Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda, 1958. augusztus 20.

Szívükön

viselik

községük sorsát

íAKI ÉL-HAL

I a te mi e lűVzói) el ke ze tért

Kapoly külsőleg nem sokban különbözik a többi Somogy megyei kisközségtől. Itt is mumkaszerető, dolgos emberek laknak, mint szerte a megyében vagy az ország más részein. Valami mégis megkülönbözteti őket a többi falu lakóitól. Másutt is, de itt különösen megmutatkozik az emberek községük iránti felelősség- érzete, az, hogy mennyire szívükön viselik falujuk sorsát.

Nem kell messzire visszamenni az időben, csupán néhány esztendőt kell visszalapozni a község történetében. Nem volt villany, a házakban petróleumlámpa bűzös fénye világított esténként. Amikor a nagyobb helyeken egymás után gyulladtak ki a villanylámpák fényei, a kapolyiak is arról kezdtek beszélni, hogy jó len ne ezt náluk is megvalósítani. De

nemcsak az államtól vártak segítséget,

hanem maguk is tevékenyen közrem űködtek.

Felajánlották, hogy minden gazda saját maga adja a háza előtti villanyoszlopot. Így jött össze 270 darab villanyoszlop, melynek értéke 35 000 forint. Ezenkívül 20 000 forint értékű társadalmi munkát is végeztek. Tavaly pedig, amikor valaki azt javasolta, hogy társadalmi munkával építsenek kultúrh ázat, senki nem mondott ellent.: ,

Elkezdték az építést, felhúzták a falakat, az avatást 1958. május 1-én akarták megtartani. Nem sikerült, de ez nem rajtuk múlott. Nem volt pénz a szükséges festékre, üveganyagra, faanyagra, s nem fejezhették be a munkát. A gazdák, köztük Nagy István — aki háromszor vett részt a társadalmi munkában —, Kovács József, Hont Ferenc, a KISZ- szervezet 38 tagja úgy érezték, hiába dolgoznak, nem becsülik meg munkájukat. De nem törte le őket a pénzhiány, s más terveket is kezdtek készíteni.

öttagú bizottságot alakítottak a pártszervezet, a népfront, a KISZ és a tanács vezetőiből; ők voltak hivatva a legsürgősebb építési feladatok meghatározására. A bizottság elhatározta, hogy még az idén rendőrpihenőt építenek társadalmi munkával, jövőre pedig járdát készítenek a községfejlesztési alapból. Egyed Vince, Geisz József tanácstag, Czin- kár Imre, Kukk Béla vállalták a rendőrpihenő felépítését.

Nemrégen Kapolyon jártam. A kultúrház építése félbehagyva, úgy, ahogy ősszel abbahagy ták. A tanács vezetői azonban kértek a járástól 30 000 forint kölcsönt; ha megkapják, még az ősszel befejezhetik a belső munkálatokat, és átadhatják a kultúrházat rendeltetésének. Állítólag a megyei tanácstól is ígért valaki 60 000 forintot. Ezzel az összeggel a kultúrház külső munkálatait is elvégez hetnék.

De nemcsak az vitt a községbe, hogy meghallgassam panaszaikat, kérésüket. Molnár Károlyt, a Hazafias Népfront elnökét kerestem, ő ugyanis egyik lelkes mozgatója, részvevője a társadalmi munkáknak. Tőle akartam megtudni, miként érik el, hogy a gazdák szívesen, örömmel vesznek részt a község fejlesztésében.

Asztalosműhelyébén, munka közben találtam őt 64 esztendeje ellenére jó erőben van, még most is dolgozik.

Szeretik az emberek a községet,

örömmel jönnek, ha hívjuk őket — mondja. — Szívükön viselik községük sorsát valamennyien.

Ez lenne hát a titok? Nem kell hozzá különösebb erőkifejtés, csupán az, hogy a népfront tagjai, a tanácstagok beszéljenek a község lakóival, mondják meg, hogy amit saját erőből is megtehetnek, annak megoldását ne várják csupán másoktól. Molnár bácsi is így tesz. Beszélget az emberekkel, akik tisztelik, becsülik őt és elfogadják tanácsait, éve tanácstag, tagja hajtó bizottságnak, dolgozik a községért.

Amikor elmondta az embereknek, hogy elkészíti egy

\

széknek a mintapéldányát, és í

f ál Sándor agronómus 'ar igazít útba, amikor Daru János párttitkár után érminden gazda rendeljen belőle i fe^ődön?' Amikor ,™eg- egyet — akinél nagyobb a csa- t tudtam, hogy a tsz istállójában

Iád, kettőt is —, s vigyék a kultúrházba, hogy legyen minden családnak saját széke, < örömmel elfogadták javaslatát, összeszedik a pénzt, s akkor:

található, kicsit kifaggatom arról is, milyen a pártszervezet.

— Tudja, kérem, bátran állítom, hogy jó, mivel a parasztságból kerül ki, s így szoa

majd egy pesti ktsz’-nél elké- ^J k^olatot tart fenn szíttetik a székeket. Elvállalták | °^egg:,i azt is, hogy a kultúrház padlásához szükséges faanyagot társadalmi munkával fűrészelik fel. Több asztalos pályázott a kultúrház munkálataíEz a vélemény foglalkoztat akkor is, amikor már Daru Jánossal az istállókat vizitáljuk végig.

— Azt hiszem, büszkék le- nak elvégzésére. Ezzel állatállományunkra.

Molnár bácsi dicsekedett de megtudtuk, hogy ő is adta pályázatát, s jóval

el,}

be-}

is félmillió forintot jövedelmez csak az a 36 szarvas “j t marha, amit most vesz át tőcsóbban, mint mások Miért j101* 32 állatforgalmi. Mind

s: extrem minőségű egy kivétetette? Mert szereti községét, s} Svél NáíűnSt a faluban hagvo- ahogy lehet, segíti előrehala- - leve1' NáIunk a faluban hagyodását.

Még nem fejezték be az épít- < kezést, a vándormozi előadá-i sait, a fiatalok táncmulatsá- j gait még egy kultúrháznak ki-!

mánya van az állattenyésztésnek.

Sajnálom megakasztani kérdésekkel ezt a pirosbarna arcú vékony embert, aki egész tűzbe jön, amikor a termelőnevezett istállóban tartják, de , szövetkezetről van

azért már

tervezgetnek a kapolyiak.

A kultúrházban gazdakört hoznak létre az idős gazdák részére, legyen hol kicserélni tapasztalataikat, véleményüket. Mozi gépet vesznek, hogy állandóan tarthassanak mozielőadásokat.

Azonban gondjuk: lesz-e pénz az építkezés befejezésére, nem hagyja őket nyugton. A járási tanácstól megkapják a 30 000 forint kölcsönt. A megyei tanácsnál azonban nem tudnak arról, ki ígérte a 60 000 forint támogatást. Ennek ellenére azt javasoljuk: a kapolyiak forduljanak kérelmükkel mielőbb a megyei tanácshoz, s bizonyára meghallgatják őket.

Ha majd a felépített és felavatott kultúrházban a gazdák saját székükön ülve hallgatják az első előadást, tapsolnak a szereplőknek, ez a taps nemcsak a szereplőknek szól. Szól ez a taps, az elismerés a köz- ® I ség valamennyi gazdájának, a vegre- azc>)cnak> akik társadalmi munszó. Ha- | gyom, hadd beszélje ki magát. | — Csak éppen ezek az istálI lók már nem megfelelőek. Nem tudjuk megfelelően tisztán tartani az állatokat, meg aztán az se mellékes, hogy nagyon megdrágítja a termelést ez a szétszórtság. Ha megépül az új istálló, akkor kevesebb ember több jószágot ellát majd. A pártszervezet javasolta a tsz-elnöknek, Nagy Ferencnek, hogy építsen a szövetkezet új, korszerű istállót. Mert ugye, itt valamikor Peti János gazdálkodott 120 holdon. Én is nála szolgáltam apámmal. Petinek megfelelt még ez az istálló, nekünk azonban már nem jó.

— S meg is épül az az istálló?

— De meg ám! Csak hallaná, milyen érdeklődés van itt a faluban. Mindenki igyekszik javaslatával, észrevételével se. gíteni tervünk jó kivitelezését. Persze nekünk is az volt az elképzelésünk,, hogy oda építjük, ahol mód nyílik a továbbLeguggol a földre, kis pálcikát vesz fel, s rajzolni kezd a homokba: Ez itt Péterhida, ezek itt a tsz földjei, itt lesz az istálló, itt van Komlósd. Nagyon egészséges gazdálkodás lesz itt idővel.

Daru János feláll, kis szünetet tart, lehet, a jövőt képzeli egy pillanatra maga elé, amikor egy tagban lesz a föld körös-körül, s virágzó termelő- szövetkezetben munkálkodnak együtt a komlósdiak és a pé- terhidaiak.

J

ött hozzám nem egy kívül álló. »Te Jani, igaz, hogy istállót építtettek?« »Igaz« — felelek rá nekik. »Aztán, reméljük, megfelelő helyet találtatok?« »Maga hová építené?« — kérdem tőle kíváncsian. »A kis mezőre« — válaszolja. Szóval az egész községet érdekelte ez a terv. Amikor elmentem Péterhidára, ott is megállítottak többen: »Jani te, hát ide építitek a kis- mezőre azt az istállót?« — csodálkoztak. Legalább hozzátok is közel lesz — feleltem vissza nekik. Mondták is, hogy rafíináltak vagyunk, jó előre jár a gondolatunk.

— Aztán akadna jelentkező a tsz-be Péterhidán?

— Három-négy igen. Az érdeklődés azonban fokozatosan nő. Járnak hozzánk abból a faluból is árpavetőmagot cserélni, aztán ez is megjegyzi, az is: »Hát azért ilyen árpát nem tudunk termelni, mint ti« Ez is jó jel, kezdik elismerni az eredményeinket.

Elhallgat, cigarettára gyújt. Hosszat, mélyet szippant, kéjesen fújja ki a füstöt az orrán. Újra megszólal.

/f z ellenforradalom idején megfenyegették a tsz- tagokat. A középparasztok megijedtek, nem lehetett tovább tartani az embereket, így hát november tizediké után szétmentünk, s csak 57 januárjában alakult újjá a termelőszövetkezet. Annak idején engem is többen megfenyegettek, hogy ne merjek a szövetkezet megalakításával

mindenki tsz-tag lesz a község ben, sőt a szomszédos Péterhi- ...... i dán is. S mivel akkor biztosan

kával elősegítették a kultúrház £ egyesül a két község termelőfelépítését, községük fejlődé-1 szövetkezete — s erre előre sét. I gondoltunk tervünkben —, a

Szalai László.« kis mezőre építjük az istállót.

fejlesztésre később, amikor foglalkozni, mert kitekerik a

nyakamat. Nem ijedtem meg. Az utcán elkaptam az egyik fő ijesztgetőt, s alaposan beolvastam neki. »Ide figyeljen — mondtam neki —, a történelem kerekét nem lehet visz- szaforditani«. S újra kezdtük

nagyhoz. — Viszontlátásra, ezredes úr.

Kunheil hanyagul tisztel-, _

gett, de nem fordult Gyemen- * ^ legalább egyenesen a kötvén felé, folytatta az imént f vesútról lehet bejutni. Tízezer

a munkát. Először nem tudtunk kellőképpen foglalkozni a tsz fejlesztésével, új tagok felvételével é6 szervezésével, mert minden időnket a munkafegyelem megszilárdítása foglalta le. Vissza kellett szereznünk a termelőszövetkezet tekintélyét. Ez sikerült is. Most már nem »szükséges rossz«-nak könyvelik el az emberek a termelőszövetkezetet. S egyre jobb lesz a kapcsolatunk a kívül állókkal. Szívesen jönnek el ide az egyéniek, s kérdik meg, nem segíthetnének-e valamit.

— Mi igaz abból, hogy a tsz-tagok bezárkóznak, nem akarják befogadni az új belépőket?

— Ez, sajnos, valóban fennállt, s ez ellen a pártszervezetnek keményen fel kellett lépnie. Azt hangoztatták a tagok, hogy közénk nem kell senki, ne jöjjenek a készre, alakítsanak új termelőszövetkezetet, ha mindenáron ragaszkodnak belépési tervükhöz. A pártszervezetben öt tsz-tag van. Megbízatást adtunk nekik, győzzék meg azokat, akik ilyen hangulatot keltenek, hogy nincs igazuk. Még májusban is hallani lehetett ilyen hangokat. A termelőszövetkezeten belüli agitá- ciónk azonban eredményes volt, ma már sokan elismerik, hogy nem helyes a véleményüki Amikor a tsz fejlesztését szóba hozzuk, most viszont azzal állnak elő: »Mi nem könyör- günk senkinek sem!« »Ki mondja, hogy könyörögjetek, mondjátok el őszintén a kívül állóknak eredményeinket, mondjátok el, hogy éltek« —< válaszoltam a kardoskodók- nak. — »Elég, ha azt elmondjátok, hogy tavaly 88 forintot fizettünk egy-egy munkaegységre, idén pedig 62 forintot terveztünk be, de szeretnénk jóval túlteljesíteni.« Most aztán az a fő célja a pártszervezetnek, amit igyekszik megvalósítani : a termelőszövetkezet tagjai menjenek el az egyéniekhez és ismertessék meg velük eredményeinket.

— Segíti a pártszervezet a tanács munkáját?

Jlf indenben közösen hatá- rozunk, segítjük egymást, ahogy csak tudjuk Rossz az a híd, amelyen a szőlőbe járnak a dolgozók. Megjavítása legalább tizenötezer forintba kerülne. Az égjük párttagunk azzal a javaslattal fordult a tanácshoz, vásároljanak egy darab földet, s ott legyen a bejárat a szőlőbe.

megkezdett beszélgetést.

13

20.

■— Ruckert kapitány. Engem bíztak meg q. hajók egészség- ügyi állapotának vizsgálatával. Tessék az irataim.

.4z ezredes tiltakozva hárította el az odanyújtott igazolványokat.

— Jó, jó, csinálja csak a dolgát, bár a katonák akkor is megbocsátanak nekünk, ha nem első osztályon visszük el őket innen.

— Gondolja meg — mondta Gyementyev lelkesen —, milyen veszéllyel jár ilyen körülmények között a járványos...

— Kezdjen munkához1 — szakította félbe ingerülten az ezredes, és odaszólt az Aelita kapitányának: — Mutassák tneg neki a hajót.».

Gyementyevet a másodkapitány kísérte le a hajóűrbe. Hallgatag ember volt a kapitány, nesztelenül lépkedett Gyementyev háta mögött, csípős füstöt eregetett a foga közt tartott angol pipából, miközben jókorákat cuppantott. Bármit mondott Gyementyev,

egy kukkot sem szóU. Végre felértek a fedélzetre.

— Mikor fut ki a hajó a kikötőből? — kérdezte Gyementyev szigorúan.

— Tizenkilenc harminckor lett volna az indulás, de az orosz bombavetők megzavartak bennünket — válaszolta a másodkapitány. Lassan, vontatottan beszélt, a pipát ki sem vette a szájából. — Húsz óra nulla háromkor indulunk, ha semmi nem jön közbe. Állítólag csak sötétedés után indulhatnak a hajók — parancs van rá.

— Hány embert vesz fel a

hajó?

— Annyit, amennyi csak felfér — a pipa megemelkedett.

Gyementyev mosolyt vett észre a másodkapitány szája szögletében.

— Ma jön még hajó?

— Aligha... — a másodkapitány hirtelen kirántotta szájából a pipát, s felhevülten, s gyorsan beszélni kezdett. — Szeretném szemtől szembe látni azt a tökfilkót, aki az egészet kitalálta! A légitámadás alatt tízesével horgonyoztak itt a hajók, most meg csak mi rostokolunk a kikötőben. Három, négy óra telik el, amíg mi végzünk, s a következő> hajó kiköt. Sokkal észszerűbb lenne, ha egyszerre öt hajó horgonyozna itt. Vadmarhák! — bosszúsan visszadugta a szájába a pipát, s újra elhallgatott.

Gyementyev a vizsgálat eredményét bejegyezte a hajónaplóba, s lement a partra. Kunheil ezredes gúnyosan fogadta:

— No, talált valami fertőző bolhát?

— Minden a legnagyobb rendben — válaszolt Gyementyev ridegen, s odafordult az Aelita kapitányához. — Kérem, hogy a szellőztetést a lehető legtökéletesebben oldja meg.

— Jó — dörmögte a kapitány, majd megnézte óráját, s igy folytatta: — Ideje megkezdeni a rakodást.

Kunheil az ellenőrző állomás felé indult. Gyementyev csatlakozott hozzá. Az ezredes mentegetőzve magyarázta:

— Csinálja mindenki a feladatát, az a fő, hogy egymást ne hátráltassuk.

— Kötelesek vagyunk mindent elkövetni, hogy katonáink életét megóvjuk.

— Ott kellene akkor kezdeni, tiltsák meg, hogy az oroszok légitámadásokat indítsanak. — Az ezredesnek tetszhetett a vicce, mert sokáig röhögött rajta, belebámulva Gyementyev arcába.

— Volt maga a fronton, kapitány?

— Franciaországtól idáig csak ott voltam — válaszolta röviden Gyementyev.

— Furcsa, s mégsem ölte ki magából ezt a szőrszálhasogató kicsinyességet. Tudja maga egyáltalán, mi történik most?

— A háború folytatódik — mondta a kapitány élénken.

Az ezredes ránézett Gyenémentyevre, sóhajtott, mán lépdelt tovább.

— A katonai egységek úgy ellepték a kikötőt, mintha valahonnan a magasból egy szürkészöld lavina gurult volna le. Gyementyev ott állt Kunheil ezredessel közvetlenül az ellenőrző állomás előtt, az előbbi hadnagy tehát fel se tételezhette, hogy nem ismerik egymást.

■— Mikor fut be a következő hajó? — kérdezte meg Kunheilt is Gyementyev.

— Nem tudom — hárította el szárazon a kérdést. — Talán éjfélkor.

Az Aelita másodkapitánya szerint csapnivaló a kiürítés megszervezése.

— Igen? — az ezrédes végighúzta tenyerét gyöngyöző, sima arcán.

— Egyszerre öt hajót is meg lehetne rakni szerinte — folytatta Gyementyev.

— Trotter tábornok véleménye, hogy legjobb egyenként — mondta bizonytalanul Kunheil

— Nem kellene vele közölni a tengerészek javaslatát?

— Nehéz lenne, mivel a tábornok tegnap Berlinbe repült.

— S a helyettesével?

Az ezredes hallgatott,

— Mikorra jöjjek vissza ellenőrizni a következő hajó helyiségeit? — faggatta tovább ? zteletteljesen Gyementyev

rredest.

— Éjféltájban — válaszolt Kunheil, és odafordult a hadGyementyev éjjel-nappal ott{ volt a kikötőben, minden ha- ( jót átvizsgált berakodás előtti Az indulási időt pedig kése- ( delem nélkül tudatta rádión al légierővel. És rendeltetési he-i lyére egyetlen hajó nem érke-1 zett meg. A szovjet bombave-1 tők és tengeralattjárók azon- < na! megtalálták a hajókat a I nyílt tengeren. A hitleri had-(

forintot takarítottunk meg. A pártszervezet javaslatot tett arra is, hogy a rossz állapotban lévő kultúrházat nagyarányú társadalmi munkával javítsuk ki. Csak a szakemberek munkája kerülne pénzbe. A község lelkesen fogadta ezt a tervet. Sajnos, a KISZ-hez vezető utat még nem találtuk meg. Nem dolgoznak megfelelően a fiatalok. Talán ott a bajok gyökere, hogy csupa tizenöt, tizenhat és tizenhét éves található a szervezetben, s nincs egy idősebb, aki összefogná a társaságot. Most azonban ez is megoldódik. Amikor

sereg parancsnoksága rájött a . végén, hogy az induló hajók- (bálról van szó, bezzeg jönnek ról pontos adatokat szolgáltat** lányok, ugranak a nyakam- valaki, azért ismeri olyan jóidba, összepuszilnak, s váltig

a szovjet légierő a hajók út-{ irányát. Berlinből titkos pa-1 rancs érkezett, hogy fokozni I kell az elővigyázatosságot,( minden óvintézkedést meg kelV tenni, hogy több adat ne jus-1 son az ellenség kezére.

Gyementyev számított arra, hogy a hitleristák előbb-utóbb gyanút fognak, de ez ellen nem tehetett semmit. Továbbra is megfigyelés alatt kell tartania a kikötőt, legfeljebb, *

azt hajtogatják: »Hogy csináljuk, Jani bátyám, hogy jó legyen?« Minap is eljönnek a fiatalok, hogy jó lenne, ha én is játszanék délután a labdarúgó csapatban. »De eljöjjön ám, Jani bá!« — mondta a szószólójuk többször is. Hát lehet nekik ellentállni? Fiatal vagyok még, harmincnyolc éves, elrugdalom még a bőr- labdát.

ff úcsúzunk. Amikor mesz- sze magam mögött haha valami előadódik, majd ak- i gyom Komlósdot, s a Terv ként cselekszik, amint jónak (i Termelőszövetkezetet, jut

tátja... i eszembe, hogy egy párttitkár

Éjszaka a Venezia nevű életéről akartam riportot írni. olasz hajó horgonyzott le a(i S végeredményben Daru elv- vdksötét kikötőben. Olyan sű- ((társ nem is beszélt arról, csak rű sötét volt az éjszaka, hogy*a munkájáról. Egy-két elejtett fekete testének még a ícöroo-||szóból megtudtam ugyan, hogy nalait is alig lehetett kivenni. édesapja népbiztos volt 19-ben, Sehol egy lámpa, szigorúan ti- i sokat hagyott rájuk, gyerekekké volt gyufát gyújtani. Kun-áré meggyőződéséből; az egész heil ezredes rendkívül ideges család részt vett a munkásról!. Sose látta még ilyennek f mozgalomban, ő 45 óta párt- Gyementyev. Mivel nem tud- (i tag; 49-től dolgozott a párthatta, mi történt fél órával ez- apparátusban Barcson és Födött a kikötőben, nem is ért-) nyódon a pártbizottságon, de- hette izgatottságának okát. ihát ez nem sok. Vagy talán a

i munkája beszél róla eleget?

{Folytatás.) fi l.^