Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-26 / 149. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1998. Június 2«. Három földrendezési érdekesség Sóik gond keseríti meg Liszkai Mihály, a tornyod! járási földrendező hétköznapjait, hiszen már ebben az éviben 748 akta futott be hozzá elintézésre. Hihetetlen mértékben megnőtt az ingatlanforgalom: a tavalyi év második félévéiben 1 millió 330 ezer forintra rúgott, ez a félév még be sem fejeződött, s máris meghaladta a 2 millió forintot. Érdemes ezekből a gondokból hármat bemutatni, mivel érdekesek és furcsák: ember legyen, aki néha eligazodik rajtuk. —— osztották, és művelni kezdték,' akiknek megjárt, telkei azonban az övé maradtak. Csakhogy erre senki sem gondolt, s igénybe vették azokat is. Egyre-másra épültek fel e telkeken az új házak, s ekkor — mint derült égből a villámcsapás — vált csak nyilvánvalóvá, hogy 27 (írva is huszonhét!) tei-kecske van még te- lekkönyvileg a nevén. Arra mérget vehet bárki, hogy Gaál Olivér nem fogja leromboltatni a házakat, de any- nyi bizonyos, hogy az eset érdekes. Az 1952-es tagosítások során az öreglaki parasztok rossz minőségű csereingatlanokat kaptak. Panaszuk nyomán a megyei tanács intézkedett, s legtöbbjük jó földhöz jutott Horváth József somogyvári lakos azonban nem kapott újat. Az öreglaki tanács ekkor — ha jóhiszeműen is, de jogtalanul — adott egy kaszálót Horvátinak, aki ezt szorgalmasan használgatta is egészen a mai napig. Tavaly egy törvényerejű rendelet értelmében Dora Mihályné régebbi földjéért kártalanítást kért. Először olyan ingatlant kapott, melyet birtokba sem vehetett, mivel magán- tulajdon volt, mire azután a megyei tanács utasítására odaadták számára a Horváth József áltál használt rétet. Horváth már leuTS- szálta a füvet, Doráné pedig haza vitte a szénát. Tessék igazságot tenni! A nép vagy on óvása — kádereink óvása Az állami gazdaságokban feltárt bűncselekmények, szabálytalanságok margójára N emrég szövA TŰK lapunkban, Ez sem sokkal egyszerűbb történet. Volt valamikor Bálatonbogláron egy telivér földbirtokos, Gaál Olivérnek hívták. Földjeit, birtokait annak rendje és módja szerint felBoigJári a harmadik történet is. Barta Sándor brazíliai állampolgár, Rio de Janeiro-i lakosnak négy-öt hold földje maradt nálunk, mert — úgy látszik — nem tudta azt is magával vinni annak idején. A föld osztatlan közös tulajdonban van a magyar állammal. A községi tanács azonban gondolt egy nagyot — és igen helytelenül — felparcelláztatta. Itt is megindult az építkezés. Elekor azonban dr. Jakobovics Ferencné, Barta Sándor megbízott képviselője is felfi- | gyeit. Kész a probléma, hiszen még az sincs eldöntve, hogy melyik darab föld az államé és melyik Bartáé. Mégis ebben az esetben látszik legkézenfekvőbbnek a megoldás, mive’ nem te- ! lekről van szó, hanem földbirtokról. Ha kicsit késve is, de állami tulajdonba lehet venni a dél-amerikai »hagyatékot«. Akkor pedig már i nem okoz fejtörést, hogy melyik darab föld kié. A két utóbbi történetnek tanulsága is van: nemcsak az OTP kölcsön kérésénél kell felmutatni a telekkönyvi kivonatot, hanem a községi tanácsoknak is kötelessége látni azt, amikor az építési engedélyeket kiadják. (Fehér) TEThogy egyik állami gazdaságban súlyosan vétettek a bizonylati fegyelem ellen. Legutóbb az Alsóbogán Állami Gazdaság sikkasztó! gálád tevékenységének részleteit tártuk a újságolvasók elé. Megírtuk, hogyan tulajdonítottak el több mint kétszázezer forintot a nép pénzéből. A Vitya-pusztiaa Állami Gazdaságban hasonló méretű csalásról hullt le a lepel. Elszomorító, elgondolkodtató, de sürgős cselekvésre sarkalló jelenség ez. Igen, már-már jelenségről és nem egyedülálló esetekről van szó. Gátat, betonszilárd gátat az elszabaduló emberi bűnösség szennyes árja elé! Gátat, melyein nem szivároghat át a csalás, a sikkasztás még oly gyérvizűnek vélt erecskéje sem! Tizenkét állami gazdaság tartozik a megyei igazgatóság hatáskörébe. Két revizorra hárul az ügyvitel közvetlen elzuk — nem az utólagos ténymegállapítás a legfőbb cél. Ha a tettesek évekig rács mögött ülnek, ezzel még nem térül meg minden kár. A megelőzés, a visszaélések elkövetésére irányuló szándék csírájában való elfojtása — ez védi meg a népvagyon minden fillérét. Mi a tennivaló evégfből? Kiss István, az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságának egyik revizora saját tapasztalata alapján állítja: egy-egy tételes felülvizsgálat után bizonyos ideig teljes rend uralkodik például a bizonylati fegyelem házalóján. Ennyit ér a friss élmény hatása. Nem szabadon hagyni, hogy feddésbe m-ríiljenek ezek az élmények, hanem fel kellene őket — minél többször és minél gyakrabban »frissíteni«. Ennek fontos módja, hogy legyen jO'ga a népi ellenőrzési bizottságnak az állami gazdaságok ügyvitelének, egész munkájának a felülvizsgálására, s ne lenőrzésének gondja. Egyilkük- kelljen ehhez országos fórum- I egyikük átlagosan harminc na- tói engedélyt kérni. AZ AGRONÓMUS TANÁCSA MIKOR ARASSUNK? Az idei esztendő rendkívüli időjárása következtében nem a legjobb kenyérgabona-termés várható. Éppen ezért minden gazdának érdeke, hogy az aratás helyes időpontját jól válassza meg, és minél kisebb szemveszteséggel vágja le a kalászosokat. Az aratás helyes időpontjának megválasztásával nemcsak az esetleges szemveszteséget tudjuk csökkenteni, hanem a búza minőségét is javíthatjuk. A magba kezdetben túlnyomóan nitrogén tartalmú anyagok vándorolnak be, majd később a keményítő-beáramlás fokozódik. Az érés kezdetén tehát a mag fehérjében viszonylag gazdagabb, mint a teljesen beérett. Ezért, ha a táplálóanyag-beáramlást a termésbe a viaszáréskor a nagy meleg vagy korai aratás megakasztja, a termés fehérjében gazdagabb lesz, mintha az érés idején hűvös az időjárás. Az aratás helyes időpontjának megválasztásához szükséges tudni azt is, hogy a gabona milyen érési fokozatokon megy keresztül. Az érésnek négy fokozatát szokás megkülönböztetni. 1. A zöld vagy teljes érés. Ebben a stádiumban még az egész gabonatábla zöld, csak a szár töve kezd sárgulni. A termés, illetve a szem is zöld, belseje tejszerű és fehér. Végleges nagyságát a szem ilyenkor már elérte, de még sok vizet tartalmaz, és a táplálóanyagbevándorlás erőteljesen folyik. Ha ilyenkor learatjuk a gabonát, a szem összezsugorodik, megtöpped, és bár csírázó képessége megvan, de a növény lassan fejlődik. Különösen veszélyes, ha az érésnek ebben a fokozatában támadja meg a gabonát a fekete rozsda. 2. A viasz-, vagy sárgaérés. Ilyenkor a szár és a levelek sárgák és fénylők. A növény befejezte a táplálóanyag-készítést, és a termésben elraktározta, Ekkor már csak elenyésző keményítő-bevándorlásra számíthatunk. A szemek már jellegzetes színűek, körömmel elvághatok, belsejük viasz-szerű. A búzát és a takarmányárpát, ha keresztben utánérhet, viaszérésben aratjuk. Ekkor van legkisebb szemveszteség. 3. A teljes érés. Ha meleg az időjárás, a gabona néhány nap alatt eléri ezt a fokozatot. Ekkor a szem már körömmel nem vágható ketté, és víztartalma is jelentősen csökkent. Ebben az időpontban arassuk a rozsot, a sörárpát. Kombájnnal a búzát is ebben az érési . fokozatban aratjuk. ‘ 4. A túlérés. Nagy melegben rohamosan túlérik a gabona, és súlyos hibát követünk el akkor, ha eddig lábon hagyjuk. A túlérett gabona kalásza törékeny, magja könnyen pereg, a termés minősége romlik. A szalma annyira megkeményedik, hogy nem lehet belőle kötelet csavarni. A késői aratás tehát megnehezíti a munkát, és a nagy pergési veszteség miatt jelentékeny kár származik az illető gazdának is és a népgazdaságnak is. DRUZSIN IMRE pig vizsgálja egy-egy gazdaság munkáját. Az évközi mérlegek is adnak nekik dolgot. így évenként egyszer kerül sor minden állami gazdaságban a felülvizsgálatra. És legyen bár ez a dokumentáció bármilyen alapos, tárja fel az elkövetett visszaélések legapróbbját is — mégsem hajthatjuk nyugodtan álomra fejünket. Mégpedig azért nem, mert utólag derít fényt a bajokra, kész tényeket állapít meg, amelyekből már alig lehet valamit is helyrehozni. Esetleg bírósági ítélettel lehet részleges vagy teljes kártérítésre kötelezni a bűnözőket, ha van hozzá anyagi alap. De ha nincs, s ha nyoma veszett tíz- és százezreknek? Megold-e minden gondot a még oly súlyos felelősségre- vonás is? Szükségesek a példás büntetések, hadd adják tudtára barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a társadalom vagyonához senki nem nyúlhat hozzá büntetlenül! De — ismét hangsúlyozS OKAT JAVÍTHAT HELYZETEN egy A új rendszabály életbeléptetése: az állami gazdaságok kötelesek megszervezni a belső ellenőrzést és havonként alapos vizsgálatot tartani legalább egy üzemegységben. Természeténél fogva a dolgozók széles rétegedre kell támaszkodnia az ellenőrzésnek. A gazdaságok becsületes, sok mindent látó és halló munkásgárdájának véleményét, tapasztalatait meg kell hallgatnia a helyi vezetőségnek és a megyei igazgatóságnak is. Enélkül nem juthatunk előbbre, enélkül már eleve kudarcra van kárhoztatva minden vizsgálódás. A dolgozók megkérdezésének mellőzésével a leggyakorlottab revizor is csupán az adminisztrációs hibákra bukkanhat rá — de a hallgatag papírok soha nem leplezhetik le azokat a meg nem engedett cselekedeteket, amelyeknek nincs nyomuk pl. a számvitelben. Ilyen visszaélőFELHÍVÁS a FIATALOKHOZ: vegyék ki réssüket a burgonyabog ár elleni védekezésből Az idei rendkívüli időjárás következtében fokozottabb a burgonyabogár veszélye, mint az előző években. Megyénk burgonyavetésein és paradicsom-területein úgyszólván mindenütt megjelent a burgonyabogár. Bár a törvényes rendelkezések kötelezően előírják a védekezést, mégis nagyon sok helyen fokozni kell a termés megvédésére irányuló munkát. A földművesszövetkezetek boltjainak kell gondoskodniuk arról, hogy az igényeknek megfelelő mennyiségű védekező anyag (DDT porozó, 10—20 százalékos, valamint Holló 10 permetező anyag) álljon a gazdák rendelkezésére. Az egyéni védekezésen kívül a növényvédő állomás nagy teljesítményű permetezőgépei is segédkeznek. A védekezés azonban csak akkor lesz eredményes, ha az szervezetten, összefogva történik. Felhívjuk a községek KlSZ-szervezeteit, hogy nyújtsanak segítséget a föld- művesszövetikezeteknek és a községi tanácsoknak a burgonyabogár elleni védekezéshez. Az egy-egy dűlőben lévő burgomyavetések fertőtlenítésére KISZ-fdatalokból alakuljanak védekező brigádok. A brigádok kérjenek tanácsot a védekezés módjáról a földművesszövetkezet agronó- musától, a mezőgazdasági szakemberektől. Felhívunk minden falusi KISZ-szervezetet, hogy az fmsz (mezőgazdászával, a termelési bizottságokkal, valamint a tanács szakembereivel egyetértésben szervezzék meg a bur- igonyabogár elleni védekezésben részt vevő KlSZ-forigádo- kat, és vegyék ki részüket a védekezés országos méretű munkájából. KISZ Megyei Végrehajtó Bizottsága seket kizárólag a •yitott szemmel járó, őszi ate ssavú dolgozók fedhetnek feL A z Állami gazdasagoknál tapasztalt csalások, sikkasztások, sőt a szabálytalanságok számbavételénél sem hallgathatjuk el a megyei igazgatóság felelősségét. Az említett bajok rossz bizonyítványt állítanak ki az ő munkájukról is. Nekik, különösen Abonyi Pál elvtársinak, az igazgatóság vezetőjének is érdemes lesz levonni a tanulságot a történtekből. A legfontosabb következtetést így lehetne megfogalmazni: nem az évenként egyszeri revízióra hagyatkozni, hanem a hézagmentes, állandó jellegű ellenőrzéssel megelőzni eddig tiszta kezű emberek eltévelyedését. Az állami gazdaságok vezető gárdáját becsületes, a párthoz, a néphez hű emberek képezik. Az ő érdekűik, politikai, erkölcsi, emberi tekintélyük védelme is megkívánja, hogy a külső szem időben felhívja figyelmüket az útjukba kerülő buktatókra. Mondjuk meg nyíltam: húsból, vérből való emberekről vám szó, akik közül az egyik már egyáltalán nem, de a másik még hajlamos a kisebb-nagyobb megbomlásokra, ha nincs mellette az az erő, amely képes végigvezetni az egyenes úton. A gazdasági vezetők a párt káderei. Vigyázzunk rájuk féltőn* óvjuk meg őket a rájuk leselkedő bajtól. Az igazgatóság vezetői ismerjék meg beosztottjaikaítj Döntsék el, kinek van szüksége a szokásnál gyakrabb, kinek ritkábban megismétlődő ellenőrzésre, helyszíni segítségre. Ez az, ami a jövőben nagyobb gondot, megkülönböztetett mérlegelést kíván meg —> a differenciált káderpolitika* Van könyvelő, akit elég havonta egyszer ellenőrizni, de van igazgató, akinek jót tesz, ha minden tíz napban »megmossák a fejét«* A CÉL VILÁGOS: lehetetlenné tenni a népvagyon apróbb vagy nagyobb részletekben való herdálását, rendszeres ellenőrzéssel visszatartani a ma még becsületes vezető elvtársainkat attól, hogy holnap esetleg a maguk —t még inkább mások — hibájából a börtönben kössenek ki, A társadalmi tulajdon óvása —> kádereink óvása. E két feladat megoldása nem választható el egymástól az állami gazdaságokban sem! Ismert egy olyan »bennszülöttet«, aki 80 000 frankot keres egy hónapban. A »gyarmatosítás«'1 — ezt a szót a defe- tisták agyaltálk ki. Igen, követtek el igazságtalanságokat, de ezeknek most már vége. A kínzások? — a háborút nem mi- nistránsgyermekek vívják. A háború már régen 'befejeződött volna, de a kommunisták, a liberálisok, a »szentimentális« sajtó a közvéleményt az ejtőernyősök ellen uszították, gátolják őket a »munkában«. Vajmi kevés kedvem volt ahhoz, hogy egy ilyen fajtájú beszélgetésbe belemenjek. Mindössze azt válaszoltam, hogy Franciaországnak szerencsére más képviselői is vannak, és más eszközökkel is rendelkezik hírnevének növelésére. Azután miár csak arra szorítkoztam, hogy gúnyoros válaszokat adjak a gyarmatosítok e közhelyeire. Végül is rétért látogatásának tulajdonképpeni céljára. Uj ajánlatot terjesztettek elém: már nem követelték, hogy válaszoljak a feltett kérdéseikre, mindössze azt kell megírnom, mi a véleményem Algéria jelenlegi helyzetéről és jövőjéről. Ha ezt megteszem, azonnal szabadon bocsátanak. Az ajánlatot természetesen visszautasítottam. »Miért? — kérdezte — talán attól fél, hogy felhasználhatják ön ellen?« »Elsősorban azért — válaszoltam. — Másrészt pedig azért, mert nem akarok együttműködni önökkel. De ha érdekli, hogy mi a barátaim és jómagam véleménye az algériai problémáról, nézze át az »Alger Répuhlicain« összeigyűjtött számait — ez rendelkezésükre áll, hiszen az önök napilapja, a »Le Bled« foglalta el a mi szerkesztőségi szobáinkat«. Nem akadékoskodott tovább, de egyszerre csak áttért egy másik témára — hirtelen nekem szögezte: »Jó, hogy eszembe jut, a minap meglátogatott a felesége egy ügyvéd kíséretében. Megkérdezték, hogy ön életben van-e még. Azt válaszoltam: még él.« Azután hozzáfűzte: »Valóban kár, mert rokonszenvet érzek ön iránt, és csodálom az ellenállását. Hadd szorítsam meg a kezét, mert lehet, hogy nem látom többé.« Műsorát befejezve eltávozott. Egy hónappal a letartóztatásom után — mielőtt átszállították volna Lodiba —, bevittek az alsó emelet egyik irodájába. Egy ejtőernyős százados — fején az idegenlégió zöld sapkájával — várt rám: kefehajú férfi, arcán hosz- szú sebhely húzódott végig, gonosz száját összeszorította, világos színű, kidülledő szemét rám meresztette. Leültein vele szemben, de ugyanabban a pillanatban felugrott, s egy hatalmas pofonnal földre terített, hogy lerepült a szemüvegem, amelyet azóta visszakaptam: »Tüntesd el a pofádról ezt a szemtelen kifejezést« — mondta, L. is belépett a szobába, és az ablak mellé állt. A »szakember« jelenlétéből arra következtettem, hogy nemsokára jön a kínzás. A százados azonban lecsillapodott, ugyanabban a pillanatban, amikor feltápászkodtam, »Kérsz egy cigarettát?« — kérdezte, hirtelen megváltoztatva taktikáját. »Nem, nem dohányzom, és kérem önt, hogy ne tegezzen«* Itt nemcsak a »visszavágásról« volt szó, hanem arról is, hogy kipuhatoljam, mire készül: kínzásra avagy »baráti« beszélgetésre? Vagy újra pofonüt, vagy megszívleli a szavaimat, de mindenképpen tisztába jövök vele. Azt válaszolta, hogy az egésznek nincs különösebb jelentősége, és magázni kezdett. Megkérdeztem, hogy feltehetem-e a szemüvegemet. Arra gondolt, hogy jobban emlékezetembe akarom vésni a vonásait: »Nyugodtan nézhet, F. százados vagyok, tudja, a híres SS-százados. Hallott már rólam?« A kegyetlenségéről hírhedt F. százados, az S. villa kínzóinak parancsnoka előtt álltam. Úgy látszik, sajnálta, hogy elragadtatta magát. Nyugod- tabb hangon próbált beszélni, és az első rossz benyomás eloszlatása érdekében két üveg sört hozatott. Lassan ittam a sört, és félszemmel figyeltem, attól tartva, hogy egy újabb ütéssel fogaimon töri szét az üveget. »Ugye, szép kis adatgyűjteményük van rólam? Mit csinálnak velem, ha megváltozik a helyzet? i;j De én tudok kockázatot vállalni«; Ezután minden átmenet nélkül hosszú fejtegetésbe kezdett az írókról, a kommunista vagy liberális festőkről és általában az értelmiségiekről. Nagy tudatlanságot árult el, és olyan feneketlen gyűlölettel beszélt, hogy rendkívül mozgékony arcvonásai állandó górcsőikben rángtak. Hagytam beszélni, de néha félbeszakítottam, hogy időt nyerjek, s így csökkentsem az esetleges későbbi kínzások idejét. (Folytatjuk,)
