Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1958. Jtffltts 89. E P U L SZÉPÜL A csokonyavisontai olaj fúrás helyén feltört forró víznek — g^ógjSwiáfltt miatt — már or­szágszerte bére ment. Az or­szág minden részéből járnak ide fürödni, gyógyulást keres.- ni öregek, fiatalok egyaránt. S legtöbbjük meg is találja szá­mítását: felüdülve, gyógyultan tér vissza otthonába, munka­helyére. A fürdőt és környékét hosz- szú ideig a rendetlenség, az elhanyagoltság jellemezte. Fü­rödni néhány évvel ezelőtt még csak egy iszapos, bokrok­kal szegélyezett árokban lehe­tett, ahova a föld mélyéiből elő­tört vizet csöveken vezették el. Ez bizony nem volt valami szí­vet, lelket gyönyörködtető lát­vány! Egyrészt azért, mert az m árokba kifolyt víz piszkossá és egészségtelenné vált, más­részt pedig a fürdőzők teljesen ki voltak szolgáltatva az idő­járás viszontagságainak. Az 1957—58-as esztendő azonban lényeges változást, il­letve javulást hozott a fürdő életében. Amióta a csokonyavi­sontai földművesszövetkezet kezelésébe került, szinte má­ról holnapra megváltozott a fürdő környékének a képe. A földművesszövetkezet idén egy teljesen új, az egészségi szem­pontoknak megfelelő szabadté­ri medencét épített a már meglévő fedett medence mel­lé. A napokban adták át ren­deltetésének a zárható kabi­nokat. Jelenleg húsz öltözőfül­ke, ezenkívül külön férfi és külön női közös öltöző áll a fürödni vágyók rendelkezésé­re. A vidéki vendégek kívánsá­gát figyelembe véve étkezdét és borkimérést is létesített a szövetkezet igazgatósága. Szál­lodájuk ugyan még nagyon ki­csi, de a szövetkezet jövő évi tervében szereped a bővítése. — Milyen általában a fürdő napi látogatottsága? — tettük föl a kérdést Gáspár József fürdőgondnoknaík. — Eléggé váltakozó. Főleg szombatom és vasárnap van »nagyüzem«. Akkor telítve van a fürdő több mint két holdas területe. A múlt vasár­nap például több mint 1200 vendégünk volt, de hétköznap Jlttyívuilag& Leves, KESERGŐ PALACSINTA meg, a többiek... Fehér kötényes, főkötős asz- szonyok sürgölődtek csütörtö­kön délután az Ady Endre ut­cai kollégium egyébként vaká­ciózó, csendes éttermében és konyhájában. Nyolc szakácsnő készült a vizsgára, hoigy a gya­korlatban mutassa meg, kiér- damli-e a szakmunkás bizo­nyítványt, melyet kilenc hóna­pos tanulás és az eredményes záróvizsga után kap kézhez. Ez a kurzus egyébként csak része volt a Kereskedelmi és Közétkeztetési Tanulóiskola szervezte tanfolyamnak, melynek összesem 62 hallgató­ja volt, de különféle szakmáik­ból. A szakácsitanfolyam és a vizsga annak az üdvös gondo­latnak a jegyében folyt, hogy a vidéki éttermek és üzemi ét­kezdék konyháinak sem sza­bad elmaradni a fővárosi szín­vonaltól. Erről beszélt egyéb­ként Bárdós Kálmán, a tanfo­lyam vezetője és Rátfai József, a szakácsok előadója. De a vizsgázó szakács-asszonyok is úgy vélekedtek, hogy nagy szükség volt a tanfolyamra, valamennyien sokat tanultak, noha legtöbbjüknek már több éves szakmai gyakorlata van. Ettől függetlenül valameny- nyien igen izgultak, s ez ért­hető is, hiszen a vizsgától min­dig fél a diák, készüljön akár számtan'ból, vagy úgy, hogy el ne sózza, az Újházi tyúkhúsle­vest. A konyha olyan, mintha lakodalmat ünnepelnének. Itt hajszáivékonyságúra vágott tészta sárgul, ott már kisütött rétes kelleti magát, a tűzhely ■körül pedig a -jelöltek« tarta­nak konzultációt, hogy jól si­kerüljön a vizsgatétel, s a bí­ráló bizottság ne mondhassa azt: »Edd meg, amit főztél!« Mert a vizsgaösszeállítás sok esetben nagy figyelemre kész­teti a vizsgázót, mivel legtöbb- nyire valami ételfcülönleges- séglgel akarja az elismerést megszerezni. Kovács Jámosné, a központi falatozó szakácsnő­je példáid a következő ételek­kel vizsgázik: legényfogóleves, eperjesi (kesergő) palacsinta és habfeifújt. De ugyanígy lehet­ne sorolni valamennyi asz- szonyt: Bakónét, Gadányinét vagy a többieket, akik kilenc hónapi tanulás meg egy dél­után vizsgalázával sürgölőd­nek a sistergő húsok, sütemé­nyek és mártások szemnek, gyomornak kellemes összevisz- szaságában. És amikor egymásután betá­lalták a 24 fogást, egy kicsit igazat adtam Escoffier francia ínyencmestemek, aki szerint: »A jó konyha az alapja az iga­zi boldogságnak«. Sőt bátor­kodnám azt is megkockáztatni, hogy a legényfogólevest is va­lami ilyesféle szakács vagy szakácsnő találta ki, csak azt nem tudom, hogy a szerencsés reklámtehetség miatt vagy családi kényszerből adta-e ne­ki ezt a nevet... Ide írnám a receptet is — gondolom sokan megfőznék —, de hátha egyes helyeken kellemetlenséget okoz a családiban. Én mindenesetre ettem be­lőle ... (Király) is meghaladja a 350—400 főt a fürdőzők száma. — Milyen az újonnan létesí­tett étkezde forgalma? — Nagyon erős. A jelenlegi kicsiny férőhely miatt igen komoly nehézségbe ütközik az ételek felszolgálása. De napon­ta így is 180—200 ebédet és nem sokkal kevesebb vacsorát készítünk. A különféle felvá­gottakkal pedig egész nap a vendégek rendelkezésére áll italmérésünk. Néha kevés a sör, de a szövetkezet vezető­sége igyekszik mindent elkö­vetni, hogy a vendégeik min­dig megfelelő mennyiségű és minőségű frissen csapolt sört kaphassanak. — A fürdő területén feltű­nően nagy a tisztaság. Mindig így van ez? — kérdeztük a gondnoktól — Mindig — felélte. Állan­dó alkalmazott van, akinek csak az a dolga, hagy a rendre ügyeljen, és takarítsa a fürdő területét. A medence körüli részt parkosítjuk. Máris szép virágökba gyönyörködhetnek a látogatók. Sétányok építése is folyamatban van, úgyhogy a közönségnek nem kell majd a réten és gazban járkálnia, mint egy-két évvel ezelőtt. — Milyen messziről jönnek fürdő vendégek ? — Úgyszólván az ország minden részéről. Vannak itt Pécsről, Dombóvárról, Gyéké­nyes környékéről, de még tá­volabbi helyekről is. Már volt budapesti és debreceni látoga­tója is fürdőnknek. Ha szállo­dánk férőhelye engedné, egyik napról a másikra ugrásszerűen megnövekedne a vidéki láto­gatók száma. Most sokan van­nak, akik a közeli falvakban, parasztházaknál szállásolják el magukat. Hargitai József né — egy idősebb pécsi nénike — amikor idejött, bottal járt; s ma már — igaz, kissé még bi­zonytalanul, félénken — bot nélkül jiár-kel a sétányon. És vannak így többen is. Értékes természeti kincsünk a csokonyavisontai földből elő­törő kénes víz. Érdemes fel­használni, s a beteg emberek gyógyulásának szolgálatába ál­lítani. (Wirth) ► .1% ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ % Tél vett, s a háború a végé­hez közeledett. Berlin közelé­ben járt már a szovjet hadse­reg, amikor N. várost egy sakk­húzás istán bekerítették csapa­taink. Nagy ellenséges. haderő rekedt a gyűrűn belül. Többen azt hangoztatták eleinte, hogy gyerekjáték a harapófogóban levő fasiszta csapatok megsem­misítése. Azonban épp az ellen­kezője derült ki. Harcképesek és kitűnően felszereltek voltak a németek, s elkeseredésükben, hogy a gyűrűből nem menekül­hetnek, óriási ellenállást fejtet­tek ki. Azonban, hogy szorult a harapófogó, annál kilátásta­lanabb és rosszabb lett a beke­rített csapatok helyzete. Egy márciusi éjjelen Gye- mentyev kapitány felderítői né­met tisztet ejtettek foglyul az éjszakai vállalkozáson. Minden jel arra mutatott, hogy ez a szép nevű tiszt (Edelweisnek hívták) a vezérkarhoz tartozik Gyementyev kapitány hallgatta ki a foglyot legelőször. A német nyugodtsága, ahogyan a kihall­gatást fogadta, egészen kihozta sodrából Gyementyevet. Nem izgult, készségesen válaszolga- tott a kérdésekre. — Hogyan esett fogságba? — adta fel Gyementyev a ked­venc kérdését. A fogoly azonban csak azt ismételte meg, amit a felderí­tőknek mondott. — Nagyon egyszerűen... — fájdalmasan elmosolyodott. — Ahogy jövök vissza az első vo­nalból, leáll a motorom. Szét­szedtem a karburátort, de az összeszerelésre nem került sor, megleptek a katonái. — A háborúban ezek szerint — nevetett Gyementyev — a két fél katonái még élni sem hagyják egymást. Bele kell nyugodnia, hogy ilyen kelle­metlen helyzetbe sodorták az embereim. — O, igent — mosolyiníott a német, de a mosoly hamar le­hervadt az arcáról. — Ugye, a legnagyobb kellemetlenség még csak most vár rám? Gyementyev a német ijedt arcából azt olvasta ki, hogy ko­molyan kérdezte. — Mi nem lőjük agyon a fog­lyokat. — Persze, csak felakasztják! — Ha olyan bűnt követett el népünk ellen — válaszolta szi­gorúan, emelt hangon Gyemen­tyev. — Kell annál nagyobb bűn, ha valaki Hitler párti? Én pe­dig 1935 óta meggyőződéses nemzetiszocialista vagyok. — Jól értettem? Meggyőződé sest mondott? — a kapitány ra­vaszul bámult a németre. — Nem így festenek, s nem így viselkednek azok, akik meg- győződésesek. — Arra gondol, hogy per­cenként kiáltják, hogy »Heil Führer«? — A, azt, hogy »Hitler ka­put«. A fogoly elmosolyodott, hátát nekivetette a szék tám­lájának. — Nagyon jól fején találta a szöget — mondta a német felszabadultan. Árulja el, hogy lehet az, hogy ilyen kitűnően beszél németül, mintha csak Berlinben született volna. — Ott nevelkedtem... Ber­linben. Apám évekig dolgo­zott a szovjet kereskedelmi ügynökségen. — Hát igen, a berlini dia­lektus éppúgy nyomot hagy, mint a himlő — a német gyorsan elhallgatott, s für­készve nézte a kapitányt. — Milyen érzés a háborút megnyerni? — Nagyon jó! — kiáltott fel őszintén Gyementyev. — Meghiszem azt... — mondta a fogoly bánatosan. — Mi is átéltük ezt... — Egy kicsit régebben —■ jegyezte meg Gyementyev. A német szemében gyűlölet tüze lobbant, de azonnal ki is aludt. Fejét lehajtotta, megremegett a lába, halkan válaszolt. — Negyvenötöt írunk most, s nem negyvenegyet. Gyementyev arca tűéiben égett, amikor negyvenegyet említette a fogoly. — Hol volt akkor? — kér­dezte gyorsan. A német azonnal össze­szedte magát, amikor Gye­mentyev megváltozott rideg és gyülöletteU hangját hal­lotta. Sejthette, mire gondol a szovjet tiszt. Csak rövid, katonás válaszokat adott. — Breszt—Minszk—Szmo- lenszk, Vjazma. A telet már itt töltöttem — újra hallga­tott egy kicsit, aztán foly­tatta —, ahol véglegesen szer­stefoszlohak a győzelemről al­kotott iVfáziók. Szolgálat és kötelesség, egy szóval munka az egész. Részleges vereségek, részleges sikerek váltakoznak, azonban a történelem régen maga mögött hagyott bennün­ket. — S a bekerített csapatok mégsem teszik le a fegyvert. Miiben reménykednek még? — Már mondtam, csupán a szolgálat. A katonai köteles­ség, jobb nem okoskodni, nem kérdezősködni. — Hitt az ellentámadás le­hetőségében? — A bekerítés után köz­vetlen, ha jól tudom, ké­szült ilyen parancs. Ma azon­ban épp az ellenkezője fog­lalkoztatja a parancsnokságot. Azt beszélik, kiürítjük a vá­rost, és hajón megyünk haza, ahol bevetnek bennünket Ber­lin védelmében. Gyementyevet azonnal fel­villanyozta ez a hír, de igye­kezett közömbösséget színlel­ni. — Pletyka ez vagy parancs? — Parancs, Száz százalék, hogy az... A németet elvitték a had­seregparancsnokságra. Alig gördült ki ft gépkocsi, Gye­mentyev felhívta közvetlen parancsnokát, Dovgalev ezre­dest, s közölte vele, hogy a bekerített csapatok kiürítésre készülnek. — Igen, értesültünk róla — erősítette meg az ezredes a fo­goly vallomását. — Minden­esetre köszönöm. Nem gondolt rá se Dovga­lev, se Gyementyev, hogy már reggel találkozni fognak ki­mondottan azért, hogy meg­tárgyalják. a kiürítést, s hogy A népfront és a tanácsok kapcsolata Somogy megyében latokat a tanácsok egy ré­sze megtárgyalta. Számos községünkben a nép­front-bizottságok a tanácsok­kal együttműködve eredmé­nyesen készítették, elő a kép­viselői, illetve tanácstagi be­számolókat. Az együttműködés területén lévő fogyatékosságok: Alapvető hiba, hogy a fel­sorolt eredmények nem együttesen jelentkeznek minden tanács és népfront- bizottság kapcsolatában, hanem az egyik községben az egyik, a másik községben a másik eredmény mutatható ki külön-külön. Több községben a népfront-bizottságokat a ta­nácsi szervek nem vonják be a helyi feladatok megoldáséiba, munkájukat nem igénylik, ha­nem úgynevezett ünnepség­rendező szervként kezelik. Me­gyei szinten pl. nem vonta be a megyei tanács a népfrontot a hároméves terv előkészítésébe. Hiba, hogy népfront-bizottsá­gaink nem ismerik, milyen te­rületen és milyen formában működhetnek együtt a taná­csokkal, nem ismerik a nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak, illetve a Minisztertanács­nak a népfront-bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseit. Nem alakult ki megfelelő kap­csolat a népfront és a tanácsok azonos bizottságai között sem, így sok esetben előfordul, hogy ugyanazon témakörben a két bizottság külön-külön ülésezik. Nagy hiba az is, hogy a tanácsszervek vezetői nem vesznek részt a népfront- bizottságok ülésein vagy a bizottság munkájában. A népfront-bizottságok pedig nem mindenütt ‘hívják meg a tanácsi vezetőket. Az értékelés zárórészében az együttműködés céljából a kö­vetkező határozati javaslatot terjeszti a Hazafias Népfront megyei elnöksége elé. A népfront-bizottságok, va­lamint elnökségek üléseire minden esetben hívják meg az azonos szintű tanács vfo-elnö- _ a megbeszélés új fejezetet'^-, A népfront-bizotteágok a nyit Gyementyev kapitány ka- $ tanácsok hajtó bizottsa­A Hazafias Népfront megyei irodája a közelmúltban érté­kelte a népfront-bizottságok és a tanácsok együttműködésének helyzetét. Az értékelés megál­lapítja, hogy 1955-től fokozato­san szélesedtek a népfrontébi- zottságok hatóterülerí majd 1957-ben, az ellenie alom leverése után újból virágzás­nak indult Somogyiban is a népfront-mozgalom, a bizottsá­gok újjászerveződtek, sőt több községben, ahol azelőtt nem működtek, újonnan megalakul­tak. A szervező munka, valamint a megyei tanács részéről tett intézkedések nyomán az együttműködés széle­sebb területen alakult ki a községi tanácsok és nép­front-bizottságok között. Ennek eredményeként növeke­dett az 1957. évi 22 millió fo­rintos községfejlesztési hozzá­járulás 1958-ban 32 millió fo­rintra. A társadalmi munka ebben az évben 150 százalék­kal, a helyi anyag értéke 300 százalékkal emelkedett. Külö­nösen jelentősnek értékelhető, hogy míg az elmúlt évben 48 község nem szavazott meg köz­ségfejlesztést, most nincs a megyének olyan községe, ahol községfejlesztési hozzájárulást ne szavaztak volna meg. A népfront-bizottságok és a tanácsok kapcsolatában kiala­kult eredményeket a követke­zőik szerint foiglalja össze az értékelés: Az utóbbi időben a népfront- bizottságok elnökét meghívják Vb-, illetve tanácsülésre akkor is, ha nem választott tag. Az időszaki tanácsválasztásokon több népfront-elnököt tanács­tagnak jelöltek és választottak meg. A községfejlesztési tervek megtárgyalására a közsé­gek többségében meghív­ták a népfront-bizottságok vezetőit. A községfejlesz­téssel kapcsolatban tett népfront-bizottsági javas­tonai pályafutásának történe­tében. gaival egyetértésben évenként legalább két ízben tartsanak falugyűlést, amelyen a vb. el­nöke 'beszámol a községfejlesz­tés állásáról. A népfront-bi­zottságok a tanácsok által át- Dovgalev hevesen járkáló adott ütemtervek alapján szer­iéi s alá irodájában és lel-) vezzék meg és készítsék elő a késén magyarázott. Megújít ^tanácstagi és képviselői beszá­egy pillanatra az ablak (‘lőtt. $ mólókat, fogadónapokat. A me- elhaUgat<ítt, s szórakozottan t Syci elnökség felhívja a járási nézte a lomhán hulló hópely-fós községi népfront-bizoitsá- heket, Iwgy olvadnak el a é gok figyelmét arra, hogy ház előtt álló fekete gépkocsi ( görbe hátán. Aztán megfor-< dúlt, s folytatta a magyaráza-( tat. Átsétált a szoba másik I sarkába. Gyementyev hosszú | ideje együtt dolgozott az ez­redessel, s jól ismerte minden a jövőben fokozottabban kísérjék figyelemmel a ta­nácstagok munkáját. A Hazafias Népfront megyéi elnöksége tekintettel Somogy megye mezőgazdasági jellegé­szokását ennek a szigorú ki-\ve, fontos feladatnak tartja, nézetű embernek. Érezte, « hogy népfront-bizottságok te­hogy Dovgalev izgul.. Gyementyev idegesen) [vékenyen foglalkozzanak ^e- J vénytermelés és állattenyész­szengett az alacsony, süppecCői^ff fellendítését szolgáló kér- karosszékben. Nem volt hoz- « deseik megvalositasaval^ es a zászokva az ilyen túl finom « szocialista mezőgazdasag rí- bútordarabokhoz, azt sem tud- } alakításával. Ennek erdekeben ta, hová tegye a lábát, amit «a , népfront-bizottságok minél most olyan hosszúnak érzett, «szélesebb körben es több alka- S hiába dobogtatták meg szí- $ lommal szervezzenek gyakori a- vét a hallottak, ez nagyon in-^\ gazdák, szakemberek, tu­gerelte. Gyementyev csak a dósok és kutatók bevonásával —• ismeretterjesztő előadáso­kat, kisgyűléseket, beszélgeté­lyes és kockázatos feladató-“ . Jh kért rajongott. S mint fel-*^faltam gazdasági, ísz-.a­derítő, egy lépést sem tehe­tapasztalatcseré­tett kockázat nélkül. Megvolt a maga külön elmélete is: A itogatásokat, I két. A Hazafias Népfront megyei felderítő csak akkor érhet el^sége szükségesnek tartja, eredményt, ha a legnehezebb, legveszélyesebb feladatot hajtja végre. Naphosszat me­sélt volna olyan esetekről, amik kivétel nélkül az ő el­méletét igazolják. Ezenkívül vakon bízott a szerencséjében is. S ebben volt is valami, hisz a háborúban mindvégig. . . felderítő volt, s még egy ?car-J valamint, cólást sem ejtett rajta az el- “**’ ~ ~ lenség. Volt egy szerelme, Ta­mara, aki Moszkva környé­kén élt. Negyvenegy borzal­mas telén ismerkedtek meg, a népgazdaság hároméves tervéből a megyére vonat­kozó feladatokról, a me­gye hároméves tervéről a dolgozók széles tömegei tá­jékoztatást kapjanak. [ Ennek megszervezése végett, gazdasági szerveknek a nép­front-bizottságok a gazdasági élet különböző vonatkozásai­ban segítséget tudjanak nyúj­tani, elhatározza egy 15—20 _ , .főből álló közgazdasági bizott­hozzajuk szállásolták be Gye-f^g megalakítását, melynek mentyevet. Azóta állandóan « munkáj ába a különböző terü­leveleznek. «létén élő, népi demokráciánk­éhoz hű gazdasági sza kemöeaip- (Folytatjuk.) «két kell beverni»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents