Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

VILÁG PROLETÁR.?At, EGYESÜLJETEK! 1£\ ftÖNty, ©' y a/ _______ ;í, S omogyi Néplap AZ MSZMP MEGYE! 3ÍZ0TTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 176. szám. Ara 60 FILLER Vasárnap, 1958. július 27. Mai számunk tartalmából Vasárnapi tárca Vádló Hxenet A Somogyi Néplap kulturális melléklete S mhaxJléil UzbifuLd épül Kaposvárott „A világ nagyobbik felo erkölcsileg Hruscsovot támogatja" Régi óhaj, vágy teljesül váro­sunkban. Gyönyörű szép környe­zetben, nagyrészt társadalmi mun­kával korszerű szabadtéri színpa­dot építünk. Külön értéke a -kez­deményezésnek, hogy ifjúságunk, a KISZ Somogy megyei Bizottsá­gának lelkesedése, ügybuzgósága és kultúra iránti szeretete hozza majd létre a színpadot, amely nemcsak az ifjúság, az egész vá­ros kulturális igényeit hivatott ki­elégíteni. Hányszor emlegettük már, hány­szor próbálkoztunk érvelni a sza­badtéri színpad szükségessége mellett! Az érvek mindenkor va­lók voltak, igazak, csak a kezde­ményező erő, a megértés hiány­zott eddig. Aki szereti a színházat, aki szí­vesen nézne meg néha egy ope­rát, egy magasszínvonalú balett- előadást, aki hallott már szimfo­nikus zenekari estet a szabad ég alatt, aki látta és élvezte öntevé­keny együtteseink produkcióját gyönyörű, természetes díszletektől övezve, az tudja, tudnia kell, mit jelent e nemes elhatározás. Nyáron meghalt a város. Kul­turális ellátottságunk a mozira korlátozódott, elvétve egy-egy fő­városi együttest láttunk, de azok a nagyobb színházak, melyeket té­len nem tudtunk befogadni a szín­ház színpadának korlátái miatt, nyáron is kikerülték városunkat. Óriási lehetőségek rejlenek az új létesítményben. A környezet? Jobbat, szebbet, tökéletesebbet kívánni sem lehetne. A KISZ If­júsági Házának hatalmas kertjé­ben csendül majd fel a zene, száll a dal, s csattannak a tenyerek ön­feledten. Ezt a kertet ismerni kell. Körül hatalmas fák övezik a nézőteret, talaja már most mene­teles, kevesebb munkát kell for­dítani majd a nézőtér kiképzésé­re. Csendes, forgalomtól, az utca zajától elzárt, jó akusztikájú te­rület, mely ráadásul Kaposvár egyik legszebb helyére, a város központjába csalogatja a kultúrá­ra, szórakozásra éhes embereket. Igaz, még kezdeti stádiumban van e nemes kezdeményezés, de a jelek rendkívül biztatóak. A párt megyei végrehajtó bizottságának eredeti terve szerint mást építet­tek volna az Ifjúsági Ház kertjé­be. De a pártbizottság látva az ifjúság lelkesedését, a szabadtéri színpad építésének szükségessé­gét, lemondott tervéről az ifjúság, a város iavára, s minden erejével' támogatja a kezdeményezést. Őszinte elismerést érdemlő a Somogy megyei Tatarozó és Épí­tő Vállalat tervező irodájának, vezető mérnökének hozzáállása is. Már felmérték a területet, a ter­vező csoport vezetője elkészíti majd a színpad tervét. Előrelát­hatólag 13x13 méteres színpadot építenek, mely az öntevékeny elő­adásoktól, az opera-, a balett-, zenekari esteken át a különböző sportrendezvények, ökölvívó-mér­kőzések és birkózó-versenyek meg­rendezésére is alkalmas lesz. Az előzetes tervek szerint mintegy 2000-2500 embert befogadó nézőtér épül a kertben. A KISZ-fiatalok nagy lelkesedés­sel beszélnek az építkezésről. El­határozták, hogy maguk végzik el a szükséges földmunkát. A nagy­arányú társadalmi munka szerve­zésén kívül természetesen anyagi eszközöket is biztosítani kell. A városi tanács máris nagyobb anyagi támogatást ígért. Az építkezés megkezdődhet. De még nagyon sok ember, vállalat és intézmény, társadalmi szerv kell, hogy ifjúságunk mellé áll­jon, s már most elhatározza: mi­vel tudná segíteni, támogatni kö­zös ügyünket. Mert közös ügy ez, igényeink növekedésének, fejlődni akarásá­nak ékes bizonygatója. össze kell fognunk hát, félretenni a néhol felbukkanó gáncsoskodást és rosszindulatot. Városunk kulturá­lis előrejutása szempontjából óriá­si jelentőségű kezdeményezés ez. Igyekeznünk kell minden erőt, minden eszközt hatalmas egység­be kovácsolni, hogy mielőbb meg­nyíljon városunk büszkesége, az új, korszerű szabadtéri színpad. Djakarta (AP). A DjakarIá­ban megjelenő angol nyelvű Observer szombati számának vezércikkében megállapítja, amennyiben Hruscsov elutazik az Egyesült Államokba, »önbi­zalomtól eltelten lép majd amerikai földre. A világ na­gyobbik fele erkölcsileg őt tá­mogatja-«. »Hruscsov eléri ezt az er­kölcsi győzelmet még akkor is, ha egyetlen szót sem szól az értekezleten. Úgy gondolunk majd rá, mint az arab ügy baj­nokára-« — hangoztatja a lap. Az egyiptomi sajtó bírálja Eisefihowernek Hruscsovhoz intézett válaszlevelét Kairó (AP). Az egyiptomi lapok szombaton az első ol­dalon feltűnő címek alatt fog­lalkoznak Eisenhower Hrus­csovhoz intézettt válaszlevelé­vel. Kommentárjaikban han­goztatják, Eisenhower »kísér­letet tesz a kormányfői érte­kezlet szabotálására«, amikor azt javasolja, hogy ezt a ta­nácskozást az ENSZ Bizton­sági Tanácsa szervezze meg és irányítsa. »Eisenhower a tűzzel lát­szik-« — olvasható az AI Afa- ram eteő oldalán, Eisenhower válaszának ismertetése fölött. Munkások tüntettek Bées ti teáin Bécs (MTI). A Wienerneu- stadt-i Rax-művek 25 elbocsá­tott munkása pénteken dél­után tiltakozó feliratokkal tün­tetett a vállalat igazgatóságá­nak bécsi palotája előtt. A tün­tetőkhöz több ezer járókelő csatlakozott. A helyszínre ér­kezett rendőrség szétoszlatta a tömeget. Hírmagyarázatában megálla­pítja, hogy az Egyesült Álla­mok mellőzte az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának igénybe­vételét, amikor amerikai csa­patok libanoni partraszállásá­ról volt szó, most azonban az előtérbe tolja, hogy akadályo­kat teremtsen. Az As Saab megállapítja: Eisenhower halogató taktikát alkalmaz. »Nem Eisenhower •úr! Az ön csapatai kivonul­nak Libanonból és szövetsége­sének csapatai elhagyják majd Jordániát« — hangoztatja a lap. Biztos mentsvár az óvónéni amerikaiak Uilakeznak az Egyeseit Illantok arak—keleti agressziója ellen seletet, hogy leszögezze: felháborodással elítéli a New York (TASZSZj. Az- Egyesült Államokban erősödik a tiltakozó mozgalom az arab­keleti angol—amerikai fegyve­res beavatkozás ellen. Mint a Worker detroiti tudósítóba je­lenti, a konzervgyári munká­sok egyesült szakszervezetének kerületi értekezlete, amelyen 18 500 vágóhídi munkás nevé­ben mintegy 200 küldött vett részt, határozatban követelte az amerikai haderők kivonását Libanonból. Walter Reuther, az egyesült gépkocsiipari munkások szakszervezeté­nek elnöke 15 000 munkás előtt tartott beszédében ki­jelentette, hogy az ameri­kaiak libanoni fegyveres beavatkozása igen súlyos világkonfliktusra vezethet. Elítélte az amerikai beavatko­zást, és követelte az amerikai csapatok kivonását Libanon­ból. Az »ésszerű nukleáris politi­káért küzdő New York-i bi­zottság« felhívta az összes kor­mányokat, beleértve az ame­rikai kormányt is, hogy tar­tózkodjék Közép-Keleten fegy­veres erő alkalmazásától, és »nemzetközi konfliktusok ese­tén szigorúan alkalmazkodjék a tárgyalások poétikájához!«. A Szovjetunió BNSü-képvi- seietéhez is naponta érkeinek táviratok és levelek amerikai szervektől és magánszemélyek­ből, akik tiltakozzunk az Egye­sült Államok és Anglia arab­keleti beavatkozása ellen. Sok amerikai telefonon hívja fel vagy egyszerűen felkeresi a szovjet képvi­nyugati intervenciót, és helyesli a Szovjetunió bé­kés politikáját. Az Észak-Carolina állambeli Raleigh Bole-ből is érkezett a szovjet ENSZ-küldöttséghez levél. A levél írója hangsú­lyozza, hogy »az egyszerű ame­rikai — meggyőződésem sze­rint — ugyanúgy ellenzi az amerikai tengerészgyalogság jelenlétét Libanonban, mint önök. Én csak kispolgár vá­gyéit, aki ellen vizsgálatot in­díthatnak azért, mert ezt meg­írtam. De azt akarom, hogy az egész világ tudja: ezt a lépést, ahogy én látom, nem az amerikai nép kö­vette el...« Sok levél érkezik aláírás nélkül a szovjet képviselethez^ A »keresztény fiatalok szövet­ségének« egy csoportja levelé­ben például a következőket írja: »Henry Cabot Lodge és kormánya homlokán ott az el­ítél« bélyege: hazugság, ag­resszió, az emberi saabadság- jogok lábbal tiprása. Lodge azt átírt ja, hogy az Egyesült Álla­mok nagyon szeretne kivonul­ni Libanonból, ha az ENSZ rendőri erőket vezényel oda; Hazudik és csal, az igazság nem az 6 oldalán van. Eke (fSiaenhower beceneve. Szerk.) adott parancsot a tengerész- gyalogságnak, hogy szálljon parira Libanonban, és Eke alá fog tartozni bármilyen ENSZ fegyveres erő 90 százaléka, ha az ENSZ ezt magára vállalja; Ez a felelősség áthárítását je­lentig Budapestre érkezett az Kitagol nők békekaravánja Május 20-án indult el Lon­donból az angol nők béke­karavánja, hogy Európa' szá­mos országába vigye el az an­gol nők üzenetét: minden ere­jükkel tiltakoznak a nukleá­ris fegyverek gyártása, az azokkal folytatott kísérletek ellen, békét követelnek a vi­lág népeinek. A békekaraván ellátogatott már Franciaországba, Bel­giumba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Svájcba, Olasz­országba, Albániába, Jugo­szláviába, Bulgáriába és Ro­mániába, s most néhány na­pig hazánkban tartózkodik; Tiszteletükre a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Or­szágos Béketanács szombaton délben fogadást rendezett, amelyen találkoztak a nőmoz­galom és a békemozgalom ve­zetőivel, valamint a sajtó kép­viselőivel. VTVT T TTTVTVTTVWTfTTITTTTT ITTTTTTTTTTTW VTUTTTri mTWTWWTWT'm MITV VTT'TT ff VTV'fV III MYM ÓVJ T'> rfVTTTTTTTTl MELEG időben FORRÓ munkahelyeken 30 fok félé nyújtózkodik a hőmérő higanyszáia. Perzse­lő meleg szorul az utcákba, melyeknek bitumen borításán ottmarad a lópatkó meg a ko­csikerék nyoma. De inkább el­kerüli mindenki ilyenkor az utcán csavargást, s csak aki­nek halaszthatatlanul fontos ügye van, merészkedik ki a szobából vagy valami más ár­nyékos helyről. A strandokon és a Balatonon van most nagy­üzem, de hát mindenki nem mehet a Balatonra, és a napok sem csak arra valók, hogy az ember gondoljon egyet, és be­leüljön a strand hűsítő vizé­be. Azokról szól ez a riport, akik a nagy hőségben kétsze­resen szenvednek, akiknek munkája a kazán vagy a ke­mence forróságot lehelő kö­zelségében folyik. 300 fok meleg mellett Hárman dolgoznak a sütö­dében. Pető József vető, Hor­váth József kisütő és egy fia- tál legény, Vass Lajos, aki mostanában szabadult fel, és itt dolgozik a Sütőipari Vál­lalat Lenin utcai üzemében. A két kemence egymás után nyeli befelé a kenyeret, kifelé pedig leheli a hőséget. A pé­kek testén apró kis izzadság- patakok indulnak útnak. Egy kicsinyke ideig a hőségről be­szélgetünk, főképpen addig, ómig meginvitálnak, hogy áll­tak be a kemence elé, a lyuk­ba, ahol a kenyeret öltik be, és próbáljam ki a melegséget. Megpróbáltam, és ezt kér­deztem: — Mindig ilyen kibír­hatatlan ez? A fiatal péklegény, Vaus Lajos azt mondja: — Általában délfelé a leg­kellemetlenebb, amikor kint is nagyon meleg van. Mire mestere két öltés közt hozzáfűzi: — Ugyan, nem kellemetlen ez semmikor sem, csak meg kell szokni. ö egyébként 1-932 óta dol­gozik a forró kemencénél, és könnyebben állja a hőséget: — Nem is volna semmi baj, csak az a kellemetlen, hogy már több mint egy hete nem kapunk szódavizet. — Igen — teszi hozzá a vál­lalat igazgatója —, de nem rajtunk múlik, hogy az embe­rek nem kapják meg a mun­kához megjáró szódavizet, ha­nem a szikvizüzemen. Mert mi megrendeltük, de állítólag fo­gathiány miatt nem tudják a szódát kihordani. Mindeneset­re ez nagyon kellemetlen eb­ben a hőségben. A mozdonyon Pihen a masina. Áll a fűtő­ház előtt szolid pöfögéssel, ha­sonlóképpen azokhoz, akik munkavégzetten szemlélik a világot. Nemrégen jött meg Fonyódról a fél kettes sze­mélyvonattal, mely igaz ugyan, hogy egy óra hét perckor fut be, de a felületesebb je fél ket­tőre kerekíti az érkezést. A személyzet vnszont nem­igen pihen. Ez a fekete testű gép olyan hanyag, hogy a poros útkereszteződéseknél minden port magára verne. Ezért te­hát dörgölnie kell az olajos ronggyal a fűtőnek, Nagy Sán­dornak, hogy ne csak a szám­tábla, a »275—005« csillogjon, hanem a kerekek, sőt a moz­dony oldala is. Tolnai Istvánt, a fiatal mozdonyvezetőt kér­dezem a melegség felől, mi­ként bírják ott fenn, az eléggé zárt fülkében. — A múlt heti melegek okoz­ták eddig a legtöbb kellemet­lenséget, amit a hőségtől szenvedtünk. Nem tudom, az idén mennyi volt a hőmérsék­letkülönbség, de tavaly egy­szer megmértem Tabon. Kint 32 fok volt, a mozdonyon pe­dig 54. — Csak ne kellene megállni ■— kapcsolódik a beszélgetés­be a fűtő. Mert ha megyünk, az ember felső testét legalább hűsíti a levegő, de ha megál­lunk, nagyon meleg van. — Valami védőitalt kap­nak? Erre a »vezér« leveszi az irattárat, a sapkáját, és ki­halász belőle egy szódavíz­utalványtömböt, melyet min­den állomáson beválthatnak, ahol Utasellátó van. Azaz Ka­posvárott, és mondjuk Fo­nyódon vagy Siófokon. — De Fonyódon csak jő világot értek a víz mellett? — kérdezem Tolnai Istvánt. — Ott igen — feleli nevet­ve, csak nem nekünk van ott jó világ. Mert dolgunk volt a masinánál, de különben is 11 óra 10 perckor már jöttünk is haza. Es most megyünk sze­mélyvonatért Dombóvárra. Aztán elmondja, hogy még csak november óta mozdony- vezető, és hogy nagyon szere­ti ezt a mesterségei. Hogy ha­vi négy és fél, ötezer kilomé­tert is megy. Mire valaki hoz­záfűzi: »Es mindig sietsz ha­za az asszonyhoz, ugye?-» Fiatal házasember Tolnai Ist­ván, annak minden előnyével és lakásgondjával. Talán ez utóbbit szapultuk volna a me­legség helyett, ha meg nem jön a parancs, hogy a masi­nának indulnia kell Dombó­várra. így hát a beszélgetős­nek vége. Hanem meghívnak, próbáljam ki magam a moz­dony melenét — menjek el velük az útra. Kiindulunk az állomásból, felgyorsul a 275-ös, én pedig levetem a kabátom. Elindultunk a 4014-es sze­mélyvonatért Dombóvárra. Ahol az ember lába alatt is ég a talaj —: Téglásvér kell ide, mert nemigen bírja ezt akárki — int Szekfű Mihály, aki gyárve­zetője a Szigetvári úti tégla­gyárnak, s hajlott, inas alak­ján látni, hogy miamikor ő is a talicska fölött görnyede- zett. — Ide bejön a legény azzal — teszi hozzá egy lé- legzetnyi szünet után —, hogy dolgozni akar. »Hát jó, majd meglátjuk, mire mész!» De az­tán estefelé csak gubbaszt, ak­kor már összenézünk: »Na, ez se sok sót eszik meg mi- nálunk.» Másnap aztán nem is jön meg. Na, nézze meg, az az a munka. A téglagyár oldalán lévő kis ajtónyílásokon szabályos időközönként kis kocsik gör­dülnek be az égetésre szánt vályoggal, a másik ajtón pe­dig a kiégett téglát tolják ki talicskákon. Mindegyiknél csu­pa fiatalember. A kamra, aho­vá a vályogot viszik, és ahon­nan a téglát hozzák, olyan, mint egy ívelt boltozatú fő­folyosó, csak azzal a különb­séggel, hogy a folyosók álta­lában ilyenkor, nyárfélben kellemes hűvösséggel aján­dékozzák meg a belépőt, itt viszont fejbe kólint a hőség. Császár István és Balázs Ist­ván kihordok rakodnák éppen a kiégetett téglafalnál, majd a 75—75 téglával elindulnak kifele, hogy a másik kettő­nek adják át a helyet. — Ez az egyik legkellemet­lenebb munka — mondja a gyárvezető —, mert ők télen is nagyon sokat szenvednek. Té­len nem vetkőzhetnek le úgy, mint most. Hiszen bent 30 fok körül van a meleg, meg talán kívül is 30 fok van, de hideg. A kihordók után sorról sor­ra ballag a rakó. Munkája ab­ból áll, hogy ami vályogot be­hordanak, ő szabályosan, el­rendezetten berakja, előkészít­ve az égetésre. Szeiler Imre végzi ezt itt már hatodik éve. Vagyis ez azt jelenti, hogy amíg munkaideje taH, min­dig a kamrákban tartózkodik. Mintha szikár alakja is a hő­séghez igazodott volna már. A kis kocsik jönnek, mennek, rólam pedig csorog a víz. Át­nedvesedik az ingem, s úgy érzem, mintha a cipőm talpa is lassan megtelne parázzsal. Látják, hogy topogók, és szá- nákozóan megjegyzik: — Hiszen ez még nem is meleg, akkor jönne el, amikor 10—12 méterre vagyunk a tűz­tél. Siettemben nem tudom, mit mondtam, elmegyek-e majd vagy nem, mert egyelőre kife­lé igyekeztem. Remek érzés volt a 30 fokos »hűvös- utcán lenni. RiráJr Ermű

Next

/
Thumbnails
Contents