Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

Kedd, 1958. augusztus 19. 6 SOMOGYI NÉPLAP Színész-adoma A színjátszás hőskorában történhetett, amit most el­mesélek. Amikor még ekhós szekerek döcögtek a színpad kellékeivel s magukkal a jámbor teátristákkal is. Amikor még nem volt se tájelőadás, se hakni, de még ven­dégjáték se, mert az mind együttesen adta a színházat. Kő- épülettel akkoriban egyedül talán Kolozsvár és a német ajkú Pest büszkélkedhetett. De nem is ez a lényeg. Valahol a Dunántúl dombtengerében, úgy mondták, hogy Zalában történt, de bizony már nem emlékszem, hogy Eger- szeg vágy Kanizsa-e a színhely, hogy felütötte sátrát egy vándorló színi társulat. Volt ennél a társulatnál egy fiatal­ember, bizonyos Szögfi nevezetű (akkoriban álnevek diva­toztak a deszkák környékén), akit ugyan nem áldott meg Thália különösebb adottságokkal, mégis hőse lett eme elbe­szélésnek. Egy szép, napsugaras nyári délelőttön Szögfi uram á fő­utcán sétálgatott. Éppen szembe jött vele a társulat két színésznője. Már messziről látják ám, hogy Szögfi valamit tart a kezében és egyre csak rázogatja. • — Mit csinál, domine? — így a kíváncsi szőke asszony, Magdafalviné, ahogy közelebb értek egymáshoz. — Három napja rázom az orvosságot ebben az üvegben. — És miért nem szedi be kelmed? — érdeklődtek tovább a színészhölgyek. — Nem lehet Az van rája írva, hogy étkezés után kell bevenni belőle. Hogy mi történt ezután, nem tudom. Be bírta-e szedni #z éhező színészfi a gyógyszert vagy sem — homály fedi. ; “n-‘ — ■ ♦ bölcsen tudja: most elegáns, Cfír(idloat 1958 Ha egy nő igazán szép, nincs olyan ízléstelen ruha­darab, mely elronthatná alakjának harmóniáját, ter­metének tökéletességét. Tudják ezt jól a kül- és bel- országi ruhatervezők, s él­nek is vele, hogy égnek áll néha az ember haja. De a férfi — férfi. Dísze a fér­fiasság, nem pedig az asz- szonyi lágyság, báj, puha­ság, magakelletés. Nem? A csuda tudja. Nézzük csak azt a fiatal­embert. Arcáról csaknem értelem sugárzik, és kis ba- I jusza tekintélyt kölcsönöz ♦ megjelenésének. Kölcsönöz! | Lila blúz van rajta, bokára X tapadó kék nadrág, sárga X meg piros varrásokkal. Olyan magabiztos, fölényes minden mozdulata, mint aki Remélem azért, hogy megoldódott mégis az étkezés vala­hogy, hiszen ügyes mondásával bátran kiérdemelte Szögfi úr. Ez hát az adoma, melyet némi hozzáfűzéssel el szándé­koztam mesélni. Csak akkor lepődnék meg, ha kiderülne, hogy rosszul mondták el nekem, és nem is százharminc évvel ezelőtt esett, mint ahogy én elképzeltem azt. F. K. Nem számítottak érkezésére. Mióta a faluból a fővárosba került, alig adott életjel, magáról. Csak annyit tudtak róla a rokonok, is­merősök, hogy abban a gyárban dolgozik, amelyiknek sportköre felfedezte, és elcsalo- gatta futballcsapa­tába. Meg hogy fel­kerülése után nem sokkal megházasodott . és már egy kisgyere­kük is van. Más hír nem érkezett róla. Nem tudták, milyen anyagi körülmények között, boldogan él-e, vagy bántja valami, esetleg elromlott az élete. Az is érdekelt volna néhány em­bert, hogy mi a mun­kája, keményen kell-e dolgoznia, vagy ő is olyan lógósféle állást kapott, mint némely más focista. De nem tudtak sem­mit. mondatokkal vála- szolgatott, s inkább kérdezni szeretett volna. Nem lehetett. Beszélnie kellett, ma­gáról. — Én csak megva­gyok. Nem panasz­évig, hogyan műkö­dik a kipróbálóknál. Ettől függ aztán a to­vábbi, a nagy rende­lés. A perzsiai útból mégsem lett semmi, mert hirtelen úgy döntöttek, hogy in­Nagyképű úr hazalátogat­K Éppen ezért lepőd- _ tek meg olyan na­gyon, amikor megér­kezett. Autóbusszal, a futballcsapattal jött, amelyik itt ját­szott barátságos mérkőzést a helyi L a p k *r« BÍZ, ÉV MAJD MINDEN csak meggyógyuljon. Este, ami- SZAKÁBAN hatalmába kerít kor a műveletet megkezdtem, az az átkozott nátha. Tavasz- a szekrény tetejére tettem egy | szál, nyáron, ősszel és télen kalapot. ‘(A szomszédét kértem í egyaránt meglátogat, és ilyen- el, ugyanis nekem csak egy j kor bizony jó pár napig, sőt zsíros szélű sültös sapkám van. ‘ néha egy hétig is nálam, illet- A gyógymód pedig sapkával ve bennem lakik. Sehogy sem nem hatásos. Kalap helyett bírok tőle gyorsan megszaba- sapkát használni ugyanannyit dúlni, és nem tudom megelőzni jelent, mint kalmopirin helyett se ezt a megismétlődő erő- C-vitamin tablettákat szedni.) szakos »-vendéglátogatást«. Pe- Ezután egy lavór forró vízbe dig már próbálkoztam az ég raktam a lábam, és nekilát- világon mindennel: tam az ivásnak. Ittam, ittam. Őrjítő fejfájás közepette kü- mint a kefekötő, megállás nél- löniböző tabletták és kombinált kül. Az utasítástól csupán csak porok százait szedtem be, de annyiban tértem el, hogy már páthám és görcsös fejfájásom az elején is bevettem egy fél ezzel mit se törődött. Addig deci rumot. Gondoltam, ami iparadt . nálam, amíg meg nem biztos, az biztos. A hatás nem unt, és kénye-kedve szerint ki is maradt el. Fél óra múlva nem tombolta magát bennem, már — állítólag — azon vitat-; karcsúságát. Olyan bájos, s míg egy új pácienst nem sze- koztam az otthoniakkal, hogy J olyan ... olyan ocsmány! melt ki magának. kié az a második kalap ott a Egyszer, amikor éppen tel- szekrény tetején, és hogyan .lesen Hatalmában voltam, s került az oda, ki mer velem tetszése szerint játszadozott ve- komédiázni saját otthonomban, lem (igen gorombán, tud ját- Azt állítják, hogy mondtam szani), elcsigázottan ballagtam még mást is, de ezt nem me- a gyógyszertár felé, hogy egy rém leírni, szatyomyi orvosságot vásárol- Gyorsan ágyba dugtak, mert jak (legalább ennyi kell egy én ezt egyedül az atya úristen- igazi nátha kikúrálásához). A nek sem akartam megtenni, patika előtt összetalálkoztam lzzadás közben azonban egy Sanyi barátommal.' Kérdezi, kis levegőt kaptam, s biztosan hová megyek. Mondom neki, ebből adódott, hogy másnapra most csinos és divatos. Nem az asszonyi lágyság, magakelletés a férfiasság dí­sze? Mellette egy idősebb férfi áll. Komoly, érett ember. Csapott vállú zakó, felhajtó nélküli nadrág az .öltözete, s látjuk a kis cicát: masni van a nyakában. Szép, csauszinű {labdarúgókkal csokornyakkendő, úgy hív- ♦ _ Csókolom, édes ják, hogy propeller. Olyképp | néni, csókolom, ma­tti a székre, hogy előbb zseb- ímika, szervusztok kendőjével alaposan leporol- ; gyerekek __ toppant j a. A zsebkendő szélén csip- ♦ ^ váratlanul a ne- ke. Úgy bizony. ^ S ki valamikor legked­Az úttesten elsuhanó gép- ; vescbb ismerősökhöz, kocsi sofőrjéből nem sok lát- | és azok egy pillanat szik: csak egy rikító csík, pi- * ros svájcisapka. S mögüle egy kerékpáros bukkan elő. Matrózblúz van rajta. Hát ez igazán férfias viselet kö­zel a Balatonhoz, a magyar tenger partjain. Vigyázat! A matróztrikó fölött kis nylon kendő takarja ádámcsutká­ját. Lábán bordószín szan­dál, azután egy darabig semmi, a térd alatt fél arasszal kezdődik a nadrág. Hófehér vászonból készült halásznadrág. íme, a férfias­ság: igazán szépen kiemeli a combok vonalát, a láb Bocsánat a kifakadásért, ezentúl fenntartás nélkül hajlandó leszek elismerni, hogy az a férfias, aki nem az, az a férfias, ami nőies. De akkor miért csúfoljuk a skótok szoknyáját? Járhat­nánk mi szoknyában, visel­hetnénk édes kis tollas ka­lapokat, tűsarkú cipőt, bőd- ros alsószoknyát és nylon fűzőt is. Ugyan mit ártana? Szó sem lehet róla! Az hogy ide e, s fejemmel a pa- még maradt egy icike-picike X már túlzás lenne. Mert a li- * ”* ~J'~ 1 1 ‘ la ing, cowboy nadrág, cica­kendő, halásznadrág, blúz és csipkezsebkendő még egyál­talán nem az. Csupán 195S- as férfidivat. (Fehér) tika felé intek. — Aztán miért? náthám. No, ha már belekezd- Talán beteg vagy? — kérdez- tem — mondtam magamban ♦ te. — Az bizony — mondom —, akkor be is fejezem. Fél; neki meggyötört hangon —, munkát nem végzek. Másnap | mégpedig nagyon beteg, oly- este újabb kalapkúrát vettem,; annyira, hogy három zsebken- hogy még a csíráját is kiöljem; dővel merek csak közlekedni annak az átkozott náthának. * az utcán. — És szép sorjában Ez még jobban sikerült, mint elmeséltem neki náthám törté- az előző esti kúra. Két liter netét, fájdalmaim fokozatait, bor és két fél rum után nem meg-megújuló rohamaimat, két kalapot láttam, hanem ami­különböző testrészeimre való kor már arra került a sor, kihatásait és általában min- hogy ágyba kell térnem, se ka- dent, amit ilyenkor az ember lapot, se szekrényt nem lát- el szokott panaszolni. * tam. És mi tagadás, csoda jó — SOHASE MENJ TE IDE érzés fogott el. Szinte láttam, s— tanácsolta barátom. — Az ahogy apró rózsaszínű kari­orvosság úgyse sokat segít, kákban menekülnek belőlem a hiábavaló költekezés az egész, bacilusok. Ajánlok én neked ennél sokkal AZÖTA SEM VOLT NÄT- jobb gyógyszert, hatásosabbat HÁM. Pedig a pénz már fék-e és élvezetesebbet ennél a sok van téve az »orvosságra«, ne- keserű pornál. — És elmondta, hogy meglepetés érjen, hogy tartsak kalapkúrát. Ez a Wirth Lajos gyógymód őt már igen sokszor----------- *---------- ---------­k isegítette a bajból. Ezután — mint egy szakértő — mindent szépen, részletesen elmagyará­zott. Úgy beszélt, akár egy orvos. Tanácsának lényege a követke­ző: Este melegítsek egy nagy la­vór vizet jó sütősre. Forraljak tó két liter bort (ez a leglé­nyegesebb). Lábamat tegyem a vízbe és sütögessem, a forralt bort pedig lassan iszogassam. A szekrény tetejére pedig te­gyek egy kalapot, és addig igyák, amíg az egy kalap he­lyett kettőt vagy hármat nem látok. Általában az a jó, ha minél többet lát az ember. Amikor ez megvan, vegyek be még egy fél deci rumot, gyor­san bújjak bele az ágyba, és izzadjak rendületlenül. Az iz- zadásnál az a lényeg, hogy ne kapjak levegőt, mondta nagy komolyan. ÍGY IS TETTEM. Hiába, a beteg ember mindenre képes, múlva a kérdések özönét zúdították rá. 0 csak mosolyeott, feszengett, rövid fél­kodhatom, főleg, ha arra gondolok, hogy is kezdtem annak idején. Most nyelve­ket tanulok. Angolt, németet. De kell is. Főleg, ha az ember megtanulta, hogyan lehet a lehető legke­vesebb munkával a legtöbbet keresni. Engem már megtaní­tottak rá. — És a futball? — Az már nem olyan érdekes. Vé­gigjátszottam a baj­nokságot, de az új­ban nem szerepelek. Minek is? Lehet, how két mérkőzé­sem lenne még, az­tán megyek külföld­re úgyis. — Hová? — Először Perzsiá­ba akart kiküldeni a cég az egyik új gyártmányával. Iga­zán jó munka. Be­mutatni a holmit, az­tán ellenőrizni egy kább Kínába lenne rám nagyobb szük­ség. .. — Ó! — csodálko­zott el mindenki, de a vendég most már zavartalan nyuga­lommal folytatta. — Kína — gondol­tam —, mit csinálnék ott. Aranyéletem lenne, de azért nem hagyok magammal játszani. Én kezdtem diktálni. No, hallják! Végeredményben ró­lam van szó. Azt mondtam: én csak Németországba me­gyek, ott érvénye­sülhetek igazán. Azt felelték: kérem, tes; sék! Hát hiába, jő focista voltam azért, s szeret nagyon az igazgató meg a fő­mérnök is. Jó barát­ságban vagyunk iga­zán. 3000 márkát ka­pok kinn, ami nem rossz pénz. Ennek egy részét az asszony kapja magyar pénz­ben, a többit meg én kinn. De nem is ez a legjobb, hanem az, hogy már megbe­széltem egy szervvel, minden hónapban küldök haza legalább egy motort — olcsók és nagyon jók ott kinn —, s annak az árát is szépen leszá­molják az asszony­nak. Egy motorért 27 ezer forintot kap itt­hon a nej. Nem rossz, ugye? S ha nem akarnak fizetni, ak­kor még ők járhat­ják meg. Nálam nem lehet »okos« senki, ezt nem hagyom. A házmestemével is, már az új lakásba költözésünk után két nappal összeugrot- tam. A fiamra mert kiabálni. No aztán, amit én kiabáltam óra ... az a koporsójá­ban is a fülébe cseng majd. Lassan feláll. Ké­szülődik, mert nem­sokára kezdődik a mérkőzés. Látni akarja, ha már nem játszik. Búcsúzik, le­ereszkedően, vállve- regetően, aztán ki­mérten »ellépdel.«. A család percekig csak ül, némán. Mindenkinek cseng még a füle a vendég hangjától. Legelőször az anya szólal meg: — Istenem, ha nem ismernénk! De már gyermekkorában is ilyen volt... amikor megint nem sikerült neki valami... (Weidinger) Karikagyűrű ZIOSSZU ■sok-sok jöttem TEPELÖDÉS, ötös gyűrűkkel szolgálhatok. Másnap büszkén álmatlan éj- — Nekem ekkora kell — cérnával, szaka után elhatároztam: meg- nyújtottam a kezem —, neki... — Ekkora kell — lengettem nősülök. Mielőtt bárki sajnál- (elpirultam egy kicsit megint) már az ajtóban, ni kezdene, közlöm azt is, te- neki nem tudom, mekkora — Nagyszerű. S van-e ki­szem ezt pedig szabad akara- kell. utalása. om és józan eszemnek birto- tában, sőt, halálosan szerel­mes is vagyok. Elindultam, hogy a formasá­goknak is eleget tegyek, leg­először is megvásároljam a karikagyűrűt. A bolt dolgozói már belépésem pillanatában eolvasták az arcomról szán­dékomat: ragyogtam, mint a elihold felhőtlen éjszakákon. — Kérek két karikagyűrűt. — Jó hangosan mondtam, hogy a mellettem álló két ha- onló korú fiatalember észre- egye, mennyire nem helyes­em, hogy ők nyakkendőtűk és — Hát mérje meg. — Mivel. — Amivel akarja. G ondolkozni kezd­tem. — Megvan! Cérnával fogom megmérni. Nagyszerű ötlet, ügye? — Igen — mondta ő kedve­sen, de láttam, legszívesebben egy kötéllel mérné az én nya­kam vastagságát. — Mim van-e? — Kiutalása. — Mire? Nem lakást kérek, hanem gyűrűt. — Gyűrűre van-e kiutalása? Ha nincs, akkor menjen, el a Karikagyürüelosztó Hivatalba, vigye el tyúkszemújrairtási igazolványát, s kérjen egy igazolást, mely bizonyítja, hogy valóban nősülni akar, ezért van szüksége a karika­gyűrűre. Ha ez megvan, akkor — Indultam kifelé, amikor jöjjön vissza, és megkapja a egy még jobb ötletem támadt, gyűrűt, ha el nem fogy addig. Visszamentem. J? LMENTEM AZ EMLI­Nem lehetne elvinni né­JZi TETT HIVATALBA, más haszontalan apróságok hányat, aztán amelyik jó, azt ahol megkérdezték, nem fül­Modern tejgazdaság nézegetésével töltik idejüket, helyett, hogy vennének ők is néhány karikagyűrűt, és ko­moly, megfontolt lélekkel ké­zülődnéne.k az életre. — Milyen méretben? — az eladó kérdése szakította meg méltatlankodó gondolataimat. — Hogyhogy? — Milyen nagyságút kér? — Igen, igen. Egy negyven- ötöset meg egy harminche­test. — Mi az, hogy negyvenötös meg harminchetes? — A cipőm nagysága meg a ... — elpirultam —, a ... akié lesz a másik gyűrű ... .— Nálunk más méretek megtartjuk. — Nem. — Miért? A két fiatalember kunco­gott, és egyéb módon komoly■ bevalónak szándékozom-e használni majd a gyűrűt, nem ceruzahegyezőt akarok-e fab­rikálni belőle, nem interkon­tinentális rakétát akarok-e Egy svédországi szepará­tor vállalat különleges tar­tálykocsit szerkesztett, amely fejőgépekkél van fel­szerelve. A berendezésnek az a célja, hogy egyetlen gépezet végezhesse a tej­gazdaságban az összes te­henek fejését, és ugyan-! akkor ez szállítsa is a tejet vannak, mint a cipőgyártásnál. a központi szeparátorhoz. I Egyes, kettes, hármas, négyes, talankodott a sarokban, ahe- építeni, s még egy-két dolgot, lyett, hogy megfontolt lélek- amit azonban elfelejtettem kel készülődnének ők is az már. életre. Meg is mondom nekik, — Nem, én igazán nem, En csak legyen alkalmam egy- nősülni akarok — bizőnyít- szer — határoztam el, most gattam kicsit ijedten, ugyanis azonban beértem annyival, ilyen tekintélyes, komoly hi­hogy mérges tekintettel két- szer -háromszor végignéztem rajtuk. — Azért, mert nem! Érti? — Értem, csak ... Hát ha nem lehet, akkor nem lehet. De még mindig megmérhetem cérnával. Igaz? — Meg. Azzal megmérheti. KIRÁLYFI ClM ELADÓ, .i John Gawsworth ír szár­mazású író kétszáz ajánla­tot kapót hirdetésére, amely­ben 12 000 svájci frankért eladásra ajánlotta fel Redon. da királyságot, az Antillák egyik kis szigetét, ahol né­hány száz benszülött él. John Gawsworth ugyanis azonos Juan redondai királlyal, aki a királyi címet ünnepélyes szertartással vette át Matt­hew Shiel ír kereskedő fiá­tól. Matthew Shied tötob mint száz évvel ezelőtt szállt partra Henondán, és király- lyá koronázta magát. A pénz. ügyi nehézségekkel küzdő Juan király legesélyesebb utódjelöltje Bertái Bem adot­té svéd gróf, a meggyilkolt ENSZ-közivetítő 22 éves fia­ÉRDEKESSÉGEK f JURCS1SÍG0K MŰVÉSZEK — ATLÉTÁK Amit az előadóművé­szek tapasztalatból már régen tudnak, azt most a tu­dományos kutatások is alá­támasztották: az éneklés je­lentős testi erőkifejtést igé­nyel. Francia tudósok állít­ják, hogy a Tosca nagyáriá­jának eléneklése legalább olyan megerőltetésbe kerül, mint 200 méter lefutása, s egy Wagner-opera főszere­pének eljátszása majdnem annyi energiát vesz igényb» mint a maratoni futás. ÚJABB LOCHNESSI SZÖRNY A LÁTHATÁRON REMBRANDT MINT KÍSÉRLETI nyúl Az egyik philadelphiai fes­tékkereskedésben a követ­kező kirakati reklámmal kí­vánják emelni a forgalmat: »Természetesen ön is tud festeni! Vegyen ecsetet, fes­téket és palettát nálunk, s kezdjen hozzá! Rembrandt is így kezdte!« A hagyományos lochnessi szörny, amely az angol tele- .KOVFSS „ vízió közönségé előtt nemrég kövess, SZÉP FÉRFIÚ....« ünnepelte sok éves születés­napját, most konkurrenciát kapott. Skóciában, a Tay fo­lyóban egy autóbuszsofőr és egy kalauznő állítólag ha­sonló szörnyet látott. A-loch­nessi mindenesetre még mindig túltesz ifjabb társán, mert ez utóbbi, a szemtanúk állítása szerint, csupán 3 mé­ter hosszú. Juan Lasmiranjo, ismert spanyol régész görögországi ásatásai során különleges szandálokat talált, amelyek az i. e. V. századból származ­nak, és minden kétséget ki­záróan kurtizánok ruhatárá­hoz tartoztak. A szandálok talpán a szögek olyan elren­dezésűek, hogy a hölgy lép­tei nyomán a homokban ez a szöveg olvasható: »Kövess, szép férfiú«. vatalokban mindig elfogódatt vagyok egy kicsit. Aztán megkaptam végre a bélyegzős igazolást, szaladtam a boltba, előkerestem a cérnát, s vittem haza boldogan a gyű­rűket. Estefelé gyorsan megtartat­tuk az eljegyzést, nehogy az a . hivatal meggondolja magát, s visszavonja gyűrűviselési en­gedélyünket. Vacsora után Esztikéhez hajoltam, hogy be­bizonyítsam: legényebb va­gyok, mint az az alamuszi Marci. — Nem szabad! — húzódott el Eszti —, nincs csókolózási engedélyünk. — Igaz — jutott eszembe, s nyúltam a keze után, hogy legalább kéz a kézben sétál­junk kicsit. — Nem szabad! — Rántotta el a kezét —, hiszen még érintkezési engedélyünk sines. — Valóban, de hát akkor mit tegyünk? Unatkozni fo­gunk — már kezdtem is ásí- tozni. — Ne ásítozz, hanem kelj fel már, elmúlt nyolc óra. p ISLOGTAM MÉG, de-*■ kiugrottam az ágyból álmomban. Valójában csak egyik szememet nyitottam ki félig és aludtam tovább. Virányi Pál .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents