Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-30 / 178. szám
SOMOGYI NÉPLAP :;rda, 1958. július 30. Oiaqij a baj, hírem... TJ a a szerkesztőség falai beszélni tudnának, s elmond- hatnák a köztük elhangzott panaszokat, gondokat, s mindazt, amivel a legkülönbözőbb emberek ide jönnek, biz' lenne olyan bábeli hangzavar, hogy bíró legyen a talpán, aki igazságot tudna osztani. Fő is a feje sokszor az újságírónak, hogyan járjon végére a mindenki által szentül védelmezett és keresett »igazságnak«. Mi tagadás, van olyan ember, aki egyszerűen elképzelni sem képes önmagáról, hogy ő is hibázhat, s a hivatal vagy az a bizonyos »másik« — amiről vagy akiről úgy hiszi, elemésztené őt egy kanál vízben — is dönthet helyesen. Igaz, nem ez a jellemző a szerkesztőségben megfordulókra, de vannak ilyenek is, akiknek az újságíró szándéka, szíves segíteni akarása ellenére is meg kell mondani: kéréséért nem tehetünk semmit, mert az igazság a másik oldalon van. Aki senkiben sem bízik Sírva jött be hozzánk egy idősebb vidéki bácsika, s elpanaszolta: földet, házat vett, de az eladó pert indított ellene, mert előnyösebb üzletkötésre van kilátása. Az újságíró természetesen, mint mindig, töviről hegyire kikérdezi a panaszost, feljegyez mindent, s az illetékes hatóságoknál igyekszik kikutatni a teljes igazságot. A ►'konzílium« pedig a következő: Az öreg bácsi földet és házat vett szerződéses alapon, ö azonban a szerződésnek egyik oldalát tartotta fontosnak, a kötelességre intő részt nem. Sorra-rendre mulasztotta el a fizetési határidőket, s ezért határozott úgy az eladó: felbontja a szerződést. A másik fél ezt az eljárást fölöttébb igazságtalannak tartotta, holott az eladó helyében ő sem cselekedett volna másképpen. A bíróság természetesen a törvény szellemében járt el, és semmisnek nyilvánította az adásvételi szerződést. Az elmarasztalt fél persze azóta sem nyugodott bele . az ítéletbe, az őt ért állítólagos igazságtalanságot harsogja úton-útfélen — noha nyilvánvaló, hogy nem történt igazságtalanság vele szemben. Azóta levelet írt a megyei tanács elnökének, a népi ellenőrzési bizottságnak, a párt megyei bizottságának, a Központi Bizottságnak, a Legfelső Bíróságnak, az Elnöki Tanácsnak s ki tudja, még hova nem. Vizsgálatok után újabb vizsgálatok következnek, s a válasz természetesen az ő számára mindig azt jelenti: »nincs igazság, mert nincs barátom« — mondja ő. Vajon, egyáltalán kinek hisz, kihez nem bizalmatlan? Eső után köpönyeg — Nagy a baj, kérem, elbocsátottak, azt mondták, írjam meg a felmondásomat. Nem akartam, de végül szamár fejjel mégis ráálltam. Most munka nélkül vagyok, segítsenek. Testes, negyven körüli elvált asszony e szavak mondója. Hogyne forrna fel az ember vére. Bosszús, mert — tudtára is adja —: 1. miért engedett a szónak, hisz azzal, hogy saját kezű aláírásával kérte felmondásához a hozzájárulást, önként lemondott fellebbezési jogáról; 2. miért most és miért nem akkor jött hozzánk, mielőtt aláírta volna azt a bizonyos papírt. Most mit csináljunk? Hívjuk az üzemet. — Mi nem kényszerítettük, hogy megírja felmondási kérelmét, bár úgyis elbocsátottuk volna, mert két hónap alatt kétszer hiányzott pénz a rábízott összegből, ö kérte hozzájárulásunkat a távozásához, hogy el tudjon másutt helyezkedni. Az asszony kitart állítása mellett, bár bizonyítékokat nem tud mondani, mert senki sem volt jelen, amikor az állítólagos párbeszéd lefolyt közte és a személyzetis között. Egy idős falusi asszony így kezdi mondókáját: »Én rendszeres olvasója vagyok újságjuknak, s azért szeretem, mert mindig az igazságot írják benne. Hát azért jöttem én is, szeretném, ha megírnák«. S miután úgy véli, e bevezetéssel megnyert bennünket ügyének, így folytatja: »Erről a Plánétás Jóskáról van szó. Arról, akinél egy esztendeje tűz ütött ki, leégett a pajtája. Megkapta érte az államtól az árát is. Pedig nem érdemelte meg, mert ő maga gyújtotta fel a pajtát. Én tudom. Odajárt a pajtába egy öreg özvegyasszony, a Juci. Ott találkoztak mindig Plánétás Jóskával. Addig nem is lett tűz, amíg Flánétás felesége ott nem érte őket,- mármint az urát és a gyönyörűséges özvegyet a pajtában. Haj, lett ebből olyan haddelhadd, hogy az egész utca ott volt, hallgatta a Plánétásné kiabálását. Te ronda cafat, te utolsó... te...! ordítozta, s el is náspángolta ott az asszonyt elég alaposan. Mindjárt mondtam akkor, a Juci ezt megbosszúlja Hát nem beteljesedtek a szavaim? Hétfőn volt a verekedés, pénteken már lobogott Plánétásék pajtája«. Persze bizonyíték hiányában — mert látogatónk sem látott semmit, csak a nagy tüzet és a tűzoltókat — a rendöiségnek meg kellett szüntetni a nyomozást. Ez van a papírban is, amit neki küldött a rendőrség az esetről. Mondjuk neki, mi sem tanácsolhatunk mást, de ő csak hájtja a magáét: »Ez pedig így nem mehet, mert én tudom biztosan, hogy Plánétás Jóskának nem lett volna szabad pénzt kapni. Ez nem igazság«. A végén kiderül, hogy né- nénk azért haragszik Planétásra, mert az egyszer kocsival elment mellette anélkül, hogy felvette volna maga mellé. — Haj, az már régen volt — sóhajt fel —, de amíg élek, soha nem felejti el ez az öreg fej — és oda mutat, ahol a fejkendője alól néhány fürt fehér hajszál lóg előre. A földmnvesssSvetkezetek második nagy erőpróbája E1 zekben a napokban fog- nak hozzá a földműves- szövetkezetek az 1958—59-es gazdasági évre szóló termelési szerződések megkötéséhez. Egyéni gazdák, szakcsoportok, mezőgazdasági társulások bíborhere és szöszösbükköny termelésére például tavaly a MEZÖMAG Vállalat embereivel állapodtak meg, ma pedig a szövetkezet mezőgazdasági üzemágainak dolgozói, a termelési tag-bizottságok képviselői, a termelési felelősök fektetik papírra a megegyezést e növényféleségek termelését illetően is. Csak egy esztendős friss tapasztalataik vannak a földművesszövetkezeteknek a szerződéses termeltetésben, és máris bővült hatáskörük. 1960- ra pedig minden szerződéses növény sorsa az ő gondjuk lesz. A most induló termeltetési akció sikere vagy balsikere tehát arra is enged majd következtetni, hogy a teljes szerződtetésnek jó vagy rossz gazdái lesznek-e a földművesszövetkezetek. Az első vizsgán jó minősítést nyertek a somogyi szövetkezetek. Azt a tervet kapták a kezdő évben, hogy 15 806 kát. holdon termeltessenek különféle növényt. Ezzel szemben 17 532 kát. holdra kötöttek szerződést. Gyógy- és rostnövényekből, zöldségfélékből s a MEZÖMAG Vállalat növényféleségeiből túlteljesítették előirányzatukat. Csupán cukorrépából maradtak a terv alatt, három és fél százalékkal: 7023 kát. holdra sikerült szerződést kötniük. Ez a teljesítmény is nagy erőfeszítést követelt: mintegy huszonkilencezer parasztembert kellett megnyerniük arra, hogy hacsak két-há- romszáz négyszögölnyi répát Varga József is, de termeljenek a cukorgyáAz agronómus tanácsa A kukorica golyvásilszögje és az ellene való védekezés A kukorica golyvásüszögje minden termelő előtt ismert növénybetegség. Általában a gazdák tétlenül nézik a kukorica növényeken minden évben és időben meglévő üszögfertőzést, amely veszélyessé válhat. A fiatal kukoricán már sokszor kapálás idején szembeötlik a fekete spóratömeget tartalmazó kisebb-nagyobb üszöggolyva. A kórokozó gomba a sebeken és szabad testnyílásokon keresztül fertőz. A golyvásüszög daganatai kezdetben zöldek, majd ezüstösen fénylő, papírvékonyságú burok takarja őket, végül ez felrepedezik, s a spórák szétszóródnak. Az üszög egész nyáron át fertőzhet. A kukorica akkor a legfogékonyabb a fertőzésre, ha magassága eléri a 80—100 cm-t. A frissen istállótrágyázott földben lévő buja fejlődésű tövek fokozottan érzékenyek az üszög iránt. Nagymérvű a fertőzés, ha június, július szeles, esős és jégverés sebei vannak a növényeken. A golyvásüszög elleni védekezés egyszerűen megoldható feladat, nem kíván szakértelmet és különösebb anyagi befektetést. Vigyázni kell arra, hogy kapáláskor és egyéb munkákkor ne sebezzük meg a növényeket. Ne adjunk mértéktelenül sok istállótrágyát, mert a túl »kövér« föld a betegség elterjedésére hajlamosít. A golyvás daganatokat július végétől kezdve rendszeresen szedjük le, mielőtt azok még felhasadnának, és szétszórnák a spóráikat, és összegyűjtve égessük el azokat. A kukorica vetőmag csávázása nem nyújt ( megfelelő védelmet, mivel a vetőmagra tapadt • felkészülésük is. Idejében spórák nem terjesztik a fertőzést, hanem a megkapták a tervfeladatokat, fertőzés forrása az olyan istállótrágyázott ta- amelyeket az illetékesek a he- laj, amelybe előzőleg üszögdaganatok kerül- W lehetőségekhez méreteztek, | hiszen a járási központok, sót Kopházi Ferenc a földművesszövetkezetek vé- 1 leménye is benne van a tenniraknak nyersanyagul, az országnak édességül. A z elmondottakból követ- kezik, hogy a dolgozó parasztság legnépesebb tömeg- szervezetének rendezvényein ma már nemcsak a kereskedelmi, hanem a termelési tennivalókról is esik szó. E kettős irányú munka egyébként jól kiegészíti egymást. Az élén- kebb bolti forgalomnak az a feltétele, hogy többet termeljen, több termelvényt küldjön a városnak a falu, mert csak így tehet szert nagyobb pénzösszegre a parasztember. A földművesszövetkezet korábban csupán műtrágya és a gazdálkodáshoz szükséges szer- áruk forgalombahozásával segítette a parasztságot. Ma me- gyeszerte mintegy nyolcvan képzett földműves szőve tkeze ti mezőgazdász — beleértve a MÉSZÖV és a járási központok szakembereit is — ad tanácsot az egyéni gazdáiknak, s mind jobban szervezd őket a termelés feladatainak megoldására. Ide tartozik a növénytermelési szerződéskötés is. Ismeretes, a szerződéses termeltetésnek az a célja, hogy a tervszerűség elemeit belevigye a szétaprózott mezőgazdaságba. Előzetesen felmérik a népgazdaság és a külföldi piacok szükségleteit a különböző növényféleségekből, s aszerint, a követelményeiknek megfelelően állapodnak meg az egyéni parasztok tízezreivel is,, hogy feldolgozó iparunknak mennyi mezőgazdasági eredetű nyersanyagot és az országnak pl. mennyi zöldségfélét termelnek meg. Ahány növényféleség volt, csaknem ugyanannyi termeltető vállalattal állt kapcsolatban a paraszt. Ha intéznivalója akadt a vállalattal, akkor be kellett utaznia a megye- székhelyre. A földművesszövetkezetek hatáskörének bővülése révén mind több vállalat, mezőgazdasági termelés-irányító munkája válik fölöslegessé, s helyben intézhetik el egymással ügyes-bajos dolgaikat a szerződő felek. Még akkor is, ha nem önállóan bonyolítja le a szerződéses termeltetést a földművesszövetkezet, hanem egyelőre megbízásos alapon végzi ezt a munkát. II ozzáértőbben kezdik a szerződtetést a földművesszövetkezetek most, mint tavaly. A gyakorlati tapasztalatok birtokában alaposabb a f ORDÍTOTTA • LA JO S <S£ ZA A kapitány legutolsó levelét így fejezte be: ».., Csak azt tudom mondani, cseppet se izgulj, Hitler nem látott előre mindent, nekem is elfelejtett golyót készíttetni, élek és élni is fogok!...« Azonnal megértette az új megbízatásban lévő veszélyt, nehézséget, s jóleső érzés töltötte el. — Fontolja meg jól — hangsúlyozta az ezredes —, ez a megbízatás elüt az eddigiektől. Nem erdőbe, nem mocsárba, hanem egy kikötővárosba kell mennie, nem egy éjjelt kell ott tartózkodnia, hanem heteket, esetleg hónapokat is. S a város tele van hitleristákkal. — Ezt is meg lehet kártyázni — vágta rá Gyemen- tyev. — Megkártyázni, megkártyázni — ráncolta a homlokát az ezredes. — Legyen óvatos, nagyon óvatos, Gyementyev! A Tallin, Riga és Kaunasz alatt szétvert csapatok összes Gestapo-tisztje és embere ott gyülekezett. Elkeseredésükben vakon végrehajtják a parancsnokság minden utasítását. Naponta százával hurcolják az embereket börtönbe, puskacső elé. Mi, amit tudunk megteszünk. Kap néhány címet, bár ezekre építeni mindent. mégsem lehet. — Az emberek miatt? — kérdezte Gyementyev. — Nem. Megbízható és hű embereink egytől egyig. A háború kitörése óta dolgoznak nekünk, komoly segítséget nyújtottak csapatainknak. Azonban megszakadt velük a kapcsolatunk, amit eddig a partizánokon keresztül tartottunk fenn. Szóval jó lesz arra is gondolni, hátha lefülelték őket, s ha nem, akkor sem jelenthetnek egyedüli szilárd támaszt. Nem szabad kockáztatnunk öiszekötőink életét, lakásukat csak az első Dovgalev odalépett Gye- napokban szabad igénybe mentyevhez. A kapitány felvennie, amikor még nincs állt. más menedéke. Azután azon- — Igen, holnap éjjel ban legjobb, ha biztosabb he- — Rendben van, ha holnap, lyet keres. Egyik emberünk- akkor legyen holnap. Kérek nél talál egy álcázott rádió- engedélyt a hadműrjeleti csótány az ablaknak nyomva orrát bámulta a fellobbanó tüzeket. Az eget megállás nélküli kutatták a fényszórók, légvédelmi lövedékek robbantak. A vezetőfülkéből a másodpilóta lépett ki, odament Gye- mentyevhez, s megérintette a vállát. — Gyere. — Odavezette a felderítőt az ajtó nyílásához. Olyan nyugodt hangon, mintha hétköznapi dolgokról lenne válókat jelző számadatokban. Az érdekeltek úgy nyilatkoznak, hogy lesz vállalkozó az 1750 holdnyi bíborhere, pannon-, és szöszösbükköny, a 7000 hold cukorrépa és a rostnak való 2100 hold kender és len termelésére, hogy csak a legfőbb tételeket említsük. A járások és a földművesszövetkezetek is tudják már, hogy a számokban rejlő feladatokból mennyi vonatkozik rájuk. Rövidesen kezükbe kapják a nyomtatványokat,. és elindulhatnak házról házra szerződtetni. Helyes, ha előzőleg számba veszik a lehetőségeket. Az a földművesszövetkezeti agronómus cselekszik helyesen, aki így gondolkodik: »Cukorrépából van ötven hold tervem. Idén is ennyit termelnek körzetemben. Hatvan holdra készítek nyers tervezetet. Lehet, hogy Kiss Péter, aki a négyszáz ölet későn egyelte, most nem szerződik, mondván, kevés lesz a haszon. Az is valószínű, hogy Kovács József, ez a mintaszerűen gazdálkodó parasztember ötszáz helyett nyolcszáz négyszögölet ír rá a papírra. Ha egyik-másik gazda többel csökkenti idei répaterületét, mint amennyivel mások növelik, akkor ott van a tíz holdas biztonsági tartalék, futja abból a hiányra, s a terv teljesítése is megvan. Legalább nem kell pót- szerződéssel bajlódnom, mert az bizony bajlódás. Tapasztalatból tudom, hogy könnyebb egyszer hétszáz ölre szerződtetni, mint az ötszázra utólag réalkudni még kétszázat Ha pedig a nyersitervezetet igazolja az élet, akkor az se baj, ha a cukorrépa-tervet húsz százalékkal túlléptem.« A helyi ismeret, a dolgo- zó parasztok gazdálkodásának figyelembevétele, érdeklődésük irányítása a fontos növényféleségek felé — ezek nélkül nem boldogul egyetlen földművesszövetkezeti agronómus sem. Ügyeljenek a tájegységek kialakítására is. A terv figyelembe vette a különböző vidékek termelési adottságait, s ezért azt mondja: a barcsi járásban ne szerződjenek rostnövényre, a siófoki és tabi járásban ne fogassanak bíborhe- remagot, mert e növények ott nem kifizetődőek. A szerződtetek alaposan tanulmányozzák át a feltételeket és ismertessék azokat a gazdákkal. Mondják el, hogy a szerződött terület gépi szánítási díját, a vetőmagot kamat nélkül, hitelbe kapják a termelők. Sok esetben műtrágyát és növényvédőszereket is adnak ilyen módon a földművesszövetkezetek. A művelési előlegről s arról se feledkezzenek meg, hogy például a rostnövények holdjára nem textilvásárlási utalványt, hanem 200 forint készpénzt kap a szerzőAztán itt van a nagyüzemi felár, amit akkor kapnak a gazdák, ha egymással társulva összefüggő táblán termelnek azonos szerződött növényt. Nagyon is agronómusi feladat annak megmagyarázása, hogy terméshozamok növelésére adót, ezt vegye magához. A földalatti szervezet tagjaival csak végszükség esetén vegye fel a kapcsolatot, még jobb, ha akkor sem. — Ha elcsípték, akinél a rádióadó van, magammal vigyem a készüléket? — Szó se lehet róla. Nem gyufásdobozról van szó. Nagyon kockázatos első alkalommal bőrönddel a kézben végigmenni a városon. Ha öt napig nem jelentkezik rádión, akkor ledobunk egyet előre meghatározott helyre... — Értettem. Hogy jutok el N. városba? — Légitámadást indítunk, hogy eltereljük a németek figyelmét, maga pedig ejtőernyővel ugrik ki. — Mikor? — Holnap éjjel. — Holnap? — Gyementyev hitetlenül meredt az ezredesre. porthoz távozni. — Tessék, kapitány. Gyementyev a szokott gyors és mégis könnyed lépteivel ment ki az irodából. Dovgalev ezredes nagyot sóhajtott, amikor becsapódott mögötte az ajtó. — Érzem, hogy megbirkózik a rábízott feladattal. Végrehajtja, s a haja szála se görbül meg. Biztos! — ügy suttogta ezeket a szavakat, mintha csak a sorsot akarná megnyugtatni, amiben kicsit maga is hitt, nem a saját személyét. szó, mondta: Figyeld a jel-\irányuló erőfeszítés sokkal zolámpat. amikor kigyullad,\ , . ,, .. Rámosolygott * eredményesebb a szövetkezés valamelyik alacsonyabb formájában is, mint az egyéni parcellán. A szakcsoportok, társulások a közös termelési tevékenység elősegítését célzó beruházásokhoz kölcsönt vehetnek fel. Mindezeket elhallgatni — vétek lenne. 3. N. várost több mint két órája bombázta a légierő. Gyementyev gépe ügyes manőverezéssel a tenger felől közelítette meg a várost. Egészen alacsonyan szálltak, a kapiugomod kell! a kapitányra, és ottmaradt mellette a repülőgép oldalának dőlve. Feszülten figyelték mindketten a lámpát. Gyementyev a sűrű sötét éjszakán kívül semmit sem látott. Úgy látszik, eltávolodtak a várostól... Bágyadt vörös izzásba jött a lámpa, de olyan lassan, mintha félne kigyulladni. Gyementyev bólintott a pitőta felé, s kivetette magát a szuroksötét mélybe. Két dolog motoszkált fejében, mé« a föld felé lebegett. Az egyik igen bosszantotta, a nagy kapkodásban még öt perc ideje sem ^vetkezet maradt, hogy megfirkantson Tamarának egy levelet, csuda tudja, mit fog most róla gondolni, hisz nem írhat addig, amíg a városból vissza nem jön, s hogy meddig kell itt tartózkodnia, az még a jövő titka. A másik dolog, ami viszont nyugtalanította, hogyan ér földet, hisz ez volt még csak a harmadik ugrása.. # (Folytatjuk.) A növénytermelési szer- ződés aláíráséhoz egy perc sem kell ugyan, de a termeltetés állandó jellegű tennivaló. A dolgozó paraszt év közben is elvárja a földművesszö- mezőgazdászától a szaktanácsot, hogy olyan vetéstervet alakíthasson ki, amelyben jó helye lesz nemcsak a búzának és takarmánynak, hanem minden szerződéses növénynek is. Az űrlapok kitöltése közben tehát erre ii fordítsanak gondot az agronó- musok, (Kutas)
