Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-02 / 181. szám
Hidrotechnikai építkezés a Szovjetunióban Beszélgetés B. Abramovvol, a Szovjetunió Villamoserőmíívei Minisztériumának főmérnökével — Milyen lehetőségek állnak a Szovjetunióban a hidrotechnikai építkezés előtt? — A Szovjetunió területét több mint 108 000 kisebb és nagyobb folyó szeli keresztül. Kiszámítottuk, hogy e. folyók energiája — amelyet műszakilag is hasznosíthatunk — évente 1720 milliárd kilowattóra. Ezek a lehetőségek tehát adva vannak, és az ismert lenini terv alapján már évtizedek óta harcolunk e lehetőségek mind szélesebbkörű kihasználásáért. 1935-ben már 11 vízierőmű működött, amelyek összesen 771 000 kilowatt kapacitással dolgoztak. Jelenleg a Szovjetunióban több mint 120 vízierőművet találhatunk, s hazánk elektromosenergia termelés tekintetében a második helyen áll a világon. — Milyen nagy hidrotechnikai építkezések folynak most Szovjetunió-szerte? — Két szibériai folyón a világ egy-egy legnagyobb vízierőművét építjük fel. A Jenyiszej vizét a krasznojarsZki vízierőmű használja fel, amely 4 millió kilowatt kapacitású lesz. Az erőmű vízgyűjtőmedencéje több mint 100 milliárd köbméternyi lesz, s mélysége meghaladja a 100 métert. A Jenyiszej balpartján nem hajózható zsilip, hanem hajó- emelő-felvonó épül majd. Ez a hosszadalmas zsilipelés helyett néhány perc alatt 12 emelet magasságba emeli az úszóegységet. A krasznojairszki vízierőmű az egyik legjövedelmezőbb létesítményünk lesz. Egy kilowattóra elektromos energia előállításának önköltsége mindössze 0,74 kopejka. A Jenyiszej folyón összesen 7 erőművet építünk fel, amelynek összkapacitása túlszárnyalja a 20 millió kilowattot. A másik kiemelkedő építkezés, amelyről beszélni szeretnék, az angarai bratszki vízi- erőmű. Itt épül az ország legmagasabb gátja, amely 127 méter magas betonfalból áll. Az erőműnél 105 méteres vízmagasságot érnek majd el. Mesterséges víztároló medencéjének befogadóképességét 179 köbkilométerre tervezik. Az erőmű kapacitása 3,6 millió kilowatt, átlagos évi termelése 21,7 milliárd kilowattóra. — Milyen újszerű problémák adódnak a hidrotechnika fejlesztése folyamán? — Legfontosabb törekvésünk, hogy az erőműveket energia-rendszerbe foglaljuk. Ezt követné az automatizálás és a távirányítás problémáinak teljes megoldása. Napjainkban már működnek területi energia-rendszerek, mint például a központi, a déli és az uráli. Most azt tervezzük, hogy Létrehozzuk a Szovjetunió európai részének egységes energetikai rendszerét. Jelenleg komoly munkálatok folynak Közép-Szibéria egységes energetikai rendszerének kialakítására. Az első lépést a tomszki, a novoszibirszki, a bamauli, a kamerovói és a krasznojarszki energia-források egyesítése jelenti. Ezután idecsatolnánk az irkutszki és a bratszki erőműveket is. Végül pedig e létesítményeket egybekapcsolnánk a Szovjetunió európai részének egységes energetikai rendszerével. Ultrahanggal készítik ki a prémet A közönséges báránybőrből csak hosszú megmunkálás után lesz finom, puha prém. A báránybőr kidolgozásánál különösen sok időt vesz igénybe az úgynevezett folyadékos kikészítés. A bőrök mosása, zsírtalanííása, sókkal és savakkal történő megmunkálása, cserzése, festése, mind külön- külön tartályban történik. A tartályok megtöltése és kiürítése a munkaidőnek csaknem a felét emészti fel. A belsi (Szovjetunió) szőrmekikészítő üzem újítói elhatározták, hogy ultrahang segítségével gyorsabbá teszik a báránybőr kikészítésének technológiáját. Erre a célra egyszerű szerkezetű generátort készítettek, és vibrátorokat alkalmaztak. A kísérletek első napján súlyos hiba történt. Amikor a bőrt kivették a tartályból, az újítók kétségbeestek: a bőr teljesen csupasz volt. De nem adlak fel a küzdelmet. További kísérletezés után rájöttek, ha a bőrt állandóan kevergetik az oldatban, akkor a szőr nem hull ki, sőt még erősebb lesz. A belsi újítók öt hónapig tartó laboratóriumi kísérletek I után az üzemben folytatták a I munkát. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A technológiai folyamat sokkal rövi- debb lett, és a kikészített bőrök minősége jelentősen emel- , liedett. A régi eljárással a ' nyersbőr áztatása több mint | húsz órát vett igénybe. Ultra- 1 hang alkalmazásával viszont a művelet mindössze három és félóra hosszat tart. A zsírta- lanítás most 5 percet vesz igénybe másfél óra helyett. A pikkel-cserzés tíz órával, a festés pedig három és félórával kevesebb időt vesz igénybe. FŰTÉS MA ÉS HOLNAP üiiiiiiiHniiiiiiiiitiiiinniiniHimiiiiti MA Eddig is sok mindent hallottunk már a hősugárzás fizikájáról és annak alkalmazásáról. Nézzük most meg, vajon van-e még valami terület például a háztartásban, házunk táján, ahol eddigi ismereteinket közvetlenül hasznosíthatjuk? Hogyne! Hiszen itt van az Újtípusú szovjet vitorlázó repülőgépek A vitorlázó repülés — a bátrak sportja — rendkívül közkedvelt a Szovjetunióban. Szovjet ifjak és leányok ezrei sajátítják el e sport minden titkát, és hódítják meg a levegő óceánját. A szovjet repülő- gépipar e közkedvelt tömegsport további fejlesztése céljából új típusú vitorlázógépek gyártását kezdte meg. A DOSZAAF kijevi repülőklubjának repülőterén már megkezdték az iskola-repüléseket az A—11 és A—13 típusú vitorlázó repülőgépekkel, j Az A—13 teljesen fémből készült, serozatgép. Alkalmas a műrepülés legbonyolultabb figuráira. Az »A—11« típusú vitorlázó- gép csupán annyiban különbözik az elsőtől, hogy szárnyai valamivel hosszabbak. Ez a gép kiválóan alkalmas célrepülésre. A kazanyi repülési intézet egy másik, szintén teljesen fémből készült vitorlázó típust készített elő sorozatgyártásra. A »KAI—11« sikeresen kiállta a próbát. Annak ellenére, hogy fémből készült, 30 százalékkal könnyebb az azonos típusú fából készült vitorlázógépektől. Indítása vontató géppel is történhet. egyik legkellemetlenebb probléma: a téli tüzelés, ahol ezt nem központiasan oűdják meg. Nézzük meg, hogy a hősugárzás fizikájának ismeretében hogyan alkalmazzuk leghelyesebben kályháinkat? Célunk, hogy a kályhában elégetett tüzelőanyagnak, fának, szénnek minél nagyobb része érvényesüljön hasznosan, minél több meleget tudjunk a fűtőszerkezet segítségével hasznunkra fordítani. Ha a tüzelőszerkezetnek az a célja, hogy a helyiséget, szobát, melyben el van helyezve, közvetlenül fűtse — pl. szobakályha —, ezt két úton is elérhetjük. Az egyik az, hogy a kályha külső felülete minél nagyobb legyen, hogy minél nagyobb területen árassza melegét a szobába. A másik, hogy a kályha felülete úgy legyen megválasztva, hogy az jól sugározza a hőt. Nézzük meg, hogy mi történik akkor, ha a kályha kicsi, és jól ki van fényesítve. Tegyük fel, hogy jól szerkesztett vaskályhát vásároltunk. Mikor hazavisszük, kitisztítjuk szép fényesre, hogy dísze is legyen a szobának. Próbaképpen be is fűtünk. Csodálatosképpen azt fogjuk tapasztalni, hogy bármilyen jól is ég az a sok tüzelőanyag a kályhában, a kályha csaik nem ad elég meleget. No, majd holnap. Első próba nem próba. És, bizony, holnap is úgy fogjuk tapasztalni, holnapután is. Egyszerűen azért, mert a kályha nem tudja megfelelő mértékben leadni melegét. Ha a kályhához hozzáérünk, megégetheti kezünket, oly meleg. De nem tudja ezt a meleget kisugározni, mert kifényesítettük, és a fényes fémfelület nagyon kevés meleget sugároz. Nem mondjuk azt, hogy hagyjuk kályhánkat rozsdásan, noha, mint a tapasztalat mutatja, akkor sugároz legjobban. De ha szépíteni akarjuk, ne grafitporral kenjük be. Ha egyben szép és jó kályhát akarunk venni, vegyünk zománcfestékkel festettet. Nagyon jól sugároznak a különböző színű cserépkályhák. A fényes alumíniumfestékkel befestett kályhák jóformán semmit nem sugároznak. Alumíniumfestéket sem a kályha Ha kicsi, az égés közben kelet- ( csöveinek, sem magának a kezett forró füstöknek nincs alkalmuk a kályhában lehűlni, azaz a kályhát felmelegíteni. Az ilyen kályhák, ha sok tüzelőt helyezünk el bennük, nemcsak maguk melegek, hanem kéménycsövük is rendszerint kipirosodik. Ne gondoljuk azonban azt, hogy a szobában levő kályhacsövek melegek csupán, hanem a kéményen eltávozó füst is haszontalanul meleg, és így sok meleg vész kárba. kályhának befestésére ne használjunk. A falusi házakban alkalmazott, beépített tűzhelyeik és kemencék fehérre meszelése azt eredményezi, hogy a tűzhelyek a helyiséget meszelt felületükön viszonylag kevéssé melegítik. Ennélfogva, ha szépészeti szempontból a kályhákat is festik, célszerű olyan festéket alkalmazni, mely nem csökkenti a falak sugárzás útján történő hőleadását. HOLNAP | A fonyódi fúrás Fonyódon egy. év óta mélyfúrás folyik abból a célból, hogy a Csiszta-pusztaihoz hasonló meleg vizet tárjanak fel. Július közepén a fúrásból szénsavas, kénes, savanyú viz tört elő, amely a magyarországi ásványvizek szokott alkatrészeit is tartalmazza. A vizet az Országos Közegészségügyi Intézet, valamint a Földtani Intézet vegyészei megvizsgálták, és a szakértők arra a végső következtetésre jutottak, hogy általában a balatonfüredi ásványvízhez hasonló. Szénsavas fürdőként tehát alkalmas a szív és vérkeringési rendszer betegségeinek, a testi és szellemi kimerültségnek a gyógyítására, ivókúraként pedig mindenféle huru- tos gyomorbántalmak, valamint cukorbaj ellen. A fonyódi víz szénsavtartalma azonban sokkal erősebb, mint a füredié (a megtöltött szódásüvegből magától kispriccelhető), és hozama is jóval bővebbnek ígérkezik. Jelenlegi elfojtott állapotában 6 liter jön fel percenként, de a Földtani Intézet geológusának véleménye szerint a szabályozás után ez 40—50 literre növekszik majd, míg a füredié kb. 20 liter. A gyógyvizet kb 405 méter mélységben érte el a fúrás. A csövezés viszont 423 méterig ér már le. így a szénsavas víznek csak a csövet alulról meg' erülő részei juthatnak be a csőbe, illetve kerülhetnek felszínre, a többi elvész a talaj alsó rétegeiben. A teljes hozam eléréséhez tehát a fúrócsöveket 405 méterig vissza kell húzni. E?y kis földtörténet Ást értékes gyógyvíz a föld mélyéből tört fel a fúrással elért mészkőrétegek repedésein keresztül. Tudnunk kell, hogy a Dunántúl e területének felszínét az egykori Pannon-tenger üledékeiből képződött agyag- és homokrétegek képezik, mégpedig több száz méter mélységig. A Pannon-tenger a földtörténet harmadkorának végén, a pliocénban borította e területet mintegy 6 millió . éven át, amikor még a Balatonról, az ezt környező hegyekről nagy a Dunáról szó sem volt. A kiima is más volt. Hatalmas szelek hordták messze északról, a Kárpátokon túlról és az ázsiai sztyeppékról a homokot és port a lefolyástalan tengerbe, amíg az fel nem töltődött, el nem mocsarasodon. A feltöltödés ütemére vonatkozólag hires Balaton-kutató tudósunknak, Cholnoky Jenőnek a számításait vehetjük alapul, aki azt állapította meg, hogy 100 év alatt kb. 3—4 cm rétegvastagságú por és homok hull a Balatonba. Ez tehát azt jelenti, hogy tízezer év alatt 3—4 méter, egymillió év alatt pedig 3—400 méter lehetett legalább is a Pannon-tenger fel- töltődése. A feltöltödés óta különböző tektonikus mozgások folytán az egységesen szárazulattá leit tengerfenék üledéke megtöredezett, lesüllyedt vagy fel- emelkedett, tetejéről pedig kb. 200 méter vastag réteget hordott el a szél. Így a pannonüledékek mélysége változó, és változóak természetesen az alatta levő, régebbi tengerekből származó üledékek is. A Balaton déli partján, Siófoknál például már 80 méter mélységben a földtörténet ókorából, a paleozoikumból származó kvarcos fillit van, amit viszont Földvárnál csak 286 méteren érünk el, pannon-, szarmata- és mediterrán-r^t» gek alatt. Fonyód közvetlen környékének geológiai rétegződésére vonatkozólag — az 1950-es évek elején végzett buzsáki olajkutatások révén — több adatunk is van. Ezek közül a fonyódi fúrás tervezési alapjául szolgáló csiszta-pusztai fúrások 498 (B—17), illetve 510 (B—16) méter mélyen érték el az alsó pannonrétegek alatti — a földtörténet harmadkorának miocén korszakából származó — szarmata-tor- ton mészkőrétegeket, amelyekből ma 593 méter mélységből a 42 fokos meleg viz feljön. A két, egymástól mintegy 600 méterre telepített csisztai fúrás adataiból eleve megállapítható volt, hogy a meleg víz adó mészkőréteg a Balaton felé enyhén emelkedik. A következtetés helyes volt, mert a fonyódi fúrás 395 méteren érte el — a pannonrétegeken keresztülhatolva — a mészkövet, s kb. 405 méteren harántolta azt a repedést, amelyen a szénsavas víz felbugyog. A kérdés már most az, hogy folytassuk-e az eredeti cél szerint a melegvíz-fúrást, vagy pedig aknázzuk ki a váratlanul ölünkbe hullott szénsavas kincset? Mert hogy a kettőt egy fúrásból megkapni nem lehet, az kézenfekvő. A döntés könnyű. Magyar- országon több hévvízű fürdőnk van, szénsavas fürdőnk — két- három eldugott helyen lévőn kívül — azonban csak Füreden. Ez tehát olyan érték, amelyet feltétlenül kamatoztatni kell, annál is inkább, mert jelenléte biztos, és nem zárja ki — egy újabb fúrással — meleg vizű fürdő létesítését. A Földtani Intézet terület- Uetékes geológusának javaslata is ily értelmű. Szüntessük meg itt a fúrást, építsük ki a szénsavas fürdőt és ivócsamo- kot, száz méterrel odébb pedig kezdjünk új melegvíz-fúrást a régi terv szerint. Köztudomású, hogy a mélyfúrás — az elégtelen műszaki felkészültség folytam — oly vontatottan haladt, hogy a munka az eltelt félévben jóformán állt. Uj fúrás esetén, erőteljesebb műszaki vezetéssel — a tudományos kutatást célzó úgynevezett magfúrás mellőzésével — egy hónap alatt el lehet jutni a már feltárt alsó rétegekig (435 m), amely után cca 100—150 méteren belül várható a szarma- ta-torton emelet meleg vizet szolgáltató rétege. Hogy mit jelentene ez a kettős fúrás Somogy megyének, azt talán azzal jellemezhetjük leginkább, hogy oly fürdőhely egész Európában nincs, ahol három különféle természetes fürdőlehetőség állna rendelkezésre, úgymint: a Balaton strandja, a szénsavas és a reuma-fürdő. Fonyód a szénsavas vízzel egy csapásra országos jelentőségűvé lett, és csak rajtunk áll, hogy a fürdő és ivócsarnok kiépítésével az egyszerű balatoni fürdőhelyből gyógyfürdőt csináljunk. Ez a hír, ez a gyógyfürdői rang pénzbe kerül. De olyan pénzbe, amely a szív-, a reuma- és gyomorbajok sajnálatos elterjedtsége folytán rövid időn belül visz- szatérül, sőt hatalmas hasznot hajt majd. Az ölünkbe hullott lehetőségeket ki kell tehát használnunk és nagyvonalú előrelátással megterveznünk a Balaton legnagyobb gyógyfürdőjének ígérkező festői fonyódi terület kiépítését, jól megjegyezve a természet örök igazságát, hogy: vetés nélkül nincs aratás! MÓRICZ BÉLA, a TIT földrajzi szakosztályának tagja. Közvetlenül a háború után foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a napenergia hasznosításának régi problémáját végre gyakorlatilag megoldják. Svájcban foglalkoztak a téli fűtésnek a napenergia felhasználása révéin történő megoldásával, és 1946-ban létre is hoztak egy kísérleti berendezésit, melyben a hőtárolást vízmedencékkel oldották meg. Olaszországban G. Vinaccia professzor fejlesztett ki egy új berendezést, melynek segítségével a napenergiát víz desztillálójára tette alkalmassá. A Párizs melletti Meudonban 1946-ban állították fel az első »napkemencét«: ez esetben első ízben sikerült az embereknek azt a régi vágyát megvalósítani, hogy a napenergia révén magas hőmérsékleteket érjenek el. Parabolikus tükrök segítségével sikerült elérni, hogy a napsugaraiknak grafitra való koncentrálása révén a grafit hőmérsékletét 3500 fokra emelték. Ezt a kemencét ndtrogén- oxid (NO) előállítására használják, mely egyúttal az első lépés arra, hogy műtrágyát levegőből állítsanak elő. (így a műtrágya ezen alapanyagának előállítása csupán a berendezés kezelésének és karbantartásának, amortizációjának költségét viseli.) Ezek a kísérletek oly sikerrel jártak, hogy azzal lehet számolni: ez az új alkalmazás egy napon az ipari berendezések között is helyet kap. Mindezeken kívül a föprob- léma a napenergia tárolásában van. A lakóhelyiségek fűtésével kapcsolatban ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznak. Ismeretes, hogy minden kristályosodási folyamatnál jelentős hőmennyiségek szabadulnak fel, míg fordítva egy hőtárolási folyamat lehetséges. Ilyen eset állhat fenn glauber- sóval kapcsolatban is a Nap melegének hatására. Ennek az elvnek az alapján a magyar származású dr. Telkesmé, aki mint metallurgiával foglalkozó dolgozik a bostoni Massachu- sett-egyetem technológiai intézetében, a teremfűtésre teljesen új eljárást dolgozott ki. 1948 őszén a Boston melletti Doverben Eleanor Raymond építésznő olyan házat épített, melyet az előbbi elven napenergiával fűtöttek. Napi 3—4 óraj napsütés felhasználásával kb. 15 liter glaubersót olvasztottak meg, mely képes így annyi energiát tárolni, hogy néhány helyiséget két hétig tud 21 fok hőmérsékleten tartani. A napsugarakat hatalmas ablaküvegek mögött feketére festett rézlemezeikkel fogták fel. Ezek az abszorbeált (magukba elnyelt) meleget a környező levegőnek adták át, melyet ventillátor segítségével vezetnek a glaubersótartály- >hoz. A visszakristályosodás alkalmával az ezáltal felmelegedett levegőt ismét a helyiségekbe vezetik vissza, ahol termosztatok (hőt állandóan tartó szekrény) gondoskodnak a hőmérséklet egyenletességéről. A kísérleti fűtés egész télen működött, és mivel a glaubersó nem használódik el, teljesen költségmentes fűtést ad. Hogy ez a berendezés, ez a fűtési rendszer ennyire ideális, csak annak tudható be, hogy azt a Föld 42. szélességi fokán alkalmazták. A mi klímaviszonyaink közepette azonban ez nem kifizetődő. Egy másik figyelemre méltó szempont, melyről a tudósítás nem szól, az a körülmény, hogy hogyan befolyásolja a gyakorlati viszonyokat a kristálvosodási folyamat alkalmával minden bizonnyal létrejövő elektromos feltöltődési jelenség. Ezek szerint eljutottunk az emberiség régi álmának megvalósításához: a Nap hatalmas hőenergiájának hasznosításához. Ez a találmány új, és még nem elemezték minden tekintetben. De bízhatunk benne, hogy gazdaságossága esetén általánosan használatba fog kerülni. (Részlet a TIT »-A hősugárzás című útmutatójából >
