Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. május 25. M a re a ii li próbálkozások A hazafias népfront-mozgalom Somogy megyei toposstolataibol A hazafias népfront-mozga- | Az elmúlt másfél év tapasz­lom jelentősége és szerepe ; talatai azt bizonyítják, hogy a Alig egy-két hónap telt el azóta, hogy a Marcali Járási Pártbizottságon azon kezdtek gondolkodni, miként kerülhetnének közelebb a faluhoz, hogyan lehetne a pártvezetést jobbá tenni, mégpedig úgy. hogy ez a helyi erők feléledését, nagyobb önállóságát, magára találását eredményezze. A járási pártbizottság úgy döntött, hogy az instruktori hálózat ki­építésével egyidejűleg létrehozza a pártbizott­ságot támogató aktívák tevékeny csoportjait. A határozat megvalósítása nem váratott magára, a pártbizottság vezetői megvizsgál­ták, kik azok a járási székhelyen lakó, s elég magas képzettséggel rendelkező elvtársak, akikre lehet támaszkodni. Majd megalakítot­ták a járási pártbizottság főelőadóinak köz­vetlen irányításával dolgozó hat úgynevezett szakbizottságot. A termelési osztály mellett működik a mezőgazdasági, ipari, kereskedel­mi és pénzügyi bizottság, a párt- és tömeg­szervezetek osztályához ugyancsak három bi­zottságot hoztak létre: a párt- és tömegszer­vezeti, a pártpropaganda és agitációs, s a kul­turális, közoktatási, közegészségügyi bizottsá­got. E hat szakbizottság a szó szoros értelmé­ben mindent átfogó gazdája a járás életének azáltal is, hogy a bizottságokban helyet fog­lalnak a tanácsok különböző szakosztályaiban, a tömegszervezetek vezetőségében dolgozó kommunisták; bevonták a járásbíróságon és a rendőrségen működő legjobb kommunistá­kat is. Milyen elgondolások késztették e kezde­ményezésre az életre hívó elvtársakat, a párt- bizottság vezetőit? Erről beszélgetünk Fokt Gyula elvtárssal, a járási pártbizottság termelési főelőadójával, aki immár — pártmunkában eltöltött éveit tekintve — veteránnak számít. Nem csoda, hogy úgy ismeri a járást, mint a tenyerét, fej­ből tud válaszolni szinte a járás legeldugot­tabb községére vonatkozó kérdésre is, nemcsak azért, mert maga is idevalósi, hanem mert jó vezetője akart és tudott lenni járásának. Egyi­ke volt azoknak, akik látták, hogy a párt- szervezetek befolyása falun még nem olyan, amilyennek lennie kellene. Különösen nem lehet megelégedni az ellenforradalom utáni állapotokkal. Ma, az ellenforradalom veresége után csaknem másfél évvel még van falu, ahol nincs pártszervezet. És bár a kommunis­táknak óriási szerepük volt a konszolidáció­ban, hogy ma járásszerte bizalom és elégedett­ség honol a lelkekben, a pártszervezeteknek csaknem fele még mindig kis létszámú, még mindig nagyon kevés bennük a dolgozó pa­raszt, pedig közöttük sok-sok olyan derék, becsületes ember van, akiknek a pártban vol­na a helyük. (A hívó szóra máris többen jön­nének a pártba, ha sok helyütt nem riasztaná őket a párttagok rideg elzárkózása, vagy az általuk emelt túlzott követelmények.) A járás irányítása nélkül még a viszony­lag erős, magukra talált pártszervezetek sem tudnak jól dolgozni; a kis létszámú, gyengén működő pártszervezeteknek meg oly kívána­tos a tervszerű, szilárd járási vezetés, mint ahogy jólesik az éhezőnek a kenyér. Olyan időszak kezdődik, amikor azt az elvet vall­ják »fent« is, hogy »több szem többet Iát«. Nagy kár lenne tehát, ha a lehetőséghez mér­ten nem tennék minél kollektívabbá a járás politikai életének irányítását. Nem utolsósorban ez diktálta a szakbi­zottságok létrehozását, meg az a gondolat, hogy így egyenletesebben lehet pártmunkával megbízni az eivíársakat. Azelőtt ugyanis az volt a szokás, hogy a »kéznél lévő« nyolc-tíz, általában könnyen »elkapható« elvtársat, ami­kor csak lehetett, igénybe vették, vagyis an­nak a hátára rakták a terhet, akin már úgyis volt elég, de mégis szívesen vállalta az újabb feladatokat. Ma már mintegy félszáz elvtárs­nak állandó megbízatása van, és a járási párt- bizottság vezetői kezeskednek azért, hogy sen­kit se terheljenek túl. Bár a járási pártbizott­ság apparátusában dolgozóknak valószínűleg ezután sem keli »munkanélküliségtől« tarta­niuk, ám bizonyosra vehető, hogyha felelős­ségük nem is, de elfoglaltságuk könnyebb, szervezettebb lesz. A járást felosztották öt instruktori körzetre, s az ide beosztott elvtár­saknak több alkalma, ideje nyílik arra, hogy megismerkedjenek a vezetőkkel, az egyszerű emberekkel, akikkel együtt kell dolgozniuk. Ha csak azt számítjuk, hogy a különböző bizottságok negyedéves munkaterv szerint ellenőrzéseket, vizsgálatokat folytatnak saját területükön, ez maga azt jelenti, hogy a járási pártbizottság egyidóben rajta tartja kezét a járás szinte valamennyi nagy fontosságú prob­lémáján, a vezetőség azonnal tájékozódhat az egyes helyeken adódott bajokról, s gyorsabban hozhat intézkedéseket orvoslásukra. Persze, hiba volna túl sokat várni e bi­zottságoktól, hiszen munkájuk attól függ, hogy a járási párt-végrehajtó bizottság milyen tartalommal tölti meg ezt a nagy lehetősé­gekre képes keretet, s egyáltalán bízik-e ben­nük. A mezőgazdasági szakbizottság nemré­giben megvizsgálta a böhönyei Szabadság Tsz gazdaságát, s ez szolgált a járási végrehajtó bizottsági ülés vitaalapjául is. Ez helyes, de az már nem, hogy a vitában nem adták meg a szólás lehetőségét azoknak, akik különösen jói ismerik a termelőszövetkezet hely'zetét, s ennek következtében a határozat nem szab reális feladatokat a szövetkezetnek. A bizottságok azzal nyújthatnak alapos segítséget a járási pártbizottságnak, a többi vezető szervnek, ha mindig elmélyült, gondos vizsgálódás alá veszik az adott területet, s a pártbizottság sem fogad el felszínes tájékozta­tást. Az igazi vezetés eleme és kötelessége: reális valóságban értékelni az életet, színe­zés nélkül meglátni és feltárni a bajokat. Életünk olyan lesz, amilyenné tesszük. A régebben elkövetett és a pártunk feltárta hi­bákat nem akarjuk többé elkövetni. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jószándék, küzdeni is kell érte, hogy ne térjenek vissza se a hibás nézetek, se a megbukott módsze­rek. A marcali járásban is az egyik elsőrendű cél: erőssé, kezdeményezővé, a falu Igazi gaz­dájává segíteni a pártszervezeteket. Ehhez még hosszú idő kell, türelem, aktív tett és sok-sok jo szándék, de ha ez rikerül — mert bizonyá­ra sikerülni fog —, akkor eredményt szül ez a mostani próbálkozás is. megnőtt a társadalmi élet népfront zászlaja alatt Somogy minden területén. Hogy a szó- j megyében is a becsületes, ha- cializmus építésében még na- : zafias erők ezrei tömörültek, gyobb sikereket érhessünk el, I Ezek az erők aktívan részt vet szükséges a népfront-mozgalom kibővítése azokkal a becsüle­tes, hazájukat szerető erőkkel, akik készek részt venni a szo­cializmus építésében, a béké­ért folyó harcban. Feladataink megkövetelik, hogy azoknak az embereknek is felkeltsük az érdeklődését a népfront-mozgalom iránt, akik eddig passzívan szemlél ték az eseményeket, közömbö­sek voltak. Hívjuk őket: ve­gyék ki részüket abból a mun­kából, amely gyermekük, csa ládjuk szebb és boldogabb jö­vőjének megvalósításáért fo­lyik. A népfront-politika: a szocializmus építésének sajátos, történelmileg meg­határozott módja a mun­kásosztály, a szocializmus­hoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegek­kel és csoportokkal is, ame­lyek ugyan nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdések, mint a nép- köztársaság erősítése, a szocia­lizmus építése, a béke védel­me, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése nekik is szívügyük. Az MSZMP dolgozó népünk érdekében cselekszik, minden tevékenysége arra irányul, hogy népünk alapvető érdekeit sikerre juttassa. Ebből az is következik, hogy a párt veze­tő szerepének biztosítása a nép érdeke, s ennek a vezető szerepnek a társadalom min­den szervezetében, így a nép­frontban is érvényesülnie kell. Amikor a párt vezető szerepé­ről beszélünk, ezzel nem a népfront súlyát alkarjuk csök­kenteni, ellenkezőleg, a szocia­lizmus építése szempontjából a társadalomban betöltött szere­pét, jelentőségét ismerjük el. A népfront-mozgalom társa­dalmi és politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A népfront egyik legfontosabb feladata ápolni és erősíteni a munkás-paraszt szövetséget, növelni a dolgozó parasztság aktivitását. A népfront-munká­nak area kell irányulnia, hogy helyesen magyarázza meg a párt és a kormány határoza­tait, elősegítse azok megvaló­sítását. tek a különböző megmozdulá­sokon, szervezték a pártonkí- vülieket. Jelentős szerepük volt abban is, hoggy a közsé­gekben kibontakozott az a tár­sadalmi megmozdulás, amely elősegítette a falu gazdasági, politikai és kulturális életének fejlődését. Szakmai, politikai tanfolyamokat és előadásokat tartottak, amelyek azt céloz­ták, hogy a dolgozó parasztság egy része megismerkedjék a fejlettebb mezőgazdaság kul- túráltságával. A helyi nép­front-bizottságok segítséget nyújtottak a községfejlesztési tervek megvalósításához, mil­liókkal felérő társadalmi mun­kát szerveztek. Ez az aktivitás, amely a tár­sadalom különböző rétegeiben jelentkezett és jelentkezik, nagy lehetőséget ad ahhoz, hegy a népfront-mozgalmat to­vább szélesítsük. Az utóbbi időben azonban tapasztalható, hogy az aktivitás nincs megfe­lelően felhasználva a különbö­ző területeken. Egyes, a nép­frontnál dolgozó elvtársak azt mondják, nyárón nem lehet mozgalmi munkát végezni, mert a dolgozó parasztok a mezőn vannak, s nem lehet gyűlésezni. Ez igaz, és ezzel számolni kell. A baj az, hogy sok helyütt nem is keresik a lehetőségét, mivel lehetne nyáron megbízni a népfrontot, hogy tevékenységében közvet­lenül is érdekelve legyenek a dolgozó parasztok. Persze, meghatározni fentről, hogy mit csináljanak a népfront-bizott­ságok az egyes községekben, nem lenne helyes, de nem is lehet. Azonban néhány gondo­lattal szeretnénk megmutatni, hogy a népfront- bizottságoknak nyáron is akadnak feladataik, melyekkel mozgósítani tudnak. Helyesnek tartanánk pél­dául, ha a népfront-bizottsá­gok felújítanák a régi, jól be­vált szokásokat: határjárásokat szervezné­nek nyítani... Amit mondasz... És mivel bizonyítasz?... Semmi­vel. — Szóval semmivel... Na jó... És mi volt tavaly tavasz- szal?... Megszólítottál az ut­cán, és azt mondtad, miért járom én azt a szegény Biká- dit... Én, az egyszerű villany­szerelő, a jönökömet... Azt mondtam, semmi közöm hoz­zá, megjárta ő magamagát az ellenforradalomban... Mikor megint találkoztunk, megtá­madtál, hogy miért bocsátot­ták el Bikádit... Emlékszel?... Akkor én azt mondtam, tu­dod, hogy két hete engem is az utcára akartak tenni? Mert kommunista voltam... S te megvontad a válladat... De megjegyezted, hogy most sen­ki se akar azok közül szóba állni veled, akik valamit szá­mítanak ebben a városban... Már ez is jellemző rád... Vá­rost mondasz egy nagy falura... — Igaz is... Akkor senki sem akart szóba állni velem, se az ügyvédék, se a patikusék... Mert kommunista öcsém csi­nálta biztos az egészet. ■— Nahát... így van... Ez vagy te... Az öcsédet meg se kérdeznéd, meg se védenéd... Neked csak ők a fontosak... Mert te egy hivatalfőnök fe­lesége vagy, akinek illik jóba lenni a régi elittel, mindegy, hogy milyen áron... Pedig ha tudnád, mit gondolnak rólad meg tisztelt uradról... Az egész járás rajtad röhög. Nyá­jasan összevissza dicsérnek, a szemedbe minden jót monda­nak, a hátad mögött meg ki­beszélik, hogy a három szobá­dat méta be se tudod bútoroz­ni. Te vagy nekik a »repedt- sarkú Rózái«, az urad meg egy ágrólszakadt postatiszt fia... Mit akar ez a rongyos 1800 forintjával?... Kinöhög- nek, érted?... Elmondják, hogy mikor visszahívtad őket láto­gatóba, még szervírozni se tudtál igazán, igazi étkészleted sincs, s ami téged illet, csak rötyögsz örökösen, és egy okos szavad nincs... Te vagy az »ő buta libájuk«, akivel kitöltik üres délutánjaikat, amikor már megunták a römipartit, és megisszák a szokásos feke­tét, géppel főzve, ami persze újabb téma, mert neked az sincs. P ózsi nem jutott észhez ■* *■ hirtelen, nem is tudta, mivel vágjon vissza. Az utolsó mondat segített neki. — Igen, nekem nincs... De miért nem fizetik jobban az uramat?... Erre felelj... — Most mit mondjak ne­ked?... Megértesz-e te egyálta­lán valamit ebből a világból? Mondd, de lelkedre, egy posta­tiszt fia lehetett volna valami­kor hivatalfőnök?... Egy nyug­díjas vasutas leányával barát­kozott volna egy nagykeres­kedő, a főjegyző vagy az állo­másfőnök felesége?... — Eh, te olyan egyoldalú vagy, hogy borzalmas még hallgatni is téged. — Az lehet, de annyi bizo­nyos, hogy én tudom, kikkel tartsak, és tudom, minek mit köszönhetek... De ti? Mit tud­tok ti? Milyen meggyőződést szolgáltok? Te meg az urad? Elfogadjátok ezt az államot, mert lehetővé tette, hogy előbbre jussatok, d• tovább semmi. Vagy még annál is ke­vesebb... Fanyalogtok, kétel­kedtek, örvendeztek a hibák­nak — s közben rettegtek, mi lesz, ha majd változás lesz, jaj, csak nehogy valami baj érjen benneteket... Pedig, ha úgy fordulna, állítom, nem so­káig lenne az urad hivatalfő­nök, eltűnne a háromszobás lakás is, meg a jóbarátnék, mind, egyszeriben... — De mi téged is féltünk... Nem szeretnénk, ha akasztó­fán végeznéd. István szinte kiegyenesedett a székben. — Ebből a féltésből én nem kérek... Ahogy ismerlek, emö- gött is az lenne, nehogy visz szaüssön rátok ez az akasztott testvér. De nem, kedvesem. Fiatal vagyok, de azon már régen túl, hogy egyéni élete­met féltsem odaadni egy he­lyes eszme érdekében... Most megszólalt a mély zen­gésű óra. Mintha kifáradtak volna, megálltak. Mindnyájan maguk elé néztek, mintha fél nének, hogy szemük vissza­tükrözi a rengeteg indulatot. A mama már régen az aj­tóban állt, s most vá­ratlanul odaállt eléjük. Szoká­sos mozdulatával végigigazí­totta fejkendőjét és elkezdte. — Én tíz évig hallgattam. Nem szóltam bele az életetek­be. De most már nem bírom tovább. — Odafordult egészen lányához. — Minden a tfed volt, mindig erősítettem ben­ned a büszkeséget, hogy érett­ségizett férfi vett el, és köte­lezettségeid vannak, amit meg kell érteni... De felneveltelek. kaptál, teljes bútorzatot, firungot, később hónapokig itti éltek a gyerekek, hogy minél) kevesebb dolgod legyen... S mi a hála?... Bemocskolod apádat meg a testvéredet, aki semmit sem kapott itthonról, és szinte kitagadtuk, mert nem szívünk szerint nősült. De már látom, ki nőtt fel úgy, hogy a mi példánkból tanult, és ki méltó az igazi magbecsü- lésre... Lányom, vigyázz, nem sokáig tart már, hogy a föl­dön vagyunk. Miért kelljen csalódva sírba menni, mondd? Mire ez a naccságáskodás, az­tán eljönni ide, pontosan dél­ben, sokszor hívatlanul, hogy megkínáljunk ebéddel benne­teket?... A kis nyugdíjból adunk mindent... De meddig terjed ez? Csak addig, amíg a ti becsületetek meg a szü­léitek iránti tisztelet. Vigyáz­zatok nagyon, közel jártok ah­hoz, hogy elveszítsük minda- kettőt... A gyűlölet órája ezzel kö­rülbelül véget is ért. A család nem sokáig maradt együtt. Még felmentek a hegyre, meg­nézték a kis szőlőt meg a gyü­mölcsöst, de nehezen tudtak a dolgozó parasztokkal, a me­zőgazdasági szakemberek be­vonásával, akik a helyszínen szaktanácsokat adnának a nö­vényápolás, növényvédelem, vagy a termelés helyes meg­szervezéséhez. Ugyancsak ered­t ménnvel járna, ha sta- j a dolgozó parasztok egy- egy csoportjával megláto­gatnák a közeli termelőszö­vetkezetet, hogy megismerjék a tsz életét, gazdaságát. E látogatások se­gítenének a baráti kapcsolat kialakításában a tsz-tagság és az egyénileg dolgozó parasztok között. A párt- és tanácsi szer­vekkel közösen meg kellene szervezni szombat délutánonként vagy vasárnaponként a he­lyi beszélgetéseket a párt és a kormány politikájáról, legújabb rendeletéiről vagy a külpolitikai események­ről. Az ilyen beszélgetéseket, ta­nácskozásokat dolgozó paraszt­ságunk — mint az igali és bog­iári példa is mutatja — szíve­sen veszi. A népfront-bizottságok azzal is segíthetnének, hogy leleplezik a falu dolgozói előtt a törvénytelensége­ket. gyönyörködni a csodás kilá- j Horvátkúton például egy Bör- tásban, az erdő zöldjében, ajezi nevű 32 holdas kulák két virágok illatában. Nem is le-iés fél hold szőlejéből 400 liter hét nagyon, ha zaklatott a lé- j bortermést jelentett be, de mi­igyekeznek nyugtalanítani és félrevezetni az embereket. El­sősorban a párttagoknak, de a népfrontban dolgozó becsületes pártonkívülieknek is fel kell lépni ellenük, leleplezve őket a falu becsületes dolgozói előtt. A kommunistáknak a meg­győzés eszközével elő kell se­gíteniük, hogy a népfront mi­nél többet kezdeményezzen, s a népfront-bizottságok a lehe­tőségekhez képest a nyári munkák ellenére is dolgozza­nak. A párt és a népfront kapcsolatairól Helyes az a módszer, ame­lyet egyik-másik pártszervezet alkalmaz: a tömegszervezetek­ben dolgozó párttagokat be­számoltatja tevékenységükről. A pártszervezetek nagy több­sége azonban elhanyagolja a párttagokkal való ilyen irányú munkát. így azok a párttagok is, akik eleinte aktívabban te­vékenykedtek a népfront-bi­zottságokban, elfásulnak, kö­zömbössé válnak, mert nem kéri számon tőlük senki, hogy mit végeztek, s milyen problé­máik vannak. Ez oda vezethet, hogy egy' részük nem veszi fontos pártmegbízatásnak, hogy dolgozzék, képviselje ott a pártot, hirdesse a párt politi­káját. Az ilyen pártszervezet maga sem látja eléggé a nép­front-mozgalom jelentőségét, e pártszervezetek tömegkap- csolata is hiányos. így pedig csak aikadozva lehet a párt he­lyes politikáját megvalósítani. Kéthelyen még a népfront-bi­zottság tagjait sem ismeri a pártvezetőség. A párt és a nép­front közötti kapcsolatot sok helyen úgy értelmezik, hogy a népfront elnökét meghívják a tanácsülésre, vagy a pártszer­vezet vezetősége beszélget vele, népfront-bizottság tagjaival azonban már nem beszélget­nek a község problémáiról, vagy más feladatokról. Ez azt is mutatja, hogy egyes helye­ken párttagjaink félnek az esetleges vitáktól. Azt javasoljuk ezeknek aiz elvtársaknak, ne kerüljék a vitát, hanem meggyőződéssel, bátran hirdessék a párt politiká­ját, legyenek türelmesek azokhoz, akik még nem mindent látnak világosan, vagy még nem min­den kérdésben értenek egyet velünk. Persze, mindenkor szálljanak szembe az ellensé­ges nézetekkel, amelyek a párt és a kormány helyes és jó in­tézkedései ellen irányulnak. Csak helyeselhető, hogy a Marcali Járási Pártbizottság rendszeresen beszámoltatja a járási népfront-bizottságban dolgozó elvtársakat, és útmu­tatást ad nekik. Ez a módszer azonban nem mindenütt álta­lános, s ebből hibák származ­nak. Sok elvtársunk még nem értette meg, hogy a népfront a kommunisták és a velük együttműködő pártonikívüliek mozgalma a kommunisták ve­zetésével; Szőke Pál Építkezők Tulajdonképpen mindent te I ron. lek. A búcsúzásnál megcsó- kolták egymást, és a két fiatalasszony megköszön­te a két kosárra való friss zöldséget meg a gyümölcsöket, amit a mama titokban mégis megszedett nekik. Pistáék gyalog mentek, Rózsiék moto­CSÁKVARI JÁNOS re eladni kellett, már 600 liter- 're egyezkedett. Börczi mintegy 112 000 forint adóval tartozik az államnak. Az utóbbi időben kezdik felemelni fejüket — a nem­zetközi helyzet bonyolultsága imiaít — a rémhírterjesztőik, •akik különböző hazugságokkal| figyelem! A Csökölyí Földműves­szövetkezet csökölyi tele­pén minden méretben te­tőszerkezeti faragott vagy rönk épületfa (éger) be­szerezhető.

Next

/
Thumbnails
Contents