Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. április 24. TALAJJAVÍTÁS — több dohány Szentán E züstkalászos tan­folyam? — Nem, nem volt a télen. — És más? Az esték hosz- szúak voltaik. Semmi sem tör­tént? — Na, nem egészen így áll a dolog. Szentán is érdeklődnek az emberek. Főleg akik újsá­got olvasnak, rádiót hallgatnak, azok — mondja a tanácstitkár. Majd így folytatja: — Dr. Király István körzeti állatorvos, Németh Lajos ta­nító több ízben tartottak elő­adást. Mindig telt ház volt. Ha kisfilmeket mutattunk be, ak­itor is eljöttek. Itt is — csak­úgy, mint más községekben — foglalkoztatja a gazdákat a "hogyan többet« gondolat — mondja Szabó István. Szenta nem éppen a legjobb adottságokkal rendelkező köz­ség. Általában savanyú, ho­mokos a talaja. Megjavítására a múlt év őszéig nem sokat tet­tek. — Hát ezen a téren, itt tör­tént nagy változás — húzza közelebb a székét Bútor József tanácselnök. Maguk a gazdák is kérték, a tanács meg állandóan szorgal­mazta, s végül iá nyélbeütöt­ték a dolgot: 1957 őszén a Ba- latonboglári Talajjavító Válla­lat agronómusa és a kaposvári talajlaboratórium egyik szak­embere megvizsgálták, »meg­kóstolták« a szentai földet. A parasztok jó náhánya pedig ér­tett az okos szóból. Most már tudták, milyen és mennyi ta­lajjavító szerre van szüksége a földnek És nyomban el is küldték a talajjavító vállalat­nak a 17 gazda nevét tartalma­zó listát. A kért mésziszap megérkezett. MÉM BUTASÁG EZ. Én 1 ' magam győződtem meg hasznos voltáról — meséli egy fiatal gazda ... Négy évvel ez­előtt történt. Az állomáson ma­radt egy jó halom tőziegkorpa meg mésziszap-keverék, a cím­zett nem vette át. — Ne csúf- kodjon itt, vigye el maga — mondta a főnök... — Én el­fuvaroztam, egyenest rá a föld­re. Mit magyarázzam, kifogás­talan krumplim termett. A másik éven meg a zab ütött el a szomszédokétól, majd a bú­za. Ahol meghordtam, ott nem gyomosodott úgy a föld. Az idén is 50 mázsát boronáltam le a zab alá. Ha beválik, jö­vőre minden darab földemre hordok... Az elnök papírok között ku­tat. — Újabb húsz hold mész- iszapolására jelentkeztek a gaz­dák. De jövőre még több lesz — jegyzi meg halkan. Több, mert látják majd a javított és a nem mésziszapozott földek terményei között a nagy kü­lönbséget. — De van más, előrehaladást jelző dolog is. A búza, rozs, kukorica mellett — nem is el­vétve — díszük már a dohány is. Két-három évvel ezelőtt csak idóbb-odább lehetett lát­ni. Most meg! Húsznál Is több dohánypajta ran a faluban, s még ez is kevés. Aztán a szarvaskerep — Szentán ezt a növényt sem termelték eddig. UA NEM IS ERŐS iram­•* bah, de mennek előre. Sajnálatos, hogy apróbb aka­dályok meg-megtörik a lendü­letet. Itt van például a műtrá­gya-ügy. Maga az elnök pa­naszkodik legjobban. Hát még a parasztok! Vegyük csak sor­jában az egészet. Kereken másfél vagon péti­sót rendeltek a gazdáit, és be­fizették a földművesszövetke­zetnek a mázsánkénti 120 fo­rintot. A Péti Nitrogén Művek február 17-én keltezett levelé­ben márciusra jelezte a szállít­mány érkezését. A szentaiak vártak. Elmúlt a március, sőt április 15-e is. Végre befutott a vagon. A zsákokon, amelye­ken volt írás, a százalékosság fokát jelző 25-ös szám helyett a 20,5 állt. Ennek az ára pedig csak 96,40 forint. Hiába nyom­ták fölé a 25-öst. A gazdák jó­része nem hitt, s még most sem hisz a »külön jelzésnek«. Vizi Tihamér, a körzeti föld­művesszövetkezet agronómusa mondja: a MÜNÖSZER ellen­őre megvizsgálta a szállítmányt Berzencén (oda is jött ilyen áru), s szerinte nem csökkent a táperő értéke. Hogy »össze­állt« a műtrágya, annak a me­legen csomagolás az oka. Ha a szentai »rendelők« egy része elhiszi, el is fogadja ezt a ma­gyarázatot, néhányukban még­is csak él a gondolat: máskor jobban meggondolom, vásárol­jak-e műtrágyát, hátha jövőre is pórul járok. Április 16-án futott be a vagon. Emiatt va­lamennyien és jogosan éltek panasszal. De ha megjött vol­na mind! 59 mázsa csak ezután érkezik. Ki kapjon később? Nem könnyű erre válaszolni. — A ml munkánkon ront legtöbbet az ilyen — panasz­kodik az elnök. I RATKOZZANAK föl mi­1 nél többen, mondtuk akkor. És itt van. Csalódtak az emberek. Nem a mi hibánk, mégis elég lesz helyrehozni a csorbát. De többet nem fordul elő, erre vigyázunk. (Gőbölös) szekrényeknek is nekiesett, és rángatta az ajtót kifelé. El­felejtette, hogy télen maga csinálta rá a zárt, mert bi­zony az ajtó állandóan magá­tól kinyílott, hacsak az asz- szony egy papírdarabot nem dugott alá, hogy feszüljön. Rázta, rángatta az ajtót, s nagy dühös munkájában ész­re sem vette, hogy a felesé­ge sóbálvánnyá meredve a csodálkozástól, jó ideje áll már az ajtó küszöbén. — Uram isten, mi lelhette ezt az embert? — szaladt át az asszony dermedt agyán az aggódás? Talán az esze hibbant meg? Mindenesetre nagy bajnak kell lenni, mert különben miért érkezett vol­na meg ilyen korán, szokatlan időben. Vagy isten őrizz!... Csak nem veszett össze ott valakivel, és ezért elbocsátot­ták? — Jaj, mi lesz akkor ve­lünk? F eri! — hagyta el ajkát az ijedt kiáltás. Hajdú Ferkó szívéről leszaladt a vér az asszony szavára. Elengedte a szekrényajtót, és a hang felé ímeredt. Furcsa, feldúlt arcú, kócos hajú, piszkos ru­hás asszonyt látott az ajtóban, kezében tejfölös bögrét tar­tott. Szája körül ott fehérlett a tejfel, ahogy útközben meg- megnyalogatta. Sohasem látta még ilyen­nek a feleségét. Ez volna az a lény, aki fodros főkötőcs- kéket hordott, meg levendula szagú pántlikát a hajában? Ez az az asszony, kinek pi­ros kalárísos nyaka úgy vilá­gított esténként a kiskertajtó­ban, mint piros szegélyű esti­kevirág? Ez a kócos, szutykos asszony volna az ő asszonya? Szája durva kérdésbe dobta 02 asszony felé a keserűséget: — Hol kujtorogtál, te híres? Szinte maga is megijedt a szavától. Mikor már kimondta, látta, hogy az asszony elsápad, érezte, hogy megütötte a sza­va. De nem bánta. Jó volt most csúnyán szólni a tejfeles szá­jú, kócos asszonyhoz. A má­sikhoz, a kalárisos nyakúhoz soha nem mert volna így szól­ni. Tudta, de szívét tovább fű­tötte a nagyobb indulat. Az asszony feje lehanyatlott, pityergés rángott a szája kö­rül, de aztán felvágta a fejét dacosan. — Ó, te senkiházi! — sipítot­ta az ura felé — így szólsz te hozzám? Fél nap futok ezer dolgomat itthagyva egy kis tejfel után, hogy íze legyen a nyomorúságos krumplileves­nek, amire a te híres napszá­mos keresetedből telik. Dolgo­zom naphosszat itthon, mint egy barom, hogy toldjam- foldjam a nyomorúságunkat, és te így szólsz hozzám. Ezt ér­demiem meg én tetőled? Mintha ostorral vernék, úgy csípik Hajdú Ferkót a szavak. Már rájött magától, ráeszmélt a nyomorúságára, de mosi, hogy az asszony szája verte fe­lé, keserűsége elöntötte az agyát is. — Hallgass! — kiáltotta, mert összetörök rajtad egy széket! Nem, ezeket a szavakat nem Hajdú Ferkó, az erdei munlcás mondta, Ferkó a kevés szavú, galamblelkű ember. Valami rossz, idegen bújhatott beléje, s az kiált ki belőle. Az első intézkedés... Munkában a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság Néhány hét telt csak el az­óta, amióta a Megyei Népi Ellenőrtó Bizottságot — élén Kodé Kálmán elvtárssal — megválasztották. Az eltelt időt főleg arra használták fel a bizottság tagjai, hogy tanul­mányozták feladataikat, meg­ismerkedtek munkaterületük­kel. Egy hozzájuk érkező levél a bizottság azonnaü beavat­kozását kérte, s ez meghozta számukra az első feladatot is. A bejelentés igaznak bizonyult A levél Csákány községből' érkezett. Ez állt benne: »Ké­rem a Népi Ellenőrző Bizott­ságot, sürgősen vessen véget Csákány községben a kultúr­ház építésénél és a legeltetési bizottság körül mutatkozó visszaéléseknek...« A bizottság tagjai nem so­kat késlekedtek, haladéktala­nul Csákányba utaztak, hogy megállapítsák: a bejelentés mennyiben felel meg a való­ságnak. A kultúhház és a legeltetési bizottság okmányainak felül­vizsgálása azt bizonyította, hogy a levél írója igazat ál­lított. Kiderült, hogy Szabó Lajos volt csákányi tanács­elnök és Pintér János »köz­séggazda« egymással össze­játszva, valamint Domók Jó­zsef legeltetési bizottsági el­nök szabálytalanul gazdál­kodtak, félrevezették, becsap­ták a község gazdáit, megká­rosították őket. Hanyag, felelőtlen gazdálkodás Szabó Lajos tanácselnök nyugodtan garázdálkodhatott a községben, mert olyan em­berek vették körül, mint Pin­tér János, aki saját magát nevezte ki községgazdának. Egy régi épület lebontásával ■kultúrház építését kezdték meg, felettes szerveiknek úgy jelentve, hogy »részben társa­kaptak, csali »elfelejtették« bevételezni. Viszont vettek egy kőművestől 12 mázsa me- szet a 70 forintos hivatalos ár helyett 90 forintért mázsán­ként. A meszet eladó kőmű­ves így vallott: »Az üzletet a tanácselnökkel a kocsmában kötöttük meg. A pénz átvéte­lét aláírtam ugyan, de át nem vettem. A tanácselnök egy gyereket küldött el a ta­nácsházára a bélyegzőért, és úgy bélyegezte le az elismer­vényt«. A községet a kultúr­ház építésénél 12 460 forinttal károsították meg. Hasonló visszaélést tapasz­taltak a legeltetési bizottság­nál is. Kiderült, hogy szabály­talan, költségvetésen kívüü gazdálkodást folytattak, s ez­zel megkárosították a község gazdáit. Domók József, a le­geltetési bizottság elnöke pl. egy -kocsi lóhereszéna ellené­ben átvett 500 forintot, de azt a pénztárkönyvbe már nem vételezte be. A legelteté­si bizottság hasznosította te­rületeket magánosoknak ad­ták ki művelésre, s a ter­mény onnan nem a község raktárába, hanem magánosok­hoz vándorolt. A behordott terményekről nem vettek fel jegyzőkönyvet, s így azokból annyit loptak el, amennyit akartak. Az ilyen gazdálkodás következtében nem lehet cso­dálni, ha a község apaállatai számára nem jutott elegendő takarmány, s áz állatok le­romlottak. Az ellenőrzés hiányábtn A kultúrház építése körül és a legeltetési bizottságnál leleplezett visszaélések tanul­ságul kell szolgáljanak a mar­cali járási tanácsnak, de más járási tanácsoknak is. Hiszen felelősség terheü a járási ta­nács akkori építési előadóját, mert nem ellenőrizte, hogy rendben mennek-e a kultúr­ház dolgai. De felelősség ter­heli a járási állattenyésztőt is, amiért Csákány községben nem ellenőrizte a legeltetési bizottság működését, azt, hogy az apaállatok gondozása, el­látása megfelelő módon tör­ténik-e. Ha mindkét tanácsi dolgozó az ellenőrzést megfe­lelőien gyakorolja, a vissza­éléseket már korábban le­leplezhették volna. Szabó Lajos volt csákányi ta­nácselnökről még az is kede- rült, hogy már korábban, 1956- ban is folyt ellene rendőrségi eljárás, de akkor elsimult az ügy. Ezért lemondott tanács- elnöki állásáról, és később Szegerdő község néhány lakó­jának kérésére ideiglenesen megbízták az ottani tanácsel­nöki feladatok ellátásával. A marcali járási tanácsot azért is felelősség terheü, hogy ezt a megbízást Szabó Lajos részére kiadták, jóüehet tud­ták, milyen tevékenységet foly­tatott régebben. Helyesebb lett volna, ha Szegerdő lakóival ezt ismertetik. És ha nem tud­ták volna őket meggyőzni, ak­kor Szabó munkáját rendsze­resen, szigorúbban kellett vol­na ellenőrizni. Amikor a já­rási tanács tudomására jutott, hogy a Megyei Népi EUenőrző Bizottság Szabó Lajos ügyét vizsgálja, ők is vizsgálatot rendeltek el ellene. A vizsgálat kiderítette, hogy Szabó nem változott meg, itt is kü­lönböző szabálytalanságokat követett el. Zúgírászatot folyta­tott, kulákok részére szabály­talanul adott fakitermelési en­gedélyt. Minderre nem kerülhetett volna sor, ha gondosabb, kö­rültekintőbb munkát végez a járási tanács. De most már a marcali járási ügyészségé a szó. A Megyei Népi EUenőrző Bizottság elegendő bizonyíté­kot talált, s az ügyet további intézkedésre a járási ügyész­ségnek adta át. Ami segíti és ami nehezíti a bizottság munkáját A Megyei Népi EUenőrző Bizottságot azért létesítették, hogy segítsen a társadalmi tu­lajdon védelmében, hogy le­leplezze a visszaéléseket, a csalásokat, megakadályozza a nepvagyon elherdálását. Az ilyen bejelentések, mint ami­lyen Csákány községből is ér­kezett, nagy segítséget nyújta­nak a bizottság munkájához, hiszen figyelmeztetnek, hol .ta­pasztalható visszaélés. A bizott­ság eredményes munkája el­képzelhetetlen a becsületes, jószándékú dolgozók segítő- készsége nélkül. De nemrég kapott a bizott­ság egy másik bejelentést is. Kivizsgálásakor kiderült, hogy rosszindulatú, koholt rágalom. Persze e levél írója hamis cí­met és nevet tüntetett fel le­velén. Az ilyesmi akadályoz­za, nehezíti a bizottság mun­káját. Hogy mi lesz a bizottság to­vábbi munkája? Elvégezni a központilag kapott feladatokat, és a lakosság segítségével azon dolgozni, ho>gy rendet teremt­sen a megyénkben, hogy minél kevesebb lehetőség nyíljék sűkkasztóknak, csalóknak a nepvagyon megkárosítására. Szalal László A MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK FÓRUMA Mit kell tudni a Mkridkukoidea előnyeiről? dalmi munkával«. A társadal­mi muníka azonban a való­ságban abban állt, hogy az épület bontását feléban-har- madában adták ki, s minden­ki annyi anyagot vihetett el, amennyit csak akart. A szakértői vélemény sze­rint 7 köbméter fűrészelt fa­áru — melynsk akkori értéke 10 003 forint, s amelyet Szabó Lajos volt tanácselnök kezelt — »elveszett«. De ►'elveszett« az az 1380 forint is, melyet a bontásból eladott anyag után A belső hideg szinte rázta, de ereje nem volt, hogy szelíd szóval szóljon. A z asszony kint sírt már a konyhában, a hideg tűzhelyre borulva. Szipogása behallatszott az elnémult szo­bába. A sírás elnémult néha, mintha lélegzetfojtva lépéseket várna — az ura lépteit —, me­lyek kérlelően közelednek. De Ferkó csak állt a feldúlt szobában. szíve a torkában vert az elmúlt indulattól meg a nyomorúság okozta keserű­ségtől. Így állt sokáig egy he­lyen, míg a szürkület meg nem ülte a szobát. A homály­ban már csak az asszonynak ágyra vetett ruhája világított meg a piros kaláris. Ezt nézte kimeredő szemmel, és szívébe mindig jobban visszafészkelő- dött a régi melegség. Közelebb lépett az ágyhoz, megsimogatta a ruhát. Úgy érezte, hogyha most az asszony belevarázso- lódna a ruhába és meggyújta­nák a lámpát a terített asztal fölött, egymásra mosolyogná­nak, és úgy volna minden, mint régen. A többi, ami az­tán volt, úgy tűnne, mint egy rossz álom. Megülte a lélegze­tét, aztán elmúlt. A homály mind sötétebbé vált körülötte. Gondolatai ösz- szevissza jártak; az agya, a szíve, a vére, az egész belseje bomlottan zakatolt. Úgy érez­te, hogy maga egy fekete gép meglazult csavarokkal, s most rohan az éjszakába eszeveszet­ten. Két kezét önkéntelenül tárta maga elé. — Uram isten! Csak a fának ne, mert összetörök, egészen összetörök. — Jéghideg kezével végigsi­Szántóföldi növénytermelé­sünk fejlesztésének egyik igen fontos feltétele, hogy a vető­magvakat rendszeresen kicse­réljük nemesített vetőmagvak­ra, mert azok pár évi haszná­lat után fokozatosan veszíte­nek ellenállóképességükből, és emiatt állandóan csökken a terméshozam is. Sok évi hazai és külföldi kí­mította verejtékező homlokát. Tudta, hogy most világosságot kell gyújtani, hogy az agya meg ne bomoljon. Aztán ki kell menni a síró asszonyhoz a konyhába, meg kell kérni szépen, hogy főzzön vacsorát, fel kell tenni a nyakára a pi­ros kalárist. Meg kell erősíteni a meglazult csavart, mint a gépkocsinál tette a vezető, hogy elmúljon a baj. Meggyújtotta a lámpát, ki­ment a konyhába. A hideg tűz­helyen ott állt a bögre tejfel, a kiszűrődő fényre legyek reb­bentek föl a széléről. Űe az asszony nem volt sehol. Az ud­varon is utánanézett, ott sem találta. A kis rácsos ajtó nyit­va állt, kirohant az utcára, fu­tott, futott meg-megbotolva, az asszonyát keresni. Akkor megszólalt a faluban az estéli harangszó. Szépen, csengve-bongva kongatták, szebben, mint valaha eddig a két év alatt. Hajdú Ferkó megtorpant a harangsz&ra. Most kéne megérkezni az er­dőről, ha az az ördöngős teher­kocsi haza nem hozza. V isszanézett. Látta a háza ablakát kivilágítani barátságosan, mint máskor, mikor hazaérkezett. És úgy érezte, hogy az asszony ott áll kalárisos nyakával a kiskertajtóban, mint máskor, mikor hazaérkezett. Megfordult, és mintha sem­mi sem történt volna, szép tempósan, derék katonás lép­tekkel megindult vissza a háza felé. HARS HÁZI ISTVÁN Nikla. sérletezések eredményeként a kutatók rájöttek arra, hogy egyes kukoricafajták kereszte­zésével, az úgynevezett hibrid- vetőniagvakkal a termelés el* ső évében jelentős terméstöbb­letet lehet elérni Kutatóinknak ebben a vonatkozásban világ­szerte elismert eredményeik vannak olyannyira, hogy az Amerikai Egyesült Államok után a martonvásári hibrid­fajtákkal hazánk a második helyet foglalja el. Kö'ztermelésben ezideig, mint államilag ellenőrzött és elis­mert fajták az Óvári 5-ös faj­tahibrid és a Martonvásári 5-ös beltenyésztéses hibridkukori­cák kerültek. Az Ó—5-ös hib­rid két kiválasztott fajta (Aranyözön és Fleischmann) keresztezéséből származik, és 10—15 százalékos terméstöbb­letet biztosít. Az Mv—5-ös bel­tenyésztéses hibrid előállítása már bonyolultabb, több évi gondos munka eredménye. En­nek az a lényege, hogy a kivá­lasztott fajtákat állandó ön­termékenyítésre kényszerítve, szándékosan lerontják és a megmaradt egyedeket mint beltenyésztéses törzseket egy­mással keresztezve állítják elő a világszerte keresett Mv—5- ös beltenyésztéses hibrid vető­magot. Ennél 20—25 százalé­kos terméstöbbletre lehet szá­mítani. A hibridvetőmagvak maga­sabb terméshozamai azzal ma­gyarázhatók, hogy a hibridve- tőmagvakból származó kuko­ricáknak a bennük összponto­sított jó tulajdonságok követ­keztében nagyobb az életké­pességük, erősebb a gyökérze­tük, ezáltal a talaj mélyebb ré­tegeiből is felveszik a vizet, és azt jobban hasznosítják. Nagy előnyük emellett, hogy közép­korai érésűek, tehát már szep­tember közepén törni lehet, ezért az ősziek előveteménye- ként is számításba jöhetnek. Az állami vetőmagakció ke­retében a Terményforgalmi Vállalat falusi telepein a ter­melőszövetkezetek és egyéni termelők Óvári 5-ös fajtahib­rid vetőmagot cserélhetnek másfélszeres csereterményért. Az egyéni termelők ebben az évben először Mortonvásári 5- ös beltenyésztéses hibridvetö- magot is cserélhetnek kétsze­res csereterményért. A vető­magvak fémzárolt zsákokban kerültek a kiosztótelepekre. A fémzárolás ténye államilag ga­rantálja a vetőmag fajtáját, legalább 98 százalékos tiszta­ságát és legalább 96 százalé­kos csíraképességét. Ha a ter­melő azonos csereterménnyel nem rendelkezne, a községi gazdasági felügyelő igazolása alapján más fajú (kenyér, ta­karmánygabona és napraforgó) csereterményt is lehet beadni a hivatalosan megállapított cserearányok szerint. A termelőszövetkezetek hib- ridvetőmag-szükségletét a já­rási mezőgazdasági osztályok igénylése alapján már a hely­színre szállítottuk. Ha terme­lőszövetkezeteink még ezen fe­lül igényelnének, a járási me­zőgazdasági osztály útján je­lentsék be igényeiket. A Ter­ményforgalmi Vállalatok tele­peire kiszállítottuk az egyéni termelők által igényelt hibrid­vetőmagot is. Akik igényeltek a helyi tanácstól vagy a gaz­dasági felügyelőnél hibridve- íőmagot, haladéktalanul cse­réljék ki, mert kevés készlet áll rendelkezésre. A másfélsze­res és kétszeres csercter- ményt nem lehet sokallni, mert ha kiszámítjuk, hogy 1 holdra Mv—5-ös hibridből 15 kg hibridvetőmagot cserélünk, és érte 30 kg szokványkukori­cát adunk, a 15 kg kukorica kb. 35 forintos többletkiadása sokszorosan megtérül, ha 30 mázsás terméssel számolva 5—6 mázsával több termést ta­karítunk be. Meggyőződésünk, hogy a hibridvetőmag felhasználásá­val az egyéni termelők is jól megtalálják számításukat, és ahol még van kiosztatlan vető­mag, haladéktalanul igénybe­veszik. Ellenkező esetben a nagy érdeklődésre való tekin­tettel a kicseréletlen vetőmag­vakat elszállítjuk más község­be, mivel a kukorica vetésé­nek ideje rövidesen itt lesz. DR. JÁSZBERÉNYI JÓZSEF TTTVTTVVTT'ÍVVTVWVVVTTVWVWTVVWfTVWVTTV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents