Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-17 / 115. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1358. május JT. Példásan végzi munkáját a háesi legeltetési bizoltnág ' Lengyeltótiból jövet, a sar­jadó füves erdei csapáson, amint az utolsó fákat elhagy­juk, már messriröl elénk tű­nik egy újonnan épült csere­pes, beton aljazató kulkorica- góré, mintegy vidáman kö­szöntve az arra járókat. Ti&ztaeág, rend Valóban nemírég épült, hi­szen alig egy esztendeje töltöt­ték meg először a bécsi legel­tetési bizottság vezetői. Ez a rendezett, itászta udvar a falu állattenyésztésének központja a legeltetési bizottság jóvoltá­ból. A frissen meszelt falaik között jó húsban lévő bilkák kénődznek csendben, s aki az »étlapra-« kíváncsi, elolvashat­ja az ajtó belső falán. Az év minden szálkában, aszerint, hogy mit etetnek az apaálla­tokkal, pontosan kiszámították, írásban is 'kifüggesztették a takarmányszabványt. Két jó eredménye van ennek a mód­szernek, egyrészt az állatgon­dozók rendszeresen, pontosan, a létfenntartásnak és súlygya­rapodásnak megfelelően etet­nék, másrészt ellenőrzés szem­pontjából is jó, hogy könnyen meg lehet állapítani, mennyi abrak került az etető-jászolba. Ami első pillantásra meg­ragadja az ember figyelmét a rendezettségen, tisztaságon kí­vül, az a gondosság. Minden ajtón, ahol takar­mányt, abrakot tárolnak, lakat van, mégpedig nem is akármi­lyen, hanem kettős lakat. Há- cson, legalábbis a legeltetési bizottságnál megbecsülik és védik a közvagyont. Nézegetés közben gyors já­rású, vidám tekintetű, ősz pa­rasztember tér be a portára, Kovács Lajos, a legeltetési bi­zottság elnöke. Elmondja, hogy a községben nagy múlt­ja vaui a saairvasimariha.tenyész- tésnek, a lakosság jó része már a felszabadulás előtt is foglal­kozott törzskönyvezett állatok tartásával. Érthető, hogy ilyen állományhoz jó apaállatok kel­lettek, ezért a bácsi ak régtől fogva kényesek a jó bikára. Ezért van nagy jelentősége a legeltetési bizottság jó mun­kájának is. Nehéz út vezetett •azonban idáig. A régi bizott­sági tagok nem fordítottak elég gondot a gazdálkodásra, emiatt a télutóban már takar­mányuk sem volt, úgy kellett nehéz pénzért vásárolni a szé­nát és az abrakot. Bezzeg más­ként van most! Alig néhány hete adtak el mintegy 50 má­zsa burgonyát, takarmányré­A MIT PEDAGÓGUSAINKNAK SOSE LEHET ÉS NEM IS SZABAD ELFELEJTENIÜK ÍRÁSOK SORAKOZNAK ! csak az tudja igazán értékel- -t miattam Tvróiir ni, aki átélte a múltban a pát, abrakot. A góréban vi­dáman mosolyog az arany­sárga kukorica, s a padlásge­renda bánatosan sóhajtozik az árpa, zab súlya alatt. A 13 hold szántó és öt hold rét gondos kezeléssel bőséges ter­mést ad. Módszeres gazdálkodás Van is gond elég, hisz a módszeres gazdálkodásnál már a vetésforgó összeállítása is elég nehézséget jelent. Erről a délutáni órákban győződtem j szát, a szinte szolgai sorsot, meg, amikor Apáti Ferenc me- j ami a pedagógus számára ju- j a »nemzet napszámosává zőgazdasági felügyelő és Ki­rály bácsi vitáját hallgattam csak egy pedagógus személyes keserűségét tartalmazták ez írások? Nem — sok ezer pe­dagógusét Tudjuk, a felszabadulás óta eltelt tizenhárom esztendő alatt egész népünk életével egyetemben óriási mértékben megváltozott a pedagógusok előttem. Mély benyo­mást keltő írások. Borzongás nélkül nem lehet olvasni őket. Keserűséget tartalmazó szavak jelenítik meg a pedagógusok múltbeli életét, sorsát. Egyes szám első személyében szól mindegyik, de valójában ezrek nevében beszélnek. Megrendí­tő szavakkal mondják el a pe­dagógusok múltbeli megaláz­tatásait: az embertelen haj­arról, mésziszapot vagy mész­kőport szórjanak-e ki az egyik mészszegény talajra. A legel­tetési bizottság még ;a tél "be­állta előtt 60 mázsa szuper­foszfátot szórt ki a szántó­földre, hogy a dús termést elősegítse. A bizottság nem részesen munkáltatja föld­jeit, hanem saját maga szán­tatja traktorral, mert így ol­csóbb, arattatja géppel, mert így jobb, s több termény ke­rül az apaállatoknak. Kisebb-nagyobb. terveik is vannak. Szép, hústartó ka­nokkal büszkélkedhetnek, amelyek éppen hogy csak el­férnek az eredetileg is szűkre szabott ólakban. Át kellene azokat építeni. Anyag lenne is hozzá, csak pénzszű­kében van a bizottság. Idén ihegaláztatások sorozatát, éve­kig járt könyörögni, meg­alázkodni a VKM-be Herte- lendy főtanácsos »úr«-hoz, hogy legalább ígéretet kap­jon; állástalansága idején el­fogadta a szellemi szükség­munkát — ha kapott —, s vég­re révbe jutva tűrte a meg­aláztatást, amely jellemzője és velejárója volt a rendszer is­kolapolitikájának, és valóban tet­tott akár egyházi, akár állami I te a tanítót. A megalázásban iskolákban tanított. Vajon' élen járt a klérus, mint az ' uralkodó osztály függvénye, és munkája nyomán teljessé vált az a szellemi gúzs, amely szorította és elnyomás alatt tös-pusztai tanító is, akinek Bogyay Ferenc földbirtokos, is­kolaszéki elnök nyílt értekez­leten mondotta: »... ezeknek a rongyoknak minden jól van, amíg az állást el nem nyerik, megválasztják meg, hogy az iskolaszék mit s ho­gyan tegyen...« Tűrték a tanítók a függő­séget, az alárendeltségi vi­szonyt, amely megkezdődött | s amikor már 1 őket, akkor ők szabják derítette fel, hogy a birtokos bérlők adóelmaradása miatt nyomorog a tanító, és a leg­nagyobb adófizető alanyok — a földbirtokosok — jólét­ben, a tanító megszolgált két­évi 1631 pengő bérével a zse­bükben mit sem törődnek a »nemzet napszámosával«. JPTÁNY TANÍTÓ JUTOTT EHHEZ HASONLÓ SORSRA, hánynak nem volt elég a kapott államsegély sem saját élelmezésére, és ezért tartotta évszázadokon át a pe- ; mi fizetünk, mi rendelkezünk mar a választási aktusnál, - vált sorkosztossá; s megaíáz- amelyen sokszor nyolcvanan-1 százan is részt vettek, s amelyhez a múlt iskolafenn­tartói oly görcsösen ragasz­kodtak, hiszen már ott tud­tára adták a »mesternek«, hogy »mi választottuk meg, dagógust. 7VTEMCSAK a pedagógus ’ pályát Somogybán kez­dő Gárdonyi lakott alacsony, élete is. Sikerekben gazdag elhanyagolt földes szobában, évek állnak mögöttünk. Az elért sikerek és eredmények teszik szükségessé, hogy időn­ként — de különösen most, az 1 diiledező j iskolák államosításának ti- j zedik évfordulója alkalmával ! j rövid visszapillantást te- j levéltárak mázsaszámra eteS gyünk múlt életünkre, hogy azt összehasonlíthassuk a je­lennel. Visszapillantunk, hogy ne már *a járás? tanácsT sem * tud - hon?ályosuljon el a rossz em- j hogy a tanító által jogosan kö- támogatást nyújtani részükre ^kű múlt, hogy jelen életünk vételt etsv szoba iár-e neki A fényében nagyobb lendülettel hisz sokaknak volt osztályré­szük a jól berendezett, fényes paróchiák melletti elhanyagolt, tanítólak, amelyért sokszor késhegyig menő har­cot kellett vívni. Az irattárak, el­fekvő anyagából kiemelt ira­tokból is kitűnik e harc, hi­szen az iharosi plébános is a tanfelügyelőtől kér döntést, Azonban egy kis találékony­sággal akár teljesen saját erő­vel is el lehet végezni ezt a munkát, főként, ha az állat­tartó gazdák is segítenek. Távolabbi tervük a törzskönyvi ellenőrzés be­vezetése. Régebben njmlc-tíz gazdának volt törzskönyvezett tehene, amely több és jobb, zsírosabb tejet adott, főként magasabb áron kelt el a pia­con. Ma ez nincs, mert elma­radt a törzskönyvi ellenőrzés. A községi tanács is hibás eb­ben, mivel eddig nem támogat­ta eléggé a gazdák kérelmét. Nem mindegy a háesi állatte­nyésztő gazdáknak, hogy tud- nak-e jó minőségű, törzsköny­vezett állományt tartani vagy sem. De nem mindegy egész népgazdaságunknak sem, hogy állatállományunk minősége és mennyisége mikor lesz kielé­gítő. Szép és példamutató a háesi legeltetési bizottság munkája, s azt hiszem, nem­csak a környező Kisberény, Gyugy községek dolgozó pa­rasztjai vehetnek példát mun­kájukról. . i RUDA GYULA sarkalljon bennünket új ered­mények, új győzelmek elérésé­re. A pedagógusok élete, mun­kája igen alkalmas az össze­hasonlításra, mert élő anya? áll rendelkezésünkre. Mun­kánk ‘gyümölcsét évek érle­lik. Kultúrnemzet lettünk. Né­pünk kultúrája munkánk fok­mérője. Vezetőink több alka­vetelt egy szoba jár-e neki. A tanfelügyelő szóbeli válasza: »Méltányos, hogy megadják, de a tanító ezt nem követel­heti.-« Nemcsak Gárdonyi iskola­széki elnöke szabályozta a közte és a tanító közötti vi­szonyt, nemcsak Gárdonyihoz hangzott el az iskolaszéki el­nök szájából, hogy »... az is­kolában én vagyok az úr...«, hanem sokakhoz. Sokakban éb­lommal elmondották, hogy a i redt az a gondolat, amit Gár- tizenhárom év alatt a,z ország- : donyi kimondott: ».. .olyan építő munkából a pedagógusok | iskolában, ahol a pap az úr, is derekasan részt vállaltak, I nem tanítok...«, de nem mér­és jó munkát végeztek.: ték kimondani, tűrték a meg- Sok és komoly feladatot oldot­tak meg eredménnyel. Hogy a jelent megértsük és helyesen értékeljük, vessünk visszapillantást az elmúlt rendszer »néptanítója« éle­tére, munkájára. A jelent 'aláztatást, hallgattak, mert féltek a munkanélküliségtől, a1 »pedagógus tartaléksereg­től«. El kellett hallgatniuk az iskolafenntartóktól a megalá­zó, rágalmazó megjegyzéseket, ahogy elhallgatta azt a kür­Megnfüt a Megyei Könyvtár dlaSilm-tára A kaposvári Megyei Könyv­tár az ismeretterjesztő munka elősegítéséire mintegy 500 da­rabból álló modern diaíilim- gyűjiteményéveü, amelyet az érdeklődésnek megfelelően gyarapít, megkezdte a filmek Mari néném — Bizony sokáig elesett, szerencsétlen kis ember volt az én Maii néném. Egye­dül étt a szülői ház­ban, mert az öregek már 1345 előtt elhal­tak, a testvérek pedig mind kirepültek már jóval előbb a családi fészekből. Ki benŐMÜlt valahova, ki a fin házához költö­zött esküvő után, né- hán» meg a kas falu­tól távol eső vala­melyik városban te­lepedett meg. Mari meg, az idős lány, akt nem ment soha férjhez, egyedül él­degélt. Az öccsök, bú­gok, akiket növeke­désük szerint évekig hurcolt a hátán — ami abban is gör­bült meg oly igen —, csak nagy ritkán lá­togatták meg. Ilyen­kor röviden érdek­lődtek hogyléte fe­lől, hoztak neki egy kis cukrot, kávét (»legalább ezért ne kelljen pénzt kiad­nia«), a tehetősebbek meg egy-egy nagy­kendőt vagy szoknyá­ra való anyagot, é: máris mentek to­vább, hogy aztán megint néhány esz­tendő múlva térje­nek vissza egy kurta megpihenésnyi idő­re. Mari néném az egyedüllét napjait azzal töltötte el, hogy csirkéket nevelt, meg az erdőre járt. A csirkéket azért gondozta oly nagy szeretettel, mert ami­kor már rántanivaló- vá növekedtek, vagy elkezdtek tojni, bevi- hette őket vagy to­jásaikat a piacra el­adni. Az így szerzett kis pénzecskék fe­dezték aztán nagy szűkösen azokat a ki­adásokat, amik még egy magános ember­nél is elkerülhetetle­nek. Az erdőre rozsé­ért járt az idős néne. Már kora tavasszal elkezdte gyűjtögetni a következő télire való tüzelőt, nehogy segítséget kelljen kérni valamelyik kö­zelben lakó testvér­től. Mert ki tudja, máért, bizony ezek nem szívesen tesznek semmit neki. Még azért az egy hold kis kukoricái óidért is úgy kell könyörögni, hogy műveljék meg neki, kapálják meg a csirkéknek való ele- séget adó növényt, mert az 6 dereka már nem bírja. Pe­dig a kukoricára iga­zán nagy szüksége van, mert (nem lesz másképpen eladniva- ló csirke meg tojás, és nem lesz pénze se. Ezért aztán én ma­gam nem is csodál­koztam — annál job­ban a testvérek —■, amikor meghallot­tam, hogy bizony Mari ménem egy szép napon, a falu új szövetkezetének megalakulása után nem sokkal, gondo­san bezárta a szülői házat, és lassan el­sétált a tsz irodájá­hoz. Odaállt az elnök elé és felajánlotta egy hold kukoriea- földjét meg csirke­nevelő tudományát, ha beveszik tagnak. Az elnök ötölt-ha- tolt, »nem akarunk mi még baromfine­veléssel foglalkoz­ni« — mondta. Erre Mari néném szénen leült, papírt tetetett az elnök elé, ceruzát fogatott kezébe, és elkezdte mondani: régóta foglalkozik már csirkeneveléssel, s szabad estéin azt számítgatta, ha egy kicsivel több elesé- get tudna termelni, ha néhány tucattal több tojást tudna a kotlák alá tenni, mit jelentene az neki pénzben. Hát most (essék. Számítsa csak ki az elnök, hogy rá­fizetne-e a szövetke­zet, ha foglalkozna kisállattenyésztéssel. Nem hagyta magát addig, míg a tsz veze­tőit meg nem győzte. És sikerült. Ma már egy sereg apró, sárga csőrű jószág körül foglalatoskodik egész nap és nagyon elége­dett. Még azt sem bánja már, hogy va­lamikor olyan na­gyon magára hagy­ták a testvérek. Itt jól érzi magát, bol- j dog, mert megbecsü­lik tudását, szorgal­mát, és mindenki ( úgy szólítja sok sze- nagyatádi re tettel, hogy: ked­ves Mari "éeérn... (Weidinger) kölcsönzését. A gondosan ösz- szeválogatott diafilim anyag szépirodalmi, ismeretterjesztő, műszaki, mezőgazdasági, poli­tikai témájú filmeken kívül sok színes mesefilmet is tartal­maz. Diafilmet kölcsönözhetnek városunk lakóin kívül a ka­posvári járás és Kaposvár vá­ros művelődésügyi intézmé­nyei: iskolák, szakkörök, mű­velődési otthonok, üzenni szak­szervezeti 'bizottságok stíb. A diaflllmtár tagsági díja évi 3 forint. A kölcsönzés díja fil­memként heti 1 forint. Megyéink egyéb területén az illetékes járási könyvtárak végzik a diafibn-kölcsöinzésit. Takarékos iskolák A kapospulai kis létszámú iskola pajtásai megyeszerte a legtakarékosabb gyermekek. Március végéig olyan kitartó­an gyűjtötték felesleges feri rintjaikat, hogy egy-egy gyer­mek 425,72 forintos megtakarí­tással dicsekedhet. Eredmé­nyük országszerte is dicsére­tes, de különösen kitűnik a Somogy megyei átlagból, ahol az egyes iskolák lényegesen kevesebb pénzt tettek félre a nyári kirándulásra. így példá­ul Fazekasdencsen 116,06, Te- rebezd-pusztán 90,17, Rinya- besenyőn 89,70 forint az egy főre eső megtakarítás. A közép létszámú iskolák csoportjában a zákánytelepiek jeleskednek^ nálukj egy-egy növendék 64,81 forintért vá­sárolt iskolai takarékbélyeget. Ordacsehi!) 53,30, Láboduii 45,40, Ságváron 46,85 forintos megtakarítása van egy-egy pajtásnak. A nagy létszámú iskolák kö­zött kettő érdeme] említést: a központi iskola 41,44 és a kaposvári Vörös­hadsereg úti iskola 33 65 forin­tos egyéni megtakarítással, feletted.« Szemébe mondták egyik munkában, becsületben öregedő tanítónak is a földbir­tokos iskolaszéki tagok: »... éppen olyan cselédünk, mint a többi alkalmazott... majd megmutatjuk, hogy nem kodva járt naponta más-más házhoz, égő pírral az arcán tu- \ domásul véve, hogy kegyelem­kenyéren él, amelyet bármi­kor megvonhatnak tőle. »A nemzet napszámosának« lealacsonyító értékelését mu­tatják azok a díjlevelek, ame­lyek a tanító kötelességét és fizetését tartalmazták. Ezek az iskolaszék diktálta szer­ződések ma már csak érdekes­ségek, de a múltban szomorú valóságként jelentkeztek min­den keservükkel együtt a lesz a pusztán tanító... uniint m®Svalasttott tamtonal^^ megválasztottuk, úgy kis is ' dobjuk... ZENNEK beszéltek A rinyaújlaki református ta- i nítóhoz hasonlóan hányán TTTDATÄRATST várták> h°gy a telkes gazdák- a tanítóval ItÓ1 meSkaPÍák az egy «én«« akit a tartatokból álló iskola- 25 font ’ót> a 14_15 kg fagy. sifek csak jött ment, nincstelen ; gyút. Hányán várták, hogy a idegennek tekintett, s mun- díjövéiben megállapított »sza- kaja ellenértékéként közada- kozásból csak annyit adtak ! össze részére, hogy éhen ne halljon. Sok esetben azonban azzal sem törődtek, ha éhen- hal. Bizonyítékul álljon itt Tarr Mária Homokszentgvörgy Marietta-pusztai alábbi levele: tanítónő Np,gyméltóságú Miniszter Ur, Kegyelmes XJraml Rettenetesen nyomasztó nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak. A Marietta-pusz­tai róm. kát. hitközség által fenntartott felekezeti isko­lában uralkodó lehetetlen állapotokról óhajtok Nagy­méltóságodnak beszámolni azon alázatos kéréssel, hogy a szükséges intézkedést megtenni szíveskedjék. Fizetésemet a hitközség 1931 október hótól kezdődő- en nem folyósította az isko­laadó behajthatatlansága miatt. Ezen idő alatt a gaz­dasági nyomor közepette jó akarattal, a szó szoros ér­telmében küszködve, a leg­nagyobb nélkülözéssel köte­lességemnek eleget tettem. A legprimitívebb életszük­ségletemet értékeim eladá­sával elégítettem, ki, jelen­leg mindenből kifogyva, fi­zetés nélkül, a nélkülözés miatt agyonsanyargatva, megbetegedve, felelősségtel­jes kötelességemnek nem tu­dok eleget tenni mindaddig, amíg legalább a fizetésem kézhezvételével a létmini­mum ismét nem biztosítíatik. Kenyér nélkül, lerongyo­lódva, valósággal gúny tár­gyává válók a pusztának, ahová kötelességem állí­tott, mert hisz cipő nélkül, ruha nélkül még az iskolába sem mehetek tanítványaim közé anélkül, hogy a leg­kisebbiktől a legnagyobbik gyermek lealázó ‘suttogásá­nak ki ne tegyem magam. Az iskolát pedig a leg­nagyobb balkanizmus jel­lemzi. .. Kréta, tinta, hala­dási napló egyaránt hiány­zik, melyeket most már ma­gam sem vehetek meg hi­hetetlen nyomorom miatt. XJgy személyem, valamint az iskola körüli panaszokra vonatkozóan felettes hatósá­gaimat ismételten megke­restem, azonban eredmény­telenül immár két éven ke­resztül. .. Ismét hangsúlyo­bad akarat« szerint adott bort (nohát) meghozzák a szőlős­gazdák. Hány díjlevél rögzí­tette le a somogycsicsóihoz hasonlóan: »...a harango­zásért a tanítónak évi húsz forint jár, >a vasárnapi taka­rításért 12 Ft...« S bizonyára nemcsak a Márcadó-pusztai díj levél rögzítette le: »... tar­tozik a tanító a szokásos déU és esti harangozást elvégezni és a halottakra is harangoz­ni, amelyért a tanító 10 kraj­cárt, ha pedig duplán haran­goz, 20 krajcár fizetést kap ... téli időszakra minden ta­nuló után 10 krajcárt. A papi kiszolgáltatottságot nemcsak a szabadi kántor-ta­nító díjlevele mutatja, mert mindegyikben szerepelt! »... köteles> a plébános-isko­laigazgató iránt kellő tisztelet­tel viseltetni, annak hivatal- béli intézkedéseihez készsége­sen alkalmazkodni, és min­denkit érdeme szerint megbe­csülni. i. a betegek gyóntatá­sánál segédkezni... kántor-ta­nítói hivatalától a plébános- igazgató előleges tudta és beleegyezése nélkül nem tá- vozhatik...« Pár kiragadott díjlevői és ügyirat, elfekvő levelek a múltból, s mily mély benyo­mást keltő írások ezek, ame­lyek bizonyítják a pedagógus múltbeli megaláztatásait, azt a szolgai sorsat, ami a számá­ra jutott akár egyháza, akár állami iskolában. »Az étet alágyűrtje.it a ta­nító a legrababb magyar...« —* mondta Ady Endre a pedagó­gusról. Nem is vélekedhetett másként, hiszen nemcsak az ő korában, hanem előtte és utána is — egészen a felsza­badulásig rab volit a magyar pedagógus. Kiszolgáltatottja volt az uralkodó osztály ké- nye-kedvének. Ha egyházi is­kolában tanított, a pap és a kulákokból álló iskolaszék, vagy presbitérium szolgálója volt, ha meg állami Iskolában volt állása, a jegyző basás- kodott felette és az elérhetet­len magasságban trónoló tan­ügyigazgatás urai. Sose lehet és nem is szabad elfelejteni mindezeket, mert csak ezzel teljes a mérték a múlt és a jelen közötti fcü- lönk'teg megértéséhez. U'SAK EZEK TUD AT A- BAN elevenedik fel előttünk, hogy a múltban a tanítót és tanárt csak a mun­kások, parasztok, a dolgozó emberek értették meg, csak zom, hogy eredménytelen j ők tisztelték bennük a tudás volt az összes közigazgatási fórum előtti panasztétel, és nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak orvoslásért u Nagyméltóságodhoz ese­dezik meghallgatásért és terjesztőit, s 1945 után ok hozták meg azt a nagymérvű változást, amely az iskolák ál­lamosítása után teljesedett be még nagyobb mértékben a pe­dagógus-sorsban a múlthoz ké­pest, amelynek eredményeként kérésénél} teljesítéséért j mind több tanító és tanár Nagyméltóságod legaláza­tosabb szolgája: Marietta-puszta, 1933. áp­rilis 18-án Tarr Mária, tanítónő Két év múlva hosszú huza vona után: p’ébános, közigaz gnfási bizottság, mmiszter I közötti levélváltás is csak aztt mondja: »Az én életem a né­pé. az iskoláé. Mennél többet kér belőlem, erőmből és ké~ nesséeemből az {«Vola és ia «ép, annál boldogabban dol­_'o7om. Nem fáradok e1 ebben •> munkában. Vmber lettem, akit megbe»"’"’1—'" .« KOCSIS

Next

/
Thumbnails
Contents