Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

3 * 'I A Róma-hegyen Csütörtökön délután népes kül­döttség kereste fel a Kaposvár közelében lévő Rippl-Rónai villát a Hazafias Népfront Somogy me­gyei bizottságának vezetésével^ A küldöttség azért látogatott el a Róma-hegyre, hogy a népek barát­sága hónapja jegyében tiszteleté­vel áldozzon a világhíres festő­művésznek, akinek egész élete és életműve a népek barátságát szol­gálta. A villánál dr. Martyn Róbertné *- a mester nevelt fiának felesé­ge — fogadta a kirándulókat, akik kalauzolásával és magyarázatainak kíséretében megtekintették a ház szobáit, valamint a műtermet, me­lyek minden ízükben, hangulatuk­ban, berendezési tárgyaikban a nagy művész emlékét őrzik. Ezután a társaság kiült a parkba a kőlapú asztal mellé, ahol valaha az or­szág legkiválóbb művészei, fes­tői és írói is megfordultak, hogy a háziasszony és a népfront-bizott­ság vendégszeretetét élvezve elbe­szélgessenek. A kirándulás kettős élménnyel zárult. Egyrészt közelebb hozott Rippl-Rónai József életművéhez, másrészt pedig megismertetett naerv tisztelőjével, a neves Martyi» doktor élettársával. Kettejük áldo­zatkészségének köszönhető a Ró- ma-hegyi villa emlékeinek méltó megőrzése és hagyományainak ápolása. Vásári híradó „I magyar ipar fciáüitott terméhelrSI csak a legjobbakat lebet mondani M (Budapesti tudósítónktól.) Ezeket a szavaikat bárki el­mondhatná a vásár külföldi lá­togatód közül, mint ahogy el­mondta az a három cigányos képű egyiptomi kereskedelmi szákember, akiket megkérdez­tem, mi a véleményük, az el­ső benyomásuk a Budapesti Ipari Vásárról. Ezt válaszolták: — Bár még nem láttuk a teljes vásárt, de amit láttunk, ez nagyon szép. Két éve já­runk Magyarországra, azóta is igen nagy fejlődést tapaszta­lunk. A magyar áruk nem­csak szépek, hanem minőségük is jó. Jobbak, mint a korábbi gyártmányok. Persze minket főleg csaik az autóbuszok ér­cekéinek, ezeknél is igen nagy a fejlődés. A továbbiakban is a legjobbakat kívánjuk Ma­gyarországnak^ Nézzük, miről is tudják ők csak a legjobbakat mondani? Az Ikarus gyár több új autó­buszt állított ki. A 31 L típusú piros színű, oldalán szürke csíkos járműnek állandóan akadnak nézői. Talán az is vonzza az embereket, hogy a homlokán ott a tábla: Egyip­tom. A kocsi nemcsak kívül­ről szép, hanem belülről is ké­nyelmes, tetszetős, és modern sszerkezetanyagok felhaszná­lásával készült. Ablakait haj­lított műanyagból, az üléshu­zatokat ízléses színű műbőr­ből, a belső padlóborítást PVC- ből, a csomagtartó hálóikat pe­dig perionból készítették. Ez a belső kényelem és a 95 lóerős motor bizonyára ismét sok el­ismerést szerez a magyar ipar­nak a piramisok országában. Belföldi távolsági forgalom­ban az Ikarus 555-ös lesz az újdonság. Ez a szép és modem kocsi a legutolsó csavarig ma­gyar szerkesztésű. Utasteré­nek kialakításánál a kényelem volt a döntő: olyan szellőztető berendezéssel látták el, amely a szükségnek megfelelően füt, vagy hüt. Ablakait nylon függönyök borítják és a kocsi­ban rádió szól. A siófoki vöröskereszt munkaértekezlete Néhány nappal ezelőtt érte­kezletet tartott a siófoki já­rási vöröskereszt, ahol meg­tárgyalták eddig végzett mun­kájukat és a második negyed­évre szóló feladatokat Az ér­tekezlet megnyitójában dr. Sándor Ferenc, a vöröskereszt járási elnöke utalt arra, hogy dr. Dobler Ferenc, az orvos titkár vezetésével szép ered­ményeket értek el az utóbbi időben. Így az E. V. K.-tan- f oly am ót 334-en, a kisanyák iskoláját 123-an, az ifjúsági vöröskeresztes tanfolyamot 253-an végezték eL Ezután Bódis Tibor, a vö­röskereszt járási titkára mon­dotta el beszámolóját. A ter­vek között megemlítette, hogy Ádánd, Balatonzamárdi, Ba- latonszemes. Balatonszárszó, Szólád, Nagycsepely, Balaton- szabadi és Kőröshegy községek alapszervezeténél a közeljövő­ben elsősegélynyújtó állomást hoznak létre. Ezeket az egész­ségügyi állomásokat olyan aktivisták kezelik majd, akik a vöröskereszt tanfolyamait jó eredménnyel elvégezték, s így hű segítőtársaivá válhatnak a körzeti orvosnak. A mező- gazdasági munkák idején igen nagy feladatok várnak az elősegélynyújtó állomásokra. Az aktivisták feladata, hogy megfelelőképp felvilágosítsák a termelőszövetkezetek, gépál­lomások vezetőit és dolgozóit, az egyénileg dolgozó parasz­tokat a nyári időszak egész­ségügyi teendőiről. Nekik kall tanácsokat, ötleteket adni a helyszínen elvégezhető egész­ségügyi feladatok megoldásá­hoz. Igen szép eredményeket értek el — mondotta beszá­molójában az elnök — a tisz­tasági mozgalomban. Vala­mennyi iskolában bevezették az ifjúsági vöröskeresztes egészségőr karszalag viselé­sét Több helyen be szándé­koznak vezetni, hogy minden tanulónak külön ivópohara és kéztörlője legyen. Az értekezleten felszólaltak a pártszervezet és a tömeg­szervezetek küldöttei is. Va­lamennyien állást foglaltak, hogy még több segítséget ad­nak a siófoki vöröskeresztes mozgalom célkitűzéseihez, hogy a járás területén még jobban, még nagyobb ered­ményekkel bontakozzék ki az egészségügy kultúrájának nö­vekedése A mezőgazdaság és az állattenyésztés hároméves terve Attalán Attala község Hazafias Nép­front-bizottsága összeállította a mezőgazdaság és az állatte­nyésztés hároméves program­ját. Mindenben szem előtt tar­tották, hogy a helyi adottsá­goknak leginkább megfelelően ütemezzék be a terveket, hogy azok mindenképpen megvaló­sulhassanak. Növénytermelés Attala az állattenyésztéséről nevezetes Kaposvölgyben fele- szák, s igen fontos a takar­mánynövények, főként a lucer­na és a vöröshere termesztése, a vetésterület állandó gyarapí­tása. Ezért 1958-ban a szántó­földek húsz, 1959-ben huszon­öt, 1960-ban harminc százalé­kán vetnek pillangósokat. Az állattenyésztés fellendítéséhez kapcsolódik a sálózás kiterjesz­tése is. E célból minta-siló- gödröt létesítenek, és a téli es­téken előadásokat tartanak a silózás módjáról, a silótakar- mány fajairól, a silózott anyag felhasználásáról. A nagyobb terméseredmé­nyek elérésére 1960-ig Attalá- ban minden gazdának a föld­területhez megfelelő számos­állata lesz, így a föld húsz százaléka kaip majd évente bő­ven istállótrágyát. A műtrá­gyafelhasználás is egyre emel­kedik. 1958-ban 50, 1959-ben 75, 1960-ban pedig 100 kilo­gramm műtrágya jut a földek­re holdanként Az attalai gazdák eddig szí­vesebben termesztették a tava­szi árpát, mint az őszit, pedig új ember — fut át agyán egy pillanatra —, de már arra gondol, hogy a másik telepen elkéri Fürgéi vadászpuskáját, és majd az erdőben úgyis..» A hogyan meg is történt. Egy kis kiabálás, egy kis utasítás és a fegyver már­is kézben volt. Irány a követ­kező telephely — Mancikával. De Mancika — délfelé jár­ván megéhezett, így útbaej- tettek egy vendéglőt, ahol Matyi bácsi gavallérosan még italt is rendelt a szőke csodá­nak, s szinte nem is csodálko­zott rajta, hogy az olyan rövid italt kér, amilyen divatosan rövid a haja. Mancikának ettől persze kuncogásán jó kedve kere­kedett, olyannyira, hogy »ál­lati jő« vicceket mesélt, sőt útközben, miután hosszan ki­pihenték az ebéd fáradalmait, annyira csiklandozta a hátát, hogy egy erdőszélen be kelleti fordulnia a csapáson, nehogy baj keveredjen a dologból. Egyébként ez »jól jött« Ma­tyi bácsinak, mert betervezett egy kis madárlövészetet. Amíg tehát Mancika aludt, ö lövöl­dözött. Azaz csak szereteti volna, de semmit sem talált. Nem tudta mire vélni a dol­got, és ezt meg is mondta Mancikának, aki semmit sem szólt, de olyan csúfondárosan nézett rá, hogy kénytelen volt mellé ülni, és néhányszor megcibálni a haját, hogy mit akar egy ilyen öreg emberrel. Amire persze megjött a vá­lasz, hogy jó az öreg fa ár­nyékában. .. Persze az árnyék aztán meg is érkezett, a nap szép lassan bandukolt lefelé, s mivel a harmadik helyre idő már nem jutott, a túrát vissza kellett bonyolítani. Jöttek is visszafelé, kicsit fáradtan, semmit sem sejtve. Pedig ilvevkor törté"" mjv áig meglepetés, ilyen üres és gondtalan napokon, amikor az ember nem gondol rosszra. Visszaérkezvén, miután le­tette helyére a puskát, Má­tyás bácsi újra megrezegtette a hangját, hogy hol is az a kimutatás. Fürgéi egy kicsit oldalt pillantva rebegte: »nincs készen.« — Hogyhogy? — húzta fel szemöldökét Fodor elvtárs. — Úgy, hogy én leállítottam — szólalt meg valaki a sarok­ból. Matyi bácsi odanézett. Az első telephelyi ismeretlen arc volt. Fiatal, fekete, markáns arcú ember. — Maga?... Úgy... És mi­lyen jogon? — Úgy. hogy én revizor va­gyok, és tudom, önnek nincs joga ilyesmit kérni. — Nekem-e?... Kicsi fiú... Mit gondol maga, mi.. ? Kivel áll szemben?... — Nagyon is jól tudom... Láttam reggel az állomáson, amint a szőke nőt kapacitálta az útra ... Bemutatták itt a többiek alaposan, meg aztán látszik a munkája eléggé ... Mind a két helyen súlyos hiá­nyok vannak... Az öreg felhorkant.., — Mit gondol maga? Egy régi pártmunkást akar maga leckéztetni? Bemártani? Öcsém... Előbb keljen fel akkor. A revizor intett Fürgéinek. Mikor egyedül maradtak, meg­szólalt: — Nézze, engem ne akar­jon megfélemlíteni. Én is kommunista vagyok, engem is üldöztek 56-ban... De most fel vagyok háborodva... Amit maga csinál, az minden, de nem való régi párttaghoz, de újhoz sem... Senkihez... Tud­ja, hogy itt a két helyen sú­lyos tízezrek tűntek el?... Az ön ellenőrzése mellett? Fodor Mátyásiak r~el? 2 lett. Nem szokott hozzá uz ez sokkal jövedelmezőbb. 1960-ban már tíz százaléknyi lesz az őszi árpa vetésterülete. A község hároméves növény- termesztési programjaiban sze­repel még a takarmányborsó termesztésének propagálása, az egérkár elleni védekezés kiter­jesztése, a burgonyabogár el­leni küzdelem, a vegyszeres gyomirtás tudatosítása, a máj­métely elleni küzdelem, a le­gelők szakaszonkénti fásítása, valamint trágyázása, az istál­lók, ólak tisztítása, fertőtlení­tése és meszelése, s nem utol­só sorban a gyümölcs- és szőlőtermelés megjavítása, melyre a gazdák eddig Atta- lában nem sok gondot fordí­tottak. Állattenyésztés ♦ A pillangós növények ter­ellenvetésekhez az utóbbi idő-1 ™*ztésénefc fokozása együtt ben. Most is támadott. íjár a jobb takarmányozási le­— Ezt velem nem lehet meg-1 hetőséggel. tenni... En ott voltam a ♦ barikádokon és ott is leszek,! ha majd arra kerül a sor... | mesterséges Nekem senki ne varr jón altes propagálására az nyakamba semmit... Érti? *ke2Ő ^efcben, mivel nyUván­Ez az ember, ez az idegent ,. , azonban könyörtelen volt. |v ’ ^ 32- Mit gondol - szólt izga-'séne,k ez a le&>obb módsrere­tottan —, én ok nélkül beszé- * A terv kitér a soványtej fel­iek?. .. Tesssék, itt a megbíró- 1 használására, fehér hússerté- levelem.. A minisztérium kül- , - . .. , , . dött ki... Ha netalán kétel- ** SOVany tejjeI val° etetese- kedne.., És itt vannak a bizo- re> 32 apaállatok rendszeres nyítékok... Üljön neki... Itt c gondozására, járatására, a ba­SS'kS'i— ’■“<“** Fodor Máivá, ,1,4p««, «.;•«»• a tántorgott a szobából, haza- ■ magyar tyúkfajta tenyésztésé- küldte Mancikát, aztán neki-1 re és a ragályos állatbetegsé- ült a munkának igaz, hogy ^ gefe elleni védekezés fokozásá- kicstt későn.., jra a program hároméves idő­* * * «szaka alatt. Nagy súlyt fognak fektetni a megtermékenyí- elkövet­Fejlődés A Hazafias Népfront terve­iéiért kellett megírni ezt ♦ a kacskaringós tör- | ténetet? | Lesznek talán, akik kajánul és * kárörvendezően olvassák. Si-1 . . . mills simile gaudet - hasonló ^ celul tuza fcl a mar meg" a hasonlónak örül. | alakult mezőgazdasági szak­Nem nekik írtam. * kör taglétszámának növelését Az ember bukása mindig j és a szakkör számára kísérleti tragikus. Fodor Mátyás tra­gédiája: azt hiszi, hogy elég a múlt dicsőségéből élni és várni a következő barikádig. Közben elég csak játszani. Véli ezt akkor, amikor harc az az élet is, amelyért küz­dött valamikor, s amikor a legtöbb becsületes ember tud­ja, hogy az olyan típusú ve­zető emberek, amilyen ő, a régmúlt, rossz világban a ba­rikád túlsó oldalán voltak ta­lálhatók. A történet azért íródott, hogy bizalmunkat csak arra pazaroljuk, aki naponta ki­érdemli azt tőlünk, a néptől és vezetőitől. CS-áKVAíti JANOS [ földterület biztosítását java- ísolja. Ezenkívül 1960-ig egy • termelőd szakcsoport létesítését : tervezi, melynek feladata a | magtermelés és közös értéke­sítés lesz. Az attalai népfront bizottság ; mezőgazdasági és állattenyész- ■ tési hároméves programja, ha : úgy váltják is be, amint ter- ; vezték, szép fejlődést hoz majd ;a község életébe, melyet a dol- i gozó parasztok leginkább a •saját hasznukon mérhetnek le i— három év múlva. FEHÉR KÁLMÁN Gondolatok a VII. pedagógusnap alkalmával A i elmúlt napokban egy meghívó került a kezembe. Első oldalán József Attali örökszép sorait olvastam: »■Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!-« Jóleső érzéssel olvastam az idézetet különösen azért, mert e sorokat a most végző tanítóképzős növendékek választották emlékeztetőül. Az iskola kapuját átlépve e szavakkal indul­nak el az élet rögös útjain, hogy az új iskolában mint taní­tók lépjék át a tantermek küszöbét. A nagy magyar nevelő, Tavassy Lajos több mint száz éve írta le a pedagógusokra ma is érvényes szavait: »Az igazi tanító a hazának igazi fia, a fiatalság valódi nevelője, az új korszak tudományos előké­szítője«. Egy sötét, sok gonddal és küzdelemmel, harccal te­li évszázad telt el, míg a lehetőségek megteremtődtek e sza­vak valóra váltásához. A felszabadulás óta eltelt 13 évben könnyeb volt pedagógusnak lenni, mint az 1945 előtti évek­ben. Lényegesen enyhültek — ha nem is tűntek el teljesen — az anyagi gondok, megváltozott a pedagógus helyzete, életkörülményei a magyar társadalomban. A mi társadal­munk pedagógusa nem »az élet alágyűrt je- és nem a »leg« rababb magyar«. De nem találjuk meg az uraknak és papok­nak kiszolgáltatott szerencsétlen kis tanítónőt sem. A peda­gógusok ma igen megbecsült tagjai társadalmunknak. A megváltozott helyzet mégsem jelenti azt, hogy köny- nyú ma pedagógusnak lenni. Az új és a régi harca — ez a mi korunk. Ebben a harcban nem lehet senki semleges, de különösen nem lehet az a pedagógus. Ez a harc nem csak nagy méretekben folyik. A harcot kinek-kinek, rövidehb vagy hosszab ideig, de meg kellett és meg kell vívni önma­gában is. Vannak — és nem kis számban —, akik már meg­vívták e harcot, megismerték a szocialista társadalom igaz­ságait, s a kommunista világnézet harcosai, szószólói lettek. Sokan azonban még nem vívták meg ezt a harcot. Számuk­ra még nem zárult le a nagy és bonyolult kérdések tisztázá­sáért folyó küzdelem, még nem mindenben vallják maguké­nak a szocialista társadalom eszméit. Igen sok pedagógusban megvan a jó szándék arra, hogy »az új kornak tudományos előkészítője« legyen. Ez a harc persze nehéz és fárasztó. Sok pedagógus maga is az igazságot keresve igyekszik a helyes úton vezetni neveltjeit, a reá bízott gyermekeket. Ehhez a munkához társadalmunk minden segítséget megad a peda­gógusoknak. Q yermefckoromban szüleim, ha elindultam az iskolá­ba, azzal búcsúztattak: »Légy jó, vigyázz magadra«. S ezt mondom ma én is kislányaim: nk, ha reggel elmennek az óvodába. Édesanyámat nagyon szeretem, és úgy érzem, ezzel mindenki így van. Kívüle nagyon szeretem anyanyelve­met, az iskolát, ahol megtanultam írni és olvasni. Erre aka­rom nevelni gyermekeimet is. S ezt vallja társadalmunk is, Fz nem véletlen és nem is csoda. A szülők szeretettel és aggó­dással küldik iskolába gyermekeiket. A szülőknek ez az őszinte szeretete és aggódása élteti az iskola munkáját. Az iskola ezért igen komoly dolog, és ezért igen szép a pedagó­gus hivatás. Az iskolát — jó és rossz emlékeit — nehezen fe­lejti el az ember. De felnőtt korban már csak a jóra emlék­szik vissza, és arra. amit elmulasztott. Mi sem könnyebb, mint számon kérni valakitől, mit te** ezért vagy azért. Napjainkban sokszor megtörténik, hogy * szülők ezt kérdezik gyermekük pedagógusától. Jogos a kér­dés, de csak akkor, ha a szülő is megbecsüli az iskolában dol­gozó pedagógusok fáradságos munkáját. A pedagógus viszont csak akkor tud lelkiismeretfurdalás nélkül válaszolni a kér­désekre, ha hivatásához hűen végzi munkáját. A gyermek­nevelés az egész társadalom ügye kell legyen, az utóbbi hó­napokban kezd is azzá válni. Jó jelenség ez és előremutató. Ez az út, amelyen járnunk kell. Fogjon össze az iskola, a család és a társadalom gyermekeink érdekében. Nem nehéz feladat ez, nem kell ehhez hegyeket megmozgatni, csak sze­retni kell a gyermekeket — őszintén és igazán. S gyerme­keink évek múlva meg fogják hálálni százszorosán minden fáradozásunkat. Ez lesz munkánkért a legnagyobb fizetség, mert a gyermeki lélek igen hálás tud lenni. Milyen hálás a gyermeki szív! Nem sok idő telt el az anyák napja óta, még élénken emlékszem rá, mennyi, de mennyi édesanya szemébe csalt könnyeket a virágcsokorral elébe álló kis gyermek. A mai napon ismét könnyesek lesz­nek a szemek. Sok pedagógus szemében megjelennek majd a hála és szeretet, a ragaszkodás nyomán az árulkodó gyöngy­szemek. Érezhetik pedagógusaink e napon, hogy a társada­lom köszönetét mond nehéz és fáradságos munkájukért. Há­la illeti a pedagógusok egész társadalmát. De nem illeti hála azt a pedagógust, aki álnok hivatalnokként neveli a gyerme­keket. Nem illetik meg a hála szavai azt, ki elfelejtette Ma­karenko szavait: »A növendék nem azért érti meg lelküle­tűnket és gondolatainkat, mert tudja, hogy mi megy véghe lelkűnkben, hanem azért, mert lát, hall bennünket«. E sza­vakról megfeledkezni nem szabad, t mert aki ezt teszi, meg­csalja gyermekeink lelkét. Ez pedig nem szép, nem lelkiis­meretes dolog, azért ezt ne tegye meg se szülő, se pedagógus. Sok még a tennivaló gyermekeink nevelésében. Meg kell tanítani őket a legnemesebb erkölcsi normákra. Igaz hazafiságra, más népek szeretetére, emberségre, becsületes­ségre, az alkotó munkára és tiszteletére. Társadalmunkban megvan erre a lehetőség. Ezek az erkölcsi normák a pedagó­gus leikéből fakadnak, és összhangban vannak a társadalmi valósággal. A pedagógusok hivatása, felelősségérzete parancsolja, hogy ebben a szellemben neveljék a felnövekvő nem­zedéket. Munkájukat támogatja társadalmunk, és a munka végén népünk köszönő szavai mellett gyermekeink szeretete, hálája övezi a múlt »legrababb magyar«-ját, a felszabadult magyar tanítót. BUTTKAY FERENC Juhász Gyula : SZONETT Apró kezed a könyveken, zendül a toll, a ceruza. Csontos kis kezeden tintafolt, forradás nyoma. Ráncokon, pihén, ereken a fény szilánkja szendereg. Ujjaidban a rejtelem: Sok-sok csivitelő gyerek. Eátom, krétával száll a táblán, mint fecske csapong, verdes az ujjad; s mint hajnal dereng a sejtelem. S a gyermek agyak pezsegnek, forrnak, s formát kap — vésőtől a márvány — a jövő: a munka és értelem. If’rTtTTVVrTVtBMfcTVVVTTVTWTVTTTTTfTVVTVVTVTV’mrVVrVTffTTVTTVV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents