Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

Péntek. 1958. március 1. 3 K SOMOGYI NÉPLAP Ha most a romantika eszkö­zeivel akarnék megjeleníteni, itt volna az alkalom. Dekát a tárgy sokkal komolyabb an­nál, mintsem egy pillanatra is letérhetnénk a realitás ta­lajáról. ... Egyik lábamat kihúz­tam a sárból, a másikkal el- sülyedtem. Ha ijedős vagyok, tón segítségért kiáltok. Egy jókora ugrással azonban ed­értem azt a kisvasúti sinuso­mét, amely egy leszerelt els5- kerekű, orratoukott vontató- pótkocsiig biztosította szá­momra a szilárd talajt. Nincs tovább — gondoltam, amikor a romos, raktárnak csúfolt helyiségből előbukkant egy telepi munkás, ás mint az ide­genvezetők szokták, kalauzolt az, ingoványbán. — <3 irta a panaszos levelet? — nem tu­dom. Innen a Szervestrágyá- gyűjtő telepről valaki Egy bi­zonyos: a néhányperces körül­tekintés után nem kellett kü­lönösebben bizonygatni, hogy igaz, amit írt. A sártenger le­hetetlenné teszi a mozgást, használhatatlan és maholnap összedől a fürdőnek nevezett romlyuk. A háromszor három méteres, ugyancsak düledező irodahelyiségben nem fér meg egyszerre a 20—25 telei» em­ber. Rossz minőségű és igen rövid élettartamú <ermél a munkánál nélkülözhetetlen) gumicsizmákkal látja el őket a központ: most, a nemtudom hányadik gazda a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés. Nincs biztosítva a társadalmi tulajdon védelme sem. A könnyen kibontható, diilede- ző raktárhelyiségen támadt résen nemrég gumicsizmát lo­pott egy telepi szárnyatlan szarka. Igaz, hogy hamar szárnyakat kapott, hogy mi­nél gyorsabban repülhessen innen, de ez a legkevésbé sem megnyugtató. A mintegy öt darab <már kimustrált) gu­mikerekű és nem gumikerekű kocsi várja talán a nyári szél­vihart, amely majd besodor- ja őket a közel folyó Kapós- ágba. — Mennyit ór? — mutatok a legközelebbire. — Hét-nyolcezret — böki ki rövid gondolkozás után az egyik munkás. A kocsik árát tudná, csak azt nem érti, hogy miért nem értékesítik őket, ha máshol nem, hát az ócskavas­ban. Egvéhként az egészség­ügyi osztály az egész telepre már jó ideje kimondta a vég­zetes szentenciát: ki vele a vá­rosból és főként a Diac köze­léből. Ennek ellenére a telep még mindig a helyén van, a munkakörülméTivek egyre romlanak és mert ez a telep magán viseli ezt a jelzőt, hogy csak -ideiglenes-, nem történ­hetik semmi. Tragédia,' hogy befejezés előtt állva megtorpant az építkezés a toponári úti (Du­nántúl egyik legkorszerűbb) szervestrágya üzemén. A be­fejezéshez mintegy három- százezer forint kellene még. De a beruházáshoz pénzünk egyelőre nincs. A régi telep­re nem is lenne érdemes köl­teni. A Bánya- és Építőanyag- ipari Egyesülésnél azt mond­ják, látják a problémát. Ilyen körülmények között a válla­lat Is mintegy háromszázezer forintot fizet rá a szervestrá­gya üzemre negyedévenként, dohát... A megyei tanácsnál mind­ehhez még hozzáteszik, hogy előbb kellet volna már meg­építeni az iparvágányt, akkor a telepet kivihették volna, de így a tózegszállítás a vasút­hoz köti őket. Hát valóban ez a dolog bonyolultabb, mint amilyennek látjuk. Hol áll meg hát az igazság-mérleg nyelve? Melyik serpenyőben vannak a súlyosabb gondok? Ezt kutattam, ezt mérlegel­tem az újságíró igazságérze­tével, segíteni akarásával, amikor a telepi munkásoknak megígértem, hogy nem ha­gyom szó nélkül a problémát. Beszélgetésünkkor nagyon őszintének láttam őket Es mert azok, minden szavuk­ból kicsendült a megértés is, az a megértés, amely minden állampolgár egyik erénye kell legyen ma, ha együtt érez a népköztársaság célkitű zései­vel és gondjaival. Mert igaz, hogy bosszús pillanatában megír közülük valaki egy pa- x^szos levelet, de amikor ki­vizsgáltam ezt a panaszt, mindegyikük sokat beszélt ar­ról. hogy a telep vezetői és a tanács látja a gondokat, tet­tek is volna már régen vala­mit, dehát ha nem lehet, ha nem ér tovább a takarónk ... Mit tehetünk, ha az ellenfor­radalom után le kellett állí­tani egy sereg megkezdett építkezést, és csak azokat folytathattuk, amelyek ennél a szervestrágya üzemnél Is fontosabbak voltak. Valahogy úgy vélekedtek, meg kell vár­ni azt, hogy elkészül az új és akkor minden jóra fordul. Ezekkel a gondolatokkal fog­lalkoztam, ezt éreztem én is, akkor, amikor tollat fogtam. Erezzék ezt önök is még tisz­tábban, világosabban, még nagyobb felelősséggel. Azokat a hiányosságokat, amelyeken gyorsan lehet segíteni (jobb gumicsizma ellátás, a társa­dalmi tulajdon védelmének biztosítása, jobb kapcsolat a szakszervezettel), szóvá te­szem és minden bizonnyal rö­videsen segít is ezen a válla­lat. És tudom azt, hogy a fő- gondban, a telep áthelyezésé­nek gondjában igenis egyet értünk. A megértéssel járó áldozat- vállalásssal várni kell rá. A megyei vezetők nemcsak lát­ják ezt a problémát, hanem az első adódó alkalommal meg is oldják. (sz. n.) cA. főim mii fikám sztál íja Allyn és Adele Rickett: KÉMEK VOLTUNK KlNABAN Allyn és Adele Rickett 1948- ban Pekingbe utazott, hogy az USA-csangkaisekásSa kulturá­lis egyezmény értelmében, az úgynevezett Fulbright-ösztön- dijjal tanuljon és oktasson a pekingi egyetemen, s kínai szakértőként térjen haza. A Rickett-házaspár —elsősorban a férj, aki a második világhá­ború idején hírszerző tisztként dolgozott a japánellanes hábo­rúban —, ugyanakkor “meg­tisztelő féladatként« elvállalta, hogy egyes amerikai hírszerző szerveknek bizonyos adatokat szolgáltat a kínai események­ről Peking felszabadulása után a kínai népi hatóságok a kínai —amerikai kapcsolatok nor­mális fejlődésében bízva, nem gátolták a Fulbright-ösztöndí- jasok továbbtanulását Jött a koreai háború, a ha­tármenti kínai városokat súj­tó amerikai terror bombázás. A kínai önkéntesek a koreai nép segítségére siettek. A házaspár fokozatosan elszigetelődött, kínai barátaik elfordultak tő­lük. és végül Allyn Rickettet 1951-ben, feleségét tizennégy hónappal később letartóztat­ták. A négyévi börtönélet után Amerikába hazatérve, minden­ki azt várta, hogy Rickették A rra a két munkásfiatalra gondolok, aki “A város peremén« című film koc­káin a közeledő szolgálatos rendőr lép­teinek koppanása közben pemzlit ragad és az ecset nyomón tragikus szomorúsággal, de el­szántan előbukkan a megrázó mondat: “Mun­kát, kenyeret!« Ez volt egy világháború előtti és alatti év­tized tipikus munkásfiatalja. Aztán itt van egy másik kép: Ragyogó kirakatban piros­pozsgás arcú fiatalt ábrázoló próbababa. Csi­nos ipari tanuló egyenruha feszül a mellén. Mellette bakancs, sapka és még talán fogkefe is. Alatta a felírás: Jelentkezz ipari tanuló­nak! Úgy hiszem, nem kell ehhez a két képhez külön kommentár, meg bizonyíték. Es hadd mondjam meg, amit mindenki tud: a ma mun­kásfiataljai megváltozott életkörülményeik­ben egész évszázadot hagytak maguk mögött alig néhány év alatt. Hogy ezek a mai fiata­lok igaz szívűek és a szocializmus fiataljai, az talán legjobban az ellenforradalomban bizo­nyosodott be, amikor néhány vagánykodó hu­ligán elemen kívül a proletár hatalom mellett álltak, vagy harcollak és állnak ma is. Ott voltak a KISZ zászlóbontásánál és ez alatt a zászló alatt halad ma többségük, azok is, akiknek még nincs KISZ tagsági könyvük. Példa erre nem egy olyan iskolai, üzemi kultúr, vagy szakmai megmozdulás, ahol a lel­kesedésben és az aktivitásban nem volt kü­lönbség KISZ-tag és nem KISZ-tag között. Alapvető súlyosabb hibák nincsenek tehát ennek a munkásifjúságnak a magatartásában, de nincs a körülményeiben, az életmódjában sem. De mert nekünk ez az ifjúság nagyon drága — hiszen a jövendő munkásosztály lesz belőle —, szeretnénk kigyomlálni azokat a vadhajtásokat, amelyek itt-ott váratlanul, sokszor a felnőttek hibájából, a felelősségtu­dat elszunnyadásából fel-felbukkantak. Itt van mindjárt az összhang hiánya. Az iskola, a szülői ház, az üzem, legtöbbször Igen elha­nyagolt kapcsolatáról van szó. Mert úgye ab­ban egyetértünk, hogy ez a három terület igen nagy ingováry egy fiatal számára, aki mind­háromhoz tartozik, és amelyben könnyen el­kallódhat. Különösen ha mindhárom egymás­1 UUUiláUUUUlUlUtlÁUtiüli szenzációs leleplezésekkel fog­nak szolgálni a “Vörös Kína borzalmairól«. De nem ez tör­tént. A Kínában végbemenő hatalmas átnevelő folyamat, a szocialista társadalomnak az embert felemelő célkitűzései nem maradtak hatástalan a Rickett-házaspárra sem. Elis­merték, hogv bűnös tevékeny­séget folytattak a kínai nép el­len és büntetésüket megérde­melték. Érdekfeszítő, a legjobb pszichoanalitikai regényekkel vetekedő fejezetekből ismerjük meg a börtönélet, a “lelkire­form« bonyolult, ellentmondá­sos voltát. A maga nemében egyedülálló mű olyan erkölcsi problémákat vet fel, amelynek hatása alól az olvasó nem tudja kivonni magát ra vár. Csak ez a nevelési hármas összhang hozott munkája képes igazán ideális, muní szerető, fegyelmezett társadalmi embe munkásembert formálni. Itt van egy szá 600 ipari tanulóból hetvenötén buktak mi — Igenis van fejlődés a sz.akmai színvom ban, de aligha a mérce volt itt magas, inká a tudás nívótlan. De ebbea azon kívül, ho egyes ipari tanulókban sajnos tombol “a cs mának élés« igen helytelen szelleme, az u szimpátia egyes tantárgyak iránt — hibás üzem is, amely időnként megfeledkezik kormányrendeletről, és (ilyen vagy olyan, v lószínű jóhiszemű indokkal) az előírtnál tő bet dolgoztatja ipari tanulóit, vagy elcsípd elméleti oktatásának idejéből. Hibás akkor amikor nem érdeklődik szakmunkása irá (mert hiszen az) az iskolában, és a szülőn De ugyanezt elmulasztják a szülők is. Nem jár el helyesen az a mester, aki ne nézi meg rendszeresen a tanulók ellenőr könyvét. Hibázunk akkor, amikor még a sz kásos előírt tanuló összehívást is elmulass juk — mert úgymond számukra vannak fői tosabb dolgok is... Helytelen az, amikor s nézzük, hogy még ma is akadnak kisipari mesterek, akik nemigen riadnak vissza a k zsákmányolás módszereitől. És még folytathatnánk. Olyan hibák eze amelyeket könnyűszerrel lenyesegethetün És ebben a munkában a szülőn, az iskolán, i üzemen kívül döntő szerepe van a KISZ-ne sport, játék, kultúra, s a -fiatalos munkave senymozgalom, eszközök a helyes embernevi lésben. A fiatalság országos jelentőségű műi kaverseny mozgalma az eddiginél is sikerem! lehet, ha a KISZ-szervezetek kezdeménye nek, támogatnak minden olyan akciót, ame elősegíti a szakmai és elméleti anyag alapi elsajátítását. Ha a pedagógusok a mestere bevonásával különféle szakköröket szerve nek, ha mindig figyelembe veszik az ifjúsí új iránti rajongását, akkor ezek a munkave senyek nemcsak a termelés növekedését, szakmai színvonal emelkedését segítik el hanem megszilárdítják a fiatalok munkáé kölesét is. Persze, semmiképpen sem szorul h háttérbe az öntevékenység szelleme. Az a c< hogy a tanulóifjúság természetes, fiatalos éle módjának megsértése nélkül neveljünk bel lük hazaszerető, a köz vagyonát tisztelő, népköztársasághoz hű állampolgárokat. Az ipari tanulóknak mintegy 20 százalék otthonokban él. A jó önkormányzati rendsze kialakításához, az otthonélet megszervezési hez a maguk eszközeivel segítséget kívánns adni a KISZ-szervezetek. A nem önálló otthi nokban, ahol az alapszervezet megalakítésái nincs mód, ott helyes volna KIS7-csor>ort< kát alakítani, amelyek hasonló feladatok? látnának el, mint az önálló KTSZ-szervezetel csupán nem élnének önálló szervezeti élete A cél azonban közös. A mai munkásfiatalság iránti szeretet, í ' * jövő munkásosztályáért érzett felelős ség tudata hatotta át azokat a tanároka mestereket, üzemi KISZ-titkárokat, akik a elmúlt napokban a megyei KISZ-bizottság reri dezésében tartott ipari tanuló tanácskozáso: felszólaltak. — Úgy érzem, az itt elhangzói szavak eljutottak annak a mintegy negyvei ipari tanulónak a szívéig, akik a tanácskozás nak részvevői voltak. Eljutottak és tudják hogy mit vár tőlük az ország. Szegedi Nándo C>XXX>^DOfjCGOOOOCOOGGQOGOO0OOO0©OOOC>Lv3O<v9O^X?OG©OC,OGGCi)OOOO iXDO©CXüO©C0eX-X-X*iXiXüUöö<-Xí^ ©GOOOO© áOGGOGOCGCO Egy forgalmas panasznap a megyei pártbizottságon MÉG NYOLC ÖRA SINCS, de a megyei pártbizottságon már megkezdődött a vendég­járás. Szirmai Jenő elvtárs. a megyei pártbizottság első tit­kára a mai fogadónapos, így hát az 6 szobájába kalauzol minden panaszost Pápa József elvtárs, a pártszékház öreg portása. 9 ® * EROS TERMETŰ, birgerll csizmás munkásember G. Jó­zsef. Nyolc év óta dolgozik az egyik kaposvári vállalatnál. Amint elmondja, a nyolc év alatt még semmilyen összeüt­közése, nézeteltérése nem volt a vezetőséggel. Egy idő óta azonban elmérgesedett a hely­zet Az igazgató elmarasztaló megjegyzést tett az egyik mun­kásra. G. József ezt tudtára adta az illetőnek, s az megtá­madta ezért az igazgatót —7 Lehet, hogy helytelenül cselekedtem — mondja most. Aztán bonyolódott tovább az ügy. Én új beosztásba kerül­tem. Társaimtól egyre hallom, milyen szerencsés ember ez a B., évek óta lopja a népva- gyont, mert honnan lehet sze­mélyautója, meg háza is az egyik községben. Ment a sut­togás, hogy így pártolják, úgy védik B.-t a vezetőségben, azért nem tesznek ellene sem­mit — Na, mondom, akármi lesz is, véget szakitok ennek a sut­togásnak. Felmentem a sze­mélyzeti vezetőhöz, elmondtam neki mindent} «miről beszelnek a társaim. Az egyik nap csak karonfog B. és megfenyeget: “Te, miért akarsz feljelenteni. Azt ajánlom, hallgass, mert az igazgató felesége az ügyészsé­gen dolgozik, hamar kitörhetik a nyakadat«. — Felmérgesedtem, ugyan mit árthatna nekem az igaz­gató, ha kötelességemet telje­sítem, s elismerem, nem ép­pen szépen válaszoltam. Sza­vaimat B. kiforgatta, azzal állt az Igazgató elé, hogy én tudom, “sok vaj van a fején, jobb, ha hallgat«. — Utána behívattak az Iro­dára. Másnap megkaptam a felmondást: “átszervezés miatt létszámcsökkentés«. Még any- nyit mondtak: magának nagy szája van, azonkívül le akarja járatni a pártot, pletykált, nincs rá szükség. Ez a tény. Most döntsön Szirmai elvtárs, megérdemlem-e az elbocsátást? Mit tegyen ilyenkor a veze­tő? Akármilyen elméleti fel- készültséggel rendelkezik, vé­leményt mondani így, látatlan­ba nem tud. Meg kell nézni az érem másik oldalát is — gon­dolta Szirmai elvtárs, s a vál­lalatnál máris cseng a telefon a titkárság kéri a személyze­tist, fáradjon fel a pártbizott­ságra. B. elvtárs, a személyzetis is kertelés nélkül beszél: — Elküldtük G. J.-t, mert három hónap óta mást sem csinál, mint felelőtlenül fe­cseg. Meguntuk. B. iránt már bennünk iá élt a gyanú, meg is tettük ellene a rendőrségi feljelentést. — Nohát akkor talán nem is oktalanul fecsegett G. — Meg aztán úgyis el kel­lett most küldenünk 20—30 emberi G. Józsefet már fi­gyelmeztettük. Most is azt mondogatja a vállalatnál, hogy 5 a pártbizottság beépített em­bere stb. Szirmai elvtárs szemtől szembe mondja G. Józsefnek is a hibáit, magatartásbeli fo­gyatékosságait. Az fogadkozik — Bármi lesz a sorsom, so­kat tanultam. Csak azt nem értem, miért éppen a B.-ügy- nél robbant ki az én elbocsá­tásom, amikor rá igazat mond­tam? — Szirmai elvtáns javas­lata: G. József felelősségrevo- nást, alapos fejmosást érdemel, de az elbocsátása mértéken fe­lüli büntetés volna, a becsület úgy kívánja, hogy a vezetők is ismerjék be tévedésüket és hozzák helyre a hibái KÉT KAPOSVÁRI PEDA­GÓGUS a következő látogató. Mint mondják, csak kevés időt akarnak elrabolni Szir­mai elvtárstól. Amiért jöttek, az közügy, a város több peda­gógusát érinti. — Hogyan kaphatnánk a vá­rosban házhelyeket, szeret­nénk családi házakat építeni. A gimnázium melleti üres tel­keken lehetne egész pedagó­gus utcát nyitni. Huszonötén jutnának így családi házhoz. Jó párunk már előtakarékosko­dott, • tóseámltóttuk, KASPE ( téglából 60 ezer forintért fel tudnánk építeni egy házat. — Nem volna célszerűbb mind gazdasági, mind város­ig rendezési szempontból emele- i tes házakat építeni? — Azt is akarnak ott, ahol a városrendezési terv csak ilyent enged meg. — Most azonban a telekkér­dés a legfájóbb. A jelenlegi telkek olyan messze vannak a várostól, hogy emiatt a kartár­sak nem akarnak építkezni, pe­dig a város belterületén is van­nak házhelyek, csak éppen ki­sajátításra várnak. Ehhez kér­jük a pártbizottság támogatá­sát. Szirmai elvtárs ' feljegyzést lészít, délután utána néz, mit ehetne tenni a pedagógusok lakáshelyzetének enyhítéséért. • • • K. JÁNOS VAGYOK Bala- tonbogláiTól — köszönt be a következő “ügyfél«. Tavaly megtámadott egy ember. Tol­tam a biciklit, a fia utánam jött, levette róla a pumpát, s mérgesen nem tudtam mást tenni, megszúrtam. A bíróság két évre ítélt. Ma kell jelent­keznem a börtönnél. Tetszik tudni, 49 óta vagyok a gazda­ságban, szakvizsgát szeretnék tenni, négy apró családom van, a feleségem beteges. Per újra- felvételt kértünk, szeretném, ha addig szabadon maradhat­nék. Cseng a telefon, a drót túl­só végén a megyei ügyész je­lentkezik. — Átküldők egy embert, légy szíves hallgasd meg a pana­szát. s nézd meg, mit enged a törvényesség,.. * • • P. LÁSZLÓ FIATALEMBER a mi osztályunkból való. Te­hetséges mérnök volt egyik üzemünkben. Korábban jól dolgozott, szót értett az üzem fiataljaival. Aztán jött az ellenforrada­lom. P. Lászlóból munkásta­nács-elnök lett. Először nem akarta vállalni a megbízatást, végül mégis rábeszélték. Le­het, hogy jóhiszeműleg dolgo­zott, a tények mégis azt mu­tatták, hogy napról napra jobb­ra tolódott. De október 23-a után jött november 4-e és ké­sőbb a felelősségrevonás idő­szaka is. P. Lászlót rendőri felügyelet alá helyezték, s elbocsátották álláséból. Megérdemelten. Bu­dapesten most akadna techni­kusi állás, de a rendőrségi fel­ügyelet köti. — Ez viszont a rendőrség belügye, magát nem mi helyez­tettük rendőri felügyelet alá, így nem is oldhatjuk fel. Any- nyit mondhatok, magát nem tartjuk ellenségnek, s remél­jük, lemossa majd a szégyent önmagáról. S a jegyzetlapocska új in­téznivalóval bővült • * * — LEHET, HOGY AZ ELV- TÄRS azt mondja, nem ide tartozik, de azért mégis el­mondom: Voltam én már min­denütt, sehol sem segítenek. Legtöbbször csak ígérgetnek. A fiam családos ember, a kerese­te kell nekik, ha csak egy ta­karítói állást (kaphatnék, az is jólesnék. Úgy fáj, amikor lá­tom, a régi uraknak nem gond az elhelyezkedés, azok össze­fognak és jól megértik egy­mást. És én, aki negyvenöt óta dolgozom a rendszerért, még takarítónői állásra sem vágyó! jó. Mellőznek. Néha hallom i gúnyt: no, T-né, neked áztál érdemes volt a népi demokrá ciáért élned, halnod, falura jár nőd, lám, most nem törődne! veled az elvtársak, kiöregedtél Magamba fojtom a szót: hallgatok. Bizony, kaposvár elvtársak, nem szép dolog ma gára hagyni egy idős kommu nista asszonyt. » • • NEM KÖNNYŰ, nem keile mes az embernek olyan teue ről beszélni, ami rossz volt amit megbánt. De mégis érző dött szavaikból: tudják, it csak így, őszintén lehet be szélni. A párt előtt nincs ér­telme a titkolózásnak, a kerte­lésnek. S amint mondani szo­kás, amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten, a válasz­adás is. Nem elvtelen, teljesíthetet­len ígéretekkel a zsebükben hagyták el az irodát: “Én utá­na nézek a dolognak, átiratok a tanácsra, de azt ne úgy ve­gye, mintha biztosan elintéző­dött volna az ügye« ... vagy: “ez nem törvényes, ebben saj­nos, mi sem lehetünk segítsé­gére«, stb, válaszokat is kap­tak a panaszosok. Kimondatla­nul is megvalósulni láttam azt az elvet, hogy nincs olyan ké­nyes dolog, amit szép szóval, türelmes érveléssel meg ne le­hetne értetni az emberekkel. Ez pedig nagyon fontos ma. * * * DÉLIG TIZENNÉGYEN fordultak meg a megyei párt­titkár elvtárs szobájában. Az emberek érzik: a párt az övék, nyugodtan mehetnek, ikiönthe- tik előtte bajukat. így rnegy ez napról napra. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents