az Gestapo. Brandt ideszailaszt valami tisztecskét azzal a paranccsal, hogy a ládákat hordják le a hajóról, az fORDÍTOTTA LAJOS GÉZA '• *• - «í . *í*i 'fsiiL ■*; . '.V emberek meg induljanak el még ma haza. »Tehát Strauss mégis dolgozik« — ütött szeget a gondolat Kunheil fejébe. A Venezia hajnali ötkor futott ki a kikötőből. Gyementyev csak akkor indult haza, amikor a hajó körvonala egybeolvadt a reggeli szürkülettel. Fél óra múlva ott feküdt Dovgalev ezredes asztalán Gyementyev jelentése a Venezia kihajózásáról. Gyementyevet szörnyű félelem szállta meg a rádiójelentés elküldése után. Arra sem volt ereje, hogy a készüléket visszacsomagolja. Hideg verejték verte ki a homlokát. »Csak nem vagyok beteg?« gondolta rémülten. Kigombolta zubbonyát, s szívére tette a kezét. Hevesen vert, bár kicsit lassabban, mint szokott. Láza azonban nem volt. Aztán ■rájött, hogy még csak most reagáltak az idegei az átélt eseményekre. Lelki szeme előtt elvonult minden, ami történt ma, csak lényegesen la- sabban, és nem volt váratlan az eseményekben semmi... Gyementyev vére megnyugodott, bezárta a bőröndöt, s lefeküdt. 14 Hét óra volt, amikor felkelt. Hajnali fény öntötte el a szobát. Óvatosan lopakodott ki a fürdőszobába. Nem akarta felzavarni a háziakat. Megborotválkozott, megmosakodott hideg vízben. Amikor kilépett, a háziasszony az előszobában várt rá. Kínos beszélgetés kezdődött. Gyementyev ismételten megígérte, hogy a festményeket a föld alól is előteremti. A beszélgetés olyan hosszúra nyúlt, hogy csak kilenckor indulhatott el otthonról. Az utcák most is katonákkal voltak tele, azonban feltűnő rend uralkodott; a hadfelszerelések az udvarokban kaptak helyet, a kapukon és a házak falán számok, s az egységek betűje1 lei, nyoma sem volt a tegnapi felfordulásnak. A kikötő bejáratánál is fogadta valami meglepetés. Négy géppisztolyos SS állt a kapuban. Csak akkor vette már észre őket, amikor átment a téren, és késő volt visszafordulni. Lassított kicsit, hogy legyen ideje átgondolni a helyzetet. Biztosan csak a kikötő őrségét erősítette meg a parancsnokság. Bátran előre. Még az a büszke gondolat is átvillant agyán, hogy ez mind őmiatta van. Gyementyev el akart menni az SS-ek mellett, mintha észre sem vette volna őket, azonban az egyik katona nekiszegezte géppisztolyát, így meg kellett állnia. — Mi az? — kérdezte Gyetntyev meglepetten. — Az engedélyt kérem. Gyementyev elővette igazolványát, de az SS nem fogadta el. — Uj engedélyre van szükségünk. — Mától a parancsnokság új igazolványokat ad ki — egészítette ki a másik katona. — Kérjen egyet... Gyementyevnek a kikötő- parancsnokságra kellett elmennie. Jól ismerte az épületet, már járt itt, amikor ezre- de állítólagos felszerelését kereste. Emlékezett rá, mennyi tiszt, tolongott akkor a folyosókon, most azonban egy lélek se volt sehol. Szinte érezni lehetett, hogy itt telepedett le a Gestapo. — Hol adjál: az új belépési engedélyeket? — kerdezte meg a mellette elmenő tisztet. — Kilences szoba — vágta rá a tiszt, ügyel se vetve rá. Három lépés iclusziotta el a szót ától, amiki- fa,Hittant az ajtaja, s két iesiapj-tísz1 egy matti z-zubb my. s kövér em- ber» vonszolt ki. — Hallgassanak rn < t — őrei-‘ríta — a m’.i’.orológiai áffo- rr.t: munkatársa vagyok, íz én kötelességem... Gyementyev azt már nem tudhatta meg, mi a tengerészsapkás kötelessége, mert belökték a következő szobába a szerencsétlent... Két út állt előtte: vagy bejut a kilences szobába, vagy elmegy innen, mielőtt nem késő. Az utóbbi azonban azt jelenti, hogy Dovgalev ezredesnek nem küldhet adatokat az induló hajókról, a hitleristák háborítatlanul megérkeznek Németországba, s harcba szállnak az előrenyomuló szovjet csapatokkal. Ha elmegy, azt jelenti, hogy feladatát nem hajthatja végre. Határozottan belépett a kilences szobába. A hatalmas szoba közepén két Gestapo- tiszt ült az asztal mögött. Egy szék üresen állt az asztal előtt. Valamikor ebben a helyiségben voltak a vámvizsgálatok. Gyementyev betette az ajtót, odament az asztalhoz. A hitleri hadseregben a fronttisz- tek általában sosem hajlongtak a Gestapo emberei előtt. Gyementyev is minden megszólítás nélkül érdeklődött: — Itt adják a belépési engedélyeket? — Ki maga? — kérdezte gyorsan az egyik tiszt. — Ruckert kapitány. Én felelek a hajók egészségügyi állapotáért. A tisztek egymásra néztek. — Az iratait, kapitány. Gyementyev először csak a tiszti igazolványát nyújtotta át, ez volt a legbiztosabb. A tiszt sokáig forgatta az igazolványt. — Ez a hadosztály már nem létezik — mondta hirtelen. — Tökéletesen igaza van — egyezett bele Gyementyev nyugodtan. — Azok közé tartozom, akik életben maradtak a hadosztály megsemmisülése után is. — Mióta foglalkozik az egészségügyi vizsgálattal ? — Ideérkezésem után kaptam meg a kinevezésem. — Ebben az igazolványban erről nincs szó. Eljött a döntő pillanat. Gyementyev előhúzta hamis megbízólevelét, s odaadta o tisztnek. Először külön-külön, aztán együtt tanulmányozta a két tiszt az írást. Gyementyevnek minden perc örökkévalósága nak tűnt. A tisztek néhány szót váltottak suttogva. Aztán a hamis megbízólevelet az egyik beletette a fiókba. — Ne vegye rossznéven, kapitány, de kötelességünk ellenőrizni az adatokat. A nehéz időből s szorult helyzetünkből fakad az egész. Jöjjön vissza 16 óraikor... — habozott, majd kiegészítette — az engedélyért. Gyementyev lesétált a térre. Még csak 12 óra volt. Négy teljes órát kellett, várakoznia. Gyementyev olyan biztosan tudta, hogy négy óra múlva ott lesz a kilences szobában, mint azt, hogy hogy hívják. Ezt a négy órát szerette volna jól felhasználni, átgondolni valahol, minden variációját annak, ami vele négy órakor a kilences szobában történhet. Gyementyev hazament, s rövid. rádióüzenetet adott fel Dovgalev ezredesnek: »A 11—17 jelentkezik. Bizonyos akadályok miatt csak, este jelentkezem.« 15 Négy óra alatt húsz kilométert tesz meg az ember, ha egyenletesen megy. Legalább ennyit tett meg Gyementyev is fel s alá járkálva a szobában. Merev arccal sétált egyik saroktól a másikig, kezét ösz- szefonta mellén, s egyre bonyolultabb keresztkérdéseket adott fel magának. Fél négykor ment el otthonról. Már négy óra előtt három perccel ott állt a kilences szoba előtt, de még várt, csak négykor akart bemenni. Az egyik tiszt ment el mellette. Gyementyev tisztán hallotta az ajtón keresztül a tiszt csodálkozó szavait: »Mégis eljött«. Hideg futott végig a hátán. (Folytatjuk.)
