Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Péntek, 1958. április 11. Ma lenne ötvenhárom éves József Attila A vonat csak a testét ölte meg húsz évvel ezelőtt. Mégis hányszorj merj hány­szor emlegetjük: ha itt len­ne közöttünk!... Ha itt len­ne közöttünk József Atti­la, ma lenne ötvenhárom éves. Ha itt lehetne még vélünk, akiknek, mint meg­ígérte, tanítónk, elvtársunk, barátunk lett* maradt és maradj . Nem volt még költőnk, ki halálában is diadalmasan élőbb tudott volna lenni, mint ő, József Attila. Alakja, JÓZSEF ATTILA: alkotásain túl az irodalmon, népünk történelmébe szövő­dött kitéphetetlenül. A mun­kásosztályt, aki benne kö­szönthette okos költő fiát, a ■helyette megszólalóta vele küzdőt — a munkásosztályt kellene legyűrni ahhoz, hogy József Attilát legyőzze az idő. Költői művének örökségé­ben, elemzésében csak. arra a megállapításra juthatunk, hogy embertelen, forrongó történelmi korszakban az MUNKÁSOK egész munkásosztályt szólal­tatta meg férfias kemény­séggel, halálra és majdani győzelemre egyaránt elszánt re ndlthe,tétlenséggel. Ma köszönthetnénk ötve-nhar- madik születése napján. Kö­szöntenénk, mint édes tulaj­donunkat, aki annyiszor bántva, annyiszor halálra Ítélve is a mienk, aki holtá­ban is: élő! Köszöntenénk? Köszöntjük vs sze&emó': megidézve, mindennapos har­cainkhoz. Forgolódnak a tőkéd, birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, búvá országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce. lendkerék szíja esetten és nyálint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a> sivalkodó transzformóítorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn a múlt síkos hala. A munkabér, a munkaerő ára cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel, az újságban, hogy szabadok vagyunk — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük, magunk. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, ■ mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk, s törten egymás hátán, mint odmis farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon: nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban, vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény; lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószallagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! Balatoni egészségügyi hét: május 19-24 A Somogy megyei Közegész­ségügyi és Járványügyi Állo­más május 19. és 24. között megrendezi a balatoni egész­ségügyi hetet. A hét keretén belül kerül sor a két balaion- menti járásnak * tisztasági hó­nap alatt végzett munkája ér­tékelésére, a jutalmak kiosztá­sára. Erre az időre esnek az élelmiszerekkel foglalkozó, ke­reskedelmi és vendéglátóipari dolgozók egészségügyi mini­mum tanfolyamainak záróvizs­gái is. Ez annál inkább jelen­tős,. mert a múltban e szakmák dolgozóinak egészségügyi kép­zettsége elég hiányos volt. Az egészségügyi hét időtar­tamára a járványügyi állomás két propagandaautót kap a Vöröskereszttől. Ezek segítsé­gével több helyen rendeznek Előadásokat, filmvetítéseket és jvándor kiállítást. Ugyancsak ebben az időben kezdi meg munkáját az állo­más mozgó dejektóriuma, mely nagy segítséget jelent a jövő­ben az élelmiszerekkel dolgo­zók egészségügyi vizsgálatá­ban, a ma még gyakran elő­forduló, ezzel kapcsolatos visz- szaélések megszüntetésében. Az egészségügyi hét két utol­só napján tudományos ülést rendeznek a balatonboglári művelődési otthonban, amelyre sok neves szakembert hívtak meg előadóul. Az első napon a többi között beszámolnak a Balatoni Intéző Bizottság 1958 —59-es fejlesztési tervéről, a magyar szakszervezeti üdülte­tés fejlődéséről, a balatomparti parazitás fertőzésekről, a ba- laitonpart geológiájáról, a tele­pülések ivóvíz ellátásáról és az üdülőhelyek köztisztasági problémáiról. Ezen a napon kerül sor az ugyancsak a mű­velődési otthonban megrende­zendő, az élelmiszerek egész­ségügyi, balatonvidéki népmű­vészeti & Kunffy Lajos mű­veiből álló kiállítás megnyitá­sára. A tudományos ülés második napján a balatoni üdülés hi­giéniájáról, sugárzásáról és gyógytényezőiről, az üdülőhe­lyek szennyvíz elvezetési prob­lémáiról, valamint a tóval kap­csolatos sportolási kérdésekről lesz majd szó. Dzsamila Buhired élete ismét veszélyben London (TASZSZ). A Tribune című angol munkáspárti hetilap »Dzsamila Buhired ismét veszély­ben« című cikkében aggódva te­szi fel a kérdést: vajon Dzsamila azért kerülte-e el a guillotint, hogy lassú halállal haljon meg? A Tribune közli, hogy a kegyel­mi döntés után két nappal Dzsa­mila Buhiredet az algíri városi börtönből a Szahara szélén elhe­lyezett Barderousse börtönbe vit­ték, ahol általában megrögzött bű­nözőket őriznek. A hatóságok Is beismerik, hogy a börtönben nem udják biztosítani az algériai lány számára a szükséges orvosi segít­Ifjú fordítóink munkájából Ä csapat hőse Megvirradt. Távolból a határmenti folyó tompa zúgása hallatszott. A 12 éves úttörő Andrej, kihajtotta a jószágot a legelőre. Közben vidáman dúdolt egy dalocskát. Hirtelen észrevette, hog}' elől a bokorban valami mozog. A fiú fel­figyelt. Nem határsértő-e? — villant fel agyában. Hiszen csak egy kézfogásnyi távolság ide a 'határ. A bokorból egy legény emelkedett fel, először megtörölte a szemét, mint­ha csali álmodott volna, de azután az úttörő elé ment. — Bácsika, hova sietsz ilyen korán? — kezdte a fiú. S jól ismerte a közeli falvak összes lakóit, de ezt az ern­tet még nem látta. — Megyek a határőrségre — felelte és elkezdett dúdol­ni, csak úgy az orra alatt. Látszott, hogy nyugodtnak akar mutatkozni. — Hogyan juthatok oda? — Én nem tudom, hol van az őrcsapat — felelte a fiú alig visszatartva izgalmát. — Menjünk hozzánk! Megkérdezzük a nagymamától, íme, a házunk. ... A nagymama rögtön megértette, hogy miféle »ven­déget« hozott az unoka, de azért kedvesen fogadta az idegent. — Bizonyára megéheztél fiacskám. Ülj le, egyél. — Hanem én, nagymama, megyek, visszahajtom az állatot... hová is futhattak. És elfutott... az őrshöz. Az úton ment a kolhozautó és így hamarabb ért cél­jához az úttörő. ... Nemsokára jöttek már a határőrök a nagymama házába, ők már'reggel korán rábukkantak a »vendég« nyomára, de Andrej segítette elfogni az államhatárt sér­tő embert. Éberségért, leleményességért kitüntették a fiatal ha- S3iit Megjutalmazták karórával és sportfelszerelésekkel. Az úttörők büszkeséggel nevezik az ő barátjukat a csapat hősének. A Képes nyelvmester II. évi. 1. számából. Oroszból fordította Kovács Pál. séget. Kórházba szállítani azonban nem hajlandók. Amint a hetilap megírja, Dzsamila sebe még min­dig gyulladásban van, egyik keze megbénult. Az érzések szava Hazudott? Az túlzás, Kovács doktor csupán nem mondott igazat. S hogy ezt megtette, annak nem is hosszú a története. Egy hajnalban házhoz hív­ták. Mire odaért, már csen­getnie sem kellett, a kapu- ajtó nyitva állt, s az öreg Sárdi bácsi ágya mellett ott sürgölődött a ház egész né­pe. Kovács doktor ismerte az idős ember betegségét, de­mos t mégis meglepődött. Egy pillanatra és csak a saját maga számára. Azonnal munkához kellett látni, mert a szintrenbózis nem ■ismer tréfát. — Ugye meghalok? — nyö­szörögte a beteg, amennyi­re a szív szorítása megen­gedte. — Dehogy hal meg, van még magánaíi legalájbb ti zenöt éve — válaszolta gon­dolkodás -nélkül az orvos és olyan könnyedén nevetett fel, hogy mindenki moso­lyogni kezdett a szobában. Vajon elhitte amit mon­dott? Nem valószínű. Mi­után beadta az injekciókat, melyek perceken belül szem­mel látható könnyebbséget hoztak Sárdi bácsi számára, a konyhában, kézmosás köz­ben így szólt: — Nem lehet tudni, hogy a rohamot mikor követi másik. Mindenre el kell készülni. Vigyázzanak nagyon és tart­sák be az utasításaimat. Ezzel vége is a történetnek. Egyszerű? Nincs is benne semmi különös? Nem olyan biztos az! Gondolkozzunk csak, legalább olyan ala­posan, min* ahogy Kovács doktor tette, amint táskájá­val kezében, gondoktól ter­helt ráncokkal baktatott a rendelője felé. (f. k.) Az általános iskolák testneveléséről A szocialista nevelés egyik igen fontos területe a testnevelés. A felnövekvő nemzedék nevelésénél különös gendot kell fordítanunk a gyermekek egészséges testi fejlő­désére. Ezt az egészséges testi fej­lődést kell biztosítania az általá­nos iskolákban a testnevelésnek. Nézzük meg. konkrétan mi az ál­talános iskolai testnevelés célja: erős, egészséges, edzett, minden oldalon fejlett nemzedék nevelése. Ez a cél szabja meg a testnevelés útját és végső fokon minden fog­lalkozás, mlr.den gyakorlat ennek a célnak elérése érdekében törté­nik. Természetesen a testi hatá­sok, a fizikai erő fejlesztése mel­lett a testnevelésnek értelmi, er­kölcsi, esztétikai hatások elérésé­re is kell törekednie. A testgya­korlás tehát nemcsak erőt, ügyes­séget, állóképességét fejleszt, ha­nem egyúttal alakítja az ember jellemét, értelmét, érzelmét és akaratát. Olyan tulajdonságokat Igyekszik kialakítani a tanulók­ban, melyeknek birtokában ered­ményesen vehetnek majd részt a termelő munkában, vagy rhás munkaterületen. Ha közelebbről vizsgáljuk az is­kolai testnevelést, látnunk kell azt az odaadó munkát, melyet testnevelőink végeznek a gyerme­kek egészséges fejlődésének bizto­sítás:: érdekében. Az általános is­kolai tanterv anyagának feldolgo­zásával igyekeznek a tanulóknál igen gyakori tartáshibákat kikü­szöbölni. A TANULOK NAPONTA 4-5 ÖRAT ÜLNEK a PADBAN, s bizony legtöbbször helytelen testtartással, elgömyedve. A tíz­percekben történő szellőztetés el­lenére is az óra vége felé elhasz­nált, egészségtelen a levegő a tan­teremben. Ezeknek az egészségte­len és káros hatásoknak a kikü­szöbölése mellett a tanulók belső szerveinek arányos fejlődése, va­lamint a mozgáskészségek tökéle­tesítése komoly feladatot ró a testnevelőkre. A tanulóifjúság fog­lalkoztatása ezen a területen ne­hezebb, mint az iskolai munka bármely más területén. Az előzőkben említett hatásokat különféle mozgások végeztetése közben kell elérni a tanulóknál, ami különös figyelmet és gondos, körültekintő munkát követel a testnevelőtől. NÉPÜNKÉRT, ERŐS, EGÉSZSÉGES TÁRSADALOMÉRT DOLGOZUNK. • Ügyes, mozgékony, víg kedélyű kiegyensúlyozott lelkiállapotú em­bereket akarunk nevelni. Egy ré­gi igazmondás azt tartja: »Hiba ott fordul elő, ahol dolgozunk«. Emberek vagyunk, dolgozunk, munka közben bizony előfordul az is, hogy hibát követünk el. Mi­előtt azonban ítélnénk, vizsgáljuk meg a hlDa okát. Testnevelési órán előfordulhat­nak különféle balesetek. Nagyon sok esetben a testnevelő nem te­het róla. Alaposan előkészített, be­gyakorolt mozgástevékenység vé­geztetése közben is megtörténik, hogy a tanuló megsérül. Mi az oka? Két eset lehetséges. Egyik esetben a nevelő minden óvintéz­kedést megtesz a sérülés elkerü­lése érdekében (szőnyeg elhelye­zés, homokmeder felásás, segítő odaállitás stb.). Ebben az esetben a tanuló figyelmetlenségének, ön­fegyelmezetlenségének, esetleg pil­lanatnyi rosszullétének következ­ménye a sérülés. Erről a nevelő nem tehet. A másik esetben, ami sajnos szintén előfordulhat, szükséges óv­intézkedések hiányában mulasztást kővet el a nevelő és ebből adódik a sérülés. Ebben az esetben jogos a szülő felháborodása a nevelővel szem­ben és a nevelőnek helyt kell áll­nia, vállalnia kell a mulasztásból adódó sérülésért a következménye­ket. Ez a súlyosabb, szerencsére ritkább eset. AZ A CÉLUNK, HOGY A GYERMEKEK EGÉSZSÉGET MEGÓVJUK, fejlődésüket helyes irányba fej­lesszük, kötelességünk tehát min­dent a legmesszebbmenőkig elkö­vetni testi épségük megóvása ér­dekében. Beszélnünk kell még egy jelen­ségről ezzel kapcsolatban. Előfor­dul az is, hogy egy-egy rosszabb mozgáskészségű gyermeket a szü­lei helytelenül kezelnek. Az a gyermek otthon ilyeneket hallt »Persze, mert te mindenben ügyet­len vagy, ... te nem tudsz sem­mit ... nem is tudom, kire ütöt­tél... stb.« Ilyen esetben aztán nagyon nehéz a testnevelő mun­kája. Az ilyen bánásmód után a tanuló lelkiállapota nagymérték­ben zavarja a testneveléssel kap­csolatos tevékenykedést. Hiába buzdítja a tanulót az órán a test­nevelő, az nagyon könnyen ezt válaszolja neki: »Tanár bácsi! Anyukám már otthon is meg­mondta, hogy én úgysem tudok semmit, azért tessék inkább hagy­ni!« Elképzelhetjük, hogy ez a gyermek milyen zavarban áll a* órán a mászórúd, akár az ugró­szekrény előtt. A zavartságből adódó bizonytalansága nagyo» könnyen válhat sérülés okozójává. A SZÜLŐKNEK BÁTORÍTANI KELL A GYERMEKET és helyes ösztönzéssel kedvet éb­reszteni a játék, a mozgás, a ver­senyek Iránt. Ha ezt megteszi a szülő, sokat segít a testnevelőnek munkájában. Természetesen akár az egyik, akár a másik eset áll elő az órán esetlegesen megtörtént sérülésnél, nem szabad, hogy ez csökkente« az általános iskolai testnevelés ér­tékét. Néhány gyakori Jelenség ex, de foglalkoznunk kell vele, éppen azért, hogy még ritkábbá válj«n, hogy végérvényesen megszűnjön. Az iskolai testnevelés csak ak­kor lesz teljes értékű, ha a sző­lők teljes támogatását megkapják testnevelő tanáraink. De segltsa az Iskolai testnevelést maga a tár­sadalom Is, mert csak közös aka­rattal lehet elérni a közös célt, azt, hogy az általános iskolai test­nevelés valóban betöltse hivatását. A SLASZ ülésén hallottuk Nem volt bajnoki forduló. Azt hihetné valaki, hogy ilyenkor el­néptelenedik a Somogy megyei Labdarúgó Alszövetség rendes heti ülése. Ez korántsem így van. Sőt! Igen élénk érdeklődés előzte meg a kibővített elnökségi értekezletet, amelyről ml is feljegyeztünk egyet s mást. * * * Személyi változások is történtek a SLASZ-nál. Péter János főtit­kárt ugyanis kinevezték a Kapos­vári Járási TST elnökévé. Uj funkciója s a főtitkári poszt ösz- szeegyeztethetetlen. Emiatt szer­vezik át a SLASZ-iroda rendjét is. Az elnökség köszönetét mondott Péter Jánosnak, amiért a legne­hezebb időkben fáradhatatlanul dolgozott a szövetségben. Uj főtit­kár egyelőre nincs. Van azonban egy irodavezető Horváth József személyében. Ez igen jó megoldás­nak látszik, mert Horváth Józsi bácsi nyugdíjas, s így lehetőség van arra, hogy délelőttönként is legyen ügyelet a SLASZ-nál. A vi­déki sportkörök örülnek majd en­nek leginkább, mert hisz nekik okozott sok kellemetlenséget, hogy napközben — épp olyankor, ami­kor egyéb ügyük intézése céljából Kaposvárott tartózkodtak — a SLASZ ajtaja zárva volt. * * * 1:1 és 2:2 volt a válogatott csapa­tok vasárnapi eredménye. Tegyük hozzá, hogy egyik eredményre sem számítottak szakvezetőink sem. Hogyisne, hisz a Vas megyei csa­patot igen félelmetes hírek előz­ték meg. Egy csomó nagynevű labdarúgó játszik a vasiak fel­nőtt csapatában. Úgy vélték, hogy az NB I-et megjárt Lengyel—Szan­di balszárnyat még a hazai pálya előnye sem egyenlíti ki. Azaz ve­reséggel számolt a felnőtt csapat kapitánya, Kiss István is. Az ifik vezetői pedig azt hajtogatták, hogy az NB I. árnyékában felnőtt vasi ifik a hazai pálya előnyével esé­lyesebbek. Ezek után érthető, hogy mindenki elégedett a két döntet; lennel. * * * — Mielőtt a felnőtt csapat mér­kőzéséről beszámolnék, hadd szól­jak a nagyatádi közönségről. — így kezdte beszámolóját Kiss Ist­ván, aki ezek után elmondotta, hogy az atádiak igen jó házigaz­dának bizonyultak. Ünnepélyesen fogadták a szombat este érkező Vas megyeieket. Természetesen a mi csapatunkat is. Minden töké­letesen elő volt készítve. A rossz idő ellenére is csaknem ezer fi­zető néző volt a pályán. A beme­legítő játékosokat körülvették a szurkolók. Melyik az a Csima, Máté, hányas száma van Kecske­métinek? Ilyen kérdések hangzot­tak el. Szóval Igyekeztek megis­merni a csapatot. Hogjr miért, azt is hamarosan megtudtuk. A pályá­ra lépő együttest olyan harsány »Hajrá, Somogy!« buzdítás fogad­ta, hogy csak úgy zúgott a kör­nyék. Erre nem számítottak a ve­zetők, de a játékosok sem. Aztán a mérkőzés folyamán is sokszor zúgott a biztatás. Úgy mondta a csapatvezető, hogy a döntetlenben oroszlánrésze van az atádi szur­kolótábornak is, amely a legne­hezebb percekben, amikor ugyan­csak szorongatták a . vasiak a so­mogyi kaput, fergetegesen biztat­ta a csapatot. Köszönet érte, kedves atádi sportbarátok. Közkívánatra került a csapatba Kanizsai Gyula, az »elpusztítha­tatlan« középcsatár. Mert hiába tették szépen a labdát az első félidőben a somogyiak, nem volt, aki az »1« betűre feltegye a pon­tot. Nem volt góllövő csatár. »Lás­suk a Gyulust!« - hangzott kó­rusban a szurkolók követelése. A négy x-hez közeljáró csatárra egy­általán nem is gondoltak a csapat összeállításánál a vezetők. A ka­pitány maga is azt hitte, hogy Ka­nizsai nem fogja vállalni a játé­kot. Amikor feltette Kanizsainak a kérdést, akkor döbbent rá, hogy az atádiak középcsatára talán nem is öreg. Úgy örvendezett ugyanis Kanizsai a megtisztelő megbízatás­nak, mint amil»jr valakit életében először ér ilyen megtiszteltetés. Mit szaporítsuk a szót. Kanizsai bekerült középcsatárnak a máso­dik félidőre. Nem játszott jól, de már a 6. percben berúgta az egyenlítő gólt. Úgy mondják, hogy ha Gyulus be nem áll, a többi csatár még máig sem vette volna be a Vas megyeiek kapuját. Szóval, az öreg csatár nem min­dig vén csatár. No meg áll a té­tel. A labdarúgó mérkőzések sor­sát nem a szép játék, hanem a be­rúgott gólok száma dönti el. * * * Kik játszottak jól a megyei vá­logatottban? Sokan tették fel ezt a kérdést a ,csapat edzőjének, Kárpáti Lajosnak. A beszámoló keretében erre is kitért a kapi­tány, aki elmondotta, hogy nagy általánosságban mindenki megtet­te a magáét. A munka oroszlán- részét azonban a védelem végez­te. Itt a három hátvéd végzet! szírbe emberfeletti munkát. Nehéz volna sorrendet felállítani, de úgy mondják, hogy olyan hátvédhár­mas, mint a CsimaDénes, Máté még soha sem játszott Atádon. Kitűnően romboltak. Kemények voltak, de nem durvák. Igyekez­tek csírájában elfojtani a támadá­sokat, s ha ez nem ment, akkor nem egy esetben a már vert ka­pus mögül a gólvonalról mentet­tek. Kevésbé voltak elégedettek a vezetők a többi csapatrésszel. A fedezetek közül csak Kutas! elégí­tett ki. A támadósorban Kecske­méti és Selmeczi játszott jól. (Ez utóbbinak indokolatlan volt lecse­rélése.) Igen lámpalázasan, tudása alatt játszott Török. Mindent egybevetve úgy értesül­tünk, hogy a legközelebbi váloga­tott mérkőzésre egy balfedezet, jobbszélső és egy középcsatár ke­restetik. Lehet kérem jelentkez­ni... * * * Az ifjúságiak vezetője, Gayora Zoltán hasonlóképp számolt be. Persze a sárvári közönség nem a somogyiakat buzdította. Győzelmet is várt a szurkolótábor a jórészt szombathelyi ifikből összeállított csapattól. Ennek ellenére az első félidőben nyújtott pompás játéká­val a csapat esetleg nagyobb ará­nyú vezetésre is szert tehetett volna. No meg aztán az utolsó 30 másodpercig vezetett is a csapat, amelynél csak a legvégén jelent­keztek a fáradtság jelei. Érthe­tően. Az együttes jó néhány tagja a vasárnapi mérkőzést megelőző napon bajnoki mérkőzést játszott az 503. ITSK csapatában Kaposvá­rott. Itt valamit tenni kéne, vetet­ték fel az Ifjúsági vezetők és jog­gal . . . * * * Hogy Is állunk ezzel a kérdés­sel? - Az enyém a sportoló, mart én nevelem, én tanitom futballoz­ni - mondja az egyesület. — A ml tanulóinkkal ml rendelkezünk elsősorban — így az iskola, jelen esetben az 503. iparitanuló-iskola. Hol itt az igazság?. Nem könnyű erre választ adni. Szerintünk #el­sőbb fokon kellene az országos sportnaptárban összehangolni a különböző bajnokságokat, mert a etoK (Iskolai és SLASZ veze­tők) vitatkozása, veszekedése nem döntheti el ezt a kérdést és ott állunk a rideg valósággal szem­ben, hogy két nap alatt két mér­kőzést játszanak 16-17 éves fiúk. Ez megengedhetetlen, s Itt sürgő­sen tenni kell valamit. Kovács Sándor A. K. Honved röpiabdázói visszavág­tak a Texiilmuveknek A kaposvári gimnazista lányok legyőzték a siófoki Vasutast Április 4. tiszteletére nagyszabá­sú férfi és női röplabda villámtor- nát rendezett a Somogy megyei Röplabda Alszövetség. Érthetően nagy érdeklődés kísérte ezt a vll- lámtornát, amelynek amolyan visszavágó jellege is volt. Néhány csapatnak akadt törleszteni való­ja a korábbi teremröplabda tor­na során elszenvedett vereségért, így a K. Honvéd nagyon készülő­dött a teremröplabda torna győz­tes Textilművek ellen. Nos, a visszavágás sikerült. A négy csa­pat részvételével lebonyolított Áp­rilis 4. Kupa vlllámtorna kereté­ben nemcsak a Honvéd, hanéra a Cukorgyár, sőt a Táncsics Gimná­zium csapata is legyőzte a Textil­műveket. Legkiegyenlítettebb já­tékával a Honvéd csapata végül Is megérdemelten lett a torna győz­tes. A nők tornája nem fejeződött be. A felsőbogáti MEDOSZ női csapa- ,ta ugyanis nem érkezett meg Ka­posvárra, így csupán a Siófoki Vasutas SE női röplabdázól ját­szottak a K. Leánygimnázium csa­patával. A csapatok második mér­kőzése nem Időre, hanem három játszmára lett kiírva. Ezen a ta­lálkozón meglepetés született. A kaposvári leánygimnázium, ha nagy küzdelem után is, de meg­érdemelten és biztosan nyert az NB Hl. őszi bajnoka, a Siófoki MÁV Olajmunkás csapata ellen. Eredmények: Cukorgyár-Táncsics Gimnázium 28:20, K. Honvéd—Textilmfivek 34:15, Cukorgyár-TexíUművek 42:18, K. Honvéd—Táncsics 31:24, Tásncsics—Textilmüvek 36:35, K. Honvéd-Cukorgyár 39:27. Az Április 4. Kupa bajnoka a K. Honvéd csapata lett, három mérkőzésből szerzett hat pontjá­val, 2. a K. Cukorgyár 4 ponttal, 3. a Táncsics Gimnázium 2 pont­tal, 4. a TextUművek pont nélkül. A nők versenyében a kaposvári Leánygimnázium szép játékkal győzte le a siófoki női csapatot 3:0 arányban. Az egyes játszmák eredményei: 17:15. 15:10, 16:14. A Felsőbogáti MEDOSZ—Leány- gimnázium, valamint a Fvlsőbogátl MEDOSZ-Siófok mérkőzés kijzös megegyezés alapián két hét múl­va Felsöbogátpusztán hws lejátsz­va. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents