Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

•A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL Híradás két községből JUTÁN a Szabadság utca— amelynek közepén esős időben sarat dagasztanak a fogatok — betonjárdát kapott. A Rákóczi utca végénél kezdték a nyolcszáz méter hosszú járda építését. A felhasznált 4530 betonlapot 225 fordulóval szállították a kaposfüredi állomástól Jutára a parasztemberek társa­dalmi munkában. Amelyik fogatos gazda nem tudott időt szakítani erre a célra, az homokot hordott a betonlapok lerakásához. * * * Az egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottság a tiszta udvarért mozgalom célkitűzésének megvalósításáért tett sokat. Higiéniai és agronómia! tanácsadás révén elérte, hogy most már nem folyik ki a Dózsa György utca lejtős udvaraiból a trágyalé az útra. E bizottság áldásos munkája révén került mosdótál az iskola minden termébe. A pénzt nem központi költségve­tésből kapták, hanem helyben teremtették elő, a szülői munkaközösséggel együttműködve. • * * Sók jószágot tartanak a falu dolgozó parasztjai, s gyak­ran adnak át az államnak hízóállatot. Korábban nagy ve- sződség árán sikerült az árokba tolt teherautóra felcsalogatni a vágómarhákat. A tanácsülés nem engedte el füle mellett a panaszt. Ma már deszkából ácsolt alkalmatosságon ballag­nak fel a hízott szarvasmarhák a gépkocsira. * * * Több fényt kapnak este az utcák, mint régebben. Meg­reformálták a közvilágítást: tizenkét új lámpát szereltek fel az oszlopokra. Főleg a gyérfényű útkanyarokra voltak tekin­tettel az átszerelés során. • • * A községfejlesztés tervében szép elgondolások találha­tók. A pedagógusok két szolgálati lakása 25 200 forint érték­ben öt modem ablakot, vízlevezető-csatornát és új külső vakolást kap. A sportöltöző falait már felhúzták, s az idén elkészítik, berendezik ezt az épületet. A tanácsház és a szomszédos iskola udvarát az ősszel fásítják: kétszáz gyü­mölcsfa- és díszfa csemetét ültetnek majd el. * * * Tavaly harmincezer forint tiszta hasznot hozott a tanácsi malom. Az idei év első felében — jóllehet tűzeset miatt volt kiesés — a 91 ezer forintos bevételi tervét néhány ezer forinttal túlteljesítette a malom. így minden remény meg­van arra, hogy az újév küszöbét a tavalyinál nagyobb nye­reséggel zárja ez a tanácsi üzem. » • • Hivatalos tanácstagi beszámolót nehéz lenne tartani ebben a nagy dologidőben. Az emberek mégis módját ejtik annak, hogy tájékozódjanak a tanács munkájáról. Patczai János és Simon Antal tanácstagok a Szabadság utcában, Bárány Józsefek háza előtt szoktak vasárnaponként beszélgetni vá­lasztóikkal. Szulimán József vb-titikár pedig az elmúlt hét egyik esős napján meglátogatta Kaponya Jánost a Dózsa György utcában: — Hogyan állnak a házépítéssel? — ezt kérdezte először a titkár. A hívatlanul is idegyűlt szomszédok, meg a házigazdáék pedig úgy szőtték a beszélgetés fonalát, hogy csakhamar azt vitatgatták, közösen: merre vezet a magyar mezőgazdaság útja ... Most nincs termelőszövetkezet a faluban, de tsz-föld van a határban. A somogyjádi Augusztus 20 Tsz ez év ta­vaszán egy 59 holdas táblát átvett a jutái állami tartalék­ból. Buzsáki István hozzátoldta a maga hét holdját — s a jádi szövetkezethez tartozóként munkaegységre műveli csa­ládjával azt. Buzsákiék az 59 holdas táblán is dolgoznak — adja tudtunkra Szulimán József tanácstitkár. SOMOGYSÁRDON jó ideje végeztek a mintegy 140 hóldnyi őszi árpa aratásával. Gelencsér István és még számos gazda jelentette a tanácsnál: szeretnének előcséplést végeztetni. Sajhos, kívánságuk csak óhaj maradt» Nemcsak a szinte naponkénti esőzés hiúsította meg szándékukat, hanem a Nagybajomi Gépállomás vezetői­nek mulasztása is — panaszolja a tanácselnök. Cséplőt, trak­tort küldtek ugyan Sárdra — nem is egyet, de nyomtatvány­tömböt egyet sem. Hiába van jó gép, száraz gabona és ra­gyogó napsütés — ha papír nincs, nem kezdődhet az előcsép- lés. * * • Sörnyepuszta a községhez tartozik, de lakói — úgy lát­szik — függetleníteni akarják magukat a helyi, járási, me­gyei tanácstól, sőt az országos szervektől is. Rendelet ide, rendelet oda — ők kijelentették: nem hajlandók fűbért fizet­ni. A mintegy kétszáz sertést és szarvasjószágot a csaknem félszáz holdas legelőn, a számos szarvasmarhánként! negyven forintos fűdíjat pedig a zsebükben őrzik. Mi lesz a legelő gondozásával és pétisózásával, meg a kút tisztításával? Talán mégiscsak akad olyan fórum, amely megnyugtató választ ad a sömyeieknek ezekre a kérdésekre. * • * Mindenki learatja a saját gabonáját — úgy látszott né­hány nappal ezelőtt, hogy így lesz Somogysárdon. A tavalyi­nál gyengébb terméskilátások ugyanis a középparasztokat ar­ra késztetik, hogy maguk fogjanak kaszát a búzának, rozs­nak. Am a múlt héten megtört a jég: három gazda kiadta ka­lászosát aratóknak. Megkötötték a szerződéseket, amelyek szerint Hegedűs István, Horváth József és Dobosi Elemér vágja le három tehetősebb parasztember 12 hold gabonáját. A tanácsnál biztosra veszik, hogy az aratási szerződések száma szinte máról holnapra meghatványozódik. * » • Tavaly az állam költségén végezték a koiorádó bogarak irtását, az idén minden gazda maga köteles a védekezésről anyagilag is gondoskodni. Üdvös volt ezt az intézkedést meg­hozni. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a sárdi határban ebben az évben sokkal nagyobb igyekezettel folyt a porozás, mint bármikor korábban. Négyszáz hold terem burgonyát a község határában, s a mintegy ötszáz termelő közül mindösz- sze négyet kellett felszólítani arra. hogy irtsa a bogarakat. Mindenki felismerte: érdeke megvédeni burgonyáját a kár­tevőktől. Ezért a négy hátiporozónak alig akad pihenőideje. Kovács József gazdasági felügyelő személyesen és hivatalos levélben is kért még néhány porozót a Növényvédő Állomás­tól — de Temesfői Ede igazgató és Csontos Lajos főagronó- mus még csak válaszra sem méltatta a sárdi mezőgazdászt. * » • Az adófizetéssel nincs baj az idén, túlteljesítették a fél­évi tervet. Javult tehát az adómorál Somogysárdon is. Igaz, negyven gazdánál zálogoltak, de transzferálásra nem kellett sort keríteni egyetlen parasztnál sem. Azaz Máli Istvánnál hozzákezdtek a lefoglalt fa elszállításához. Módot adtak neki, hogy pénzzé tegye eladnivaló portékáját. Aztán rendezte tar­tozását. Az adminisztrátor Szemerkél az eső, nincs nagy forgalom az utcákon, s a mező sem hangos. Ilyenkor végzi a háza körül a gazda- ember az egyébként csak későbbre tervezett munkát. Ahogy mondani szokás, pücs- körészik, megjavítja a rosz- szul záródó ólajtót, pótolja a kerítés-léceket, elnyargal egy kocsi homoJcért — teszi azt, amit az idő enged. Csak a tanácsház népesebb ilyenkor. Az esik, nem esik idő a legalkalmasabb arra, hogy ügyes-bajos dolguk in­tézése végett bekopogtassa­nak oda. Bolhás, ez a kicsi falu sem kivétel. Itt is nyár van és itt is esik. Dragovecz József adminisz­trátort »faggatjuk« éppen: milyen ügyben keresik öt az emberek, milyen kérdésekre várnak válaszd? — Munka mindig van, hol több, hol kevesebb — mond­ja. Ö intézi a lakás ki- és be­jelentéseket. Bejegyzi a szü­letést, a halálozást, vagyon- és értékbizonyítványokat ál­lít ki, a legkülönfélébb kér­désekre ad felvilágosítást, ik­tatja az érkező leveleket, — nem is lehetne nagyon pontosan meghatározni, mennyi mindennel foglalko­zik. — A legfontosabb most — mutat az új lakónyilvántartá­si könyvre — ennek a fel- fektetése. Határidős! Időköz­ben történt egy sor változás, nem maradhat annyiban a dolog. Van, aki már az erdő- és nem az állami gazdaságnál dolgozik. Mások meg elmeri­tek a faluból, nem itt van a munkahelyük, hogy rendben legyen minden, ilyenekről ne­künk tudni kell. Aztán a ház­számtáblák és az utca elneve­zések miatt sem maradhat a régi nyilvántartás. Közben jönnek az ügyfelek. Dragovecz József abbahagy­ja á határidős munkát, s a legfrissebb ügyet intézi. — »Jóska bátyám«, »Te Jós­ka« — ez a titulus. Te, vagy maga, attól függ, hogy fia­tal, vagy idős-e a kérelmező.-----Legyen szives nekem egy v agyoni bizonyítványt adni. — Vásár lessz itt, el akarom adni, nézd már meg ezt a le­velet. De gyorsan kellene, mert kint vár a kocsi — topo­rog asztal előtt a másik. Mausz Andrásné szegénysé­gi bizonyítványért jött. A negyedik meg valami iga­zolásért. Sorban elkészül, megy minden, mint a karika- csapás. Igaz, már négy év óta űzi ezt a mesterséget, s ahogy rohan az idő, ^ úgy gyűlik a szakmai tapasztalat, annál biztosabb a kéz, s ha­tározottabb a tollvonás. Váltják egymást a napok, cserélődnek asztala előtt a felek, Pista bácsi távozik, Lajos bácsi lép be. Kémek, kérdeznek az emberek, s a válasz nem rideg, még ak­kor sem, ha nem teljesíthető, vagy éppen indokolatlan a kérés. A faluért, az embere­kért! — nincs ez a falra ír­va, de benne van a cseleke­detekben. (g. *•> HASZNOS TANÁCSKOZÁSOK i Körülbelül két héttel ezelőtt »tartottak tanácsülést Szorosad i községben. Az egyik napirendi i pont alapján a tanácstagok ar- á ról beszéltek, hogy minden i időt fci kell használni a veszte­4 ségjmentes betakarítás és csáp­5 lés érdekében. Ugyanis az 4 aszály már eléggé sújtotta a f község határában lévő termést, 4 most arra kell törekedni, ne- 4 hogy a sok eső miatt lábon 4 vagy keresztben kicsírázzék a 4 gabona. t A tabi járás községeinek ta- f'r.ácsüüésein külön napirendi 4 pontként foglalkoztak a nyári tűzrendészet! előírások betar­tásával és betartatásával. Megállapítható, hogy ebben az esztendőben mindenütt megér­tették, mennyire fontos a tűz­esetek megelőzésé,,, „jövő évi kenyerünk óvása a pusztító lángoktól. A somogyacsai tanácsülés határozatot fogadott el arról, hogy a létesítendő tabi mentő­állomás felépítéséhez 4000 fo­rinttal járuljanak hozzá. Ugyancsak ennyivel kívánják a nagy be fényiek is elősegíteni a. mentőállomás mielőbbi elké­szülését. LÁTOGATÁS A „MEGYEHÁZÁN“ Bepillantás a tanácsi ipar vezetékébe Távol az utca zajától, a megyei tanács épü­letének második emeletén dolgoznak ‘az ipari osztály munkatársai. Az alig tizenkét ember­rel működő osztály kilenc részlegre tagozó­dik, amelyek [többségénél egyetlen, szaké Ip­adó irányítja a felügyelete alá tartozó ipar­ágat. Távlati tervek Ritkán lehet egyedül találni szábájában Ga­rami Béla osztályvezetőt. Sok iparvállalat ve­zetője keresi meg problémáival öt. Van bő­ven. Az is igaz azonban, hogy az osztályve­zető sem hátrál meg a gondok elől, hiszen az ellenforradalom után az ipar sokkal nehe­zebbnek látszó problémák felett lett úrrá. Ma reggel megint korán kezdett és nyolc órakor már apró térképek fölé hajol, amelyeken pi­ros foltok jelzik, hogy a megyében az ipari osztály valamelyik Iparágban változtatásra készül. Éspedig? — ... Osztopán és Balatonboglár törölve... Fejlesztés: Balatonszentgyörgyön, Kéthelyen, Jután... — mutat a térképre Garami Béla osztályvezető. Mint kiderül, megtörtént a téglagyárak fe­lülvizsgálása. Az olyanokat, mint az osztopá- ni és a balatonboglári téglagyár is — ahol a föld minősége, vagy a környezet nem alkal­mas fokozottabb téglagyártásra, megszüntetik az üzemet persze úgy, hogy az épületet to­vábbra is raktárként lehessen használni majd, a dolgozóknak pedig a fejlesztésre kerülő üzemekben biztosítanak munkaalkalmat. Ezt a fejlesztési tervet megtárgyalják a Tégla­gyári Egyesülés vezetőivel is, hogy ők is ve­gyék figyelembe, és úgy erősítsék meg a mi­nisztériumi téglaipar gyárait, hogy a megye minden területén biztosított legyen az olcsó építőanyag-ellátás. Mintegy tizenöt évre szóló távlati fejlesztési tervet dolgoznak ki a mal­mokra is... A beszélgetés hirtelen félbeszakad. A nem­rég megépített igali péküzem (amely most már ellátja kenyérrel a környező községeket) telefonon jelentkezik azzal, hogy a községi ta­nács még most sem hajlandó bevonni a kis- iparos péktől az iparengedélyt, noha ennek a kisiparosnak munkalehetőséget kínáltak a most beinduló állami üzemben. A tanács­elnök a kisiparost, a titkár az állami üzemet támogatja. Meg kellene oldani ezt a gordiuszi csomót! De meg ám! Es a malomiparba két ajtóval odébb nye­rünk bepillantást... Harminchatszor megírtam... ... Hatszor, vagy harminchatszor? Sokszor megírta már a községi tanácsnak Vati Gyula malomipari csoportvezető, hogv az az ember, akit a tanácselnök tűzzei-vassal és kevés jó­zan meggondolással a községi malom élére szeretne visszahelyezni — nem alkalmas az üzem vezetésére. És neki van igaza, mert ez a személy közellátási bűncselekmény miatt időzött már a börtön falai között. Ilyen fe­lelős munkakör ellátására nem alkalmas. — A gamásit csak példaként említjük a sok ha­sonló eset közül, mert a falvakban többször felvetődik az ipari káder+kérdés. De egyszer már meg kellene érteniük a községi tanácsok­nak, hogy a malmok vezetőinek kinevezéséről a falvakban sem dönthet a személyes kapcso­lat, vagy az egyéni érdek. Mennyivel jobb lenne, ha a megyei ipari osztály malomipari csoportja az ilyen felesleges levelezgetések helyett többet törődhetne az anyagellátással. Azzal, hogy a hatvankét malom anyagbeszer­zését a jövőben a sok Pestre utazgatás he­lyett itt, egy Kaposvárott létesítendő központi alkatrész raktárban oldhatnák meg. Ha ez sikerülne, akkor biztosan elmaradna majd a maihoz hasonló számtalan telefonhívás, amely kétségbeesetten sürget itt valamilyen megoldást. Találmányok, energia, kapacitás Talán a három szó köré csoportosíthatnám az ipari osztály aktív irányításban legtöbbet résztvevő, két főből álló műszaki csoportjá- tiak feladatát. Ebben a szobában csapnak össze, öntenek ki medrükből a sokszor na­gyon is hullámzó kedélyek. Itt szolcták vé­deni körömszakadtáig nézeteiket az üzemek műszaki és más vezetői, itt védelmezik szé­lesebb látószögből nézve a dolgokat, a népgaz­daság érdekeit Perjési Ferenc mérnök és Be- lecz Pál technikus. Persze nem mindig kell azért összetűzni a vállalatokkal amiatf, hogy milyen gépeket kell kiselejtezni, milyeneket beszerezni, vagy hogy más irányba haladjon az üzem fejlesztési terve. Vitatkozni azon, hogy a villamosenergia, vagy a Diesel motor a gazdaságosabb adott helyzetben. Ki lépte túl az anyagnormákat, hol nem kielégítő a gyár­tás-technológia, vagy színvonal nélküli a MEO. Az sem valami népszerű feladat, hogy a műszaki csoport megállapítsa (mint nemrég egyik üzemben), hova tűnt el, ki vette föl a névtelen anyagbeszerzőknek kiutalt ezreket. Akad olyan feladat is, nem egyszer, mint a mai is, amelynek az üzem és az ipari cso­port is egyaránt örül. Mi is örömmel vettük tudomásul a Perjési mérnök előtt fekvő papír­ból, hogy szépen halad a megvalósulás felé a Vaskombinát új öntödéjének megépítése, a régi életveszélyes helyett. Ugyancsak szép feladatot old meg látogatásunkkor Berecz Pál technikus is, aki az Újítók és Feltalálók II Országos Tanácskozására készíti elő a válla­latokat. A jövőben az újítás is szerves része lesz a tervnek. Ej, az abszolút béralap! Mennyi mindenről kellene még írni ahhoz hogy teljes képet kapjon az olvasó az itteni munkáról. Oldalakon át beszélhetnék például Kelemen Ferenc tervstatisztikus feladatairól, aki éppen a vállalatok tervteljesitését és bér­alap felhasználását méri le ezekben a napok­ban. A szemüveges, gondolkozó arcú fiatal­ember elmondja, hogy jó lenne változtatni a közelmúltban egyes vállalatokkal szemben al­kalmazott abszolút bér-megkötésen. Ez jó volt akkor, amikor kevés anyaggal rendelke­zett az ipar. Mert megakadályozta a termelés aránytalan túlteljesítését. De rossz a béralap felhasználását illetően. A Vaskombinát pél­dául 80,9 százalék tervteljesítéséhez felhasz­nált 89,7 százalék béralapot, mégis 39 ezer Ft béralap megtakarítása van. Hogyan? A kapott 373 000 forint béralapból igaz, hogy csak 334 ezer forintot használt fel, de a S0,9 százalékos tervteljesítéshez ennyit sem szabad lett volna. A közeljövőben itt valami változás várható. Most már eredményesebb a relatív bérgazdálkodás. Három a kislány Azaz pontosabban az asszony és kislány. Ez az ipari osztály »női szakasza«, ahol Va­dászi Tibomé árkalkulátor, Bakos Mária és Iharosi Lászlóné kisipari előadó végzi felelős­ségteljes munkáját. Csák az utóbbit találjuk hivatalában. Beleavatkozunk abba a beszélge­tésbe, amelyet az ötven év körüli, beteges külsejű bácsival, Hetesi Istvánnal és felesé­gével folytat. Hetesi, m 29 éve cipész kisiparos Szigetvárról költözött Kaposvárra, a gyerekei­hez. Annak idején ott is és a mi városi ta­nácsunknál is azt ígérték neki, hogy a beadott iparengedély helyett itt kap majd másikat. Ehelyett azonban igazságtalan elutasításban részesüli a városi tanácsnál. Iharosiné nem találja nyomát annak, hogy Hetesi ügye a megyei tanácsra került volna. Ezért veszi a kagylót: Halló, városi tanács...! Igán, az ipari osztálynak ebben a szobájá­ban foglalkoznak a legtöbbet »polgári ügy­félfogadással<*. És Iharosiné igyekszik ember­ségesen megfelelni a feladatnak. Emellett erő­feszítéseket tesz azért, hogy az ellátatlan köz­ségeket iparosítsa fodrász, kovács, cipész szak­mákban. Felsorol vagy öt községet, amelyben nem akad egyetlen borbély, s Kaposvárra kell borotválkozni járni. Es változtatni kellene már azon, hogy a kisiparosok csak megye-, vagy járási székhelyre kérjenek és kapjanak iparengedélyt. De a legizgalmasabb feladat mégiscsak a szakmunkás képesítő vizsgák lebonyolítása. Mert ott van ám huncutság! A szakmában há­rom év eltöltését kell igazolniuk a vizsgára készülőknek. No, aztán akad munkakönyv ha­misítás (eléggé naiv módon), meg hamis ta­núzás a közjegyzői igazolásokhoz. Annyit azonban máris elmondhatunk az ilyen ha­mis úton szakvizsgákra indulóknak, hogy ne próbálkozzanak: Iharosinénak és kollégáinak már túl nagy a gyakorlatuk ahhoz, mintsem elkerülné a figyelmüket a megtévesztő trükk­sorozat. Nem állt módunkban mindenkit bemutatni az ipari osztályon, de akiknek munkáját meg­figyeltük, abból következtetni tudunk a többi dolgozóra is. Amikor lefelé indulok a második emeletről az osztályvezető szavait vélem hal­lani: »A mi feladatunk, hogy az Élelmezés­ügyi és a Könnyűipari Minisztériummal együttműködve ellenőrizzük, irányítsuk és támogassuk a tanács alá rendelt vállalatokat, segítsük a kisipari szövetkezeteket...« Az a meggyőződésem, hogy a Somogy megyei Ta­nács V. B. Ipari Osztályán mindez nemcsak mondott szó. SZEGEDI NÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents