Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

í «OMOGTI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1958. április 17. Megbukott a francia kormány A hormányválság első hasai és külföldi visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) tüntetést hirdetett meg, a nagykövetség előtt felsorako- eott óriási rendőri erő láttán ezonhan csalk néhány tüntető próbált hangot adni a szélső- fobboldali érzéseinek. Az ügy­véd és néhány híve egyha­mar a rendőri riadóautóba (sérült. A (Francia Kommunista Párt lrpja hangsúlyozza, hogy Gaillard legutóbbi nyilatkoza­ta neon hagyott helyet semmi­lyen kétértelműségnek: kor­mánya haladéktalanul a nem­iét gyűlés elé terjesztette vol­na azokat a terveket, ame­lyek szerint folytatták volna az algériai háború erőfeszítéseit. Ezen ígéretek ellenére «melyek láthatóan arra szol­gáltak, hogy megnyugtassák a jobboldal türelmetlenségét, független ok egy része a kor­mány ellen szavazott. Termé­szetesen nem azért, mert el­lenségesen foglalt állást az al gériai háborúval szemben, ha­sam azért, mert azt már egész És 7. alk-Afrjlká na ki akarják terjeszteni. A lap aláhúzza: niem arról /am szó, hogy a háborús po­litika két változata közül kel­lene választani. Választani kell az algériai háború folytatása és akö­zött az állhatatos akció között, amely az algériai probléma békés megoldá­sához vezetne. A kormány bukása új bizo­nyítéka azoknak a növekvő lehézségeknek, amelyekbe az algériai őrült politika ütkö­zik. Akik a békét akarják, ezokmak az a feladatuk, hogy biztosítsák: a francia politika 'símét feleljen meg az . 1956 íanuár 2-i választások előtt tett ígéreteknek. A dolgozó’1 mindenütt, az üzemekben, a munkahelyeken, az irodákban egyhangúan emeljék fel sza­vukat a baloldali kormány megalakítása érdekében, Va­sárnap járási közigazgatási »választások lesznek Franci i- jvgzágban. A franciák milliói­nak lesz alkalmuk világosan flinyilvánítiani akaratukat, hogy Franciaország végül is kijusson a 'kátyúból és a bé­két- válassza. Az új miniszterelnök sze­érdekében éppen olyan tehe­tetlen politikára lenne kár­hoztatva, mint elődei. Gaillard kormányának bu­kása után az amerikai kül­ügyminisztérium munkatár­sai nem látják derűlátóan a francia—tunéziai válság ren­dezés-ének és az észak-afrikai kommunistaellenes elemek megerősítésének kilátásait. Külügyi hivatalos személyisé­gek aggódnak amiatt, hogy Gaillard bukása hatással lesz két másik nemzetközi kérdésre is: a csúcsértekezletre vonat­kozólag Oroszországgal foly­tatandó megbeszélésekre, va­lamint Franciaorszáignak az Atlanti Szövetségen beliül el­foglalt helyzetére. Guiles külügyminiszter és más vezető hivatalos szemé­lyiségek azt szeretnék, ha Franciaország Valamilyen mó­dot találna a hosszú és költ­séges algériai háború befeje­zésére. Az említett hivatalos személyiségek közül magán­beszélgetésekben sokan azt mondják, ez kétségtelenül azt jelentené, hogy az algériai önkormányzat valamilyen for­mája felé közelednek. Ami a csúcsértekezletet il­leti, a francia kormány bukása meglassíthatja az előkészí­tő tárgyalások menetét és alkalmat nyújthat a szovjet kormánynak arra, hogy újabb nehézségeket támasszon a nyugati hatalmak között. Ad­dig, amJg az új francia. kor­mány még nem alakul, a Gaillard-kormány csak az ügyintézéssel foglalkozhatik és nincs hatalma dönteni po­litikai kérdésekben. A fiatal marokkóiak 43 százaléka híve a többnejüségnek Az AI Istiplal című hetilap, a kormánypárt sajtószerve köz­zétette annak a psziho-szocioló- giai közvéleménykutatásnak az erdményét, amelyet múlt nyáron az »-Egység útját« ki­jelölt 11 000 ifjú önkéntes kö­zött végeztek. Ebből kiderül, hogy a kérdezett ifjak 55 szá­zaléka S jövőben maga kíván­ja megválasztani a feleségét, s nem bízza a választást család­jára; 43 százalék még ma is híve a többnejüségnek, de csak 19 százalék az egyoldalú el ta­szításnak; a megkérdezettek 65 százaléka írástudatlan, 40 százaléka hallgatja a rádió hír­adásait és csupán 3 százaléka a vallásos műsort; végül a ma­rokkói ifjak 96 százaléka úgy véli, hogy Marokkónak van mit tanulnia külföldtől. Meg kell jegyezni, hogy a kérdezett fiatalemberek többsége falusi származású. Washington gondokban... A Scotsman washingtoni tudósítójának jelentése London (MTI). A Scotsman washingtoni tudósítója jelenti: Hála az atomfegyverkísérle­tek egyoldalú szovjet felfüg­gesztésének, Washington az el­múlt két hétben majdnem ki­zárólag a leszerelés kérdésével foglalkozott olyan leszerelési formulát keresve, amely csök­kenti az atomháború katasztró­fájának veszedelmét, és kira­gadja a diplomáciai kezdemé­nyezést a Szovjetunió kezéből. Az amerikai atomerő bizottság egyik tagja azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak már elég -bombája van és nana szen­vedne hátrányt a gyártás be­szüntetése következtében. A bizottság egy másik tagja azt ajánlotta: Közöljék a Szovjetunióval az úgynevezett »tiszta bombák« fi Bíróság előtt Hűn ka-gá rdista gyilkosok Előkelő kábítószer-kereskedőket ítéltek el Olaszországban Rómában két hónapon át folyt egy kábítószer-csempész társaság perének tárgyalása. A törvényszék végül tizenegy órás vita után ítéletet mondott. Huszonkét vádlottat — köztük az olasz arisztokrácia több képviselőjét — börtönbünte­tésre ítélték: négy vádlott pe­dig pénzbüntetést kapott, nyol­cat fölmentettek. Torlónia her­cegét távollétében két és fél évi fogházra ítélték. Emanuele de Seta gróf olasz repülő kivá­lóság két évet és három hóna­pot kapott, Guiseppe Pignatelld herceget két évi fogházra ítél­ték. A csempészetet személye­sen végző Edmondo de Marcus három évet és az »Aranyorrú­nak« becézett Max Magnani négy évet és tíz hónapot ka­pott. Prága (MTI). A pozsonyi ke­rületi bíróság tanácsa előtt áp­rilis 15-én a vádlottak kihall­gatásával folytatták . a volt Hlinka-gárdista rohiamoszta- gosok gyilkossági bűnperének tárgyalását. Leon Bunta vád­lott a terhelő bizonyítékok sú­lya alatt bevallotta, hogy részt vett a Nemecka község mellet­ti tömeggyilkosságban. Jólle­het a tömeggyilkosság egyik szervezője volt, a bíróság előtt igyekezett szerepét kisebbíteni. A többi vádlottal -való szem­besítés során beigazolódott, hogy Bunta, mint a parancs­nok helyettese irányította és ellenőrizte a Nemecka mellet­ti akciót, amelynek során 400 embert gyilkoltak meg. M. Spisiak vádlott igyeke­zett bűnösségét tagadni és a felelősséget a gyilkosságokban ugyancsak részt vett német parancsnokra hárítani, de a bizonyítékok súlya alatt és a szembesítések során beismer­te a gyilkosságokban való részvételét. Jan Valient vád­lott az ugyancsak a vádlottak nádján ülő Hadara katolikus pap szerepéről vallott. Valient beismerte, hogy négy partizánt gyilkolt meg, a gyilkosságokat meggyónta Haderának, aki fel­oldozta bűne alól és mint ra gárdisták lelki tanácsadója, a partizánok meggyilkolására uszította őket. A tárgyalást a vádlottak, majd a tanúk kihallgatásával folytatták. Pénteken délután hirdetnek ítéletet. készítési módját. De Strauss tengernagy, az atomerő bizott­ság elnöke szikláséi lárdan el­lenzi e kísérletek megszünte­tését. Az amerikai külügymi­nisztérium szakértői azt mond­ják: veszedelmes volna az atomleszerelésre szorítkozni, mert ez meghagyná a Szovjet­uniót jelenlegi uralkodó hely­zetében a hagyományos fegyve­rek terén, holott a Nyugat a ha­gyományos fegyverzet leszere­lését akarja a Szovjetuniótól kierőszakolni. Úgy is érvelnek, hogy az atomleszerelés lassítá­sa, íaimimek következtében a Szovjetuniót állandóan fenye­getni lehetne Nyugat atomfegy­vereivel, a Szovjetunióra gya­korolt nyomás legjobb eszköze volna, amellyel olyan átfogó fegyverkezés ellenőrzési egyez­ményt csikarhatna ki Moszkvá­tól, amely véget vetne a Szov­jetunió óriási fölényének a ha­gyományos fegyverek terén. A KÜLPOLITIKA HlREI Athén (Tanjug). Athéni hír- ügynökségi jelentés szerint a görög hadügyminisztérium most kiadott közleményében leszögezi, hogy a NATO-hoz tartozó országok jelenlegi pá­rizsi hadügyminiszteri értekez­letén »nem lesz szó görögor­szági rakétatámaszpontok léte­sítésének kérdéséről«. A köz­lemény azt is hozzáfűzi, hogy »nem küldtek és nem is kül­denek görög katonai személy­zetet az Egyesült Államokba atomtámaszpontok létesítésé­vel kapcsolatos kiképzés vé­gett«. * * * Djakarta (Uj Kína). Djuanda miniszterelnök közölte, hogy az a repülőgép, amely vasár-, nap reggel Makassxar közelé­ben a mandai repülőteret bom­bázta, kétfödeles D—225 min­tájú amerikai gyártmányú va­dászgép volt. A repülőgép észak felől jött. A miniszterel­nök annak a véleményének adott kifejezést, hogy a légi­támadást azért rendezték, hogy zűrzavart teremtsenek akkor, amikor a közép-szu- mátrai lázadók elleni katonai akció már befejezéshez köze­ledik. Djuanda hangsúlyozta, hogy az indonéz kormány tán- toríthatatlanul folytatja a lá­zadók elleni hadműveleteket. Időj árásj elentés Várható időjárás csütörtök estig: változó felhőzet, több he­lyen eső, záporeső, zivatar. Mérsékelt déli-délnyugati szél. A nappali felmelegedés észak­keleten fokozódik, máshol alig változik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet csütörtökön 14—17 fok között. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Kaposvár—Somogy megye Minden este 7 órakor, vasárnap délután 3 órakor is HORVÁTH JENŐ: ^CcuiaSizi kef irt gé Jazzoperett 3 felvonásban Jegyek előre válthatók, bérletszelvények beválthatók a színházi jegyirodában, Május 1 n. 23. Telefon II 03 SÖTÉT ÁRNYA K* mélyét illetően már megindul­tak a ’ találgatások. A Liberation úgy véli. hogy i »három P« közül, tehát Pi- oay, Pleven és Pfimlin közül terülhet ki az első miniszter­elnök-jelölt. Párizsban általában az a vélemény, hogy a szocialisták állásfoglalá­sától függ az új kormány \ összetétele, de léte is. Valóban, kevéssé tartják el­képzelhetőnek, hogy Guy Wollet harmadszor is rá akar­ja és rá tudja venni a szocia­lista képviselőket arra, hogy elfogadják egy új kormány­ban a szocialista pánt rész­vételét. A szocialisták rész­vétele a Bourges-Mau nou ry- kormányban és a Gaillard- kormányban csak ártott a pártnak — mondja a szocialis­ta képviselők jó része. Guy Mollet népszerűsége a párton belül erősen csökkent azzal, (.hogy fedezte a szocia­lista. 'miniszterek kormányba küldésével Bourges-Maunoury és Gaillard kormányának mindinkább jobbra tolódó po­litikáján. . N szociális helyzet rendkívül feszültsége is olyan‘ tényező, amely valószí­nűvé teszi, hogy a szocialis­ták nem ha.il und ók »befrküd- ni a betegágyba«. Válőszíriűtíek látszik, hogy s centrum hoz létre új kor­mányt ö melyben; nem vesz­nek rgszt a jobboldali füg­getlenek!; A centrum kor­mányának legfőbb fogyatékos­sága viszont az lenne, hogy kisebbségi kormányként ke­rülne unalomra, s a jobbolda­li függetlenek és a szocialis­ták támogatásának elnyerése S zalókiné visszarakta az edényeket a kis kar- kosárba, aztán elköszönt a bé­resektől, akik egy nagy tábla árpatarló szélén deleltettek. EUndultában azonban még visszamosolygott az urára, aki úgy nézett utána, mintha ki tudja, mikor látták volna egy­mást. De nemcsak Szalóki Ist­ván, hanem szinte az egész bóreshad utána bámult, és itt- ott egy«agy dicsérő megjegy­zés is elhangzott ilyenformán: ejnye, azt a tagadóját ennek az Á gnesnek, ez csak - nem ákar megöregedni! Olyan, mint egy lány. Az elismerésen kívül persze volt némi irigy­ség is ezekben a megjegyzé­sekben,, de Szalóki István nem is hallja őket, mert egész gon­dolatvilágát betölti a szeretett asszony, aki azt a jóízű gyön­gebablevest és búzagánicát hozta neki. De nemcsak a gon­dolatai, tekintete is ott röp­köd az egyre távolodó piros­pettyes fejkendő körül, amely hamarosan eltűnik az erdő- szélen. Innen az erdészéitől szilvás- allé nyúlik le a drávaparti kis sűrűségig, nyílegyenesen szel­ve át a szántóföldek hatalmas tábláit. A szilva ugyan még nem egészen érett, még csak kókespiros, de roskadásig tele vannak ezek a fák, s így nagy tömegében olyan ínycsiklandó- ró a mosolygása, hogv láttára összefut a nyál Szalókiné szá­jában. Csakhogy nem addig van ám az, hogy itt a rengeteg szilva, s hát akinek tetszik, csak * Pályázatunkra »Pacsirtaszó« jeligével beküldött írás. egyen belőle! De nem ám! Hi­szen ha csak addig volna! De itt minden az uraságé, amed­dig a szem ellát, sőt még azon túl is, szilvástul, földestül, er­dőstül és mindenestül; a lopást meg olyan szigorúan büntetik, hogy már nem egy családot dobtak ki az uradalomból egy- egy kötény gyümölcs miatt. S mivel mindezeket Szaló­kiné is nagyon jól tudja, hát előbb alaposan körülnéz, és csak azután kapja el az útra- hajló ágak egyikét, hogy né­hány marókkal beledobjon a kosar ába. S míg izgatottan sze­di a szilvát, szinte már maga előtt látja a gyermekeit, ahogy körülülilk a kosarat, és jóízű­en majszolnak belőle. — No, még egy marókkal! — ugrik föl egy incselkedő szép, ham­vas csomóért, s mikor az is a kosarába kerül, sietve húzza rá az edényéket takaró szal­vétát, aztán megnyugodva bal­lag tovább a Dráva melletti kiserdőig, ahonnan keskeny gyalogút vezet le a sűrű vad­vessző között a folyóig. S ahogv a pajkos napsuga­rak átszökdöstek a fák levelei között, hogy víg táncot járja­nak a víz tükrén^ Szalókiné- mak is kedve támad hozzá, hogy meztelen lábait megmár- togassa a folyóban. Oda is lép, egészen a szó1 éré. hegy oom- pás alakja már ott viliódzik előtte: mikor észreveszi tükör­képét, elégedetten állapítja meg magáiban, hogy még most is majdnem olyan csinos, for­más. amilyen leánykorában volt. hogv szinte .maga se aka’-ja elhinni, hogy már az ötödik gyermekét várja. És ez1 nem is csoda. Üde arca úgy vi­rít a piros pettyes fejkendő- Pől, hogy nyugodtan letagad­hatna vagy hat évet a har­minckettőből. Mellei fiatalo­san feszülnek az eperszínű rékliben, amely laza fodrok­ban fogja körül karcsú dere­kát, ahonnan egyszerű kékfes­tő bokorugró-szoknya omlik le a formás lábikrákig. Szóval amolyan igazán szép, érett asszony, amilyenen ha­mar elakad és szívesen meg­pihen a férfiszem. NA tnden valószínűség sze­* ' * irtot ezt gondolja róla az a férfi is, aki éppen most ért oda, ahonnan a kis gyalog­út beszalad a vadvessző közé. De nem, mégse. Nemcsak ennyit gondolhat, mert ahogy Szalókiné megfordult, hogy egy marék szilvát vegyen ki a kosarából, a férfi hirtelen le­bukik a vadvessző közé és négykézláb oson az asszony fe­lé egészen a vadvesszővel be­nőtt terület széléig, ahonnan már fekve is igen jó kilátás nyílik holmi titkos leselkedés- re. Egyelőre ugyan nem láthat mást, csak annyit, hogy Sza- lókiné ismét odalép a folyó szélére, s ahogv eszegeti a szilvát, a magját a vízbe do­bálja, és játékos kedvvel nézi a nyomában támadó kis huí- lámkarikákát. S mikor a szilva kifogy a kezéből, óvatosan kö­rülnéz. majd 'hirtelen fölhúz­za a szoknyáját, és belegázol a folyóba. Barnára pirult alsó lábszáraitól élesen elütő fehér combjai merész ívben dombo­rodnak. ahogy ott áll a térdig érő vízben. Néhány percig mo­solyogva nézi a lábszárai körül incselkedő folyó halit csobogá­sát, aztán megfordul, s elindul a nart felé. De hogy a szok­nyája vizes ne legyen, egyre följebb húzza, hogy már a köl­dökéig látni meztelenségét, s ahogy jön kifelé, és a lábaival félköröket írva csobo.gt.atja a vizet, oly ékesen ringnak mel­lei, hogy azt már sehogy se mája tétlenül nézni az a fér­fi. Izgatottan kap a kalapiá­hoz, maghuZkodja az eleiét mintha erős szélviharba indul­na, s ajkán kaján vigyorral kiáltja. — Jó napot, Szalókiné! S zalókiné döbbent csodál­kozással kapja föl a fejét, ugyanakkor a szoknyá­ját a vízre ejti. és lángpiros arccal siet az öntésre, s rop­pant zavarában lábát a finom szemcsés homokba márfogatja. — De fürdőnk? fürdőnk? szépasszony! — lihegi inkább, mint mondja a férfi, de már ott. áll a kosár mellett, s ahogy belenéz, kárörvendően teszi hozzá: — Aztán melyik volt iobb? A fürdés vágj’ a szilva? — Szűzanyám, segíts! — vil­lan át Szalókinén, de egy hangot se tud kiadni, csak áll, mintha megbénult volna. — Nos? Nem tudja meg­mondani? — vigyorog a férfi, és kéjre éhes szemekkel mé­regeti az asszonyt, aki úgy vergődik előtte, mint vérszom­jas ragadozó körmei köpött a szelíd kis madárka, csőrében a fiának szánt eleséggel. — No, jól van. Szalókiné, nincs semmi baj — mondja a férfi, s az asszony hátát vere­getve teszi hozzá: — Ej, ej, hun­cut szemű szépasszony, de meg tudnám harapdálni ezt a for­más pofikáját. Na, ne nézzen már ilyen kétségbeesve, hiszen mondtam már, hogy nincs semmi baj. Meg aztán, el tud­juk mi intézni ezt a kis ügyet. Hát nem igaz? És Szalókiné, aiki már való­ban kezdett megnyugodni, most riadtan néz körül, mintegy me­nedéket keresve, s óvatosan igyekszik kitérni az egyre cél- zatosabb simogatás elől. De a férfi utánakap, és hirtelen át­öleli. — Intéző úr! Eresszen el! Ha nem ereszt, megmondom az uramnak! — kiabál Szalókiné, de az intéző már se lét, se hall, csak öleli, markolássza, és für- tyedt szájéból szinte patakzik a nyál az asszony vállára, mi­re az teljes erejéből sikogatni kezd, s kiabálja az ura nevét. Hangja azonban elvész a folyó széles medrében és nem juthat el Szalóki Istvánhoz, alki ott nyomja az ekét a két szilaj mö­gött, és nem is sejti, hogy a fe­lesége kiszemelt prédaként vergődilc az intéző úr karmai között. Igen, szinte már biztos prédaként, mert már ott hem­peregnek a homokon, és Szaló­kiné teljes erővel védekezik az állatias ösztöneitől elvakult emberrel szemben. Úgy rúgja, harapja és karmolja, ahol csak éri, hogy az intéző sehogy sem juthat célhoz. De mikor éler- nyed a szorítása, úgy kifordul a szeme, mint egy kimúlni ké­szülő undok hüllőé és bambán vigyorogva bámul az asszony után, aki kosarát felkapva ro­han ki az erdei útra. E z aztán egy vadmacska! — tekergeti fejét az in­téző, és sehogy sem megy a fe­jébe, hogy egy egyszerű cse-

Next

/
Thumbnails
Contents