Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

☆ ☆ IFJÚ FIQYELÖ Milyen az igazi barátság? — Vitazáró — Kik a barátok? Azok, akik feltárják egymás gyengesé­geit, s hibáikra kölcsönösen figyelmeztetik egymást. A barát­ság nem a betyárbecsületen múlik, mert ha azon, az nem le­het igaz és őszinte barátság. Ha a vitát indító Kaszáné elvtársnő feltett kérdéseire választ adok, csak a következőképpen tehetem: Elhamarko­dottan cselekedett mindkét példában a jó barát. Súlyos hibát követett el az, aki deszkát lopott a vállalattól, ezzel megká­rosította a társadalmat; hibát követett el az is, aki tanárát gúnyolta, mert nevelője azért, hogy embert farag belőle, nem ezt érdemli. Mindkét cselekedet jellemtelenségre, gyávaságra és alattomosságra vall. Mégis az a véleményem, hogy az első példában az ifjúsági vezető mint barát, a második esetben a tanulótárs barát helyesen cselekedett, de módszere rossz volt. Helyesebb, nevelőhatásúbb lett volna, ha a barátot a tett el­követése előtt figyelmezteti, de ha erre nem volt mód és alka­lom, akkor az ifjúsági vezetőnek kellett volna barátját meg­győzni helytelen tettéről, és rábírni arra, hogy önként bevall­ja a lopást. A tanulótársaknál is ez lett volna a helyes mód. Szerintem ez többet használt volna az osztály, az ifjúság be­csületének, nagyobb tanulság lett volna számukra, a felnőttek szemében erősítette volna az ifjúsági szervezet tekintélyét és feltétlen erősítette volna a barátok barátságát. Kalinyin elvtárs az igaz barátság jellemvonásaként em­líti, hogy az elvtársak és barátok megosztják a jó munka eredménye nyomán érzett örömüket, együtt küzdik le a ne­hézségeket, együtt sajátítják el a technikát, és mindig segí­tik egymást. Dolgozóink legjobbjai, a kiváló munkások már egyre in­kább ilyen fiatalokká válnak: nem titkolják el egymás előtt munkamódszereiket, munkasikereiket, készségesen átadják egymásnak tapasztalataikat, segítik egymást. A mi életünk új tartalmat adott a barátságnak. A közös alkotómunka, a nagy cél: a szocializmus felépítése a fiatalok barátságának alapjává vált. Ez a barátság megkönnyíti a munkát, egységes családdá forraszt bennünket. Irodalmi estek, ifjúsági gyűlések, vonzó KlSZ-élef Balafonlellén (Tudó&ítóniktól.) Tavaly szeptemberben a ba- latomleliei pártszervezet veze­tőségétől Nádasdi Lajos azt a feladatot kapta pártmegbíza- tásfcént, hogy vegye kezébe az ifjúság szervezését. November 20-án már 22 taggal példás szer­vezeti élet zajlott Lellén. Köz­reműködtek a fiatalok a no­vember 7 megünneplésében, a téli program elkészítésében, végrehajtásában. Az ifjúsági gyűléseket vonzóvá tették. Ed­dig öt irodalmi estet rendeztek; Molnár Mihály tanár Arany, Petőfi, Ady és József Attiláról tartott előadásokat. Tóth Ár­pád, a költők munkásságát is­mertette. Minden hónap utolsó hétfőjén KISZ taggyűlést tarta­nak. Részletesein megtárgyal­ták a KISZ első országos érte­kezletének anyagát, ünnepi tagkönyvkioisztó taggyűlésen tették le a KISZ fogadalmat. A fiatalság foglalkoztatására sza­bás-varrás tanfolyamot indí­tottak, melyen szervezeten kí­vüli fiatalok is részt vehettek. A tanfolyamot Csendes Ferenc- né varrónő vezette, s nem rég fe­jezték be. A KISZ vezetősége megszervezte a birkózó szak­osztályt 14 fővel. A kézilabda szakosztályban ugyancsak 14 fiatal vett részt. A torna szak­osztályban nyolcán, a népi tánccsoportban tízen, az aszta­litenisz szakosztályba nyolcán jelentkeztek. Könyv az ifjúságnak Tasnádi-Kubacska András: A mondák állatvilága. {Gondo­lat.) E könyv első kiadása 1939- ben igen nagy sikert aratott. Azokról a mesés történetekről, hiedelmekről szól, amelyek lé­tező állatokhoz fűződnek, vagy kihailt állatok maradványairól szólnak. A tihanyi kecskekö­röm legendájától kezdve a kü­Az ipari tanulók védelmében A Szakszervezeti Világszövetség múlt év őszén megtartott kong­resszusa határoztában kimondta, hogy 1958. június 14—20-a között megtartják a »Dolgozó Ifjúság El­ső Szakszervezeti világkonferenciá­ját-. Ezzel egyidejűleg felhívást bocsátott ki, melyben felszólítja a szervezett munkásokat, az ifjúsá­got, fejtsenek ki széleskörű, felvi­lágosító es nevelő munkát az if­júság élet- és munkakörülményei­nek megjavítására. E határozat alapján a magyar ifjúságot, elsősorban az Ifjúmun­kásokat is bekapcsolják a konfe­rencia előkészítő munkáiba. A Helyiipari Dolgozók Szakszer­vezetének megyei vezetősége elha­tározta, hogy a közeljövőben bi­zottságot alakit a KISZ, ipari ta­nulóiskola, a tanács képviselőiből, s közösen megvizsgálják a magán­kisiparosoknál lévő ipari tanulók helyzetét. Szemügyre veszik, meg­felelően biztosított-e a tanulók szakmai oktatása, megtartják-e a kisiparosok a tanulókra vonatkozó törvényes rendelkezéseket (mun­kaidő, bérezés), milyen az ipari ta­nulók összetétele a tanulók esz­mei, politikai nevelése, stb. Az ellenőrzés tapasztalatait megvitat­ják, s ahol szükséges, intézkedé­seket foganatosítanak. A HVDSZ megyei bizottsága ba­ráti találkozót tervez régi szak­munkások, állami- és magánválla­latok tanulói részére, hogy az if­júmunkások még jobban megis­merhessék, hogyan éltek elődeik, a tanoncok. A magánosoknál lévő ipari tanulók közül jelenleg igen kevés a szervezett ifjúmunkás. Ép­pen ezért az ipariskolákban, s a magán-kisiparosoknál tanuló fia­talokat rövidesen bevonják a szak­szervezetbe. löniböző sárkányhiedelmeken át az óriási tengeri kígyóig, a mesés állatok egész légióját vonultatja fel a szerző színes mesék, legendák keretében. Mindig rámutat arra, hogy mi ezeknek a hiedelmeknek reális alapja, illetve hogyan változ­tak át az állatvilág jelenségei természétfölötti hatalmakká az emberek tudatában. A szerző hatalmas tudományos fegyver­zettel nyúlt a témához, a könyv új kiadását bővebb anyaggal és a legűjabb tudo­mányos eredményekkel egészí­tette ki. Egy lépéssel előbbre! — KÍSZ-sxerveseteink problémáiról Izmosodik, öntudatosodik if­júságunk. Csak rövid eszten­dő műit el —< akkor még ag­gódtunk, tervezgettünk —, £ már nagyszerű eredmények hirdetik, hogy fiataljaink meg­találták a helyes utat. A meg­valósult téli terv, művelődési otthonaink fénye, szelleme új ízű kultúrát adott a falunak. Legények, lányok játszottak, daloltak, táncoltak, tanultak és tanítottak, terveztek és cselekedtek. S mert szeretem fiatalsá­gunkat, és mert felelősséget érzek ifjúságunkért, rá kell mutatnom egy-fcét tipikus je­lenségre, amit észre kell ven­ni, és helyreiUesztésükért ten­ni kell azoknak, akikre szin­tén tartozik a tennivaló. A pusztai ifjúság problémáiról szólok. Az itteni fiatalok egy­re inkább érzik, látják, hogy össze kell fogniuk, szervezetté is alakulnak, próbálkoznak is, aztán magukra maradnák. A napokban megnéztem a Göl­te—szentivánpusztai »kultúr­otthon t«. Hét évvel ezelőtt lát­tam először. Akkor még voltak ablakai, ma már élkorhadtak A puszta lelkes pedagógusa húzta a kezemet: »-Nézd meg és segíts! A nagyteremhez tudnánk még egy öltözőt, esetleg egy olvasószobát hoz- zábőviteni. De hiába, mert há­rom helyiséget nem lehet hi­vatalosan művelődési otthon­nak nevezni, a puszta így nem kaphat művelődési ügyvezetőt sem. De nincs ülőhely, nincs kályha ...« és így tovább. Illetékes helyi szerveknek megemlítettem a dolgot, és határozottan közölték, hogy kb. két hete a helyszínen meg­vizsgálták a helyzetet. No, ez már igazán bíztató — gondol­tam. Ehhez annyit még: te­kintsenek körül Alsóhetény- ben és Inámpusztán is, mert nagyjából ott is hasonló a helyzet, vagy tán még rosz- szabb. De azt is gondolják meg az »illetékesek«, nem le­hetne-e a lelkes göllei ifjúsá­got rábírni a puszták patroná- lására. Biztosan tudom, hogy volna erre mód! Meg is kell tenni, de sürgősen. Teljesen újonnan létesített, de mindentől elzárt helység a szentgáloskéri Kossuth-tetep is, amelynek bár alig 200 lakó­ja van, ifjúsága mégis él. A helyzet itt sem jobb, mint Szentiránban. Valamivel talán rosszabb is, mert az egyetlen pedagógus és az ifjúság között rossz a vi­szony. Két éve valami miatt összerúgták a port, és azóta esaik hallgatnak. Kinek volt igaza, nem is kerestem, mert a kartársnő önként közölte: »azok már el is költöztek, vagy már nem tagok, de mégsem mentem közéjük (ti. az ifjú­ság közé, mert nem hívtak«. Nem értem, pedig sokat gon­dolkodtam ezen. Olyan hosszú lenne az út, hogy ne találnák meg egymást? Az egyik községben így kezdtek a színdarab tanításá­hoz: a vezető megismerteti az írót, korát, világnézetét, mire tanít bennünket a darab, ho­gyan fejezik ki ezt az ©gyes szereplők. így válik tartalom­má a játék! Helyes ez, hiszen ifjúságunknak világosan kell látnia, hogy nemcsak munká­jával, hanem szórakozásával is felelősséget kell éreznie a kö­zösség iránt. Az így felfogott iáték tartalma az egész falu kincsévé lesz, és nem válik gyorsan elszálló epizód él­ménnyé. Tiszteletre méltó és dicsére­tes a taszári ifjak lelkesedé­se. Fiatal szervezet és máris erős, erőssé teszi a fiatalok akarata. Egyik este beszélget­ni mentem ki hozzájuk. 40 KISZ-tag, az összes pedagó­gus és az orvos mind jelen voltak. Vidáman, fegyelmezet­ten, érdeklődéssel hallgattak egy óra hosszat, utána beszél­getni szerettem volna velük. Az ifjúsági élet hírei A KOMMUNISTA IFJÚSÁ­GI SZÖVETSÉG megyei bizottsága értesíti a szervezete­ket és fiatalokat, hogy a KISZ Megyei Bizottsága a Sztálin u. 16/ szám alatti helyiségéből a Bajcsy-Zsilinszky u. 1/c. sz. alatti helyiségbe (volt pártis­kola) költözött. Egyben köszö­netét fejezi ki a Vasipari Kom­binát és a Textilművek fclSZ- tagjainak, akik a költözködés­ben segítettek. A TASZÁRI KÖZSÉGI TA­NÁCS több mint ötezer forin­tot érő lemezjátszó rádióval ajándékozta meg a falusi KISZ szervezetet. A fiatalok küldöt­teik révén mondtak köszöne­tét az értékes ajándékért. ahány éves vagy, ANNYI FÁT ÜLTESS! - ezt a feladatot szabta meg tagjai­nak a mernyeszentmiklósi KISZ-szervezet. Nemcsak ezt a vállalásukat teljesítették a fia­talok, hanem a legeltetési bi­zottságnak is elültettek több mint 150 darab csemetét. KÉT ÉS FÉLEZER facse­metét ültettek el mostanáig a patalomi Mszisták. RÉGI VÁGYA teljesült a visnyei fiataloknak és felnőt­teknek. A. KISZ-szervezet tag­jainak felajánlásaképpen nem­sokára maguk építette saját sportpályájukon rúghatják a kerek börlabdát. rdDSDe>iDgöS>iD§3«>E>§Dfi!>$5gD«OiDgOfi>iD&>«>iPgG>8>lP8E>e>4DKK^CK8C3kÍH^^ Ml FIAINK — Hozzászólás — Olvastuk az Ifjú Figyelő vitarovatát, s a többi között Patkó Lajosnak, a mi KISZ-tit- kárunknak a levelét. E levél szerint a fiata­lok hasznosnak tartanák, ha több, őket ér­deklő témáról vitatkoznának a felnőttek is. Mi a legmeigelógedettebb hangon szólhatunk a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe tömörült fiainkról, leányainkról. Most látjuk, nem volt hiábavaló a ráfordított erő és segítség, amellyel útbarnditottuk őket a kezdet napjai­ban. Szeretetünket, segítségünket már számos alkalommal viszonozták. Most csak egyetlen élményünket szeret­nénk papírra vetni. Nemrégen történt. Még valahányan emlékszünk, milyen hirtelen, vá­ratlanul romlott el az időjárás a tavasz első napján. Elborult az égbolt, s reggelre fehérek tettek a háztetők. A nagy pelyhekben lehulló havat összehordta a szél. Az utakon megállt a közlekedés, mert néhány helyen ember­magasságú hótorlaszok keletkeztek. Autó, egyéb jármű sehogy sem tudott átgázolni rajtuk. Gyors intézkedésre volt szükség, sza­baddá, járhatóvá kellett tenni az utakat. Mi, a község vezetői nem vártunk felülről jövő utasításokra; természetesnek tartottuk, hogy az utakról nekünk, a falu lakóinak kell el­gördíteni az akadályokat. Gondoltuk, kiren­deljük a falut az utakra. Ekkor jöttek hoz­zánk a KISZ vezetői és magukra vállalták a hóeltakarítást. Kivonult lapáttal a vállán az egész fiatalság. Mentek utánuk a felnőttek is. A legjobban 'befőtt útszakaszra a kiszisták álltak. Játszva, vigadozva dolgoztak, és csak­hamar felszabadították útszakaszainkat a jár­művek számára. Azóta még jobban bízunk a fiatalokban. Tudjuk, hogy sokra képesek, csak támogatni kell őket. Fogni a kezüket, s néhány meleg szóval megdicsérni őket, ha jól dolgoznak. Nem szabad cserbenhagyni őket, ha esetleg megbotlanak, elvétik a lépést. Manapság sokan emlegetik példaként a felszabadulás utáni évek ifjúsági életét. A M ADISZ-ban valóban pezsgő élet zajlott, részt vett benne úgyszólván a falvak egész ifjúsága. Vannak, akik hajlamosak kézlegyin­téssel elintézni, ha a mai fiatalokról, a mai ifjúsági szervezetről esik szó. Túl fiatalok, komolytalanok — mondják —, nem érdemes időt vesztegetni rájuk. Mi tudjuk a legjob­ban, mennyire alaptalan az ilyen hiedelem. Mi, felnőttek ne csak a gyengeséget vegyük észre saját fiainknál, segítsünk nekik, hogy olyanokká legyenek, amilyenekké szeretnénk. Szabó Gábor párttitkár, Hardi József vb-elnök, Kadarkút. Megtudtam, hogy egész télen át dolgoztaik, összekovácsolód- tak. Nagyszerű ez így, lelkesít, és boldoggá teszi a szemlélőt. Mégis nagyon szomorúan jöttem el, mert egyszer csak megszakadt a beszélgetés, szinte kínos csend lett. Igaz, néhány kér­dést én is feltettem, ugyanis nemrég játszották a Sári bírót, megkérdeztem ki írta, mit tudnak róla, mit mond nekünk a darab, miík a legközelebbi terveik? Feszültség, csend volt a válasz. Még elmondtam, hogy Móricz a legdicsőbb na­pokban, 1919«ben itt járt a szomszédban, rólunk írt, a néppel élt és érzett, azt is tud­nia, ismernie kell az ifjúság­nak, .hiszen fiataljainknak kell őrizniük haladó hagyo­mányainkat. Beszélgettem a nagyberki párt- és tanácsszervekkél, a pedagógusokkal. Mindegyik nagy szeretettel, lelkesedéssel beszélt fiataljainkról, mind­egyik a legtöbbet adja értük. És mégis szinte özönlik a pa­nasz: szépen dolgoznak a fia­talok, és mégsincs pénzűk, gyenge a vezetés, többször le­hetetlen összehangolni a köz­ség kulturális tervének rész­feladatait, mert a fiatalok ma­kacsok. Rövid úton megtalál­tuk a bajok okát: nem tudtak még komoly kulturális bizottságot életrehlvni, nem ültek még össze a problémákat megvitat­ni. Pedig nagyszerű hagyománya van a nagyberki kulturális életnek 1 Ezt tudja is minden­ki, s mégis elakadt valahol valami. Mindenki becsületesen akar tenni, mégis elszakadnak egymástól, gyanú és vád szü­letik. Ám most ígérik, hogy rendezni fogják soraikat, s ezt el is hihetjük. Néhány példát hoztam elő csupán, de ne gondolja senki, hogy hasonló eset nines több. Mindegyiknél csak egy lépést kell tenni előbbre. Ezért idé­zem a társadalmat. Mert ezt a lépést megtenni és további lépésekkel még szebb ered­ményt elérni csak együtt tu­dunk: szabad hazánk, felsza­badult társadalma legyen a fejlődésért felelős. Csak úgy győzhetünk végleg és biztosan. Nagy Károly, a kaposvári járási KISZ- bizottság tagja. Ta v a s z NEVESSÜNK! (Ifjú fordítóink munkájából) Hogy kell a lovat nyergeim? Az iskola) tudományok meste­re különösen szórakozott egyén volt, így a gyerekek gyakorta tréfát űztek vele. Egy nap rövid kirándulásra készült lóháton. Amíg a lovat nyergeltc, erősen gondolkodott egy bonyolult kér­désen. Néhány fiú állt mellette, és nagy érdeklődéssel figyelték, mert a mester rossz irányban, fordítva helyezte el lován a nyer­get.- Bocsánat, uram - szólt egy alacsony, vidám fickó de ön rosszul helyezi el a nyerget!- Fiatalember - válaszolt a tanár élesen —, ön eszes fickó, de honnan tudja, hogy én milyen irányba akarok menni? Jót akart A s .. .-i express már Indul az áUomásról, mikor egy asszony lélekszakadva rohant a peronra. A kalauz megfogta a karját, s szépen felemelte a kocsiba, be­csapta mögötte az ajtót. A vo­nat elrobogott. Az első állomás 60 mérföldre esett, s mikor a vonat megállt, a kalauz látta, hogy az öreg hölgy dühösen, nagy méltatlankodással száll ki a kocsiból.- Majdnem lekéste a vonatot, asszonyom — mondta a kalauz.- Igen, majdnem lekéstem - mondta a bölgy de én esak egy levelet akartam a vonat pos­taládájába bedobni. „ Magyarázat“ Jimmy éppen az imént jött meg az iskolából, meglehetősen gyen­ge bizonyítvánnyal a kezében. A szülők persze nem örültek en­nek túlságosan.- Nekem már elfogyott a tü­relmem - kiabált a papa.- Hogy lehet az, hogy Smidt, aki nálad sokkal fiatalabb, min­dig az osztály élén halad, míg te az utolsók között vagy. Jimmy a papára pillantott, az­után a mamára és újból vissza.- Te elfelejted papa - vála­szolt ártatlanul hogy Smlth- nck borzasztóan okos szülei van­nak ... (Kovács Pál fordítása nyomán.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents