Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-13 / 138. szám
YILÄG PROLETÁRJAI egyesüljetek? SV ' ■o ta 'Kap í Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 138. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1958. június 13. Mai számunk tartalmából: , Újabb gyújtogatások Cipruson Vallatás Otthonunk Kép az általános iskolából kilépő fiatalokról A júniusi eső után Délutáni pihenő Tekintsünk csak vissza, milyen idő járt ránk mostanában. Negyvenéves átlagban március 1-e és május 31-e között 230 milliméter csapadékot mértek Somogybán. Az 1958-as esztendő e három hónapjában mindössze 104,8 milliméternyi eső hullott megyénkben. Egyébként is megbontotta a szokásos rendet az elmúlt negyedév időjárása. A tavasz — sajnos — csak a naptár szerint kezdődött március 21-én, mert a tél még később volt hajlandó eltávozni. Hideget örökölt elődjétől április is. A kitavaszodás és az időszerű mezőgazdasági munkák végzése jó egy hónapot késett. Májusban, ebben a mindig nevelő hónapban pedig hiába vártuk a szólás-mondásba foglalt aranyat érő esőt. Terhűktől szabadulni akaró felhők helyett a forrón tűző napot láthattuk az égbolton. Csaknem minden fokozatosság nélkül léptünk a hosz- szú télből a nyárias kánikulába. Mit tett ez idő alatt a megye mezőgazdálkodással foglalkozó lakossága? Mindent, ami tőle telhetett. Ha kellett, télikabátot húzott magára, hogy a télies tavasz perceit is — a lehetőségekhez mérten — hasznos munkával töltse el. Szántott, vetett, szórta a pétisót a gabonára, egyenként szedegette a burgonyabogarat, hogy legyen élelem az ország asztalán. Boronával segítette áttörni a talaj száradt felső rétegét a csírázó répának, hogy mielőbb a napfényre bújhasson a fiatal növény. Ágaskodott a gyom a földön? Neki a kapát, hadd maradjon meg a nedvesség az értékes, vetett kultúrnövények számára. Aztán sarabolta ismét a kukoricát, ha tiszta volt is a bokrok köze, hogy minél porhanyósabb legyen a föld. Rekkenö hőség volt, s mintha ellene szegült volna a szárazság a falu dolgos népének — mégsem láttuk dologtalanul ténferegni, vagy naphosszat a fa árnyékában hűsölni az embereket. A mezőn szorgoskodtak, ha csattogott is a kapa a hantokon. A lekaszált őszi takarmánykeverék kőkeménnyé szikkadt földjét szántotta a traktoros, s nem törődött vele, hogy harmadannyi idő alatt eltompul az ekevas, mint amikor rendes esőt kap a határ. A mostoha időjárás nem lohasz- totta, hanem ha lehet, csak fokozta a mezőgazdasági dolgozók nagy igyekvését. Ez a »meleg« próbatétel vizsga is volt egyben: a párt és a kormány helyes politikájából sarjadt eleven termelési kedv kitűnő minősítést kapott. Emlékszünk rá — hiszen nem is olyan régen történt —, hogy a paraszt elhagyta a földet. Most meg? A kedvezőtlen időjárás miatt majdnem céltalannak látszó, de nagyon is céltudatos munka formálja minél ter- mőbbé a somogyi falvak határát. Térjünk vissza az időjárásra. A napokban jóval több eső áztatta a földeket, mint egész májusban. Ha sokat váratott is magára ez a júniusi természetes öntözés, mégis aranyat ér. — Mindennek használ ez a csapadék — mondja a megyei főagronómus —, még az őszi árpának is. Félbeszakította a kalászosok kényszerérését, teltebb lesz a szem, kedvezőbbé válik a beérés. Holdanként száz kilóval több árpa folyhat a zsákokba ennek az esőnek az üdvös hatását hirdetve. A kenyérgabona szintén örül a csapadéknak: a termés mennyisége nő, minősége javul, mert fokozatosan érik be. A száraz, nagy meleg ugyanis "-megszorítaná" a búzaszemet. A burgonyaföldeken megin-^ dúlhat a töltőeke, pár nap * múlva pedig folytatódhat apó-if rozás, permetezés — a kolorá-’ dók vesztére. A lekaszált ré-^ tek, lucernák, lóhereföldek £ csakhamar magukhoz térnek — az égető meleg nem ‘ síny- lődteti tovább, hanem a kiadós csapadék gyors sarjadásnak indítja takarmánynövényeinket. Egy dologgal kell várni: a ki- szántással. Tízszer is gondolja meg minden gazda, hogy neki- menjen-e ekével a tavaszi árpának vagy a zabnak. Érdemes meghagyni ezeket a kalászosokat még akkor is, ha csak két- három mázsás holdanként! szemtermést ígérnek. A szalmájuk is beleszól a takarmánygond enyhítésébe. Csak azért ne szántsunk fel egyetlen ba- rázdányi bevetett földet sem, hogy helyet teremtsünk a másodnövényeknek. Nemsokára kasza alá érik az őszi árpa a termelőszövetkezetek és egyéni jv'-’r parasztok huszonötezer hold-j^ ján — lesz hova vetni mohári,» silókukoricát, tarlórépát. Mertjf erről — a másodvetésről —► nem mondhatunk le az eső el-» lenére sem, hiszen a jövő ta-» vaszig sok takarmányt meg-» emésztenek állataink. J Bz Izvesztyija Hruscsovnak Eisenhowerhez intézett üzenetéről Moszkva (TASZSZ). Az Izvesztyija csütörtöki száma kommentálja Hruscsovnak Eisenhowerhez intézett legújabb üzenetét, amelyben a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kijelentette, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével javítani lehetne ,a szovjet—amerikai viszonyt. — Nem kétséges, hogy a szovjet javaslat megvalósítása egészséges alapokra helyezné az amerikai—szovjet gazdasági kapcsolatokat — írja az Izvesztyija —, sőt megnyitná az utat az egész világkereskedelem megélénkülése felé. Dulles június 10-i sajtóértekezletéről szólva, amelyen az amerikai külügyminiszter CIPRUSI HELYZETKÉP A görög kormánnyal közölték a ciprusi kérdés rendezésének angol tervét Athén. Az AFP megbízható forrásra hivatkozva jelenti, hogy Anglia szerdán közölte a görög kormánnyal a ciprusi kérdés rendezéséről szóló tervét. A tervezet tartalma egyelőre szigorú titok. De ugyanez a forrás hozzáfűzte, hogy a görög vezetők »-figyelmesen tanulmányozzak« az angol javaslatokat, és június 17-e előtt, azaz az angol kormánynak a ciprusi ügyről teendő alsóházi nyilatkozata előtt közük észrevételeiket Londonnak * » • A ciprusi görögök elköltözködtek a török többségű helységekből Nicosia A ciprusi görögök szerdán megkezdték a sziget török többségű helyiségeiből való kiköltözést. Nevezetesen kiürítik Nicosia török negyedét és a sziget északi részében lévő Lefkaát. E városban angol csapatok védelme alatt folyik a kiköltözés. Szerdán az esti órákban őrizetbe vettek néhány gyújtogatással gyanúsított török ifjút. A letartóztatottak szülei csoportosan vonultak a rendőrőrszoba elé, és követelték fiaik szabadonbocsátását. A rendőrök a tiltakozó anyák fenyegető magatartása miatt könnyfakasztó bombákkal oszlatták szét őket. tulajdonképpen a szovjet— amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiterjesztése ellen foglalt állást, az Izvesztyija felteszi a kérdést: mit ér mindezek után Dulles- nak az a kijelentése, hogy »az Egyesült Államok nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy bizonyos, fontos egyezményeket köt a Szovjetunióval«. Az Izvesztyija befejezésül több nyugati lapot idéz. Ezek a lapok a szovjet javaslat elfogadására szólítják az amerikai kormányt, és bírálják az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikáját. — Ezek a megnyilvánulások világosan bizonyítják, hogy azok, akik a jelenlegi amerikai politika folytatásához ragaszkodnak, egyre re- ménytelenebbül elmaradnak az élet követelményei mögött — írja az Izvesztyija. Törökország tüntetésre készül Az AFP jelentése szerint Ankara tüntetésekre készül a Ciprus felosztását követelő török álláspont mellett. Csütörtökön az Atatürk mauzóleum mellett nagygyűlést tartottak. Az ankarai kormányzó a hadsereggel és rendőrséggel együtt megkezdte a szükséges biztonsági intézkedéseket. A tüntetés idején, csapatok1 veszik körül a görög és a brit nagykövetséget. tyttt ITT» TTTTTT EGY HÉT A TEXTILMŰVEKBEN CSÜTÖRTÖK Megelégedéssel szemlélte Itt a takarékosság, hol a takarékosság? Hol lenne? »Megy!« »Folyik!« »Történik!« Mesrt ugye a falu népe az eső hullását.^ takarékosság nem kampányfeladat. Nem óm! Valamikor áp- Könnyebbé válik további mun-J rilisban volt egy állítólag jól sikerült termelési értekezlet, és kaja, s megbizonyosodott fe-* 32011 kiadták a jelszót: takarékoskodni! Az üzem vezetői mává lépett elő az üzemekben,^ dolgozták ki, elég alapos, azt meg kell hagyni. És ha valaki hivatalokban is. És nem első-F a Könnyűipari Minisztériumból ennek alapján akarná meg- sorban a strandolási napozásig ítélrli a Textilművekben a takarékossági mozgalmat, akár kirándulási lehetőségek latol-J mindjárt a vándorzászlót is ide ígérhetné. Hát hogyne, ami- gatása kapcsán. A városi em-it ,kor m«g olyan pont is szerepel benne, hogy a szemédygép- bert, a gyár munkását is fog-£ közköltséget 10 ezer forinttal csökkentik negyedévenként lalkoztatja a kérdés: a dolgo-» a tav'alyi al exe. forinthoz viszonyítva. (Tavaly két rossz kozó paraszt többet termelni aka-» rását hogyan keresztezi vágyj lendíti előbbre a rossz vagy jój időjárás. Szerdán reggel kite-J leintett az üzem ablakán az* egyik munkás, mondván: »Jaj,» csak meg ne álljon, mert ke-» vés lenne a száraz földnek ez» az eső!« Benne van ebben az» óhajtó mondatban az aggoda-J lom a szövetséges dolgozó pa-£ rasztság s az egész népgazda-J csija volt a gyárnak, mindkettőt folytan javították.) Az idén újat kaptak. Nem kell javítaná! Micsoda leleményesség! És micsoda drága áldozat, kevesebb pesti út árán vállalt »hősi« takarékosság ez! De vajon lehet-e hivalkodni olyan takarékossági célkitűzéssel, amely nem az üzem jószántából, nagyobb erőfeszítéséből, hanem a minisztérium új gépkocsi- adományozásából keletkezik? Vagy már az is eredmény lenne, hogy az új War,savat három hónapon belül nem küldik mindjárt 31 ezer forintos generálra...? Róna Imre elvtárs, az üzem igazgatója azt mondja, nézete szerint nincs különösebb baj a takarékossággal. Valószínű, hogy »jól megy«, »folyik«,, »történik«... Bár még -, - - - egyetlen egyszer sem mérték le, hogy a »jói megy«-ről megság sorsáért. De benne van egy» győződjenek. De utóvégre is, van egy pontos takarékossági keserű tapasztalat is: egyes» tervezet, egy semmitmondó nyilatkozat, amivel meg lehet lelkiismeretlen termelők a szá-» elégedve a közvélemény. Róna elvtárs úgy mellékesen hozzá- razság teljes terhét a bérből» teszi, hogy a géptermekben »mit törődöm hangúlat«-féle van. és fizetésből élők vállára igye-» Van? Nincs? Lehet, sőt valószínű, hogy van ilyen. Ö nem keztek átrakni. Emlékszünk.» látta, nem hallotta, csak úgy sejti, elképzeli innen az igazra, hogy a piaci árak feltörné-» szói így indokolták tettüket: »Nem adom olcsóbban, mert mindenünket megöl a ság«. A júniusi eső javította a mezők terméskilátásait — legyen hát belátóbb a paraszt- ember is a városi testvéreivel szemben. 45 millió tojást vásárolt fel ez év első felében a Somogy megyei Baromfifeldolgozó Vállalat. A vállalat telepére egymás után érkeznek a tojással, baromfival megrakott teherautók. A megyéből felvásárolt árut szállítják ide, hogy feldolgozás után rendeltetési helyére irányíthassák. A vállalat dolgozói féléves felvásárlási tervüket máris teljesítették: több mint 45 millió tojást vásároltak fel, s az éves felvásárlási tervükből már csak egymilUó hiányzik. A tojásból 145 vagonnal részben a baráti országokba, részben pedig a nyugati országokba szállítottak el. A dolgozók megfogadták, hogy alkotmányunk ünnepére olyan eredményeket érnek el, amelyek méltóvá teszik őket az »élüzem« cím elnyelésére, gatói irodából. Mert hát mit is keresne ő a fonónők között? Pedig ha tudná, hogy mennyire várják... Kicsit elbeszélgetni velle a takarékosságról is — amit az általános jelszavak után lassan elfelejtenek —, eredményes tömegmozgalomként napirenden tartani a gépsorok között. A művezetők megelégszenek azzal, hogy lent valahol mérik a hulladékmennyiséget, de hagy százalékban mennyit tesz ki az, arról jó lenne tudni valamit. Azt is megkérdeznék a munkások, a géptermekben, hogy miért idegenkedik tőlük. Miért nem ad lehetőséget például a gyűrűsfonó B-műszakjónak gyakoribb látogatásával arra, hogy elmondják neki a hibákat, miért nem megy jól ez, vagy az a gép, hogyan lehetne többet termelni stb. Nem mondunk újat. A fonónők már többször szóvá tették, hogy miért zárkózik el tőlük — Csepreghy főmérnököt kivéve — az üzem több vezetője, elsősorban az igazgató. Nem nyugtatja meg őket a nagyon is meUébeszélő válasz, amit ilyenkor kapnak. »Jobb megelőzni a bírálatokat« jelszóval a bírált üzemvezetők most már egy-egy értekezlet előtt tesznek valamiféle futó látogatást az üzemrészekben, de úgy, mintha legalábbis »karót nyelitek volna«. Persze, hogy akadnak problémáik, amelyeket itt, a gépek zúgása közepette lehet legőszintébben közölni — amelyek egy-egy értekezleten nem tudnak mindig utat törni maguknak — még ha a gépteremben valamivel hangosabban keü is őket elmondani. Róna elvtárs saját bevallása szerűit «vezetői alaipelve«, hogy a funkcionáriusokkal nem fog »kesztyűs kézzel bánni«. A funkcionárius azért funkcionárius, hogy ne szóljon vissza (értsd, ne legyen véleménye), teljesítse vakon a parancsot, akár lenne hozzáfűzni valója, akár nem. Ezt elvárja tőlük, követeli, parancsolja a kommunista funkcionáriusoknak, még ha napirenden van is a veszekedés. Öt nem érdekű, ha megharagszanak, és az a vélemény alakul ki róla, hogy saját nézeteinek hajlíthatatlan végrehajtója. Deháí mindig jók-e ezek a nézetek? Aligha. A hangnem? Csalk nem fog velük virágnyelven beszélni? Erről a hangnemről azt mondta az egyik funkcionárius: »meg kell szokni«. Az első években ő is lépten-nyomon veszekedett emiatt, de most már fel sem veszi, ért a dolgok »feltálalásához«. Nem mindegy, hogyan kezdi az ember a mondatot. Egyszóval attól kell rettegni, hogy az igazgatói irodában most a »de« vagy a »ha« mandate kezdő szó fogja-e kiváltani a paprikás helyzetet. Vagy talán az »ugyebár« klappolna? És akik nem érteinek a »feltalálás« művészetéihez? Egyébként az igazgató meg van győződve arról, hogy a funkcionáriusokkal szemben tanúsított magatartása, ridegsége, és idegenkedése feltétlenül jó, és kijelentése szerint ezen a jövőben sem fog változtatni. Azaz épüljön a munkastílus inkább félelemre, mint az okos, meggyőző, megnyerő munkatársi viszonyra. Az üzem itöbbi dolgozójával 1 nézete szerint — jó a viszonya. Ha csak azért nem, mert nem megy közéjük, és így nem ismeri a véleményűiket?! Bocsássák meg, nézzék el neki az elzárkózást, hiszen ő műegyetemre jár... Nem jut másna ideje! Ki akarná elvitatni, hogy Róna elvtársnak igen nagy érdeme« vannak abban, hogy a Textilművek az ország jól termelő üzemei közé tartozik. Az is igaz, hogy keipzett szakember. És csak örülhetünk, hogy egyik fontos gyárunk vezetője érzi felelősségét és képezi magát De ez semmiképpen sem jogosítja fel arra, hogy a funkcionáriusokkal szemben ilyen kutya-macska barátságot építsen ki, vagy hogy a géptermek dolgozóival most már semmiféle kapcsolatot ne tartson és gyakorta a gőgös vezető benyomását keltse. Nem akarunk messzemenő következtetéseiket levonni, de egy bizonyos: ha a szó igazi értelmében emberibb, szorosabb lenne kapcsolata a munkásokkal, ha találna témát a velük való hosszabb beszélgetésre, már rádöbbent volna, hogy az üzem takarékossági mozgalma lassan egészen ellaposodik, és jelszó marad csupán, meg szép tervezet. Mert ha hihetetlennek tűnik is, sok az'olajos hulladék a tiszta hulladékban! És akadnak újdonsült fonónők, aíkik a jó .takarékoskodás technikájával meg nincsenek egészen tisztában ... Rmwlf az írásnak nem az volt a célja, hogy lejárassuk az üzem igazgatójának tekintélyét. Az sem, hogy elmergesit- sük a helyzetet. Vagy hogy lángralobbantsuk az eddigi rossz kapcsolatok miatt elfojtott véleményeket. Azt akartuk csupán, hogy idejében megmondjuk kereken a hibát. Meggyőződésünk, hogy Róna elvtárs vezetői képességei hozzásegítik ahhoz, hogy a dolgozókkal való kapcsolatát ne olcsó népszerűség’ árán, hanem emberibb közelség révén megjavítsa • ■ • Akkor nem marad el az őszinte megbecsülés, ami a part veterán tagjának és olyan szakembernek, mint ő is, kijár Szegedi Nándor
