Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Péntek, 1958. április 18. KICSIT SZERÉNYEBBEN KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÄL- UTÄST rendeztek a ladi pe­dagógusok a helybeli KISZ- &zeirvezet helyiségében. A kiál­lításon fényképeK, festmények, és szobrok szerepeitek. Figye­lemre méltó kezdeményezés ez, annál is inlkább, mivel a me­gye székhelyén sem könnyű dolog egy-egy fotoműveszeii vagy képzőművészeti kiállítást bemutatni. A FESTMÉNYEK három pe­dagógus alkotásai. Nem lehet rájuk azt mondani, hogy kivá­ló munkáik, de ez nem is. vár­ható tőlük, hiszen nem ren­delkeznek előképzettséggel. Ennek ellenére Csendes Géza ■ Orgonája« ügyes munka, nemkülönben Hámori Mátyás »Facsoportja«. A szobrok egyi­ke Petőfit ábrázolja. Ennek ta­lán az a hiányossága, hogy nem próbálta az alkotó, Juhász László új nézőpontból bemu­tatni a nagy költőt, hanem megmaradt a szokványos áb­rázolásnál. A másik szobor se­besült koreai katonát ábrázol. A FÉNYKÉPEKET kivétel nélkül Julhász László állította ki. Színvonaluk nem haladja meg a kezdő fokon épp hogy .átjutó amatőr teljesítményét, hiába vannak akár 18x24-es méretre felnagyítva. Jórészt szerkesztés nélküli, életlen és •élettelen, elmozdult, szemcsés, fényhatás és mozgás nélküli képek, melyék nem bírják utol­érni hangzatos címeiket. A »Pésti utca« akár Sátoraljaúj­helyem is lehetne. A lillafüredi Palotaszállóról készült felvéte­le pedig azt bizonyítja, hogy fogalma sincs a fényképezés technikájához, kifejezési esz­közeihez. Egyedül riporbmun- kói között akad néhány sike­rültebb, a Volpone előadásról készült portrék és az idei köz­ségi úttörőkamevál képei. A 'kiállításnak nem sök lá­togatója akadt. Ebből azt te­ltetne következtetni, hogy a falu népét nem érdekli a mű­vészet, és nem ha jlandó — be­lépődíj ellenében — áldásai­ból részesülni. A ladiak — úgy látszik — az emeletnél akarják kezdeni az épületet. Nincs meg bennük a legendás művészi szerénység sem. Ho­gyan akarnak akkor a művé­szetek felé fordulni? Azt hal­lottam, hogy a festegetők már arról ábrándoznak, hogy elad­ják (képeiket. Eddig még nem V mtTTTTTVTTIT • •• akadt vevő, remélem, nem is igen lesz. És miért kellett be­lépődíjat szedni? Tudom, hogy azt a néhány forintot egyik pe­dagógus sem akarja zsebre tenni, de ezzel akaratlanul is profizmust hirdettek. Sokkal szebb lett volna, ha a ladiak nem képzőművészeti kiállítás­ként hirdetik meg ezeket az alkotásokat, hanem mint az általános iskola házi kiállítá­sát mutatják be, melyet ön­erőből rendeztek. NEM EZT CSINÁLTÁK, té­vedtek. így kénytelen vagyok felemelni szavam, mert nem szeretem, ha a falu levegőjét akarva, vagy akaratlanul fer­tőzik. Nem az a hamis, amit adtak (az csak tévedés), hanem az, ahogyan adták. Jogosnak érzem a követelést: több sze­rénységet, több alázatosságot a falu kultúrmunkásaitól. Fehér Kálmán Akárhogy is makrancosko- dik a tavasz, akárhogy is hú­zódozik a nap attól, hogy me­leg sugaraival végigcirógassa a balatonpart házait, végül mégiscsak »-beadja a derekát«, s akkor igazából beköszönt a jó idő. A fcnvódi községi tanács a tisztasági hónap feladatainak meigvhlósításával egytó'Jien az idényre is felkészül. Mire az üdülők első csoportja meg­érkezik, akkorra »tisztába te­szi« Fonyódot. A tanács a legszigorúbban megtartatja a lakókkal az ál­lattartási rendelkezéseket. Szi­gorúan ellenőrzik, hogy min­dennap takarítják-e a háztu­lajdonosok a járdákat. A körzeti orvos végigjárja az üzleteket és a vendéglátó- ipari üzemeket, s az észlelt hibákat azonnal kijavíttatja. Nagy gondot forditanak a Sütőipari Vállalat, a föld­művesszövetkezeti és népbol- tok tisztántartására. AZ úttörők három-négyezer fát ültetnek el az útszegélyek­re. Főleg juharfát és dísz­cserjét. A fonyódligeti, bala- tonfenyvesi strandon is nagy­arányú fásítást végez a ta­n-ács ebben a hónapban. Sán- dortelepen gyönyörű sétányt Lenin-emlék műsorok a rádióban V. I. Lenin, a proletariátus nagy tanítója születésének 88. évfordulója alkalmából a jövő héten több emlékműsort su­gároz a magyar rádió. Április 21-én, hétfőn délután felolvas­sák Kékesdi Gyula jegyzetét »Ahol Lenin élt és dolgozott« címmel, majd régi harcosok mondják el Leninnel kapcsola­tos emlékeiket. Ezen a napon közvetítést ad a rádió a Nem­zeti Színházból a Lenin szüle­tésének 88. évfordulója alkal­mából rendezendő emlékestről. Másnap, április 22-én Krupsz- kaja emlékezéseiből olvasnak fel »Milyen szépirodalmi mű­vek tetszettek Iljicsnek« cím­mel, s részletek hangzanak el N.vecsvóloda és Reznyicsenko regényéből, Lenin ifjúkoráról. Az esti órákban régi orosz for­radalmi és katonadalokból ad műsort a rádió. létesítenek, melyele szegélyét díszcserj élkikel övezik. A balatonlellei községi ta­nács összehívta az üdülő- gondnokokat, s megbeszélte velük, hogy az üdülő terüle­tére és az utcai rész tiszta­ságára1 sokkal nagyobb gon­dot fordítsanak a jövőben. A községi tanács ellenőrzé­seket tart azoknál a házaknál, ahol sok állatot tartanak. Az esetleges hibákat azonnal ki­küszöbölik. Ősszel ezer tő rózsát ültet­tek el a lellei üdülőkben, most féltő gonddal ápolják őket, hogy minél szebben pompázzanak. A parkokat vi­rágosét ják. Mire itt az első napsütéses igazi tavaszi nap, Fonyódon és Balatonlellén, olyan tiszta­ság fogadja a pajkos napsu­garakat, amilyen még soha. • Tito távirata Hruscsovhoz Belgrad (Tan jug). Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének fő­titkára táviratban üdvözölte N. Sz. Hruscsovot, a Szovjet­unió Kommunista Parija Köz­ponti Bizottságának első titká­rát 64. születésnapja alkalmá­ból. A TISZTASÁGI HÓNAP SIKERÉÉRT JH egittam a pertut,., Karcolat XJjjé.! Ezek a ci­gányok. Nahát! Egye­dül állok, és nézem a táncforgatagot. A csuda tudja, ho­gyan, d? ezen az es­tén nagyon egyedül i'agyok. Egyetlen is­merősöm sem akad... Vagy mégis? Igen, ott ni, az az enyhén pocakos férfi... Ide- bárnál. Ártatlan bá­ró nyka! Fogadni mernék, hogy a partnerét Cincikének hívják.. . De hárt! honnan is­merem én ezt a po­fát? Megvan! A Törött Gomb Érté­kesítő Egyesülés al­elnöki. Az áldóját, egyszerre melegem lesz. Tisztán emlék­szem még, hogy Pesten az egyik tö­röttgomb szállítmány átvételekor majd- n cm össze pofozkod­tunk azon, hogy a 999 e ze r-egy század i k gomb tömött-e, vagy sem...? Ö pimaszul azt állította, hogy törött n. gomb, ho­lott a törött gomb kara ktcol ágiá ja tisz­tán meghatározza, hogy. . . eh, igyunk egyet! Jó estét- ki­rn nők... Nincs menekülés, InUldogk.évű isme­rősöm máris itt áll előttem partnerével együtt. — Cinciké vagyok — -mutatkozik be a hölgy igen megnyerő­én. Nipílszája . van, egy kicsit bandzsc, különbért tűrhetően csinos. — Tessék, foglalja­nak helyet! — mon­dom. — Pincér! Bort kérünk! A tizedik pohárral is lecsúszott már. Elemében van a bulldogképű. ..Hát aztán tu­dod, anyukám — me­séli ismeretségünk történetét. (Közben gyöngyözik a homlo­ka.) — 'Ott van 999 ezer-egyszáz gomb. Van közöttük... szó- vad vitatkozunk, mindenki ellenem van, s akkor ez a fiatalember — mutat rám — kiáll a placc­ra és asszongya, hogy mindenkit fölpofoz, csak engem nem... Angyali volt. De azért én is egérutat vettem. Tudod, azon a héten kérdezted nagymosáskor, hogy mikor gyulladtál be ennyire, apukám... A meghitt beszél­getés váratlan for­dulatot vesz. A bull­dogképű feláll, fele­ségére kacsint, ma­gasba emeli poharát, aztán megfelelő áhí­tattal azt mondja ne­kem, hogy »szevasz*. A következő tánc­ban nyúlszájú Cinci­kével izzadunk a tö­megben. A helyemre menve ketten fogad­nak: a buUdogképű, meg egy hasonszőrű úriember, aki máris kezét nyújtja. — Legbensőbb ba­rátom — mutatja be a bulldoképű, aztán hozzáfordul: — Tudod, kérlek, ez az a fiatalember, akiről annyit beszél­tem. .. — mutat rám. Amaz felkapja a po­harat, szájához eme­li, és a pohár széle mellől édesen kiböki, hogy »kollégák va­gyunk*. — Te, kérlekszépen — mondja (újdonsült ismerősöm. — Van nekem egy régi ügyem. — Gyorsan bólintok és intek Cincikének, hogy ta­possuk még egy ki­csit a lábakat. De úgy látszik: egy tánc, egy ismerős, mert amikor az asz­talomhoz nézek, már öten lehetnek. Für­késző szemekkel néz­nek, s a buUdogké­pű szédületes tem­póval magyaráz. — Kiíc ezek? — kérdem. NyiUszájú Cincike azt mondja, hogy uracskája barátai, majd meglátom, mi­lyen helyes emberek. Csak nyerni lehet velük. Ismerőseim egy szálig becsületes em­berek, nemigen ked­velik a bort, de ha nem haragszom meg, 1951-ben volt egy ügye... — így kezdi az új rőtbajusZú kol­léga. Állás kéne a szemben ülő vízfejű­nek és hátha én... Az ötös számú isme­rősömnek örökösö­dési konfliktusai van­nak; megverte az öreganyját és még ebből 1-úfolyólag kell neki leülni a négy hónapot. ..De jó volna, ha... Hajnaltájt zúg a fejem a kérelmek özönétől. Azért elné­zést kérek újdonsült barátaimtól, hadd aludjak egy kicsit a kezem fején. Reg­gel a pincér éb­reszt: fizessem ki az éjszakai számlát! — Számolja össze! — mondom. Közben egy cédulára esik tekin­tetem: »Nem akartunk za­varni. A kért segít­séget előre is nagyon köszönöm, magam és az új pertukollégáid nevében; Táska Ödön. töröttgombértékesítő. — 600 forint — mondja a pincér. — Nálam csak há­romszáz van — mon­dom én —, de itt maradok zálogba... — Jó, itt marad zá­logba. Elrohan, becsukja az ajtót. Még hal­lom a retesz nyikor­gását. Egyedül kó- válygok a reggeli borgőzös teremben, és nincs egy morzsá­ra vadászó fia egér, »akivel* megihatnék egy rég áhított per­tut. Mondja meg ne­kem valaki, hogy most mi lesz? (SZEGEDI) Spanyol labdarúgókról SOMOGYI SZURKOLÓKNAK Minden út Rómába vezet — tartja a közmondás. Hogy ez az ál­lítás szerdán a fővárosban megdclt, annak kizárólag a Vasas-Real Madrid mérkőzés volt az oka, mert bizony szerdán a koradélutáni órakoan a pesti emberek, no és a legvérmesebb vidéki labdarúgó­ra iongók útja korántsem az örök város, hanem a Népstadion felé irányult. A rádió, a sajtó már beszámolt arról, hogy a Vasasnak csak félig-meddig sikerült a visszavágás. Győzött ugyan, dehát a madridi 0:4, mint az előrelátható volt, soknak bizonyult. így aztán a teljesen megérdemelt és szép győzelem után is a világ legjobb klubcsapatának kikiáltott madridi együttes jutott tovább az EK-ban. A Vasasnak maradt a vigasz, hogy sikerült legyőznie a világhírű spanyol csapatot. Nekünk pedig, akik láttuk a mérkőzést, maradt néhány emlék a sok százezrek által kísért találkozóról. íme: 30 forintos jegy négyszázért Megindult a népvándorlás már szerdán délben. A villamos- és au­tóbuszmegállóknál tolongtak az emberek. Aki megunta a várako­zást, az gyalogszerrel vágott neki az útnak, miközben minden öt lénésben hallotta a hangos fel­kiáltást: Jegyet vennék! Igen, hiába Európa egyik leg­korszerűbb létesítménye a ml Népstadionunk, befogadóképessége mégiscsak kicsi. Különösen ilyen alkalmakkor, amikor több mint hatszázezren szerették volna látni az EK elődöntőjét. Volt százezer olyan szerencsés, aki hozzájutott a jegyhez. Ebben a százezerben a legyüzérek kifürkészhetetlen tit­kai következtében akadt jó pár ezer(!>, aki »feketén«, a Rákóczi úton, vagy a Keleti-pályaudvar környékén jutott jegyhez. Hogy mennyire nem szerény em­berek azok az üzérek, akiknek a zsebében tízesével lapultak meg a jegyek, arra jellemző, hogy két óra tájt egy 30 forintos ülőhely ára még »csak« kétszáz forint kö­rül- mozgott. Fél négykor az »ár­folyam« emelkedett. Négyszázért Is elkelt a harminc forintos jegy. Persze csak ott, ahol hatóságaink nem érték tetten a jegyüzéreket, mert jó egynéhány spekuláns azért mégiscsak ráfizetett. .. A labdarúgó-zsonglő­rök együttese Bevezetőnkben elmondottuk, hogy a közvélemény a világ leg­jobb klubcsapatának tartja a Real Madridot. Lehet, hogy jelenleg az Is. Az a százezer ember azonban, aki ott volt a Népstadionban, a csapat igazi tudásából aligha ka­pott valami ízelítőt. A Vasas—Real Madrid visszavágó mérkőzésen ugyanis a Di Stefano vezérelte madridi csapat csakhogynem alá­rendelt szerepet játszott. Hány­szor meg hányszor tört fel a szur­kolókból a keserűség, hogyan kap­hatott ki a Vasas ettől a Real Madridtól 4:0-ra. Való Igaz, ezen a találkozón a spanyol együttes nem keltette klasszis csapat benyomását. Inkább labdarúgó-zsonglőrök együttesének tűnt fel a Real Madrid. Mert csa­patmunkát vajmi keveset láttunk. Láttuk viszont azt, hogy milyen ördöngösen tud cselezni Gento, avagy a francia középcsatárból lett spanyol jobbszélső, Kopa. Lát­tuk Di Stefanot, a »labdarúgó ro­botembert«, aki 90 percen át fá­radhatatlanul játszotta a védekező középcsatár szerepét, valójában amolyan második kullancsfélét. Megismertük Alonsot, a kapuvé­dőt, a »helyezkedés nagymesterét-, aki jóformán nem is vetődött, ha­nem úgy helyezkedett, hogy min­den lövés - bármelyik irányból jött is — a kezébe hullt. Egy szó mint száz, tizenegy lab­darúgó-zsonglőrből áll a világ leg­drágább csapata, amelynek a ma­gyar szurkolótábor sohasem fogja megbocsátani, hogy nem adott ízt az ő Igazi tudásából. . . Védekezés! Védekezés! Védekezés! Ez jellemezte a spanyolok játé­kát, akik már a 2. percben húzták az időt. A támadásra még csak nem is gondoltak komolyan. San- tamariáék »el a labdát a kapu elő­teréből« jelszóval vágták a labdát, amit aztán a Vasas-fedezetek ieve- keztek felhozni. A fél pálya táján ott volt négy előretolt fedezetként négy spanyol csatár. Ha ők nem tudtak szerelni, akkor jött a két fedezet Di Stefanoval. Leghátul a három hátvéd. A tíz védőjátékos közül csaknem rendszerint sike­rült valakinek már a mezőnyben feltartóztatni a Vasas-támadókat. Aztán már repült is a labda a Va­sas 16-osa felé. Ha úgy adódott, hogy tiszta helyzetben kapta valamelyik spa­nyol a labdát, akkor, ha neki úgy tetszett, megállt vele. Megvárta, amíg valaki betámadott. Ha volt szabad ember, akkor egy kicsit gu- rigáztak is a spanyolok, akik alig indítottak talán 10-12 támadást a 90 perc alatt. Ez abból állott, hogy két, legfeljebb három csatár (Gen­to, Di Stefano, Kopa) megpróbálta felvezetni a labdát. Lőni azonban ők sem lőttek kapura. (90 perc alatt mindössze három lövés szállt Kamarás kapuja felé.) De ha le­hetett, akkor kivágták az oldalvo­nalon túlra a labdát és már sza­ladtak is vissza védekezni a saját térfelükre. Cseppet sem volt ez szemet gyö­nyörködtető játék. Sőt szólt is a fütty, a nemtetszés-nyilvánítás. Ez azonban mitsem zavarta a spanyo­lokat, akik csak arra törekedtek, hogy ne kapjanak négy gólt. Nem is kaptak. Sajnos.,. Szurkolókról szurkolóknak! Amilyen derűlátással vágott neki a szurkolótábor az ország minden részéből a Népstadionba vezető útnak, olyan lehangoló volt a ha­zafelé utazás. — Nem sokat lát­tunk. - Ez bizony méltatlan volt az EK elődöntőjéhez. — Ezt a Real Madridot a régi Honvéd kitömte volna. — Hatot is rúghatott volna a Vasas. - Ilyen meccsre sem Jö­vök fel többet. Ilyen és ehhez hasonló vélemé­nyek hangzottak el a hazafelé tar­tó tömegben a Keleti-pályaudva­ron, az éjszakai vonatokon, kü­lönjáratú autóbuszokon. Mind­ezekből az állításokból csak a* utolsó nem igaz, mert aki azt mondta, hogy többet nem jön ilyen meccsre, az már ma megpróbál szerezni egy jegyet a jugoszláv- magyarra. Hiába, ilyen a labdarúgás . . . Kovács Sándor Sok mérkőzés elmaradt a megyei II. osztályban Csak csonka fordulót bonyolí­tottak le a megyei labdarúgó baj­nokság II. osztályában, ahol nem kevesebb, mint négy találkozó maradt el azért, mert a vendégcsa­patok nem érkeztek meg a mér­kőzés kitűzött színhelyére. Egye- düi a balatoni csoportban játszot­ták le valamennyi mérkőzést. Az amúgy is megfogyatkozott létszá­mú úrávai csoportban csak két ta­lálkozóra került sor, három(!) pe­dig elmaradt. A Somogy megyei Labdarúgó Alszövetség gyors és határozott intézkedésére lesz szük­ség a mérkőzés-elmaradásokkal kapcsolatban, mert ilyen körülmé­nyek között bizony lassan-lassan komolytalanná válik a bajnoki küzdelem. Tudósítóink az alábbi jelentése­ket küldték be a bajnoki forduló­ról: BALATONI CSOPORT: Buzsák—Balatonkiliti 3:1 (1:1). Balatonkiliti, 150 néző. V: Domb- rovszki. Buzsák: Joó — Pasztusics, Meniczki, Tóth — Náter, Karcz - Zakariás, Vincze, Ivanics I., Iva- nics II., Papp. Balatonkiliti: Hor­váth I. — Mayer, Kiss, Ángyán — Horváth II., Horváth IV. — Hencz I., Hencz II., Csabai, Horváth III., Belléncs. Csapkodó játék, a ven­dégek szünet után a szél támoga­tásával jobban kihasználták hely­zeteiket. G: Pasztusics, Vincze, Ivanics II., ill. Hencz II. Jók: Pasz­tusics, Vincze, ill. Kiss, a mezőny legjobbja, Horváth III., Ángyán. Szabó József KMTE TI.—öreglak 2:1 (1:1). öreglak, 300 néző. V: Koüer. K : Kovács — Orubel, Goál, Ducsai - Németh, Biczó — Bisitz, Martinka, Szvath, Vigh, Szili. Öreglak: Budniczkl - Demeter, Nagy, Bene — örcglaki. Kardos I.- Kardos rí., Bognár, Horváth, Kálmán, Tóth. Mindvégig izgal­mas, változatos mérkőzésen a na­gyobb technikával rendelkező ven­dégcsapat megérdemelten győzött a szívvel-lélekkel küzdő, lelkes hazai együttes ellen. Kitűnő já­tékvezetés. G: Szili, Martinka, 111. Kálmán. Jók: Kovács, Szvath, Szi­li, 111. Budinszki, Bene, öreglaki, Kálmán. Horváth Endre Tapsony-Táska 2:0 (1:0). Tap­sony, 250 néző. V: Böröcz. Tap­son}»: Csizmadia — Duits, Bálint, Nagy — Kovács, Horváth — Mada­rász, Karancz, Szép, Meiszterics H., Meiszterics I. Táska: Horváth — Dörnyei, Illés, Niklai - Dömyei n., Minta - Kiskotor, Palacskó, Lu­kács, Bíró I., Bíró II. Nagy ira­mú, kemény mérkőzés. A tapso- nyi csapat iámadósora jobb volt. A táskaiak csak a mezőnyben ját­szottak szépen. Jó játékvezetés. G: Szép, Karancz. Jók: Duits, Meisz­terics II., Szép, ill. Dies, Dömyei I. és Lukács. Horváth József Balatonszemes-Karád 4:2 (1:1). Balatonszemes, 200 néző. V: Kál­mán. Balatonszemes: Szappanos- Papp, Marton, Rezi - Nyárádi, Bartos — Barabás, Tltez, Gaál, Pál, Kovács. Karád: Acsbók — Kudom- rák. Szűcs, Matisa — Knick, Le­pénye — Babai n., Záhonyi. Hege­dűs, Babai I., Vach. A játék na­gyobbik szakaszában a hazai csa­pat támadott. A balatonszemesiek egy 11-est is kihagytak. Szünet után eldurvult a játék, s ennek következményeképpen Titczet és Kruekot a játékvezető kiállította. G: Gaál 2, Titcz, Szűcs öngól, ill. Babai II., Babai I. Jók: Rezi, Nyá­rádi, Jeges, Barabás, ill. Babai H. és Kruck. Garamvölgyi Béla Kéthely-Balatonszentgyörgy 1:1 (1:0). Kéthely, 400 néző. V: Fehér. Kéttaely: Szabó - Molnár, Kinics, Csuha - Vas. Jakabfi - Peczeli, Marton, Horváth I., Horváth F., Hosszú. Balatonszentgyörgy: Bíró- Simon, Darvas, Horváth - And- rics. Keserű - Böröcz, Erdélyi, Ángyán, Császár, Rigó. A mindvé­gig erős iramú, változatos mérkő­zést a jó védelmek és a gyenge támadósorok harca jellemezte. A játékvezető sorozatos téves ítéle­teivel sokszor zavarta a szép já­ték kialakulását. G: Horváth P-, 111. Császár 11-esből. Mindkét csa­patból a közvetlen védelmek tün­tették ki magukat. Nébli Vendel Kötcse-Nagyberek 2:2 (1:0). Köt­ésé, 200 néző. V: Kanizsai. Kötcse: Nagy — Rali, Kruck, Teffner — György, Máy — Krucs, Ubrich, Vodnyánszki, stark, Porga. Nagy­berek: Stefán — Veszteg, Timár, Sulyok — Beck, Dávid — Szikla, Hegedűs, Dékány, Horváth, Né­meth. Két ellentétes félidőt hozott a két csapat találkozója, ahol a heves küzdelembe néha sportsze­rűtlen belemenések Is becsúsztak. Az első félidőben a kötéséi csapat, szünet után a vendég együttes ját­szott jobban. G: Ubrich, Vod­nyánszki, ill. Németh, Dékány 11-esből. Jók: a hazai csapatból Kruck, a vendégektől Dékány já­téka emelkedett ki. Az eredmény igazságos. Venosch Miklós KAPOSI CSOPORT: Felsömocsolád—Nagytoldi 3:1 (2:1). Nagytoldipuszta, 200 néző. V: Porcsa. Felsömocsolád: Bognár — Fehér. Szigeti, Gazdi - Gazda, Wilheim - Dombai, Orbán, Bozsó, Balogh II., Kovács. Nágytoldi: Szántó - Balogh, Pirkhoffer, Szántó II. - Kétszeri, K. Tóth - Gaál. Rostás, Nyúlás, Schádl, Guz- mics. A felsőmocsoládi csapat 46 perc késéssel érkezett meg, de a mérkőzést lejátszották. A hazaiak kaptak jobban lábra és vezetést is szereztek. Felsömocsolád azonban jórészt védelmi hibából a győzel­met is megszerezte. Jók: Bozsó, Szigeti, ill. Gaál, K. Tóth. Gyenge játékvezetés. Schádl Lajos Igái—Nagyberki 3:0 (2:0). Igái, 200 néző. V: Borsi. Igái: Bella ­Csábráki, Kovács, Takács — Ágos­ton, Sági - Fekete, Szírer, Verhás, Horváth, Puskás. Nagyberki: Tóth- Vörös, Gebhardt, Tölgyesi - Szemes, Francz — Huri, Kiss, Ba­ki, Szemes II., Gieszler. Az igaliak vártnál jobb játékkal rukkoltak elő és biztos, megérdemelt győ­zelmet arattak. Nagyberki főként csak védekezett. G: Horváth, Ver­hás, Ágoston. Jók: Ágoston, Hor­váth, Verhás, ill. Gebhardt, Baki. Tobak József Kaposfüred-Somogysárd 4:1 (1:1). Somogysárd, 200 néző. V: Huber. Kaposfüred: Csikós II. — Mikocsi, Meiszterics, RábPl — Kordé, Varga- Bíró, Csikós I., Vörös I-, Vö­rös II,, Somlyai. Szünet után időn ként sportszerűtlen keretek köz" folyt a játék. Mindkét csapatból egy-egy játékost ki is állított a já­tékvezető, akinek akadt néhány helytelen ítélete is. A mérkőzés ugyan rendben befejeződött, de ezt követően botránv tört ki a Já­téktéren kívül. Néhány felbe vi szurkoló tenieg bá-nalmazta a Já­tékvezetőt. G: Csikós 3, egyet U- esből, Vörös II., ill. Kutor. Jók: Csikós I., Vörös I., Meiszterics, ill. Kutor, Máticza. Hegedűs József Somogyszil—Ecseny 2:1 (1:1). Ecseny, 200 néző. V: Kozari. So­mogyszil: Dobos — Tobak, Molnár, Stark — Szakály, Tapaszti — Sá- moly I., Sámoly II., Máy, Kocsis, Szolnoki. Ecseny: Müreider - Szűcs, Szalai, Kocza I. — KoczaH,. Morvái — Csuport, Mészáros, Kiss, Jusztusz, Barta. A vendégcsapat már a 2. percben vezetést szer­zett. Félidőig azonban egyenlíteni tudott a hazai csapat. Szünet után az ecsenyiek kerültek fölénybe, mégis egy váratlan lefutás után & sziliek érték el a mérkőzés sor­sát eldöntő győztes gólt. Elég ala­csony színvonalú mérkőzés volt. Opperman István K. Téglagyár-Zics 1:0. A bajnok­esélyes Téglagyár a vártnál ne­hezebben. mindössze egy szeren­csés góüal tudott győzni. E mér­kőzésről részletes beszámolót nem kaptunk. K. Honvéd-Gázló 7:2. A Honvéd tetszés szerint érte el góljait. A gázlóiak nem adták meg könnyen magukat. E találkozóról sem kap­tunk részletes jelentést. Mezőcsokonya—Somodor elmaradt DRÁVÁI CSOPORT: Kaposmérő—Lábod 3:2 (0:2). Lá­bod, 300 néző. V: Juhász. Kapos­mérő: Szabó — Babai I., Virág, Vajda - Babai II., Pendl — Ekés, Bruckner, Horváth, Molnár, Zac- comer. Lábod: Szeifrid - Kurucz. Tóth, Hetinger — Balogh, Páno- vics — Prokli, Tulipán, Kovács I.. Kovács n., Varga. Mindvégig nagy iramú, változatos mérkőzés volt. A jól kezdő hazaiak hamaro­san kétgólos előnyre tettek szert. Szünet után visszaesett a lábodi csapat, s a jól játszó vendégek ügyesen használták ki a védelem megingásait. G: Molnár 2, Hetin­ger öngól, ill. Kovács H., Tulipán. Jók: Virág, Vajda, Ekés, Molnár, ill. Tóth, Hetinger, Balogh, Ko­vács II. Balaskó István Felsőbogát-Babócsa 3:3 (1:2). Fel­sőbogát, 200 néző. V: Pusztai dr. Felsőbogát: Pintér - Mikulás, Stamler, Bácsai — Veszner, Ge- licz — Kálmán, Dakos, Kustos, Ivánczi, Pető. Babócsa: Káplár — Boda, Bóla, Bilkai - Bakó, Viro- vecz — Sánta, Bari, Vidák, Kan- csalics, Bicsár. Nagy iramú, szép és változatos mérkőzést' hozott a VÁt psanat. találkozója. Előbb a bogáti csapat vezetett, majd a ba- bócsaiak szereztek vezetést. Szü­net után ismét a felsőbogátiak Ju­tottak előnyhöz, és szereztek is­mét vezetést. Az utolsó pillanatok­ban azonban a babócsaiak egy vitatható góllal kiegyenlítettek, így született meg az igazságos dön­tetlen eredmény. G: Ivánczi, Kus­tos, Kálmán, iir. Vidák, Bari, Kan- csalics. A hazai csapatban min­denki kitűnő teljesítményt nyúj­tott, a vendégegyüttesből Káplár, Vidák és Boda Játéka emelkedett ki. Szabó Gyula A Heresznyc—Berzcnce, Három­fa— Csurgó II., Somogy tarnóca— Nagyatád II. mérkőzések elmarad­tak, mert az utóbbi csapatok nem jelentek meg. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents