Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-22 / 94. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Ahol minden a pihenő emberért vám A NYÁRI SZEZON ELŐTT A LELLEl SZOT-tiDŰLŐBEN HippiÉppen turnusváltozáskor látogattunk el a balatoniéitól SZOT-üdülőbe. Az új beutaltak egy része a jó vacsora után kényelmesen elhelyezkedett a hall puha foteljeiben, s mikrobarázdás lemezekről operarészleteket hallgatott. Néhányon halkan beszélgettek, a többség azonban némán nézegette egymást. így szolcott ez történni mindig az első napokban, amíg az épület új lakói meg nem ismerkednek egymással. Csendesen pihennek. Sokan vacsora után mindjárt szobájukba mennek aludni, mint most is. A százharminc üdülő közül este tíz óra körül már alig húsz hallgatta a zenét a hallban. Igaz, sokan hosszú utat tettek meg LeUéig, s elfáradtak a vonatozástól. Nincs tehát még sok munka, lehet (beszélgetni az üdülő vezetőjével, Sallai Károllyal meg a kultúrossal, Sóváradi Györggyel is. Az üdülök állandó dolgozói számára minden turnus kedves. Ha elmennek a vendégek a két hét lejárta után, sokukat nem lehet elfelejteni. A vezető és a kultúros is ezzel kezdi hát a beszélgetést. Visszaemlékeznek a jól sikerült tréfákra, a vidám estekre meg a húsz nászutaspárra, akiket mindenki nagyon szeretett a most távozottak közül. Aztán Sóváradi György veszi át a szót. Nem régóta tölti be ezt a munkaliört az üdülőben, de ahogy beszél, szavaiból érzik a kultwrmunka szereteti és ismerése is. — A kultúrosnak mindig örömet szerez — mondja —, ha a munkájában segítőre talál. Ezzel a csoporttal két zongorista és egy hegedűművész érkezett. A programot tehát úgy állítjuk össze, hogy mindhárman szerepet kapjanak a műsorokban. Az olyan rendezvények ugyanis, amelyeken maguk a beutaltak is közreműködnek, mindig nagyon jól sikerülnek. Természetesen sok látogatója van a többi kulturális eseménynek is. Így például a négy filmvetítésnek, amelyre mindig jó filmeket kapnak, a két zenekaros és az öt hanglemezes táncestnek, vagy a komoly zenei műsoroknak egyaránt. — Most, hogy lassan kitavaszodik, még könnyebb a dolgunk — teszi hozzá a kultúros. 640 EZER HELYETT EGYMILLIÓ SZŐLŐ VESSZŐ 280 ezer forint nyereségrészesedés Többször adtunk már bírt arról, hogy milyen tervszerű, jó munka folyik a Balatonbog- lári Szőlőtermelő Állami Gazdaságban. Elég kiragadni két példát a múlt évi mérlegből. Az egyik: a tervezettnél nagyobb volt a gazdaság nyeresége, meghaladta a kétmillió forintot. A másik: eredetileg 640 ezer nemesített szőlőoltványt terveztek, ezzel szemben a tényszám kereken egymilliót mutat. A terv e jelentős túlteljesítésével vált lehetővé, hogy nemcsak sok szőlő- és gyümölcstermelő állami gazdaságot tudtak ellátni nemesített szölőoltványokkal, hanem kétszázezernél több gyökeres vessző jutott az egyéni gazdáknak is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Somogybán mintegy negyven holdnyi területen javult meg az egyéni gazdák szőlejének minősége. A jó munka gyümölcsét nemrégiben aratták le a balaton- boglári szőlészet dolgozói; a napogban 280 ezer forint nyereségrészesedést osztottak ki közöttük. A nyereségrészesedés általában kétheti fizetés összegét tette ki. Akik élenjártak a munkában azok természetesen mágasabb összeget kaptak; azokat, akik három napót, vagy ennél többet mulasztottak igazolatlanul, kizárták a juttatásból. A Balatanboglári Szőlészeti Állami Gazdaság példája is bizonyítja tehát, hogy érdemes jól dolgozni. — Hiszen az emberek nem szívesen töltik idejük legnagyobb részét a négy fal között: a szabadba vágynak. Ezt az üdülőcsoportot kétszer elvisszük kirándulásra is. Egyszer Keszthelyre és Hévízre, egyszer pedig Badacsonyba. Ide főleg a jó bor kedvéért. A következő üdülők megérkezéséig biztosan tovább javul az idő, ezért őket még többször kívánjuk vidám túrákra vinni. Az üdülő vezetője is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — A meleg napok beköszöntővel kevés beutaltat lehet majd az épületben találni — mondja. — De erre az időre is gondoskodtunk szórakozásukról. Kitűnő teniszpálya, ütők, labdák, röplabda, tekepálya állnak rencLelkezésükre. Akik csónakázni kívánnak, bármikor igénybe vehetik az üdülő tíz kétpárevezősét. A nyári idényben két 25 személyes vitorlásunlcnak is biztosan lesz mindig utasa, »Béke« motoros-hajónk meg sűrűn viszi a kirándulókát Badacsonyba, Tihanyba, Révfülöpre. Ez utóbbi helyen mindig nagyon jól érzik magukat az üdülők. Zenekart viszünk magunkkal, az úton szendvicseket, hűsítőket adunk, a révfülöpi parton pedig sor kerül a legjobban várt eseményre, a lacipecsenye sütésre. A friss, forró sülthöz mindig kerül egy kis torolcöb- lögető: egy hordócska révfülöpi bor. A „veraeny“-szoba A beszélgetést az üdülő portása zavarja meg: — Vezető elvtárs, mit csináljunk a 104-essel? Úgy horkol, hogy a szomszédok nem tudnak tőle pihenni, ö maga is mondta ezt, de azt hittük, nem olyan veszélyes ... — Lehet segíteni a bajon — válaszol Sallai Károly —, tegye át a vendéget a »ver- seny-x-be... Értetlenül nézhettünk, mert a vezető mindjárt magyarázattal is szolgált: — Rendszerint van néhány olyan vendég, aki erősen horkol. Ezeket egy szobába teszrYYTTTYTYYT7YYTTYYYTTTYVTYYYYYYTYYYTYTYYYYTYTYYYYTyTYTYYYYYVYTTYYYYYYTYTTY 1 PÁSZTOROK KÖZÖTT Mindig kitalálnak Rónai Múzeum: ^k hogy ne zavarja a tób-{i Az elmúlt vas4rnap 6ta a öleket s hadd versenyezzenekműzeiun Uéptórában új tárlat egymással Innen kapta nevét ^ elégítl kl műértő az o szobájuk. {) közönségének igényét: SzánNincs olyan probléma, amit,, Piroska Munkácsy-díjas ne igyekeznének mepoldam i fcstöművész képkiállítása. Nincs olyan megvalósítható^ Gadányi Jenő absztrakci6i kívánság, amit ne teljesítené-j nt4n elvont szemléletű nek Itt minden az udulo, pi <' alkotások vonják magukra a heno emberen van. ( figyelmet, csakhogy ezek létA szakácsok készítette finom j jogosultságán már kevésbé le- ebéd, vacsora Nadas Akoíi hét vitatkozni. Szántó Piroska konyhavezeto irányításával - t4jai remek útkeresések, me- Ciki egyébként netfirégev, Ga- j i iyekkel — a hangulati hatás lyatetőn a SZOT-üdülők mint j, tökéletességével — már ered- egy 50 szakácsának és cukrá-1, menyeket ért el (»Templom a szánok versenyén egy első és), hegyek között«, »Hegyek és egy harmadik díj birtokoséj jegenyék«). Ezek a kisméretű lett — sül, fő a kályhákon, üs•j < pasztellek levegőjükkel, nyu- tökben. Minden étkezés bősé ' | godt színhatásukkal vissz- ges, mindig igyekeznek ked-h hangra találnak, és elringat- vükben járni a beutaltaknak. ( ják, magával ragadják a szcm- Amint lehetett, idei fejessalá-', íélőt. Erre a legszemléltetőbb tát tálaltak a csirkepörkölt- j hoz. ____ _______ E z az első , , benyomás. A másik szobán valamit. j I könnyebben át lehet siklani. Most például néhányszor* h^g^^úlyel^nyomc^t és**» előételül: kaszinótojással,* nég küiöl,büzö periódusban majpastetommal örvendeztetik* elkapott „Mák hogy azután meg a nem fogyókúrára erke-f a legfclsö helyiség grafikai zeit vendégeket. * munkái között hosszú időre SZÁNTÓ PIROSKA KÉPKIALLÍTASA példa talán a »Vége a nyár- | i nak« című kép sárga-vörös 5 kukoricahalmaza. Érthető tehát, hogy senki. jó, érezze a tarlatlát<,sem ment el még szívesen' g^tó. Lelléről. A most érkezett cső- Leheletfinom, tökéletes al- port szintén rövidnek, elröp- . kotások fedik a falakat. Igen- pc minek tartja majd a két he-\ jgen jó a »Badacsonyi asszo- tet. Ancsán Margit, a de ore-. nyok« tusrajza, és kivétel ceni BARN EV ÁL dolgozója,, nélkül minden monotypia, az Daróczi Lajos fővárosi zenész, ^ aitat és virágrajzok. A Barth Gyula, a Gamma Opti-. »Szarvasbogár«, az »Imádkozó kai és Finommechanikai Mű-a sáska«, a »Virágok«, a »Bének optikai üzemvezetője éppj ka«. Értékkülönbséget alig ie- úgy, mint Gurcsó Mária béké-1 hét közöttük találni, mégis a si kosárfonó, Auth István, aj Vörös Csillag Traktorgyár gé- ' pészmémöke, Horvátlic Gizella, a Ruggyantagyár irodasegédje, vagy Kis Ottó csepeli hengerész, akik mind első éjszakájukat töltik a SZOT-üdü- lő kényelmes, pompás szobáiban, — ger — »Nyuszi« riadt-félénk szemével (ennyire csak asszony! lélek foghatja fel) és a »Kis hal«, amint a hófehér papírvízben úszkál —■ még szebb a többinél. Tökéletes finomság, szinte keleties (kínai) látásmód és technika. Ez a leggyönyörűbb része Szántó Piroska kiállításának. Művészettel találkoztunk még akkor is, ha nem mindenki érti, fogja fel eredményeit. Művészet, mert keres, mert új utat akar, és halad is az új felé. Absztrakció? Keleti pedantéria? Látszólag ösz- sze nem férő irányok, s lám, ebben a művész-asszonyban összetalálkoznak és termést hoznak. Akik tartózkodóan fogadják a modern festészetet, azok is nézzék meg ezt a kiállítást, ha szeretik a szépet. Ezt mutassák be a pedagógusok tanítványaiknak, és magyarázzák meg, hogy mit akar kifejezni az alkotó. Ebből lehet tanulni. Nem úgy, hogy elfogadunk mindent (pl. a »Vasárnap« cimű pasztell öregasszonyát, melynek nyomasztóan sötét tónusa csak vitathatóan éri utol az ünnepnapok derűs-fényes hangulatát), hanem azon igyekezve, hogy mi van a képekben, és miért van az bennük. A monoty- p iákhoz pedig felesleges a kommentár, azok anélkül is öntik magukból a szépet. Ezért a szépért üdvözöljük a Munkácsy-díjas Szántó Piroska tárlatát. FEHÉR KALMAN Ahol a szép kosarakat fonják A Fonyódi Háziipari Szövetkezet nagyot fejlődött az utóbbi időben. Felépült az üzlethaÜlésl tartott a kéthelyi szőlőtermelő szakcsoport M ónos István, a csurgói Zrínyi Tsz egyik kanásza kiborítja a főzőüstből a krumplit. Pára, gőz száll a szabadba. Foga között szivar. Beszéd közben akadozik neki, ezért hát ujja közé fogja. — ... négy év óta vagyok ebben a szövetkezetben. Azelőtt a porrogi Vörös Csillagban tereltem a disznókat, de az 53-ban megszűnt... Idejöttem ... öt hónap óta dolgozom az öreg mellett — int a fejével Kelecz József felé. — Több mint három, évig csirás volt — toldja meg az öreg. — És maga, Józsi bácsi? — Én, lassan tíz éve, hogy a szöv. . . — Sokat tanultam az öregtől, pedig ... (Kelecz bácsi nem haragszik a közbeszólásért.) — Pedig? — Nyolcéves koromtól űzöm én is ezt a foglalkozást, s értek egy-két dologhoz, de mégsem úgy, mint a Józsi bácsi. Az öreg szégyelli a kimondott dicséretet, kilép az ajtón. — Ű tenyésztő, én meg inkább pásztor — mondja Mónos István. — Gondolja csak el, tavaly ősszel 101 malacból 101-et leválasztott. Nem sok ember képes ilyenre a környéken. Én is csak bámultam a dolgon. Még csak a feje se fájt egynek se. Egy pillanatra csönd lesz a szűk helyiségben. A le nem írtakra gondolok, amit közbe- kőzbe mondott a két ember. Kelecz József valamikor az uradalom disznóit gondozta. A másik meg, ki tudja, hány faluban őrzött falkát. A föld, amit 45-ben kaptak — bár örültek neki —, nem kellett. Csak a jószág, csak az állat, enélkül nem jó még élni sem... — Én itt maradok mindig, ha innen kitesznek, akkor a szövetkezetből is kilépek — töri meg a csendet Mónos István. — Nemcsak szeretem a szakmámat, de büszke is vagyok rá, még ha kanásznak is neveznek. Aki nem érti, az azt hiszi, hogy könnyű mesterség a miénk. — Most már kihajthatunk — mondja az ajtón belépve Kelecz József. — Várjunk még, erős a szél, a legelőt meg nem védi semmi. — Jól va/n, hát várjunk kicsit. — De azért leakasztja ostorát a fáiról... s belefúj a nyélbe. — Nemcsak nyél, furulya is ez — mosolyodlk el az öreg. N em kell ezen csodálkozni. Ujjai fürgén végigfutnak a nyél-furulyán. Az általam nem ismert dallamot szárnyára veszi a szél. Mesz- sze hallatszik a szomorkás nóta. — Tessék ezt is megnézni, szakasztott olyan, mint a Józsi bácsié. Nemcsak állatnevelést, de faragást is tanulok tőle. Alaposan megnézem Mónos István munkáját. — A finomabb részeket nem egészen én csináltam, van benne segítség is, de majd belejövök lassan. — Voltam én Pesten is a kultúrgárdával, furulyáztam ott is, szép volt — szerénykedik Kelecz bácsi. Karikába fogja az ostort, látszik róla, hogy menne már. — Hát akkor kihajtunk — fordult társa felé. — Tartson velünk maga is, nézze meg az állatokat. Igaz, most nincs sok — folytatja —, összevissza 147 darab az állomány. Négy éve 35-tel többet fölneveltem, mint a tervezett, Megdicsértek érte — mondja az ólak felé indulva. A szél meg-meglibbenti kalapja szélét, de nem törődik vele. A két pásztor nemcsak a szövetkezetét őrzi, hanem — ahogy ők mondják — a háztáji disznókra is vigyáznak. Reggel 5-től este 7—8 óráig mindig akad valami végeznivaló. Ma is, holnap is, minden nap. És soha nem unnak bele, állandóan találnak újat, érdekeset, eddig még elő nem fordulót. anyakocát és 32 májusi süldőt hajtanak most Nagy érdeklődés előzte meg húsvét után a kéthelyi szőlőszakcsoport ülését. Az érdeklődés homlokterében a termeléssel kapcsolatos közös munka állt. Kaptak ugyanis a tanács tartalékterületéből hat kataszteri holdat. Ezt a földet a szakcsoport előző határozata értelmében, közösen munkálják meg. A tartalékterület egy része már betelepített szőlő, a többi szántóföld, amelyen a szakcsoport gyümölcsfaiskolát és törpe őszibarackot kíván termelni. Céljuk ezzel a kezdeményezéssel, hogy növeljék a közös vagyont, az elöregedett gyümölcsfákat pótolják, a környék ilyen irányú igényét kielégítsék. A gyűlésen néhányan kijelentettek, hogy nem vesznek részt a közös munkában. A viták vége az lett, hogy a józan ész kerekedett felül, és a szervezést elvégezték. Három brigád között osztották fel megmunkálásra a' tartalékterületet. A szőlőtermelő brigád gondozza majd az egy holdnyi »hazait«. A barackfákat a nyár végén ültetik el, addig zabot termelnek a 4000 négyszögölnyi területen. Ennek elvégzésére alakult a zabtermelő brigád. A harmadik brigád gyü18 a legelő felé. Egyszer Pista bár esi, máskor meg az öreg feje fölött ír le nagy-nagy köröket az ostor, s visszarántva nagyot durran. Három kutya segíti fegyelmezni a falkát... Egyre távolodnak, egyre messzebbről hallik a kutyák ugatása. (Gőbölös) mölcsfaiskolát létesít. 4500 db. facsemetét szereztek be a szákcsoport vezetői az erdőgazdaságtól. A vadalma- és vadkör- te-alanyokat az ősz folyamán oltják be. Először a zabterme- lő brigád kezdte meg a munkát. Előkészítették vetéshez a talajt, majd el is vetettek. Megnézheti akárki ezt a területet; megláthatja, hogyan kell megművelni a földet. Látogatásunkkor éppen a gyümölcsfaiskolát ültető brigád tagjai ismerkedtek először a közös munka ízével. Rumi Lajos brigádvezető irányításával. Krausz Imrével, a szakcsoport elnökével látogattuk meg őket a baglyasd hegytetőn, ahol a szakcsoportnak egy tagban van 6 kh. hodcf területe. Útközben az elnök több szépen kezelt szőlőterületre mutatott, s szinte dicsekvően mondta, hogy ez is, az is a szőlőtermelő csoport egyik tagjáé. A brigád tagjai kivétel nélkül ott voltak mindnyájan: Balázs Sándor, Mike Lajos, Major Margit, Kovács Sándor, Antal József, Szabó István, a 74 éves Szabó János bácsi és a 60 éves Simon György és Mészégető László. Dévai Zoltán Fásítási mozgalom Öreglakon öreglak mindig ismert volt selyemhernyó-tenyésztéséről. Ez már sok ezer forint jövedelmet hozott a község lakóinak. A KISZ-szervezet már régebben foglalkozik azzal a gondolattal, hogy valamilyen módon segítséget kellene nyújtani a gazdáknak a selyemhernyó-tenyésztésben. De beszélgetnek arról Is, hogy szépíteni, parkosítani kellene a községet. Ez a terv valósággá is változott nemrégen. Elültettek másfél kataszteri hold szeder-csemetét, hogy elég eledelük legyen a selyemhernyóknak. A vasút és a faluba vivő út között létesítenek egy 40 méteres erdősá- vot, melyben háromezer darab nyárfát és kétezer darab kőrisfát ültetnek. A községi tanács tulajdonában van egy kis csemete fenyőerdő, mélyben 200C darab fenyőfa van. Ezeket a fákat a község szépítésére használják fel. 300 darabot az Iskolai feljáróhoz ültetnek, a többit pedig eladják a gazdáknak, hogy ők is szépíthessék kertjeiket, házaik környékét. zuk ez év elején. A szövetkezet tagjai önként lemondtak nyereségükről, ebből az összegből létesítették az üaletházat, ahol a továbbképzést és a kezdő tanfolyamokat tartják. Itt dolgozik fehér-részleg is. Legnagyobb problémája a szövetkezetnek a vessző beszerzése. A Sió és a Dráva partjáról az állami fűzfaterületekről keli a kosarak és ládák készítéséhez szükséges vesszőt ide szállítani. Szeretnék megvalósítani azt a tervüket, hogy valahol a közelben létesítsenek fűzfatelepet. 40 állandó tagja és 50 bedolgozója van a szövetkezetnek. Jelenleg a zöldkosár- és demi- zsonfonás képezi munkájúk oroszlánrészét. Nagy mennyiségben szállítják a jól bevált Tisza-kosarakat, a Hungaro- fruct kereskedelmi vállalatnak. A keresett magyar gyümölcsök és zöldségek a fonyódi -szövetkezet kis kosaraiban »utaznak« a nyugati államokba. A szövetkezet tarsolyában távolabbi tervek is találhatók: szeretnék megkezdeni a vesz- szőből fonott bútorok gyártását, melyek — az igények felmérése nélkül is bátran mondható —. nagy keresletnek örvendenek majd. Szeretnék a népművészeti motívumokat új divatcikkeik megtervezésekor felhasználni. Helyes ez a terv, csak ne sikkadjon el, minél előbb valósítsa meg a szövetkezet. ^assan megkezdődik az idény á balatonparton, lenne vásárlója a divatos kosárkáknak. Nemsokára tele lesz nyaralókkal, turistákkal, külföldiekkel Fonyód, Lelle, Boglár és Siófok; tömegével lehetne eladni az új vonalú divatkosarakat; de csak lehetne, mivel a szövetkezet elkésett a tervezéssel és gyártással. Hogy a szövetkezet dolgozói milyen munkát végeznek, arról a Veszprémi Szeszforgalmi Vállalat tudna legjobban beszámolni, ahova az újrafonott demizsonokat szállítják Fonyódról, s az állami gazdaságok, ahova a gazdasági kosarakat szállítja a Háziipari Sző- vetkezet
