Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1958. április 11. Közös nyilatkozet a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormánykiiEdöttségének tárgysEáiairál (Folytatás az előző oldalról.) fpgéniegyver-kíscrletek azonnali és általános beszüntetésére« a Németország, valamint más, vi északatlanti szövetséghez és a varsói szer- cődéshez tartozó államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentésére, * közép-európai nukleáris- és rakétafegyver- mentes övezet létrehozására. A Magyar Népköztársaság küldöttsége tör- iénelmi jelentőségűnek tartja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azt a döntését, amellyel egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogén- (égyver-kísérleteket. Ez a mélységesen humá- aus lépés, melyet a népek békéjéért való aggódás sugallt, s amelynek célja az emberek egészségét fenyegető atom- és hidiögénfegy- ver-kísérletek veszélyének megszüntetése, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hozzájárulást jelent a kívánatos nemzetközi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét annak, üogy minden állam örökre beszüntesse az ttom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. A két Fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleti robbantásokat és ezzel maguk is hozzájárulnak a népek közötti béke megszilárdításának nagy ágyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió rifoaszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elítéli az észak- ttlaníi tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési versenyt és háborús készülődést. Elítélik az északatlanti tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása kapcsán olyan feltételek elfogadását erőszakolják, amelyek sértik a Szovjetunió és a többi szocialista állam biztonságát, ugyanakkor még inkább szabadkezet nyújtanak az északaílanti tömb részvevőinek az agresszív háborús politika megvalósításához. A két ország továbbra is határozotton szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánulási formájával és harcol *e egyes országok által folytatott háborús propaganda megszüntetéséért, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem szabad fejlődéséért, ami az államok kőit «üti bizalom megerősítésének legszilárdabb Alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolásának, minthogy a támaszpontok létezése a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két Fél kénytelen komoly aggodalmát kifejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat- Németország hadseregének atom- és hidrogén- fegyverekkel való felszerelésére. A Felek kifejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat- Németország területén előkészületek folynak külföldi atom- és raketatámaszpantok elhelye- tésére, minthogy Nyugat-Németország és politikájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, amelyet a hitlerista Németország teremtett a második világháborúra való felkészülése idején. A Felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesznek erők, amelyek nem engedik meg, hogy országukat az atomháború előkészítésének veszélyes útjára sodorják; e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németország területén söpörne végig, A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesítésének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik és hogy Németország bélés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya Javasolja — a német konföderáció létrehozása lenne. Ä Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az NDK í javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió így véli, hogy a tudomány és technika hatal- nas eredményei, amelyek a Szovjetunió által fellőtt első mesterséges holdakban fejeződtek ti, a nesKZeíközi együttműködés korábban lem létezett új lehetőségeit tárják fel a természet törvényeinek az egész emberiség javát ízolgáió megismerése terén. Mindkét Fél úgy látja« hogy a kozmikus térségek katonai célokra való felhasználásának megtiltásáról és tz idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása (erületén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben ilya.i jelentős lépés volna, amely elősegítené i lefegyverzés egész problémájának megoldatok A küldöttségek ismét kifejezik a Magyar Népköztársaságnak és a Szovjetuniónak azt a szilárd elszántságát, hogy erélyes harcot folyatnak az államok közötti ellenségeskedés élesztősében érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a kelet-európai országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió határozottan leszögezi. hogy a népi demokratikus országok illaracéudje nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleten — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem —, mivel ezt a kérdést ezen országok népei már régen eldöntötték, amikor határozottan és véglegesen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi demokratikus országok helyzetének megvitatását erőszakoló kísérletek mindkét fél véleménye szerint összeegyeztethetetlenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett elvekkel és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek országok belügyeibe. A Felek határozottan visszautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A kelet-európai népi demokratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a következtetést, hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a két szuverén német állam illetékességébe tartozik —, nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről szóló megállapodás létrejöttét. Nem lehet másként értékelni, mint olyan kísérletnek, hogy meghiúsítsák a legmagasabb színvonalú értekezlet összehívását, aminek célja az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszöbölése halaszthatatlan kérdéseinek megvitatása. Csak olyan törekvésnek lehet tekinteni, hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a háborús pszichózist, s ugyanakkor egyesek hatalmas profitokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértékben együtt érez a nemzeti felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyőződésük, hogy a gyarmati rendszernek — egyes országok mások feletti uralmának — pusztulása feltartóztathatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköz- társaság kormánya arra törekszik, hogy helyreállítsa, illetőleg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontosságot tulajdonit azoknak a lépéseknek, amelyeket a Magyar Nép- köztársaság Ausztriával való kapcsolatainak megjavítása érdekében tesz, mivel Magyarország és Ausztria együttműködése, amennyiben egymás szuverenitásának és a belügyeibe való be nem avatkozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Magyar Népköztársaság kormányának ezen álláspontja a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének teljes megértésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége kifejezi azt a határozott meggyőződését, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdításának nemes céljai, a »-hidegháború-« és a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az összes — kis és nagy államok együttműködésének ki- szélesítése megvalósítható, ha társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül betartják az államok békés egymás meilett élésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elismerésre talált. * * * A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi tartózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselője között széleskörű eszmecsere folyt a két párt kapcsolatait érintő kérdésekről. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszéléseken a két párt között az összes megtárgyalt kérdésekben teljes egyetértés nyilvánult meg. A két párt képviselői megállapították, hogy az MSZMP és az SZKP együttműködése teljes egészében a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tárgyalásairól 1957. március 28-án Moszkvában aláírt nyilatkozat alapján fejlődik. Az elmúlt időszakban a két párt kapcsolatai még jobban megerősödtek és jelenleg az MSZMP és az SZKP állandó kapcsolatban vannak, hogy tájékoztassák egymást kölcsönös érdeklődésre számot tartó legfontosabb kérdésekről. Az MSZMP és az SZKP képviselői egyöntetűen leszögezték: a Magyar Népköztársaság gazdasági és belpolitikai helyzetének gyors konszolidációja annak köszönhető, hogy az MSZMP a marxizmus—leninizmus megingathatatlan elvein alapuló helyes politikát folytat. Ez a politika teljes mértékben megfelel a magyar dolgozó nép alapvető érdekeinek és óhajának, alkotóan egyezteti össze a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a Magyar Népköztársaság fejlődésének konkrét történelmi feltételeivel. Az MSZMP és az SZKP képviselőinek termékeny eszmecseréje a testvéri kommunista és munkáspártok kétoldalú tanácskozásainak feltétlen hasznosságát bizonyítja. A Felek hangsúlyozzák hogy pártjaikat érdeklő kérdések közös megbeszélése végett a jövőben is találkozni kívánnak. Emellett a két párt képviselőinek véleménye szerint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom érdeke szempontjából hasznos megszervezni a testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek többoldalú időnkénti találkozóit is. A két küldöttség úgy véli, hogy a testvérpártok képviselőinek 1957. novemberi moszkvai értekezletei nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi kommunista-mozgalom egységéhez és összekovácsoltságához. valamint a népek közötti béke megvédéséhez. A két párt képviselői hangsúlyozzák a kommunista- és munkásmozgalomban mutatkozó opportunista áranW <»v oH-hí hare és a marxista—leninista tanok eszmei tisztaságáért folyó harc nagy fontosságát. A jelen körülmények között, amikor az imperialista reakció különös erőfeszítéseket tesz, hogy meggyengítse a kommunista és munkáspártokat, aláássa azok egységét, meggyengítse összekovácsoltságukat, a reakció egyik fő fegyvere a revizionizmus különböző áramlatainak támogatása a kommunista és munkáspártokon belül, hogy így fékezze a kommunista eszmék mindinkább növekvő befolyását a világ népeire. Ezért mindkét párt kötelességének tartja, hogy határozott harcot folytasson a revizionizmus, mint a párt egysegét fenyegető veszély ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői rámutatnak arra a veszélyre is. amelyet a dog- matizmus, és a szektásság jelent a kommunista- és munkásmozgalomban, minthogy ezek a jelenségek gátolják a marxista—leninista elmélet fejlődését, annak konkrét viszonyokra való alkalmazását és bctűrágással helyettesítik az egyes országokban fennálló konkrét körülmények tanulmányozását. A dogmatizmus és szektásság elszakítja a pártot a tömegektől, ami semmi esetre sem vezethet a munkásosztály, s a szocializmus ügyének győzelméhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja kifejezi a proletár internacionalizmus lenini elveihez való tántoríthatatlan hűségét és kijelenti, hogy a két párt a jövőben is elszánt harcot folytat az ellenség arra irányuló kísérletei ellen, hogy a nacionalizmust a népek közötti ellenségeskedésre és gyűlöletkeltésre használja fel. A tárgyalások folyamán a két párt képviselői megvitatták a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja testvéri kapcsolatainak további bővítését célzó konkrét intézkedéseket. * * * A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségei teljes megelégedésüket fejezték ki a tárgyalások eredményeivel kapcsolatban és megállapították, hogy megvan minden lehetősége a két ország közötti baráti együttműködés továbbfejlesztésének a politika, a gazdaság és a kultúra minden területén. Kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy népeik javára a jövőben is fejleszteni fogják kapcsolataikat, ami tovább erősíti a szocialista tábor országainak testvéri összefogását és hozzájárul a világbéke megszilárdításához. Budapest, 1958. április 9-én. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. fi világproletariátus történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmushoz Hruscsov elvtárs csepeli beszéde Kedves elvtársak:! Barátaim! Engedjék meg, hogy átadjam Önöknek, a dicső csepeli gyár munkáskollektíváj á- nak, a magyar munkásosztály egyik élcsapatának, a szovjet munkásosztály, a 200 milliós szovjet nép testvéri üdvözletét. (Éljenzés és taps. Hurrá- kiáltások.) A világ összes munkásai testvének. /Az osztályszolidaritás szálai fűzik össze őket A munkásoknak, a világproletariátus hatalmas hadseregének nagy, történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmusba. A munkásosztály a néptömegek évszázadod vágyainak kifejezője. Ez az osztály testesíti meg a felszabadító harcokhoz szükséges energiát, kitartást. Csak ez az osztály képes a nehézségek és a viharok legyőzésére. Különösen megnő a munkásosztály szerepe a hatalom kézbevétele után. Mi. önökkel együtt, tapasztalatból tudjuk, milyen hatalmas erőfeszítéseket kövfcted az új szocialista élet építése, .hiszen munkánkat állandóan akadályozzák a régi világ erői. A reakciós erők — amelyek szeretnék örökre fenntartani a kapitalista rendszert azokban az országokban, ahol még létezik, s visszaállítani a kapitalizmust a szocialista országokban — támadásuk élét elsősorban a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája ej.- len irányítják, ők a proletariátus diktatúrájáról, mint valami ijesztő dologról 'bőszéinek. Azt állítják, hogy a proletariátus diktatúrája j- kegyetlen hatalom. A kizsákmányolok, a dolgozók (ellenségei számára e hatalom valóban nem gyenge valami. De a népnek, a dolgozóknak a proletariátus diktatúrája saját hatalmat, a demokratikus szabadságjogokat biztosító rendszert jelent. Proletárdiktatúra nélkül 9 dolgozók soha nem szabadulhatnának meg a kizsákmányolok uralmától. Mit jelent a proletariátus diktatúrája? A proletariátus diktatúrája aranyi, mint a munkásosztály vezető szerepe abban a harcban, amelynek célja a tőke hatalmának megdöntése, a dolgozók államhatalmának kivívása és megszilárdítása, a kommunista társadalom felépítése. A munkásosztály a legélen- járóbb és a, legforradalmiV osztály. Érdeked megegyezné' a dolgozók összes többi rété gének életbevágó érdekeivel A munkásosztály győzelme megszabadítja a parasztság?* a földesurak és kulákok ela kapitalista monopóliumok jármától, az értelmiség számára pedig megteremti ; a nagyszerű lehetőséget, hogy ue a kizsákmányolóknak, hanem szeretett népüknek alkossanak, hozzanak létre kulturális értékeket. Ezen az alapon jön létre — a munkásosztály vezetésével — a munkásosztály és az összes nem proletár dolgozó rétegek harci szövetsége. E szövetség a proletárdiktatúra lényege. Lenin, a dolgozók nagy vezetője és tanítója, sokszor magyarázta, hogy a proletárdiktatúra: a proletariátus és a dolgozók többi rétege, elsősorban a parasztság közötti osztályszövetség különleges formája. E szövetség célja a kizsákmányolok ellenállásának, a kapitalizmus visszaállítására irányuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilárdíthassuk a szocialista társadalmi rendet. Teljesen (hazug az ellenségnek az az állítása, hogy a proletár- diktatúra kizárólag erőszak. A tőkések, a földesurak és szekértolóik szembeszegülnek a nép akaratával, akadályozzák a néptömegeket abban a törekvésükben, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be. Vajon mi történjék? A népnek talán nincs joga ahhoz, hogy megtörje a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó kizsákmányolok ellenállását és diadalra juttassa a társadalom többségét alkotó dolgozók akaratát és törekvéseit? Országunk munkássága és dolgozó parasztsága már 1917 októberében megdöntötte a kizsákmányolok hatalmát. A földesurak és tőkések azonban a nemzetközi reakcióval szövetkezve megpróbálták visszaállítani a régi rendszert, polgárháborúit robbantottak ki, megindították az intervenciót. Mit tehettünk? Talán azt kellett volna megpróbálnunk, hogy a demokráciáról szóló szép szavakkal győzzük meg őket, amikor ezrével végezték ki a munkások és a parasztok legjobbjait? Vagy pedig az volt a kötelességünk, hogy a nép érdekében elfojtsuk az ellenség ellenállását? Csak azért tudtuk megvédeni szocialista vívmányainkat. mert országunk munkásosztálya, dolgozói ingadozás nélkül legyűrték az osztályellenséget. Vagy itt van 1956 októbere. áruikor fasiszta összeesküvők és szekértolcik maroknyi csoportja a külső imperialista reakciótól sugalmazva és irányítva, fegyveres erővel akarta kivenni a hatalmat a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók kezéből és újból visz- sza akarta állítani itt a kapitalista rendet. Beleegyezhet- tünk-e ebbe? Az Önök népi demokráciája, amely mint ismeretes, a proletárdiktatúra egyik formája, megbékélhetett-e a fasiszta elemek véres tomihalásával? /Természetesen nem! Az összeesküvők lázadását leverték. A magyar munkások, parasztok, dolgozók összeszedték erőiket és a szovjet csapatok segítségével szétzúzták az ellenforradalmi banditákat és megakadályozták őket abban, hogy letérítsék Magyarországot a helyes, szocialista útról. (Lelkes, nagy taps.) A burzsoá propaganda, amely a »-demokrácia virágzásának« tüntette fel a lázadás napjaiban tomboló fasiszta terrort, azt rikácsolta, hogy Magyarországon az erőszak uralkodik, mert a magyar népi hatalom szervei a lázadás után megbüntették a népelle- nes puccs fő szervezőit. Minden becsületes munkás tudja, hogy jobb börtönbe ültetni néhány tucat bujtogatót, mintsem veszélybe sodorni magát a népet! (Taps, felkiáltások: Úgy van!) A proletárdiktatúra az ember életéhez és boldogulásához szükséges javak tömeges növelésének eszköze Amikor a fasiszta lázadók, az ellenforradalmárok munkásokat, a szocialista építés ü'jyóhez hű, becsületes embereket .gyilkoltak, az imperialistái reakció helyeselte tetőiket és támogatta őket. Amikor viszont a magyar forradalmi erőik kezdtek határozottan fellépni a fasiszta összeesküvők^ ellen és tevé- nyomásától, a kispolgárságot kényén hozzáláttak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának meg- való-^Asíftoz, az imperialista reakció azt üvöltötte, hogy Magyarországon terror van: láthatjuk ebből, milyen aljas eszközökkel folytatja a reakció népellenes politikáját, hogy fenntartsa (Folytatás a következő oldalon.)
