Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1998. 8. Nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülés a nagyatádi járásban A hosszantartó száraz, esőt- len időjárás után végre a nagy­atádi járás területén is több helyen hullott csapadék. Az esőre szomjazó, száraz földeik, növények felfrissülteik, növe­kedésnek indultak. Felkerestük Kasza Márton mezőgazdasági osztályvezetőt, hogy választ (kapjunk a nyári munkákkal kapcsolatosan. — Milyen ütemben halad­nak a tavaszi növényápolá­si munkák? — Járásunk területén a hosz- szú ideig tartó kedvezőtlen időjárás következtében a mö- vényápolási munkák majdnem egyidőre esteik. A termelőszö­vetkezetek ikapásnövényeinek ápolását a gépállomásokkal kö­tött szerződések alaipján gépi erővel végzik. Az egyénileg dolgozó parasztok a gépi nö­vényápolás helyett fogattal tör­ténő soirlközi kapálást végez­nek. A növényápolás! munká­latok az eső után mindenütt megindultak. — Lcsz-e elegendő szálasta­karmány? — A szálastakarmányok be­takarítása a járásiban minde­metezőgépek számát legalább négyre emelnénk. — A gépállomások hogyan készültek fel az aratásra és cséplésre? — A Nagyatádi Gépállomá­son 1 kombájn és 7 aratógép, a Segesdi Gépállomáson 4 kombájn és 8 aratógép kijavít­va, üzemképesen várja az ara­tást. Termelőszövetkezeteink 562 hold kenyér- és takar­mánygabonájukból 513 aratá­sára kötöttek szerződést a gép­állomásokkal. A járásban 53 Készülődés a tsz-oapra (Tudósítónktól.) A nagyatádi járás négy kéz­ségében : Kutason, Szabáson, Mikén és Csökölybem rendez­nek június 22-ón tez-napot. Ezekre az ünnepségekre a já­rás minden községéből érkez­nek vendégek: termelőszövet­kezeti tagok és egyénileg dol­gozó parasztembereik. Ezen a napon Szabáson járási paraszt­ifjúsági találkozó lesz, vala­mint mind a négy községben vidámwásárt tartanak. A gépkocsikkal érkező ven­dégeket 9 órakor fogadták a termelőszövetkezeteik elnökei, és elbeszélgetnek yelük a tár­sulás történetéről, az elért MÁKVIRÁGOK «Titkos" bevételek« fényűző életmód cséplőgép ugyancsak készen várja a csépiért. A csáplőbri- eredményekről, azután határ- gádok szervezése folyamatban j szemte *** « megtekintik az van. munkaerőiben hiány nem állatállományt. Délután sport­mutatkozik. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leniniz- ' mus Esti Egyetemének 195S— 59-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt, állami és tömegszerveze- egyetemre, tanfolyamra is je ti funkcionáriusok, értelmiségi lentkezett (gimnázium, techni- _________ _ do'gozók, vezető propagandis- kum stb). n ütí megkezdődött. A száraz ták szervezett marxista—leni- ‘ A pályázatot az MSZMP ‘ nista oktatását egyetemi szín- Somogy megyei Bizottsága vonalon biztosítsa. I Agit.-Prop. Osztályára (Kapos­Öfcölbe szorul a kezünk, ha azt látjuk, hogy az az ember, aki nem keres többet, mint mi, mégis dúskál a javakban, aki­nek egy ház már nem is elég, aki ezreket költ kártya- csatározásokra, a legszebb, leg­fényűzőbb ruhát ölti magára és családjára, s akinek laká­sában a perzsaszőnyegtől a legdrágább festményig, a por­szívótól, a mosógéptől az elekt­romos hűtőszekrényig a tech­nika minden újabb vívmánya megtalálható. Tudunk olyan volt állatfelvásárlóról, akiről nem so'k költői túlzással köz­vetlen feletteseinek is az a véleménye: »-annyi pénze van, hogy meg tudná váltani fél Kaposvárt«. Az emberből jo­gosan öitlák fel a kérdés: mi­ből? Távol áll tőlünk az ádtalá­,, . . ... , , nosítás. Nem akarunk megisér­veltseggel rendelkeznek, és a teni 6gyetlen társadalmi vagy tanuláshoz szükséges marxista . . . . ., „ ismereteket már megszerezték. ! ^gla^0“si üteget sem. De a Az egyetemre pártonkívüli- . lelemény gyakran nem ek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más D. S. és kultúrműsorra kerül sor. Pályázati felhívás idő a takarmányok szárításá­ra kedvezően ihatott. Termelő- szövetkezeteinfc állatállomá­nyának takar mán yellátásában nem lesz hiány. Az előző év­hez viszonyítva azonban a ta­karmányhozam jóval kevesebb, éppen ezért gondoskodunk ar­A tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évfolya­mon filozófiát, a második év­folyamon politikai gazdaság­tant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar lói, hogy a másod vetésekhez munkásmozgalom történetét megfelelő mennyiségű vetőmag álljon a dolgozó parasztság rendelkezésére. — Milyen a burgonyabogár- veszély, van-e elegendő vé­dekezőszer? — A burgonyabogán elleni védekezés mindenütt folyik. A járásiban jelenleg 150 mázsa védeikezőszer van raktáron, melynek árusítása a földmű- vesszövetkezeti boltokon ke­tonul ják. A tárgyakból minden ajánlatát, vár, Sztálin u. 14.) kell bekül­deni 1958. július 8-ig. A pályá­zat a pártbizottságon beszerez­hető kérdőív alapján történik i A kérdőívhez mellékelni kell: | 1. részletes önéle+rajzott, 2. az illetékes pártszervezet félévben vizsgát tesznek. A ta- j nulmányi eredményekről, illet- ' ve az egyetem elvégzéséről bi­zonyítványt kapnak. I Ennek törvényes elismerését ' az 1088/1957. M. T. rendedet biztosítja. A Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetemének vizsgáit ©’fogadják a szakegye­temeken vagy szakaspiranturá- kon kandidátusi minimumként. Az egyetemen hetenként egy- resztül történik. Mezőgazdasá- SZieT kötött foglalkozás van (eíő­gi szakembereink megfelelő felvilágosítást adtak a külön­böző permetező- és porozósze- reík kezeléséhez. Jelenleg kiét motoros permetezőgéppel és 86 háti permetezőgéppel folyik a védekezés. Ez a gépmennyi­ség azonban a járás 6 ezer hold burigonyavetésével szem­ben kevésnek bizonyult. Szük­séges lenne, ha a motoros per­adás, osztály foglalkozás), me­lyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 forint,' mely félévenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak az Londonból az Egyesült Álla­' alaptalanul gyanúsít, vádol, i Hogyan lehet az, hogy a fel­vásárlással foglalkozó külön­böző vállalatok egyik-másik embere, megbízottja, némelyik földművesszövetkezeti alkal­mazott, boltos, akik anyaggal bánnak és köztudomásúan fi­zetésük nem több a másik dol­gozók fizetésénél, falkaszámira hizlalnak disznót, s egy-fcőt- három év alatt házat tudnak építeni, amellett kihívó költe­kezésre is jut. R i»*m mF«d?g iei Rt szere cs*t Nézzünk néhány példát is e »vígan é'ő« emberek csoport­jából. Az egyik »mákvirág«, akinek igen eyferan »felvitte isten a dolgát«. Szántó Lász­ló, az Álla+forgalimd Vállalat volt marcali rreajhízobtia. En­nek az emberin-eik 1053 óta cso­dálatos módon mind feljebb és teliehb kúszott a csillaga. Előbb házat vett, majd bútort belé, aztán, ugve, motorkerék­pár nélkül sem élhet az em­3. a vállalat, intézmény igazolását a jelentkező jelenlegi munkaköréről. MSZMP Somogy megyei Bizottsága, trrit fffjt i sriTrwrYVfrTTtttf HÉ { SZÁZHARMINC SZE­RELMESLEVÉL — ESKÜVŐ Thelma Brown és Edward Robinson első pillantásra egy­másba szerétéit. Két éven át a két fiatal alig találkozott, és csak nagyon, ritkán ment együtt szórakozni. Első talál­kozásuk után egy hétre ugyan- bér. kivált, ha áHat^e’vásárló. is el kellett vájniuk; Edward Nem is volna baj, ha tisztes­1088/1957.-'XI. 21./M. T. rende­leté alapján évi 24 nap tanul­mányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, mind­azok. akik érettségivel vagy ennek megfelelő általános mú­mokha utazott, ahol elfoglalta új állását. A szerelem azonban tovább tartott — naponta le­velet írták egymásnak. És most, 730 szerel meslevél után Thelma Amerikába uta­zik, hogy Edward felesége le­gyen. ség°«. munka eredménye lenn ez. De félő, hogy nem az. Sck marcali gazda csak ómul azon. hogy Szántó óljában most is húsz hízó röfög. Hiába, akinek j szerencséje van ... Ámde most ■ alighanem csődöt mond Szántó 1 időre nem lesz alkalma a »tít­_SE ITTHON ( Külföldről hazatért fiatalember elbeszélése szerint ) 4. A RUHÁJUK NAPOKIG I fonvágott. Visszaütöttem, az- OTT LÓGOTT VÉ- tán összeverekedtem vele. félamlítsienek ___________ . M ondom, nem vagyok ijedős,1 kakaskodásra. Atepasan meg- de ez iszonyattal töltött el. i vertek és bezártak, enni alig Több volt ez minden elképzel- ] hetőnél. A szaáizmtuslbam toü- | En szerettem egyedül csava- I ro-gni. Vasárnapi kimenős RESiiN, hogy még jobban meig- ■ Hagytam neki néhány emléket, egyenruliánikban elég rendesen bennünket. J De ráfizettem nagyon erre a festettünk. Nem mondom, utá­nunk nézegették a lányok. A nők miatt elég gyakran volt Több volt ez minden elképzel- j adtak valamit, elvonták a vi- összetűzésünk a civilekkel. De hetőnél. A szadizimiuslban kü- j zet is. Hogyan lehetne azt sza- egymás között is összekaptunk Jönösen kitűnt Keszthelyi ! vakkal érzékeltetni, hogy mit néha. A németek ugyanúgy, Zoltán százados »úr«. Kéjes éreztem? Képtelenség. Azt az mint a kaszárnyában, a város­elkeseredést nem lehet eknon- ban. is elsőbbséget akartak biz­dani. Olyan egyedül és védte- tosítani magulmak. És külön­lennok éreztem magam, olyan ben -is folyton kötözködtek. kiszolgáltatottnak. Csak egy Egy hosszú, hirtelenszőike fiú élt bennem határozottan: sza- ; egy vasárnap délután alaposan badu'.ni bármi áron. A gyű- ' elbánt velem. Az egyik bazár- lölet és a bosszú adott erőt a ban vásárolt színes papírból további megpróbáltatások el­szenvedésére, és a remény, hogy mégis sikerül majd ki­jutni. gyönyörrel tudott a hátunkra húzni, és közben gyűlölködve hányta szemünkre kommunis­ta mivoltunkat. Velünk, ma­gyarokkal százszorta kutyáb­bal bánt, mint más namzeti- ségűekkeí. Szinte gyűlölt ben­nünket, és örökké fenyegető­zött. Akkor döbbentem rá, hogy mi lett volna Magyaror­szágból, ha ezek visszakerül­hettek volna. Néha megpróbáltam fel­idézni az ellenforradalmi ese­ményeket, de csak homályos képet tudtam alkotni, mert miután eljöttem, meg kellett elégednem annyival, amennyit a nyugati propaganda az or­runkra kötött az itthoni álla­potokról. Azt persze monda­nom se kell, hogy semmi jót nem mondtak. De Keszthelyi és társainak magatartása rá­döbbentett némiképpen az igazságra. Egy napon négyszemközt azt mondtam Keszthelyinek min­den átmenet nélkül: »Én innen megszököm, vegye tudomásul. A világnak meg kell tudnia, hogy magiuk itt mit művel­nek«. — Még most sem értem, mi ütött belém. A százados irtó- latos haragra gerjedt és po­készült kifújható trombitát. 1 Nem sejtettem, hogy mi ké- , szül ellenem, mert nem láttam | még azelőtt olyat. Odasétált — Mikor a zárkából kikerül- ; hozzám, és közvetlen közelről tem, utána már kaptam estén- j az arcomba fújta. Abban a ként kimenőt. Nem mintha ez ' pillanatban köhögni, tüsszente- olyan sok gyönyörűséget nyúj- J ni kezdtem, szememet majd tott volna, de valami enyhü-! kicsipte valami erős por. Va­lóst adott mő fis. Az emberek. kon kapkodtam magam körül, kinn mások, nemcsak a négy! nem láttam semmit, a szemem falat éreztem magam körül, és 1 rettentően könnyezett. Mikor kissé jobban tájékozódtam. I később kissé rendbe jöttem, — Ilyenkor szabadon kószál- láttam, hogy a németiek mind hattok a városban? | egybegyűltek, és hasukat fog­— Dehogy. Csak bizonyos , va rajtam röhögtek. De akkor helyekre mehettünk. már ácsorogtak ott civilek is — Szépek voltak az ottani! jócskán. A kezemre pillantot­nők? tam, és akkor láttam, hogy — Azt meghiszem. De -csak ; csupa korom. Néztem az anco- egy jöhetett számításba. A pénz. Magát az embert szinte nem is látták. — Csoportosan mentek ki­menőre vagy csak »szólóban«? | M indenkinek volt VALAKIJE, akive' szorosabb barátságot tartott, s ezek rendszerint,együtt jártak.-mat, az is olyan volt és a ru­hám is. No, istentelenül elbán­tak velem! Éktelen düh feszí­tett. Nekirohanitam a hosszú­nak, és csúnya verekedés ke­letkezett. Adtam is, kaptam is '■őven. Magam sem tudtam, >ogyan keveredtem be a ka­szárnyába. Vérekéül nélkül is (Folytatjuk.) Cserna Marianna oda volt a vasárnapom, mert olyan karmosán sehova se lehetett volna menni. Hát ilye­nek voltak a mi kimenőink Szaidában. Kelletnetűensógberi nem volt hiány. — Ezek szerint a kalandre­gények összes borzalmával ta­lálkozott a légióban? — Annál sokkal többel. Könyvben nem lehet olyat ol­vasni. Bevallom, sose hittem, hogy ember emberrel olyan kegyetlenül tudjon bánná, minit velünk azok a tisztek. Az egyik magyar fiú nem bírta to­vább és agyonlőtte magát. Ez még csak növelte elkeseredé­sünket. A százados a pofozko­dás után még inkább gyűlölt, és ahol csak lehetett, kellemet­lenkedett nekem. Mindenben kifogást talált, és ahol csak tehette, rám hú­zott botjával. »Nem tetszik?« — kérdezte egy napon vigyo­rogva, és félelmetesen meg­villogtatta hiénaszerű fogsorát. — »Itt fogsz megdögleni, ro­hadt söpredék!« — Forrt ben­nem a düh, de- türtőztettem magamat. Akkor már tudtam, hogy csak én iszom meg a le­vét, ha beírzenikedek. Elhatá­roztam, hogy akárhogyan, de megszököm. — Mikor határozta el erre magát? — Helyzetünk fokozatosan rosszabbodott, egyre feszültebb lett a hangulat. A fiúk nagy része egészen tönkrement, lefo­gyott a hőségtől. Mind gyak­rabban büntettek bennünket, napirenden volt az ütlegelés. Ebéd osztásnál alig lehetett a fiúkat széjjelválasztani. Ilyen­kor tíz-tizenöt fiú fetrengett a vérében. Az elkeseredéstől gyilkos indulatok lappangtak bennünk, s minden szörnyű­ségre elszántan éltük gyötrel­me« napjainkat, kos« pénzforrás gyarapításá­ra: a rendőrség társad alom- tulajdon védelmi osztálya köz­biztonsági őrizetbe vette. Elhúzták a Rátáját... Élő György somogyfajsai fa- kereskedőnek is az vol t az életelve, »ha már vagyunk, hát éljünk vigabban«. S hogy ezt nemcsak mondta, hanem esze­rint is élt, tanú rá a falu. Be­szélik róla, hogy nemrégiben fogta magát, elment Csdszta- pusztára lefiirderai az izzadsá­got. Útközben olyan jó (kedve támadt, h-oigy cigányt kerített maga mellé, s muzsikaszóval állított be a fürdőre. S hogy addig se unatkozzék, míg für­dik, a vízbe parancsolta a muzsikust, hogy vidám nótá­kat húzzon a fülébe. »Beérke­zett« embernek érezte magát Élő. Nemcsak ivásra jutott a nagy hasznot hajtó fakeresike- dós révén szerzett pénzből, mert iparengedélyével vissza­élve nagykereskedői tevékeny­séget folytatott, hirtelen föld- éhsége is támadt, s ezt azzal csillapította, hogy négy kát. holdat vásárolt a fajszi határ­ban. Alighanem ezután tért volna át a disznóhizllaliásra, mert nemrégen készíttetett el udvarán egy betonozott ser- •tésólat és kukoricagóiét. (Mi­előtt befellegzik a jól menő fa- kereskedésnek, jó lesz átmen­teni a tőkét.) Ámde alighanem elszámította magát, a rendőr­ségi szervek éppen a közel­múltban néhány hónapos »üdülésre« küldték. Igaz, nem Csiszta-pusztára, s nem is ci­gányzene kíséretében.... Hast légy okes, Döménkéi»! Domonkos József, a kiskor­páid! Rinfcóczi-cég társa még Élőn is túltett. Megyeszerte vá­sárolták a fát, s amint felvá­sárlási jegyeikből kitűnik, olya­noknak is »fizetett« ki hatal­mas összeget, akiket nincs hi­vatal, amely megtaláljon. Tud- hiiilik hamisítottak a jegyek, s a rajta lévő aláírások is. Do­monkos cseppet sem dicsősé­ges rövid működése alatt mind­két lányának építtetett házat, egyet otthon, egyet Kaposvá­rott, s születésnapokon és egyéb évfordulókon mindig drága ajándékokkal kedveske­dett rokonainak. Hogy miiből? Erről felel majd a bíróság előtt, ahol számonkérik tőle minden tettét. Kollár István lengyeltóti ter- ményfelvásárló sem gondolta, hogy egyszer neki is leáido- zik. Ha megkérdeznénk, s igaz lelilkiismerettel kellene felélnie, vajon mit mondana, hogyan ( jutott ezer vagy másfélezer fo-' . . házafcba.n de rintos havi fizetéséből két hold __________ s zőlőre (rajta présház, kétszo- i ■ . , . , . ,bás ház), amely saját bevallá-; muaka eredménye le­sa szerint 50 ezer forintba, de Syen- A part es a kormány is mások szerint 90—100 ezer . azon munkálkodik, hogy az el­seikkel segíteni akarnak a le* leplezőknek, és erélyes intéz­kedéseket követednek a társa­dalmi betegség méregfogá­nak eltávolítására. Kemény rendszabályokat követelnek ki­vétel nélkül azok ellen, akik visszaélnek a társadalom bi­zalmával, jóhiszeműségével. »Tudjuk, sokszor az államot érik a szidások becstelen jelle­mű emberek miatt, akik ki­használva az eladóik, vevők hi­székenységét, megcsalnak ben­nünket, vagy becsapják az ál­lamot, s az ellopott forintok, melyek végül súlyos tízezrek­ké gyűlnek, módot adnak ne­kik a léha életmódra« — írja egyik (Levélírónk. Az állami kereskeddeimben havonta mintegy fétaiálilió lel­tárhiány keletkezik a megyé­ben. S ez olyan hiány, ami kó- lóelszámoliássial leírásira kerül, vagy csekély hányadát ugyan kártérítésként előírják, tehát a személyek büntetlenül marad­nak, mert bűnvádi eljárást nem indítanak ellenük. Hova lesz a havi ifétenilSdó forint? A vevő zsebébe nem kerül, az államéból is hiányzik. Talán ebből is épülnek a villák, a há­zak? R társadalom haragja nagy, az emberek többsége megveti azokat, akik a becsületes dol­gozók rovására, az állam ká­rára, becstelenül akarnak nagy lábon élni, gazdagodni. A tár­sadalom kinyújtja feléjük ke­zét. Ne tegyék ezt, nincsenek rászorulva a lopásra, tanulják meg a népi demokrácia elvét, senki se követeljen többet a társadalomtól, mint amennyit szerény, becsületes munkájá­val kiérdemel. Nincs olyan bűn, amire egyszer fény ne de­rülne, s a társadalom ökle vé­gül is lesújt a bűnösökre. De a társadalom ezzel nem elé­gedhet meg. A társadalomnak nem célja, hogy családok jus­sanak az erkölcsi fertőbe, el­lenkezőleg, mi azt akarjuk* hogy az embereik becsületesen éljenek, s ilyen széliemben ne­veljék gyermekeiket, környeze­tüket is. Vajon gondol-e arra az az ember, aki jogtalan pénz­hez nyúl, milyen megvetést, kellemetlenséget zúdít magá­ra? Hiszen a bűn büntetlenül nem maradhat, s nemcsak ma­gúik ellen hívják ki az emberek megvetését, tönkreteszik csa­ládjukat, gyermekeik nevére is szennyet szórnak. A mi társadalmunk méltó­képpen megbecsüli a munkát, s azt akarjuk, hogy az embe­rek minél jobban éljenek, mi­nél többet költsenek ruházko­dásra, élelemre, lakjanak egy kikötésünk van: ez csak a be­forintba került. Házát ás telje­sen rendbehozatta, motorkerék­párt Is vett. Miből jutott a napi 80—100 forintos kocsmai számlák rendezésére, flörtök­re, fényűző életmódra? Miből tart ma is 22 hízót odahaza? Kemény reRdszsbályohat az élősködők elten A társadalom iránti lelkiis- meret, sok-sok ember vádoló és követelő szava azt mondja a Kollár Istvánoknak: a népi de­mokrácia a miénk, nem enged­jük meg senkinek, hogy raj­tunk éiősködjék. Nagy és jogos a társadalom haragja e tüneményesen köriy- nyein élő emberekkel szemben. Erről tanúskodnak a rendőr­séghez, a különböző párt- és állami szervekhez, a szerkesz­tőséghez nagy szám,ban érkező levelek. A dolgozók bejelenté­| következendő években jobban ! éljenek az emberek, állami erőből lakásokat épít s elősegí- | ti a családi 'kislakásépítést is, I több motort gyártunk, s azt ; akarjuk, hogy abból a magyar dolgozók is minél többet vásá­roljanak. Amikor elítéljük és a társa­dalom segítségét kérjük a csa­lók, a tolvajok, a gazemberek megfékezésére, ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy ez a fo- 1 kozott társadalmi ellenőrzés nem fajulhat oktalan gyanúsít- gatássá, nem bánthatnak olyan embereket, akik szorgalmuk- I kai, odaadásukkal, becsületes munkájuk révén házat építe­nek, motort vagy akár sze- ; mélyautót vásárolnak. A becs­telen embereket kivetjük ma­gunk közül és megpróbáljuk őket visszavezetni a tisztessé­ges életbe, a becsületes embe­reket azonban megvédjük. Tanácselnökök értekezlete a parlamentben A fővárosi, megyei és a me­gyei jogú városi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak elnökei szombaton értekezletre gyűl­tek össze a parlamentben. Ma­gyart András földművelésügyi miniszterhelyettes tartott elő­adást a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről. Az előadást vita követte, amelynek eredménye­ként meghatározták a jelen időszakban a tanácsok előtt álló legfontosabb feladatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents