Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

Erről se feledkezzünk el 1 »Áldott jó gyermek ez az én kisfiam, itt van ni, dolgoz­nék, s mintha csak mondani tudná: ne dolgozz, édesanya, elég a hivatalban, kapaszko­dik belém, áldott jó szíve van!-« Dolgozó, és háztartást veze­tő nők örökös gondja a munka és a gyermeknevelés össze­egyeztetése, pedig amilyen mértékben nő a dolgozó nők száma, ugyanolyan súlyosan nehezedik ez a probléma szü­lőkre és családokra. Mai cik­künkben csak az iskoláskor előtti gyermekek számára le­hetséges elhelyezési problé­mákról, napközi otthonainkról szeretnénk tájékoztatni az anyákat, elerebocsátva, hogy a kisebbeket és nagyobbakat váró bölcsődék és iskolás nap­közi otthonok gondoskodásá­ról is szólunk majd. Nem árt felidézni, hogy a felszabadulás óta sok ezer gyermek élvezi államunk gon­doskodását, a szakképzett pe­dagógusok gondviselését, az állandó orvosi felügyeletet. Hogy mi minden jóban része­sülnek ezek a gyerekek, azt legjobban azok a szülők tud­ják értékelni, akik ismerték a múlt rossz emlékű menedék­házait. S hogy a szülők nagyon jól ismerik a napközi otthonok gondoskodását, azt a legfénye­sebben bizonyítja, hogy ma már ez a férőhely sem elegen­dő, s nagyon sok szülő kíván­ságát nem tudják a napközi otthonok kielégíteni. Ha belépünk egy napközi otthonba, láthatjuk, hogy mit esznek, mit játszanak, hogyan alusznak a gyerekek, mit szo­kott mesélni az óvó néni, mit szoktak énekelni, hol van az ebédlöszobájuk, meg sok más mindent, amit nem is győz­nénk leírni. Beláthatjuk, mennyivel könnyebb ma már a dolgozó nőknek a gyermekek nevelése. Még valamiről kell néhány szót szólnunk. Azonkívül, hogy ezek az intézmények a gyer­meknevelés gondjának nagy részét leveszik a szülők vál­láról, felruházzák gyermeke­inket valamivel, amivel az otthoni nevelés a legtöbb esetben nem tudja őket meg­ajándékozni. Ez pedig a közös­ség nevelő hatása. Azok a szülők, akiknek egy gyerme­kük van, nagyon jól tudják, mit jelent, ha a gyermek nem szokik bele abba, hogy rajta kívül más gyermek is van, másnak is lehet akarata, hogy nem minden csak az enyém, s hogy még az étel is mennyivel jobban esik, ha a gyermek másik kis társát is enni látja. Mit nyelnek gyerekeink ? Az üvegben ott van nagyanya gyógyszere. Nagyanya még szokta is mondani pedagógiai célokra: »Látod, ón nem sírok az orvosságtól. Finom, édes csokoládé« — és tényleg olyan .,. mint a drazsé ... Ildiké pedig nagyon szereti a drazsét. így, amikor anyuka rábízza, hogy zárja be a spájz- ajtót, és észreveszi nagymama orvosságát, megkóstolja. Nem is egyet nyel az apró csokoládé szemcsékből — mindjárt ötöt. Hogyan is tudhatná Ildi, hogy ami a nagymamának or­vosság, az az ő pici szívét rémiiletes vágtába hajszolja? S fél óra múlva beviszik a kórház gyermekosztályára. Kimossák a gyomrát, ellenmérget kap — a digitoxin ellen —, mégis két-három napig élet és halál közt lebeg. A kórházakban sok a hasonló eset. A kislány, aki tizenöt darab Belloidot vett be, mert apukája ott tartja az íróaszta­lán, akinek anyukája Sevenaletta helyett a nagymamának előírt Sevenált adta be, s ijedtében már telefonált is a men­tőknek. Ezeknél a gyerekeknél aránylag enyhébb a baj. Na­gyobb a veszély azoknál, akik egyedül maradnak otthon, s kiisszák a takarítószereket (megfoghatatlan, hogy tudnak olyan maró folyadékot lenyelni, mint például a Hypq), vagy a lúgos üveg alján lévő tejszerű nedűt hajtják fel, amelyet már a szemétből halásztak ki. Szomorú, de igaz: gyakran visznek be a kórházakba alkoholmérgezéses gyerekeket is, akiket a felnőttek mulatságból leitattak. Minderről több­nyire a szülők tehetnek. — Nem szabad a gyerek kezeügyébe nyitott helyen or­vosságot hagyni — mondja az egyik főorvos. — Kicsi gyer­mek elől a tehető legmagasabb polcra kell dugni a takarító- szereket. Tilos (mert veszélyes) a gyógyszereket eredeti üveg­jükből kivéve, rendcsinálás, helyspórolás ürügyén más doboz­ba vagy zacskóba tenni. Az ilyesmi félreértésekhez vezethet. Minden háznál van legalább egy zárható fiók: de a totó- szelvényre a legtöbb felnőtt jobban vigyáz, mint az orvos­ságra. Pedig anélkül is akad elég veszélyes momentum a kisgyerek életében. Nem tarthatjuk szegénykét ékszerdoboz­ban, s a kisbaba hajlamos arra, hogy mindent megkóstoljon. Vettek ki már gyerekből ruhagombot, jótékgolyót, babaszem- töl cucliig mindent. Az esetek többségében sikerült kihajtani belőlük természetes úton is. De éles, szúrós tárgynál bizony gyakran a műtét sem tud már segíteni. Legalább az elkerül­hető veszélyeket kerüljük el tehát okos, egészséges nevelés­sel. És — ha szabad -megjegyeznünk — a szülők se csak a Belloidtól várják lelki nyugalmukat. FEHÉRJÉK a gyermek táplálkozásában A fehérjefélók száma rop­pant nagy. Majd minden nö­vény- és állatfajtának más és más fahérjeÖGszetébele van. Az emésztés folyamán a gyomor- és bélnedvek hatá­sára minden fehórjetáptólék- ból aiminosavak keletkeznek, és ezek a bélfalon keresztül felszívódnak. A szervezet eb­ből friss sejteket épít fel az elkopoit-tak helyett, és számos fehérje-szerű, anyagcserére fontos anyagot (pl. hormono­kat) késéit -belőlük. A fehérjeszükséglet függ az életkortól. A fejlődő, növeke­dő szervezetnek lényegesen több fehérjére van szüksége, mint az érett egyénnek. A csecsemőnek testsúlykilogram­monként 3—i grammra van naponta szüksége. Ha szopik, ez a mennyiség 2, 2 és fél grammal csökkenhet, mert a letet részben' állati, részben növényi eredetű táplálékkal pótoljuk. Ha a szervezet fe­hérjehiányban szenved, meg­áll a növekedés, csökken az ellenállóképesség, testi és szel­lemi fáradékonyság, étvágyta­lanság, lesovámyodás jön lét­re. A csecsemő és a gyermek emésztőrendszere amúgy is nagy mennyiségű táplálékot dolgoz fel, tehát az egyoldalú növényi táplálkozás a gyer­mekkorban kifejezetten ártal­mas. Bizonyos mértékű állati eredetű fehérjére feltétlenül szüksége van. De mivel í | szervezet a fehérjében rejtező , aminosavakat tárolni nem j tudja, az állati fehérjék túl- zott fogyasztása felesleges. (A ! növényi fehérjeforrások lé- I nyegesen olcsóbbak is, mint az állatiak.) NYÁRI divattanácsok Húzott a divat A télen és a tavasszal még he­ves viták folytak a nagy divat­szalonokban arról, mi történjék a zsákruhával. Mert tagadhatatlan, van valami elegáns lezserség a zsáköltözékben, ha magas, nád- szálkarcsú nőn látjuk. Azonban a nők többsége nem 175 centiméter magas, s ez a fazon nem is min­denkinek áll jól. Ha a zsákruha értelmét magyarra fordítjuk, ak­kor bátran kijelenthetjük: az öves ingruha majdnem mindenkinek megfelel. Es a trapéz? Ez az évek óta elhanyagolt, enyhén bővülő, négy vagy hat részből szabott szóknya nagyon sok nőnek jól áll. Ehhez a szoknyához persfee deré­kig érő rövid felsőrész való. Aki­nek azonban a dereka ném elég karcsú, csípőben viszont nem túl széles, hordhat blúzos, buggyos felsőrészt. Az idén válogathatunk a lenge, nyári anyagokban. A szaténKarton es a shantung mellett igen diva­tos a szép és változátos színű bal­lon. Néhány szó a kalapokról: a nyár divatja a homlokot szabadon hagyó, felhajtott karimájú, göm­bölyű kalap. Kedves újdonság a ruha anyagából készült piké vagy szaténkarton sapka, nyári esti ru­hákhoz használatosak a nylon tüll-kalapok. FÉL MÉTER SZŐTT tö — valamivel kevesebb, vagy egy kicsit több — elég egy párnára, egy kis térítőre, és elegendő ahhoz, hogy élénksé­get, kedvességet vigyünk a vá­rosi lakásba. Fél méter szőt­tesből varrhatunk párnát, té­rítőt, vagy gondosan csíkokra elosztva, színt és anyagot jól összeválogatva, nagyobb dara­bot is készíthetünk belőle. S milyen új, friss hangot üt meg a színes népi minta a már megszokott környezetben! A sötétebb, komolyabb színre hangolt városi lakásban is szép, csak meg kell találni a helyét és az összeállítás mód­ját. Sokszor megállunk a házi­ipari boltok kirakata előtt, VönzZa Szemünket, szívünket a sok kedves, színes tárgy. Színes... néha túl színes, ahogy egymás mellé kerül az üveg mögött a sokféle kancsó, hímzés, szőttes a választék be­mutatása, a kirakatrendezés »dekorációs« szabályai szerint. Persze a legnemesebb, legtar­tózkodóbb sárközi szőttes is Ä ^ a tudomány iJ, mai állása szerint Az Angliában megjelenő South West Technical College Magazine című hetilap az alábbi »vegyelemzést« közli a nőről: »Az emberi fajhoz tartozó­nak tartják. Ismert izotópjai súly tekintetében 30--»60 kilo­gramm közt váltakoznak. Ter­mészetes állapotban ritkán fordul elő. Felületét általában festékréteg borítja. Forrás­pontja és fagypontja rendkí­ * 1 vül változó. Robbanékony és veszedelmes, ha tapasztalat­lan kezekbe kerül. Rendkívül aktívvá válik a másik nem képviselőinek jelenlétében. Lényegében dekoratív jellegű, és a leghatékonyabb vala­mennyi ismert kábítószer kö- 1"ÍT .4 törvény megtiltja, hogy bárki egynél több példánnyal rendelkezzék belőle, noha bizonyos türelmi határok közt vannak cserelehetőségek*>. túl tarka, ha egy végből hete» kerve öt-hat méter fut végig a kirakat jobb sarkától a bal sarkáig. A népi környezetben sose használtak egyvégtében ennyi szőttest. Egy-egy csíkot szőttek a törülköző, a párna Végébe vagy a lepedő szélére, De ha a falusi asszony a házi­ipari szövetkezet számára, a városnak dolgozik, méterszám­ra szövi az anyagot, s a városi vevő gondolja ki maga: mire mennyit és hogyan akar fel­használni. Talán csak egy-egy kisebb darabot, egy-egy csíkot állít majd be sötétebb vagy világosabb anyagba. (Jó lenne, ha a szövetkezetek már erre gondolva készítenének szőtte­seikhez egyszínű, sima anya- gokat is.) Két színt: sötéteb- bet és világosabbat is felhasz­nálhatunk az összedolgozás­hoz, de vigyázzunk arra, hogy á varrást szépen, díszítő öltés­sel végezzük: azsúrral, pont­sorral, boszorkányöltéssel vagy egy sor keresztszemmel, színesen, esetleg két színnel. A pamlagon, a fotelben szép a népi szőttesből varrott ván­kos. Jó megoldás az is, ha a székek ülésére, hát-támlájára készítünk odaerősíthető pár­nát — de itt különösen kell vigyáznunk a színek összehan­golására. Térítőnél váltakoz­hatnak a különböző színű csí­kok, ritmusba foglalva a szőt­tes sávokat. A tömény, nyüzs­gő színfoltokat. nyugodtabb harmóniába fogjuk, s ez nem ellentétes a népművészet szel­lemével — inkább rokon vele. Mí£ süssünk? Habos almás szeletek 10 deka vajat, 25 deka lisztet, 2 tójás- sárgáját, 10 deka cukrot, egy kávéska­nál citromlevet jól összegyúrunk, és tep­siben világosra süt­jük. Megkenjük lek­várral, megszórjuk vékony almaszeletek- kei, erre három ujj­nyi vas-tag cukrozott tojéshabot teszünk, még egy negyedóráig sütjük, azután mele­gen felvágva tálal­juk Kapros túrós lepény Hozzávalók: 25 dkg liszt, 3 deka cukor, 1 tojás, 5 deka zsír, 2 deci tej, só, 1 deka élesztő. Töltelék: 40 deka túró, 3 kanál cukor, 2 tojássárgája, 1 ka­nál dara, 1 kanál ap­róra vágott kapor. 1 deka élesztőt ke­vés tejben feloldunk, és a többi anyagból az előbbihez hasonló módon nem túl ke­mény tésztát verüruc Langyos helyen két­szeresre megkeleszt­jük, ujjpyi vastag tésztát nyújtunk, és zsírral bekent tepsibe helyezzük. A túrót szitán áttörjük, elke­verjük a cukorral, a tojássárgájával, egy kanál darával, a tojá­sok felvert habjával, és hozzákeverjük a kaprot. A tölteléke­ket a tészta tetejére tesszük, és lassan sütjük. Mielőtt ki­vesszük a sütőből, megkenjük a követ­kező keverékkel: 1 kanál tejfel, 1 kanál cukor, 1 tojássárgája. Ezzel bekenve még 2—3 percre a sütőbe tesszük, amitől a te­teje szép barnára sül. Készíthetjük a tölte­léket cukor nélkül, csak sózva. Kapor nélkül készítve egy­szerű túrós lepényt kapunk. Töltött kel Laza levelű zöld kelt veszünk, torzsá­ját kivágjuk, úgy­hogy egészben ma­radjon. Tíz percig főzzük, aztán szitán lecsepegtet.jük. Min­den levelet megtöl­tünk. A töltelék: két­szer darált 30 deka sovány sertéshús, amelybe két tojást zsírban pirított re­szelt hagymát, tört borsot, kevés sót és vajait dolgozunk bele. Vajazott tűzálló tálba egymás mellé fektet­jük, kevés vizet ön­tünk rá, és egy óra­hosszat a sütőben sütjük. Kellevéllel le­takarjuk, mert kü­lönben megbámul. Közben öntöznünk is kell. Mellé paradi­csomos vagy sajtos mártást készítünk. Töltött tök Vékony, fiatal tö­köt veszünk, közepén keresztbe kettévág­juk. Kanállal óvato­san kiszedjük a belét, majd meghámozzuk. Körülbelül 30 deka kétszer darált sertés­húsból tojással, mor­zsával és fűszerrel tölteléket dolgozunk össze, ezzel megtölt­jük a tököt. Lábosba tesszük, és annyi vi­zet öntünk rá, hogy félig elfedje. Beta­karva főzzük. Ha a tök alsó fele puhára főtt (ügyeljünk arra, hogy szét ne főjön), két kanál segítségé­vel megfordítjuk a két fél tököt, és készre pároljuk. Ki­vesszük a léből, majd sok finomra vágott kaporral és tejfellel kissé ecetes, cukros kapormártást készí­tünk, s abba vissza­rakjuk a tököt. Vas­tagabb karikára vág­juk, mártással leönt­ve tálaljuk. QYERMEKEKNEK Az elveszett gomb Mese Nem ajánlólevél akar e né­hány sor lenni, csak megálla­pítása olyan dolgoknak és té­nyeknek, amelyekkel nem le­het vitába szállni. női tej összetétele a vérfehér­jéhez hasonló. A terhes és szoptatós nő fehérjes-zükségle­Jancsi reggelenként a kis er­dőn át ment iskolába. Nagyo­kat futott ilyenkor, különösen tavasz táján. Egyik reggel a vidám ugrándozásbán lepat­tant egy gombja. Édesanyja csak este vette észre. De hát Jancsi nem tudta megmonda­ni, mi történt a gombbal. Haj, pedig ha tudta volna! Mert a gomb, amint leesett az ingé­ről, begurult a fű közé. Szép, fényes fémgomb volt. Először egy hangya vette észre: sza­ladt is tüstént a társáért. Oda­gyűltek, és találgatták, hogy mi lehet. Végre megállapodtak abban, hogy nyilván a nap esett le az égről. Vagy ha az nem, akkor a hold, de ha az sem, akkor valamelyik csillag. Más ilyen fényes nincs a vilá­gon. A hőscincér, aki világéleté­ben rátarti, büszke bogár volt, azt mondta, hogy a hangyák nem értenek hozzá. Nem nap az, se hold, még csillag sem, hanem az ő régen várt királyi koronája. Mert hát egyszer megálmodta, hogy király lesz a bogarak között, és hogy ko­ronát is fog kapni. Már éppen vinni akarta a gombot, ami­kor odaért egy tücsök. Régi muzsikus családból szárma­zott. Esténként órák hosszat hegedülgetett. Szeretett volna egy zenekart szervezni, de csu­pa hegedűből mégsem lehetett. — Ez pedig semmi más, mint egy dob — mondta, s lábával mindjárt ütögetni is kezdte. — Megvan a zenekarom, vi­szem is a dobunkat. Amikor azonban fel akarta kapni a gombot, odaszállt egy darázs. Kényes, hiú fajzat ez. Azt tartja, hogy senkinek sincs olyan dereka, mi/nt ne­ki. Ezért szereti magát néze­getni a vízben is. — Végre, hogy megtaláltam a tükröm! — kiáltotta. — Ez­után nem kell mindig a pa­takhoz mennem, ha bámulni akarom magam. Aki pedig nem kotródik innen, annak megmutatom, hogy nemcsak szép vagyok, hanem szúrni is tudok. Lett erre szaladás. Csak a hőscincér nem futott, mert egy hősnek vigyázni kell a te­kintélyére. De azért ő is odább ballagott. A darázs rátelepe­dett a gombra, Megette magát, forgolódott, s boldogan dön- gicsélt. Akkor szállott arra egy lep­ke. Megpihent a fűszálon, rin­gatózni kezdett rajta, csak az­tán vette észre a darazsat meg a gombot. — Ni, milyen szép kis tá­nyér! Ebből lehet csak jó a méz. A darázs hangosan rázör- rent: — Nem tányér ez, hanem tükör! Aki nem hiszi, megbö­köm. Mit tehetett a pillangó, ő is tovább lebbent. De azért bán­totta, hogy mit mondott neki a darázs. A kis erdő minden bogárkájának elmesélte, hogy mit látott, s megkérte őket, menjenek el vele, nézzék meg saját szemükkel, és mondják meg, nem neki van-e joga ah­hoz a gyönyörű tányérhoz. Jöttek is a bogarak min­denünnen, s elkezdődött a nagy vita. Már a nap magasan fent járt, besütött a virágok közé, megszikráztatta a gom­bot. De a bogarak még min­dig nem tudtak megegyezni. S amikor a cserebogár taszí­tott egyet a darázson, s az meg akarta szúrni, de ke­mény szárnyába beleütközött a fullánkja — elkezdődött az általános hadakozás. A gomb­ról már mindenki megfeledke­zett, egymást tépték, marták, ahol érték. A nagy zajra oda­tévedt egy szarka. A juharfa tetejéről lepislogott, s amikor észrevette a csillogó-ragyogó gombot a fűben, huss! lecsa- pott rá, s már vitte is. A bogarak észre sem vet­ték a nagy csetepatéban. Csak amikor a darázs elkiáltotta magát: »Hol a tükröm/« — ak­kor néztek oda valamennyien. De bizony, nem láttak semmit. Es mert el is fáradtak, már szívesen hallgattak a dongóra: ha nap, ha hold, ha csillag is, ha. tükör, tányér vagy dob is, vétek miatta hajbakapni: a legjobb békében maradni. A bogarak legott abbahagy­ták a verekedést, egymásra néztek, elszégyellték magukat, s azt mondták, jó is, hogy így történt. Ragyogjon inkább a nap, hold, a csillag fent uz égen, meglesz a hőscincér is korona nélkül, a tücsökzene­kar dob nélkül, a darázs tükör nélkül és a lepke tányér nél­kül. Aztán szétszéledtek. Ment mindegyik a maga dolgára; s addig nyilván békesség lesz közöttük, ameddig Jancsi «í nem veszíti még egy gombját. te megnő. A fehérjeszükség­Hasznos A gyümölcsfoltot, vörös bort minél gyorsabban távolítsuk el a fehérneműből. A foltot erősen sóz­zuk meg, és a sót fél óráig hagy­juk rajta. Aztán nyers tejjel áz­tassuk, végül alaposan mossuk ki. A rozsdafoltot úgy távolítsuk el, hogy 9 deci forró vízből és 1 deci heresóból oldatot készítünk, fél órát állni hagyjuk, majd beáztat­juk a foltos részt. Háztartási bolt­ban tömény heresót is kapni, amelyet vízbe mártva használunk. Penészfoltos fehérneműt a kö­vetkezőképpen kezelünk: másfél dkg szalmiákport és két és fél deka sót egy liter vízben felol­dunk. A foltos fehérneműt napra fektetjük, s ezzel a folyadékkal megnedvesítjük. Ha megszáradt, és a folt még nem tűnt el, meg­ismételjük az eljárást. Hat angol házaspár közül egy gyermektelen Amint egy ENSZ-jelentés­ből kitűnt, az angol fiatal­asszonyok nem akarnak gye­reket. Minden hat angol fia­talasszony közül egy gyermek­telen. Valamennyi ország kö­zül Angliában a legmagasabb ti gyermektelen házasságok irányszáma. David Glas pro­tanácsok Kávé- és kakaófoltos mosóanya­got forralatlan tejben 24 óráig áz­tatunk, majd kimossuk. Ha még nyoma maradt a foltnak, szappa­nozzuk be, és tegyük a napra. A tintafoltot citromsav sűrű ol­datával nedvesítjük meg, és tisz­ta ruhával dörzsöljük. Bronzcsillárt a következő módon tisztíthatunk: néhány csöpp szal­miákszeszt, denaturált szeszt szarvasberdarabra csöpögtetünk, és ezzel bedörzsöljük, majd tiszta puha ronggyal áttöröljük. Fokoz­hatjuk az eredményt azzal, ha fe­hér bab főtt levével öblítjük át, és azután szárazra dörzsöljük. Böröndöt, aktatáskát kétszer egy évben vazelinnal, csukamájolajjal vagy lanolinnal. kell bekenni. Há szikkadt, puha ronggyal fényesít­jük. fesszor, a kérdés szakértője kijelentette: Ebben az évszá­zadban megkétszereződött cl gyermektelen házasságok szá­ma An-gliában. Ez nyilván annak tudható be, hogy szé­lesebb körben ismertekké vál­tak a születés szabályozó eljá­rások.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents