Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-11 / 162. szám
^pocN5''5 VILÁG PROLETARIAT, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XY. évfolyam, 162. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1958. július 11. Mai számunk tartalmából: R Francia Kommunista Párt július 14-i fs hi», s OTTHONUNK Balatoni képeslap A kaposvári agyagedények sikere a nagyvilágban A budapesti Országos Népi Iparművészeti Kiállításon az idén júniusban, egy igen szép formájú és ízlésesen díszített virágos váza előtt hosszabban elidőzött a látogató. Ez a váza ugyanúgy, mint a mellette elhelyezett mokkás-készlet, Kaposvárott készült és Tamás László fazekas népművész mesterségbeli tudását, valamint a szövetkezet erejét hirdette a műcsarnoki kiállításon. A vitrinek azonban csak egy cseppjét adták annak a munkának, amit a kaposvári Agyagiparosok Népművészeti, Háziipari Termelőszövetkezetében végeznek. Már csak azért sem lehetett teljes a kép, mert a készítményeiknek gazdag választékából külön kiállítást is rendezhetnének. Pedig hat éve dolgoznak . önállóan, s ez alatt az idő alatt a műszaki körülményeik és a művészi színvonal olyan fokot ért el, hogy jelenleg áruiknak túlnyomó többsége a nemzetközi piacra jut. Beiruttól Brüsszelig 1955-ben égettek először féltő gondossággal exportra szánt árut: kicsiny hamutartókat a beiruti szobák asztalára, s azóta egyre kelendőbb a kaposvári agyagholmi. London jelentkezett ezután, mert szépnek találták a magyar motí- vumökkal díszített cserépedényeket. a népi egzotikum kedvelői a ködös Albionban. Most pedig itt van Brüsszel. Ä vi- lágkiállítáá megnyitása óta, szombaton a harmadik szállítmányt engedik útjára, mert az első kettő jó áron elkelt. Elküldték először 6200 kisalalkú, úgynevezett cirokmintás hamutartót és fald tányért. A nyitás első napján négy frankért árusították ezeket a kis hamutartókat. De csak az első nap, mert másnap már a kelendőség miatt nyolc frankot is szívesen megadott érte a világ másik sarkából érkezett látogató. A kaposvári agyagáru végképp bebiztosította helyét,, mert legutóbb már ilyen rendelést adott a brüsszeli világ- kiállítás kereskedelmi irodája: »Küldjenek mindent, amit tudnak!« S most, ha a látogató belép a műhelybe, a . különféle nyers- és égetett agyagholmiktól roskadozó polcokon és a forgó korongon a Brüsszel számára készített portékát látja. Hamutartók, paraszt-tányérok, úgynevezett habán motívumokkal díszített virágvázák és ízléses mokkás készletek várják, hogy útra keljenek a belga fővárosba. Huszonnégyféle termékre mintarendelés Kölnből Az egyik felső polcon pedig fekete alapú, karcolt-mintás, színes virágcserép tokok vannak szép sorjában; a kölni Singer cég rendelése. Nemrégen ugyanig nálunk járt egy nyugatnémet nagykereskedő, ki meglátott egy hasonló vázát és azt mondta: »Ez kell nekem! Kérem készítsenek mintákat ebből, s ha beválik, annyit rendelek önöktől, hogy az egész szövetkezet csak nekem fog dolgozni!« Ugyancsak nagymennyiségű megrendelést kaptak . Norvégiából, Osloból és Koppenhágából a Svensk Staal cégtől hamutálfcékra és a magyar motívumokkal díszített fali tányérokra. Ezek a megrendelések azt jelentik, hogy a szövetkezet egyelőre csak külföldnek dolgozik. Legalábbis szériában. Ötlet, melyet idegenek valósítottak meg Az utazásra váró készítmények közé néha felkerül egy újabb vonalú vagy festésű kávés-készlet, vagy egyéb cikk. Tamás László, a népművészet mestere készíti ezeket az iparművésze tileg is jó darabokat, akit szakértelme és tehetsége nemcsak az új iránt tesz fogékonnyá, hanem a szövetkezet többi dolgozóival együtt / hasznos, a célszerű keresésére is igen nagy figyelmet fordít. Például 1954-ben Barth Ferenc és ő beadtak egy újítást, dupla falú, termosz hatású teáskanna készítésére. A minta- példányt el is készítették' fényes, fekete színűre festett agyagból. A javaslat az volt, hogy vegye át ennek a gyártását a pécsi Zsolnai gyár, mivel a kettős falat önteni kell, s az agyag nem, csak a porcelán önthető. A kancsó 1954 óta itt áll a szekrényben árván, egyedül, a mintapéldány semmit sem jelentő értékével. Pedig érdemes lett volna kísérletképpen is gyártani nálunk, Magyar- országon. Mert Nyugat-Német- országban egy szaklap nagyhangú cikke szerint 1958-ban elkészítették »először a világon« a kettős falú .porcelán teáskannát. Pedig fia’ akkor akad valaki, aki pártját fogja az újításnak, ma talán úgy ismernék szerte az országban, hogy a megvalósítás alapgondolata Kaposvárról, a szép agyagedények készítőitől származik. Király Ernő HARC A BÉKE BIZTOSÍTÁSÁÉRT ÉS A SZOCIALIZMUS GYŐZELMÉÉRT címmel mondott beszámolót Walter Ulbricht Németország Szocialista Egységpártja V. kongresszusán Berlin (MTI). Németország Szocialista Egységpártja július 10-e és 16-a között rendezi meg V. kongresszusát. A DPA hírügynökség jelentése szerint csütörtökön délelőtt Berlinben megnyílt a párt kongresszusa. Ezen a napon hangzott el Walter Ulbricht- nek, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának beszámolója »Harc a béke biztosításáért és a szocializmus győzelméért« címmel. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának az V. pártkongresszus elé írásban terjesztett beszámolóját. A beszámoló bevezetőben leszögezi, hogy a IV. pártkongresszus óta eltelt négy év alatt a központi bizottság következetesen a kongresszus által meghatározott fő irányvonal alapján vezette a pártot. Leszögezi a továbbiakban, hogy a beszámolási időszakba esik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- szusa, amelynek határozatait Németország Szocialista Egységpártja helyesléssel fogadta. A beszámoló bevezető része közli, hogy Németország Szocialista Egységpártjának nagy harcot kellett folytatnia a re- vizionizmus és az opportunizmus ellen, de ebben a harcban a párt egysége megnövekedett és a párt felsorakozott központi bizottsága körül. A beszámoló első fejezetében leszögezi, hogy Németország Szocialista Egységpártja a testvérpártokkal együtt következetes harcot folytatott a béke biztosításáért és megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és hozzájárult a nemzetközi erőviszonyoknak a béke és a szocializmus javára való megváltoztatásához. A nemzetközi fejlődésben mind világosabbá vált a mélységes ellentét az imperialista bonni rendszer és az Adenauer-féle CDU támadó politikája, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Németország Szocialista Egységpártjának békepolitikája között. A bonni külpolitika vonalvezetése arra irányul, hogy az Egyesült Államok segítségével hegemon gazdasági, politikai és katonai helyet foglaljon el s Európában megteremtse uralmi helyzetét. A bonni kormány szabotálja a nemzetközi enyhülést szolgáló erőfeszítéseket és a maga részéről elmélyíti a fennálló ellentéteket, Ezután leszögezi: tekintettel arra, hogy a bonni uralkodó körök és a szociáldemokrata pártvezetés pártunk, népi kamaránk és kormányunk minden ajánlatát és javaslatát elutasította és Nyugat-Né- metország a fegyverkezés útjára lépett, megszűnt az össznémet szabad választások megtartásának utolsó lehetősége is. A beszámoló ezt követően ismerteti a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a leszerelésre, az atom- fegyve(0k betiltására, a háboríts propaganda megszüntetésére, a gazdasági kapcsolatok rendezésére irányuló javaslatait. A beszámoló ezt követően ismerteti a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a magyar dolgozó népnek nyújtott segítséget, valamint támogatást, majd kiemeli a magyar párt- és kormányküldöttség 1958 márciusi NDK-beli látogatásának, továbbá az itt léfolytatott tárgyalásoknak a jelentőségét. A továbbiakban utal a kapitalista országok kommunista pártjaival folytatott megbeszélésekre, majd leszögezi, hogy: »A központi bizottság erőfeszítéseket tett a pártunk és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti kapcsolatoknak a marxizmus—leniniz- mus és a proletár nemzetköziség elvei alapján való rendezésére«. A beszámoló közli, hogy Németország Szocialista Egységpártjának a küldöttsége azért nem vett részt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének kongresszusán, mert a részvétel lehetetlenné vált a jugoszláv pártprogramnak a 64 kommunista és munkáspárt moszkvai nyilatkozatával és a marxizmus—ieninizmus lényeges elveivel való szembenállása miatt. A beszámoló második fejezete az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével, a harmadik fejezet a népi demokratikus rend fejlesztésével foglalkozik; A beszámoló befejező részében közli, hogy a párttagok és a tagjelöltek száma 1 472 932- re emelkedett, A gabonás szekereké a szó Kaposhomokon Szerdán, csütörtökön utols ót lendült a kasza a kaposho- moki határ gabonavetéseiben. A kaszások, marokszedők, kévekötők megtették a magukét — befejeződött az aratás. Csütörtökön reggel Kiss Ferenc szérűjébe beállt a gépállomás kévékkel magrakott vontatója, a faluban kezdetét vette a behordás. A betakarodás a tanács végrehajtó bizottsága által elkészített menetirányterv szerint halad, a gazdák segítik egymást, hogy úgy emelkedjenek az asztagok, ahogy majd a cséplőgép sorra veszi a szérűket. Mint Lébó Lajos elvtárstól, a községi tanács titkárától megtudtuk, hétfőn Kiss Ferenc udvarában felbúg a cséplőgép, s a sárguló »élet« elindul vándorútjára. ____________ B alatonlellén nyílik meg a megye első szélesvásznú mozija 7 al álhozás A JÖVŐ CSÉPLŐQÉPÉVEL Szombat este ünnepélyesen nyitják meg megyénk első szélesvásznú moziját Balatonlellén, a több mint ezer nézőt befogadó parkszínházban. A mozi érdekessége, hogy nagyobb méretű vászonnal rendelkezik, mint az ország első kínemasz- kóp filmszínháza, a budapesti Corvin mozi. A balafonlellei szélesvásznú filmszínház vetítőfelülete 16 méter 40 cm széles, és hét méter 60 cm magas homorított vászon. Ez azt jelenti, hogy ezekkel a méretekkel egyedülálló az ország kine- maszkóp mozijai közölt, mert valamennyi szélesvásznú mozink kisebb terjedelmű vetítővászonnal rendelkezik. Az új lellei mozi továbbá elüt á máshol üzemben levő kinemaszkóp filmszínházaktól abban is, hogy ez úgynevezett szélesvásznú, fényhamgú berendezés, ami annyit jelent, hogy ugyanolyan hangrend- szerrel működik, mint a nor- málfiím, mert a szabadtéren a hang térhatása nem érvényesül. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság imremajori üzemegységébe azzal a céllal mentem ki, hogy megér- deklödjem, mennyi aratniva- ló van még, és milyen átlagtermés várható. Eszter Károly üzemegységvezető néhány pillanatnyi számolás, gondolkodás után már válaszolt is: — Ebben az üzemegységben összesen 295 hold kalászost vetettünk. A repce levágása után nemsokára hoz- zákezdtünk az aratáshoz, és ami jelenleg még lábon áll, az mindössze száz hold — mondotta. — Az átlagtermés hogyan alakul? — Repcéből 10 mázsás — hangzott a válasz. — őszi árpából 11 mázsára számítunk. Tudja — tette hozzá —, nem olyan nagy ez a szám, de ha azt nézzük, hogy honnan indultunk el itt Nagyberekben, s figyelembe vesszük, hogy még mindig nem találták meg a megfelelő agrotechnikát, sokkal nagyobb jelentőséget kap ez a 11 mázsás átlag. Ezeken a földeken még mindig harc dúl a mag és a talaj, valamint az ember között. S az embernek kell megtalálni, melyik elmélet a helyes: az-e, amelyik azt mondja, hogy ilyen talajon későn kell vetni kevés maggal, vagy amelyik mást állít. Mi mindenesetre úgy érezzük, egy kicsit azzal is segítettünk, hogy szinte másodpercre kivártuk a legalkalmasabb pillanatot, s akkor kezdtük meg az aratást. Nem siettünk, nem késtünk semmit. — Géppel aratnak? — Mégpedig száz százalékosan. Ez az első esztendő, amikor kézikaszás nem vesz részt az aratásban. Két aratógéppel vágjuk a gabonát és utána amilyen gyorsan csak lehet, csépelünk... Itt egy pillanatra elhallgatott az üzemegység vezetője, majd gyorsan folytatta: — Mondja, akar látni egy új, nagyon remek cséplőgépet? — Hogyne. — Akkor jöjjön velem... Néhány perc múlva már ott álltunk a halványzöldre festett, kelet-német gyártmányú gép előtt. Hol vannak innen a dolgozók? Hogy tudja ezt a nagy, sebesen forgó gépet ez az itt látható néhány ember kiszolgálni? Miért forog hiába a gép, ha az asztalon etető sincs, aki a kévéket a dobba engedje? Ezek voltak az első gondolatok, ahogy a gépre pillantottam. Eszter Károly csak elégedetten mosolygott mellettem. — Nos, hogy tetszik? — kérdezte. — No, várjon, Simon elvtárs, a gép felelős vezetője majd mindent megmagyaráz. Simon József büszkén végigpillantott gépén. — Hát igen — simogatja szemével a cséplőt. — Ez aztán a gép. Már tavaly kaptuk, de későn. Így nem tudtuk igazán kipróbálni, mindössze lóhert csépeltünk vele. Most azonban van rá mód, hogy megmutassa, mit tud. Mert tessék csak nézni — kezdett a magyarázatba —, ez nagyon okos masina. Itt van ez a szállítószalag. Egy, a géppel összeköttetésben lévő tengely mozgatja. Erre dobják a kévét a szekérről.. -. Abban a percben állt épp egy őszi árpával megrakott szekér a szalag mellé, s már repültek is a kévék az asztalra. Ott megint egy örökké mozgó kévetovábbítóra kerültek, s gyorsan eltűntek a dobban. — Ez, ami üt látható még nem a cséplődob — mutat a védő tető alatt forgó hengerre a gépész. — Csupán a vágó és terítő. Ez vágja el a kévét, s teríti teljesen egyenletesen szét, hogy a cséplődobra már úgy kerüljön, s a gép ne akadozzon a nagy, rendetlen adagoktól. Innen aztán a rendes úton kerül a mag, szalma tovább. Ami Simon Józsefnek »rendes«, nem az nekünk, mert lám, van ezen a gépen még éppen elég látnivaló. Nines »töreklyuk«, ahol mindig a legnagyobb a por, ahol a legrosszabb dolgozni. A pelyva egy hosszú csövön keresztül a géptől távol kerül ki a földre, s az is pormentesen, mert elszívó-berendezés is működik a cséplőn. A szalma meg, nos igen: préselve, bálázva, kötözve látja meg újra a napvilágot. Milyen óriási könnyebbség ez is! Egy ember nyugodtan, kényelmesen rakhatja meg a gumikerekű kocsit szalmával, amit így »összedolgozva« na* gyón könnyen kazaloznak. — Van ám még egy furfangos szerkezet a gépen — mutat a zsáktöltő nyílások melletti felvonóra a gép felelős vezetője. — Ha tele a zsák, csak rá kell tenni erre a kis asztalkára, a kart meg-, húzni, s az egész felemelkedik olyan magasra, hogy a dolgozónak nem kell emelgetni a gabonás zsákot, hanem csupán egy mozdulattal a vállára billenti. A cséplőtől nem messze áramfejlesztő gép zúg. Ez termeli a ragyogó szerkezet számára az energiát. Simon József most oda igyekszik, megnézi, van-e elég áram a villanycséplőgéphez. Menet közben kérdezem: — Jól működik ez a gép? ■— Mindössze három napja csépelünk vele őszi árpát. Tehát pontos teljesítménytói még nem beszélhetünk. Minden esetre azt már látjuk, hogy körülbelül annyit tud csépelni, mint a legnagyobb magyar gyártinányú gép. Munkája pedig remek. Csupán egy differenciát találtunk, s ez az, hogy nem magyar gabonára gyártották, így a rostáló berendezését egy kicsit át kell alakítani. Ez azonban nem nagy valami. Néhány napi munka. S megéri, mert a jövő cséplőgépe ez, kérem... Valóban. A jövőé. Nézem a hét embert: az egy kéverakót, a szalmarakót, a két zsákalót, a két kazalrakót és a felelős vezetőt. Mennyivel kulturáltabb körülmények között dolgoznak ezzel a géppel, mennyivel könnyebben, mint egy esztendeje is a »régivel«. A jövőé, a nagyüzemi gazdaságoké ez a cséplőgép... WE1DINGER LÁSZÍÚ Űj gépeket vásárolhatnak az fmsz-ek a burgonyabogár elleni védekezéshez A burgonyabogár elleni ,fo lyamatos és hatékonyabb védekezésre a SZÖVOSZ elnöke utasítást adott ki. A rendelet előírja, hogy a földművesszövetkezetek kötelesek gondoskodni, hogy a körzetükbe tartozó községek, városok a fertőzött hurgonya vetésterületek arányában minden időben hiánytalanul rendelkezzenek a szükséges védekező szerekkel. Kimondja a rendelet, hogy a földművesszövetkezetek alkalmazásában álló mezőgazdászok kötelessége részt venni a védekezés szervezésében, a lakosság felvilágosításában, s a munkák szervezésében. A földművesszövetkezetek új gépeket is vásárolhatnak abban az esetben, ha a meglévők teljesítménye nem kielégítő. A gépeket a szokásos feltételekkel kölcsönadhatják egyénileg gazdálkodóknak. A kölcsöndíjat a földművesszövetkezetek helyileg állapítják meg, de annak összege nem haladhatja meg naponként a tíz forintot.
