Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 199*. Züllött-e az udvarhelyi fiatalság? Levél a tizenkilencesekhez Kedves Elv társak! Bizonyára értesültek már arról a hírről, hogy a városi és megyei pártbizottság a Kaposvárott élő régi munkásmozgalmi harcosok javaslatára elhatározta: a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közeledő negyvenedik évfordulóján a megye lakosságának közreműködésével méltó emléket állít az első proletárdiktatúra kiemelkedő harcosainak. A városi pártbizottság mellett már korábban megalakult a tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplését előkészítő bizottság. Ennek keretében az operatív munka végrehajtására több bizottság jött létre. Az Emlékkönyv Bizottság — mely öt tagból tevődik össze — azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a még élő harcosok visszaemlékezéseit, s azokat kötetbe gyűjtve jelentesse meg a negyvenedik évfordulóra. Az Emlékkönyv Bizottság máris munkához fogott, s ezért felkéri mindazokat az elvtársakat, akik vöröskatonák voltak, vagy bármilyen szerepnél fogva közreműködtek a dicsőséges múltú 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kivívásában, intézkedéseiben, munkájában és védelmében; továbbá mindazokat, akik ha maguk nem is voltak cselekvő részesei a forradalomnak, de emlékeznek az akkori eseményekre (például hogyan alakultak meg városban és a falvakban a munkás- és paraszttanácsok, direktóriumok, a karhatalmi alakulatok; hogyan ment végbe az uradalmi birtokok államosítása; hogyan alakultak meg a termelőszövetkezetek; akik emlékeznek, hogyan verték le a proletárhatalmat a falun, milyen állati módszerekkel kínozták a kommunistákat, a proletárdiktatúra vezetőembereit), írják le ezeket saját egyszerű szavaikkal, úgy, ahogy emlékeznek rá negyven év távlatából, és ezeket legkésőbb augusztus 30-ig juttassák el a Somogyi Néplap szerkesztőségébe (Kaposvár, Sztálin út 14.) Somogyi Pál elvtárs nevére. Szívesen vesszük a visszaemlékezést átoktól is, akik elhalt hozzátartozóik munkásságát vetik papírra. A visszaemlékezéseket azért augusztus 30-ig kérjük beküldeni, hogy a bizottságnak legyen elegendő ideje lektorálni és nyomda alá előkészíteni a beérkezett anyagokat. Kedves Elvtársak! Meggyőződésünk, hogy önök, nehéz időket átélt veteránjaink, akik már negyven évvel ezelőtt harcoltak egy szebb, jobb korért, eleget tesznek kérésünknek, s jövő év március 21-én az olvasók elé tehetjük a visszaemlékezéseket tanulságul és figyelmeztetőül a mostani és eljövendő nemzedéknek. Kaposvár, 1958. május 15. EMLÉKKÖNYV BIZOTTSÁG Csendhá borítás öt kocsiból álló vidám menet haladt a szeszélyes április végi vasárnap délután Gödre felé. Csupa ragyogó szemű fiatal, közöttük az ezüst hajú, de örök ifjú szívű vezetőjük, Mohos Béla tanító. Gödre vendégszerető meghívásának tettek eleget, szívükben ama titkos reménységgel, hogy újabb dicsőséget szereznek kis kul- túrgárdájuknak. Szigligeti— Móricz: Csikós című színművét adták elő, s a közönség általános véleménye szerint az előadás nívós volt. A rendező, Mohos Béla igazgató olyan ap— harag nélkül rólékos gonddal válogatta össze a szereplőket, hogy mindenki tudása legjavát adhatta. A ruhák s a díszletek hangulatkel- tőek voltak, szinte ott érezte magát a néző a Hortobágy végtelen síkságán. A kitűnően sikerült előadás után újra kocsira ültek a lelkes kis csoport tagjai, s jókedvüket még a megeredt eső sem tudta elfojtani. Hangos nótaszóval vonultak vissza éjjel fél kettőkor falujukba, s ezt a kis csendháborítást senki sem vette rossz néven. Gulyás Jenő »•Elzüllött a somegyudva rhe- lyi fiatalság, sok a veszekedés köztük, mindenük a kocsma, a verekedés a művészetük __— ezekkel a szavakkal kezdődik egy K. J. monogramos, szerkesztőségünkbe érkezett levél. Az érem két oldala Súlyos, komoly szavak ezek. S mindjárt le kell szögezni, hogy részben túlzottak is a vádak. Amikor Somogy udvarhelyen jártunk, s beszéltünk parasztemberekkel, pedagógusokkal, a falu vezetőivel, mindannyian azt válaszolták: igaz, vannak rossz oldalai a falu fiatalságának, de a kép így túlságosan fekete, Azt mondják, hogy a falu fiataljainak zöme — ki-ki a maga helyén — igenis szorgalmasan dolgozik, józanul él, szereti szüleit és barátait. Ez jellemzi a fiatalokat. A tsz idősebb tagjai némi büszkeséggel kijelentették: a szövetkezet fiataljaira egy rossz szaluk sincs, nélkülük most sem bírták volna rendbetenni a földeket. Ez az érem egyik oldala. Ám van egy másik oldala is az éremnek, ez viszont arról árulkodik, hogy a falu fiataljainak kisebbik része elég gyakran felönt a garatra. Ezek aztán virágos kedvükben valóban veszekedős természetűek, nem egyszer verekednek Is. Cs. Á. alig 23 esztendős fiatalember. Édesapja meghalt, édesanyjával él. Bz a fiú elég gyakran részeg. Ugyancsak részeges, kötekedő természetű R. Lajos is. Mindketten fiatalok. S hozzájuk még néhányat lehetne sorolni. Levélírónk abban látja ennek okát, hogy a fiatalság részére a két kocsmán kívül nincs egyéb szórakozási lehető- j ség, így még a jó szándékú em- I berek is ide térnek be. Azt is ! szóvá teszi, hogy van egy mozijuk, de ha jó filmet játszik, akkor ötvenen-h-atvanan rendszeresen nem kapnak jegyet. A labdarúgópálya dímbes-dom- bos, sertések túnkálják, kocsik járnak rajta keresztül, így nincs rá mód, hogy a sportkedvelő fiatalok kocsma helyett ide járjanak, verekedés helyett itt mérjék össze erejüket. K. J.-nek igaza van, ezek a hibák, okok válóban fennállnak. Mit kellene tenni? Az egyik probléma, amely sürgős megoldásra vár, a labdarúgópálya rendbehozása. Ehhez meg is van az akarat Kálmán József pedagógus, Galamb Jenő, Keszerice Viktor és több játékos és szurkoló vállalta a pálya rendezését. Földgyaluval akarták a pályát elsimítani, a gép azonban gyengének bizonyult. Egyedül a községi tanács tudna segíteni ebben. Az új sportpályát örömmel üdvözölné a lakosság, de ehhez szükség volna a falu erejének összefogására is. Volna egyéb lehetőség is, hogy a fiatalok figyelmét a kocsmától más irályba tereljék. Például a falusi könyvtár okos leihasználása is hasznos lenne. Nézzünk itt körül, milyen a könyvtár állománya, hogyan alakult az olvasók száma, kik a legjobb olvasók? — Jelenleg 540 könyvünk van — mondja Faragó László pedagógus-könyvtáros —, s 169 az olvasók száma. Ebből 102 az iskolás, 40 a fiatal, főleg 15—17 évesek. A többi felnőtt. Hol maradnak a 17—25 évesek, azok, akik lényegében megtöltik ezt a keretet, hogy ifjúság? Ezek sajnos oly ritkán láthatók a könyvtárban, mint amilyen ritka a fehér holló. Ugye vám más kulturális lehetőség is a kocsmán kívül, kedves levélírónk, ám az a baj, hogy ezt nem használják ki. Május 1-én a tsz KISZ-fia- taljai a határőrséggel közösem olyan előadással lepték meg a falusiakat, hogy szinte leesett az álluk. Mindenki, aki látta az előadást, azt mondja: nagyszerű volt! A színjátszás jelentős szórakozási lehetőséget kínál a falusiak számára. De ahhoz, hogy ezt megkedveltessék a fiatalokkal, az is szükséges, hogy emelkedjék a kultúrmun- ka színvonala. Ez a legjobb propaganda. Bő lehetőséget nyújthattak volna a művelődésre Somogy- udvarhelyen is a téli program keretében rendezett mezőgazdasági, állattenyésztési, történelmi, fizikai előadások. Volt előadás, mélyen 80—100-an, olykor másfélszázan is összejöttek. Ám innen ugyancsak azok hiányoztak, akik a könyvtárba sem járnak, a tizenhét éven felüli fiatalok, a legények. Tanulás helyett közülük jó néhányan mentek inkább a kocsmába. Ez is az érem másik oldalára tartozik. Érdekes kép tárul elénk, ha az újságolvasók megoszlását tanulmányozzuk. Száznegyven- két országos és megyei politikai lap, 36 tudományos, szórakoztató folyóirat jár a faluba, de Magyar Ifjúság csak nyolc! Pedig a KISZ is négyszer any- nyi tagot számlál a faluban. Miért nem olvassák saját lapjukat sem a fiatalok? Pedig az olvasás is hozzásegítené őket hazánk és a világ jobb megismeréséhez, választ kapnának fontos kérdésekre, bővülnének ismereteik. Senkit sem akarunk megsérteni, de a kép azt mutatja, hogy Somogyudvarhelyen sokkal többet költenek a kocsmára, mint a kultúrára. Csak meg kell nézni a községi italbolt forgalmát, s elképesztő számok néznek ránk. Az idei év első hónapjában elfogyasztott szeszről szóló statisztika a múlt év hasonló időszakához viszonyítva emelkedett. Havonta 1985 liter sör, 746 liter bor, 65 liter pálinka, 43 liter likőr és 55 liter rum fogy el csak a helybeli kocsmából. Könnyű kiszámítani: a falu egy hónapban csaknem 40 ezer forintot költ italra. Évente majdnem félmillió forintot. Valahogy ez az arány nincs rendjén. A helyi szerveknek, a falu népének össze kellene fogni, hogy az alkoholizmus útjára tért vagy térő fiatalokat és felnőtteket letérítsék e káros útról. Sajnos eddig még nem sokat tettek ennek érdekében a falu lakói, a helyi szervek vezetői. Vajon hány KISZ taggyűlésen tették szóvá a szesz káros kihatásait? Ifjúsági gyűlésen hányszor dicsérték a józanul élő fiatalokat? A KISZ és a tömegszervezetek vezetői hányszor keresték fel azokat, akik néhanapján vagy rendszeresen mértéken felül fogyasztottak szeszes italt? S a helybeli ital boltosok hányszor tagadták meg a szeszes ital kiszolgálását akikor, amikor azt kellett volna cselekedniük? Nemcsak az ifjúság gondja És most nézzük meg a levélírónak az ifjúság zülléséről kimondott vádját. Szó ami szó, mint már először említettük, vannak ilyen fiatalok, van ilyen hajlam, fennáll a züllés veszélye a fiatalok körében. Ezért azonban nemcsak őket kell elmarasztalni. Felelősek érte a felnőttek, a barátok is. Az a kérkedő szemlélet, amely még uralkodó: amikor ismerősöd, barátod ivás közben azt mondta, hogy most már elég, te nagy hangon megróttad: milyen ember vagy, még ezt az egy vagy fél pohár bort sem tudod meginni? Aki férfi, az a maga borát megissza. És barátod ivott.;: És berúgott.. s Ez ellen kell a nevelőmun- kát folytatni a falu társadalmi szervezeteinek. De önmagában ez nem szünteti meg az iszá- kosságot. A legfontosabb, hogy legyen az embereknek önuralmuk, önfegyelmük. Mert csak a gyenge jellemű emberek isznak mértéken felül és rúgnak be. Nem akarjuk a vészharangot félreverni, mert Somogyudvarhelyen nincs vész. De jó néhány fiatal — és sajnos felnőtt is — elég gyakran mértéken felül iszik. Erről az útról kell őket letériteni. Ehhez szükséges a falu népének ösz- szefogása, a nagyobb szórakozási és művelődési lehetőség megteremtése. Nemcsak ifjúsági gond ez. Surf Károly VASÁRNAPI T A R C A A „projekció // A FURGETEGES SZELEK és a hideg tavasz után hirtelen köszöntött be a májusi , nagy meleg. A levelek máról holnapra készen pattantak elő a már kicsattanni készülő rü- , gyekből, az orgonabokrok és a virágok lila, kék és sárga színekkel öntötték el a virágágyakat. Hirtelen tikkasztó lett a meleg, nagy keletje lett a sörnek, a szódavíznek, a hűsítő italoknak. Az emberek dolguk végeztével elővették otthon a rövidnadrágokat, félmeztelenül járkáltak az udvarokban, vagy csak kiültek a gangra, a kis folyosókra, elbeszélgettek egy kicsit a szomszédokkal, s büszkén, elégedetten nézték a sürgő, forgó, nyüzsgő gyerekha-' dat. Az öreg Hetesi ilyenkor legszívesebben a virágágyaival bíbelődött kinn a kis udvaron, komótosan öntözte őket, figyelte, amint a finom permet hol lenyomta, hol te leöntötte vízzel a karcsú virágfejeket, j Egyszerre valaki ráköszön- tött: — Jó estét, Karcsi bácsi, öntözget? ) — Igen, kislányom, ez a munka utáni szórakozásom — ' mondta meglepetten, de nevet- ; ve az öreg. — De téged mi szél I hozott erre? Irén, a rokonlány volt a vendég. Finom arcú, szőke, szemüveges fiatalasszony, akit jó szívéért nagyon kedvelt, de mert ritkán látta, most meg-. lepődött. Az asszonyka láthatóan zavarban volt, de izgatott is. — Tudom, hogy nem illik ajtóstul a házba rontani, de most mégis megteszem... Karcsi bácsi, egy kislány megmentéséről van szó ... Csak maga se- ' gíthet __ — Sn-e? No, ne mondd ... — adta a nyugodtat az öreg, de azért letette a kannát. — De így van ... Karcsi bácsi, képzelje, ma reggel a szomszédi asszonyom ahogy ' felkelt, az udvaron alva talált egy fiatal lányt... Ült egy téglarakáson, és úgy aludt... Nagyon megrémült, felkeltett engem is... Hogy az miket m esélt?!... Karcsi bácsi, én úgy sajnálom, de úgy, hogy ki sem tudom mondani... Képzelje, most már napok óta nem eszik. | Azt mondja, abból élt, hogy eladogatta alsóneműjét __A városban nincs már senkije ...! Itt laktak ugyan, de mikor a szülei meghaltak, bátyjuk eladta a házat, és Pestre költöztek ... Ott éltek egy darabig,! egy lakásban hatan, de aztán látta, hogy kinézik, így inkább eljött, vissza, hátha valamelyik rokon vagy ismerős befogadja... De senki, érti, Karcsi bácsi, senki... Hát nem borzasztó?!... A névére az már le- j csúszott, már egy gyereke is! van, házasságon kívül született, azon már nem lehet segí- j teni... De azt mondja, ő nem akar úgy élni'... Dolgozni sze- | retne ... Karcsi bácsi, maga ' tudna segíteni, magához jöttem ... ! — Én-e, hát hogyan? Hiszen én egyszerű kis pont vagyok — próbált ellenkezni, de nem azért, mert nem érezte jogost' nak a kérést, inkább, mert sohase szokott senkit ajánlani sehová. Találja meg ki-ki a maga helyét, lcüzdje ki az élettől az elismerést — ez volt életelve. — Igen, Karcsi bácsinak komoly beosztása van a gyárban, főművezető. Itt született a városban, hosszú ideje egy helyen van, de ismeri az egész vezető gárdát máshol is ... Meg aztán elismert tekintély ... Csak maga segíthet... Károly bácsi... — A fiatalasszony olyan kö- nyörgőn nézett rá, hogy nem bírta tovább. — Hát nem bánom, de előbb látni akarom, kiért teszem tűzbe a kezem ... Mert sose volt ez szokásom, te tudod... A fiatalasszony már röpült volna, annyira örvendezett. — Pár perc múlva jövünk — mondta, de még visszaszaladt, és arcon csókolta az öreget... Már félhomály telepedett a világra, a konyhában várták a mamával őket. A LÁNY SZÉP VOLT, ^ mint minden fiatal. Szinte semmi sem mutatta, hogy ez a gyerek az éjjel hol aludt. Ezek a fránya fiatalasz- szonyok biztosan kiöltöztették, gondolta Hetesi, és elégedettség ülte meg a szívét. —— No hát, maga az az Erzsi? — törte meg az elfogult csendet végül. A lány ránézett, és csendesen felelt: — Igen, én ... A tekintet, ez vők az, ami az öreget megdöbbentette. A lány szemében semmi élet nem volt. Úgy érezte, őt magát is úgy nézi, mint egy közömbös tárgyát, akinek semmi köze sincs jövő sorsának esetleges fordulatához. — És mondd, hogyan kerültél idáig? ... Hát senki sem segít? ... Hát micsoda szívtelen emberek a te rokonaid? — Sokan vannak, nekik is élni kell,*., — Na és a nővéred? ... Miért nem dolgozik? ... Miért kell neki úgy élni, ahogy él? A lány nem felelt. Kijejezés- telenül nézett előre, és megvonta a vállát. Ez döntött. Az öreg ismerte az embereket. Tudta, hogy ez a lány egy pillanat múlva vagy talán már most is menthetetlen. Felállt. Felgyújtotta a. villanyt. Még egyszer szemügyre vette a lányt. Igen a diagnózis nem csalt. Itt cselekedni kell. Talán még nem késő. A lány haját nézte, amely ki tudja, mikor volt mosva, mert csomósán, fénytelenül, zsírosán ült a helyes arcon. Közben tárcsázott a telefonba. A túlsó oldalon a régi jó barát jelentkezett. — Itt Károly beszél... Ugye, meglepődsz, öreg harcos, hogy ily szokatlan időben .t. De hát én is meglepődtem az előbb ... Amiért most kérni akarok. — Mondd, csak mondd, nagyon szívesen, ha tudok... — szólt odaátról a nagy gyár sze' mélyzetise. — Tudod, van itt egy kislány, akin minden körülmények között segíteni kell, mert ha nem, későn lesz ... Ugye, j megértesz engem? Még sose tettem ilyet, de most az egyszer ... Elgondolhatod mennyire fontos ... Nálunk most nem tudom sehová javasolni, de különben is nehéz fizikai munka nem neki való ... Ott nálatok talán több lehetőség van ... — Hát nem mondom, problémás, de hát majd talán csinálunk valamit... Gépre tesz' szűk, jó? — Nekem jó. — De valami azért eszébe jutott, és odaszóü a lánynak: -A gépen jó lesz?« Az rázta a fejét. Nem szereti a | gépzúgást, mondta. — Hohó, várjál a lánynak nem tesz jót a gép, tudnál 'valami mást? j — Hát esetleg... Talán a í gépházba ... Dé ott kevesebb a í kereset... Nyolcszáz ... — Nyolcszáz? Várjál, beszélek a gyerekkel. — Odafordult a lányhoz. Susogva alkudoztak. Az öreg biztatta, hogy nem is olyan rossz a gépek mellett, meg hogy ott ezerkétszázat is megkereshet. Ez döntött. A lány arcán a nagy pénz hallatára, végre először, mosoly ült ki. Hetesi egy pillanatra még látta a rokon fiatalasszony bólogató és örvendő fejét, aztán visszaszólt a kagylóba. — Hát a gépekhez ... Megegyeztünk, jó?... De arra kérlek, úgy vigyázz rá, mint a két szemedre ... — Jól van, öreg harcos, légy megnyugodva, még férjhez is megy tőlünk, ne félj ... Na, i ITÁRÓM MOSOLYGÓ ARC ■“ nézett vele szemközt. O is vidámabb lett. — Azt mondta, keresse fel holnap, meg azt is, hogy még i férjhez is adják... Jelzem, j annyi pénzzel már férjhez is lehet menni... No, nem igaz? ! Azok is felálltak, búcsúzkod- tak... j — Aztán becsülje meg magát, ott mindene meglesz, legyen szorgalmas, jó munkás- nő — mondta még neki. — S ha lesz ideje, néha látogasson el hozzánk ... Ezzel a fiatal- asszonnyal együtt, mert ő is ritkán jön ide __Legalább lesz ok a reá... | Irén pironkodott, de érezte, hogy szeretetből szólnak neki, így inkább kétszeres hálát ér- I zett a öreg iránt. Nagyon boldog volt, hogy sikerült ez a dolog. Az öreg is így volt vele, ha eszébe jutott a lány meg ez a ' derék fiatalasszony. Nem vesz- ] tünk el, ha vannak ilyen fia- tálok — gondolta magában. Négy-öt nap múlva, amikor újra a virágokat öntözte, megjött Irénke. Most már Hetesi rontott ajtóstul a házba. — Na, mi jó van a lánnyal? Az asszonyka arcán végigfutott a fájdalom. — Jaj, Karcsi bácsi, én úgy szégyellem magam, de úgy.,* Már minden el volt intézve . « Együtt mentem el vele az orvoshoz a vizsgálatra, voltam az üzemben is, igazán olyan kedvesek és figyelmesek voltak.. -. Én olyan boldog voltam, hogy csoda ... Amikor azt mondta, hogy Pécsre kell mennie a munkakönyvéért, még fel is ruháztuk. Kapott egy pár selyemharisnyát, a szomszédasz- szonytól kombinét, én még útiköltséggel is elláttam... Es tudja, mi történt? . Nem is merem elmondani... Két nap múlva az utcán fogta el az erkölcsrendészet... Elhallgatott... A földet nézte, és zavarában a kavicsokat rugdalta. — Ne haragudjék rám, Karcsi bácsi, tudom, magának is nagyon kellemetlen... De még nekem milyen! Nem a selyemharisnya bánt, hanem úgy érzem, kifosztottak, visszaéltek a bizalmammal. De ebből egész életemre egyet megtanultam: soha senkiért jót nem állok, és a bizalmamat sem fecsérlem többé..; A Z ÖREG SZÓTLANUL ■S* HALLGATTA, megértette őt. Aztán, mintha nagyot szippantana a virágillatból, kihúzta magát, felegyenesedett és azt mondta Irénnek: — Sohase bánd, te jót akartál.., Ö többet veszített, mert magamagát csalta meg... Es amíg öntözgette a soksok virágot, azon gondolkodott, vajon Erzsit, ezt a valamikor illatos virágot, ki csalta meg és csapta be, ki mutatta neki a példát, hogy ő is így tegyen, így csaljon, így csapjon be másokat, így üssön vissza, így sebezzen meg szíveket, így lohassza a bizalmat az emberek között. És azon is elgondolkodott, miért van az úgy, hogy nemcsak a jó, hanem a rossz is hatványozódik a társadalomban? CSÁKVÁRI JÁNOS
