Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Péntek, 1958. április 4. 9 SOMOGYI NÉPLAP S^ziilak^aL — ÉPÍTKEZIK iziiL&kntk A FECSKE S zeretem a mesét, de különösen az igaz történeteket. Csoda-e hát, hogy a minap az SZTK váróhelyiségében, ahol kis csoportnak egy negyvbn év körüli anya beszélt, én is hegyeztem a fülemet. Először csak egy-egy szótöredék: ... ittak... hátfúrta magát a fülembe, majd az egész történet. Valahogy így: — Középső lány voltam. Amikor férjhez mentem, nyomban elköltöztünk. Apám és anyám inni kezdtek, elhidegül- tek tőlünk. Minden gondolatuk csak a nagy darab szőlőbe és termésébe szállt. Egyszer nagy szükségem volt tejre. Anyámhoz mentem kérni. Azt mondták, pénzre van szükségeik. ígértem nekik a rendes árat. Anyám mégsem nekem, hanem a szomszédjának adta 1 forinttal drágább áron. Akkor nyomban meg is mondtam: me is jöjjenek hozzánk semmiért, de még látogatóba se! Nem is jöttek és én sem voltam azóta náluk. Valamelyik nap ügy hallottam, beteg mind a kettőjük. Apámat rr.égcsak meglátogatnám, de anyámat... anyámhoz nem megyek. Ök bántottak meg! Hallgattam. Anyámra gondoltam. Én eddig minden anyát, minden szülőt jónak ismertem. S az érett, negyven év körüli asszony beszélt, csők beszélt, dicsérgette velem egykorú, s nálam fiatalabb gyermekeit. Néztem az asszonyt. Fülem beletompult, nem reagált semmire, csak két szót fogadott még be: — ... Vén korhelyek... — S ő beszélt tovább, egyre csak tovább, s örült, mert sokan hallgatták némán «-igazát«. Én meg néztem a szemét, az arcát, azt a valamit kerestem... Az anyát, akinek gyermekei vannak, aki szülő, s az ő szüleiről így beszél. Hiába kerestem. A holnapra kellett gondolnom önkéntelenül, amikor talán erről az asszonyról is így, ilyenformán szélnek majd gyermekei idegen publikum előtt.,, be♦ Füvet, szalmát gyűjt a fecske ♦ Fárad is, ha jő az este, «Kicsi pallér, piktor ő, ♦ Csuda mérnök, tervező. |Segédmunkás: pici párja, J Gerendát rak gerendára, ♦ Persze, ez csak szalmaszál, SS háza mégis készen áll! ♦ SVíg tapéta: zöld mohája, ♦ Minta rajt’ a rét virága, $ Parkettája: friss levél, | Háztetője égig ér. : [Kész a hajlék, jaj, de bájos! [Kényelmes és szép, arányos, [Kissé tág is — nem vitás! [Két személynek óriás! [Két személynek? Óh, te csacska! [Sok parányi fecske lakja, ; Jó kukacra csőrt kitár... 5 Szűk is már a fecske-vár! TÖRÖK ZSÓFI A szobanövények átültetéséről A TÉLUTÓ, a tavasz arra is figyelmezteti a háziasszonyt, hogy vizsgálja felül szobanö- vényeinek állapotát. A túlságosan száraz levegőjű, úgynevezett központi fűtéses helyiségékben kiszáradhat, sárgul- hat-barnulhat a szobanövény, de a túlöntözés következtében is szomorúan látjuk, hogy legkedvesebb növényeink eliher- vadnak, sápadoznak. A túlöntözés még nagyobb veszedelmet jelent, mintha nem öntözzük a szobanövényeket. Az erős öntözés következtében ugyanis savanyúvá válik a virág földje, és az ilyen virágföld alkalmatlan arra, hogy benne növény viruljon. Akármiből is származik szobanövényeink látható visszaesése, tanácsos azok földjét a tavaszi idő beköszöntével mielőbb kicserélni. Akikor is átültetést kell végeznünk, ha a növényeket fejlődésükben a cserép kicsisége gátolja, mert kicsi cserépben *y a gyökárzet összezsugorodik,» nem tud megkapaszkodni,► ilyen esetiben a földet való- £ sággad felfalja a igyökérzet. ► Az átültetésre legalkalma-* sabb idő a tavasz. A korán át-* ültetett növényeik így a nyárig fő fejlődési időszakra megerő-É----------------- l t J OTAJSACS Hogyan bánjunk | a méroékelten gyűrődőí anyagokkal ? Minden szövet (a .gyapjú és a pamutkelme is) jobban gyúródik nedves helyen. A nem gyúródó anyagok ugyan nehe-l zebben szívják magukba a| nedvességet, mint a fcikészítet-l lenek, de vasalásukra nagyj gondot kell fordítani. södnek és elegendő tápanyagot vesznek magukhoz. Azt azonban meg keli jegyezni: csak a valóban rászoruló növényt ültessük át, tehát azokat, amelyeknek földje már nem alkalmas arra, hogy szobanövé- nyeinket a következő esztendőben megfelelően táplálja. A cserépből úgy a leghelyesebb kivenni a növényt, hogy tövét két kezünk szétnyitott középső ujjai közé vesszük, tenyerünket ráhelyezzük a cserép földjére és az egész növényt megfordítjuk. A cserép peremét óvatosan asztalhoz, székhez ütögetjük és a földlabdától elváló cserepet balkezünkkel felemeljük. Közben a növény gyökereiről ne rázzuk le a földet, sőt vigyázzunk arra, hogy a földlabda ne váljon szét. az Átültetést úgy végezzük, hogy .megfelelő nagyságú cserepet veszünk —olyan nagy legyen, hogy a gyökéren kívül, alul és körül két-három ujjnyi friss föld férjen bele a cserépbe. A virégeserép aljára, annak nyílására cserópdarab- kát teszünk, aztán az elkészített friss földből annyit teszünk a cserépbe, hogy a növény ugyanolyan magasságban legyen, mint az előzőekben volt, persze a növény töve a cserép közepén legyen, majd a gyökérlabda és a cserépfal közötti helyet földdel kitöltjük, ügyelve arra, hogy hézag ne maradjon. Ezt úgy érhetjük el, hogy hüvelykujjal, vagy ülte- tőfával körül tömfcödjük a cserépben a földet. Minden esetben adjunk egy kis helyet az öntözővíz számára. A frissen átültetett növényt különben alaposan öntözzük meg, és a cserepet két-három hétre huzatmentes, félámyékos helyre tegyük. Vigyázat, jön a tavass! Tavasz kezdetén fokozott gondot kell fordítani a testápolásra, hiszen a tél elernyesztette izmainkat, petyhüdtebbé tette bőrünket, elhasználta tartalék vitaminjainkat. Ok nélkül fáradtak, levertek vagyunk és az első napsugár megmutatja, hogy szépségünk körül is vannak hibák. A hideg márciusi napokban kezdjük el a rendszeres sétákat. Kényelmes cipőben legalább egyszer egy héten vágjunk neki a hegyeknek és naponta gyalogoljunk a városban is legalább egy órát. Ha megszomjazunk, ne szeszes italt fogyasszunk, hanem minél több tejet. Együnk sok nyerset: almát héjával, nyers sárgarépát, kalarábét, céklát. Mindezeket le is reszelhetjük és ecettel, vagy citromlével, esetleg majonézzel salátának is elkészíthetjük. A tetejére szórjunk metélőhagymát vagy petrezselymet. Tehéntúrót, vajat, tejfölt, juhtúrót is fogyasszunk bővebben és igyunk rendszeresen csipkebogyó teát, amely sok C-vitamint tartalmaz. A hús mellé gyakran tálaljunk hordóskáporzíát és ha nem félünk a szagától, együnk nyers vöröshagymát. Bőrünket tisz- títtassuk ki kozmetikussal, hogy a friss levegő átjárhassa pórusainkat. Használjunk arcunkra, nyakunkra, kezünkre valami jó krémet, de bánjunk takarékosabban a púderrel és a rúzzsal. Reggel és este nyitott ablaknál végezzünk légzési gyakorlatokat és a melegvizes mosdás után hideg vízzel dörzsöljük le tagjainkat. És Az 1958-as kosztüm-divat Fekete-szürke csíkos, klasszikus kosztüm, a zsebeken hatásosan elhelyezett csíkokkal. Mindig divatos klasszikus kosztüm. Sötétkék alapon finom fehér csíkok. Rövid férfifazonja olyan, hogy blúz nélkül, fehér mellényikével is viselhetjük. A beszélgetés művészete 1. Az a jó társalgó, aki mindig arról beszél, ami a többieket érdekli. 2. Ha elmondunk valamit, sohase legyünk hosszadalmasak. A legérdekesebb élmény elbeszélése is unalmassá válik, ha túl hosszú lére eresztjük. 3. Bajainkat, gondjainkat mindezen felül a legfontosabb: *T Tatunknak négyszemközt, de gondoljunk arra, hogy minden ne untassunk vele új tavasz ajándék,,; közömbös ismerősöket. Rafia a lakásban Ki ne ismerné a szőlőkötö- zésre használt rafiát? Minden háztartási boltban kapható nyers színben, esetleg színezve is. Ebből a rendkívül olcsó anyagból csinos és célszerű dolgokat készíthetünk. Sima vonalú, modem bútorokhoz kitűnően illik a rafiából készült terítő és a pámá- zatlan, kemény székeket kényelmessé teszi a rafiapáma. Gyermekszohába, nappaliba rafiából készült szőnyeget is tehetünk. Készítése rendkívül egyszerű: Vásároljunk kanavászt, vagy elég kemény jutavásznat. Vágjuk ki a megfelelő darabot és varrjunk rá rafiával tetszés szerinti mintát, betöltve az egész anyagot. A szélét szegjük be és béleljük ki valami erős vászonnal. Előnye, hogy szappanos vízzel bármikor lemosható. 4. Mindenkit figyelmesen hallgassunk végig és csak akkor beszéljünk, ha van is mondanivalónk. Hallgatásért mé® sohasem róttak meg senkit. 5. Szakmabeli dolgokról csak akkor beszéljünk, ha a társaság többi tagjai is ugyanebbe» a szakmához tartoznak. 6. Ne fitogtassuk műveltségünket. 7. Ne akarjunk okosabbnak látszani a többieknél. 8. Lehetőleg ne beszéljünk mindig önmagunkról és sohase dicsekedjünk. 9. Érdekes pletyka, mások megszokása rendszerint jól elszórakoztatja a társaságot —♦ de ne tegyük. Olcsó siker! . 10. A korábban távozottra ne tegyünk megjegyzéseket.' 11. Ne vágjunk bele mások szavába, még akkor se, fea máj unjuk, amit elmesél 12. Halkan, de érthetően beszéljünk és csak akkor nevetgéljünk, ha erre ok van. YYYYYYYYYYYYyYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyVYYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYYYYYYYyYYYYYYVYYYYYYTYYYYYVYYYYYYYYYYTYY Hogyan változóit lóvá a kegyetlen földesúr (Lett népmese) Bebizonyosodott, hogy a va~* salás után minden anyagnak* csökken a gyűrődéssel szembe-* ahogy szerette volna D éges-régen élt egy ke- gyetlen földesúr. Szik- rányit se kímélte a béreseit, dolgoztatta őket látástól va- kulásig, még ünnepnap se adott pihenőt. Egyszer megint csak eljött az egyik ünnep, de a kegyetlen földesúr nem hagyta a béreseit pihenni, hajszolta őket már kora reggel a csűrbe rozsot csépelni. Csépeltek éjjel, csépeltek nappal, a fáradtságtól alig álltak már a lábukon. Alig kezdték el a munkát, a kegyetlen földesúr már ott szaglászott a hátuk mögött, bottal a kezében. Nem volt megelégedve, a béresek nem olyan gyorsan csépeltek, Szidta ni ellenállóképessége. Az* őket, mint a bokrot, össze- anyag ezt az ellenállóképessé-* vissza hadonászott botjával. get azonban teljes mértékben^ — Amíg el nem csépelitek visszanyeri, ha bizonyos időre* az utolsó szem rozsot is, ami kiakasztiuk. A nem gyúródó* a csűrben van, addig innen szövetből készült ruhát vasalás» hi nem engedlek benneteket! után legalább két napig váll-» _ ordította. fán kell hagyni. Iigy az anyag» Kérve-kérték , a béresek, ismét visszanyeri eredeti ru-» engedné meg, hogy befogja- galmassagát. Ezt fontos tudni, t nak egy lovat a nyomtató elé, mert sokan azonnal felveszik* akkor a munka igazán gyor.. * san haladna. a kivasalt ruhát m ...................... ..., H asonlóképpen kell eljár- ^ kikelve. — Nektek lovát? ntinik más anyagokból készült < Majd kiverem én belőletek ruhadarabjainkkal is. az ilyen gondolatot, világ lustái! Nincs ló! Pihenniük kell a lovaknak. Csak dolgozzatok ti! Azzal dühösen kirohant a csűrből. Amúgy sem volt kellemes sokáig nyelnie a port. / óformán ki se lépett a földesúr, amikor a béresek különös hangokat hallanak kintről: — Brrr! Hé! Brrrl... Lónyerítés, zablacsörgés. Mintha valaki lovat fogna be. De vajon ki? Egyszer csak egy ősz szakal- lú törpe toppan a csűrbe, szeme mint a villám, s kötőféken telivér csődört vezet maga után. Barátságosán köszönti a béreseket, majd így szólal meg: — Itt a- ló. Fogjátok a nyomtató elé, aztán adjátok neki mindig a legeslegnehezebb munlcát, hogy belege- bedjen. Ha erdőre menték, a fát ne a kocsira rakjátok. Kössétek elé a lovat , s húzza haza maga a ledöntött szálfát. Ha megmakacsolja magát, nem akar húzni, ósak üssétek, verjétek kíméletlenitl, cseppet se sajnáljátok. Verhetitek a hátát, az oldalát, csak a fejére vigyázzatOK, mint a szemetek fényére. Enni egy falatot se adjatok neki. Este, amikor bevezetitek az istállóba, kössétek fel a mennyezetre, hadd lógjon reggelig. Ez csak jót tesz neki! Azzal hipp-hopp, már el is tűnt a törpe. A ló elnyerítette magát. Szakasztott olyan volt a hangja, akár a földesúré, A béresek találgatni kezdték, miféle csődör lehet ez. — C"dk Perkon atya, a mennydörgés és villámlás ura hozhaitta — állapodtak meg. — Az ő parancsa pedig szent, úgy teszünk mindent, ahogy mondta. Rögvest nyomtató elé fogták a csődört. ózonban megmakacsolta magát, nyerített, kaválódzott, jobbra-bnlra vetette a tejét, nem akart dolgozni. Erre botot ragadtak a béresek s addig ütötték, amíg húzni nem kezdte a nyomtatót. f gy ment ez nap, mint nap. Amikor nehéz munka akadt, már vezették is elő az istállóból a csődört. Ha nem akarta csinálni, úay neki estek a béresek, hogy csak na. Nem engedték, egy percet sem pihenni, éjjelre meg felkötötték a mennyezetre. — Lógj csak reggelig! — gúnyolták. Enni se kapott. Télen sikerült elcsennie holmi szekérről egy köteg szalmát, nyáron meg a csalánt tépdeste ki a kerítés tövéből. Más azonban nem került a gyomrába. Amióta a telivér csődör megjelent, a kegyetlen földesúrnak nyoma veszett. 'Kereste, kereste egy darabig a felesége, de sehol sem találta. Közben eltelt egy év. A hajdan formás, szép és erős csődör lefogyott, szeme beesett, leleffedt az ajka, oldalát majd kibökték a bordái, meggörbült a háta, nagy csomóban hullott a szőre. Megpillantotta egyszer az udvaron az úrnő a lovat s így szólt nagy mérgesen a gazdatisztjéhez: — Ideje már ezt a koszos gebét az erdőre kivinni s végezni vele. Semmire sem használható, ugyanakkor a gyomra felfordul az embernek, : amikor ránéz! A gazdatiszt azonban sejtette miféle ló lehet ez és életben hagyta. r [jött megint egy ünnep. A csődör kilopalcodott az istállóból, amíg az emberek az igazak álmát aludt&k. Beosont az urasági kertbe s nekilátott a káposztának. Az úrnő épp sétálni indult. Amint megy a kertben, meg* látja az ocsmány gebét, ahogy a káposztát tépdesi és falja mohón. Megmérgelődött az úrnő. — Na, megállj — kiáltotta —, mindjárt ellátom a bajod, te haszontalan állat! Felkap egy vastag botol a földről, azzal jól fejbe kő- ’ Untja a lovat. Hát uram fia, abban a szempillantásban otl áll előtte a földesúr. — Drága kis feleségem, miért bántasz? Hát már a káposzta leveleket is sajnálod? Egy évi koplalás után jobbár* esett nekem, mint azelőtt a legfinomabb étel!... -r rebeg- te reszketeg hangon. Az úrnő ekkor ismerte csak meg, hogy a férje az, aki előU te á.ll. Nagy jajgatásba, óbé* gatásba kezdett. S hogy Ózonénál nem ismerte fel az urát az se csoda, hisz szörnyen lefogyott, bozontos fekete szakálla volt, körmei hosszúra nőttek, testét csupa seb borította, ruhája rongyokban, lógott rajta. Az úrnő kézenfqgta fém . jét, lopva, hogy senk) se vegye észre, bévé zette : a házba. Attól fogva csendes és- meghunyászkodó lett a föU desúr, sose kínozta ■ többé ct. béreseket. •;.«& . -t ?.*' '■ tFordította: Bajos Géza*
