Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-10 / 109. szám

/ AKTOM» __. IllfcSHIl '4MWi • «Wíi' \V pidüff Ifsii A televíziós rádiózás kérdéseiről (ii) A múlt heti rovatunkban ismertettük azcJk&t az elméb lets megfontolásokat, melyeik a televíziós rádiózást lehetővé teszik. Vizsgáljuk most meg azt, hogy állunk mindennek a gyakorlatával, milyen lehető­ségek alakultak ki nálunk — elsősorban Kaposvárott — a vétellel kapcsolatban. Egyet rögtön az elején meg kell ál­lapítani: Kaposvárott, a város Ennyit a budapesti vételről. Talán egyesek számára nem érdektelen, hogy megyénkben alkalom nyílik külföldi vételre is. Több ízben jó képminőséggel sikerült venni az osztrák te­levízió gráci adóállomását, sőt egy alkalommal még a bratis­Televízlós rádiókés; ülők mHi >dés közben Kaposvárott. Gyermekműsor és nézője, (foto: Pu ká«.) pontjain, magasabban fekvő de másutt is a budapesti televízió műsora vehető. Hosszú kísérletezés után sike­rült kialakítani azokat a kö­rülményeket, melyek a lehető logoptimálisaibb képminőséget szolgáltatják. Igaz, teljesen za­varmentes képről nem beszél­hetünk, mert a bennünket Budapesttől elválasztó hatal­mas távolság a televíziós hul­lámokat erősen legyengíti, és a helyi zavarforrások erősen érvényesülni tudnak mellette. Zavarnak az autók gyújtó- gyertyái által kisugárzott je­lek (bár ezek a képet legtöbb­ször nem teszik tönkre), és zavart okoznak az orvosi te­rápiában használt diatermiás készülékek, melyek egyike- másika az adóval egyező hul­lámhosszon sugároz. Minden­nek ellenére ma mér elmond­hatjuk, hogy a képminőség a fentiek figyelembevételével a legtöbb esetben igen jó, az es­ti adások zömében pedig tel­jesen kifogástalan. Az. ilyen vétel eléréséhez nagy teljesít­ményű, magasra épített kettős antennára van szükség és ter­mészetesen jó minőségű ké­szülékre. Ma Magyarországon már többféle készüléket gyár­tanak, ezek közül csak az AT 501-es a megfelelő, és itt is az ia tapasztalatunk, hogy még a gyári új készülékeiket is újó­lag be kell állítani, hogy a távolsági vételnek megfelelje­nek. Egészen pontosan nem tér­képeztük fel városunk terüle­tét vételi szempontból, tapasz­talataink mégis vannak. Álta­lánosságban elmondható, hogy a vételi szempontból a Sza­badság park körüli magasab­ban fekvő részek a legjobbak, de elég magas antennával a mélyebb részeken is kielégítő a vétel. Bizonyítja ezt az ÉDOSZ ku ltúrotthoriban vég­zett kísérlet és a belvárosban, a Villamossági Boltban elért vétel. Meglepő, hogy ez utób­bi esetben az autók által ki­sugárzott zavarok • nem érvé­nyesültek olyan erősen, ahogy azt várni lehetett volna. Nin­csenek még tapasztalataink a város legmélyebb részét jelen­tő állcmáskömyék és a Dom- nerváros vételi viszonyaival kapcsolatban. lávái televíziót is vettük. El­gondolható, hogy a gráci vé­tel a megye nyugati részén lé­nyegesen jobb, esetleg meg is haladja a budapesti lehetősé­geket. Tekintve azonban, hogy a külföldi vételit lehetővé tevő többcsatornás készülék még nem került piacra, erről a kér­désről ma korai beszélni. Felmerül a kérdés, hogy va­jon lényegesen fognak-e ja­vulni a vételi körülmények a kanizsa?), valószínű leg kisebb energiákkal fognak működni, semhogy városunk vételi vi­szonyain sokat javíthatnának, így egyelőre bizonnyal marad­nak a mostani lehetőségek, ta­lán azzal a különbséggel, hogy idővel a zavarok csökkenthe­tők lesznek. összefoglalásul elmondhat­juk. hogy a budapesti televízió vételét városunkban megol­dottnak tekinthetjük. A nagy távolság ellenére a kapott kép minősé­gileg is kielégítő. Igaz, egyelőre a televízió nem olcsó mulatság, de bőségesen kárpótol a kiadásokért az, hogy távoli részesei lehetünk egy-agy nagyszerű színházi előadásnak, sporteseménynek. A leninigrádi balettkar előadá­sa olyan élményt jelentett minden közvetlen és televíziós ".’v.crr'v, mrlv feledteti a sok fcárpótól az anya- r\ ri:fvv?rf-*..'-rt. v> i ez-'‘or szeret­rí'k vr ,-t moiodc.ni ' írfe­leinket m» ■■■■•' ■ ■ a tá.mo- r.ai.l. ík: az Mérvéi defmi ■V.ái'rl.jfinak. a C'.ikoa> j ic--. -v ;t- • '• < .'nk, az In- aatürtTke-vdő VáBalednek, a Táncsics Gimnázium óg„\ igató­ságának és mindazoknak, okik sokszor saját kezük műn- j kajával járultak hozzá mun- | kÁrtkfioz. Segítségeik hozzájá­rult az eredményhez. Jskó András, a TTIT szaiktitkáira Jegesi Lajos, a RAVEL megyei klrandeltsé- j gének vezetője. 4 háromdimenziós hang Angol hanglemezgyárosok sztereofonikus, azaz háromdi­menziós hanghatású hangle­mezeket hozlak a piacra. Ezek a hanglemezek azt a hatást keltik, mintha a zene a szoba különböző pontjairól hangoz­nék fel. Ezt a hanghatást a filmgyártásban már alkalmaz­zák, de most be akarják ve­zetni a rádióadásnál is. A sztereofonikus adások azt az illúziót ébresztik, mintha a hallgató a hangversenyterem­ben ülne. A B. B. C. első or­szágos sztereofonikus rádió­adását május 11. és 17-e kö­zött fogja sugározni. A vétel­hez két készülék: két rádió- készülék, vagy egy rádió és egy televíziós készülék szük­séges. A készülékeket egy­mástól körülbelül 180 cm-re kell elhelyezni és a hallgató­nak a két készülék között bi­zonyos távolságban kell he­lyet foglalnia. A háromdimenziós hangle­mez ára .nem sokká’ le-« drá­gább a mikrobarázdás lemez ár ár - i 30—40 millió forma kén a M'xikói-öbölben A Mexikói-öbölben körülbe­lül 10 kilométerre a parttól olajkutató fúrás közben jelen­éi OiUOSStlg hipertónia eVen Doktor R, W. Wilkins bostoni orvos »chlorthiazid« nevű új orvoi ---.got kí-'órletezetit ki ma­gas vérnyomás ellen. A szert most próbálják ki Boston és Washington klinikáin. Az eredmények sokat igéinek, mi-' vei az orvosság makacs ese­teknél is hatékonyabbnak bi­zonyul, mint más szerek, vagy a műtéti beavatkozás. A ; chlorthiazid.nak még az az elő­nye is megvan, hogy csak közeljövőben? Sajnos erre leg- { tős kéntelepet fedeztek fel. A azokra a betegekre hat, akik jobb tudomásunk szerint is kántelep kiterjedését néhány- j valóban hipertóniában szén­ásak nemmel felelhetünk. Az országot behálózó erősítő há­lózat terveiben Kaposvár nem szerepel, és a környezetünkben felállítandó relék (Pécs, Nagy­olyan tulajdonság ez, száz acre-ra (1 acre — 4047 i méter), vastagságát mintegy j j" > ---» 60 méterre becsülik, ami körül- b^aiyos korulmmydk-belül 30—40 millió tonna kén készletet jelent. között fontos útmutatásokkal szolgál az örvösök számára. LÓCZY ISTVÁN: A Balaton rövid története E z a hatalmasan fejlett fürdőkultúra a társadalom történetének évszázadai alatt eleinte lassan, majd egyre közelebb a mához mind gyorsabb és egyre nagyobb arányokban fejlődött:. A Balatonról szóló tudományosan fel­dolgozott anyag azonban igen fiatal múltra tekint vissza, bár a kutatás sokrétű volt, összekapcsolta a tudomány majdnem minden területét. Azonban a későbbi, szélesebb körű, egyre alaposabb megismerésen tv.l már régen ismert volt a Ba­laton. Lapozzuk fel a történelmet, és elevenítsük meg * múltat. Már a legrégibb adatunk is igen sokat mond e táj őstör­ténetéről. Ugyanis régészeink Siófoktól délre, Ságváron buk­kantak ásatásaik folyamán egy kb. 15 ezer éves leletre, mely­ből egy tűzhelyet és körülötte lévő tarándszarvas-, mammut- és őslócscmtokat, valamint megszenesedestt fenyőágakat is ástak ki, ami bizonyítéka annak, hogy Magyarországon nem volt jégtakaró. A földtörténeti negyedkori keit részre osztjuk: a napjain­kat is magában foglaló holocén (jelenkor) és az azt megelőző jégkorszakra (pleisztocén). A negyedkor kb. egymillió évig tartott, és ennek nagyobb része a jégkorszakra esik. A ple­isztocén végén találjuk meg az embert ezen a tájon, mert Magyarországot nem borította jégtakaró, amely Lengyelor­szág közepéig, az úgynevezett ősfolyamvölgyekig terjedt. Így érthető, hogy Magyarorszá,g alkalmas volt emberi település­re. A felszíntől öt méter mélyen elhelyezkedő lelet arról ta­núskodik, hogy Magyarország a periglaciális területhez tar­tozott és az ilyen területre jellemző a löszképződés, hogy c.z ősember itt még vadászattal foglalkozott, hogy az éghajlat hűvös volt. Az utóbbi bizonyságul szolgál a leletben talált el­szenesedett fenyőág is. A későbbi leletek már a tó partján halászó emberről ta­núskodnak. A balatonföldvári vapy tihanyi földvár-építkezés ma is látható nyomai olyan adatok., amelyek egy későbbi korban ide vándoroltak emlékeit őrzik. Majd i. e. a 4. sző- zndbar jelennek meg itt a kelték, akik már ismerték a vasat, agy ármunkájukhoz forgó korongokat alkalmaztak, földet müveitek, állatot tenyésztettek. ésőbb a római császárok birodalmuk határát a Dvva vonaláig töliák ki (Augustus, Trajámis) és a Dunántúlt Pannónia néven a római birodalomhoz csatol­ják. A festői környezetben elterülő Balatont Lacus Pelsó- vak (Pelsó-tó) nevezik el. Rabszolgamunkával hatalmas építkezésekhez kezdenek. A Balaton mentén ekkor épült a tó északt partján az Óbudát az Adriával összekötő Nagyvá­zsonyi fennsík, Tapolcai medence, a Keszthely vonalában ve­zető út. — A tó déli partján, a mocsaras somogyi partokat kerülgette a másik út. A rómaiak a tó szépségének és ter­mészeti adottságainak megfelelően, főleg a tó északi part­jára települtek, ami részben az előbb említettekből is ért­hető, de azzal is magyarázható, hogy az északi parton már akkor is meglévő termálforrások vonzották a települőket. Itt a föhlet művelő rómaiak földjeikre téglából, cseréppel fe­dett házakat un. villákat építettek és ezek falait freskók, padlózatát díszes mozaik borította. A villáknak kényelmi berendezései is voltak: meleg vizes fürdőszobák, központi fű­tés. Mindezt viszont csak a gazdag rabszolgatulajdonosok él­vezték. Ugyancsak a rómaiak honosították meg a szőlőmű­velést, amit a leletek között talált boroskancsók, boros- kupák is bizonyítanak. Az egyikre ez van rávésve »Da bi­bére« — adj inni. (Folytatjuk.) K Az ember nagyon sok min­dent köszönhet az erdőnek, de mindenkor nagyon hálát­lanul bánt vele. Kíméletlenül irtotta, sokszor olt nélkül, sokszor kényelemből vagy pillanatnyi haszonhajhászás- ból és ennek az lett a vége, hogy világszerte későn esz­mélt-alt rá arra a veszedelem­re, a.mi az erdők kiirtásából szármázik az egész civilizáció­ra. A fa volt a kunyhót, -házat, csónakot, hajót építő ember egyetlen komoly nyersanyaga, s az erdő nyújtott védelmet is számára, ha az ellenség üldöz­te. Az állattenyésztés kifejlődé­se nyomán a háziállatokat, fő­képpen a sertéseket is jó volt kihajtani az erdőbe. Másrészt pedig az állattenyésztés pusz­tította az erdőt, mert legelőre volt szüksége. Angliában és Spanyolországban a juhte­nyésztés miatt irtották nyakra- főre az erdőket, így lett kü­lönösen Anglia a világ legko- pá-ra-bb földje, ahol ugyan van­nak gyönyörű parkok, de az erdőt csak a meséből ismeri az ifjúság. Itt egyébként a vaskohászat és a hajóépítő® is hozzájárult az erdőirtáshoz, így már a XVIII. században észrevették a fenyegető bajt, s felhangzott a panasz, hogy katasztrófa fenyegeti a világot az erdők kiirtása miatt. Uj tudomány született meg, az erdészet, mely egyrészt meg­vizsgálta, milyen következmé­nyei vannak a mértéktelen er­Ä a A* f / e o rai dőpusztításnak, másrészt igye­kezett megíaláLni az ellenszert. A tudósok és az egyszerű em­berek egyformán látták, hogy milyen bajok 'származhatnak az eidők pusztulásából; ela­padnak a források, he.gycsu- szamlásck keletkeznek, szá­razság, és jégverés teszi tönk­re a vetést a kopárrá tett vi­déken. Később rendszeres megfigyelések bizonyították, hogy az erdőnek alig van ha­tása az éghajlatra, bár magá­ban az erdőben mindig hűvö­sebb van, mint környékén. Eső sem esik több az erdőkre, mint -régebben gondolták, sőt a leveleikről az eső jó része elpárolog, mielőtt a talajba jutna. De a talajba jutott víz jobban és tovább megmarad, mint a sík földön, az erdő tudja tartalékolni magának a nedvességet. így azonban az­zal, hogy az erdő megköti a földet, megakadályozza a föld­csuszamlásokat, lavinák kép­ződését, meglassítja a hóolva­dást, egyenletesebbé teszi a folyók vízállását, elejét veszi a medrek elhomokosodásának. Hogy hova vezet az erdő kíméletlen irtása, Amerika példája mutatja meg legjobban. Észak-Amerika er­dőségei csaknem beláthatatla- nok voltak. Kanada területé­nek egynegyed részéit borítot­ta erdő, az Egyesült Álldimo- | gatni, hogy hol vágja ki a fát. kának 30 százalékát. Nem is | Ilyesmi természetesen csak az lehet csodálkozni azon, hogy Amerika csaknem fából épült fel. Házak, egész városok, hi­dak, sőt gyárkéményeik épül­teik fából, utcákat »»köveztek« fával, a mozdonyokat is fával fűtötték. Ha valahol mozdony szikrája felgyújtotta az erdőt, hatalmas erdőségek égtek le, a vasúttársaságok magukban nevettek, arra gondoltak, hogy az erdők helyén farmok fog­nak keletkezni, a farmok pe­dig utasokat és szálláuandó árut jelentenek. Nekünk sejtelmünk sem le­het az amerikai erdőtüzekről. Ha valahol kigyulladt egy er­dő, égett, égett sekszáz kilomé­teren keresztül, ahol ember »am lakott, mindaddig, míg valamely folyó, vagy más ter­mészeti akadály gátat nem ve­tett a pusztulásnak. Még 1908- ban is volt egy olyan erdőtűz, melynél 300 kilométer hosszú­ra nyúlt a tűzáradat, és száz­millió dollár kárt okozott. Az amerikai telepesek sokáig használták az ősember mód­szerét, aki nem tudott más módon erdőt irtani, hogy he­lyet csináljon legelőnek, szán­tóföldnek, minthogy felgyúj­totta. Európában hamarabb kez­dődött el az erdőgazdálkodás, melynek lényege az, hogy le­hetőleg ugyanannyi fát iksftl ültetni, amennyit elhasznál az ember, és gondosan megválo­államok feladata lehet, hi­szen évszázadokra előre kell gondolni, amit egyes ember nem igein szeret megtenni, mert nincs szíve azzal törőd­ni, hogy majd dédunokájának is legyen még erdeje, fája, és nem vállalkozik arra, hogy el­ültessen egy csemetét, és száz­ötven évig gondosan ápolja. A régiek semmivel sem törődtek, és most az a helyzet az Egye­sült Államokban, hágj» szinte az emberek szeme előtt alakul ki körülbelül húszmillió hek­tárnyi területen, Dakotán, Nebraskán, Kannáson, Ofcla- homán át egy kietlen sivatag, mely olyan lesz, mint a Sza­hara. Megindult ugyan a harc a természet ellen, máris ráköl­töttek néhány milliárd dollárt, hogy befásítsák a veszedelem­ben forgó területeket, de nem bizonyos a győzelem. Elképzelhetetlenül sok fa fogy el a földön, évente 168 milliárd köbméter, s ugyanakkor csuk 114 milliárd 'köbméternyi te­rem. Bizony szinte reménrt';- len.nek látszik az erdő jövője a leggondosabb erdővédelem mellett is. Súlyosbítja a bajo­kat az, hogy ahol van még bő­ségesen erdő, az a hely csak­nem hozzáférhetetlen. Ha arra gondolunk, hogy ma tulajdonképpen a fémek és a kőszén korszakát éljük, kicsit valószínűtlennek látszik, hogy mégis annyi fát fogyaszt el az emberiség. A fa klassz - kus felhasználása valóban ki­sebb arányú, mint régen, de annál több új fogyasztója tá­madt. Hatalmas mértékben pusztítja az erdőt például a sajtó, s az újságolvasóit lehet az erdők legveszedelmesebb kártevőjének nevezni. A ía egyébként főleg a cellulózé nyersanyagaként szerepel az iparban azonkívül, hogy még igen sok, nagyon fontos mel­lékterméke is van: faecet, fa­szesz, kátrány, faszén és ak­tív szén. A cellulóz további nyersanyag a film, lőgyapot, műselyem, celofán számára, és ebiből már sejthetjük,' mi­ért kell annyira könyörtele­nül irtani az. erdőt minden felé a világon. A világ cellulózter- melése évenként 25 millió tonna körül van, illetve volt a háború előtt. A világ eellu- lóztermeiéséből 6.5 millió ton­na kerül kivitelre, ami annak a jele, hogy a termelő orszá­gok nagyrészt maguk dolgoz­zák fel tovább a cellulózét. A papíripar nagyjában kéthar­mad részét használja fel a fa­cellulóznak, de mivel más nö­vényekből, azonfelül textil­hulladékokból is sok papíros ■készül, végeredményben a vi­lág papírtermelése 30 millió tonnára rúg. Sztrókay Kálmán (Részlet ajándéka« tatájából.) á TTIT e. előadási »»Erdők útmu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents