Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

mmoan wtlap CsStórtJIk, 1958. pcvüm A E LAKY GYÖRGY ZONGORAESTJE A II. Kaposvári Muzsikáló Tavasz hangversenysorozat ke­retében szombaton rendezte meg a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola Laky György ön­álló hangversenyét a Bartók- teremben. Bizonyára unalmasnak tű­nik már, hogy beszámolónk bevezetőjében mindig a kö­zönség érdeklődését, vagy érdektelenségét tesszük szó­vá. De nem hallgathatjuk el, mert a hangverseny a közön­ségért van, az ö igényét, ze­nei fejlődését hivatott kielégí­teni, elősegíteni. Kár, hogy igen lassú és hullámzó az a folyamat, melyet művészet iránti vágynak, a megismerés vágyának nevezünk. Csak erre lehet következtetni a »fél haz~-ból, a hangverseny kez­detének félórás késéséből. Pe­dig ez a koncert értékes, él­ményekben gazdag estét nyúj­tott. Az előadó művész műsor­választása igényes. Olyan mű­veket is hallott vagy hallha­tott volna városunk közönsé­ge, amire eddig aligha volt lehetőség. Grieg és Chopin szonátája tudomásunk szerint kaposvári bemutatónak szá­mít. .. Laky György, a zeneiskola tanéra remekül felkészült erre a koncertre. Most több oldalá­ról ismerhettük meg a mű­vészt, mint eddig bármikor. Beethoven Asz-dur szonátájá­nak (op. 26) előadása az első pillanattól magával ragadta a közönséget. Talán csak tem­póvételével vitatkoznánk. A szonáta első tétele az előírtnál Egy „művészegyüttes“ tündöklése és bukása Tagadhatatlan igazság, hogy eső után késő a köpönyeg. Időnként azonban, mint most is, nem haszontalan figyelmez­tető jelzéseiket leadni — .maradjunk az allegóriánál —, hogy legközelebb bőrig ne ázzunk! Miféle együttes a hőse ez utólagos felszólalásnak? Milyen művészegyüttes élte megyénkben világát egészen a gyászos bukásig? így nevezte magát: «-Fővárosi Vidám Fiatalok Mű­vészegyüttese«. Ám, ha részleteiben nézzük e nevet és pró­báljuk illeszteni az együttes tagjaira, valahogy nem találjuk rendben a dolgokat. Ugyanis nem fővárosiak, fiataloknak sem mondhatók a nevezett együttes volt tagjai. Azt pedig, hogy annyi közüli, tudományuk sem volt a művészethez, mint egy joravaló .tyúknak az ábécéhez, bizonyítja, hogy egy- egy faluba áldásos .kultúrapostodkodásufc után nem mertek többé betérni. Na hiszen, ha betértek volna, kaphattak vol­na a nyakuk közé olyan »mű bírálatot-«, amit csak huzamo­sabb kórházi ápolás tud elifeledtetni... A társulat tagjai közül — heten voltak, mint a gono­szok a mesében — mindössze egy rendelkezett színészi mű­ködési engedéllyel. A nők között akadt olyan is, akit a ren­dőrség kitiltott több megyéből.. A társulás értelmi szerzője, az üzlet láthatatlan lefölözője, országosan ismert szélhámo­sa, az illegálisan szervezett haknizásoknak, Beleznay névre hallgat. Az ő helyettese voüit a Balatoníöldvárott letelepedett «művészegyüttes« vezetője Németh Géza, művésznéven Ho- nányi. A hivatali szervek csak az első rendőrségi kellemetlensé­gek után figyeltek fel a szélhámos társaságra, mert a neve­zettek szabályszerű engedélyt terítettek valahány községi ta­nácselnök, tanácstitkár elé. A papíron ott díszelgett a me­gyei tanács pecsétje, dehogyis gondoltak arra, hagy az en­gedély közönséges hamisítvány, felmutatói pedig minden bo­hém-könnyedségük, rokonszenvességük ellenére csalók, Szél­hámosok. Rosszul ment az üzlet, estéről estére kevés volt a bevé­tel. A »művészegyüttes-« csúnya adósságokba keveredett. Ar­ról nam is beszélve, hogy a társaság néhány tagja feljelen­tésit tett Horányi igazgató ellen, hogy nem fizeti meg '»művé­szi« fáradalmaikat. Pénz nélkül futott a kaposvári TEFU tehergépkocsija a faluról falura járókkal, ingyen laktak a Gyöngye Szállóban, csak telefonszámlájuk 800 forintokat tett ki, amikor végire a rendőrség kitette a megyéből a szűrét a gyanús együttesnek, előzetes letartóztatásba helyezve a tót­ható Németh Géza és a láthatatlan igazgató Beleznayt. De hat hónapig itt rótta megyénk útjait a szélhámos ban­da, visszaélve községeink lakóinak kultúrszomjával, a művé­szet iránt érzett tiszteletével. S ez nem lehet számunkra utó­lagosan sem közömbös. Nem lehet közömbös azért, mert a lervitézlebt »Fővárosi Vidám Fiatalok Művészegyütteséihez hasonló csalók, kiebrudaliása a megyéből elsősorban taná­csaink feladata, s csak azután a rendőrségé. Van arra való szervünk, amelynek az a dolga, hogy megyénk kulturális éle­tét tisztogassa, a jó gazda szemével figyelje! — li — kissé gyorsabbnak tűnt. Va­riációi szépek, különösen az utolsó zengett dicséretet az előadó elmélyültségéről, mu­zikalitásáról. A második tétel — oz első tempójától függően — jobban kiemelkedhetett volna, a Marica funebre-t vi­szont hangulatában is csak­nem tökéletesen tolmácsolta a művész. A szonáta része kiváló harmóniaérzékről tanúskodott. (A háromszakaszos forma kö­zépső része — a műből adó­dóan — kissé darabos volt.) Óvatosan nyúlt Laky a negye­dik, Allegro tételhez is. Tem­póbeli kifogásaink miatt azon­ban korántsem marasztalhat­juk el a zongoristát, hisz já­téka osztatlan elismerést vál­tott ki a közönségből és jog­gal. örömünkre szolgált az úttörő lépés: Grieg: E-moU szonátájának bemutatása. Ke­vesen ismerik, s Kaposvárott még aligha hallhatták ezt a művet. Laky egyik mű előadásában sem törekedettI olcsó hatás­vadászatra. Egyszerűen, póz nélkül játszott, annyira, hogy az egyszerűséget helyenként szinte túlzásba vitte. Arra gondolunk, hogy a tételvégi akkordokat — ez Grieg- és a későbbi Chopin-műre is vonat­kozik — nem hagyta eléggé kihangzani. Úgy éreztük, eny- nyit igazán meg lehet en­gedni a jó értelemben vett hatás kedvéért. Az E-moll szo­nátából egyébként a felépíté­sében tökéletes második tétel és a negyedik, az Allegro mol­to nyerte meg leginkább tet­szésünket. Észrevételünk meg az — és ez általános jellem­zője a hangversenynek —, hogy az előadás nem túlsá­gosan bővelkedik pianissimók- ban. A kiváló képességű pia­nista ezen könnyen segíthet­ne. .. Chopin H-moll szonátájának előadása a koncert legjobbja volt. Az első tétel lendületes, átütő erejű; Scherzo csillogó virtuozitása az előadó kitűnő technikai felkészültségét, ké­pességeit mutatta. Ezt a léteit szinte szünet nélkül követi a lassú Largo, s az elválasztás kedvéért,, úgy éreztük, néni ártott volna, ha jobban ki- hangzik az előbbi tétel utol­só akkordja. A Largo indítá­sa, témavisszatérése szépén sikerült, befejezésére pedig csak az egyértelmű »gyönyö­rű« jelzőt írhatjuk ide. A Fi­nale a művész világos forma­érzékéről, a zenei formák tisz­tánlátásáról tanúskodott. Kü­lönösen vonatkozik ez a visz- szatérés előkészítésére. Laky zongoraestje nagy si­kert aratott. A közönség lel­kes, hosszan tartó tapssal kö­szönte meg művészetét, melyre ráadásként egy újabb Chopin- és Grieg-művel válaszolt. La­ky György tehetséges, érett pianista ahhoz, hogy gyakrab­ban lássuk viszont a Bartók­ierem hangversenydobogóján. JÁVORI BÉLA SPORT mSSSSm A Labdarúgó JT válássá a lengyeltótiaknak Megígértük, hogy megvizsgáljuk a lengyeltótiak »►Készüljenek fel a játékvezetők is* című írásában foglaltakat. Az alapos vizsgálatot befejeztük. Megállapítottuk, hogy a levélíró számos, valóságnak nem megfelelő dolgot állított. Elöljáróban annyit, hogy a já­tékvezető is ember, ezért tévedhet is. S ő sincs mindig a legjobb for­mában. Vágy talán a formainga­dozás csak a labdarúgóknak van megengedve? Megállapítást nyert, hogy a kérdéses mérkőzésen a já­tékvezetői hármas a legjobb szán­dékkal lépett pályára. Lehetséges, hogy a játékvezető ezt a találko­zót nem a legjobb formában ve­zette. A partbírákkal való együtt­működése is kívánnivalót hagyha­tott maga után. Ez azonban még nem jogcím arra, hogy minősíthe­tetlen szavakkal illessék a játék­vezetőt, vagy megüssék. A levélíró egész röviden emlí­tette a közönség helytelen maga­tartását. Mi az elmondottakat az­zal egészítjük ki, hogy a belépő­jegy megváltása még nem jogcím a játékvezető sértegetésére, s ar­ra, ho^y útszéli hanggal illessenek valakit. A játékvezető nem köte­les ezt eltűrni. Szólni kell a mérkőzés befejezé­sét követő eseményekről is. Len­gyeltótiban az történt, hogy a já­tékvezetőt nagy tömeg kísérte, s igen sokan fenyegető magatartást tanúsítottak, sőt egy majgáról meg­feledkezett szurkoló az egyik part­jelzőt meg is rúgta. Egy másik szurkoló az autóbusz ablakán ke­resztül ütötte fejbe a játékvezetői hármas pgyik tagját. Egy harma­dik az autóbusz ablakát zúzta be kővel. Ezek után, úgy véljük, felesle­ges bővebb kommentár a Lengyel­tótiban történtekhez. Befejezésül csak annyit: a szo­cialista együttélés elvéből követ­kezik, hogy a sportpályákon is tartsuk tiszteletben egymást. Igye­kezzünk tárgyilagosak lenni csa­patunkkal, az ellenféllel és a já­tékvezetővel szemben. Úgy hisz- szük, ez esetben elkerülhetők lesz­nek a lengyeltótihoz hasonló pá­lyabotrányok, amelynek árát a lengyeltóti sport adja meg, hisz a pályát betiltották. De az ilyen esetek nemcsak a lengyeltóti sportnak ártanak, hanem bizony cseppet sem szolgálják az egyete­mes magyar sport ügyét. Dobszai Dezső, a Somogy megyei Labdarúgó JT elnöke A tenisz NB küzdelmek rajtja előtt levelek ^ panaszok Válaszok Megjegyzések oltás ügyben. Euzsáki Lajos Bárdudvarnok­ról a baromfioltásokról írja meg véleményét. »Oltás után a 63 baromfimból 6 nyomorék lett. Nyilván azért, mert az oltóanyagot nem megfelelően adagolták. Viszont többről azt állapította meg az ellenőrzés a piacon, hogy nincs beoltva. Nem hiszem, hogy a baromfi­oltásnak okvetlenül együtt kell járnia a tyúkok megnyo- morodásával. Ahol rendesen oltanak, ez nem fordul elő. Beoltott baromfiaink közül be­vittem néhányat Kaposvárra. Legnagyobb csodálkozásomra elkobozták azzal, hogy oltatla­nok, ráadásul még meg is büntettek 50 forintra. Jó len­ne, ha az állatorvos, akinek elkobzási joga van, nemcsak az ellenőrzést, hanem az ol­tást is anyagi felelőssége tuda­tában végezné. Akkor nem kellene az aprójószág 8—10 százalékát kényszerből levág­ni. Az egészből azt a tanulsá­got vontam le, hogy az állat­orvos rossz munkája miatt több mint 300 forintba került az oltás, a kényszervágást, a büntetést és elkobzást is be­leszámítva.« A balatonlellei tanács vá­laszolt Magyar Lajos szőllős- kislaki olvasónk panaszára. A tanácsnak nincs tudomása ar­ról, hogy lakásügyben kére­lemmel fordult volna hozzá­juk. Ha azonban közli a kőbá­nyai üdülő mellett lévő ki­használatlan lakás pontos cí­mét, akkor a tanács eljár, és megadja a szükséges felvilá­gosítást Magyar Lajos ügyé­ben. Komáromi Ferenc Bala- tonlelle, Táncsics utca 4. szám alatti lakosnak jelen pillanat­ban nem tud a tanács lakást kiutalni, de ha a jövőben lesz kilátás lakásra, olvasónk igényjogosultságát fogja első­sorban figyelembe venni. A MÉH válaszol. Április 16-i számunkban »A MÉH se fe­lejtse el« címen levél jelent meg. Erre válaszol most a vállalat. Kifogásolják a levél­nek azt a kitételét, hogy a kő­bőr kutyák szertehordják a borjúfarkakat, bőröket és csontokat, mivel az előbbi ket­tőt gondosan tárolják, az utób­bit pedig a városon kívül, a nádasdi erdő közelében lévő csontraktárban tárolják. A patkányok se a telepen szapo­rodnak, hanem a MÉH szom­szédságában, ahol sertéshizla­lással foglalkozik egy volt háztulajdonos. Ettől függetle­nül a vállalat április 2-án el­végezte a szükséges patkány- mérgezést Válaszol az óvoda. Nem­rég kéréssel fordultunk a Bé­ke napközi otthon óvónőihez, hogy próbálják a kis Nagy Lacit megnevelni, ne re- kesszék ki az óvodából. »Az óvónők, akik az édesanyahoz elmentek — írják válaszukban —■, csak jóindulatúan figyel­meztették Nagynét, vizsgáltas­sa meg gyermekét, mert bizo­nyára az idegeivel van baj. Az óvodában a kezébe kerülő játékokkal, székekkel üti tár­sait, nevelőit felborítja a meg­terített asztalt, kiveri az abla­kot és káromkodik. Mi már el­követtünk minden tőlünk tel­hetőt, de semmi sem használ. Kérjük Laci édesanyját ne vegye rosszindulatúnak fi­gyelmeztetésünket, szállítson időt arra, hogy gyermeket szakorvossal megvizsgáltassa És szakítson időt arra is, hogy legalább egyszer havonta be­jöjjön az óvodába, és érdek­lődjön gyermeke felől. Kisfia idestova egy év óta jár ide, de még csak egyszer láttuk itt amikor erre külön meg­kértük. Pedig jó lenne, ha el­jönne egy-egy szülői értekez­letre, s meghallgatná a szü­lők panaszát, hogy távolítsuk el Lacit, mert a gyermekek egy része átvette szokásait és beszédmodorát,« Mái- csak egy-két nap választ el bennünket a tenisz NB II. küzdel­meitől, amelynek során az ország 18 — az élvonalat követő — közép­csapata küzd maid az NB 1-be ju­tásért. A versenyekre — érthetően — lázasan készülnek a csapatok, közöttük egy somogyi együttes, a Balatonboglári MEDOSZ SK csa­pata ts. Ismeretes a boglárlak pá­ratlan teljesítménye, az a siker­sorozat, amellyel ez a kis falusi teniszcsapat veretlenül küzdötte fel magät az NB II-be. A múlt évben »teniszlázban« égett Balatúnboglár. A község ve­zetői és spertbarátai jelentős anyagi áldozatot is hoztak, hogy ne álljon meg félúton a boglárt csapat. így vblt ez a pályafenntar- táasal kapcsolatban Is. Idén ko­moly külső, a tanács anyagi tá­mogatásával a már meglévő két pálya mellé két újabb teniszpálya készült. Jóleső érzés tudni: a kis Balatonboglár mindent elkövet, hogy a megyében egyébként sor­vadásnak indult sportág értékeit megmentse. Ma Balatonboglár két­ségkívül a megyei teniszsport fel­legvára. persze Bogláron sem fenékig tejfel a teniszezők élete. Akad itt Is gondja, baja a szakosztálynak. Ilyen probléma a pályafenntartás ügye. A bogiári teniszezők nem tartják alantas feladatnak, hogy maguk öntözik, hengerlik, vona­lazzák pályájukat. Most azonban, amikor az NB II. küzdelmekre készülnek, helyesebb vblna, ha a játékosok rendelkezésére állő ke­vés időt a sportolók edzéssel és nem páiyakészítéssel töltenék el. Meg kellene oldani valahogy a boglár! teniszpályák gondozását. Elsősorban a sportkör vezetősége tehetne valamit. Ez a vezetőség már nem egy ízben bebizonyítot­ta, hogy nemcsak a labdarúgást ismeri el sportnak. Ä bogiári sportvezetőknek most meg kelle­ne ismét csillantaniuk ez erényü­ket. Mert a sportolók ily irányú igénye — jogós. A boglárt tenisz NB-lézon kívül még egy tenisz-ügy foglalkoztat­ja a közvéleményt. Lehetséges, hogy a kis boglárt együttes jó munkájának elismeréseként pár hét múlva Bogláron kerül sorra a kínai—magyar nemzetközi te- ntszviadal. Pedig ezért a nem min­A vasárnapi tekefordulóról NB L: Győri Vasas ETO-K. Építők 6:6 Győrött szoros fej-féj melletti küzdelemben értékes döntetlent harcolt ki a K. Építők a vidék legjobb csapata címért hajrázó győriek ellen. Az Építők pontjait Waibl 437, Sőmlyai I. 423 és Som- lyai n. 420 fával szerezték. | NB n.: | P. Építők—K. Spartacus 8:4 \ Bér a pécsiék csak öt fával dob- ! tak többet, mint a Spartacus, a i szeréncsés párosítás mégis javukra j billentette a mérleget. A Sparta­cus győzelmeit Horváth 421 és I Varga 417 fás eredménnyel sze­rezte. KMTE—Egyetértés 18:0 Az Egyetértés utolsó két dobója késve érkezeti. Bár ekkor a KMTE mar l:0-ra vezetett. Legjobb do­bók: Kovács 425, Szabó 422 és Be- j lavári 417. • RF Építők—KMTE 8:4 | A KMTE nem bírt a jól taktiká­zó RF Építőkkel. A kaposvári pontokat Bélavári 416 fával és I Friss 404 fával szerezték. dennapi sportcsemegéért Buda­pesttel egyidejűleg több vidéki város és balatoni üdülőhely har­colt. Úgy gondoljuk, hogy jó­részt a bogián pályák minőségé­től teszik majd függővé az illeté­kesek, valóban Boglárra jut-e majd ez a pompás verseny. Ezért kellene a talajt már most jól elő­készíteni, és a szükséges felszere­léseket (középháló, bírói emel­vény) időben beszerezni. Megismételj ük: Balatonbogláron sokan szeretik a sportot, és a sport­ágak kötött a teniszt is. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a fel­sorolt, de könnyen áthidalható hiányosságok pótlása hamarosan megtörténik. Nem kell ehhez sok, csak egy kis jóindulat, jóakarat. Ami a teniszezőket illeti, ők re­mélhetően beváltják majd a hoz­zájuk fűzött reményeket. A meg­induló csapatbajnoki küzdelmek során a bogiáriak a most már ne­hezebb feladatot tudásuk javának latba vetésé vei igyekeznek majd megoldani, hogy sok örömet, hírt és becsületet szerezzenek Balaton­boglár és az egész megye sportjá­nak. Hock János Balatonboglár és a Harmatit család „háxibajnoksuga“ volt a megyei teniszbajnokság Balatonbogláron két napon át rendezték meg Somogy megye 1958. évi megyei teniszbajnoksá­gai, amelyen mintegy harmincán indultak. A verseny a várakozás­nak megfelelően a bogiári teni­szezők nagy fölényének jegyében zajlott le. A befejezett számok mindegyikét balatonboglári spor­toló nyerte. Mi több, a hat szám közül ötben (egy Számot nem fe­jeztek be) a Harmath-dinasztia vitte el a pálmát. Férfi egyes: 1. Harmath Gy. (Ba­latonboglár), 2. Hock (B.-boglár), 3—4. Russai és Koheika (B.-bog- lár). A döntő eredménye 6:4, 6:1. Női egyes: 1. Harmath Judit (B.-boglár), 2. László Klára (Ka­posvár), 3. Faragó Rózsa (B.-nagy- beíék). A döntő eredménye 6:1, 6:1. Férfi páros: 1. Harmath L.—Har­math. Gy. (B.-boglár), 2. Hock— Szigetvári ár. (B.-boglár), 2. Rus- sai-Szekér (B.-boglár). A döntő eredménye: 6:1, 6:4. Vegyes páros: 1. Harmath J.— Harmath Gy. (B.-boglár), 2. László Klára (Kaposvár)—Szigetvári dr. (B.-boglár), 3. Faragó Rózsa (B.-nagyberek)—Szekér (B.-boglár). A döntő eredménye 6:2, 6:3. Fiú egyes, ifjúsági: Döntőbe ke­rült Harmath Frigyes (B.-boglár) és Varga Tibor (Kaposvár), de a döntőt csak később játsszák le, mért a kaposvári fiú hazautaz^. Fiú egyes, serdülő: 1. Harmath Frigyes (B.-boglár), 2. Berkes Pál (B.-boglár), 3. Vadasfalvi János (B.-boglár), 4. OÖmöri István (Ka­posvár). A döntő eredménye 9:4. Molnár József Három fordulóval a befejezés előtt az NB IH-ban Még három forduló van vissza a délnyugati NB IU-ban, s aztán befejeződik az 1957-53. évi bajnok­ság. A bajnoki cím sorsa már régen eldőlt. A Bajai Bácska Posztó már az NB lí-ben érez­heti magát. Dúl a harc viszont a kiesés elkerüléséért. A bajnoki ki­írás értelmében háröm csapat esik ki, továbbá még annyi, ahány együttes a kiesés sorsára jut az NB II. nyugati csoportjában a kerületből. Egy bizonyos, a Szek­szárdi SC már kiesett. Tehát esze­rint négy kiesővel kell számolni. Aztán elég sokfelé képezi szó­beszéd tárgyát az NB III. csopor­n barcsiak előnye már 4 pant a megyei I. osztályban L Barcs 25 17 26 6 79:31 36 2. Tab 25 14 4 7 72:39 32 3. Taszári Honv. 25 14 4 7 51:35 31 4. Marcali 25 13 5 7 56:45 31 5. KH Vasutas 25 13 4 8 52:30 30 6 Fonyód 25 12 4 9 46:45 28 7. Siófok 25 9 8 8 52:41 26 8. B.-lelle 25 11 4 10 54:50 26 9. Zamárdi 25 10 5 10 59:60 25 10. B.-boglár 25 9 7 10 37:42 25 11. Nagybajom 25 10 4 11 48:52 24 12. K. Kinizsi n. 25 9 6 10 46:56 24 13. Somogyszob 25 8 3 14 35:62 19 14. BÖhönye 25 7 4 14 43:58 18 15. Gyékényes 25 7 3 15 31:65 17 1«. Lengyeltóti 25 3 2 20 30:80 8 tok számának csökkentése. Ezek szerint lehetséges, hogy még nö­vekszik a kiesők száma. Ezért folytat oly ádáz harcot a közép­mezőny helyezéseiért a két ka­nizsai csapat, valamint a Csurgói Petőfi. De nem érezheti magát biztonságban még a 6. helyezett Nagyatád sem. A bajnoki táblázat állása a 22. forduló után: 1. Baja 27 23 2 2 69:24 48 2. Pécsi BTC 27 15 6 6 52:27 36 3. Dombóvár 27 14 6 7 59:40 34 4. Pécsi Vasas 27 15 3 9 47:33 33 5. Pécsújhegy 27 13 4 10 45:30 30 6. Nagyatád 27 10 8 9 50:46 28 7. Tolna 27 12 4 11 47:45 28 8. Simontornya 27 12 4 11 48:47 28 9. Bonyhád 27 11 5 11 50:48 27 10. Csurgó 27 11 3 13 36:51 25 11. Nk. Építők 27 7 11 9 39:56 25 12. Nk. VTÉ 27 8 7 12 47:49 23 13. Szigetvár 27 7 5 15 37:68 19 14. Mohács 27 6 5 16 26:47 17 15. K. Textiles 27 6 4 17 33:48 16 16. K. Dózsa 27 5 5 17 25:51 15 A somogyi NB ; UI-as csapatok hátralévő ellenfelei: Nagyatád: Tolna (i), Pécsújhegy (i), P. Vasas (i). Csurgó: K. Dózsa (i), P. Vasas (i), Nk. Építők (i). K. Textiles: Pécsújhegy (i), Nk. Építők (1), Nk. VTE (i). K. Dózsa: Csurgó (o), Mohács (o), Tolna (o). Elég furcsán alakult a bajnok­ság hajrája, mert Nagyatád, Csur­gó és a Textiles már egyetlen mérkőzést sem játszik otthoná­ban. Érdekes, hogy a K. Dózsa viszont már nem utazik idegenbe. Félreértésre adott okot a lapunk május 30-i számában megjelent ^Gondolatok az országos sakk elődöntő után* című írá­sunk. A Sipos Ferenc dr. tollából megjelent értékelésbe ugyanis szerkesztői megjegyzésként közbe­szúrtuk, hogy Treer kirobbanó tel­jesítménye oly nagy értékű, hogy ilyet kaposvári sakkozó Böször­ményi Nagy Géza óta nem ért el. E beszúrásunkat többen , félre­magyarázták. Való igaz ugyan, hogy Treer elsősége az elődöntőn nagy eredmény, viszont az is igaz, hogy teljesítménye nem hasonlít­ható össze Böszörményi Nagy Gé­záéval, mint ahogy ez a közbeszú- • rás sem tartalmazza értelemsze- I rüen ezt a megállapítást. Felejthetetlen szép élményben volt részünk az iskolánk parkírozott udva­; rán tartott gyermeknapi ün- 1 népség alikalmával. Iskolánk szülői munkakö­zössége a nevelőtestülettel kar­öltve szinte pazarul vendégelt meg bennünket. A cukorka és csokoládé ajándékokon kívül minden gyermek egész halom süteményt és fagylaltot ka­pott. Községünk zenészed egész délután muzsikálva szórakoz­tattak bennünket. A gazdag la­koma mellett a szülői munka­közösség még hűsítő italról is gondoskodott, sőt még könyv­vásárt is rendezett. Mi, úttörők és kisdobosok ezt az irántunk áradó nagy szeretedet azzal háláljuk meg, hogy az évvégi vizsgákra jól felkészülünk, és jó bizonyít­vánnyal akarunk szüléinknek és nevelőinknek önömet sze­rezni. Ferenczi Ibolya őrsvezető, VIII. oszt. tanuló.

Next

/
Thumbnails
Contents