Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

VILÁG PROLETÁR.?At, EGYESÜLJETEK!

1£\ ftÖNty,

©' y

a/ _______ ;í,

S

omogyi Néplap

AZ MSZMP MEGYE! 3ÍZ0TTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XV. évfolyam, 176. szám.

Ara 60 FILLER

Vasárnap, 1958. július 27.

Mai számunk tartalmából Vasárnapi tárca

Vádló Hxenet

A Somogyi Néplap kulturális melléklete

S mhaxJléil UzbifuLd

épül Kaposvárott

„A világ nagyobbik felo erkölcsileg Hruscsovot támogatja"

Régi óhaj, vágy teljesül városunkban. Gyönyörű szép környezetben, nagyrészt társadalmi munkával korszerű szabadtéri színpadot építünk. Külön értéke a -kezdeményezésnek, hogy ifjúságunk, a KISZ Somogy megyei Bizottságának lelkesedése, ügybuzgósága és kultúra iránti szeretete hozza majd létre a színpadot, amely nemcsak az ifjúság, az egész város kulturális igényeit hivatott kielégíteni.

Hányszor emlegettük már, hányszor próbálkoztunk érvelni a szabadtéri színpad szükségessége mellett! Az érvek mindenkor valók voltak, igazak, csak a kezdeményező erő, a megértés hiányzott eddig.

Aki szereti a színházat, aki szívesen nézne meg néha egy operát, egy magasszínvonalú balett- előadást, aki hallott már szimfonikus zenekari estet a szabad ég alatt, aki látta és élvezte öntevékeny együtteseink produkcióját gyönyörű, természetes díszletektől övezve, az tudja, tudnia kell, mit jelent e nemes elhatározás.

Nyáron meghalt a város. Kulturális ellátottságunk a mozira korlátozódott, elvétve egy-egy fővárosi együttest láttunk, de azok a nagyobb színházak, melyeket télen nem tudtunk befogadni a színház színpadának korlátái miatt, nyáron is kikerülték városunkat.

Óriási lehetőségek rejlenek az új létesítményben. A környezet? Jobbat, szebbet, tökéletesebbet kívánni sem lehetne. A KISZ Ifjúsági Házának hatalmas kertjében csendül majd fel a zene, száll a dal, s csattannak a tenyerek önfeledten. Ezt a kertet ismerni kell. Körül hatalmas fák övezik a nézőteret, talaja már most meneteles, kevesebb munkát kell fordítani majd a nézőtér kiképzésére. Csendes, forgalomtól, az utca zajától elzárt, jó akusztikájú terület, mely ráadásul Kaposvár egyik legszebb helyére, a város központjába csalogatja a kultúrára, szórakozásra éhes embereket.

Igaz, még kezdeti stádiumban van e nemes kezdeményezés, de a jelek rendkívül biztatóak. A párt megyei végrehajtó bizottságának eredeti terve szerint mást építettek volna az Ifjúsági Ház kertjébe. De a pártbizottság látva az ifjúság lelkesedését, a szabadtéri színpad építésének szükségességét, lemondott tervéről az ifjúság, a város iavára, s minden erejével' támogatja a kezdeményezést.

Őszinte elismerést érdemlő a Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat tervező irodájának, vezető mérnökének hozzáállása is. Már felmérték a területet, a tervező csoport vezetője elkészíti majd a színpad tervét. Előreláthatólag 13x13 méteres színpadot építenek, mely az öntevékeny előadásoktól, az opera-, a balett-, zenekari esteken át a különböző sportrendezvények, ökölvívó-mérkőzések és birkózó-versenyek megrendezésére is alkalmas lesz. Az előzetes tervek szerint mintegy 2000-2500 embert befogadó nézőtér épül a kertben.

A KISZ-fiatalok nagy lelkesedéssel beszélnek az építkezésről. Elhatározták, hogy maguk végzik el a szükséges földmunkát. A nagyarányú társadalmi munka szervezésén kívül természetesen anyagi eszközöket is biztosítani kell. A városi tanács máris nagyobb anyagi támogatást ígért.

Az építkezés megkezdődhet. De még nagyon sok ember, vállalat és intézmény, társadalmi szerv kell, hogy ifjúságunk mellé álljon, s már most elhatározza: mivel tudná segíteni, támogatni közös ügyünket.

Mert közös ügy ez, igényeink növekedésének, fejlődni akarásának ékes bizonygatója. össze kell fognunk hát, félretenni a néhol felbukkanó gáncsoskodást és rosszindulatot. Városunk kulturális előrejutása szempontjából óriási jelentőségű kezdeményezés ez. Igyekeznünk kell minden erőt, minden eszközt hatalmas egységbe kovácsolni, hogy mielőbb megnyíljon városunk büszkesége, az új, korszerű szabadtéri színpad.

Djakarta (AP). A DjakarIában megjelenő angol nyelvű Observer szombati számának vezércikkében megállapítja, amennyiben Hruscsov elutazik az Egyesült Államokba, »önbizalomtól eltelten lép majd amerikai földre. A világ nagyobbik fele erkölcsileg őt támogatja-«.

»Hruscsov eléri ezt az erkölcsi győzelmet még akkor is, ha egyetlen szót sem szól az értekezleten. Úgy gondolunk majd rá, mint az arab ügy bajnokára-« — hangoztatja a lap.

Az egyiptomi sajtó bírálja Eisefihowernek Hruscsovhoz intézett válaszlevelét

Kairó (AP). Az egyiptomi lapok szombaton az első oldalon feltűnő címek alatt foglalkoznak Eisenhower Hruscsovhoz intézettt válaszlevelével. Kommentárjaikban hangoztatják, Eisenhower »kísérletet tesz a kormányfői értekezlet szabotálására«, amikor azt javasolja, hogy ezt a tanácskozást az ENSZ Biztonsági Tanácsa szervezze meg és irányítsa.

»Eisenhower a tűzzel látszik-« — olvasható az AI Afa- ram eteő oldalán, Eisenhower válaszának ismertetése fölött.

Munkások tüntettek Bées ti teáin

Bécs (MTI). A Wienerneu- stadt-i Rax-művek 25 elbocsátott munkása pénteken délután tiltakozó feliratokkal tüntetett a vállalat igazgatóságának bécsi palotája előtt. A tüntetőkhöz több ezer járókelő csatlakozott. A helyszínre érkezett rendőrség szétoszlatta a tömeget.

Hírmagyarázatában megállapítja, hogy az Egyesült Államok mellőzte az ENSZ Biztonsági Tanácsának igénybevételét, amikor amerikai csapatok libanoni partraszállásáról volt szó, most azonban az előtérbe tolja, hogy akadályokat teremtsen.

Az As Saab megállapítja: Eisenhower halogató taktikát alkalmaz. »Nem Eisenhower •úr! Az ön csapatai kivonulnak Libanonból és szövetségesének csapatai elhagyják majd Jordániát« — hangoztatja a lap.

Biztos mentsvár az óvónéni

amerikaiak Uilakeznak az Egyeseit Illantok arak—keleti agressziója ellen

seletet, hogy leszögezze: felháborodással elítéli a

New York (TASZSZj. Az- Egyesült Államokban erősödik a tiltakozó mozgalom az arabkeleti angol—amerikai fegyveres beavatkozás ellen. Mint a Worker detroiti tudósítóba jelenti, a konzervgyári munkások egyesült szakszervezetének kerületi értekezlete, amelyen 18 500 vágóhídi munkás nevében mintegy 200 küldött vett részt, határozatban követelte az amerikai haderők kivonását Libanonból.

Walter Reuther,

az egyesült gépkocsiipari munkások szakszervezetének elnöke 15 000 munkás előtt tartott beszédében kijelentette, hogy az amerikaiak libanoni fegyveres beavatkozása igen súlyos világkonfliktusra vezethet.

Elítélte az amerikai beavatkozást, és követelte az amerikai csapatok kivonását Libanonból.

Az »ésszerű nukleáris politikáért küzdő New York-i bizottság« felhívta az összes kormányokat, beleértve az amerikai kormányt is, hogy tartózkodjék Közép-Keleten fegyveres erő alkalmazásától, és »nemzetközi konfliktusok esetén szigorúan alkalmazkodjék a tárgyalások poétikájához!«.

A Szovjetunió BNSü-képvi- seietéhez is naponta érkeinek táviratok és levelek amerikai szervektől és magánszemélyekből, akik tiltakozzunk az Egyesült Államok és Anglia arabkeleti beavatkozása ellen.

Sok amerikai telefonon hívja fel vagy egyszerűen felkeresi a szovjet képvinyugati intervenciót, és helyesli a Szovjetunió békés politikáját.

Az Észak-Carolina állambeli Raleigh Bole-ből is érkezett a szovjet ENSZ-küldöttséghez levél. A levél írója hangsúlyozza, hogy »az egyszerű amerikai — meggyőződésem szerint — ugyanúgy ellenzi az amerikai tengerészgyalogság jelenlétét Libanonban, mint önök. Én csak kispolgár vágyéit, aki ellen vizsgálatot indíthatnak azért, mert ezt megírtam. De azt akarom, hogy

az egész világ tudja: ezt a lépést, ahogy én látom, nem az amerikai nép követte el...«

Sok levél érkezik aláírás nélkül a szovjet képviselethez^ A »keresztény fiatalok szövetségének« egy csoportja levelében például a következőket írja: »Henry Cabot Lodge és kormánya homlokán ott az elítél« bélyege: hazugság, agresszió, az emberi saabadság- jogok lábbal tiprása. Lodge azt átírt ja, hogy az Egyesült Államok nagyon szeretne kivonulni Libanonból, ha az ENSZ rendőri erőket vezényel oda; Hazudik és csal, az igazság nem az 6 oldalán van. Eke (fSiaenhower beceneve. Szerk.) adott parancsot a tengerész- gyalogságnak, hogy szálljon parira Libanonban, és Eke alá fog tartozni bármilyen ENSZ fegyveres erő 90 százaléka, ha az ENSZ ezt magára vállalja; Ez a felelősség áthárítását jelentig

Budapestre érkezett az Kitagol nők békekaravánja

Május 20-án indult el Londonból az angol nők békekaravánja, hogy Európa' számos országába vigye el az angol nők üzenetét: minden erejükkel tiltakoznak a nukleáris fegyverek gyártása, az azokkal folytatott kísérletek ellen, békét követelnek a világ népeinek.

A békekaraván ellátogatott már Franciaországba, Belgiumba, a Német Szövetségi

Köztársaságba, Svájcba, Olaszországba, Albániába, Jugoszláviába, Bulgáriába és Romániába, s most néhány napig hazánkban tartózkodik; Tiszteletükre a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Országos Béketanács szombaton délben fogadást rendezett, amelyen találkoztak a nőmozgalom és a békemozgalom vezetőivel, valamint a sajtó képviselőivel.

VTVT

T

TTTVTVTTVWTfTTITTTTT ITTTTTTTTTTTW VTUTTTri mTWTWWTWT'm MITV VTT'TT ff VTV'fV III MYM ÓVJ T'> rfVTTTTTTTTl

MELEG időben FORRÓ munkahelyeken

30 fok félé nyújtózkodik a hőmérő higanyszáia. Perzselő meleg szorul az utcákba, melyeknek bitumen borításán ottmarad a lópatkó meg a kocsikerék nyoma. De inkább elkerüli mindenki ilyenkor az utcán csavargást, s csak akinek halaszthatatlanul fontos ügye van, merészkedik ki a szobából vagy valami más árnyékos helyről. A strandokon és a Balatonon van most nagyüzem, de hát mindenki nem mehet a Balatonra, és a napok sem csak arra valók, hogy az ember gondoljon egyet, és beleüljön a strand hűsítő vizébe. Azokról szól ez a riport, akik a nagy hőségben kétszeresen szenvednek, akiknek munkája a kazán vagy a kemence forróságot lehelő közelségében folyik.

300 fok meleg mellett

Hárman dolgoznak a sütödében. Pető József vető, Horváth József kisütő és egy fia- tál legény, Vass Lajos, aki mostanában szabadult fel, és itt dolgozik a Sütőipari Vállalat Lenin utcai üzemében. A két kemence egymás után nyeli befelé a kenyeret, kifelé pedig leheli a hőséget. A pékek testén apró kis izzadság- patakok indulnak útnak. Egy kicsinyke ideig a hőségről beszélgetünk, főképpen addig, ómig meginvitálnak, hogy álltak be a kemence elé, a lyukba, ahol a kenyeret öltik be, és próbáljam ki a melegséget. Megpróbáltam, és ezt kérdeztem: — Mindig ilyen kibírhatatlan ez?

A fiatal péklegény, Vaus Lajos azt mondja:

— Általában délfelé a legkellemetlenebb, amikor kint is nagyon meleg van.

Mire mestere két öltés közt hozzáfűzi:

— Ugyan, nem kellemetlen ez semmikor sem, csak meg kell szokni.

ö egyébként 1-932 óta dolgozik a forró kemencénél, és könnyebben állja a hőséget:

— Nem is volna semmi baj, csak az a kellemetlen, hogy már több mint egy hete nem kapunk szódavizet.

— Igen — teszi hozzá a vállalat igazgatója —, de nem rajtunk múlik, hogy az emberek nem kapják meg a munkához megjáró szódavizet, hanem a szikvizüzemen. Mert mi megrendeltük, de állítólag fogathiány miatt nem tudják a szódát kihordani. Mindenesetre ez nagyon kellemetlen ebben a hőségben.

A mozdonyon

Pihen a masina. Áll a fűtőház előtt szolid pöfögéssel, hasonlóképpen azokhoz, akik munkavégzetten szemlélik a világot. Nemrégen jött meg Fonyódról a fél kettes személyvonattal, mely igaz ugyan,

hogy egy óra hét perckor fut be, de a felületesebb je fél kettőre kerekíti az érkezést.

A személyzet vnszont nemigen pihen. Ez a fekete testű gép olyan hanyag, hogy a poros útkereszteződéseknél minden port magára verne. Ezért tehát dörgölnie kell az olajos ronggyal a fűtőnek, Nagy Sándornak, hogy ne csak a számtábla, a »275—005« csillogjon, hanem a kerekek, sőt a mozdony oldala is. Tolnai Istvánt, a fiatal mozdonyvezetőt kérdezem a melegség felől, miként bírják ott fenn, az eléggé zárt fülkében.

— A múlt heti melegek okozták eddig a legtöbb kellemetlenséget, amit a hőségtől szenvedtünk. Nem tudom, az idén mennyi volt a hőmérsékletkülönbség, de tavaly egyszer megmértem Tabon. Kint 32 fok volt, a mozdonyon pedig 54.

— Csak ne kellene megállni ■— kapcsolódik a beszélgetésbe a fűtő. Mert ha megyünk, az ember felső testét legalább hűsíti a levegő, de ha megállunk, nagyon meleg van.

— Valami védőitalt kapnak? Erre a »vezér« leveszi az irattárat, a sapkáját, és kihalász belőle egy szódavízutalványtömböt, melyet minden állomáson beválthatnak, ahol Utasellátó van. Azaz Kaposvárott, és mondjuk Fonyódon vagy Siófokon.

— De Fonyódon csak jő világot értek a víz mellett? — kérdezem Tolnai Istvánt.

— Ott igen — feleli nevetve, csak nem nekünk van ott jó világ. Mert dolgunk volt a masinánál, de különben is 11 óra 10 perckor már jöttünk is haza. Es most megyünk személyvonatért Dombóvárra.

Aztán elmondja, hogy még csak november óta mozdony- vezető, és hogy nagyon szereti ezt a mesterségei. Hogy havi négy és fél, ötezer kilométert is megy. Mire valaki hozzáfűzi: »Es mindig sietsz haza az asszonyhoz, ugye?-» Fiatal házasember Tolnai István, annak minden előnyével és lakásgondjával. Talán ez utóbbit szapultuk volna a melegség helyett, ha meg nem jön a parancs, hogy a masinának indulnia kell Dombóvárra. így hát a beszélgetősnek vége. Hanem meghívnak, próbáljam ki magam a mozdony melenét — menjek el velük az útra. Kiindulunk az

állomásból, felgyorsul a 275-ös, én pedig levetem a kabátom. Elindultunk a 4014-es személyvonatért Dombóvárra.

Ahol az ember lába alatt is ég a talaj

—: Téglásvér kell ide, mert nemigen bírja ezt akárki — int Szekfű Mihály, aki gyárvezetője a Szigetvári úti téglagyárnak, s hajlott, inas alakján látni, hogy miamikor ő is a talicska fölött görnyede- zett. — Ide bejön a legény azzal — teszi hozzá egy lé- legzetnyi szünet után —, hogy dolgozni akar. »Hát jó, majd meglátjuk, mire mész!» De aztán estefelé csak gubbaszt, akkor már összenézünk: »Na,

ez se sok sót eszik meg mi- nálunk.» Másnap aztán nem is jön meg. Na, nézze meg, az az a munka.

A téglagyár oldalán lévő kis ajtónyílásokon szabályos időközönként kis kocsik gördülnek be az égetésre szánt vályoggal, a másik ajtón pedig a kiégett téglát tolják ki talicskákon. Mindegyiknél csupa fiatalember. A kamra, ahová a vályogot viszik, és ahonnan a téglát hozzák, olyan, mint egy ívelt boltozatú főfolyosó, csak azzal a különbséggel, hogy a folyosók általában ilyenkor, nyárfélben kellemes hűvösséggel ajándékozzák meg a belépőt, itt viszont fejbe kólint a hőség. Császár István és Balázs István kihordok rakodnák éppen a kiégetett téglafalnál, majd a 75—75 téglával elindulnak kifele, hogy a másik kettőnek adják át a helyet.

— Ez az egyik legkellemetlenebb munka — mondja a gyárvezető —, mert ők télen is nagyon sokat szenvednek. Télen nem vetkőzhetnek le úgy, mint most. Hiszen bent 30 fok körül van a meleg, meg talán kívül is 30 fok van, de hideg.

A kihordók után sorról sorra ballag a rakó. Munkája abból áll, hogy ami vályogot behordanak, ő szabályosan, elrendezetten berakja, előkészítve az égetésre. Szeiler Imre végzi ezt itt már hatodik éve. Vagyis ez azt jelenti, hogy amíg munkaideje taH, mindig a kamrákban tartózkodik. Mintha szikár alakja is a hőséghez igazodott volna már. A kis kocsik jönnek, mennek, rólam pedig csorog a víz. Átnedvesedik az ingem, s úgy érzem, mintha a cipőm talpa is lassan megtelne parázzsal. Látják, hogy topogók, és szá- nákozóan megjegyzik:

— Hiszen ez még nem is meleg, akkor jönne el, amikor 10—12 méterre vagyunk a tűztél.

Siettemben nem tudom, mit mondtam, elmegyek-e majd vagy nem, mert egyelőre kifelé igyekeztem.

Remek érzés volt a 30 fokos »hűvös- utcán lenni.

RiráJr Ermű