Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1958. augusztus 20. A dolgozó parasztság — és az alkotmány összesen másfélmillió holdon, az ország szán - í v A két- szoba összkomfort' 7. §: A Magyar Népköztársaság elis­meri és biztosítja a dolgozó parasztok jo­gát a földhöz, és kötelességének tekinti, hogy ... elősegítse a mezőgazdaság szo­cialista fejlődését. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTT hazánk gazdasági életének jellegét a mezőgazdaság határozta meg. Az 1920—30-as években a lakosságnak csaknem 60 százalé­ka, a háborút közvetlenül megelőző években több mint fele a mezőgazdaságból élt. Ennek ellenére — a társadalmi viszonyok következ­ményeként — mezőgazdaságunk elmaradott volt. Kisszámú, több ezer holdas nagybirtok mellett a nagy adókkal terhelt mintegy mil­liónyi törpe- és kisbirtokos még létminimu­mát sesn tudta biztosítani. További másfél­millió volt a nyomorban tengődő, föld nélküli gazdasági cselédek és mezőgazdasági mun­kások száma. Röviddel a felszabadulás után, a Magyar Kommunista Párt kezdemé- nj eziésére végrehajtott földreform 75 000 bir­tok 5,6 millió katasztrális holdját osztotta szét 642 0Ö0 volt cseléd, mezőgazdasági mun­kás és törpebirtokos között. Valamivel később fokozatosan megindult a szocialista mezőgazdaság kialakítása. A föld­reformkor igénybe vett terület egy részén és a későbbiek folyamán, állami tulajdonba jutott földeken — a régi állami birtok mellé — újabb nagyüzemeket, állami gazdaságokat szerveztek. Megkezdődött a gépállomása háló­zat kiépítése is. Ma 466 állami gazdaság és 256 gépállomás működik az országban. A FORDULAT ÉVE UTÁN, az egyéni­leg gazdálkodó parasztok társulásával, 1949-től sorra alakultak meg a termelőszövet­kezetek. A szövetkezeti mozgalom fejlődése nem volt egyenletes. Az ellenforradalom ha­tására több termelőszövetkezet feloszlott, a konszolidálódás után azonban mind több új­jáalakult, illetve sok új szövetkezet jött lét­re. Az állam hathatós anyagi támogatásával szövetkezeti mozgalmunk ma már ismét fej­lődik: jelenleg mintegy három és félezer szö­vetkezet és szövetkezeti csoport gazdálkodik, tóterületének 12 százalékán. Népköztársaságunk alkotmánya gyakorlati j megvalósulását szemléltetően bizonyítják! azok az adatok is, amelyek az ország lakos- i sága életkörülményeire, alakulására vonat- j koznak. Már a felszabadulás után, a földre-, formmal, majd a gyáripar államosításával ( óriási lépéseket tettünk a Horthy-korszak, Magyarországa társadalmi szervezetének ót- ( alakítására, a dolgozó rétegek helyzetének ja-j vitására 1 949-TÖL A GYORS ÜTEMÜ IPARO-< SÍT ÁSSÁL, a mezőgazdaság szociális-j ta átalakítása megkezdésével tovább növe­kedtek a munka- és kereseti lehetőségek. A | hazánkat a felszabadulás előtt állandóan súj-t tó munkanélküliség gyakorlatilag már 1950-( ben megszűnt. A keresők száma 1949—1956 között i csaknem 600 0O0 fővel négy és félmillióra ( emelkedett. 1956 elején az ország lakosságé-< nak 45,7 százaléka volt kereső. Míg 1949- < ben száz keresőre 135 eltartott jutott, 1957-( ben ez a mutatószám már csak 121 volt. A társadalom szerkezetében végbement vál- * tozások folytán 1949-től 1956-ig az ország óé-j pességén belül 43 százalékról 50 százalékra j emelkedett a munkások és alkalmazottaki arányszáma, míg a paraszti és egyéb foglal­n j Kalászérlelő nyár volt. Tálas András kézhez kapta az írást áthelyezéséről. Másik gépállomásra küldik, ugyancsak igazgatói beosztásba, hogy még az aratás-cséplés ide­jén egyenesbe hozza ennek az üzemnek a sorsát. Nem érte vá­ratlanul a papír, nem is volt ellenvetése, hiszen jó előre meg­beszéltek vele a dol­got. Azt is tudta, hogy távol kell élnie családjától pár hó­napig, amíg meg­üresedik a szolgálati lakás új munkahe­lyén. De mi lesz a mostanival, ezzel a főbérleti kétszoba összkomfortossal itt a helység szívében? ö már döntött róla gondolatban. De fele­sége más ajánlattal kozású népesség száma csökkent. Az említett hét évben mind a munkások és \ alkalmazottak, mind a parasztság reáljöve-J hozakodott elö: „Ad­uelme mintegy harmadával növekedett. A' .uk kapunk érte munkásoknál és az alkalmazottaknál 37, a pa-imég tízezret is.« rasztcsaládcknál 30 százalékra emelkedett eb-? .. . . .„ft ben az időben a reáljövedelem, illetve az egyj. óvá!tás de főre jutó fogyasztás reálértéke. ^ nfm is ígTlett Tálal P ARTUNK ÉS KORMÁNYUNK FA- ) "em ,S lgy lett' -- RADHATATLANUL MUNKÁLKO­DIK a mezőgazdasági termelés növelésén, \ hogy minél jobban éljen a dolgozók társadal- ( ma. Segíti, támogatja az egyéni gazdák erőfe- ( szításét is, de'szilárdan ott áll a termelőszö- ( vetkezetek mellett, amelyek az egész dől go-1 zó parasztság boldogabb jövőjének úttörői. két Figyelmesség Mostanában sok bíráló szó hangzik el a földművesszövet­kezeti vendéglátóipar munká­jának árnyoldalairól. Akik nem járnak szerte a megyében, s nem találkoznak tiszta ven­déglővel, figyelmes kiszolgálás­sal, azt hihetik, hogy csak ud­variatlan felszolgálót, rossz kosztot és piszkos éttermet mondhat magáénak a földmű­vesszövetkezeti hálózat. A bar­csi szövetkezet vendéglőjében örömmel nyugtáztam a minap, hogy íme, ez a hely is kivétel. Kint az utcán ugyancsak nagy a délutáni meleg. A pa­rasztnénik meglazítják a fej­kendőjük csomóját, a férfiak kalapja felcsúszik a homlok fö­lé, ám a vendéglőben kellemes hűvös fogad. A legyek elköl­töztek az étteremből. Úgy lát­szik, nem érezték jól magukat, mert tiszták az abroszok, nincs szemét a földön és a hamutar­tókban. A vendég kevés, hi­szen az ebédidő rég elmúlt, a délutáni munka pedig még tart mindenütt. Az esti felszol­gáló személyzet sem lépett még munkába, így az ajtónyitás za­jára a konyha felől a fehér- kötónyes szakácsnő jön felém. Egész bátortalanul adom élői kívánságomat: ebédelni szeret- a nék. Mindjárt el is készültem ? az elutasító válaszra, hogy dél- ^ után fél négykor nincs ebéd, j hisz ők már a konyhát is rend- - betették. — Kedvesem, van friss vag­dalt húsunk, jó rántott halunk, de sajnos, köret már nincs hozzá — hangzik a barátságos szó. — Ebédre gulyásleves volt és fánkot sütöttünk — teszi hozzá a szakácsnő. Kicsit furcsállom, hogy éhes embernek azt emlegetik, mit ehetett volna. Egyébként ás nagyon szeretem a fánkot. — Ha megfelelne ez az ebéd, és egy kicsit tetszene várni, akkor megmelegíteném. Ö, egek, ekkora jóindulatra nem is számítottam. Csak ne­kem melegítenek ebédet, ürömmel kaptam az ajánlaton. Rövid veszkölődés a makran­cos rezsóval, és máris asztalo­mon az ízletes gulyás és a fosz­lós fánk. ízlett! Biztosan meg voltak vele elégedve azok is, akik frissen fogyaszthatták. Egész fizettem az mérsékelt árat ebédért. Tele gyomorral, hálával el telve a készséges es szíves sza­Amlrás — akit évtizedig edzett acé­los akaratú munkássá a gyár dolgos, forró élet-tűze, nyolc éve nevelt önzetlen, tisz­ta jellemű harcossá osztályának élcsapata — szilárdan állt a lá­bán. -Tanácsi kiuta- , lásra Ingyen kaptam r a lakást — egy fillér J nélkül átengedem f másnak« — vallotta, f Azt viszont megbe- ' széli a Hivatallal, (hogy ki legyen a kétszoba összkomfort új bérlője — határoz­kácsno iránt, már vígobban } magat mar Uo- mtrtem remélni, hogy ez a i raBOan- kedves figyelem nem -fehér? Andor István bri- hoLló«. Most már tudom, hogy ? gádvezető szűk kis szolgálatkészséget nemcsak a 4 otthonát nemrégiben Balaton partján kell keresni, j érte gyermekáldás, és nemcsak ott lehet megtalál­ni. hanem a Dráva mentén is. P. I. Nagyon kellene nekik a tágasabb lakás, ahol felnőhet, nagy­lánnyá serdülhet a még pólyás Zsuzsi­ka. — Lakásátadásról szó sem lehet — adta az Igazgató és a bri­gádvezető tudtára az ügy intézője — de cserére van mód... így költöztek be — pecsétes határozat birtokában — An­dorok a kétszobásba, Tálasék pedig a ki­sebb lakásba. Zsuzsikának még anyatej volt a táplá­léka, amikor a csen­getés gyakran fel­riasztotta nappali szendergéséből. Mind­annyiszor a Hivatal küldönce nyomta a gombot, s írást kéz­besített, csalinem azonos szöveggel. Jogtalan lakásfogla­lás, felszólítás a ki­költözésre, aztán kar­hatalom és kilakolta­tás — ezeknek az egyre erősödő fenye­gető fogalmaknak a betűformája nézett a címzettre. Az utolsó felszólítás ügyirata azt is tartalmazta, hogy Andorékat a Külső utca 52. sz. alatti szükséglakásba toloncolják. A brigád- vezető — nem lelken­dezve ugyan, de kí­váncsiságból elment megtekinteni az ígért -új otthont«. És cso­dák csodája — a Kül­ső utca végén az 50- es számú ház állt őrt. Korainak látszott tehát a szép lakás birtoklásának öröme. Andorok szíve vágyá­nak netovábbja volt ez á két szoba össz­komfort. A beteljese­dett boldogság meg­csorbításának előre­vetíti sötét árnyéka elűzte a fénylő napot a család életének egé­ről. De talán segít a fellebbezés? — villant át Andor István agyán a reménysu­gár. Élőszóba adta elő sérelmét. — Ked­ves elvtársam, ha gondolkodik, meg kell értenie, hogy nem brigádvezetőnek való az a szép, nagy, pompás lakás — mart munkásönérzetébe a válasz. — Nem, ezt én so­ha meg nem értem, amíg Magyarországon proletárdiktatúra lesz. Még akkor sem, ha száz Ilyen új kor­mányprogramnak ti­tulált nyilatkozatot kürtői Is világgá a miniszterelnök — mondta, és behúzta maga mögött a Hiva­tal ajtaját. Szelid őszbe hajiolt az ötvenhármas, v !- haros nyár. Andor István a havi fizeíés napján illetmény nél­küli szabadságot kért munkaadójától. Elha­tározta, felmegy a fő­városba. Az ezerhút- százból háromszázat a feleségének adott, a többit zsebre vágta útiköltségre, szállás- díjra, ennivalóra. No, meg ha másként nem megy, néhány piros­hasúval megolajozza az elakadt igazság nyekergő gépezetét ott fönt. A helyi meg a megyei bizottságot kihagyva, egyenesen a pártközpontba vette útját. Meghallgatták, igazat adtak neki. Útbaigazítást ka­póit és átszóltak tele­fonon a miniszté­riumba: fogadják so­ron kívül a vidékről jött gépállomás! elv- társai. Megnyílt előtte a magasrangú minisz­tériumi vezető irodá­jának párnázott ajta­ja. — Jól látok? Hi­szen ez a... 8 Szabó elvtárs, aki ólvenben lent járt nálunk, és hosszasan, barátságo­san beszélgetf-ü ve­tem a szántásról, uiunkáshatalomról, a dolgozók jogainak vé­delméről. fiát azóta ide ke,rült volna? — morfondírozol' magá­ban. Tovább nem is szőheiie gondolatait, mert hallotta: — Jöjjön, elvtárs, foglaljon hely et — mutatott a sarokban álló egyik fotelre az osztályvezető, majd odatelepedett mellé. Tetőtől talpig meg­nézte a panaszost és megszólalt: — Vala­honnan Ismerjük egy­mást ... A beszélgetés vé­gén kattogott az író­gép: »Utasítom az illetékes helyi Hiva­talt, hogy a szóban- forgó ügyben hozott legutóbbi Andor Ist­vánra nézve sérelmes határozatát vizsgálja felül. Intézkedjék az érvényes lakástörvény szellemében..." A jelentéstétel határ­ideje, pecsét és alá­írás. A másolatot szé­pen összehajtva be­tette irattárcájába a brigádvezető, és a délutáni vonattal ha­zaindult. Az utóbbi időben mindig kisírt szemű felesége sugárzó arc­cal fogadta itthon este. — Nézd, apu, itt az írás... A Hivatal vezetője hozta dél­után ... Kifaggattam, és elszólta magát: telefonált neki dél­távban a miniszté­riumból valami Sza­bó elvtárs — mondta egyvégtében. — Tedd el gondosan a kazet­tába ezzel az ezerkét­száz forinttal együtt — szólt örömmel a férj. KUTAS JÓZSEF &iő utói VISSZATALÁLT Illusztráció Móricz Zsigmond­iul című most megjelel kötetéből Döccen a szekér, a gazda ránt egyet a gyeplőn, s a két ló engedelmesen megáll a -hő— re. — Jónapot, Csontos bácsi — kiáltunk felé, és ő szives mo­sollyal adja vissza: — Isten hozta magukat. Lelép a bakról, s miközben odaszól fiának, hogy fogja ki a hosszú úton elfáradt lovakat, keményen kezel mindannyi­unkkal. Aztán maga mögé int a szekéren lévő zsákokra mu­tatva: — A malomban voltam egy é kis újat őrletni. Kell már a j családnak... é Befelé, a hűvös szobába tn- é vitái. ■— Az ilyen nagy meleg- ( ben még beszélgetni is csak ott jó — mondja, s mikor a szép tiszta abrosszal leterített asztal mellé ülünk, kérdően néz ránk. Vágjunk hát bele: — Úgy tudjuk, Csontos bá­csi, hogy maga az ellenforra­dalom előtt a somogymeggyesi Jó Gazda Tsz tagja volt. — Igen. Bn voltam a sertés- tenyésztőjük. 1 — Szép állománya volt a } gazdaságnak? — Szép? Inkább gyönyörű csillan a gazda szeme, és mondja tovább: — Tudják, én már hétéves korom óta sertésekkel foglal­koztam. A Hertclendy-birto­kon cselédeskedtem. Kém mondhatom, ott is szép man­galica törzs volt, de emezt még szebbnek, jobbnak lát­tam. — Jobb minőségi kocákat és kanokat vásároltak? — Talán azért is. Meg aztán más ám a másét vigyázni, még ha az emberből később szám­adó lesz is, meg más a magun­két óvni, nevelgetni. De na­gyon tudtam örülni minden si­kernek, minden új eredmény­nek. 1949 óta kacsingattam én a közös felé, amikor a Jó Gaz­da megalakult. A felszabadu­lás után kaptam 15 hold föl­det, de az adott is meg nem is. A mi családunk inkább ál­lattenyésztéssel foglalkozott, nem értettünk olyan nagyon a földhöz. Ezért is mentem volna szívesen a. tsz-be. . De nem lehetett, csak 51-ben. Ak­kor kaptak az itteniek először állatot, addig nem volt nekik. Mit kerestem volna én két évig a közösben sertések nél­kül. Végre azért munkába kezdhettem, amikor megjött a húszas törzs. De azok is mi­lyenek voltak! A húsz koca 15 malacot ellett. Olyanokat, mint a bőregér. Hát ez nekem nem kellett. Túladtam rajtuk. A kocákat meg figyelni kezd­tem. Tizenhat bevált, úgyhogy egy év alatt 150 gyönyörű ma­lacom lett. Jöttek ám akkor hamarost a megyétől, a járás­tól, még Pestről is, hogy meg­nézzék, miként is csinálom én azt. Nincs benne semmi ördön­gösség — mondogattam —, csak annyi, hogy érteni kell_ a jószághoz. Azt pedig, hogy ér­tek hozzájuk, eléggé bizonyí­tották a számok. Amikor egy újabb törzset is kaptunk, az állomány újabb tizenkét hónap alatt már meghaladta a 450-et. — Végre kedvére dolgozha­tott kát Csontos bácsi a Jó Gazdában... — Igen. S a munkámért megkaptam az illő bért is. Még emlegetni sem szeretem, de mégis elő kell vennem a múltat. Amikor a Herulen- dyéknél számadó voltam, nyolc családommal mindössze IS mázsa búzából kellett megél­nem egy évig. A szövetkezet­ben meg bizony az is előfor­dult, hogy 80 mázsa búza ke­rült zárszámadáskor a padlá­somra, pedig csak az egyik fiammal voltam tag. Hát ter­mészetes-e az, hogy én jobban szerettem a szövetkezetét, mint magamban? Hiszen még a hízónak valóra sem volt gondom. Sokszor huszonöt malac is járt nekem prémium­ként. Ilyen jövedelem mellett nyilvánvaló az igyekezet, a szorgalom, ami Sohasem hi­ányzott úgysem. — A szép eredményeket azonban nemcsak én. bizony­gatom, hanem tanúsitják az elismerések is. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon el­nyert első dijak — folytatja;--------------------------------I Az elsőt 1954-ben kaptuk két kitűnő anyakocánk és 32 ma­lacunk bemutatása után. A másik első díjat 1956-ban egy kanunk kapta. Megértik ugye, hogy ilyen előzmények után azt hittem, a szívem hasad meg 1956 olUoberébern, amikor nemcsak a sertéseket, hanem még az ólakat is szétkapkod­ták a megtévedt tagok. Nem tudtam' másra gondolni, csak egy esetre: az egyik fiam la­kodalmát tartottuk 1954-ben, nagy hidegben. Éppen akkor kezdődött meg az ellés is. S míg a fiatalok, a többiek jól mulattak itthon, én egész éj­szaka fűtöttem a kutricában, nehogy megfázzanak a kisma­lacok. Tudja, mit jelentett lát­ni ezek után a gyönyörű törzs, 1 az állomány szétkapkodását? — Es azóta? ... — Csak voltam. A nekem hagyoit malacokat még so­káig egy épen maradt ólban hagytam. Reménykedtem, hát­ha jóra fordul ismét minden. Türelmetlenül vártam egy új tsz alakulását. Végre annak az ideje is eljött, összeállt a Bé­ke Tsz. De az én időmre még várni kellett, mert állataik nem voltak. Most, augusztusra tervezték egy sertéstörzs vá­sárlását. A belépési kérelmem mar benn van, s ha az állatok megérkeznek, ismét közéjük állok. Termelőszövetkezeti tag leszek újra ... Csonios bácsi tehát vissza­talált. A közös gazdaság, a nagy lehetőségek megfogták szivét, s ő hallgatott eszére is. Búcsúzáskor felkapja az egyik rózsaszínű malacot, és úgy mondja: — Ez a fajta még a Jó Gaz­da tenyészetéből való. Ilyene­ket szeretnék nevelni a Béke Tsz-ben is... Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents