Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
Vasárnap, 1958. július 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP Könyvhétről ★ könyvekről A KÖNYVHÉT nálunk egy kicsit nemzeti ünnep. Azért, mert az év 365 napjából egy hetet szentelünk arra, hogy ünnepeljük az írót, barátunkat, a könyvet és közelebb vigyük azokhoz, akik valamilyen oknál fogva még nem jegyezték el magukat a rendszeres olvasás szépségével. De ünnepeljük az olvasót is, az új olvasók hatalmas táborát, akik évről évre több és gazdagabb témájú könyveket kapnak könyvkiadásunktól. Hiszen a könyvbarát már nem igen talál fehér foltokat a századok irodalmában, mert a régebbi magyar irodalom szinte majdnem minden értékes könyve megjelent már, s a világirodalom klasszikusai, valamint a mai külföldi irodalmi irányzatok termései is aránylag nagy példányszámban jelentek meg. Az idei könyvhétre is ez jellemző. Mai magyar írók, klasszikusok és a külföldi irodalom legjobb könyviéit találja az olvasó a könyvesboltban. Az újdonságok között szép számmal jelentek meg a mai magyar írók művei, a régebbi nemzedék, és a fiatalok írásai egyaránt. Idők útján címmel jelent meg az Ady utáni költőnemzedék egyik legeredetibb hangú költőjének, Fodor Józsefnek a verseskötete, mely az 1949 után írt verseket tartalmazza, s a költő versekbe öntött felelősségérzetét a jövőért, az emberért. Simon István a fiatalabb nemzedéket képviseli, hiszen a felszabadulás után kezdte hangját hallatni. Legújabb kötetében, a Pacsirtaszó-ban legjobb régi és új versei tükrözik az utat, melyet költészete megtett. A formaművész Kassák Lajos ezúttal nagyon a mának szárít könyvével lepte meg rajongóit. Budapest egyik legkegyetlenebb, de annál harcosabb részéről, az Angyalföldről ír; a csupafüst ég alatt zsúfolódó gyárakról, dübörgő gőzkalapácsokról és az ennek árnyékában élő emberekről, melyek közé oda tartozott maga a költő is. Mai prózaíróink közül jó néhányan a közelmúltból, az ellenforradalmi eseményekből merítették könyvük témáját. Illés Béla elbeszéléseket tartalmazó könyvében, a Válaszúton-han egy mondanivaló köré csoportosítja gondolatait: miért volt szükséges az ellenforradalom leverése. Nagyjából ez jellemzi Erdős László: Levelek Bécs- be című kötetét is. Az író ugyanis Bécsbe, Schulz Egon mérnöknek írt leveleiben ad választ az ellenforradalom idején felmerült kérdésekre és a jövő perspektívájára. A szövetkezeti gondolat igaz és szép eszméjét Pál- falvi Nándor fejtegeti, mint a parasztság fel- emelkedésének egyetlen útját. A művészi igénnyel megírt könyv bizonyára sokak tetszését megnyeri majd. Címe: Mint fáról az ág. A külföldi irodalom kedvelői ismét több könyvet találhattak az idei könyvhéten. Stendhal: Pármai kolostor-ának újabb kiadása, s ennek szinte pillanatok alatt való szétkapkodása azt bizonyítja, hogy a magyar olvasóközönség igen érdeklődik a külföldi irodaiam iránt. Ezeknek bizonyára örömet szerzett a Nóbel-díjas Hemingway legújabb könyve A folyón túl, a fákon át című regény, mely egy kicsit összefügg az író korábbi éveiben írt Búcsú a fegyverektől című, nagysikerű regényével. Magyarországon eddig még nem jelent meg Balzac: A kispolgár természetrajza című könyve, mellyel a magyar olvasók előtt ismét nőtt a sajátságos balzaci figurák sora. MINDEN KÖNYVET, mely újdonságként jelent meg a könyvsátrak csalogató polcain, vagy a könyvüzletek kirakataiban, felsorolni nem lehet. Nem lehet, mert a számuk elég sok. És ez így van jól, mert a könyvkiadást hagyomány kötelezi ezt a szintet tartani: a könyv évszázadokon át viselt haladásközvetítő szerepe. KULTURÁLIS HÍREK Jégbá ar A Lett SZSZK fővárosában, J Rigában újabb felsőfokú tan- J intézet, politechnikai főiskola 3 nyílt. A főiskola 24 szakon ké- ,J somogyi pez ki mérnököket. « Régi kívánság volt már, hogy eltüntessék a Balaton fővárosának központjában éktelenkedő Kis » * * < Fogast söntésével, leomlott Kurt Maria Sander nyugat-« vakolatával, sötétségével és német író Könyörtelen éjszaka« iszákosaival együtt. Nos, ez címmel regényt írt az atom-« megtörtént nemrégiben. He- hisztéria veszélyeiről. A nyu-« lyén egy héttel ezelőtt meg- gatberlini rádió a regény rá-« nyílt a siófoki Fogas Jég- dióváltozatának közvetítése« bár. Az átépítés folytán kí- után közvéleménykutatást a vülről vajmi keveset váltó- rendezett, s kiderült, hogy a« zott a látvány. Az alacsony hallgatók 80 százalékának na-< épület, melyet ugyan új vagyon tetszett az adás. Jellem- « kolattal borítottak be, apró, ző, hogy ennek ellenére nem ■* beszögezett ablakszemeivel akadt egyetlen nyugatnémet j korántsem hiteti el, hogy a kiadóvállalat, amely megjelen-* városkép szépítése céljából tette volna Sandner nagy si-J kert ígérő könyvét. fogtak volna munkához... Belülről annál csinosabb. A jégbár mennyezetéről, falairól ügyes dekorációsok-szülte jégcsapok lógnak alá, s a hangulatvilágítást legalább nyolcféle színes égővel biztosították. A barlang közepén jegesmedve issza a kok- tail-t, s a háttérben kivilágított üvegfal. A mennyezeten tükörrel kirakott forgó fény- ország tudósai közül kerültek * kockákkal pásztázza a falat. kj « Apró, üveggel borított ko« A sajtó kedvezően nyilatko-1 zik A fekete zászló című ú 3 csehszlovák filmről, amelyet 3 Stanislav Zvonicek rendezett. « * * * « A Szovjet Tudományos Aka-« démia nemrégiben több mint < 30 külföldi tudóst vett fel tag- « jai sorába. A külföldiek 21 < ki. « * * * « « A kritika elismerően ír a * Rémült világ című japán do- If kumentumfilmről, amely bemutatja, hogy egyre növekedik a levegő, a por és a hamú rádióaktivitása, amelyet Japánban állandóan ellenőriznek. A film hatásosan száll szembe a fenyegető atomháborúval. vácsolt-vas asztalkák, ülőkék, no és természetesen kitűnő Halok állnak a szerelmesek rendelkezésére. Mert nem nehéz kitalálni, hogy a hangulatos, éjszakai félhomály, melyet különböző fényhatásokkal elérhetnek, elsősorban nekik teremtődött.. * Egy szó mint száz, belülről csinos, vonzó, szép ez a helyiség. És különösképp az, ha hozzáképzeljük, hogy a közeljövőben csillámmal szórják be a falakat. Egy megjegyezni valónk mégis akad. Nem túlzás kissé 55 000 forintból létesíteni jégbárat? Csak a belső dekoráció 25 000 forintba került, s — elnézést —. ennek az összegnek nincs meg a látszatja. S ha még hozzágondoljuk, hogy a siófoki vendéglátóiparban, a Hullámban és másutt elavult konyhai felszereléssel dolgoznak, hogy edényeik rosz- szak, egyik-másik helyen tönkrement a padozat, stb. stb., akkor joggal mondjuk: sokat adtak a jégbarlangért. Nagyobb felelősséggel is el lehetett volna helyezni az 55 000 forintot... Megnyílt a kivadári úttörőtábor GYÖNYÖRŰ HELYEN, a kivadári kistölgyesben épült fel a nagyatádi járás úttörőinek sátortábora, ahol mintegy száznyolcvan fiú és leány ismerkedik meg e nyáron a tábori élettel. Nem nagy a tábor, mindössze négy tágas katonai sátorból áll és nádfallal épített, cserepes konyhaépületből, de kezdetnek ez is szép, biztató, ezért is rengeteget harcoltak, dolgoztak a járás pedagógusai, közöttük elsősorban Zbinyovszki István bácsi és Tamás Lajos járási úttörőtitkár. Ez ideig, bár a gondolat igen sokszor felme- rült, nem sikerült megolda-1 ni a nagyatádi járás úttö-1 Tőinek táboroztatását. Ez az | első sikerült kezdeményezés j itt Kivadáron. Szép, egészsé- ♦ ges környezetben töltenek itt | egy-egy hetet harmincas cső-! portokban a gyerekek. Hét- ; főtől hétfőig élvezhetik az ♦ úttörőélet szabadságát a ki-i vadári kistölgyesben, ahon-1 nan délelőtt, délután bejár- ♦ nak az úttörők tiszteletére ♦ rendbeszedett községi fürdő-1 be fürödni. Eredeti terv szerint két-t hetenként váltogatták volnál egymást a já/rás tizenöt is-1 kólájának úttörői, azonban; az esős, borús időjárás kés-1 rendben sorakoznak a pirossárgára festett hosszúkás kerti asztalok, padok. Kinek is jutna eszébe, hogy ezek nem felnőtt munka termékei. Pedig nem azok! A lá- bodi úttörők ezermester szakköre készítette őket Tamás Lajos irányítása mellett. MINDEN EGYÜTT lehet hát itt az árny ékkai-gazdag tölgyes sudár növésű fái alatt: jókedv, fiatalság, buzgalom. Ugyanolyan buzgalommal játszanak a gyerekek, mint amilyen buzgaE lmondom egy kislány történetét. Nem árva, nem elhagyatott ő, mégis olyan, mint egy megrettent őzike, akit gonosz emberek vissza akarnak taszítani a sivár, kilátástalan vadonba, ahonnan jött. Zsuzsikának hívják: aranyos, szőke hajú kislány; kedves, hízelkedő, szeretekre méltó, mint minden gyerek. Tágranyílt szeméből félelem fénye villan, teste meg-megreszket, szeméből könny szivárog elő, mert a valót nem lehet már titkolni előtte. Kesereg. Pedig elég egyetlen jó szó, szerető simo- gatás és Zsuzsika önfeledten lommal végzik a próbázást. A komoly foglalkozások után ott a tágas, füves tisztás, bent a faluban pedig a meleg vizű fürdőmedence. S milyen pompás kirándulásokra csábít a környék! Ideálisabb táborhelyet nem is választhattak volna a nagyatádiak a járás úttörői számára, mint ez itt, a kivadári kistölgyes. A szép környezet megérdemli a ragaszkodást, hogy jövőre és azt követően is itt üssék fel Szótlan, magába zárkózó, s ha kérdem, csak ennyit mond: »Elrontottam az életemet, de mit csináljak?« Elvei nincsenek, gondolatai is alig. — Miért él? — kérdem. Nem válaszol. Egyetlen szobájában a sátrakat az úttörők, ha eljön az iskolák kapuzárása után a nyár, a táborozás boldog időszaka. A TERVEK SZERINT a táborozás utolsó napját megelőző napon vasárnap, műsoros tábortüzet rendeznek a csoportok. Erre az alkalomra meghívják a kivadáriakat is, akik bizonyára szívesen jönnek el ide a falu közelébe lévő táborba. Van is izgalom, hogy a lábodi pajtások első ünnepi tábortüze jól sikerüljön, feledhetetlen, lehessen a búcsúzás a fellobbanó tűz fénye mellett az első táborban töltött nyaralás után. csecs Ferenc, de nem ismeri el kislányát. Az egyik gyerek apja Kővári nevezetű, ám ez is képzelt név, mert a család nevét lehetetlen volt felkutatni. Ez lenne hót az »otthon«, Nagy siker, igazi élmény vollVasárnap este tartotta a Balatonboglári Járási Művelődési Házban a Belügyminisztérium »Duna« művész- együttese nagy érdeklődéssel várt műsorát. A magyar népi zene és tánckultúra külföldön is oly sok sikert és elismerést aratott együttesének produkciója a várakozást magasan meghaladó élményt jelentett. Különösen a Csoda furulyás juhász és a Cigánytánc nyerte meg a közönség elismerését. Vujisics Tihamér zenéje és Náfrádi László rendezése példamutató, sőt — azt hisszük, nem túlzás, hogyha azt mondjuk — vilógprodukció. Járóka Sándor, a »Népművészet mestere« vezetése alatt játszó 14 tagú népi zenekar minden egyes tagja hangszerének virtuóza. Remek technikával, magasfokú művészi De mit érdekelte őt, hogyan él beteges gyermeke: tanul, iskolába jár, van-e cipője télire. örült, hogy megszabadulhatott tőle ... És Zsuzsikának mindene megvolt. Anyja helyett anyja, r 5 ejyÁíyJkjbáÁtáj J leltette a tábor építést meg $ moso!yra húzódik kicsi ny-t/vT) n/ym. RP.T'nP.R&'n. n.OZACiK. f , . szaja... Alig kilenc éves még, de talán több rosszat, több elkeserítőt kapott az élettől, mint más ember hatvan éves koráig. Van édesanyja, és még- lönböző községeiből érkezői Helyette érző, gondospmi-eau hetet töl- i hodo volna a pedagógusok ki a í gyerekeket a hűvös időszak-) ban. De hogy a száznyolc- $ van gyermek közül senki ne ♦ maradjon ki a táborozás la- J hetőségéből, úgy módosítót-1 tok a tervet, hogy a járás kü-f gyerekek egy-egy hetet töltenek itt. örülnek is a paj-» tások ennek a döntésnek. ♦ Különösen boldogok a lábodi j úttörők, mert nekik jutott♦ az a megtiszteltetés, hogy el-1 sokként érkezhettek meg a % táborba. A pár hét múlva ♦ már hibátlanul gördülő tá-« bori életnek ők lesznek az { úttörői. Majd át is adják ta-% pasztalataikat az utánuk kö-| vetkezőknek. EGY SZAKÁCSNŐ, egy\ csupaszív nevelője szereti, mint saját gyermekeit. Mégis tőle akarják elvenni a kislányt, hogy visszaadják az anyának, aki nem méltó rá. Szomorú dolog ez, vagy annál is több! Vádat kell emelnem egy anya ellen, hogy megvédjem gyermekét, vádat azok ellen, akik nem látják a valót, s embertelen módon döntenek Zsuzsika sorsáról. Pedig örülne a szívem, ha küzdhetnék az anya és gyerkonyhaUny csupán az »ide-1 meke egymásra találásáért — hisz az anyai szeretetet semmi sem pótolhatja, örülnék, ha arról szólna a történet, hogy a kislány kilenc év után hazatérhetett otthonába, mert megtért az édesanya, s feledni akarja múltját. De nem örülhetek! Mert Zsuzsika egészségét, életét, jövőjét látom veszélyben. Meg kell menteni őt... * * * A z anya — Újvári Zsuzsanna — huszonnyolc A négy sátori éves, de negyvennek látszik. előtt katonást Komlón él, ott jártam nála. genu a táborban, akiket remélhetőleg hamarosan megszeretnek, maguk közé fogadnak a pedagógusok felügyelete mellett itt nyaraló gyerekek. Biztosíték erre az egy hétre kidolgozott és o| bevakolt nádfalú konyhahe-1 lyiség falán függő étrend. A j friss levegő, napfény megte- ♦ szí a magáét. Senki nem pa-i naszkodik itt arról, hogyi rossz az étvágya. ? A tábor területén uralkodik, négyszöge rend ! ócska vaságyon, féléve mosott ágynemű, a másik oldalon tűzhely és gyalulatlan deszkából összetákolt asztal. Ez mindene, pedig dolgozik. Életeleme a felelőtlen élvhajhá- szás. Semmi több. Szeretetre vágyik, mindig mások szere- tetére, s ez kiábrándulttá tette: négy férfitől öt gyermeke született eddig. Férje nem volt, valamennyivel házasságon kívüli közösségben élt hónapokig. íme, a bevezető kép. Borzalmas volt, tébolyító az az est. Egyik élettársa —Wid- mann György — megfojtotta az asszony kisfiát. Életfogytiglani börtönre ítélték. Az anya hét hónapot töltött le, mert bűnrészes volt... Hol a »család«? Egyik gyerek tehát meghalt, a másik meg a gyilkos apától való, a harmadik állami gondozott, Dombóváron él nevelőszülőknél. A legkisebbik velük van Komlón, az asz- szony újabb élettársától, Balogh Ferenctől származik. És végül Zsuzsika, ö is állami gondozott gyerek, egy kaposvári nevelőszülőnél, a jóságos szívű Simon Józsefnénél. A »családi« káosz feltárása tovább folytatható. Balogh Ferenc az Alföldről jött Komlóra, feleségét, pár hónapos gyerekét hagyta ott, hogy ösz- szeállhasson Újvári Zsuzsannával. Zsuzsika apja Danmely visszavárja Ujfalvi Zsuzsikát ... * * * I tt élt, itt nevelődött Kaposvárott. Itt talált meleg családi fészekre a hathónapos árvátlan árva. S az asszony, aki védőszárnyai alatt melengette a kicsit, mindenét megosztotta vele. Azután jöttek a kínzó, keserves zaklatások. Zsuzsika hároméves volt csupán, s az állami gondozást megszüntették. Az anya akkor élt együtt a gyilkos férjjel, akiből elvetemültsége minden emberséget kiölt. Ütötte verte Zsuzsikát, s a kisgyerek — aki akkor szorult volna a legnagyobb szeretetre — kivetett, megtűrt emberke volt otthonában. Csak bot és ököl a járandósága... Simon Józsefné megtudta ezt. S ha valaki szereti a gyermeket, nem tehet másként, mint ő. Kék, zöld foltok" kai testén magával hozta a riadt szemű, remegő gyermeket, s az újra csak menedék két talált nála. Nem, nem járt ez semmi előnnyel, a szív diktálta cselekedetét. Több mint egy évig egy fillért sem kapott az eltartásra, míg végül ismét állami gondozásba vették Zsuzsikát. Édesanyja? Oh, nem, az nem érzett semmit, még csak lelkiismeretfurdalást sem. Csak egy lapot, csak öt deka cukorkát küldött volna néha. barátnője, játszótársa, nevelője volt a jó asszony. Aztán ismét bealkonyodott. Nincs egy éve, hogy Ujfalvi Zsuzsanna bejelentette: visz- szakéri gyermekét. Miért? Talán, hogy ne vonják le a húsz százalékot a fizetéséből? Talán, hogy a kislány dadája legyen Balogh Ferenc gyermekének? Talán, hogy tizennégy éves korára kétes kenyérkeresetet biztosítson általa a »családnak«? Vagy miért? Hát szereti ő gyermekét? Hisz nem is ismeri, nem tudja, hogy szőke haja van-e, vagy barna ... A törvény, törvény! — mondja a hivatalos ember, s ha az anya visszakéri gyermekét, meg kell szüntetni az állami gondozást. És ilyképp megszüntették. Fellebbezés? Nem jó semmire. Zsuzsikának vissza kell térnie anyjához. így szól a szűkszavú, hivatalos papír... E gyütt voltunk Komlón a kislánnyal. Az ajtó- oan vártuk az anyát, aki a szomszédban trécselt. Jött, és elment Zsuzsika mellett. Aztán visszafordult: »Ja?« Lehajolt, hogy megcsókolja, s a kislány felsikoltott. Keservesen sírva fakadt, odabújt nevelőanyja szoknyájához: — Mamikám, ki ez az asz- szony? — kérdezte. — Az édesanyád. felkészültséggel adták efő Liszt rapszódiáján kívül a mai magyar szerzők igényes darabjait és a magyar muzsika sok évszázados virágoskertjének legszebb hajtásaiból gyűjtött népdalcsokrokat is. A közreműködő Svéd Nóra, Operaházunk VIT-díjas énekesnőjének és Puskás Sándornak, az együttes szólistájának valamennyi énekszámát ütemes taps és újrázás követte. A magyar népi művészet igazi és feledhetetlen estjét láttuk és hallottuk a bogiári művelődési ház színpadáról olyan művészek avatott tolmácsolásában, akiket mindig szívesen meghallgatunk és akiknek művészetében r — remélhetőleg mielőbb — gyönyörködhet nemcsak a bala- tonpart, de megyeszékhelyünk igényes közönsége is. HOCK'JÁNOS Leírhatatlan látvány volt. Zsuzsika szeméből hatalmas könnyek folytak, szája széle el- kékült és reszketett, görcsösen kapaszkodott nevelőanyjába, úgy toporzékolt Haja szemébe hullott, arcáról patakokban folyt a könny, s oly kétségbeesetten sírt, hogy megesett a szívem. A szomszédok elérzékenyülten nézték a jelenetet, Simonné kitörölte szeméből a könnyet, s azt mondta: — Csókold meg az édesanyádat ... Zsuzsika beletúrta fejét nevelőanyja kötényébe. Kiabálni kezdett. Aztán könyörgő pillantásokat vetett ránk. — Ne hagyjanak itt, Mamikám ... ne hagyjanak itt... vigyenek el innen. Hazahoztuk. A küzdelem tart, a határozat érvényes. És mily. nehéz rábírni embereket, hogy néha túl lássanak a paragrafusokon ... * * * E lmondtam a kislány történetét. Akik olvasták, sokan édesanyák és édesapák: mondjunk együtt ítéletet. Ök is szülők, akik pokolba kényszerítenék Zsuzsikát? Jó szakmunkás, könyvelő, talán tanító lehetne a kislányból, bármi, amelyre tehetsége vezérli. Inkább utcalány legyen, és huszonnyolc éves korára kiábrándult emberi roncs, mint a? anyja? Mit láthat otthon, milyen környezetbe kényszerítenék? Akik döntöttek sorsa felett, vajon tudják-e, hogy mit tettek. Vagy csak aláírták a határozatot? Segélykiáltás e néhány sor. Talán még nem késő! Egy aranyos kis gyermek jövőjére gondolok, s hiszem, hogy Zsuzsika ott nevelődik ezután is Mamikája védőszárnyai alatt... Jávori Béla
