Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

SOMOGYI NMLAf 2 Szombat, 1958. március 15. •• Ünnepélyesen kiosztották 19SSL évi Kossuth-díjakat Pénteken délelőtt az Onszág- ház kupolacsarnokában adták át az 1958. évi Kossuth-díjakat. Az ünnepségen megjelent dr, Münnich Ferenc, a Miniszter- rürrtács elnöke, Apré Antal, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Fock Jenő és Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnö­ke — - az MSZMP Politikai Bi­zottságának: tagjai —, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el- n0kiiely-efcte.se, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Bartke Valéria művelődésügyi mi­niszter, Por. Doleschall Fri­gyes egészségügyi miniszter, Kristóf István, az Elnöki Ta- aács titkára, továbbá a poli­tikái és a kulturális élet szá­mos más vezető személyisé­ge. A Kossuth - d íjakat dr. Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke nyújtotta át. — Népköztársaságunk kor­mánya tizenegyedik alkalom­mal osztja ki a Kossuth-di­áikat, a. kormány eíismetpésé- nek ezt a masas megnyilvá­nulását azoknak, akik tudo­mányos, művészeti és gazda­sági ékítünk területé« kiemel­kedőt hlkottak és tevékeny­ségükkel sejtették a szocia­lizmus építését országunkban Az idei Kossuth-díj kiosztá­sa különbözik az efőbbiektől, főleg az ellenforradalom előtt adott hasonló kitünteté=efe-»-Ai abban, hogy a kitüntetettek az ről, s dr. Münnich Ferenc át­nyújtotta a díjakat. I. A kormány a tudományok, a találmányok, újítások, a ter­melőmunka módszerének alap­vető tökéletesítése terén elért eredményeikért A KOSSUTH-DÍJ I. FOKOZATÁVAL és a velejáró 50 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki Erdős Pált, az MTA levelező tagját, a számelmélet, a függ­vénytan, a halmazelmélet és a valószínűségszámítás terén el­ért eredményeiért. Dr. Staub F. Bruno akadé­mikust, egyetemi tanárt, a bio­lógiai fehérje szintézis terüle­tén kifejtett értékes munkás­ságáért, A KOSSUTH-DÍJ II. FOKOZATÁVAL és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki dr. Arany Sándort, a mező- gazdasági tudományok dokto­rát, a talajtan és talajjavítás terén kifejtett tudományos munkájáért. Benedikt Ottót, az MTA le­velező tagját, egyetemi tanárt, egész életművéért. Erdey László akadémikust, egyetemi tanárt, az analitikai kémia területén végzett indi­kátor-kutatásaival elért ered­ményeiért. Dr. Grcguss Pál egyetemi ta­aévsoESt nagyobb minőségi j közel négy évtizedes felső­iövetelmények alapján hatá­rozta meg a Kossuth-díj bi­zottság és erősítette meg» a kormány. Erre szükség volt azért is, fíogy emeljük a Kóssurth-díj jelentőségét, te- kiotfcélyét és hogy valóban olyanok kapják meg, akik a töz számára értafceeseú alkottak. Éppen ennek az elvnek alap- ián nem minden területről 'Riasztottunk ki j elolts két a kitüntetésre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más terü­leteken nem végeznek hasz- nes. értékes alkotó munkát, de kiemelkedő eredményt ott item tudtunk megállapítani. Reméljük, hogy a legközeleb- oi Kossuth-díj kiosztásakor már ezeken a területeken is a láthatunk ilyeneket. A kitiintételteket ösztönözze további munkára, alkotásra a íormény és dolgozó népünk megbecsülése közérdekű hasznos tevékenységre, az or­szág, a dolgozó nép, a ma­gyar szocialista építés hasz­nára és javára — mondotta dr. Münnich Ferenc. Ezután Kónya Albert, a tu­dományos és felsőoktatási ta­nács titkára Ismertette a kor­mány határozatát az 1958. évi Kossuth-díjak odaítélésé­oktatási munkájáért, valamint »Xylotomische Bestimmung der Heute Lebenden GymnoS'- permen« című művéért. Hidasi Istvánt, a Közép-Du­nántúli Szénbányászati Tröszt igazgatóját a széntermelés fo­kozása terén elért eredményei­ért, különösen a szénrakodés gyorsítását és megkönnyítését, szolgáló rakodógép szerkeszté­séért. Korach Mór egyetemi ta­nárt, egész életművéért. Dr. Molnár Bélát, az orvos­tudományok kandidátusát, a sebészet terén, különösen a se­bészek nevelése és továbbkép­zése érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért. Turóczi-Trosller József aka­démikust, egész életművéért, közel félévszázados tudomá­nyos munkásságáért. Verő József egyetemi tanárt »Általános metallográfia« cí­mű könyvéért, valamint a fé­mek kristtályoscídásának kuta­tása terén elért eredményeiért. A KOSSUTH-DÍJ III. FOKOZATÁVAL és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki D. Bayer István tanárt, az általános és középiskolai fizika­oktatás érdekében végzett 'ki­váló munkásságáért. Bojtor Miklóst, a balkányi állami gazdaság igazgatóját, az állami gazdaság vezetésében elért kiváló eredményeiért. Bors Kár;!'' tervező mérnö­köt, geodéziai műszerek szer­kesztéséért, több —1■ a világpia­con is versenyképes, korszerű műszer kidolgozásáért. Gyurkó István vájárt, a szén­bányászatban felmutatott ki­emelkedő termelési és a mun­kamódszer átadásban elért ki­váló eredményeiért. Medve Ferenc előhengerészt, a termelésben tanúsított pél­damutató magatartásáért, fe­gyelmezett, jó munkájáért és újításaiért. Fánczél Sándor művezetőt, 25 éves kiváló gyógyszeripari munkásságáért, különösen a papaverin-gyártás technoló­giai fejlesztéséért. Szabó István termelőszövet­kezeti elnököt és Kacsó Sándor agaronómust (a díjat egyenlő arányban megosztva) a terme­lőszövetkezet vezetésében elért kiváló eredményeiért. Dr. Tömörkény Lászlót, a Szegedi Kenderfonó főmérnö­két, a kenderfonóipar fejlesz­tése érdekében végzett több év­tizedes eredményes munkájá­ért. Vásárhelyi Boldizsár egyete­mi tanárt, a hazai útépítés tu­dományos kialakításában és fejlesztésében elért kiváló munkásságáért. II. A kormány a művészet te­rén kifejtett munkásságáért A KOSSUTH-DÍJ I. FOKOZATÁVAL és a velejáró 50 008 forintos pénzjutalommal tüntette ki Dési-Huber István festőmű­vészt (pasthiumus) egész élet­művéért. A KOSSUTH-DÍJ II. FOKOZATÁVAL és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki Medgyaszay Vilma előadó- művésznőt, az új magyar dal­irodalom megértése és megsze­rettetése érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért. Nádasy Ferenc balettmű­vészt, több évtizedes kiváló balettoktatói és balettművészi tevékenységéért. Rajz János színművészt, ki­emelkedő színházi és filmalko­tásaiért. Tátrai Vilmos, Banda Ede, Iványi József és Szűcs Mihály előadóművészeket (a díjat egyenlő arányban megosztva) a klasszikus, valamint a ma­mácsolása és népszerűsítése terén végzett munkájukért. A KOSSUTH-DÍJ III. FOKOZATÁVAL éc a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki Hincz Gyula festőművészt, eddigi műveiért, különösen ki­váló könyvlllusztrációiért. Kollányi Ágoston filmrende­zőt, több nagysikerű 'természet- tudományos, Ismeretterjesztő és népszerű tudományos film alkotásáért. Dési-Huber István Kossuth- díját özvegye vette át A kitüntetettek nevében dr. Bayer István mondott köszöne­tét majd a párt és a kormány megjelent vezetői szívélyesen elbeszélgettek az új Kossuth- díjasökkal. A nyugtalan béke veszedelmei London (MTI). A Star írja dón menekültek meg. Meg keli vezércikkében: — Az Anglia fölött cirkáló amerikai repülő­gépek hidrogénbombákat visz­nek. Ez a repülés item gyakor­lat, hanem elrettentő eszköz. Azt jelenti, hogy ami megtör­tént Dél-Karolinában, az meg­történhetik Angliában is. Az orvosszer: megszüntetni a fe­szültséget, s a gépeket a föl­dön tartani. Meg kell tartani a csúcstalálkozót. A konzervatív Scotsman ve­zércikke szembeszáll azokkal a megnyugtatási kísérletekkel, amelyek a dél-karolinai atom­bomba-balesetből azt a követ­keztetést igyekeznek levonná, hogy a bomba lezuhanása óvin­tézkedésekkel nem okoz elhá­ríthatatlan katasztrófát. Még ha nem is voltak utó­hatások — ami még nem bizo­nyos —, a bombához közel lé­vő személyek csodálatos mó­kérdezni az angol kormánytól, vajon az Anglia fölött cirkáló repülőgépen levő szerkezet ugyanolyan-e, mint amilyen Dél-Karolina fölött elromlott, mert hasonló baleset a sűrűn lakott Angliában sokkal sú­lyosabb lenne. TOKIÓ Kxsi japán miniszterelnök csütörtökön kijelentette, ha Qkinava visszatér Japánhoz, nem fogják megengedni Ame- riikánaík, hogy nukleáris fegy­vereket hozzon a szigetre. Egy szocialista képviselő kér­désére válaszolva Kisi hangoz­tatta: »Japán felett nem telje­sítettek járőrszolgálatot nuk­leáris fegyverekkel megrakott amerikai repülőgépék. Min­denesetre, ha felénk vetődne egy ilyen repülőgép, az ügyet felvetjük az amerikai—japán közös biztonsági tanácsban«. A szovjet külpolitika a békét szolgálja A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 7 évvel ezelőtt, 1951. március 12-én fo­gadta el a béke védel­méről szóló törvényt. A szovjet kormány kül­politikája megfelel minden nép legfőbb óhajának — a nemzetközi feszültség enyhí­tésének, a béke megszilárdí­tásának és a népek barátsá­gának. Ha áttekintjük az elmúlt évek nemzetközi eseményeit, azt tapasztalhatjuk, hogy a Szovjetunió külpolitikai tény­kedései, mindenekelőtt a hi­degháború felszámolására, s a nemzetközi helyzet mesja- vítására irányultak. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szovjetunió aktív, béke- szerető külpolitikája meg­mentette az emberiséget egy újabb, pusztító világháború­tól. A szovjet külpolitika igyekszik gátat vetni annak a próbálkozásnak, amellyel az Egyesült Államok és az Északatlanti Tömb más álla­mai a világot »a szakadék szélén« tartják. Ezt számtalan tény is bizo­nyítja. Hiszen emlékezzünk csak az 1954. évi genfi ta­nácskozásra, ahol véget ve­tettek az indokínai háborúnak. A Szovjetunió síkra szállt Egyiptom védelmében az an­gol—francia—izraeli agresz- szió idején, amikor a világ­nak ezen a részén rendkívül súlyos volt a helyzet. Emlé­kezetesek azok a lépések is amelyeket a szovjet kormány a török—szíriai határinciden­sek és a további katonai kon­fliktus megakadályozása ér­dekében tett. Ismeretesek a az osztrák kérdés rendezése éS a szovjet—jugoszláv vi­szony normalizálása céljából. Diplomáciai kapcsolatokat lé­tesített Nyugat-N émetország- gal és Japánnal is. A következetes békeharc fontos részét képezik azok a ténykedések is, amelyeket a szovjet kormány a lefegyver­zés, az atom- és hidrogén kí­sérletek eltiltása és az idegen csapatok kivonása érdekében foganatosít. A szovjet kor­mány ebben is jó példával jár elől, hiszen megszüntette a Port-Arthur-i és a Porkkala- Ud-i katonai tám aszpon t oka t, több mint 2 millióval csök­kentette fegyveres erőinek számát és az állami költség- vetésből éviről évre kevesebb összeget költ katonai célokra. A Szovjetunió nagy szolgá­latot tesz a béke ügyének, amikor leleplezi a háborús ígyújtogatóikíat, nyilvánossága hozza agresszív terveiket, s nemzetközi tekintélyét, latba vétve, megakadályozza azok végrehajtását. Idő j ár ásj elentés Várható időjárás szombaton estig: felhőátvoniuliájsoik, több helyen havazás, mérsékelt, időnként élénk északi, észak­keleti szél. Az éjszakai lehű­lő í északon ‘fokozódik. 'A nappali hőmérséklet alig vál­tozik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet szombaton 2—5 fok között, helyenként 5 fok felett. — Az Áramszolgáltató VáJ- ] — Igáiban közös munkával lalat értesíti a lakosságot, hogy! vezetik le a vadvizeket. Egy gyár zeneművészek kiváló tol- szovjet kormány erőfeszítései folyó hó' 16-án, vasárnap reg­gel 8 órától 12 óráig áramszü­net lesz. — Uj színdarabot tanulnak a somogyjádi fciszisták. Régeb­ben ugyanis többször nagy si­kerrel adták elő. Az égig érő madár című színdarabot. Most Jókai: A kőszívű ember fiai megtanulását határozták eL — Kozmetikai szalon létesí­tését tervezi a Balatonboglári Vegyesipari KTSZ. ' — Húsz fiatal megalakította a Kommunista Ifjúsági Szövet­séget a Kaposvári Háziipari Szövetkezetben. Munka ver­senyt indítottak a minőségi termelés tökéletesítéséért. 3 ikrn-es szakaszon végzik ezt a .munkát el, s a költségek fe­lét a gazdák társadalmi mun­kával, illetve községfejlesztési hozzájárulással fedezik. — A Balatonkiliti Gépállo­máson 52 ezer forint felhasz­nálásával két teremből álló kulitúrhelyisóget. létesítenek. Ugyanakkor a konyhát és az ebédlőt is bővítik 16 ezer forint költséggel. — Társadalmi munkával se­gítették teke-pályájuk rend­behozását a Kaposvári Sparta­cus teke szakosztály tagjai. A központ 15 000 forintos beru­házással öltözőt, hideg, meleg­vizes fürdőt létesített. '?iYYYYYTYYTYYYVYTYYYYYYYYYYYYYYYYTYVYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYY ’ yTTYYYYTYYTYYYYYTYYY YYYYYTTYYYY'fTTYYTYYTYYTYYYYYYYYYTYYYYYvyYYyTi'yyYTYYYTf'YYYWYTTY'YYY A1 HALHATATLANSÁGIG 32. — Ne mondja tovább, könyörgöm! Maga tem hiszi, amit mond! Butaság volt, mert ugyan mire jó mindez? Igaz, hogy sok min- lenhez nem értek még, ami ebben a koszos világban van, de azt látom, érzem., tudom, hogy ami a mi vállalatunknál folyik, az ko­média, komédia, komédia. Maga tudja, hogy én Valamikor egyszerű téglaégető voltam. Hiszen a hátam mögött még a taknyos cu- lághr gyerekek is »vályogvetőnek« titulálnak. 4 szakmunkások is, a dicső adminisztráció, i -brigádvezetők, tervezők, építésvezetők, bimpergel mérnök úr, meg maga is így hív. — Én sohasem voltam tiszteletlen, igaz­gató elvtárs. Már az önéletrajzomban is meg­írtam. .. Hagyja a fészkes fenébe az önéletrajzát. Azt hiszi, hogy elolvastam azt a nyolcoldalas hazugságot, amit maga összefirkált? Frászt! Két szekrény van tele ilyen életrajzszeméttel. Olvassa, aki akarja. Limpergel úr, persze ezt artaná ’az én legfontosabb tennivalómnak. •Az igazgató elvtárs feladata, hogy az embe­reket megismerje, életrajzukat tanulmányoz­ta. Reprezentáljon, nyilatkozzon, járjon gyű­lésekre. Tessék aláírni a jelentéseket, rende­léseket, számlákat. A szakmunkát bízza ránk és elsősorban rám.« így beszél állandóan a piszok. És én ezt tűröm. Az összes építke­zéseink úgy néznek ki, mint a tojástánc. Érti maga ezt?-- Hogyne, kérem! ^-Higgye el. én értek az építkezéshez. Hi­szen nemcsak téglaégető Voltam, hanem kő­műves is. 1948-tól 1949-ig egyéves tanfolya­mon engedtem magam gyötörtetni, hogy még többet tanuljak. Aztán ide tettek, erre a ga- néj dombra, ahova a föld minden mocskát összehordták. Négyszáz ember dolgozik itt. Limpergeren, a főcsibészen kívül van a mi tündöklő vállalatunknál vagy hatvani kirú­gott jegyző, akinek kétharmada zárt intézet­be való. Nagybirtokosok, kisbirtokosok, ka­tonatisztek, volt nagykereskedők, háznélküli háztulajdonosak, szélhámosok és szerencse­lovagok. Pfű! így van, vagy nem így van? — Remélem, hogy rám nem tetszik mind­ezt vonatkoztatni? — Magára? Hát magára is. Mit keres maga itt az építkezésnél? Dekorál? Hát kell az? ünnepélyeket rendez, faliújságot szerkeszt, diosőségtáblákat állíttat minden téglarakas elé, béljealáírásolMt gyűjt, újságot ; árul, brosúrákat osztogat. Morvája meg őszintén, kell ez? Mindez előre viszi az építkezést? — A szocializmus jelen szakaszában nem­csak 'új gyárakra, kórházakra, iskolákra van szükség, igazgató elvtárs, hanem törődnünk kell a dolgozó tömegek átnevelésével, s mindehhez az is kell, amit az előbb fel tet­szett sorolni, »Nálunk a legfőbb érték az ember-», mondotta hőn szeretett vezérünk. — Hagyja el a frázisokat, hisz csak ketten vagyunk. — Az igaz. — Én megfigyeltem magát, láttam a sze­mén, az arcán, hogy becsületes ember. Csak komédiás. A többi is az. És én, sajnos már én is csak komédiázom. Figyeljen ide! Ami­kor engem a vállalat élére állítottak, tele voltam munkakedvvel, ambícióval, lelkese­déssel. Ma már csak ócska kacat vagyok, hitvány és amit akar. Úgy ment ennél a vállalatnál először a munka, mint a karika- csapás. Azután?-No elmondom, el én. A té­len meghívtam Limpergelt, az anyagbeszer­zőt, a főkönyvelőt az anyámékhoz, egy kis disznótorra. Alázatos kutyák voltak még akkor, csak úgy hevültek a szocialista öntu­dattól. Hát ott elbeszélgettünk, többek kö­zött mondom, hogy egyszer majd az öregek kis viskóját megtoldom még egy szobával, azután még egy nyári-konyhát is építek a fáskamra mellé. Csak úgy beszélgetés köz­ben mondtam mindezt. Tavasszal levelet ka­pok apámtól, írja, hogy »isten áldjon meg fiúm szerető gondoskodásodért, hogy öreg szüleid házát olyan szépen megnagyobbítot­tad. Az a nyári-konyha is olyan parádésan szép, hogy az egész faluban nincs párja.-» Töröm a fejem a levélen. Vasárnap roha­nok haza, hogy megnézzem, miről áradozik az öregem? Hát majdnem hanyatt vágódom. A vén ház átalakult, megnagyobbodott, meg­szépült. Kérdem, hogy történt ez? Mondják, hogy a barátom csinálta. A Limpergel. Az­után? Azt mondtam, biztosan tévedés volt, de ha már így van, valahogy ki kell fizet» nem. Azt is akartam. Limpergel is természe­tesnek tartotta ezt, igen komolyan hangoztat­va ennek helyességét. Tudja, hogy mi lett a vége? — Kifizette, igazgató elvtárs. — Nem fizettem ki. Megindult fejem felett az ár, csúsztam, csúsztam, mint a szánkó a hóval borított hegyoldalon. A vállalat költ­ségére bútoroztak be számomra két szobás lakást. A múlt hónapban egy villa építését kezdte meg Limpergel, a Kátyú parton. »Kell ez, ha megnősül, igazgató szaktárs«, mosoly­gott szemem közé a pimasz. Hát így vagyok, hogy a fene enné meg. De holnap véget ve­tek mindennek. Olyan apróságokról lesz itt szó Kovács Bertalan maga sem tudja, hogy miként, a járási tanács város- és községgaz­dálkodási osztályára került. Valaki azt kép­zelte róla, hogy az építkezésekben szakirányú jártassággal bír. Amikor bejelentkezett új hi­vatalában, igen szigorú káderozáson esett át. Nagy gondban is volt miatta, s a városban fellelhető összes szakirodalmat összehordt.a, hogy minden kérdésre megfelelhessen. Kár volt igyekeznie, mert ilyeneket kérdeztek tőle: — Mi a véleménye, Solohov: Uj barázdát szánt az eke című regényéről? — Sorolja fel a minisztertanács tagjainak névsorát. — Mondja el a Szabad Nép vasárnapi ve­zércikkét. — Részt vett-e az MNDSZ szombati lampio- nos felvonulásán? — Sorolja fel az ötéves terv legfontosabb létesítményeit. Mondanom sem kell, hogy Bertalan dere­kasan megfelelt az összes kérdésekre, így el­foglalhatta helyét a város- és községgazdál­kodási osztályon. Kéthónapi működése so­rán látott azután félig kész tyúkfarmot, ahol le kellett állítania a munkálatokat, eltervez­ni, hogyan lehetne abból mosoda. Látott egy összedőlni kívánkozó iskolaépületet, melyről jegyzőkönyvet vett fel három példányban. Megtekintette az abajdi bölcsőde újonnan készült illemhelyét.' Szóval ügyeskedett. Hogy azonban idejét teljesen kitöltse, segí­tett adót szedni, begyűjteni, tanácsüléseken elnökölni. Tehát ismét használható embernek bizonyult, s tág teret kapott tehetsége érvé­nyesítésére. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents