Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

Kedd, 1958. május 8. 2 SOMOGYI NÉPLAP MAXIMIILIEN ROBESPIERRE (Születésének 200. évfordulóján) ijazája középüle­TEIT még mindig dí­szíti a hármas jelszó, mely megrázta a vén Európát: Sza­badság, Egyenlőség, Testvéri­ség! Á köztársaság, amelyért Maximilien Robespierre élt és meghalt, még mindig megvan, és minden összeomlásból talp- caáliott. A Bastille-ostrom napja még mindig nemzeti ün­nep, hazájának kései íiai büszkén vallják ma is magu­kat a jakobinusok utódainak. Nem felejtették el Robespier- re-t, de ha visszatérne az élet­be, ha megjelenne a mai Fran­ciaországban, a »megveszteget­hetetlen«-! tüstént lefognák, megbélyegeznék, újból kivé­geznék, mert ez a köztársaság nem Robespierre köztársasága. Ennek a polgárai már csak bá­mulják Robespierret, tanulmá­nyozzák, de emlékét nem tisz­telik. Nem tisztelik már csak azért sem, mert megsértette a mai Franciaország egy élettör­vényét: demokrata volt, de nem liberális. A külvárosok proletámegye- deinek, a sans-culotteok-nak, a piaci kofáknak, a vásárcsarno­ki rongyos herkuleseknek, a szajnai hajósoknak, asztalo­soknak, gyapjútilolóknak, pé­keknek, szappanfőzőiknek, tí­mároknak és kőműveseknek akart egy ’■’■olyan világrendet, amely minden aljas, kegyetlen szenvedélyt megfékez, minden jótékony és nagyszerű szenve­délyt felébreszt; ahol a becs­vágy abban a kívánságba csúcsosodik ki, hogy jó hírnév­re tegyünk szert, és a hazái szolgáljuk; ahol a különbségek az egyenlőségből állnak elő; ahol a polgár fölött a törvény őre áll, a törvény őre fölött a nép, s a nép fölött az igazsá­gosság; ahol a haza minden egyéb jólétét biztosítja, s ahol mindenki büszkén élvezi a ha­za jólétét és dicsőségéi; ahol a művészetek a szabadságot éke­sítik és általa megnemesednek, ahol a kereskedés az általános gyarapodásnak, nem pedig csak egynéhány család elvete­mült dúskálkodásának eszkö­ze. Ledér és lezüllött nép he­lyébe egy fennkölt, hatalmas, boldog népet — akart. Fiatalon, harminchat éves tővel halt meg. A courent Maximilien Robespienre«ben az igaz^/orradalmat fejeztette le. 'EVES VOLT, amikor anyja rmaahe-lt, ba/téves, amikor apja elvándorolt Ar- rasból és nyomna vészéit. A 0 gyerekeket szétosztották a ro­konok között. .Maximilien kis- öccsével a .nagyapai házban ette az árvák keserű kenye­rét. »Olyan szobában háltam — írja későbbi emlékezései­ben —, ahová zsákokat és gabonát raktároztak, mert a nagyapám serfőző volt.« — »Mindig egyedül voltam.« Püspöki közbenjárásra ingye­nes tanuló lett a párizsi Louis- lé Grand-líceumban. Ezzel Ro­bespierre nyitotta meg az in­gyenes tanulók hosszú sorát, akik a francia politikában oly nagy szerepet játszanak, és a függő helyzetben lévő szegé­nyek érzékenységével fordul­nak a társadalmi előretörés, az egyenlőség eszméje felé. Noha ron-gjms, magafoltozta ruhá­ban járt. lyukas cipőben, ki­tűnő tanuló volt, magasan fölötte állt társainak. E tény jellemző rövid életére is. Az az ösztönös idegenkedés, amit kivivőit maga ellen, hajszálra hasonlít ahhoz, amelyet egy csapat egészséges iskolás fiú érez az örök első iránt, aid a többiek játékaiból kimarad, könyvei közé bűjük, hogy meg­előzhesse őket. Túlszárnyalja őket. Kivel beszélt, kivel járta be diákkorában és kezdő ügyvéd korában a csődbe ment állam lázas életétől nyüzsgő párizsi utcákat? Vol-t-e emberi lény, iáid megosztotta vele az esték nyugalmát, a vasárnapok sem­mittevését? Semmit sem tu­dunk róla; zárkózott, római lényében nyomát sem találni annak a sajátos feloldó hatás­nak, amelyet Párizs az ő el­pusztíthatatlan latin természe­tességével mindenkire gyako­rol. Amikor kitört a nagy világ­láz és az emberi jogok »mér­gező anyaga« bejutott, a né­pek vérkeringésébe, és mind a négy világ-tájról zúgott a visszhang: »Az ember jog szerint szabad. Ha láncok közt is született«, az arrasi kis ügyvéd ekkor jelenik meg a nemzetgyűlés­ben. Eleinte kinevetik, bo­londnak nézik, lehurrogják a társadalmi előkelőségek. De ő belekapaszkodik a szónoki akár nem, meg fogják hall­gatni. Meghallgatták. Hatalma 1793-ban, a király lefejezteté- sével kezdődött, és tizenkilenc hónapig .tartott. Robespierre halálával meg­tört a jakobinusok uralma, a forradalom prófétáját elbuk- tatták az összeesküvők. Uj idő köszöntött be, új hata­lommal, mely új áldozatokat szedett. Az összeesküvők célt érték, leverték az úgynevezett zsarnokot, de vigyáztak arra, hogy saját zsarnokságuk ez­zel csorbát ne szenvedjen. IfRANCIAORSZÁG egyet­len közterén sem áll szobrta Robespierrenek. Még megvannak a Rue St. Honoré 398. sz. házának szobái, melyekben lakott, de emlék­tábla nem beszél róla, hogy három évig itt dobogott a köz­társaság szíve, innen ejtette ámulatba a vén világot, innen csapott világszerte a forra­dalom tüze. 'W.emzetkäzl Szemle. Jii|l!!!ni<e!)l!!llllli:i!!!!inilil!H!!l!UÜ!3!P A NÉPTÖMEGEK TÖRTÉNELMI FELADATA Nemrégiben történt a texasi Houston városában, az Egye­sült Államokban: Délután 4 órakor vijjogni kezdtek a szirénák. A housto­ni és a galvestoni egyetem or­vosi karát nyomban kitelepí­tették a várostól 64 kilomé­terre. 4.30: Houstont elpusztí­totta egy hidrogén-bomba. A rádióban rendelkezést olvastak fel, hogy a segélykórházak azonnal lépjenek működésbe, és közelítsék meg a várost... 40 kilométerre. 5 óra: az or­szágút feketéink az elpusztí­tott városból kifelé özönlő | da- és lélektani hatása. Nem autóktól és emberektől. Szá- lehet szabadulni attól a gon­zával szállítják a sebesülteket. 6.30: az első sebesültek meg­érkeznék az előretolt állomá­sokra, ahol specialisták vizs­gálják őket, vajon sebesülésen kívül fertőzöttek-e radioakti­vitással. 7 órától éjjel 1 óráig: az 500 sebesültet megoperál­ták, bekötözték és mentesítet­ték a robbanás .okozta sokk­tól. Reggel 4 óra: a két ki­települt kórház visszatért a városba. A richochet hadmű­velet befejeződött. Alvilági színjáték Mert természetesen Valódi hi.d’rqgéntán^ndásról, harsam csak egy gondosan ki­tervelt hadműveletről, ponto­sabban szólva egy eszeveszett nem és apokaliptikus főpróbáról Le Monde Az Observer helytelenít London (AFP). Az Observer szerint a Nyugat rosszul tette, hogy elvetette a szovjet javas­latot Csehszlovákia és Len­gyelország bevonására a csúcs- értekezlet előkészítését szolgá­ló moszkvai bevezető tanács­kozáson. »Az egyenlő képviselet elve jó« — írja a lap —, majd cso­dálkozva állapítja meg, hogy a nyugatiak nem használták fel a szovjet javaslatot annak indítványozására, hogy, az »Egyesült. Államok moszkvai nagykövete legyen az egyetlen nyugati képviselő az előkészí­tő tárgyalásokon«. Lelki terror az olasz választások előtt Róma (Reuter). Az Olaszor­szágban megjelenő nem katoli­kus lapok, valamint a nem ka­tolikus pártok szóvivői vasár­nap élesen bírálták a nemzet 232 püspökének utasítását, hogy a katolikusok miként szavazzanak a három hét múl­va tartandó általános választá­sokon. A legtöbb lap az Actio Cha- tolica lapjának, az H Quotidia- no megjegyzésére alapítja bí­rálatát. A lap szombaton fi­gyelmeztette a katolikus sza­vazókat, hogy kiközösítésnek lesznek kitéve, ha a kommu­nistákra vagy a szocialistákra emelvénybe, és nekiszegezi szavát a viharnak. • Tudja, | szavaznak, hogy egy napon akár akarják, i A republikánus és radikális párt szombaton elhatározta, hogy hivatalosan tiltakozik az egyházi férfiak zaklatása el­len. íiz amerikai tudós szövetség feltosa Párizs (MTI). Az Egyesült Államokból érkezett hír sze­rint az amerikai tudós szövet­ség kérte, hogy az Egyesült Ál­lamok függessze fel az atom- és hidrogénfegyver (kísérlete­ket. A szövetség ugyanakkor javasolta, hogy az ENSZ fel­ügyelete alatt létesítsenek el­lenőrzési rendszert az atomkí­sérletek kölcsönös betartása, érdekében. MAGYARORSZÁG IMPORTJA 1957-BEN volt szó. Mint a című párizsi lap tudósításában olvashatjuk, a nagy »főpró­bát« gigászi előkészületek ve­zették be. Három hónapig ké­szültök rá, háromezer önkén­tes mentőt, orvost, ápolót moz­gósítottak, nem is szóivá ar­ról az 500 crvostanhal 1 galóról, akik a feltételezett sebesülte­ket játszották. A richochet hadműveleti terv ' feltevése szerint a megadott napon délután 4.30 órakor lezuhant »hatalmas hidrogénbomba« a zuhanás helyétől számítva 16 kilométeres körön belül min­den épületet teljesen szét­rombolt. És hogy az »illúzió« teljes legyen a feltételezett robbanási sokkot szenvedő egyetemi hallgatók arcát és kezét hamuszürkére, ajkát szederjes kékre festették, ke­zükbe vérrel töltött palackot nyomtak, amelynek tartalmát a feltételezett sebeikre kellett önteniük az elsősegély-állo­másokon. Nehezen lehetne a houstoni »főpróbát« egyszerűen érdek­feszítő eseményként, s a róla szóló beszámolókat izgalmas olvasmányokként kezelni. Ami ebben a texasi városban tör­tént, nemcsiak elgondolkoztató, hanem mélységesen nyugt;.la­uf tó is. Nemcsak azért, mert egy elképzelhető szörnyű ka­tasztrófa lehetőségére figyel­meztet, s még azért sem, mert arra utal, hogy e katasztrófa lehetősége miatt milyen iszo­dolattól, hogy akik ilyesfajta színjátékot rendezőiek, azok végeredményben hozzá akar­ják szoktatná az amerikai köz­véleményt -az atomháború gondolatához. S ami ezzel egyenértékű, fokozatosain el akarják sorvasztani a köz­véleményben, a tömegeikben azt a készséget, hogy fel­lépjenek az atomháború le­hetősége és egyáltalán az atomfegyver használata ellen. Ennek a hátborzongató »riasztási gyakorlatnak« a fé­nyénél nnág keményebben, hangsúlyozottabban rajzolód-, nalc ki a csúcstalálkozó körül folyó nemzetközi küzdelem körvonalai. A haladás kétség­telenül lassúbbá vált, noha a jelek többsége változatlanul arra mutat, hogy a nagyhatal­mak tárgyalására előbb-utóbb mégis sor kerül. Mindaz azonban, ami a világon a leg­utóbbi hónapokban, történt, arra figyelmeztet, hogy a csúcstalálkozóval nem szabad késlekedni. Minél később ke­rül sor a csúcstalálkozóra, an­nál inkább megnőnek azok a fizikai, katonai és politikai elemek, amelyek nehezebbé teszik a nagy találkozó ered­ményes befejezését. Ami a fi­zikai elemeket illeti, hatszáz- tizennyolc angol tudósnak Macmillan miniszterelnökhöz intlézfett május elsejei levele épp erre figyelmeztet: a lég­kör fokozódó szennyeződésé­re, valamint arra, hogyha az atom- és hidrogénfegyver bir­toklása újabb és .újabb hatal­makra is kiterjed, növekszik a megegyezés nehézsége, s vele együtt nő egy katasztro­fális háború kirobbanásának veszélye. A politikai és katonai aka- dályoíiról szólva elegendő em­lékeztetni a NATO-nak arra a -határozatára, mely szerint rakéta kilövő támaszpontokat helyeznek el Nyugat-Éurópá- ban, és külön emlékeztetni kell a nyugatnémet szövetségi gyűlés döntésére a nyugatné­met csapatok atomfegyverrel való ellátásáról. Vajon ki ta­gadhatná józan fővel, hogy e nyatos gyakorlatnak vetik aló határozatok valóra váltása a polgári lakosságot.. Ami leg- I csaknem forrpanltig növelné a inkább nyugtalanító és aggasz- j feszültséget Európában, a tó ebben az egész »operation j konfliktus kockázatát pedig richoehet«-ben. az annak nyál- | veszélyes módon megsokszo- váwvalóan tudatos propagan- ! rozná? Hazánk import-forgalma 1957-ben 7,8 milliárd deviza forint volt. Ez az összes 1938- as év importvolumenének csaknem hússzorosa. A felsza­badulás utáni évekhez hason­lóan 1947-ben is főleg ipari nyersanyagokat: vasércet, sze­net, vegyiipari cikkeket, fát. kőolajat, valamint speciális gépeket importáltunk. Térké­pünkön a legjellemzőbb áru­cikkek feltüntetésével a Ma­gyarország számára jelenleg legfontosabb importterületeket mutatjuk be. 1957-ben a kö­vetkező országok voltak beho­zatalunk fő forrásai. (Import millió deviza forintban.) 1. Szovjetunió (2769), 2.. Csehszlovákia (927), 3. Német Demokratikus Köztársaság (801), 4. Lengyelország (402), 5. Német Szövetségi Köztársa­ság (331), 6. Kína (324), 7. Ausztria (300), 8. Franciaor­szág (275), 9. Románia (196), 10. Svájc (173), 11. Nagy-Britan- nia (151), 12. Olaszország (132), 13. Bulgária (123), 14. Ju­goszlávia (120), 15. Törökor­szág (116), 16. Hollandia (106). 17. Finnország (83), 18. Bel­gium-Luxemburg (72), 18. Svédország (57), 20. Brazília (55), 21. Egyiptom (30), 22. Ü.S.A. (29), 23. Dánia (27), 24. Argentfaa (23). g* fett ttfe 600km: ßfclTANNIÄi IDANIA FEARCUORSÍAü SEHSnOifAKIA vlAbYAílORSZAG. Tol dk ö/ i-7=A^ ’AiÜKNIA EGYiPTÜ) 1 gépek. 2 regytanyag, 3 síén. 4 kGX.Stéz ö Ws ? ecék 9 jgpic* 10 tejt/f nyers jngág. 11 cct/o/oze, #a>t 13 bor Ih-sL 15 kod#, IS gyarmatért/. 17 gumi. 1\$nwszer,2Q elektromos ára/n,. 71 stírte. iidraang. 23 qofyoscsapIgyZUpir/e,Z5 vasérc 26 'rS/cA mimmÁB ioo Miwó omztFomTűJJUM Időhúzás és kényszerítő áramlatok A nyugati világ vezető kö­rei azonban láthatóan húzzák- halasztják a csúcstalálkozó összehívását. Az a mozgás, amely eddig a csúcs-találkozó irányába történt, bizonyítha­tóan a szovjet kezdeményezé­sek hatására és a közvélemény nyomására történt. Erre vo­natkozóan hadd jidézzünk né­hány mondatot a New York Times egyik legutóbbi számá­ból: »A nyomás Angliában a legerősebb, aho-1 a Macmillan- kormányt úgy látszik ráerő­szakolták arra, hogy az ellen­zék néhány érvét elfogadja. Noha az amerikai közvéle­mény viszonylag nyugodt ma­radt, legfontosabb szövetsé­gesünk megmutatta, hogy még mindig jelentős befolyással rendelkezik Washington­ban. .. A Szovjetunió, mint a csúcstalálkozó hirdetője si­keresen őrzi meg -a kezdemé­nyezést, viszont az Egyesült Államok még -mindig szenved attól a hátrányos helyzettől, hogy negatívnak látszik... Dulles visszautasítja a szov­jet loreiei-t, de, az áram­latok egyre közelebb lökik csónakját a csúcstalálkozó sziklájához.« Az idézet elérné beszédes. Valójában az tükröződik ben­ne, hogy a Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok fél egy olyan csúcstalálkozótól, amely­ben nem tud »az erő helyze­téből« tárgyalni, vagyis nem tudja egyoldalú engedmények­re késztetni a Szovjetuniót. Ezért az időhúzás, ezért Nyu- gat-Európa és benne Nyugat- Németország atomfelfegyver- aésének tervé. De még vala­mit remélnek a halogatástól. Azt, hogy a közvélemény vé­gül is -belefárad — nem a fő kérdésbe, a csúcstalálkozóba — hanem a csúcstalálkozóhoz vezető technikai előkészületek vitájába. Ha pedig ez bekö­vetkezik — remélik egyesek Washingtonban —, akkor ki­hull a nagy küzdelemből az egyik legkellemetlenebb part­ner: a nemzetközi közvéle­mény. Ez az egyik oka annak, amiért az amerikai lapok az utóbbi időben szinte megszál­lottként térnék vissza arra a témára: hogyan lehetne hatá­sosabbá és meggyőzőbbé ten­ni a nyugati propagandát a csúcstalálkozó ügyében általá­ban, konkrétan pedig az atom- és hidrogénkísJérletek felfüg­gesztésében. A nemzetközi élet nehéz és fárasztó szakasza áll tehát előttünk. Soha ilyen nagy fe­lelősség nem terhelte még a vezető államférfiakat. És soha ilyen nagy. történelmi feladat előtt nem állott még a nem­zetközi közvélemény, a nuk­leáris fegyverese árnyékában élő néptömegek százmilliói. A csúcs-találkozói ideje és sorsa nagymértékben ennek a köz­véleménynek. ezeknek a száz­millióknak éleslátásától és ki­tartásától függ. Ha az eljöven­dő hónapok világpolitikájá­nak alakulását figyelemmel akarjuk kísérni, elsősorban a nemzetközi közvélemény moz­gásáról érkező híreket érdemes olvasnunk. Mindenekelőtt az angliai & a nyugat-németor­szági helyzet alakulása nyújt­hat hasznos tájékozódást eb­ben a szakaszban a nyugati világon belül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents