Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-15 / 88. szám

iOMOÖVI KirLAf 3 Kedd, 1958. április IS. A NAGYATÁDI TÓTH L4JOS M UN K ÁSŐRSZÁZ4 DNÁL Ügyeljünk soraink tisztaságára —- erősítsük pártunkat! Heggel négy óra. Még sö­tétség borítja a tájat. A nagyatádi munkásőrszázad harcosai a kijelölt helyen gyülekeznek., felkészülve az év első nagyszabású gyakor­latára. Az elméleti anyagot a tél folyamán már elsajátítot­ták. s most sor kerül a gya- korlati megvalósítására is. A feladat: az ellenség által elfoglalt épület bevétele, ut­cai harciam. * * s* A parancsnokság előtt vá­rakozó gépkocsik csakhamar megtelnek pufajkába öltözött munkásőrökkel. A szürke reggelben felbúgnak a gép­kocsik motorjai, és máris indulnak: a kijelölt helyre. Néhány perc alatt a hely­színen vagyunk és a felso­rakozott munkásőrök várják a parancsnoki utasítást. Tudósítónktól. A 3004-es rendeletről beszél­gettünk a Nagyatádi Járási Tanács Mezőgazdasági Osz­tályvezetőjével, Kasza Már­tonnal, akitől a következőket tudtuk rreg: — Járásunk termelőszövet­kezeti tagsága is jól tudja, hogy a jó termőerőben tartott talaj, helyes műtrágyázás mel­lett lényegesen nagyobb ter­mést ad, mint nélküle. A ter­melőszövetkezetek a tavasz folyamán kataszteri holdan­ként átlagosan 104 kg műtrá­gyát használnak fel. Egész esz­tendőben azonban holdanként 158 kg műtrágyát kívánnak felhasználni. Nagyobb mennyiségű műtrágyát igényelt a két új termelőszö­vetkezet: a szabás! Győzelem kh-ként 294 kilót és a három­fai Uj Barázda minden holdra 210 kilót, Ugyanakkor teljesen érthetetlen a taranyi Petőfi Tsz tagjainak magatartása; ők nem kívánják igénybe venni a 3004-es számú rendeletben biztosított ilyen vonatkozású kedvezményeket, Katasztrális holdanként csak 42 kg műtrá­gyát szándékoznak felhasznál­ni. Termelőszövetkezeteink meg­kezdték az őszi kalászosok ta­Meiszterics József századpa­rancsnok kiadja a harc­parancsot a sza kaszpa rancs - mákoknak és azok a mun­kásőröknek. Az épület tete­jén lévő K-ellenség-x géppuska tüzet ad le. Megindul a tá­madás. .. Minden mozdula­tukra vigyáznak a harcosok, nehogy az »ellenség« lelője őket. A szakaszparancsnokök utasítására megrohamozzák az épületet és el is foglal­ják. Mire a feladatot végre­hajtották, ki is virradt és kedvesen mosolygott a nap a munkásőr élvtársakra. Pi­henő következett. Csakhamar előkerültek a zsebekből a reggelire hozott szalonnada- rabok. A kifáradt munkás­őrök jóízűen fogyasztották el vetkezetek számára a díjtétel kedvezmények útján és a kü­lönféle intézkedésekkel bizto­sít. Járásunk valamennyi ter­melőszövetkezete megkötötte már a gépállomásokkal a szer­ződést. Átlagosan 4,24 normál­hold gépi munka jut egy kh. szántóra. Nagyobb mértékben veszik igénybe a gépi munkát a csökölyi, kutasi, taranyi és nnyaszentkirályi tsz-ek. — A gépállomások a gépe­ket időben a helyszínre küld­ték és megkezdték a tavaszi munkákat. A tsz-ek vezetői­nek az az óhaja is teljesült, Az Uljcraov-család díszbemutatója Lenin születésének 88. év fordulója alkalmából mutat ják be a budapesti filmszín házak az Uljanov család című szovjet filmet. A filmet Pop-v színdarabjából készítették amelyet éveken ót nagy si kernel játszottak a Szovjet unióban. A játékfilm felvétele’ Lenin otthonában az eredeti környezetben készültek é-" az ifjú Lenin diákéveivel is­merteti meg a nézőt. Az Uljanov család díszbe­mutatója április 21-én lesz. nát dobás következik. Az első szakasz felkészül a dobásra. A bemutató után a harcosok dobnak. Sokan közülük most dobnak először éles gránátot. Nem csoda hát, ha van egy kis izgalom. A dobás után azonban elmúlik és a követ­kező dobás alkalmával már nem is lesz. Délre jár az idő, mire a század újra pihenőt kap. A meleg napsütésben a mun­kásőrök leterítik sátorlanjü- kat és azon pihennek. Köz­ben beszélgetnek a gyakor­latról, értékelik a feladatok végrehajtását. A parancsnok elvtárs sze­rint jól sikerült a gyakorlat Csak így tovább, munkáső• elvtársak! D. S hogy a gépállomások azt. a traktorost küldjék a tsz-be, akit ők akarnak. — Járásunk tsz-ei áttérnek a munkaigényes növények termesztésére is. Több tsz termeszt már az idén dohányt, cukorrépát és zöldségféléket. 12 szövetkeze­tünk 447 kíh. földön termel szerződéses növényt. Ebből 174 kh-on továbbszaporításra al­kalmas vetőburgonyát termel­nek. — Az 1958-as esztendőben 1 millió 208 ezer forint értékű beruházást kívánnak eszközöl­ni. Ebből 307 ezer forint ösz- szegben saját erőből építenek. A kutasi Szabadság 30 férő­helyes sertést! aztatót és do­hánypajtát, a szabási Győze- 'em Tsz 120 köbméteres silót létesít. A többi termelőszövet­kezet ugyancsak gazdasági épületek felújítását, illetve újak építését vette tervbe. A KOMMUNISTÁK PÁRT­JÁNAK ereje jórészt; egységé­ben, egysége pedig döntően sorainak tisztaságában rejlik. Többet árthat a szocializmus ügyének egy oda nem való ember a párton belül, mint jó néhány kívül. Ezt a közénk nem való elemek is nagyon jól tudják. Az októberi ellenfor­radalmi események egyik ko­moly tanulsága, hogy a párt­tagság osztályhűsége és bátor­sága nélkül nincsen szilárd, egységes, cselekvőképes párt. Pártunkat az ellenforrada­lom eileiü szívós fegyveres és politikai harcok fűzében szer­veztük újjá. Akkor csak a nép legjobbjai tömörültek a párt­ba. Okulva a régi hibákon, igyekeztünk távol tartani ma­gunktól a karrieristákat, gyá­vákat, ingadozókat, helyezke- dőket Az élet igazolja helyes cselekedeteinket. Vigyázni kell ezután is, hogy zárva maradjanak előttük a párt kapui. Igaz, nem köny- nyű megismerni az embereket. Annál inkább sem, mert a kar­rierista, hogy emelkedhessen, s a pártba juthasson, igyek­szik jó arcot vágni, simulni. Ma is vannak figyelmeztető tapasztalataink. Lomniczi Ist­ván, a kaposvári MÁV forgal­mistája a Horthy-rendszerben közismert volt szélsőséges, im- rédista felfogásáról. A népi ha­talom éveiben kommunistának adta ki magát, míg Barcson fel nem ismerték igazi arcát. Eltávolították a párt soraiból. Fordult a kerék. Ugyanez az ember most Kaposvárott pró­bált befurakodni a pártba. Sajnos, az alapszervezet tag­jai elfogadták jelentkezését. Kérdés, az ilyen »kommunis­ták« elfelejtik-e a múltat? Képzeljük csak el, mire gon­dol az üzemi munkás, a volt cseléd, a kubikos, az egykori rongyos inas és mire gondol a hajdani ipari tőkés, földbir­tokos, a nagykereskedő, a volt fasiszta, a katonatiszt, a csendőr, a hízelgő, kétkula- csos, a kaméleon természetű. Erről se feledkezzenek meg a kommunisták, amikor egy-egy jelentkező sorsa felett dönte­nek. Nem egy példa van rá, hogy most olyanok is jelentkeztek a pártba, akik az ellenforra­dalom tombolása idején szé­gyenletesen megtagadták, sőt gyaiázták a pártot, építő mun­kánk sikereit, a szocializmus, a nemzetköziség eszméit. Az egyik ilyen volt párttag, Gergely József akkoriban a Szigetvári Konzervgyárban dolgozott. Egyike volt a fő el­lenforradalmi uszítóknak. Nem is merte kérni az MSZMP-be való átigazolását, hanem mun­kahelyet változtatott. A kapos­vári Hűtőipari Vállalatnál az­tán gondolta, úgysem ismerik, jelentkezett a pártba tagjelölt­nek. Becsapta az alapszervezet tagjait, most még a felvételi lapon is hazudott. A vállalat kommunistái sajnos itt sem szántak rá annyi fáradságot, hogy utána nézzenek Gergely múltjának. Felvették tagjelölt­nek. A városi pártbizottság ébersége azonban megakadá­lyozta Gergelynek a pártba való befurakedását. MÁS TIPUSŰ nem kívána­tos elemek is kérik felvételü­ket a pártba. Burucz József régebben az AKÖV dolgozója volt. 1950-ben lopott, s ekkor felfüggesztett börtönbüntetés­re ítélték. Három évvel később ismét lopott, s ekkor rács mö­gé került. A kétszeri tolvaj nemrégiben cukorgyáiri segéd­munkásként akart a pártba bejutni. Az alapszervezet fel is vette tagjelöltnek. A váro­si pártbizottság azonban felvé­telét visszautasította, a felelőt­len ajánlókat és a pártszerve­zet titkárát pedig felelősségre vonta. Amikor alkalmatlan eleme­ket nem veszünk be soraink­ba, a nép legjobbjai előtt nyit­va áll a párt kapuja. Pártunk erőd, amelynek kapuin csak a kipróbáltak nyernek bebocsá­tást. Sajnos, itt-ott elvtársaink bezárkóznak, nem akarják nö­velni a párt taglétszámát. Úgy teszik fel a kérdést: »mi­ért nem akkor jöttek — az ellenforradalom ellen vívott harc időszakára gondolnak — miért csak most jönnek?« Eh­hez hozzáteszik: »Akik eddig nem léptek be a pártba, azok­ra már nincs is szükség.« Az igaz, hogy nem követ­hetjük el újra az MDP hibáit, nem akarunk milliós pártot. A lenini pártépítési elveket azon­ban nemcsak akkor lehet meg­sérteni, amikor a pártszerve­zetek alkalmatlan egyéneket vesznek fel tagjelöltnek, vagy tagnak, hanem akkor is, ami­kor elmulasztják a párton kí­vüli dolgozók legjobbjaiból a párt sorainak állandó erősíté­sét. A páit taglétszámának növelését egyes területeken indokolttá teszi az a körül­mény is, hogy az össz-lakosság, vagy a dolgozók létszámához viszonyítva rendkívül kevés a párttagok száma. A helyes tag- és tagjelölt­felvétel többek között azt je­lenti, hogy küzdeni kell a leg­jobbak, legrátermettebbek, mindenekelőtt az ipari munká­sak, továbbá a dolgozó parasz­tok és az értelmiségiek leg­jobbjainak megnyeréséért. 1956 OKTÖBER-NOVEM- BERE és az azt követő hetek eseményei még egyszer megta­nítottak bennünket, hogy a párt soraiban csak olyanokra van szükség, akik a pártban nem előnyöket keresnek,’ ha­nem jóban és rosszban, napsü­tésben és tomboló viharban egyaránt kitartanak, akiket nagy megpróbáltatások sem in­gathatnak meg, hanem még szilárdabbak lesznek és állha­tatosan1 küzdenek a nép bol­dogulásáért. Olyanokra, akik­nek becsülete és ébersége se­gít igazán és elszakítihatatla- nul összeforrasztani a pártot és a népet. Suri Károly----------ctimbb,— T enyészsertéseket exportálunk Romániába Romániában az adottságok­nak megfelelően továbbra is elsősorban a mangalicaállo­mányt kívánják fejleszteni. Ehhez a magyar állami gaz­daságok kiváló tenyészeteiből 750 mangiailicakocát és 350 tenyészkant vásároltak. A gazdaságok főleg Mezőhegyes­ről és a hortobágyi állomány­ból választják íri a román ex­portra szánt állatokat. O<XX>C>lH3OGGGGöOOOOOGOGOGGG0GOO0OOOOO: vX^0OGOOCXDOeGOOOOOOG töúXóöC^H^CiXDfúöCKvXútT^ÖGGeXl)COf:)ee0 MŰJÉT Csendet kérünk! reggelijüket. Pihenő után éles kézigrá­Növelik a talajerőt, 115 hasas-üszőt vásárolnak, több mint 1 200 000 forint értékű beruházást eszközölnek a nagyatádi járás tsz-ei Éresteti hatását a 3004~es rendelet vaszi fejtrágyázását is. Ka­tasztrális holdanként a vetés állapotától függően 50—80 kg mennyiségű műtrágyát hasz­nálnak fel. A csökölyi Munkásőrség Tsz 10 kh-on tőzeges fekál- trágyázást végzett, további 10 holdon pedig keserű csillag­fürtöt vet zöldtrágyázásnak. Mindemellett földterületének 32 százalékát istállótrágyával is javítja ebben az évben. A tsz-ek szántóterületük 10 szá­zalékában végeznek talajjaví­tást az idén. A tavasz folya­mán már a csökölyi és a ku­tasi tsz-ek végeztek jelentős talajjavítást. — A 3004-es számú kor­mányhatározat értelmében a termelőszövetkezetek állatállományuk növeléséhez a saját erőből való beszerzés mellett fokozottabb mértékben vehetik igénybe az állami tá­mogatást. Növelni kell az ál­latállományt. A járás termelő- szövetkezeteiben az év elején 100 kh-ra 13,4 számosállat ju­tott. A tervek szerint az 1958-as esztendő végén 100 kh-ra 33 számosállat jut majd. Különösen a szarvasmarha ál­lományt kívánják növelni. 115 hasasüszőt vásárolnak fel az év végéig. Ebből 47-et már meg is vásároltak. A kutasi Szabadság 18, a Haladás 10, a riny ászén tkirályi Uj Élet Tsz 12 hasasüszőt vásárolt. — A kormányhatározat a tsz-ek gépellátását elsősorban a gépállomásokon keresztül akarja biztosítani. Ezt segíti elő az a sokoldalú támogatás, amit a határozat a termelőszö­Könyvismertetés Hesse, Philippe-Jean: Noé bárkájában {Bibliotheca). Kb. 96 oldal, fűzve 10,— forint. A 11 éves szerző jóízű hu­morral, öntudatlan gyermeki grdteszióséggel és naiv jó­kedvvel meséíli el az özönvíz hullámain úszó Noé bárkájá­ban történt eseményeket. Az unatkozó, türelmetlenkedő ál­latok mesékkel szórakoztatják egymást. Az oroszlán például bevallja, hogy miért nem ette meg Dánielt az oroszlánket- recben, a cethal pedig, hogy miként kapott gyomorrontást Jónástól. A bibliai motívu­mokat a modem .technika ele­meivel keverő gyermeki el­képzelés igen élvezetes olvas­mány. A Megyei Tanács Kórháza Orthopädiai és Baleseti Osz­tálya kis előcsarnokában né­hány ember. Főként nők. Egyiken semmi különös nem látszik, a másiknak jobb lá­ba gipszben van, a harmadik nehezen, bicegve jár. Az elő­térből nyíló kis folyosó egyik ajtaja mögött dr. Farkas Sándor osztályvezető főorvos járóbetegeket vizsgál. Né­hány méterrel távolabb, egy duplaszárnyú üvegajtón nagy tábla: Műtét van! Csendet kérünk! — olvashatja minden arra járó. Vajon kit igyekez­nék meggyógyítani éppen az orvosok odabenn?... A műtő előtt lévő szobában hosszú, fehér térítővel leta­kart asztal. A közepén egy vizespohárban kis ibolya-cso­kor. Az asztalnál fiatal or­vos, dr. Németh Imre ül. Ol­vasgat. Beljebb a nagy, meny- nyezetről lefüggő lámpa alatt egyhangúan csörrennek a mű­szerek, ollók, vágók, csipe­szek. Szinte szó nélkül folyik az operáció. A műtő­asztalon egy fiatalember fek­szik. Hasrafordították, arca nem látszik jól, de még így is megállapítható: nagyon sápadt. A bal lábát operál­ják. Közvetlenül a sarok fe­lett vágták fel a bőrt, s dr. Bot ősi Mihály adjunktus és dr. Zsigmond Kázmér most azon fáradozik, hogy szabad­dá tegye a gyógyításra szoruló részt, az úgynevezett Achil- les-ínt. Egy fogóba görbe tű s abba a sebészfonal kerül; megkezdődik a munka nehe­ze. Marosi Gizella műtősnő kérés nélkül adja a kívánt szerszámot, előre látja, mi kö­vetkezik. Néhány nehéznek tűnő perc után gyorsan tör­ténik minden. A bőrt össze­varrják, a fiatalember |térde gipszbe kerül és már viszik is a kórterembe. Németh doktor közben megkezdte a bemosakodást. Most már ő is sorra kerül. A következő műtétet Zsig­mond doktorral végzi. Már jön is a beteg, egy marcali fiatalember. Mérgelődik: — Minden kutyát ki kel­lene irtani — mondja, mi­közben a műtőasztalhoz kísé­rik —, azok miatt kerültem én most ide. Kerékpárral igyekezett valahonnan a faluban, s egy kutya elé ugrott. Leesett a gépről, kulcscsontját törte. Most ezt kell helyreállítani. Bodosi adjunktus egy ki­csit megpihenhet. Elmondhat­ja végre, milyen műtéteket végeztek az imént. — A fiatalember bal lábán, az úgynevezett Achilles-ín túlságosan laza volt. Emiatt bizonytalan volt ezen a lá­bon a járás és a lábfej is furcsán mozgott. Ezt az int kellett tehát egy kicsit meg­rövidíteni orthopädiai mű­téttel, hogy a fiatalember lá­ba ne legyen hibás. — Sok orthopädiai műtétet végeznek az osztályon? — Igen. Ma már rendszere­sen vannak ilyen műtétek. Az osztályt egyébként Farkas Sándor főorvosunk szervezte rrieg 1945-ben. Ez volt az or­szág első vidéki orthopäd se­bészete. A főorvost már ab­ban az , időben az vezette, hogy később az osztályt a bal­eseti sebészettel, összevonják. Az elképzelés helyességét bi­zonyltja, hogy ma már szá­mos helyen eszerint szervezik meg a két osztály munkáját. Tennivaló az első perctől volt bőségesen. S a legnagyobb részt a balesetek okozzák. Nincs nyugtunk tőlük. Amúgy is szűk helyünkön — amely­nek bővítése végre folyamat­ban van — sokszor okoz gon­dot a betegek elhelyezése. De nem tehetünk semmit. Min­den évszaknak megvannak a maga balesetei. Most, hogy tavaszodni kezdett, alig volt egy kis jó idő, azért egy na­pon már három sérült motor- kerékpárost hoztak be. Aztán amellett, hogy ezek megma­radnak, sőt számuk az időjá­rás javulásával egyre nő, jönnek majd a cseresznyesze­dők, akik lepottyannak a fá­ról. Később a kaszától meg­sebesültek, cséplési balesete­sek, s a gyerekek, akiknek még mindig legkedvesebb já­tékuk a szecskavágó. Benn a műtőben közben javában folyik a műtét. Egy kis nyitott résen jól látszik a fiatalember eltörött kulcs- csontja. Ezeket a töréseket ebben a kórházban régóta nem kötözéssel, hanem új­fajta módszerrel illesztik ösz- szc. A csont egyik részének velőüregébe vékony drótot fúrnak, olyan hosszút, hogy annak hegye kibújik a vállat beborító bőrön. A fúrógép fejébe akkor ezt a részt erő­sítik, s a másik végét a törés még drót nélküli felébe fúr­ják. A kulcscsont gyönyörűen összeáll. Ezután a drót ki­álló végének lecsípése és a seb összevarrása következik. Néhány hét után, amikor már biztos a gyógyulás, nem kell újra felvágni a csontot ta­karó szövetet, hogy a törésről eltávőlítsák az idegen anya­gokat, hanem egyszerűen ki- hiizzák a drótot a csontból. A kerékpáros fiatalembert már kötözik is. Helyét egy traktoros foglalja el a műtő­asztalon. Szintén a kulcs­csontja törött el, de nem olyan egyszerűen, mint az előbbi operálté, hanem négy helyen. Ok: saját maga. Von­tatójának megrakott pótkocsi­ján nem működött a ráfutó fék. A lejtőn aztán bekövet­kezett a szerencsétlenség. Még aránylag szerencsésen megúszta ezt a mulasztásából adódott balesetei. Míg a műtőasztalon fekszik, s Izörülötte dolgozik a se­bész, az asszisztensnő, bizo­nyára sokszor gondol azokra az emberekre, a közlekedési rendőrökre, akik már nem egyszer . figyelmeztették ejt éppen úgy, mint sok más tár­sát: ne játsszék saját életével, kapcsolja be a vontatásnál szükséges pótkocsi ráfutó fék­jét. S milyen jó lenne, ha min­denki. sokkal jobban óvná sa­ját épségét, . munka közben éppúgy, mint szórakozás, ki­rándulás alatt. Az orvosok szí­vesen meggyógyítják vala- mennyiüket, ha kell, éjjél- rtappal a müfőasztal mellett végzik sokszor életet mentő munkájukat. ; De mennyivel jobb érzés lenne mindnyá­junknak, ha a balesetek csök­kenése miatt ritkábban kerül­ne a kétszárnyú üvegajtóra, a tábla: Műtét. van! Csendet kérünk!- ger -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents