Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

Szombat, 1958. március 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy a száz közül »...Március 7-én száz asz- szony veszi át a parlament­ben a termelésben és a nő­tanács munkájában végzett kiemelkedő munkájáért a kormánykltüntetcst... « (Új­sághír a Népszabadság már­cius 4-i számából.) Lőczi Józsefné még bizo­nyára gondolni sem mert rá, amikor a megyei nőtanácson megtudtam, hogy a száz ki­tüntetett egyike. Ahogy megismertem ezt az erőtől duzzadó asszonyt, s hallgattam szavait, biztosan tudtam, legjobban őt lepte meg a váratlan kitüntetés hí­re. Egyáltalán nem rang- vágyó asszony ő, egy a min­den terhet könnyen viselő, kérges kezű, szerény, fel­tűnés nélküli édesanyák közül; akiknek egyetlen céljuk: tisz­tességes munkából tisztessé­ges életet előteremteni. Mint mondani szokás, a dol­gos asszonyok hétköznapi, szürke hadseregében mene­tel mindennap. Ha életrajzot kellene írni, ezt tartalmazná a papírra vetett néhány sor: -«házunkon, két gyerekünkön, s munkához szokott két ka­runkon kívül semmink sincs, mégis elégedettek, boldogok vagyunk, mert a munkánk irtán megkapjuk a tisztességes bért, a megbecsülést és a sze­rzete tét,« Egyszerű proletárasszony Lőczi Józsefnó. Férjével együtt ő is ott dolgozik a ku- tasi állami gazdaságban. Nem ijedt meg soha a munkától, hiszen éviekig a gazdaság ker­tészetében kapált, ültetett, gyomlált, ami éppen sarjában Jött, s ha a cséplőgéphez kel­lett az asszonyt kéz, akkor odaállt Ez az egyik, ám nem egyetlen -műszakja«. Akad gond, tennivaló a gyerekek körül is, noha a mama sok terhet levesz a vállairól, s talán amennyi könnyebbséget jelent ez, annyi -ráadást kí­ván a harmadik műszak, amiért egyetlen fillér anyagi térítés sem jár, mégis önzet­lenül csinálja. Ez az iskolai szülőd munkaközösségben vi­selt társadalmi funkciója, amit harmadik éve intéz ön­zetlenül és közmegelégedésre. Természetesen, szívesen csi­nálja ezt a fizetetten harma­dik műszakot, hiszen mint mondja: -a gyerekekért min­dent megtesz a szülő.« A sa­ját -két gyerekén kívül fele­lősséget vállalt a másik 260 gyerek neveléséért, fejlődésé­ért is. Van-e jobb érzés, mint amikor a legkisebb gyerekek is — azok is, akiket nem is­mer meg, útón-útfélen- kö- zsöntgetik, megszólítják, mert tudják róla, ez a néni a ml nevelőnk. Most is a gyerekek, az is­kola gondjával hozakodik elő. Minden vágyuk — a pe­dagógusokkal már meg is beszélték, hogy a -gyerekeket valamilyen zenére tanítsák. Ezért akarnak venni, ha több­re nem futja, egyelőre csak egy tangóharmonikát. Kezdet­nek ez is jó. Hiszen pár éve annak is örültek, ha a szülői értekezletre 18—20 szülő el­ment. Azóta a szülőkben si­került felkelteni a felelősség- érzetet, hogy ne csak a ta­nítóktól várják a jó nevelést ők is segítsenek, s ma már ritka az olyan szülői értekez­let, ahol a szülők többsége. 30—90 szülő, ne lenne. Meg­tört a jég az apáknál is, ha nem is nagyszámban, ők is jobban részt vállalnak a gyer­meknevelésben, részt vesznek a szülői munkaközösségben. Vagy nem eredmény-e, hogy a szülők javaslatára az év elejétől meghonosították az osztályértefkezleteket, mert így több idő jut egy-egy szülővel való foglalkozásra. S Lőcziné azt is számontart- ja, hogy egyre -kevesebb az olyan szülőknek a száma, akik inkább a gyermek szavá­nak hisznek, mint a pedagó­gusnak. Örömmel szólt arról is, hogy a társadalomból egy kor kivetett cigánygyerekek rendszeresen járnak iskolába, s közülük egyik-másiknak olyan éles esze van, mint a bo­rotva. .Sikerült elérni, hogy a faluban dolgozó tíz pedagógus közül kilenc már a faluban la­kik, ott él az emberek között, mert közös összefogással segí­tettek a lakásgondon. önmagáról csak keveset szól inkább az asszonyokról, a tö' bt szülőről, akik segítenek ne­ki, s akiknél semmivel sem tartja többre magát. Szerettem volna mellette áll-! ni, amikor átnyújtották neki a' magas kormánykitüntetést amelyre — tudom — kicsi méltatlannak tartja magát, di amelyet — a kutasiak a tanúk rá — megérdemelten, büszke: viselhet majd. Varga József Kaposvár , legörcgecbj * {asszonyánál Ötvenéves a nőmozgalom Qjilálkú&tant A BOLDOQSAQQAÜ Kaposvárott, » Május 1 u. 12. sz. első emeletén lakik, egy nagy, kétszárnyú, barna ajtó mögött, amely olyan, mint a többi es nem árulkodik arról, ml van mögötte, milyen életet élnek a Lakásban az emberek. A boldogság, ez a mindent megszépítő, mindenkit Jóság­gal, gyönyörű emberséggel el­töltő árzés Illés Istvánnéböi, egy egyszerű munkásember fe­leségéből sugárzik a lakásba lépő felé. A konyha tűzhelye mellett áll. Ebédet főz. Figyelmét a lábosokban, fazekakban forró, sercegő, szagosodó étel köti le, de szeme állandóan a körülötte Játszadozó, szaladgáló, gőglcsé- íő gyermekeken pihen. Nyolc gyermek, nyolc kis­lány édesanyja. Most négy van Itthon vele. Közülük a legna­gyobb, aki az asztalnál fogla­latoskodik, első általánosba jár. A legkisebb kilenc hóna­pos, a tűzhely mellett álló kis­ágyban fekszik. Az anya tekintete ellágyul, ha ránéz, lesi minden mozdu­latát ennek a csak nemrég vi­lágra csöppent a őré életnek — hiszen gyógyulófélben lévő be­teg. Mennyi aggódás csendül ki hangjából! A né*-ány héttel ezelőtt átélt Izgalmak hatása még mlndia nem múlt el. S hányszor ólt már rettegésben a nyolc gyermek valamelyiké­nek betegsége alatt: Jaj, ne­hogy valami komolyabb bajuk legyen. Megviselték ezek a na- pok, de meg nem törték, csak még nagyobb erőt adtak a kö­vetkező Időkre. Kell Is az erő, ahol ennyi a tennivaló. Mert miből áll lllésné egy napja? Munkából és me­gint munkából. Délelőtt taka­rítás, pelenkamosás, ebédfőzés szerepel a programban, a dél­után pedig Ismét mosással, var- rással, s toppolás sál telik el. Azt már pihenésnek számítja, ha végre leülhet harisnyát. pulóvert kötni valamelyik gye­reknek. Panasz azonban nem hagyja el az ajkát. Ha leül, azonnal körülveszi néhány gyerek, s ha rájuk néz, tekintetén lát­szik: még kétszer annyit Is hajlandó lenne dolgozni értük, csakhogy ne szenvedjenek semmiben hiányt. Pedig nem könnyű az élete. Férje sincs Itthon, a fővárosban dolgozik, így kétfelé kell élni ráadásul — egy fizetésből, ami lenne bármily sok. ennyi gyerek mel­lett sohasem elég. Az itthon lé­vőknek mindennap tejet, egy kétkllós kenyeret, háromnapon- kónt egy kiló cukrot kell vá­sárolni. A férjnek, s a két leg­idősebb lánynak, aki vele van, szintén enni, lakni kell. Gondoltak már arra. hogy mindannyian felköltöznek Bu­dapestre, vagy legalábbis a környékre, de nem meay olyan könnyen, amint azt elképzel­ték. Magas lolcpési összegek fl-9tésére viszont nincs pén­zük. Élnek hát így egyelőre, ahogy tudnak. Mindennapi gon­dokban, da boldogan. Mit is adhatna egy anyának nyolc gyerek, akikért szenvedett, dolgozott és dolgozik Is, míg karlalban egy cseppet is éi-ez az erőhői — mint boldogságot? Hiszen minden fáradság eh tűnik, ha valamelyik gyerme­ke hízelkedíssel hozzábújik, vagy ha a nagyobbak |6 legyet hoznak haza az iskolából, ha megörvendezteti a legkisebb azzal, hogy a betegségtől meq- sár-adt arcocskájával rámoso­lyog ... Minden gondolata, életének minden perce a gyermekeié. Másként el sem tudná képzelni, nélkülük nem élne. Ilvénkor, amikor legalább néqy Hangját hallla, mozdulatait fiqyell. nem csodálatos, ha a látogató illés Istvánéinál találkozik a bol­dogsággal.-ger Húsz év a 3-6 évesek között A KÖVEKKEL megra­kott pótkocsis TEFU-autó zörögve elindul. Pár másod­perc múlva összeütközik egy mozdonnyal A TEFU húzza a rövidebbet: oldalra billen És magasra tornyozott ra­Icománya szétömlik a földön. Ne ijedjenek meg az olva­sók, nem követte a -karam­bol--t jegyzőkönyvezés, rend­őrségi kihallgatás, a vezető­nek sem vették el az igazoló lapját: a tettes a négyéves lmikt volt, a mozdonyt pe­dig az alig ötödik életévét taposó Jóska -vezette«, illet­ve hízta. A színhely sem vasút), átjáró, hanem a mar­cali óvoda fényes-sárgára kefélt padlója. Az óvónői asztal mellett öreg öntöttvas kályha ontja a méeget. Igen, emlékszem: akkor is ez a ma már -nyug­díjkéjes- öreg jószág bizto­sította a terem megfelelő hő­mérsékletét, mikor én is e barátságos falak közt töl­tötten. a nap tekintélyes rá- siót. Bizony, annak már érmen húsz esztendeje! Mily sokfel jártam azóta az el­múlt sét évtized alatt, de aki előkészített az Iskolai életre, akinek türelmes ne­velése.s hozzájárult emberré válásodhoz, akinek oly tok* szór hallgattam tágranyüt szemmel kedves mesélt, most is itt van. Én, és velem egykorú társaim voltak első tanítványai. És ma már a 137 apróság között ott ját­szadozik, rajzol, izgul Jan­csi és Juliska megmenekülé­séért kilenc olyan kis lurkó, akiknek anyja, vagy apja az 6 Irányítása alatt érett meg az iskola első osztályára. És az első tanítványok óta a legszerényebb számítás sze­rint is közel kétezer csemete fává növekedését segítette elő Wéber Eszter vezető óvónő, a marcaliak — volt tanítványok és szülők ked­ves -Eszti néní--)e. Vele beszélgetek most az önfeled­ten játszadozó gyermekek között az óvoda múltjáról, jelenéről — Bizony, húsz évi — em­lékezik vissza a két évtized­re Eszti néni. — Sok tanít­ványom volt már azóta, de mivel Ti voltatok az elsők, Ti maradtatok számomra a legkedvesebbek. Nem vallot­tam szégyent, mind becsüle­tes dolgozók lettetek. Aztán sorolni kezdjük: pedagógusok, traktoristák, or­vosok, közgazdász, földműves, katonatiszt — de a lista még nem telje». Göndör hajú kisfiú jön az óvónénihez. — A Csicskár megvert — görbül el a szája. — Aztán kiderül, hogy egy harmadik volt a főbűnös, aki a -vád- lott--at társa testi bántal­mazására uszította. ítélet: Néhány percre leülnek kü- lön-külön és csak nézhetik társaik játékát. — Emlékszem, abban az időben mi karikában áll­tunk, ha rossz fát tettünk a tűzre — jut eszembe a bün­tetésről, •* Igen, de rájöttünk, hogy e módszer fárasztja a gyere­keket. Nem ez a céí, csupán az, hogy rövid időre kivon­juk őket a forgalomból — világosít fel Eszti néni. A HÚSZ ÉVVEL ezelőtti és mai óvoda életére tere­lődik a szó. — Ami fejlődést itt látsz, mind a szülők áldozatkészsé­gének köszönhető: ők varr­ták a kézimunkákat, a ren­dezvényekre ők hozzák össze az eladnlválót. Beszéd közben nem feled­kezik meg a -bűnösökről■». Magához hívja őket, a -sér­tett« és a -vádlott« kezetfog- nak és -szent a béke« jelszó­val újra jóbarátokká vál­nak, Náluk csak eddig tart... 97 esztendő nyomja so­vány vállait. Kezeit, arcát, egész testét kiszárította az idő, gondolataiban már csak ritkán csillan fel egy-egy kedves név, arc emléke... Karácsonykor még fenn járt, dolgozott, de aztán ágynak esett... Mozdulatla­nul fekszik az ágyban, alig látszik mi van a dunna alatt, kicsiny feje szinte elveszik a párnában. Már csak a hangos kérdéseket fogja fel füle és erre is ne­hezen tud válaszolni, szájá­ból tagolatlanul, akadozva jönnek a szavak... Pedig sokat tudna mesél­ni Péczeli Ferencné, ha mindazt, amit életében lá­tott, most elmondhatná Két világháborút, 97 eszten­dő alatt rengeteg könnyet, rengeteg nyomort látott, s az utóbbi években pedig egyre gyarapodó örömöket. Legtöbbet gyermekeiről mesélne. Azokról, akik szi­vének legtöbbet jelentettek, s akik ma már valamennyi­en a temetőben pihennek.. ő, az anya, aki sírva hajolt az apró gyermekágyak fö lé, amikor betegek voltak, sírva jajongott, amikor örökre kellett elbúcsúzniuk tőlük.., De most már csak hal­ványan emlékszik gyerme­kei arcára Is. Unokái, déd unokái, s ükunokája töltik be most apró, alig dobogó szívének minden kis ré szét. Unokája Péczeli Jó­zsef, akinél él, 48 éves. öt dédunokája közül Ma- karicsné a legidősebb, 22 éves fiatal mama... Kistá nyű, cl 18 hónapos Adrién még nem tudja, hogy 6 ükunoka, hogy az ükmama lassan százesztendős lesz... Állunk az ágynál, nézzük az apró, sovány kis öreg­asszonyt. Szeme értelmesen felcsillan, arca mosolyra húzódik, amikor a város nőtanácsi küldöttei a nőnap alkalmából köszöntik, s át­adják ajándékaikat... örül, nevetgél, az örömtől köny- nyes lesz szeme, hiszen egy ilyen öreg asszonynak is jólesnek a megemlékező szaruik, a kedves ajándé­kok. ,, (szalui A másik terem, a középső csoport foglalkozási helye is tele népi hímzésű kézimun­kával. Egy kisfiú -generál- javítás-,ra« szoruló mozdonyt nyzijt felém és panaszolja: — Eltörött. Bármennyire is akarok, nem tudok segíteni a baján. — Sajnos, játékaink rend­kívül rossz állapotban van­nak, szokatlanul rövid idő alatt tönkremennek. Két hó­napja mindhárom csoport ezer-ezer forintot költött já­tékra és ma már alig van közülük használható. Rossz, felületes a legdrágább játék­szer kidolgozása is — panasz­kodik Eszti néni. — Vágyai? SZIVEMHEZ NŐTT e helység, hisz húsz éven át a gyerekeken és szüleiken ke­resztül szinte mindenkit is­merek a községben. Nem tudnék elszakadni e helytől, itt is akarok majd nyug­díjba menni. A vágyam?... hony minél több kisgyerek járhasson óvodába, ne le­gyen akadály a jelenleg meg­lévő helyhiány, étkezésnél a szűk »keret«. Az óvoda fej­lesztésére még esetleg ötös lottó találatom 20 százalékát is felajánlanám, ha egyszer hozzám pártolna a szerencse. Hajdani tanítványai nevé­ben kívánom, kedves Eszti hogy mielőbb boldog néni, ----------­n yertesként üdvözölhessük PAÁL LÁSZLÓ sgyenjogúság, béke. E ■ gondolatok jegyében —9 valósult meg a nők nemzetközi összefogása, 50 évivel ezelőtt, 1908. május l-án vívta meg először ön­álló és sikeres bérharcát a New York-i konfekciós üze­mek negyvenezer mumkásnő- íe. A nők összefogásának el- ,ső sikere buzdította az addig szétszórt nőmozgalmak veze­tőit arra, hogy a női egyen­jogúság kivívásáért, a béke megőrzéséért nemzetközi ösz- szefogást valósítsanak meg. 1910- ben a II. nemzetközi nő- konferencián határozatot hoz­tak március 8. megünneplésé­iről. A nők nemzetközi össze­fogása a kezdeti lépések óta az egész világra kiterjedt. 1911- ben még csaik öt ország­iban ünnepelték meg március 8-át, ma már a világ vala­mennyi országában hitet tesz­nek e napon a női egyenjo­gúság, a béke megvédése nellett. Mártírok^ hősök ezreit és ízezreit szülte a nőmozgalom '>0 éves küzdelme. Az első álágháború ideje alatt Clara Zetkin vezetésével egy pilla­natig sem adták fel a háború- ellenes harcot. 1918-ban Né­metországban Kari Lieb- knechttel együtt végezték ki a német forradalmi mozga­lom egyik legkimagaslóbb nő-alakját, Róza Luxembur­got. A Magyar Tanácsköztár­saság kivívásában és védel­mében is a nők ezrei vettek részt. A spanyol szabadság- harc hősi küzdelmeinek egyik vezéralakja, az antifasiszta nők nemzetközi bizottságának vezetője Dolores Ibarurri volt, aki jelenleg a Nemzet- p közi Demokratikus Nőszö- ; vétség alelnöke. A német fa­sizmus elleni harc soraiban a nemzeti szabadság és béke védelmében a második vi­lágháború alatt széleskörű el­lenállási mozgalom bontako­zott ki. E mozgalom soraiban min­denütt sok nő harcolt. Al­bániáiban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában fiatal lá­nyok, idősebb asszonyok ra­gadtak fegyvert, bújtatták, élelmezték a harcoló ellen­állókat. A francia ellenállá- ; «1 mozgalom egyik vezetője .volt Eugéne Cotton, a Nem- ,zetközi Demokratikus Nőszö- Ivétség elnöke. A szovjet par­tizánok között mindenütt meg ehetett találni az asszonyokat ás leányokat. A Horthy-fasizmus elleni küzdelemben is számos nő , áldozta fel családi boldogsá­gát, sőt életét is. Hámán Kató, Martos Flóra, Geisler Eta — bős mártírjaink örökké példa­képei lesznek asszonyaink- 1 nak, leányainknak. i Március 8-án, ma Somogy megyében is, minden üzem­iben, hivatalban, városon és falun a Hazafias Népfront- bizottságok szervezésében ün­nepük meg a nők naoját A kedves megemlékezések, ha szerény is, de szívből jövő ajándékozások mindenütt ki­fejezésre juttatják, hogy ez a nap a nők megbecsülésének az édesanyák felé áradó sze retetnek szép ünnepe. Emlékeznünk kell a mai na­pon arra, hogy másfél évvel ezelőtt ellenforradalom volt Magyarországon. Félelem, ag­gódás volt asszonyaink szí­vében, akik szeretteik életét, gyermekeik jövőjét látták pusztulni. Ártatlan emberek bbs+tiálij meggyilkolása, a gyűlölet szítása, nemzeti ja­vaink pusztulása, a családi- és közélet feldúlása, kilátásta- lanság jéllemfíztie az ellen­forradalom 13 napját. De az ország haladó erői, s a nem­zetközi összefogás navy ere­je kivezette országunkat e tragikus helyzetből. Rövid egy év alatt ismét sikerült megvalósítani ha­zánkban a félelem nélküli békés életet, gyermekeinkre boldog holnap vár. S ma, az ellenforradalom felett aratott győzelem jegyében ünnepel­hetjük március 8-át, a nem­zetközi nőnapot hazánkban. A női egyenjogúság kivívá sáért való küzdelem ötven évvel ezelőtt Indult meg. A’ akkori célkitűzés ma már sok országban élő valóság. A Szovjetunióban a világon el­sőnek lettek egyenlő jogú- ak a nők, S győzelmet ara­tott a nők harca a népi de­mokráciákban is. Egyenlő munkáért egyenlő bért kan­nak a férfiakkal. Orvosok, mérnökök, tudósok, bírák és allamvezetők között minde­nütt megtaláljuk az asszo­nyokat és_ leányokat. A nem­zetközi ^ nőmozgalomnak azon­ban még komely tennivalói vannak a kapitalista és gyar- matí országokban, mert bálr a nők a világ össztermelésé­nek 30-40 százalékát adják, de a kapitalista országokban különösen a gyarmatokon fi­zetésük a férfiak fizetésének mindössze 30-7Ü százalékát teszik ki. A boldog családi eletet, az egészséges gyerme­kek nevelését veszélyeztetik az atom- és hidrogénbomba Kísértetek, s a minden eddigi­nél borzalmasabb háború árnyképéi. Az atomrobbantá­sok által felszabadult óriási energiát, mely az emberiség életét tehetné szebbé, boldo­gabbá, az emberek pusztítá­sára akarják felhasználni. De ma már, az emberiség szeren­cséjére, nemcsak békét e tö­megpusztító fegyverek eltil­tását kívánó akarat, hanem az uj, tömegpusztító háborút megakadályozni képes erők Is vannak a világon. A Szov­jetunió vezette béketábor, a gyarmati sorsból felszabadult országok, s a békéért harcoló milliók közös összefogása ké­pes mevakadályozni eey új szörnyű pusztítás kirobbaná­sát. A nők milliói szerte a Világon szén vedéi.yo.serf és áldozatkészen a béke. a csa­ládi boldogság megvédése mellett állnak. Március 8-át ma mindenütt a nukleáris fegyverekkel való kísérleti robbantások, e fegyverek el- tiltásáért való következetes harc jellemzi. Mindenütt kö­vetelik a vezető államok kor­mányfőinek csúcstalálkozóját békés tárgyalással, né háborúkkal oldják meg a vitás kérdéseket. Március 8-án ünnepeljük és köszöntjük a somogyi 180 nő­tanácsi szervezet, a 220 föid- művesszövetkezeti nőbizott- sag több ezernyi aktív mun- kását, a 800 női tanácstagot. Külön is köszöntjük őket, mert a munkahelyen túl, ötté hon a családi nevelés. házi munka elvégzése mellett időt, fáradságot nem kímélve, tár­sadalmi munkában járják a falut, gyűléseket, tanfolya­mokat szerveznek, a nevelő felvilágosító szó hordozói. öszön tjük megyénk minden asszonyát és leányát, akik helyt áll­jak az üzemben, szántóföldön, hivatalban, kereskedelemben* akik gyógyítják, ápolják a’ betegeket, s azokat, akik em­bertársaik ügyeit intézik. Ki- vánjuk, hogy a március 8-i megemlékezések erőt, buzdí­tást adjanak további’ munká­jukhoz, mely nehéz, sokszor áldozatos, de melyet nálunk ma már a társadalom dics­fénye övez. SZÁNTÓ JÓZSEF, a Hazafias Népfront megyei titkára. Rövid filmhírek- DR. HOMOKY-NAGY TSTVÄN új filmje állatre­gény, címe: Cimborák. Az új, színes magyar filmben Fickó, a vizsla, Pletyka a kis tacskó és egy vadászhéja, Nimród kalandjai elevenednek meg a nádasok titokzatos világá­ban. A Cimborák-kal egy mű­sorban vetítik a mozik az Európa korcsolya bajnokság Bratlslavában című rlpoít- filmet.- FEBRUAR ELEJÉN még nem dőlt el, hogy a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok részt vehetnek-e a berlini filmfesztiválon. A fesz­tivál vezetőség« ugyan igyeke­zett meghívni ezeket az or­szágokat, azonban a bonni kormánynak »aggályai« vol­tak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents