Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-18 / 168. szám

ÖREG JÓTANÁCSOK IFJÚ HÁZIASSZONYOKNAK Amikor a házaló falusiak friss tojást kínálnak, tegyünk egyet-kettőt fazék vízbe. Ha lesüllyed, friss a tojás. A meszes tojást főzés előtt szürküljük meg, akkor nem reped fel a héja. Leveses elsózott ételt köny- nyű helyrehozni. A levest fel­hígítjuk, a paprikásba nyers burgonyát, rizst vagy tarho­nyát teszünk. Leragad a palacsinta? Több oka lehet. Ha túl híg a tésztá­ja, óvatosan tegyünk lisztet, hozzá, ha csak tejjel készítet­tük, egy kis vizet is- Ha a liszt rossz, keverjünk hozzá darát: készítsünk belőle daramorzsát Cukrot tenni a palacsinta­tésztába nem szabad. A zsír egészen forró legyen. Túl zsíros a leves, a pör­költ? Hidegre állítjuk, és amikor kifagyott, leszedjük róla a zsírt. A túl zsíros nyers húst egyszerre tegyük fel a hagymával, és ne pirítsuk kü­lön zsíron a hagymát. Nem tudjuk felkeverni a tejszínt? Ha megsavanyodott, bizony tejfelnek kell elhasz­nálni. Különben a habját le­szedjük, és a többit használ­juk el tejfelnek. A főzelékben sok a víz? Káposztánál, kelnél, burgo­nyánál, répánál, karalábénál éz gyakran előfordul. Ne ránt­suk be így, mert csupa rántás lesz. Ha a főzelék megfőtt, szűrjük le róla a lé egy részét. Másnap a főzésnél felhasznál­hatjuk. Kiszáradt a sütemény? Rossz sütőnél bizony megesik. Ha így élvezhetetlen, darabol­juk el, locsoljuk meg édes, ru­mos tejjel. Vaníliás vagy ká­vés krémet készítünk, ráönt­jük, és hidegre állítjuk. Szé­leit’ el tesszük morzsának, ré­tes- vagy pitekészítésnél dió helyett kitűnően felhasznál­hatjuk. HETI ÉTREND Péntek: Burgonyaleves, zöldbabfőzelék, gyümölcs. Szombat: Zöldségleves, ká­posztáskocka. Vasárnap: Gombaleves, mustáros sertéspecsenye, új­burgonya, saláta, ribizkesze- let. Hétfő: Karalábéleves, tök­főzelék, sonkás krokett. Kedd: Ponty rántva, lek­városbukta. Szerda: Karfiolleves, ra­kottburgonya, kovászos ubor­ka, gyümölcs. Csütörtök: Kajporleves, ser­téspörkölt galuskával, saláta. Mit süssünk? TÜKÖRLEPÉNY A tükörlepényhez használ­ható gyümölcsök: eper, cse­resznye, málna, meggy, ribiz­li, barack. Omlós tésztát ké­szítünk 40 dkg lisztből, 25 dkg margarinból, 1—2 tojásból, 1 evőkanál porcukorból, kevés sütőporral és szükség szerinti tejföllel. A tésztát hideg he­lyen legalább félóra hosszat pihentetjük. Fél cm vastagra nyújtva úgy tesszük tepsibe, hogy körös-körül karimája le­gyen. Villával megszurkáljük, hogy sütés közben fel ne hó- lyagosodjék, és megsütjük. Egy kg gyümölcsöt — ha szükséges kimagozva — fel fő­zünk, majd áttörünk ízlés sze­JÓ TUDNI... BENZOLSAVAS NATRIUM BEFŐTTEK, DZSEMEK KONZERVALASARA Különösen a kevés cukorral vagy éppen cukor nélkül kon­zervált befőttnél erős konzer­váló hatása miatt kitűnően be­vált szer. Egy kg tisztított gyümölcshöz egy grammot ve­hetünk. Amikor a befőttet le­vettük a tűzről, akkor tegyük hozzá. BÖRFÉNYESITÖ Retikülöket, finom bőrtás­kákat, övéket a következő­képpen fényesíthetünk, ha el­vesztették eredeti fényüket. 420 gramm borszeszben old­junk fel 100 gramm sellakkot, 50 gramm legfinomabb kivo­natot, 3 gramm krómsavas ká­lit, 5 gramm ammindigószul- fátot. Keverjük össze, és jól záródó üvegbe tegyük el. Puha szivaccsal kell a tárgyakat át­fényezni ezzel a szerrel. A DOHÄNYSZAGOT a SZOBÁBÓL ÜZZÜK KI mielőtt még a függönyökbe, ruhákba beszívódna. Állítsunk a szoba közepére egy kis edényben egy deci ecetben fel­oldott kiórmeszet. Fél óra múlva kivihetjük az edényt s kiszellőztethetünk. HOGYAN KÉSZÍTSÜNK MÁLNASZÖRPÖT? A málnát ugyanannyi súlyú cukorral soronként egy be- főttes üvegbe rakjuk. 10 nap múlva levet enged, és a mál­naszemek feljönnek a tetejére. Tiszta ruhán leszűrjük. Kris­tályvizes üvegekbe öntjük és eltesszük. Ebbe sem szalicil nem kell, sem gőzölni nem szükséges. Olyan ize van, mint a friss málnának. A megma­radt cukros magot visszatesz- szük a befőttes üvegbe. Vizet öntünk rá, és egy hét múlva nagyon jóízű málnabort ka­punk belőle. rinti cukorral (1 kg-hoz kö­rülbelül fél kg cukor), s ad­dig főzzük, míg tányérra csep­pentve nem folyik szét. A megsült tésztára öntve vizes késsel egyenletesen elkenjük. Mikor kihűlt, vizes késsel fel­szeleteljük. CSERESZNYÉS VAGY MEGGYES LEPÉNY (kelt tészta) 50 dkg lisztből, 3 dkg futta­tott élesztőből, 3 tojássárgájá­ból, 5—6 dkg margarinból, 3 evőkanál cukorból, pici sóval, fél liter tejből és a tojások ke­ményre vert habjából galuska­tészta keménységű tésztát dol­gozunk össze. Zsírozott, liszttel kihintett magas tepsibe önt­jük 2 ujjnyi vastagon. 60—80 dkg kimagozott gyümölccsel hintjük meg, szórunk rá kris­tálycukrot és esetleg 3—i dkg gorombára vágott dióbelet. Meleg helyen kelesztjük, 1— 1 és fél óra hosszat. Előmele­gített sütőben, közepes láng mellett szép pirosra sütjük. MÄLNAHAB 2—3 tojásfehérjéből nagyon kemény habot verünk. Beleke­verünk kanalanként 15—20 dkg porcukrot, majd 30—40 dkg málnát. Együtt verjük, míg kemény, habos lesz. Ha lehet, kifagyasztva tálaljuk. Hetivásár — mint főszereplő A lodzi filmművészeti főisko­la hallgatói Antoni Bohdzieyicz rendező vezetésével hozzáláttak WA városka« című fűm forga­tásához amely egy lengyel kis- város egy napjának történetét örökíti meg. A történet közép­pontjában a szokásos hetivásár áll. Ä szeplőről A szeplő — a leggyakrabban előforduló fes­tékképződési rendellenesség — erre hajlamos egyéneknél a napfény hatására képződik. A hajlam többnyire az emberrel születik. Ennek a kozmetikai hibának megelőzésére elsősorban a napfény elleni védekezés jöhet számításba. A legeredményesebb természete­sen az, ha teljesen elkerüljük a napot. Ez a szabadban dolgozóknál, de a szabad levegő, a strandolás kedvelőinél is csaknem lehetetlen, be kell látnunk tehát, hogy a szeplősödést tel­jesen elkerülni csaknem olyan nehéz, mint a meglévő szeplőket elmulasztani. A vízisportok és a turisztika Idején ugyan kinek van elég lelkiereje ahhoz, hogy mindig árnyékban ma­radjon? S amellet ne feledjük, hogy a nap su­garaira egészségünk érdekében is szükségünk van. Azt tanácsoljuk, hogy már kora tavasztól minden alkalommal, mielőtt kimegyünk a napra, kenjük be arcunkat fényvédő krémmel vagy fényvédő rázókeverékkel. A fényvédő púder magában kevésbé hatásos, mert az arc­ról könnyen lepereg. A fényvédő anyagok bi­zonyos mértékig átszűrik a napfényt, és an­nak barnító sugarait nem engedik át. (Ilyen fényvédő anyagok a kénsavas kinin, az aes- culin, eozon, ultraeozon. amelyeknek ható­anyaga az unbeliferon. Ezek a fényvédő kré­mek a zsírtápanyagokon kívül vitaminokat is kell tartalmazzanak, vagy pedig olyan anya­gokat, amelyek a nap hatására vitaminokká ■»ólnak. A nap gyógyító hatása ugyanis előse­gíti az anyagcserét, és így napozáskor a bőr­nek a fokozott anyagcsere következtében in­tenzívebb táplálásra van szüksége, mert kü­lönben száraz és ráncos lesz. De a panaszos levelek arról szólnák, hogy már Itt vannak a szeplők, mit tegyenek vise­lőik? Ha a szeplősödé nagyon erős, akkor az orvos fehér, kicsapott higanyos vagy bizmu- tos krémet ír elő, vagy hámlasztást alkalmaz. Ha pedig a szeplő nem sok és elszórtan fek­szik, akkor azokat egyenként és véglegesen eltávolíthatja villanyfúrógombbal. Ezeket az eljárásokat azonban csak erre képesített szak­emberrel végeztessük. A kontármunkának sú­lyos következményei lehetnek. Fehérítő hatása van a szaküzletekben kap­ható krémeken kívül g hidrogén szuperoxidos krémnek is, bár eredménye csak hosszabb használat után mutatkozik. Egyes háziszerek: az uborka- és citromlé állandó alkalmazása is kivilágosítja a nem túl sötét pigmentfoltokat. Ennél is gyengébb hatású a mosdóvizbe tett borax. A vörös és barna szín Is fényvédő hatású. A barna alapkrém és a barna púder használa­ta pedig fényvédés szempontjából anná'l is inkább ajánlható, mert hiszen nyáron általá­ban barnább az arc színe. Ha a szeplők nem túl sötétek és feltűnőek, akkor azokat a bőr­nél valamivel sötétebb színű alapozó krém­mel elfedhetjük, és az arcbőr teljesen egyen- 'otes színűnek tetszik. (Az alapozó fölé tehe­tünk rúzst és púdert , is.) ■^íjjeznu kéknek A megbúvóit- kulimász F" i tudja megmondani nekem, gyerekek, mi­ért nyikorgóit, nyekergett a krajcárosi bíró kilenc szeke­rének harminchat kereke? Azért nyikorgóit, mert a krajcárosi bíró sajnálta tőlük a kulimászt. Hát azt tudjá­tok-e, ki kenegette a krajcá- ros bíró kilenc szekerének a harminchat kerekét? Bizony nem más keneget- te azt, mint a krajcárosi bí­ró kisbérese, Palkó. Csak­hogy valahányszor megkente a krajcárosi bíró kilenc sze­kerének a harminchat kere­két, annyiszor megkente a krajcárosi bíró a Palkó ülepét mogyorópálcával. Tette pe­dig ezt csupa méregből, meg fukarságból, mert sze­rinte Palkó túlságosan meg­kente a kerekeket és paza­rolta a drága kulimászt. Na, történt egyszer, hogy a krajcárosi bíró nagyon megtalálta kenni szegény Palkót, hogy nyöszörgőit an­nak minden porcikája akár­csak a bíró szekereinek a kenetlen kerekei. El is indult szegény Palkó világgá egy kis kunkori szalonnabőrrel meg egy lyu­kas tarisznya csörgős ke­nyérhajjal, neki a jóravaló világnak. Hát amint így ment, mendegélt, szemébe taszított kalappal, nekikese­redve, találkozott egy furcsa öreg szamaras emberrel, aki mindenféle szükséges dolgok­kal házalt. Úgy vándorolt fa­luról falura nagy üggyel- bajjal, a szamár húzta a ta- lyigát, az öreg húzta a sza­marat. — Mi bajod, fiam? — kérdezte az öreg Palkó ke­serves állapotát látva. — Csak az — felelte Palkó —, hogy nem cserélhetek a krajcárosi bíró kilenc szeke­rének a harminchat kereké­vel. — S ugyan miért akarsz cserélni velük? — álmélko- dott a szamaras ember. — Mert a bíró szekerének a kerekét akkor se lehet meg­kenni, amikor kell, engem meg akkor is megkennek, amikor nem kell — így Pal­kó. ­ZJ át hogy ne szaporít­■*-* sam, inkább kerekít­sem, hamar szót értett egy­mással Palkó meg a szama­ras ember. Azon menten visszafordultak, és most már hárman állítottak be a krajcárosi bíróhoz: Palkó, a házaló meg a szamár. Azt mondja a szamaras a bíró­nak: — Egyezséget kínálok ne­ked, te krajcárosi bíró. So­se bántsd ezt a kis bérest azért a kulimászért, inkább adok én neked egy hordó kulimászt, de nem ám vala­mi közönséges fajtát. Olyan kulimászt adok én neked, hogy Krajcáros minden sze­kerét megfürdetheted benne naponta, ha kedved tartja, mégsem fogy el, míg élsz. Csak arra ügyelj, hogy a hordót fel ne borítsd soha, mert nagy csúfság esik raj­tad akkor. — Na, a krajcárosi bíró menten kipróbálta a furcsa ajándékot, és úgy megörült neki, hogy majd szétrúgta száratlan csizmájának fe­jetlen talpát örömében, s azonmód meghirdette: — Minden szekeret úgy megkenek Krajcároson há­rom garasért, hogy még a saroglyába is jut egy véka kulimász a vastagjából, hogy el ne csorogjon az úton. Nem mondom, jöttek is az olcsó portékára csőstiU. A sok garas aranyat fiadzott. és a fukari bíró nem sok idő múltán a csizmája szárát is aranyakkal tölthette volna meg, ha.., B izony, ha az a ha oft nem lett volna. Mert egy szép napon a kapzsi bí­ró a kulimászos hordó mel­lett számolta éppen tömén­telen garasait, amikor az egyik ravasz pénzecske zsupsz! belepottyant a ki­fogyhatatlan kulimászba. Es mégha csak beleesik, jól van... De elmerült csuda módra, mintha híg puliszká­ba pottyant volna bele. A fukari bírónak sem kellett több, ugrott utána, belebújt a ragacsba nyakig, és koto­rászni kezdett a hordó fene­kén az elveszett rézgaras után. Hanem akkor olyasvalami történt, amire emlékezni fognak az unokák unokái is Krajcároson. Felborult a hordó és dőlni kezdett be­lőle a kulimász. Méghogy dőlt, de ömlött, mint a lá­va. Úgy kecmeregtek a kraj- cárosiak a temérdek ragacs­ban, akár a lekvárban a le­gyek. Hát ilyen furcsa ára­dás nem volt nemhogy Krajcároson, de a földkerek­ségen sem, annyi bizonyos... Befolyt az ajtón, kifolyt a kéményen, maszatos lett ember, állat, jóbarát püfölte a cimboráját, szomszéd ölel­te a haragosát, apja nem is­mert a fiára, mert mindenki egyforma lett Krajcároson, egyforma fekete, mint a sze- recsenek. Azt mondja a fá­ma, hogy még a hold is ku­limászos lett az elfeketedett krajcárosi égen. Mikor aztán látták, hogy több kettőnél, kimondták a krajcárosiak: — Az legyen itt a bíró, aki megállítja ezt a raga­csos szerencsétlenséget. Akkor előállt Palkó, a kis- béres (akit már jó előre ki­oktatott a szamaras ember, hiszen tudta már az első perctől, mit csinál), szóval előállt Palkó, és azt mond­ta: — Elmulasztom én ezt a csapást rólatok, krajcárosi­ak, de annak ára van ám. Minden pénzt a csengő ara­nyaktól a kiskrajcárig ide hordjatok egy kupacba a domb tetejére. De szaporán, míg ide is fel nem ér a ku­limász. Mert akkkor már késő. Amíg pedig az Utolsó megveszekedett rézfitying is itt nincs egy csomóban, ad­dig dől a kulimász Krajcá- rosra feszt! Hát hordták a krajcáro­siak vitézül, bár a fogukat is szívesebben húzatták volna, mert majd elfelejtkeztem, épp olyan fösvények voltak ők, mint a bíró maga. Mál­ladozó házakban laktak, ringy-rongy kacatokat vi­seltek, úttalan utakon jár­tak, feneketlen ágyban hál­tak. Hanem a ládafia tele volt pénzzel, ott gyűlt, pe­nészedéit az időtlen időkön át. Na, hogy szavam ne fe­ledjem, csak összehordták a krajcárosiak a sok pénzt nagy kutyafuttában, és mire az utolsó rézfitying is óit szerénykedett a kupac tete­jén, a szörnyű kulimászos hordó talpraállt magától, és attól kezdve csak olyan kö­zönséges kulimászos hordó lett belőle, mint akármi más hozzá hasonló, Palkó pedig, akit meg- választottak bírónak, a sok pénzből felépítette a krajcárosiak szép új falu­ját, amit elnevezett Takaros- falvának. Mert olyan taka­ros volt annak minden há­za, hogy mutogatni kellett volna a földkerekség fösvé­nyeinek. Hadd lássák, mi­lyen módja van annak, akt szorgos, és nem sajnálja magától a szépet. Mindezt pedig látva az egykori krajcárosiak, úgy rákaptak a szépre, hogy az­után nem jártak olyan büszkén, puccoson talán se­hol a világon, mint Taka­rosfalván. Az egykori fös­vénységéről pedig csak a nagyapák meséltek, akik el­vitték néha unokáikat a fa­lu végére, megmutatni ne­kik azt a csomó vityillát, melyekre rácserepesedett az egykori kulimász. Es azon­felül csak egy árva útitáb­la hirdeti kulimásztól ma- szatosan az idők végezetéig, hogy ez az a hely, ahol a híres ragacsos csoda esett, itt állt egykor az a neveze­tes kupori falu, Krajcáros. Eddig volt, mese volt, vége volt, aki nem hiszi, menjen kulimászért Krajcárosra. A mese és a gyermék Kisgyermekes családok gyakorlatból tudják, milyen so­kat jelent a gyermekeknek a mese. A mesehősök kápráztató alakja, élményeik, az akadályok, amiket legyőznek, úgy le­bilincselik a gyermek figyelmét, hogy se lát, se hall. De nemcsak az iskolás gyermekeknél tapasztalunk ilyen érdek- lodest, a legkisebbek is örömmel hallgatják a mesét. Az az öröm, amit a mese okoz a gyermeknek, nagyon értékes a nevelés szempontjából. Jól hat a gyermek kedélyvilágára, és élénkíti egész szervezete működését. A mesében a jó és a rossz tökéletes pontossággal van megrajzolva, s így a kisgyermek könnyen felismeri, mi a jó es a rossz. Ehhez jön még a mesék szép nyelvezete, ami nagy­ban gazdagítja a gyermek szókincsét. A mese elmondása vagy felolvasása leköti a gyermek figyelmét, majd elgondol­koztatja. A három-ötéves gyermeknek a nép- és az állatme­sék valók. A nagyobbak is szeretik az állatmeséket, de még jobban az olyanokat, melyekben tündérek és varázslók sze­repelnek. Vigyázzunk! A boszorkány- és szellemtörténetek nem a gyermekeknek valók! Fokozott hatást érhetünk el, ha a meséket nemcsak szür­kén elmondjuk, hanem előadjuk, kellően hangsúlyozva, hatá­sos szüneteket tartva. Jobb, ha a mesét elmondjuk, mintha olvasnánk, mert így közvetlenebbül, életszerűbben hatnak a gyermekekre. Természetesen az fontos, hogy jól emlékez­zünk a mese tartalmára, a történetek sorrendjére és a kife­jezési sajátosságokra. A hároméveseknek nem kell mindig új mesét mondani. Kedvesebb számukra, ha sokszor végighallgatják ugyanazt a történetet. A nagyobbak már ugyan szeretik a változatossá­got, de kedvenc meséjüket ők is szívesen újra meg újra vé­gighallgatják. A gyermeklélekre fokozottabban hat, ha néha különleges módon rendezzük a mesemondást. A kicsinyeknek ez ünnepi szórakozást jelent, amit sokáig nem felejtenek el: pl. mese­délutánt rendezünk az ismerős gyermekek meghívásával. Valaki öltözzön fel mesemondó nagymamának, és az mond­ja el a történetet. De az sem rossz módszer, ha a többször hallott mesét eljátszatjuk a gyermekekkel, kiosztva a szerepeket, egész kis előadást rögtönözve. Persze, arra vigyázzunk, hogy az előké­szítéssel ne okozzunk sok vesződséget, és ne fárasszuk ki a gyermekeket. Nem baj. ha nem megy minden egészen tisz­tán, simán. Nem a technikai részletek a fontosak, hanem a gyermek alkotó tevékenysége, melyre itt alkalom nyílik. A meghívott kis nézősereg is elégedett lesz. A mesét úgy kell megválasztani, hogy sok legyen benne a párbeszéd, mint Pl. a Piroska és a farkasban. Terjedelme ne legyen se nagy, se bonyolult szerkezetű. összevetve tehát: a mesét sokféleképpen tálalhatjuk a gyermekek elé. Köznapi keretek között elmesélve vagy felol­vasva vagy kiselőadást rögtönözve, mindig nagy örömet okoz és változatlanul jó nevelő eszköznek bizonyul. FilmfeszHvá! San-SebasHanban San-Sebastianban rendezik meg a spanyol filmfesztivált június 19-től 29-ig. A filmfesz-: tkiálon bármely állam részt ve- [ hét vagy egy egész estét betöl­tő játékfilmmel, vagy pedig j csak két rövid filmmel. A ren- I dezőknek azonban joguk van. ahhoz, hogy a résztvevő orszá­gokat még egy film bemutatá­sára felkérjék. A filmfesztivá­lon egy rövid és egy hosszú fil­met, a legjobb férfi és női sze­replőt, valamint a legjobb spa­nyol filmet díjtuuák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents