Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

Vasárnap, 1958. április 27.

6

SOMOGYI NÉPLAP

Megjegyzés kéí

I

smeretes, hogy a Somogyi Néplap a közelmúltban zárta le a korábban meghirdetett irodalmi pályázatát. A díjnyertes két novellát (Pauló Mihály: Emberpiao és Szabó Gyöirgy: Hullámsír) az újság le is közölte, s még ezt megelőzően megjelentette a pályázat összegezését is. Úgy véljük (s a cikk is arra utal), hogy az összegezés a szerkesztőség — vagy a szerkesztőség által felkért lektorátus — hivatalos véleménye, s ezért csodálkozunk, nogy az. a saját maga által és annyi lelkesedéssel meghirdetett pályázat értékelését illetően ilyen szegényesen szűkszavú maradt. Egy kicsit az az érzésünk, hogy a néhány nagyon helyén való és szépen megírt általános elvi következtetésen kívül inkább csak anyag- és címtár áll előttünk, amelyből aligha lehet megközelítően is pontos képet kapni a pályázat által felszínre hozott értékekből, s ott részletez inkább, ahol bizonyos területek gyengéit vagy éppen eredménytelenségeit bizonyítja. Persze mi nem ismerjük a pályázat anyagát, s ezért távolról sem kívánunk vitázni az összegezés arányairól. Azt azonban érezzük — és ezt az azóta közzétett írások is bizonyítják —, hogy többet »•hozott« a pályázat, mint amennyit az összegezés sejtetni enged, s ezért jobb lett volna a pályázat három területét (novella, irodalmi riport, vers) külön-külön önálló cikkek keretében összegezni. így talán nem kényszerültek volna az összegezók ily mérvű elnagyolásra.

E kérdéseket nem önmagáért az összegezésért tesszük szóvá, s nem is annyira az olvasók miatt (hisz ők a megjelent és a valószínűleg ezután még megjelenő írásokat erédetben olvassák, vagy olvashatják), hanem azok miatt a fiatal írók miatt, akik az eiső szárnyoró bálgatások idején különösen igénylik, hogy írásaikról, vélt vagy létező tehetségükről alaposabb és pontosabb elemzést, lle-tve képet kapjanak.

Ezek a meggondolások késztetnek arra, hogy a pályázat anyagából megjelent két novellához (Emberpiac és Hullámsír) néhány megjegyzést fűzzek.

Az összegezésnek tökéletesen igaza lehet, amikor (felsorolván a jó írás kellékeit) megjegyzi, hogy >-e tulajdonságokkal főleg a díjnyertes prózai müvek rendelkeznek.« Az azonban már nem rendjén való. hogy mind a két írást egv-egy mondattal így intézi el: £Az Emberpiac (Pauló Mihály) döbbenetes erővel, ugyanakkor"rendkívül mély beleérzéssel ábrázolja a munkanélküliek kiszolgálta+ottságát a múltban. »Hullámsír« (Szabó György) a náci idők tragikus pesti híd- robbantását mondja el egy személyes élményen keresztül J|<

É

s most nézzük a novellákat! Mindkettő témája mai/ illetve a mához szól, amikor felkiáltójelként emlékeztet, és azért vezet vissza nyomorult tegnapunkba, hogy jobban megbecsüljük a mát, és több elszántsággal dolgozzunk a holnapért. Nem támad bennünk olvasásukkor a»kiagyaltság« és a »vonalasság« miatti »adagoltság« érzése, reális, és a mi emberöltőnk döbbenetes problémáit hozzak életközeibe s ez vitathatatlan érdemük.

A témák megoldása is szerencsés. A Hullámsír tragikus megoldását megfellebbezhetetlenül az élet adta, ezt így kell elfogadnunk. De írójának mégis van ereje arra, hogy (ha néhol olcsó, érzelmes eszközökkel is) az anyai és baráti szeretet és emlékezés meghatóan szép záróképének megrajzolásán kívül ikét mondatban érzékeltesse új életünknek győzelmét a gyilkos rombolás felett, s így optimista kicsengésűvé tegye tragikus témáját is: »Nyugodj békében, drága barátom. A híd áll, és őrködik mindannyiótok álma felett.«

Vitathatóbb az Emberpiac megoldása" Elképzelhető volna olyan megoldás is, mely szerint Tót Gergely mai életének sej- tetésével fejezi be az író írását. Ehhez azonban sokkal nagyobb lélegzetű íráson keresztül kellene a történeti és jellembeli fejlődés egész folyamatát bemutatni, s véleményem szerint ebben az esetben jobb, ha az író — ereje ismeretében — ennek az írásnak keretei között nem kísérletezett ilyen megoldással. Ha elmondta volna, hogy Tót Gergely ma tsz-elnók, párttitkár vagy akár jómódú egyéni paraszt, akinek szép háza és rádiója van, gyermekei egyetemen tanulnak stb., ezzel írása nemcsak szétesővé, hanem éppen »adagol(sásánál« fogva sematikussá is válhatott volna. (Persze, a megírás módjától függően.) így, ez a befejezés éppen azzal válik hitelessé, hogy a környezetben és időben, amikor — a novella szavaival elve — »mindenki érezte, hogy nagy-nagy igazságtalanság történt társaival, de tovább füstöltek és kártyázlak, mert érezték azt is, hogy nem tehetnek semmit« — Tót Gergelyből sem csinál lázadó egyéni hőst, hanem meghagyja annak, ami: a megaláztatást kiszolgáltatottságában is gerincesen visszautasító, nagyon becsületes embernek, akinek szent a munkában túlhajszolt felesége emléke, és gyermekei élete mindennél előbbre való,

S milyen őszintén rokonszenves marad nekünk a kisemmizett szegény nincstelen, aki bízik abban, hogy megaláztatás nélkül is »mögél« valahogy, s utolsó fillérein az öreg árusító asszonnyal zsörtölődve friss, meleg tökmagot visz gyerme- Keinek.

M

ásik érdemük — s 62 a novellák íróinak tehetségére utal — a viszonylag jó szerkesztési készség. Ebből a szempontból az Emberpiac vHafhätat lábú lóerősebb; zárt, kerek egész, cselekményé "(amennyi vätt) jól gördülj s nincs, benne mondhatni semmi felesleges. A Hullámsír szerkezeti elképzelése sem marasztalható komolyan el, bár itt már szem- beötlőbb egyenetlenségekkel találkozunk. A bevezető része teljesen vagy csaknem teljésen felesleges. Bátran elhagyhatta volna írója, vagy ha az emlékezést Télidéző mozzanatot mindenképpen érzékeltetni akarta, erre két-három mondat (mint a szép befejező résznél!) elég lett volna. Ettől függetlenül is igen eltolódik az arány a tulajdonképpeni cselekmény terhére, s a többi rész, ha nem is kellemetlenül, de kissé bőbeszédű.

Vessünk egy pillantást az. ábrázolás módjára, a_ megjelenítő erőre is! Igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy a tárgyalt írások szerzői ilyen szempontból tehetségtelenek. Tudatosan törekszenek a képszerű ábrázolásra,- s mindkét írást csaknem Iskolás pontossággal fel Ls lehet ilyen képekre osztani. Ez a tehetség jele. Gondoljunk itt az Emberpiac egykét eléggé plasztikus képén kívül különösen a Hullámsír utolsó képének arra a részletére, ahol a borzalmas tragédiára eszmélő, rohanó fiúnak halántékát az őrjítő refrén feszíti: »Peti... Peti... Péter...«, majd a vízió 'kínozza: »Mama, nem hoztam húst... a hús nem baj, fiam...« stb. Ahogy hányódik a gyermeki lélek barátja életbenmaradásának reménye és a tragédia bekövetkeztének valószínűsége között, mindenképpen magával ragadó, s nem véletlen, hogy a cselekmény sodrása is itt csaknem töretlen. Különösen hatásos, hogy a tragédia bekövetkeztét nemcsak egyik anyának velót- rázó sikolyával érzékelteti, hanem a másik anya szájából is hallatja ugyanazt a mondattöredéket, amit fia kétségbeesett utcai rohanás közben milliószor elmormolt: »A hús nem baj, fiam ...«

V

ilágos tehát, hogy az írás lelke a megjelenítés, az ábrázolás erejétől függ. Ez dönti el, hogy a mű írásbeli dol- vagy művészi érték lesz. Éppen ezért meg kell őszintén

mondanunk, hogy az idézett vagy említett szép részletmegoldásoktól függetlenül mindkét novellánál e téren hibák vannak. Képeik — mint mondtam — rendezettek ugyan, de többségükben halványak, erőtlenek. Ennek az eddigi utalásainkban jelzetteken kívül két fő oka van: vagy a személyes átélés, a teljes beleélés nem eléggé meggyőző, s emiatt az érzelmi fűtöttség hőfoka általában alacsony, vagy ha a személyes átvagy újraéléssel nincs komoly hiba, a nyelvi kifejezések szegénysége halványítja az írást. Az első megállapítás inkább az Emberoiac-ra vonatkozik. Az összegezés azt mondja ugyan, hogy »döbbenetes erővel« és »rendkívül mély beleéléssel« ábrázolja a munkanélküliek kiszolgáltatottságát. Azt hiszem, precízebbek leszünk, ha megállapítjuk, hogy itt inkább a kiszolgáltatottság a döbbenetes, mint az az erő, amely kifejezi azt, s érzésem szerint a »rendkívül mély beleérzés« is inkább olyan bele-beleérzés, mint beleélés. Az ír<í_£gy kicsit kívülről figyeli az eseményeket, inkább csak a szereplőivel való együttérzésig jut el, és nem a sorsukkal való azonosulásig. Érzésem szerint ezért lett némely képe inkább megmagyarázott, mint megfestett. Ezek a megállapítások természetesen érvényesek a másik novellára is, bár a Hullámsír- nagyobbik részének viszonylagos erőtlenségét nem annyira az átélés elégtelen volta, hanem a gyengébb, megformáló készség és a nyelv szegényessége okozza. Az ábrázolás gyengesége persze ebben a novellában is, annál a. résznél a legkitapinthatóbb, amelyiket nem támasztja alá a hídrobbantás emocionális élménye, a nyelvvel mint kifejező eszközzel való küzdés viszont bizonyos fokig érvényes az előbbi novellára is.

Mindkét novella írójának ezekre a kérdésekre vigyázni kell, mert ebből a szempontból írásaik bizony súrolják a se- matizmus határát. Ne felejtsük el, hogy" nemcsak a téma lehet sematikus, s nemcsak a történet és a jellemek lehetnek sablonosaik, hanem a mondatok is. »A mondatok, képek, hasonlatok milyensége a készen vett és már esetleg nem is pontosan odaillő fordulatok, általában a »nyelvi elhasználtság« is megölhet egy könyvet« (Veres F.) Jelen esetben — annak ellenére, hogy a felsorolt tünetekben eléggé bővelkednek az írások — egyiket sem ölte meg nyelvezete, de mindkettőt elsá- pas

7totta, legyengítette.

Ö

sszegezve: Sem az itt felsorolt hibák, gyengeségek, sem az a körülmény, hogy a szerkesztőség lektorátusa — helyesen — a második és harmadik díjjal jutalmazta a tárgyalt írásokat: nem jelenti, hogy az írások szerzői tehetségtelenek. Lényegében és összhatásukban élvezetes, ízes, igaz írások, szerzőiktől még sokat várunk. Hisszük, hogy joggal!

Tóth Márton

<hj!adó az áfauzötig

FEHÉR KALMAN:

ÁPRILIS

:

♦

♦

♦

t

tCsend van, csend a vidéken, szellő se rebben a légben,

{ kékre tárta a szárnyát, s nem rezgeti fának az árnyát.

{ Itt egy méh donog nótát, ott egy traktor fújja a kótát:

I távoli szántogató, messziről hallani jó.

♦ Április hallgat a csendben, április kél a szívemben:

♦ futna össze a felhő, széltől sírna az erdő,

{hullna, hullna a zápor dús cseppeket ontva magából, í Lenne most a garázda, zöldülne mind a barázda:

; majd ha perzselő nyár veszi át rakva fölé nagy tűz-kalyibát,

♦ érjen a tábla kalász, s víg aratásba danász

♦ férje-szüléje a földnek nem várva a fellegi könnyet:

♦ hogy kasza csengjen elő, kössön a kévekötő.

{Csend van, hallgat a tájék, április csendesen vár még,

I kékre tárta a szárnyát, s nem rezgeti fának az árnyát.

I Hallgat, s hallgatok én is, nem szól, s értem én mégis,

' és zendül az ének: most zsendül az élet!

A UDVAROL VALAKI tudják, ha nősül, «at meg éppen nem lehet eltitkolni a faluban. Így van ez már, ki tudja mióta. Es nemcsak a határozottan érdekellek készülődnek, hanem a rokonsághoz nem tartozók is számontartják az esküvő napját.

Főleg az asszonyok hogyan, hogyan nem, de tudják, mikor indul az új pár a tanácshoz, vagy a paphoz, s minden percbe szaladnak a kisajtóhoz; jaj, hátha elmentek! Meg kell nézni a menyasz- szonyt, ha odaég is a rántás, akkor is, ha sír-rí az aprójószág az udvarban. Különben miről lehetne beszélni holnap, meg holnapután? Nem igaz?...

Az esküvő megtörtént. Szabályosan és hivatalosan beírták a »Jlagykönyvbe«, hogy Halmosi Dénes és Bencsik Gizella április 19-én stb... stb...

Az új pár boldog. Már készülődik az este, de nem törődik vele senki. Tart még a »kinnálló«. A cigányok csárdást húznak. Ök meg járják a lakodalmas ház udvarának közepén. Forduláskor libben a fátyol...

Sokan táncolnak... Vőfélyek, koszorúslányok és a kívülállók is.

Még a gazdasszonyok is megállnak egy-egy pillanatra, bár nekik nem szabad, mert!... Na, de ne legyünk annyira szigorúak, hiszen készen van már a vacsora. A zenészek még húzzák, de néni kint, hanem a verandán.

Asztalhoz ül a násznép... Beljebb megyek én is. Aránylag csönd van. Nem, nem k ll várni. Itt az első tál leves. Az első vőfély hozza. Mögötte szakácsnők raja. Tréfás vers a köszöntő... Nevetés, i.

ff A UDVAROL VALAKI — Halljunk szót — rikkant (8 tiuiiAJc hn vőfély. Mindenki csupa szem,

csupa fül:

»Itt áll előttünk az ékes

menyasszony,.

Hogy menyecske fejjel először

mulasson..

Táncoljon hát véle mindenki egy kurtát,

Csak le ne tapossák a cipője

sarkát.

Én kezdem a táncot, a többi még

ráér,

Te meg cigány, húzd rá, az új

házaspárért»

Nem kell több biztatás. Valóban a vőfély kezdi a táncot, de alig lép hármat — »le- váltják«. Mit tegyen? Árulja az újasszonyt.

— Eladó az újasszony! Riadó az újasszony!

Bankók röpködnek: tízes, huszas, ötvenes, »piroshasú«, Gizella néni, az újasszomj anyósa köténybe söpri a tányérról a pénzt. Aki csak itt van,' mindenki táncolni akar, és táncol is az új menyecskével.

Nem nézi senki az órát. Régóta ropják már a csárdást,

— Eladó az újasszony! Eladó az... Nem, nem eladó. A. terem közepére pattan a férje

Enyém az újasszony! í szó KÉVÉS, a betű is. Egyszerűség, közvetlenség — ki tudná igen hűen mindezt visszaadni? Ki?

Bolháson Halmosiéknál ünnep, lakodalom van. Egy pillanatra nézzük csak az arcokat. .. Talán a szülőkét. Ilyenkor sok minden eszébe jut az embernek. A fiatalok még■ csak most indulnak. Fészküket a szülők rakták, fáradságnál, hosszú éveken át. Örök törvény ez. A többi már az 6 dolguk, becsületesen, tisztának maradva tovább menni. A szülőknek talán nincs is nagyobb öröm, mint a fiúk, vagy leányuk esküvő- K1 JFÉLRE JÁR. Senki Nem' széáVen ilyenkor

sem álmos. A cigányok ? co^r\v' ^ reszkető hang. A leteszik a vonót. Valamire lakodalom ünnep. Itt is. mm- készülődnek. Vajon mire? A dcl családban, s mindig. Az- cimbalom mellett ott áll Feri ®sztadok roskadásig tele. Sen- bácsi, az örömapa. Titkos do- . sf erezzen_ hiányt, örül- logról lehet szó, mert halkan le™k “ vendegek s akkor ® beszél, szinte súnva a ii/mc. házigazda is boldog.

Feri bácsi fürgén jár kibeszél, szinte súgva. A hangszerek mesterei helyeslőén bólogatnak. Egészen csönd lesz,

Téma, mely egyben szimbólum is: Poshadt vízben hamar elkókad a kankalin.

Az író mezbe öltözik: Mezbe vagy tetőtől talpig páncélba, hogy elkerüljön minden bo- kánrúgást, ezért az összes szentekre esküszik, hogy a téma kapcsán elrebegett epizódok merő kitalálások, a valósághoz semmi közük, nyugtalan álmok és a feltűnés visz- keteg keresése csupán. Tehát mindenkinek: nyugi, nyugi,

nyugi!

zöttük:

s kipattan a titok: nyílik az igyanak, egyenek... Na,

ajtó, jön az új pár, az első vő- ,oqy ®°n aza nó.taT * fély kíséretében. j táncolok, a johanonak koreje

A menyasszonyi dísz helyett' p'ndnek es kiszöknek « menyecskésen kötött kendó, doHomofc a szobából, ki at van az újasszony fején hajnalodo ég ala... Virrad...

" 1 GÖBÖLÖS SÁNDOR

trrrrrrvrvrrvrTrrrrrvrrTwrrrT7ryr7rrTVTTrrrjrrrrww7r'

Ö: Ez egy süket duma. Mun- Gyalupad, sütőlapát, kaptafa.

kából nem lehet megélni, s főleg nem lehet sok pénzt keresni. Pénz, autó, tenger, mambó, nők, hírnév, dicsőség ...

kalapács; egy nagy frászt!

Én: Most már tökéletesen értem. További kellemes merengést kívánok.

Első ézámú ripori

Tatár Imre nevezetű negyedik gimnáziumi tanulóról lesz szó. Kabátja hajtókájára feltűzte a zöldszínű, aranybetűs maturaszalagot és nagy igyek- véssel treníroz az érettségire. Kedvenc étele a lekvárosgombóc; aranyszőke, de csakis mo- lett kislány az esete; Fradi drukker; nem szimpatizál a matematika tanárával; szentül hiszi, hogy a szocializmust direkt az ő kedvéért találták fel. Egy divatüzlet előtt csíptem el.

Én: Pardon, pardon. Ne haragudjon, hogy merengésében zavarom. Egy kis riport... Tervei, céljai, vágyai?

Ö: Készülök az érettségire.

Én: Nagyszerű. Aztán?

Ö: Aztán meghódítom a világot!

Én: Még nagyszerűbb. Ezt már sokan megkísérelték, de nem mindenkinek sikerült. Nekem se. Azért csak tessék nekirugaszkodni. Nagyon szeretném, ha pontosabban körvonalazná. Mint hadvezér, mint politikus, mint gazdasági szakember, mint tudós, mint művész, mint utazó, avagy mint légtonnász?

Ő: Hát csak úgy!

Én: Ahá, értem. Engedje meg, hogy melegen megszoríthassam kezét. Nem vész el az ősi erény, a mai ifjúság nem rút szibarita váz, dagad a vitalitástól, szocializmusunk hamarosan úgy fog bokrosodni, mint a melegházi saláta, mert a mi tanult fiatalságunk kezébe veszi a kalapácsot, odaáll a munkapadok mellé, franciakulccsal, gyaluval, esztergagéppel, pamzlivel, hegesztő- pisztollyal indul neki az új világ meghódításának.

Ö: Nézesse meg magát az orvossal, láza van. Hogy képzeli? Csak nem azért csiszoltam agyam, műveltem kebelem, hogy melósnak menjek?

Én: Nem? De hát a világot a munka hódítja meg! Aztán itt van a köz, a társadalom, mely önt nevelte, tanította, a téglagyári munkás fiából művelt embert fabrikált. A közért, a társadalomért tenni csak munkával lehet. Aztán mi lesz a jelszóval? »Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga!«

Patika, lehúzott redőnnyel. Kint a bejárat előtt bágyadt fénnyel pislog a fény egy arasznyi üveglapocska alatt: »Éjjeli szolgálat, itt«. Nyomom a gombot. Bentről semmi jel. Félóra múlva megunom. Belesek a kulcslyukon. A gyógyszerész a pulton ül. Felesége a kasszában trónol és köt. Megnyugszom, áll még Buda, él a patikus, megszabadít kínzó fogfájásomtól. Ismét megnyomom a gombot. Semmi jel. Szemem ismét a kulcslyukon, s fülem is odakonyul, dühösen, fogfájósán, reménykedve, és a szebb jövőben bízva figyelem a bent történteket.

Patikus: Hát így van, szívem (nagy Sz-szel), bele kell nyugodni.

Feleség: Az anyai szív nem tud megnyugodni, és nem is fog soha. Én azt nem élem túl, hogy a mi fiunk, pontosabban az én fiam érettségi után fizikai munkára menjen. Ez lealázó. Nemcsak azért mondom, mert — magunk között mondva úrinő vagyok —, azért sem. mert Huszthyék, Balláék, Mi- kovicsék mit szólnának hozzá, de ez nem igazság, ez nem demokrácia, még csak nem is szocializmus, hogy az érettségizett fiatalembereket gyári munkásnak küldjék.

Patikus: Hogy igazság neked vagy nem igazság, nem változtat a dolgon. Tetszett volna jobban tanulnia a fiadnak, mehetne egyetemre.

Feleség: Jó vicc, Nem a tanuláson bukik a dolog, hanem azon, hogy te gyógyszerész vagy. Elnyomnak bennünket, kisemmiznek bennünket, tönkretesznek bennünket, mert ebben az országban annyit ér az intelligencia, mint kocsiban a» ötödik kerék. Erről van szó.

patikus: Kár annyit töprengem emiatt. Jó szakmunkás lesz a Tiborból, jobban keres, többre megy, mint én. Más a mai világ, más a mértéke is.

Feleség: Ezért nem megyünk semmire, mert te mindenbe belenyugszol. Ha kicsit is szívügyednek tekintenéd a dolgot, már réges-régen utánanézhettél volna. Azt mondta rád a tanácselnök, hogy haladó értelmiség vagy. Hát használd lob Ennyivel igazán tartozol családodnak, fiunknak!

Patikus: Hagyjuk, fiam Feleség: Nem hagyjuk! Képtelen voltam tovább figyelni, a fogam miatt. Elkeseredetten nyomkodtam a gombot .gorombán megvertem a rozsdás redőnyt. Semmi haszna, semmi eredménye. Megtört, szívvel, zaklatott lélekkel rohantam a kocsmába, gondolva, egy kis pálinka talán hasánál.

Harmadik számú riport

Szombat délután van, s vég-1 tes a tavasz. Áhítattal e- re igazán minőségi, selejtmen- I ligeti pádon, hallgatom a mé-