Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Csütörtök, 1958. Július 3.

Utat javítottak társadalmi munkában

(Tudósítónktól.)

Ujj Kálmán marcali földműves nemrégiben felkereste a községi tanács elnökhelyettesét, és kérte, hogy a Gyóta- puszta felé vezető, egyébként is elhanyagolt, de az esőzésektől csaknem használhatatlanná vált dűlőutat a tanács javíttassa meg.

— Igen ám, de miből? Erre jelenleg nincs anyagi fedezetünk — válaszolta Kovács László elnökhelyettes. — Hanem, tudja mit? Fogjanak ösz- sze az érdekelt parasztok, és közös erővel végezzék el a javítást. Természetesen a mi segítségünkkel — tette hozzá.

A következő percben már az asztal fölé hajolva közösen írták össze kiknek a földjéhez vezet az említett út. 86 név került papírra, akiknek értesítését a mezőőrökön, hivatalsegédeken keresztül és dobszó útij án még aznap délelőtt megkezdték.

Másnap már öt ven ember dolgozott az erősen megrongálódott útszakaszon. A következő nap bekapcsolódott az ugyancsak érdekeit marcali erdészet is. Három napi munka után, ha nem is simává, de biztonságosan járhatóvá tették a fontos dűlőutat. A javításnál ott szorgalmaskodtaik Pintér Géza, Szép István és Szaibó István tanácstagok is, akik nemcsak a munkából, hanem a szervezésből js példamutatóan kivették részüket.

Sajnos, nem volt ott minden érdekelt földtulajdonos. Nem jött el Mazzag József sem, aki pedig elég gyakran jár tekintélyes darab földjéhez ezen az úton. ö és jónéhány társa nem vették ki részüket a közös munkából, de szénájukat, egyéb terményeiket minden lelkiismeretfurdalás nélkül hordják haza a többi paraszt összefogásával megjavított úton.

A képviselőcsoport tervei

A megyei képviselőcsoport tagjai a legutóbbi országgyűlés után elhatározták, hogy a választóikkal való szorosabb kapcsolat megteremtése végett a szokásos csoportgyűléseket ezentúl nem a megye székhelyén, hanem valamelyik faluban, vagy termelőszövetkezetben tartják meg.

A termelőszövetkezetekkel kapcsolatos problémák, valamint a 3004-es rendelet hatásának megbeszélésére legközelebbi ülésükre a csurgói Zrínyi, vagy a balatonöszödi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben kerül sor. A kaposvöl- gyi állattenyésztésnek a 3 éves terv során igen nagy jelentősége lesz, s az itt megoldásra váró kérdések alaposabb megismerésére a somogyi képviselők ugyancsak tartanak csoportgyűlést, ahol a legjobb állattenyésztő gazdákkal beszélik meg a tennivalókat.

Sátrak az ufea forgatagában

Vasárnap óla új jelenség látható

az utca megszokott életében. A könyv ismét kitelepedett a járdára, közelebb a járókelőkhöz, hogy szép szavakkal újabb barátokat szerezzen magának. A sátraknál időző ember néha úgy tűnik, mintha megpihenne a könyvek alkalmi oázisánál. Van, aki bátortalanul, féloldalt nézegeti a számára tengersok könyvet, de vannak — s ez a többség — akik már egy kicsit a gazda szemével vizsgálják a termést. Melyiknek kell jobban a könyvhét? Mindegyiknek. Az elsőnek azért, hogy a szép könyvet ne csak mint árut lássa árcédulával feltűzve a kirakatüveg válaszfalán át, hanem az utca hétköz- napiságában bukkanjon a szeme elé a Könyv, melyről érzi, hogy ezt meg kell vennie. Hisz a többség, a könyvet nélkülözni nem tudók úgyis rátalálnak arra az újdonságra, ami őket érdekli;

Dehát mi is érdekli az embereket, s az igények merrefelé tartanak?

Egyik új könyvbarát így fogalmazta ezt meg: — Csak igazat és szépet írjanak a könyvben, az a jó. Ennek a jegyében fogyott el már a megnyitás másnapján Stendhal örökértékú regénye, a Pármai kolostor, s ezért keresik igen sokan Hemingway: A folyón át a fák közé című új regényét is. A mai

magyar irodalomból pedig Mesterházi Lajos novelláit vitték a legtöbben a könyvnapi újdonságok közül.

S ha az előbb az írás igazságát említettük a könyv szeretettnek kritériumaként, különösen vonatkozik ez az életregényekre. Mindkét kaposvári könyvsátorban állandóan keresik az életrajzi regényeket, mint ahogy minden korú és társadalmi helyzetű olvasó szívesen mélyül el az útleírások izgalmasan gyönyörködtető világában. Ma például már hiánycikként jegyezhetjük fel a könyvnapi újdonságként megjelent Hét év Bolíviában című kötetet. Míg itt a más tájak, emberek élete

és szokása vonzza az olvasót és serkenti őt újabb és újabb útleírásokat keresni, addig igen sok könyv- barát előtt egy letűnt élet borzasztó képe jelenik meg. A Kossuth Könyvkiadó sátrában ugyanis egy koncentrációs tábor szörnyűséges életéről szóló könyv, a Halálgyár az egyik legkeresettebb olvasnivaló.

Sokféle ember, sokféle igény — zárhatnánk le könyvheti tanulságul, de hozzátehetjük még, hogy az olvasók igényei kielégíthetők. S az idei könyvhét is azt igazolja, hogy könyvkiadásunk igen sokat tesz ezért, s a valamennyiünk közös céljáért: a kiművelt emberfő megvalósításáért K. E.

Reggel a takarító asszonyunk tűzrakás előtti vedercsörömpölése ébresztett, mint mindig. De ebbe a megszokott zajba belevegyült valami, jobban oda kellett figyelni, habár még fogott az álom és ilyenkor a legjobb percekre visszamerülni bele. Az ablakom előtt, a folyosón sétált, inkább topogott valaki. Lépett egyet-kettőt, megint topogott. Elkezdett a szívem hevesen dobogni. Ki az ágyból, fel a melegítőt, ujjaimmal vé- gigboronáltam a hajam és már nyitottam az ajtót.

Peti volt összefagyva, piros orral. Behúztam magam után és leültettem. Nem szóltam egy szót sem. Elkezdtem gyorsan a rendcsinálást a szobában. Ekkor megszólalt:

— Tessék kérdezni — mondta halkan.

— Mit kérdezzek?

— Hát., tessék csak kérdezni.

Néztem a gyereket.

—< Jól van Peti, de hátha megint nem rqpndasz igazat.

— Tessék megpróbálni.

—■ Te vetted el a pénzt?

— Igen.

— Hol van?

Nem felelt, hanem oldaláról előrehúzta a vászontarisznyáját, kotorászott benne, azután elébem tette a pénzt, száztíz forintot. Tehát tizet költött el belőle.

— Mit csináltál a többivel?

— Kenyeret vettem rajta, meg tepertőt.

Egy darabig még hallgatott, uzután még hozzáfűzte:

— De nem lopok többet.-— Ezt nem kértem tőled, feti. Nagy szó ám ez és ami

a legnagyobb benne, az, hogy meg is kéne tartani.

— Nem lopok.

— Máskor is tettél ilyent?

— Igen.

— Es gondolod, hogy meg tudod tartani?

— Nem lopok.

Megfogtam a két vállát és

közelebb húztam magamhoz.

— Idefigyelj, Peti, ezt a pénzhistóriát elintézzük. A hiányzó tíz forintot én hozzáteszem és visszaadjuk Sánta Birinek... Ismered Rezi néniéket? Igen? Tudod, hogy nincs gyerekük. En azt szeretném, ha ők téged örökbe fogadnának, de tudod, hogy ezt csak hogyan lehet.

Ilyen eset többet nem fordulhat elő. Milyen jó dolog lenne, Peti. Kapnál szép ruhát, cipőt és ha jó gyerek lennél, szeretnének. Mit szólsz hozzá? Tehát megpróbálod?

Peti hallgatott egy darabig, aztán hirtelen elhatározással, öregesen, mosolyogni- valóan kezet nyújtott.

Kezetfogtunk és én nagyon boldog voltam.

* * *

Peti mostanában már szorgalmasan járt iskolába, de nemcsak hogy járt, nem is késett el. Mert bizony eleinte egy órás késések is előfordultak nála.

Tehát ment minden, mint szokott. Gyúrtuk a számtant becsülettel, gyűltek a jegyek az osztálykönyvben, jó\ gyengék, még gyengébbek, változatosan. Hát ha dicsekedni nem is érdemes velük, de jegyek voltak.

Valami láthatatlan szál kötötte hozzám ezt a gyereket,

vagy engem hozzá, nem tudom, de azt hiszem, ebben az esetben teljesen mindegy. Hacsak tehette, közelembe sün- dörgölt. A lépcsőn álldogált, az ajtóm közelében. Valahol mindig a nyomomban volt, de ezt olyan szerényen, alig észrevehetően cselekedte, hogy nagyon meghatott vele.

Rezi néni még gyakrabban jött át, mint máskor. Egyszer a nagy tízpercben állt mellém a lépcsőre, és éreztem, hogy Petit figyeli. Futballoztak a fiúk, még jobban kipirulva a hidegben, és Peti félrehúzódva nézte őket. Nézte, nézte Rezi néni, de nem szólt. En meg hagytam, csak hány- torgassa magában a dolgot, ízlelgesse, szokjon hozzá. Szerettem volna az ügynek Peti miatt gyorsabb menetet adni, de nem lehetett ezzel az öregasszonnyal. Rezi bácsi haj- lósabb volt. Ha náluk voltam, ez meg elég gyakran megtörtént, mert ha már nem mentem át három napig, nagyon meg voltak sértődve, és Rezi néni ilyenkor az utcán furcsa, rezgés hangon fogadta a köszönésemet. Tehát, ha ott voltam, igyekeztem a beszédet Peti körül gombolyítani, de óvatosan, nagyon óvatosan. Vigyázni kell az ilyen gyerek után sóvárgó emberekkel nagyon. Érzékenyek és gyanakodik, meg aztán Peti és a körülötte lezajlottak, nem voltak éppen mézesmadzag.

Beszámoltam nekik arról is, hogy Petit beraktuk a napközibe. Ingyen kapott kosztot és egész délután a tanulószobában volt. Ezt igen nagy megelégedéssel vették tudomásul,

KÉTMILLIÓ FORINT

NYERESÉGÉRT

Párttaggyűlés a kaposvári erdőgazdaságban

A KIOSZ NAGYTERMÉBEN harci szemle folyik: fél év gazdasági és politikai munkáját veszik számba itt, elemzik és bírálják az eredményekhez vezető utat. Mérlegre teszik: mit hajtottak végre, s mit nem a januári párttaggyűlés programjából. Zöld ruhás emberek, erdészek ülik végig a padsorokat.

Nyolcvanegynéhány kommunista — joggal mondhatjuk — az erdőgazdaság harci vezérkara. Az ő vállukon nyugszik a középsomogyi erdők soksok ezer holdjának gondja, baja. Lényegében az ő munkájuktól függ: gazdaságosan bánnak-e a természet, a nép kincsével, jól sáfárkodnak-e a rájuk bízott felelősséggel, f''' ELETA FERENC ELV- TÄRS, a párttitkár fél esztendő munkáját vetíti a kommunisták elé.

— __ Megteremtettük a

p

árttagok és a pártonkívüliek jó viszonyát... összébb ková- csolódott a műszaki kollektíva. Eredményesen zárult a téli pártoktatás.:: Magabiztosabban dolgozik a szakszervezeti bizottság.. s

Aztán a gazdasági eredmények következnek: a fakitermelési tervet 114 százalékra teljesítették, a kértnél több fát adtak az iparnak is ... S míg nőtt a termelés, köbméterenként másfél forinttal csökkent az önköltség... Ezer köbméterrel több fát vásároltak fel a tervezettnél... A költségmegtakarítás fél év alatt több mint 200 ezer forint. Az előirányzottnál nagyobb területen tudtak erdőfelújítást végezni... A fél évre betervezett 550 000 forintos veszteség helyett kétmillió forintnál több nyereséget mutat a könyvelés . .. Tavaly ráfizetéssel zárult az esztendő, ha most megfogják a munka végét, következetesek lesznek és a múlt évi hiányokat előidéző hibákat elkerülik, az idei év legalább kétmillió forint nyereséget hoz.

íme, a legfőbb bizonyíték: nem maradt üres szó, amit a januári taggyűlésükön programba vettek, a kommunisták tudták mozgósítani a dolgozókat. Igaz, hogy több felelősség- revonással is járt, de megszilárdították a munkafegyelmet A félév végén miár százezer forintnyi összeget oszthattak ki a dolgozóknak jutalom és prémium címén. »Kiváló dolgozó« oklevéllel tüntethették ki az arra érdemeseket.

]Íf ARTON TIBOR ELVlTi a gazdaság főmérnöke — akit a pártvezető- ség beszámolója megdicsért és úgy említett, mint akinek nagy része volt a rendteremtésben — elmondta: a kommunisták, ha egységesek és összefognak, minden hiba leküzdésére képesek. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy az erdőgazdaság 90 fős pártszervezete

Rövid kulturális hírek

A filmstúdió rendkívüli híradót készít a nyár folyamán megrendezésre kerülő úszó Európa-bajnokságról, valamint a birkózó világbajnokság eseményeiről.

* * *

A lodzi filmművészeti főiskola' hallgatói Antoni Bohd- ziewiecz rendező vezetésével hozzáláttak »A városika« című film forgatásához, amely egy

lengyel kisváros egy napjának történetét örökíti meg. A történet középpontjában a szokásos hetivásár áll.

* * *

Befejeződtek a GYERMEKVÁROS, című riportfilm felvételei. A szakaszos forgatással készült film rendezője Borsodi Ervin. A film a gyermekek fóti otthonának életét mutatja be.

de egyéb semmi. Néha már.körzőre való tekintettel ha- mérges is voltam rájuk, hi- marább elkezdte a szokottnál, szén ennek a szerencsétlen kis Fekete gombszeme fénylett,

emberkének minden napja pokol lehetett otthon. Türelemre intettek engem, ami pedig sajnos nem sajátom, és szívósan egyengettem hozzájuk Peti útját.

Változás csak annyiban történt azóta, hogy Berda Kariék abba a házba költöztek, ahol Petiék laktak és elfoglalták annak udvari részét. így Peti nem egyedül lépegette a hosszú, széljárta utat, de azért ahogy láttam, barátság mégsem volt köztük.

Szállingózott az első hő, nem sok, az igaz. Szánkózáshoz kevés, de annyinak elég, hogy beporcukrozza a vidéket.

Az első óra viharosan indult. Sánta Biri pityergett a második padban. Sáros volt a képe, és azt a könnyeivel hihetetlen foltokra kente szét. A hótól megvadult fiúk megmosdatták. Ez még nem lett volna hiba, hiszen enélkül hogyan lenne a tél igazi tél. A hiba a hó mennyiségében rejlett, amiért is több sár gyúródott egy hólabdába, mint hó. így változtatván át Biri arcát térképpé. Hiába, az ügyet tárgyalni kellett, mivel Biri olyan keserves szipogást vitt véghez, hogy a gyöngébb lelkek körülötte vele sírtak. Még Rajéi Anna is, aki tudvalevőleg a csodálkozáson kívül még nevetni is szokott, lehetőleg mindenen. Tehát sírtak, közben félszemmel engem figyeltek, méregetve a hatást és várva a fiúk fejére zúduló ítéletet. Azonban az ügy elszigetelődött, és egyre kisebb területre szorult vissza, mivel az egész osztály másra figyelt. Ezt leg- hamarább Rajci Annus vette észre. Abbahagyta a sírást, megdörzsölte a szemét és hátrafordult. Valaki miággá kiáltotta a hírt:

— András körzőt kapott.

Természetesen Andrásfia András már állt a hátsó padban. Máskor is így tett, de a

még a haja is felborzolódott a gyönyörűségtől. És már hozta is ki hozzám, meg egy kicsit közszemlére tenni és általam hirdettetni nagy boldogságát.

Hát nem is volt akármilyen dolog. Nagy doboz, fekete bársonnyal bélelve, benne különböző teknőcskék a szerszámok részére. Réz volt az egész készlet, fényes, rengeteg, csuda mellékletekkel. Még ceruzahegy tartója is volt. Pesten tanuló, mérnöknek készülő bátyja küldte. Nagyon szép ajándék volt, és értéke még nagyobb, annál is inkább, mivel csak jövőre kellett neki, hiszen az idén még nem tanultak mértani. Majd megkopik még az igézete annak.

Téma maradt Andrásfia András a körzővel egész órán. Nem győztem a kalandozásokat végző figyelmet egy nyájban tartani De annyi hasznom volt belőle, hogy a lányok elfelejtették közben a sárból gyúrt hógolyót.

Andrásfia András azután szorgalmasan hordta magával kincsét. Tekintélyes csoportok tömörültek körülötte, néha még a nagyok közül is. és kézről kézre jártak a készlet egyes darabjai, Andrásfia András ékes magyarázatától kísérve. Mint padtársának, Mándi Petinek adatott meg néha, hogy egyes darabokat visszategyen a dobozba. Ez nagy szó volt. Mikor azután kezdtünk erről a rézcsudáról kissé elfelejtkezni, egy nap belépvén az osztályba, hihetetlen hangszerelésben sivitott felém a hír:

— Ellopták Andrásfia András körzőjét.

(Folytatjuk.)

MIHÁLYI MARGIT

megtette a magáét. De azt is elmondta, hogy nem állhatnak meg ennél a kommunisták, mert a közép-somogyi erdő- gazdaság termőhelyileg hazánk legjobbjai közé sorolható, és sokkal többet adhatna az országnak. A kulcs egyedül a kommunisták kezében van. Ezért munkálkodni kötelesisé- günk és egyben pártfeladatunk is — mondta. A beszámoló is hangoztatta annak szükségességét, hogy a legparan- csolóbb követelmény most: az erdészek, különösen a kommunista erdészek szakmai színvonalának fejlesztése. Marton Tibor elvtárs szólt a hároméves tervből adódó különleges feladatról: a nyárfásításról. Fában gazdag országokban is felkarolják a nyárfákat, miért ne ültetnénk minél többet mi is ebből a rendkívül gyorsan növő fafajtából.

Vagy egy másik dolog: az erdei maggyűjtés. Sokhelyütt még a kommunista erdészek sem szívesen foglalkoznak vele, pedig a csemetenyerés szempontjából igen sokat nyom a latba: van-e elegendő magunk, s nem is beszélve ar- ról, hogy a külföld is jelentékeny devizát fizet érte. Nem engedhető meg, hogy a lipót- fai erdészek, faár minden lehetőségük megvan, a tervezett 300 kiló hársfa-mag helyett mindössze 27 kilót akarnak összegyűjteni.

Előrehaladni — a nyereséget kiharcolni —, de ez nem jelentheti azt, hogy közben megfeledkezünk a tervek végrehajtójáról: az emberről. Gele- ta elvtárs elmondta: az elmúlt félév alatt 57 baleset fordult elő, ami bizony nem valami dicséretes a baleseti megelőzést oktatók munkájára, a munkavédelmi feltételek betartására.

A kommunisták nagy tapsa közben Mihályka Ernő arra figyelmeztetett, hogy a vezetők jobban bízzanak a kétkezi dolgozókban, hiszen nélkülük ők sem boldogulhatnak. Mások — Kiss Imre, Félix Zoltán elvtársak — a fizikai dolgozók alacsony kereseti lehetőségeit hozták fel: ne nyugodjanak bele ebbe a vezetők, hallják meg a munkások véleményét és tájékoztassák erről a felsőbb szerveket is.

J

Ö VOLT HALLANI;

amilyen emberséggel gondolkodnak az emberek sorsa felől a kommunisták. A pártvezetőség beszámolója felvetette az egyik kerületvezető felelősségét, ahol a közelmúltban, még nem tudni, mi okból, 120 köbméter fahiány keletkezeti;. Ugyanakkor a pártvezetőség önkritikusan hangsúlyozta saját felelősségét is, mert nem törődtek ezzel az emberrel, noha tudtak erkölcsi félrelépéseiről. A pártszervezet nézetét hűen fejezte ki Geleta elvtárs: »■nem belenyugodni a bűnbe, de óvni, vigyázni elvtársainkat, dolgozótársainkat.-« A taggyűlés a vezetőség javaslatára ezzel kapcsolatban határozatában a kommunista személyzeti előadó kötelességévé teszi: behatóbban foglalkozzon a káderekkel, munkája alfája és ómegája a dolgozó ember védelme, megbecsülése legyen, ugyanakkor könyörtelen harcot folytasson a hibák ellen.

Kiterjedt a figyelem a -párt- szervezet segítőtársaira, a szakszervezetre és az üzemi tanácsra is. Ugyancsak Marton elvtárs tette szóvá, hogy a 83 tagú üzemi tanács még nem vált a gazdaság gazdájává, el- mélyülten nem foglalkozott az üzem életével, pedig szükség volna mind a 83 üzemi tanácstag lelkes munkájára. Kovács Kálmán elvtárs arra figyelmeztetett: a pártszervezetben ne váljék úrrá a parancsolgatás a szakszervezet irányában, mert az csak a régi hibákhoz vezethet.

\ Z ERDŐGAZDASÁG

pártszervezetének taggyűlése többé-kevésibé igyekezett a legközvetlenebb feladatokra mozgósítani a párttagságot és minden bizonnyal hihe« tő: harcra, sikerekre buzdító útnak a kezdetét jelentette ez a tanácskozás. V, ü