Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
Szerda, 1958. Július 23. 6 SOMOGYI NÉPLAP AKÁCERDŐ ALATT 'Zf/őZó. i^<w«SSI Az Antal-pusztai erdőben táboroznak a barcsi úttörők. Sátraikat mélyítve építik. Így laposan, széltől, vihartól védettebben fe' *ekhel.np:’~ , A Jpt&mr ,& tin-tor^T, ,r-i tes gulyás jő. Humvari uyurka, az ezerine**e, *s segítőtársa aszúul ácsol a konyha tövében. Az utasellátó helyiségében egy férfi viszi a prímet, ölében cseppnyi kislány üldögél, és játszogat az abrosz szélével, apja pedig a rá figyelő többi vendégnek beszél. — Mindenből ötöst kapott a gyerek, csak írásból lett négyese. Pedig higgyék el, szebben ír, mint én. De hanyag, figyelmetlen. Hol egy ékezet marad le az írásából, hol egy betű. Pedig az írás a legkönnyebb tantárgy. Úgy olvas, mint a vízfolyás, számolni is tud... — Nem a világ az az egy négyes — szól közbe egy idősebb parasztember —, bár az én unokám tanulna olyan jól. — Dehogynem a világ! Ha már most ilyen figyelmetlen, milyen lesz később? Az egész szünidőben mindennap gyakorol majd. Azt kell neki leírni, hogy: »ígérem, jövőre szorgalmasabb leszek, és színötös bizonyítványt hozok.« — Akárcsak a régi katonáéknál — okve- tetlenkedik ismét az öreg —, ott kellett leírni valamit, volt, hogy százszor is. — Katonás? Nem baj az. Legalább megtanulja a rendet. Bár nekem is szigorú lett volna az apám, akkor most nem lenne olyan az írásom, hogy csak magam tudom elolvasni, más nem. Mert mondom, ha nem volna esze, kézügyessége, akkor nem erőltetném. De hiszen van. Csak mindig máson jár a gondolata, nem amit leír. Most hát összekötjük a kellemeset a hasznossal. Nyaralhat, fürödhet, amennyit akar, s közben elvégzi a dolgát is. Mire jön szeptember, addigra hibátlan lesz az írása. — Attól az egy mondattól aligha — veti közbe egy harmadik hallgatója a beszélgetésnek, aki eddig látszólag oda sem figyelt, most meg annál élénkebbé vált az arca. — Ne haragudjon, hogy beleszólok, nem oktatni akarom, de tudja, tanító volnék, és valamicskét értek az ilyesmihez. Az apa zavartan fordult a beszélő felé, az idős bácsi meg huncutul elmosolyodik. Biztosan azt gondolhatta magában, hogy most méltó ellenfélre találtak ezek a szigorú szülői elvek. — Szóval, kérem — folytatta a tanító —, azt csak helyeselni tudom, hogy a szünidőt is hasznosan akarja eltöltetni a fiával, de azt nem értem, hogy miért csak most, bizonyítvány osztáskor vette észre, hogy baj van a gyerek írásával. — Az, az — mormogta az öreg. — Nemigen érek én rá arra, hogy állandóan ellenőrizzem, mit csinál a gyerek az iskolában. Csak a bizonyítványban látom, hogy mire halad. — Látja, ez baj. Megbünteti a gyereket. katonás módszerrel, pedig ő csak részben tehet a hibájáról. Jövőre év közben is kísérje figyelemmel, hogy miként tanul, s akkor nem érik meglepetések. Ami pedig azt a napi leírni való mondatot illeti, azt sem helyeslem. — Miért nem? így figyelmesebbé válik, s nem ejt annyi hibát. — Megtanul jól leírni egy mondatot. De az még kevés. Tudja, mit csináljon inkább? Persze, ez nagyobb fáradságot jelent a szülő számára: mondjon neki tollba minden nap néhány percig valamilyen könyvből. Abból valóban fog tanulni. — Igaza lehet. Fogadja meg a tanácsot — szólt bele ismét a bácsi. — Ha már annyira szeretné, hogy csupa öröme legyen annak a gyereknek, fáradjon is egy kicsit miatta. — Megpróbáljuk, kérem, hátha az jobban használ. Ha én nem lennék otthon, majd az anyja tollba mond neki. Most már csak úgy volna jó, ha őszre az írással sem lenne semmi baj. Köszönöm a jó tanácsot. — Kérem — mondja a tanító, és már szedi is a táskáját, mert beszállást hirdet az állomás hangszórója. Az öreg is hunyorít egyet, hiszen majdnem az ő javára dőlt el a pedagógiai vita, s szól a pincérnek, hogy hozzon még egy fröccsöt. Az apa meg csendben maga elé néz. igyekszik számot adni a hallottakról. Csak a mozdonv- füttyre emeli fel ismét fejét: úgy látszik, eldőlt fia szín- ötös bizonyítványának a sorsa. (Fehér) Múlt vagy jövő ? Arra a kérdésre, hogy miért van manapság Amerikában olyan rengeteg váVasámap délután jullasztő hőségben rendezték meg Ba-< latonmárián a hétvégi víken- dezők hagyományos futóversenyét, amelyre mintegy ötszáz nevezés érkezett. A verseny érdekessége, hogy kizárólag 30 fokon felüli hőmérsékleten rendezhető meg, korhatár nincs, és a versenyzőknek teljes kiránduló felszerelésben kell végigfutni az állomástól a strand pénztáráig terjedő mintegy háromszáz méteres távot. De érdemes mert.., I. díj: 1 db kabin, amelyben csak 12 fütdőző ruhája van; II. díj: 1 db kabin, amelyben 15 boldog lubickoló helyette el öltözékét; III. díj: 1 db szekrény, 3 idegen ruházatával. A további 20 helyezett egykét méternyi füves térségben és a hozzávaló két-három méteres vízben részesül. Vetkőzőhelyiségükről természetesen már ők kötelesek gondoskodni. A többi 447 versenyző, akinek felkészültsége még kívánnivalót hagy maga után, a következő héten szorgalmas erőnléti és gyorsasági edzést folytat, és így nagyobb esély- lyel vesz részt az egy hét múlva megrendezendő versenyen. A verseny tulajdonképpen már az állomásokon a felszállásnál megkezdődik, amikor a »tessék a kocsi belsejébe menni- és ehhez hasonló udvariaskodás révén egyesek jelentős helyzeti előnyre tesznek szert. Itt lényeges a kalauz pártatlansága, aki, min{ tudvalévő, sokat ronthat a lépcsőn utazók előnyén. Pontban fél háromkor tűnt jel a versenyzőkkel zsúfolásig megtömött somogyszobi vicinális. A kocsikban nagy a készülődés: izmok dörzsölése, mélylégzés, lazítás, szóval, amit ilyenkor szoktak csinálni. A szerelvény még nem C l meg, a fékek csak éppen tzdenek csikorogni, amikor lakmerő ugrással kát fiatalV er S a ember kerül az élre. A bíró — ez esetben az állomásfőnök — ugyan ki akarja állítani őket e szabálytalanság miatt, de hiába kiabál, ők már messze járnak. Biztosan kapkodják egymás elé lábaikat. Izmos testükön, ruganyos lépteiken látszik, hogy jó formában vannak. Nyomukban két hölgy kézenfogva igyekszik utolérni őket, de a távolság inkább nő közöttük. Vessünk egy pillantást a zömre is. Felemelő látvány. Csíkos blúzok, tarka szoknyák, különböző színű sortok, és a hozzátartozó lábszárak villognak a pompás, 34 fokos, kellemesen meleg időben. Arcukról sugárzik az izgalom, és csorog az izzadság. Hátul, mintegy tíz méterre a mezőnytől, teljesen esélytelenül, pocakját rengetve szalad egy kb 110 kilós bácsi, ö már csak becsületből futja végig a távot. No de nézzük újra, mi történik az elején. A két fiatalember között óriási a vetélkedés. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a rövidnadrágos si- heder lesz a győztes, de bizony a kopaszodó férfi szorosan a nyomában van. Már egymás mellett haladnak, amikor borzalmas dolog következik: az eddig nyugodtan ég felé meredező sorompók egyenletes sebességgel indulnak a föld felé. Az eddigi Versenyeken soha nem tapasztalt finis következik: már csak öt méter, aztán négy, három..., de hiába! A sorompó szinte kárörvendően csörögve lezárul, alkalmat adva a mezőny teljes felzárkózására. — Disznóság! Óvást emelünk! A kövérebbek biztosan megfizették a vasutast! — méltatlankodnak az előzőleg élen haladók. A hátul jövők bölcsen hallgatnak, nagyokat fújva törölgetik magukról a sós nedvet. Jön a vonat. Mindenki a sorompó végéhez tömörül, ahol legelőbb juthat át a másik oldalára, aztán teljes erőbedobással folytatódik a nemes versengés. A kopaszodó férfi kerül az élre. Gyönyörű stílussal csattogtatja szandálját a műúton, és végeredményben új bala- tonmáriai csúccsal elsőként ugorja át a pénztár vaskorlátját. Két tized másodperccel később a rövidnadrágos sihe- der, majd egy 14 éves úttörő következik. Kattognak a fényképezőgépek, riporterek hada rohanja meg a boldogságtól és izzadságtól fénylő győzteseket, és amíg ők autogramot osztogatnak, az utánuk következők jutnak be a tizenkét, illetve tizenöt víkendező ruhájával megrakott kabinba. Nekik már csak a 4—20 helyezettet megillető egy-két méteres füves térség és a két-há- rom méteres víz jutott, kabinfalnak pedig egymás testét használták fel. Hogy mi lett a többiekkel? Hja, kérem, miért hanyagolták el a múlt heti edzést?- Pl lás, Eisenhower felesége a következőt mondta: »Azért van annyi válás, mert azelőtt a házasulandó lányoknak nem volt múltja, viszont a fiatalembernek volt jövője; ma viszont a lányoknak múltja van, de az ifjaknak jövője nincsen.« Fantázia Az ingatlanügynök régi, romantikus parasztházat mutat meg hölgy-kliensének. A hölgy mindent alaposan megnéz, és végül így szól: »Azt hiszem, sok mindent ki lehetne hozni ebből az ócska házból.« De aztán elgondolkodik, és hosszú szünet után hozzáteszi. »Igaz, hogy ezt gondoltam akkor is, amikor először találkoztam a férjemmel...« Már az állatok is ? A kiotói Okaszaki Park állatkertjében a közelmúltban egészen váratlanul furcsa ellenségeskedés tört ki. Az ok: két medvecsalád bundájának eltérő színe! Fehér Medve urat és asszonyságot új, ideiglenes ketrecben helyezték el. A medvepár megérkezése után udvariasan köszöntötte szomszédját, a Fekete Medve házaspárt. Üdvözlésképpen Fehér Medve úr a hét ketrecet elválasztó rácsokon keresztül mancsot nyújtott Fekete Medve úrnak, »aki« azonban nem volt hajlandó mancsot rázni, sőt dühösen összekarmolta a »baráti jobbot«. Fehér Medve úr mélységesen megsértődött, és válaszképpen nyelvet öltött az ellenséges szomszédra. Fekete Medve úr erre dühösen belemarkolt a kinyújtott nyelvbe, úgyhogy szegény Fehér Medve úr nagyokat nyögött fájdalmában. Az őrök csak a legnagyobb nehézségek árán tudták kiszabadítani a barátkozni akaró fehér medvét haragos szomszédja karmai közül. A legújabb jelentések szerint a különböző színű bundát viselő medvepárok között nem csökkent a feszültség, és nincs kizárva, hogy az agresszív Fekete Medve házaspárt büntetésül kilakoltatják jelenlegi kényelmes ketrecéből. (A »The Japan Ti- mes«-ből.) Vámmentes az import hó Londonban 28 fok meleget mértek az árnyékban, amikor a kereskedelmi minisztérium képviselője az alsóházban bejelentette, hogy ezentúl vámmentesen lehet Angliába behozni havat. Erre a bejelentésre azért került most sor, mert egy évvel ezelőtt egy síverseny számára Norvégiából hoztak havat Londonba és a vámhatóságok 10 százalékos behozatali vámot róttak ki a hóra. A vámot most megszüntették, mert — mint a kereskedelmi minisztérium megállapítja — »a hóbehozatal megvámolása a közvélemény szerint nyilvánvalóan értelmetlen intézkedés.« A kövér emberek rövidebb ideig élnek? Az amerikai biztosító társaságok statisztikát állítottak össze, amelyből kitűnik, hogy a kövér emberek rövidebb ideig élnek, mint a soványak. Idevonatkozó vizsgálataikból kitűnt, hogy minden egyes kilogramm, amennyivel valaki több a normálsúlyánál, 2 százalékTisztaság — fél egészség ‘— tartja a közmondás, s minden ember saját magán érzi, hogy ez mennyire igaz. Ezért 5mennek örömmel azokba a vendéglőkbe, éttermekbe, üzletekbe az emberek, ahol ren- gdet, tisztaságot találnak. De még inkább jogosan várjuk el la tisztaságot a gyógyszertárakétól, ahonnan az egészségünket [visszaadó gyógyszereket metft kapjuk. A Kossuth téri gyógyszertár tisztasága körül nincs különösebb hiba. A kőpadló, a $pult mögötti rész szinte ragyog, s a gyógyszertárban dől* igozgk is azt bizonyítják, ápolt, irendes külsejükkel, hogy szeretik a tisztaságot. De ha az ember kívülről né-> zi a gyógyszertárat s különösen a raktári, vagy laborató- Zjriumi részt, már nincs annyidra megelégedve. Az ablak 'Xpiszkos, ki tudja, mikor tisztíthatták utoljára. Az itt lévő faajtót nem használják, s a nik- T,kelezett részeket vastagon le- jfpi a pókháló, a por, a piszok. l<Jó lenne, ha ezt a gyógyszerig tárat nemcsak belülről, de kí- Tsvülről is rendbe tartanák. kai megrövidíti életét. Ha tehát valaki 50 kilogrammal több, mint amennyit a tabella előír, az elméletileg már nem is ÓL Meghalt a világ legnehezebb embere Az észak-amerikai Bremen városában elhunyt a 32 éves Robert Hughes, a világ legnehezebb embere. Hughes 325 kiló volt, magassága 1,82 méter. Nadrágöve 3 méternél hosszabb volt, és felső karjának átmérője több mint 1 méter. A világ legkövérebb emberét nem a kórház épületén belül kezeUék, mert nem állt rendelkezésre megfelelő ágy, hanem a kórház udvarán elhelyezett mentőkocsiban. Megszűntek a lakbérgondok »Mondja meg őszintén, miért lopta el ezt az összeget?« — kérdezi a vádlottól az ügyvéd. »Ki kellett fizetnem a lakbéremet.« »No hát, ettől a gondtól most elég hosszú időre szabadul,*
