Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

Szombat, 1958. április 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján (Folytatás a 2. oldalról.) a parasztok kezébe adta a földet. Megalkottuk a népi demoikratikus államot, a dol­gozó nép végleg gazda a saját portáján. Ez a tény, nemzeti függetlenségünk egyik leg­fontosabb biztosítéka. Világosan megmutatkozott ez az ellenforradalmi felke­lés tanulságai tükrében. Az ellenforradalmi támadás nem­csak szocialista vívmányain­kat, nemcsak rendszerünket támadta, hanem nemzeti füg­getlenségünket is. Mi sem bizonyítja jobban népünk akaratát, azt, hogy a magyar nép nem kívánja vissza a ré­git, az urak hatalmát, a dol­gozók j ogf osztottságát, mint az ellenforradalmi támadók teljes veresége. A magyar nép a Szovjet­unió és a többi szocialista ország segítségével egy­szerre védte meg a társa­dalmi haladás útján elért eredményeit és nemzeti függetlenségét. Ahogyan levontuk a rég­múlt történelmi tanulságait, úgy levontuk a közelebbi múlt tanulságait is. Kedves vendégeink és barátaink ta pasztalni fogják nálunk, hogy a párt és a nép egységes, a párt helyes politikája körű) kialakult a dolgozók igazi nemzeti egysége. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája a dol­gozó néptömegek bizalmá­ra és aktivitására épül. (Taps.) Az ellenforradalmi felkelés óta eltelt idő eredményei bi­zonyítják. hogy a magyar nép túlnyomó többsége egyetért I célkitűzéseinkkel, helyesli és támogatja politikánkat. (Taps.) Mi eltökéltük, hogy meg­maradunk a megkezdett úton és jobbra vagy balra való ingadozás nélkül min­dig a lehetőségek reális számbavételével, partunk vezetésével, a dolgozó nép támogatására építve küz­dünk az egész nemzet to­vábbi gazdasági és kultu­rális felemelkedéséért, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom teljes felépítéséért. (Taps.) Drága vendégeink! A Szov­jetunió párt- és kormánykül- döttségém'ak tagjai! Hazánkat járva megismerkednek a ma­gyar munkásokkal, parasztok­kal, értelmiségi dolgozókkal. Láthatják, milyen megingat­hatatlan alapokon nyugszik a magyar és a szovjet nép ba­rátsága. (Taps.) Látni fogják, mennyire érzi és érti a mi népünk, hogy a Szovjetunió ereje és irántunk tanúsított testvéri barátsága a mi sza­badságunk és függetlenségünk legbiztosabb záloga. Népünk tudja, hogy a független haza szerctete és a Szovjetunió iránti testvéri barátság ér­zése nem ellentétesek egy­mással, ellenkezőleg, formai­lag és tartalmilag ugyanazok. A mi népünk éppen ezért te- tínti igazi nemzeti ügyünknek, logy állandóan tovább mé- yítsük és erősítsük barátsá­gunkat a Szovjetunióval. (Taps.) Találkozzék Hruscsov elv­társ, találkozzanak a szovjeit küldöttség többi tagjai a mi népünk fiaival, mennél több­ször. Látogassák meg váro­sainkat, falvainkat, üzemein­ket, bányáinkat, termelőszö­vetkezeteinket. Szemtanúi lesz­nek annak, hogy népünk hű­séges a Szovjetunió ügyéhez, hűséges a szovjet—magyar ba­rátsághoz, a szocialista tábor­hoz, a béke-világmozgalom sok százmilliós tömegéhez és a proletár nemzetköziséghez. (Taps.) Ez a következetes és kitartó hűség biztosítja, hogy alkotó munkánk sikerrel jár és a jövőben is sikerrel fog járni: felépítjük szocialista ha­zánkat és megőrizzük függet­lenségét. (Taps.) E gondolatok jegyében kö­szöntőm Központi Bizottságunk nevében és megbízásából leg­nagyobb ünnepünket, 1945. április 4-ének évfordulóját. A Központi Bizottság nevében jó erőt és egészséget kívánunk a további munkához minden ma­gyar dolgozónak. (Taps.) Éljen a szocializmust építő magyar nép és drága hazánk, a Magyar Népköztársaság! (Nagy taps.) Éljen április 4-e, hazánk fel- szabadulásának, függetlensé­gének nagy ünnepe! (Nagy taps.) Éljen a magyar és a szov­jet nép örök és megbonthatat­lan barátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) Éljen és erősödjék a szocia­lista tábor és annak vezető ereje, a szocialista világhata­lom, a nagy Szovjetunió! (Hosszantartó, viharos taps.) Éljen a béke! (Lelkes taps.) kivívta az igazi szabadsá­got és demokráciát. A szocializmus ellenségei nem tudják elviselni, ha a nép maga építi életét, tőkések és földesurak nélkül. Hányszor támadták az imperialisták eszeveszetten a Szovjetuniót! De népünk, a kommunista párt vezetésével minden rohamot visszavert. Felépítette a szo­cializmust és magabiztosan ha­lad előre nagy célja, a kom­munizmus felé. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség egyes csoportok félrevezetése és be­csapása, végső soron pedig a szocialista rendszer befeketí- tése, a proletárdiktatúra meg- rendítése céljából néha elég ügyesen aknázza ki egyik-má­sik vezető hibáit és fogyaté­kosságait. Ez történt nemrég az Önök országában. De mi lett a vége? A magyar nép egészséges erői felülkerekedtek, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkás­párt köré tömörültek és lever­ték az ellenséges erők szította lázadást. A reakció számításai halomra dőltek, s ez nem is történhetett másként. 1919-ben a nemzetközi és a belső reakció még a dolgozók vérében gázolhatott a magyar földen és megfojthatta a fia­tal Magyar Tanácsköztársasá­got, de a mi korunkban, amikor létezik már a hatalmas szocialista tábor, a dolgozó magyar nép bizton számít­hatott a többi szocialista ország önzetlen segítségé­re. Í?I ejrjrj ŐKOrfCSli 11 k . h«>gy i!Iag;jaiw§Kág[oii a népi fiatalom szilárd es örökké az is marad Hruscsov elvtárs beszéde a budapesti nagygyűlésen a többi szocialista ország­ban — a népi hatalom szi­lárd és örökké az is ma­rad. A kívülről szervezett lázadás sole kárt okozott az országnak, de természetesen nem állíthat­ta és nem is állította meg a Magyar Népköztársaság szo­cialista fejlődését. A Magyar Népköztársaság sikereinek leg­fontosabb döntő tényezője, hogy az országban a szocializ­mus építését harcedzett mar­xista—leninista párt vezeti. A magyar munkásosztály méltán érzi magáénak azt a pártot, amelyet elszakíthatatlan köte­lékek fűznek a dolgozókhoz, a néphez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt hű a marxizmus—le- ninizmushoz, a szocializmusért vívott harc eszméihez, s a ha­zaszeretetei összekapcsolja a proletár nemzetköziség eszméi­vel. Ebben van nagy ereje és sikereinek forrása. Őszinte szívvel újabb si­kereket kívánunk a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak nagyszabású és sokoldalú tevékenységé­hez. A szocialista országok jövő­je a munkásosztály, a dolgo­zók kezében van, akik miután meghódították a hatalmat, or­száguk kizárólagos és teljes jogú gazdái lettek. A szocia­lizmus a népgazdaság gyors ütemű fejlődését teszi lehető­vé. Ehhez nagyfokú szervezett­ség szükséges, a gépesítéssel és az automatizálással állan­dóan emelni kell a munka ter­melékenységet. Kedves Kádár elvtárs1 Kedves Dobi elvtárs! Kedves Münnich elvtárs! Kedves Marosán és Pongrácz elvtárs! Budapest polgárai! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Müiiszter- tanácsának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek megbízásából a szovjet dolgozók forró, baráti üdvöz­letét tolmácsolom Önöknek és az egész testvéri magyar nép­nek! Nagy örömet és mély meg­hatottságot érzünk itt, Buda­pest dolgozói körében. A szov­jet emberék jól tudják, hogy Budapest az ország történeté­ben, a magyar nép évszázados nemzeti félszabadító harcában és a munkásmozgalom hősi küzdelmeiben kimagasló sze­repet töltött be. Negyven éve, néhány nap­pal azután, hogy Oroszország­ban összeomlott a földesurak és a tőkések hatalma, viharos munkástüntetések és gyűlések zajlottak le Budapest utcáin és terein. Éljen a szocialista forrada­lom! — Békét követelünk! — Le a háborúval! — hangzottak a jelszavak. Negyven évvel ezelőtt a bu­dapesti munkásnagygyűlésen szenvedélyes hangú határoza­tot hoztak: »Budapest és a külvárosok munkássága, a főváros egész népe, testvéri üdvözletét küldi az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, okos fejjel és erős kézzel kivezetik az emberiséget a háború poklá­ból. Mi, akik itt összegyűltünk, elszántan támogatni fogjuk a békéért hősiesen harcoló orosz forradalmárokat. S teljes erőnkből mi is azért fogunk harcolni, hogy hazánkban se zsákmányolja ki egyik osztály a másikat, nálunk se nyomja el egyik nemzet a másikat«. A Szovjetunió népei nevé­ben hadd köszönjem meg szí­vem mélyéből Budapest mun­kásainak és minden magyar dolgozónak, hogy mint testvér a testvért, úgy támogatták és segítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a mi Kádár és Marosán elvtárs megkoszorúzza a magyar hősök emlékművét fiatal szovjet köztársaságun­kat. Elvtársak! Baráti látogatásra jöttünk ide, hogy együtt üljük meg Önökkel nemzeti ünnepü­ket, felszabadulásuk nap­jának évfordulóját. Tizenhárom évvel ezelőtt sza­badult fel Magyarország a hit­lerista fasiszták és horthysta cinkosaik igája alól. A Szov­jetunió dicsőséges fegyveres erői tizenhárom évvel ezelőtt Magyarország területéről vég­leg kiűzték a német fasiszta csapatokat. A dolgozó tömegek állhatatosan harcoltak a belső reakciós erők ellen, meghiúsí­tották az imperialisták beavat­kozási kísérleteit, s kezükbe vették a hatalmat, népi de­mokratikus rendszert teremtet­tek, a dolgozó ember lett az ország teljes jogú gazdája. Tizenhárom év nem nagy idő! A tőkés és földesúri rend­szerben tizenhárom év alatt mit sem fejlődött volna az or­szág: egyesek szakadásig dol­goztak volna, mások pedig a 'kizsákmányolásból fényűzően éltek volna. A népi hatalom ezzel szemben tizenhárom esz­tendő alatt átalakította ezt az országot. Gyökeresen megvál­tozott a nép élete. Megszűnt a kizsákmányolás. Közben nagy nehézségeket kellett leküzdeni, el kellett hárítani a népi de­mokrácia ellenségeinek akna­munkáját is. Hosszan sorolhat­nám a népi Magyarország vív­mányait, dehát önök is jól is­merik ezeket! A magyar nép ellenségei — otrombán hazudozva és rágal­mazva — tagadni vagy leg­alábbis kisebbíteni próbálják a magyar dolgozóknak a népi hatalom tizenhárom esztende­je alatt elért nagy' sikereit. Mindez azonban hiábavaló ré­szükről! Soha senki nem érheti cl célját, aki félre akarja ve­tt zetni ezt a népet, amelyik És valóban: a nehéz időkben segítséget és testvéri támoga­tást kapott. A magyar kor­mány kérésére a szovjet csa­patok részt vettek az ellenfor­radalmi felkelés leverésében. Közös erővel elhárítottuk azt a veszedelmet, hogy Magyar- országon visszaállítsák a fa­siszta uralmat és Európa szí­vében új háborús tűzfészek ke­letkezzék. Emlékezhetnek, mekkora lármát csapott a nemzetközi reakció! Ellenségeink azt üvöl­töttek, hogy a szovjet hadse­reg elnyomta a »népi forra­dalmat«. Mi mást tehettek vol­na? El kellett tüntessék a nyo­mokat, el kellett terelni a fi­gyelmet azokról, akik a népel­lenes puccsot csinálták. Ugyan miféle »népi forradalom« az, amelynek fasiszta szervezői azt akarták, hogy a magyar- munkások az ő bérrabszolgáik legyenek, a parasztokat pedig meg akarták fosztani jogos földtulajdonuktól, munkájuk gyümölcsétől. De nem sikerült nekik! A szovjet hadsereg segítette a magyar dolgozókat, hogy megvédhessék vívmányaikat az imperialista támadással szem­ben és szétzúzhassák azt a ma­roknyi lázadót, aki kezet emelt a népi hatalomra. Minden becsületes ember, áld ben csak egy szikra lelki- ismeret is él, tudja, hogy a nép akarata szent a szovjet hadsereg számára, amely hús a nép húsából, vér a nép vé­réből. A Szovjetunió azzal, hogy segítséget adott a magyar dolgozóiénak, a proletár összefogás fényes bizonyí­tékát szolgáltatta és szent nemzetközi kötelességét teljesítette egy testvéri or­szág iránt. Elvtársak! A szocializmus építése nem valami ké­nyelmes séta! Sok nehéz­séget kell még leküzdeni, azután is, hogy a munkás- osztály megragadta a ha­talmat. Mi ezt tapasztalatból jól tudjuk. Az új társadalom a régi, idejét múlt világgal ví­vott állhatatos harcban fej­lődik.. Tudjuk, hogy Önöknél, Ma­gyarországon is vannak- ne­hézségek, bár ma sokkal ke­vesebb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. De a szocialista rend e nehézségek legyűrésé­hez a nép alkotó erőinek ki­bontakozásához megad min­den lehetőséget. Biztosan tud juk, hogy a magyar dolgozó, élete évről évre jobb lesz. Elvtársak! A magyarországi helyze' gyors normalizálódása vi lágosan bebizonyította, hogj nem lehet visszafordítani £ szocializmus útján járó or­szág fejlődését és hogy a szo­cialista tábor országainak egysége, összeforrottsága é kölcsönös testvéri segítsége: óriási erő. A szocialista államok kö­zösségének minden tagja igyekszik segíteni a testvéri országok népeit a szocializ­mus építésében, egyszersmind igénybe veszi a többiek so- ■gítségé‘J és támogatását. Ez nem jelenti azt, hogy bár­melyikük is a többi rovására erősödik. A kölcsönös segítség nyúj­tásnak az a célja, hogy külön­külön minden szocialista or­szág, és együttvéve az egész tábor közösen, szüntelenül fejlődjék, és erősödjék. A szocialista tábor erősö­dése roppant nagy hatással van az emberiség történelmi fejlődésére. Elvtársak! Sike­reinkkel és összefogásunkkal segítjük az egész világ béke­szerető és demokratikus erői­nek a háború ellen, a de­mokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcát. Emlékezzenek 1956 őszére! Az imperialisták ekkor nem ok nélkül indítottak egy­szerre két támadást: a szocia­lista Magyarország ellen és a független Egyiptom ellen. Arra számítottak, hogy a ma­gyar szocialista erők veresége és a szocialista tábor zavara megkönnyíti számukra, hogy ráerőszakolják akaratukat Egyiptomra. Köztudomású, hogyan végződtek az imperia­lista támadások. Az imperialista erők kettős veresége fordulópont volt, ezután enyhülni kezdett a nemzetközi helyzet. Ebben van a magyar szocialista erők és az egyiptomi hazafiak győ­zelmének nemzetközi jelentő­sége. Az imperialista ár­mányok elleni közös harcban még jobban összekovácsolódott korunk két legnagyobb ere­jének: a szocialista országok­nak és a nemzeti függetlensé­güket nemrég kivívó orszá­goknak harci szövetsége. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő több mint száz éve keserűen írta: »Nagy a világ és testvérünk nincs benne, Nincsen aki bajainkban részt venne. Dehogy testvér a magyarhoz a világ! Ellensége minden ember, akit lát.« A szocializmus megváltoz­tatta ezt a helyzetet. A szo­cialista népek nagy családjá­ban a magyar egyenjogú testvér. A magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vív­mányaik csak akkor lehetnek tartósak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népéhez. Fejlődik és erősödik a szo­cialista világrendszer. De volt olyan idő, amikor a Szovjet­unió volt az egyetlen szocia­lista ország. Kemény meg­próbáltatások és zord idők iutottak osztályrészéül mun* íásosztályunknak, amely a világon elsőnek szakított a kapitalizmussal és bátor út­törője lett az új, szocialista jövőnek. A szovjet nép minden ne­hézséget legyűrve, nagy sike­reket ért el az ipar, a mező- gazdaság, az egész népgazda­ság fejlesztésében. A szovjet nép szilárdan és magabiztosan halad a XX. pártkongresszuson kitű­zött úton, a szocializmus­ból a kommunizmusba va­ló fokozatos átmenetnek és a világbéke megszilár­dításának útján. Biztosítjuk Önöket, elvtár­sak, hogy a szovjet nép, erejét (Folytatás a 4. oldalon.) Az internacionalista kötelesség teljesítése azt jelenti, hogy a bajban nem hagyjuk magukra barátainkat, hanem segítsé­gükre sietünk, ha az ellensé­ges erők kezet mernek emelni a legdrágábbra, a munkás-pa­raszt hatalomra. Az imperialisták ki akarták próbálni, vajon tömörek-e so­raink, erös-e szolidaritásunk. Nos láthatták, hogy nem ér­demes kikezdeni velünk, meri megégethetik a körmüket. Ta-. pasz tolhatták, hogy nem aján-1 latos próbára tenni türelmün-i két. Meggyőződésünk, hogy Ma­gyarországon — akár csak rö» pÉtó t mm A szovjet küldöttség elhelyezi koszorúját a Szabadság téri emlékművön.

Next

/
Thumbnails
Contents