Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-24 / 147. szám
Kedd, 1958. június 24. 4 SOMOGYI NÉPLAP 1828. június 28-án tárult Iá az első magyar óvoda kapuja Az óvodák fennállásának 130 é\es jubileumát ünnepelte népünk országszerte vasárnap. Városunkban a megyei tanács nagytermében került sor az emlékünnep- ség megrendezésére. Az ünnepségen megyénk különböző vidékeiről meghívott hetven óvónő vett részt. Mind az országos ünnepségen - itt két kiváló óvónő képviselte So- mogyot —, mind a meggyei ünnepségeken háláját rótta le népünk a nagy óvodaalapító, Brunswick Teréz emléke előtt és kései utódai előtt, akiket ezen a napon is tisztelet és szeretet övezett. Brunswick Teréz az óvodaalapítás szükségességének emberbarati gondolatát külföldről hozta magával, de csak hosszadalmas küzdelmek után sikerült a gondolatot valóra váltani. Angyalkert néven nyitotta meg kapuját az első magyar óvoda Budán 1828-ban, méghozzá szegénysorsú, elhagyatottan növekedő gyermekek részére. — Ma természetesnek találjuk — mondotta ünnepi beszédében Ruttkay Ferenc elvtárs —, hogy óvodáink vannak, évről évre növekszik ezek száma, s hogy Brunswick Teréz kései követői nem maradnak egyedül szép, embernevelő munkájukban. Sokáig csak lelkes apostolok hangoztatták meghall gatás nélkül, hogy a kisdedóvás közoktatásunk alsó foka, hogy szükség van rá. Sokáig igen rögös életutat választott magának az, aki hivatásául a kisdedóvást választotta..; Ünnepi alkalmakkor mindig érdemes visszanézni, magától kínálkozik ilyenkor az összehasonlítás, és a múltat nem lehet elégszer idézni. Sokan nem tudják, meg azok a szülők sem, akik naponként bizalommal viszik gyermekeiket az óvodákba, napközi otthonokba, hogy a kisdedóvás első úttörői férfiak voltak. Itt, Kaposvárott 1870- ben alakult meg az első óvoda, melynek vezetője Tar Csatár és felesége volt. S az első óvók között emlékezünk Frikk Lajosra is, a mikei óvóra, aki még az ország határain kívül is hírt, nevet szerzett a magyar óvodáknak. Az 1880-as és 1900-as években tizenkét óvoda működött Somogybán, melyek egyházi, magán, végül szegényesen felszerelt községi állami óvodák voltak; menedékházak az alsóbb néposztá- lyok gyermekeinek fenntartva. A legtöbb óvodát azonban az egyház birtokolta a jómódú gyermekek számára. Az első óvodák ugyan a szegény munkás- és zsellérgyere- kek megmentésére, nevelésére alakultak — a százados politikai és gazdasági elnyomás eredményeként —, de amint fejlődött óvodarendszerünk, éppen a szegény gyermekek szorultak ki az óvodákból. Hiszen az egyházi és drága magánóvodákban nem jutott részükre hely. Meg kellett elégedniük >f menedékházakkal. Milyenek voltak ezek? Faluhelyen földes szoba szolgálta a célt, rosszul záródó ajtajú helyiségek, melyeken gyakran papírral és rongy'darabokkal foltozott ablakok ékeskedtek. A tanácsköztársaságnak kellett jönnie, hogy az óvodákat a közoktatás egységes szervezetébe sorolja, támogassa őket mint »játékiskolákat« ahol az elemi iskolai oktatásra készítik elő a gyermekeket. Nem válthatta valóra szép terveit a tanácsköztársaság a játékiskoflák fejlesztése terén. A fehérterror idején és a horthy-fasizmus éveiben ismét lényegtelenné sekélyesedett az óvodák ügye. Ismét a. társadalmi rétegeződésnek megfelelően alakultak az óvodák különböző fajtái. Ebből a sötét és válságos helyzetből csak a felszabadulás mentette meg az alsófokú közoktatás ügyét. 1945 után megváltozott az óvodák sorija. Ha csak a Somogy megyei helyzetet vizsgáljuk, akkor is óriási fejlődés mérhető le. A felszabadulásig sok munkásszülő kénytelen volt gyermekét a magára hagyott lakásba zárni, a falusiak magukkal vinni gyermekeiket a földekre. Hetvenhá- rom év alatt, 1945-ig 39 óvoda létesült a megyében. Tizenhárom esztendő alatt, 1945 után másfélszer ennyi! Jelenleg a régiekkel együtt 99 óvoda működik csak a mi megyénkben. Míg a felszabadulásig harminckilenc óvónőt, ma 174 óvónőt tarthatunk számon. Most — mondotta visszaemlékezésében egy fiatal óvónő — csak azt vallhatjuk, hogy szép feladat óvónőnek, nevelőnek lenni. Lehetőségeink, hogy eredményes munkát végezhessünk, évről évre tágulnak. Igazán csak rajtunk, óvónőkön áll, hogyan biztosítjuk a jövő generáció szocialista nevelését! A jubileumi ünnepség második felében az Állami Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei és az óvónők kultúrcsoportja adott rövid műsort, maid a Pedagógus Szakszervezet adta ünnepi ebéd előtt az ünnepség résztvevői megtekintették azt a kiállítást, amelyet a kaposvári óvodák aoró növedekei- nek munkáiból rendeztek a megyei tanács nagytermében. LÁSZLÓ IBOLYA Kicsiből lehet a nagy A földszöv-boltok ellenőrzésének tapasztalatai A földművesszövetkezeték bolthálózatának hasznosságáról manapság már felesleges szót ejteni, tudott dolog, hogy a falu áruellátásában a döntő hely az övék. Nem különben ismeretes, hogy feladatukat jól látják el, üzleteiket szeretik a dolgozók, és szívesen vásárolnak a földművesszövetkezetben. Éppen ezért érdemes és szükséges minden olyan intézkedést megtenni, mely újabb javulást eredményezhet, mely még inkább elősegíti a falusi boltok fejlődését. A kaposvári járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálatai folyamán sok — mondhatni — egészen apró hibára, hiányosságra derijlt fény. Szakszerűtlenség, felületesség, felelőtlenség szüleményei ezek, melyeken változtatni egyáltalán nem jelent különösebb megerölteA vörsi köny Vs őrsi könyvtárlátogatásom során a könyvtáros, Németh Ferenc tanító — aki a nyolcadik osztály /önöké is — újságolta, hogy délben kezdődik a nyolcadik osztály ballagása, szeretné, ha meglátogatnám őket. Megígértem. Amikor az öreg templom harangja megkondv.lt, szülők, nagyszülők siettek a gyermekektől népes iskolába. Engem is betessékeltek a szülőkkel együtt. A jalak virágdíszben voltak, a padokat rózsák borították. Az asztalnál az igazgató és az osztályfőnök foglaltak helyet. Elsőnek Pauza István igazgató szólt a gyerekekhez, majd átadta. a szót az osztályfőnöknek. A szülők könnyes szemmel figyelték, ahogy a tanító és tanítványai a legmelegebb emberi közelségben búcsúzlak egymástól. — Legyetek szerények, de ne alázatosak! Szüléitekről meg ne feledkezzetek, bárhova visz is a sors benneteket! Jól vagy rosszul megy a sorotok az életben, ne felejtsétek el, hogy szüléitek mennyi áldozat árán neveltek fel benneteket. Az iskolát se feledjétek! A könyv ki ne essen a kezetekből, mert az élet nehézségeiben a könyv lesz a legjobb tanácsadótok, legjobb barátotok! A búcsúzó nyolcadikosok szép virágcsokorral ajándékozták meg tanítójukat, majd meleg kézfogás után elindultak a ballagásra egy szál rózsával a kezükben. Végigjárták a tantermeket, az udvart, búcsúztak az öreg iskolától, mély szüleiket, nagyszüleiket, talán még azoknál is korábbi elődöket bocsátott ki az életbe, és még ki tudja, hány nemzedéket fog kibocsátani. A tizenkét nyolcadikos közül három középiskolába, kettő ipari tanulónak megy, a többiek az apjuk mesterségét folytatják, földművelők lesznek. Az ünnepség után elcsendesedett az iskola, és a könyvtárba mentem. Megnéztem, hogy a búcsúzó iskolásokra továbbra is számíthat-e a könyvtár. Nyolcvan egynéhány gyerek közül ötvenkettő tagja a könyvtárnak, és a vizsgára készülődés ellenére mindegyiknél volt könyvtári könyv. Némelyik mesés és ifjúsági könyvet szinte ronggyá olvasták a gyerekek. De érdeklődöm a felnőtt olvasók után is: mit olvasnak, kik a legjobb Olvasók? örömmel látom, hogy nemcsak a balatonberényi pásztor szereti a könyveket, hanem a vörsi Prosztovics János apaállat- gondozó és tehénpásztor is, aki Fast, Gárdonyi, Mauppas- sant, Móricz, Jókai, Mikszáth. Illyés Gyula, Illés Béla, Grosz- man, Turgenyev, Tolsztoj, Tamási, Heltai, Anatol France mellett a szakmai továbbképzésről sem feledkezik meg, mert a »Pásztorok kéziköny- ve«-t is elsőnek olvasta. Két év alatt, mióta a községben van, legalább száz kötet könyvet olvasott a könyvtárból. De nemcsak ő olvas, két fia és két lánya, is tagja a könyvtárnak, ők is rendszeresen olvasnak. Tfíváncsi vagyok a Mó- ricz-könyvek forgalmára is, mert még a télen tartottam Vörsön előadást Móricz Zsigmondról. Tizenhét Móricz-kölet van a könyvtárban, és most az aratás küszöbén is tíz kötet van az olI vasóknál. A többit is csak a vasárnapi kölcsönzésnél hozták vissza. Igen népszerűek a Kisbalo- tonról szóló könyvek Is. A I Tildy-féle Kisbalatont kézből I kézbe adják. A Borsi-Darázs- ! féle Kisbalaton c. könyvet, ! amelyet egy hónapja kapott a könyvtár, már tízen olvasták. ! Érdekli a vörsieket történél- I műk, múltjuk, természeti kincseik. A Kisbalaton története pedig Vörs története is. Vizsgálgatom mád könyvek útját is. Nagy a forgalma Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra, Illés Béla, Eötvös, Anatol France, Tolsztoj, Solohov könyveinek. A legtöbbet olvas Gulyás József erdész, a helyi MSZMP titkára, Pauza István iskolaigazgató, az iskolán kívüli népművelés odaadó munkása. aki szabad idejében részt vesz a könyvtár munkájában is. Nagyon sokat olvas Futó József és Király Lajos dolgozó paraszt. Tagja a könyvtárnak Futó Lajos tanácselnök és Hódosi Rudolf tanácstitkár is, akik a keszthelyi gimnázium t levelező tagozatán tanulnak. Ők a könyvtárban főként ; olyan könyveket keresnek, amelyek tanulmányaikban I nyújtanak segítséget. Mégsem tudták megállni, hogy a »Ha- lálgyár« c. könyvet ki ne vigyék. örsi látogatásom során sok művelődni vágyó embert ismertein meg, és örömmel állapítottam meg, hogy a könyvtár hasznos munkát végez. Azzal búcsúztam, a vörsi vezetőktől. tanítóktól, hogy az ünnepi könyvhéten ismét találkozunk a r.örsi olvasókkal. RIGÓ LAJOS, fonyódi könyvtáros. Vö tést, az esetek többségében új beruházást, költséget. Raktározás Az áruféleségek elhelyezé- . sének módja az üzletben és a raktárakban nyilvánvalóan fokmérője lehet a kereskedelem kulturáltságának. A »maszek-világ« idején adomtezti- kussá vált az olyan falusi bazár, ahol ömlesztve lehetett megtalálni a lisztet a bocskor- szíjjal, a kocsikenőcsöt a cukorral. Ma ilyen már nincs. De a rendetlenség, a raktári tárolás rendszertelensége nem válik előnyére ma sem egy üzletnek. A göllei vegyesboltban technikailag minden feltétel rendelkezésre %áll, mégsem használják ki 'a lehetőségeket. A padláson, kéziraktárban, színben minden szakosítás és osztályozás nélkül, ösz- szevisszaságban állnak az áruk. Az árcédulák a sok ra- kosgatásban elvesznek, s olyan eset is előfordult, hogy a bolt alkalmazottai sem tudták megállapítani az árucikk értékét. A helyes és biztonságos raktározás könnyebbé teszi a vásárlók kiszolgálását, nem rongálja az árut, tehát elemi követelménye a társadalmi tulajdon védelmének. | Elfekvő készletek A földművesszövetkezeti boltok egyik legfélelmetesebb | ellensége az 'elfekvő készlet, 1 mely rendszerint saját hibából ! eredően áll elő. Az üzletvezető í vagy nem méri fel az igények, • a kereslet mértékét, vagy pedig kellő. szakismeret hiányáj ban, esetleg felületességből • meg sem jelöli a megrendelésen a kért áruk fajtáját, mi! nőségét. sőt darabszámát sem. Ez előfordult Göllében, de i Kadarkúton is, ahol az elfek- I vő áruk között például másfél mázsányi szaloncukor, negy- i ven kapa és még sok minden j felesleges dolog szerepel. Az elfekvő áruk igen nagy kárt okoznak a népgazdaságban. A vasáruk megrozsdásodnak, a textilféleségek kifakulnak, összeporosodnak, kimennek a divatból. Felhasználásuk lehetetlenné válik, mivel tönkremennek. Érthetetlen tehát, hogy sem Göllén, sem Kadarkúton nem vonták kellő szigorral vizsgálat alá az elfekvő áruk okozóit, s nem állapították meg a felelősséget. Árcédula, árdrágítás I ^ A vásárlók már megszokták, j hogy az árukon — akár a kirakatban vannak, akár az üz- ! létben — megtalálják az ár feltüntetését. Mégis előfordul még egyes helyeken, hogy el- ; felejtik, elhanyagolják az ár- . cédulák kitűzését (pl. Gölie), pedig ez egyszerűbbé és gyor- i sabbá teszi a kiszolgálást épp- : úgy, mint a leltározást. Árdrágítás ií elő-előfordul. I ha nem is tudatos formában. Túl gyors mérlegelés, hanyag mérés, a pénztárnál való ősz- szegkerekítéssel (a két filléres érmék értékének lebecsülése), ha átvitt értelemben is, de az árdrágítás fogalmába tartoznak. Az árcédulák feltételét, akárcsak az árdrágítás lehetőségének elkerülését minden földművesszövetkezet egy kis figyelemmel megoldhatja. Adminisztráció A szakszerű boltvezetésihez igen fontos az adminisztráció pontos, kellő vezetése. Sok kellemetlenséget okozhat, ha az üzletvezető nem írja alá a beérkező számlákat, s ha a leltári felsorolás nem határozza meg a lehető legpontosabban az árufajtákat. A könyvelés vezetése nem tűr semmiféle késlekedést, hanyagságot. A ráksi földművesszövetkezetnél mégis szinte rendszeressé vált, hogy a könyvelés nincs napra kész állapotban. A számvitelben másfél hónapos, a pénznyilvántartásban is több mint egyhónapos az elmaradás. A társadalmi tulajdon rédelme A népi ellenőrzési bizottságok munkájának célja a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére irányul. A kaposvári járás földművesszövetkezeti boltjaiban végzett vizsgálatok is nyilvánvalóan ezt a célt szolgálják — mégpedig sikerrel. Első pillantásra talán jelentéktelennek látszó hiányosságokat fedeztek fel, tulajdonképpen azonban ezreket kitevő értéknek a gondozására hívták fel a figyelmet. Egy keresztpánt felrakása a raktár ajtajára, a vegyes árucikkek árusításával foglalkozó boltok kiszolgálásának szakosításával, a készletek rendszerezésével, nagyobb pénzügyi fegyelem elérésével, jó könyveléssel még inkább a falu igényeinek kielégítőjévé válik a földművesszövetkezetek bolthálózata. (Fehér) Nyári fofopályázat indul! Az Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége az uttörőifjúság számára nyári fotópályázatot hirdet. Pályázni lehet elsősorban az úttörőélet nyári témáiról készült felvételekkel (táborozás, kirándulás, hétvégi találkozók, portyák, akadályversenyek stb.) vagy más nyári képekkel. A pályamüveket (felvételeket) Sx9-es vagy nagyobb másolatban (nagyításban) az Úttörő Szövetség Megyei Elnöksége címére 1958. szeptember 1-ig kell beküldeni. A fényképek hátiapjára írjátok rá a kép címét, neveteket, életkorotokat és pontos címeteket. A legjobb kénekből Kaposvárott fotókiállítást nyitunk, majd albumba kötjük a felvételeket. Pálya díjak: 1. díj: egy másológép, 2. díj: egy előhívótank, 3. díj: több fényképészeti cikk és szakkönyv. Pajtások! Minél többen vegyetek részt a fotópályázaton! Várjuk jól sikerült felvételeseket! Sok sikert a felvételekhez! — Nem, ez így nincs rendjén: megadtam a címemet, add meg hát te is a tiedet; bíznod kell bennem. — Hát ha nagyon akarod — mondtam —, tizenöt nap múlva találkozhatnánk a Galland-paríki autóbuszmegállónál, délután hat óraikor. De megyek már, nem szeretek az utcán csatangolni. — A Galland-park közeiéiben laiksz? Mondd meg hát a címedet — folytatta ismét. Fáradt voltam, be akartam fejezni a beszélgetést, még ha gorombán is; — Menj már a fenébe — mondtam —, a viszontlátásra. — Viszontlátásra — felelte. Várt még egy pillanatig, mintha meg akarna győződni arról, hogy tényleg elaludtam, majd odasúgta valakinek a közelemben: »Többet nem lehet kihúzni 'belőle.« Hallottam, hogy mindnyájan felemelkednek, és a kijárat felé tartanak, akár a nézők a mozielőadás után. Egyikőjük távozóban felkattintotta a villanyt, és én egyszerre teljesen magamhoz tértem. Az ajtónál voltak, egyesek már kívül, mások, köztük I. és Ch., még a szobában, és mindannyian engem néztek.. Torfcomszakadtáiból odakiáltottam nekik: »Jöhettek a dinamótokkal, Várlak titeket: nem félek tőletek!« Az orvos, kis táskával a kezében, szintén távozni készült, és intett nekik, hogy ne válaszoljanak. Az ajtóból visszaszólt még az egészségügyinek: »Lehet, hogy most egy kicsit félre fog beszélni, adjon neki porokat.« Mielőtt a két ejtőernyős, aki elkísért, isimét gondozásba vett volna, az egészségügyi megvizsgálta sebeimet, valamilyen kenőcsös 'kötést tett a végbelemen és mellemen keletkezett égési sebekre. Végül a két ejtőernyős segítségével visszamentem a cellámba. Egyikük kihúzott a zsebéből két tablettát: »Nyeld le!« Kezembe vettem, a nyelvem alá helyeztem, majd ittam egy korty vizet: »Lecsúszott«. Mihelyt bezárult az ajtó, azonnal kiköptem a tablettákat. Bizonyára csak aszpirin volt, de nem tudtam már ésszerűen gondolkodni, kínzó bizalmatlanság fogott el minden iránt. Elsősorban azon töprengtem, hogy ez vajon nemcsak a »kezelésnek« a kezdete-e. Ereztem, hogy nem vagyok teljesen normális állapotban: szívem és halántékom lázasan lüktetett. Találkoztam valahol »Marcel«-lel. A pentíhotalnak ez a szüleménye valósággal testet öltött. Sikerült elkerülnöm, hogy választ adjak kérdéseire, de hogyan rázzam le a következő alkalommal? Éreztem, hogy deürálok. Pofoztam magamat, belecsíptem a karomba, hogy megbizonyosodjak róla: nem álmodom-e mindezt? De alig kapaszkodtam meg a valóságban, máris elárasztottak azok a félelmek, amelyeket a kábítószer keltett bennem. »Lódulj, áttesszük a sátorfádat!« A gyöngélkedöből ismert két katona jött értem. Elég későre járhatott az idő, talán este tizenegy óra volt, s amikor felmentünk a teraszra, arra gondoltam, hogy itt fognak végezni velem: majd én is »öngyilkos« leszek. Olyan állapotban voltam, hogy ez a gondolat nem is váltott ki nálam különösebb izgalmat. »Nem tudtak megszólaltatni a kínzásokkal, nem sikerült a szérummal végzett kísérlet — most mindennek vége.« De csak a másik épületbe mentünk át, s megnyílt előttem a már ismert zárka ajtaja. Kitakarították, beletettek egy tábori ágyat és egy szalmazsákot. A-Hghogy távoztak, újra rám rontottak azok a gondolatok, amelyeket csak egy pillanatra zavart meg ez a közjáték. Azon gondolkoztam, vajon nem kezdek-e megbolondulni. Ha továbbra is kábítószerekkel kezelnek, sikerül-e ellen- állncm, mint az első alkalommal? És ha a penthotal rá- kényszerít, hogy kimondjam azt, amit nem alkarok, akkor hiába viseltem el a kínzásokat. A jobboldali faliszefcrény ajtaja nyitva volt; egy tekercs rézdrótot láttam benne. Ott van az aiMakkilincs. Ráköthetnék egy darab rézdrótot, ráállhatnék a tábori ágyra, azután egyetlen rúgással kilökhetném azt magam alól. De fellázadtam az öngyilkosság gondolata ellen. Halálom után azt hinnék, hogy a kínzásoktól rettegve végeztem magammal. Azon töprengtem, vajon nem szándékosan rendezték-e el nekem ezt a »könnyítést« és eszembe jutott M. tábornok szárnysegédjének kijelentése; »Csák egyetlen megoldás marad hátra — az ön,gyilkosság.« É;s abban a pillanatban, amikor elhatároztam: nem ölöm meg magamat, s ha már meg kell halnom, inkább az ejtőernyősök verjenek agyon. (Folytatjuk.)
